Megkezdődtek a bérviták

A kormányoldal javaslatánál később, október 7-ei plenáris ülésén tárgyalt először az OÉT a bérmegállapodásról. A kormány a Munka Törvénykönyve (Mt.) módosításának valamenynyi főbb kérdéséről egy időben, már szeptember végén megkezdte volna a vitát a szociális partnerekkel, ám mind a munkaadók, mind a munkavállalók ragaszkodtak ahhoz, hogy a bérügyekről csak a beterjesztett 2006. évi adótörvények ismeretében essék szó. Ez így is történt: az október 7-ei plenáris ülésen először Veres János pénzügyminiszter ismertette az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló, az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslatokat, illetve a 2006. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Amunkavállalói oldal szóvivőjeként Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke - bizonyítván a témák összefüggését – bejelentette: a szakszervezeti oldal javaslatot tesz egy négykulcsos személyijövedelemadó-rendszer bevezetésére, amely igazságosabb és egyenletesebb terhelést tenne lehetővé.

Induló álláspontok

A munkavállalók szóvivője azt is világossá tette: a három oldal között egyetértés van abban, hogy 2006-ban minél kisebb bruttó béremeléssel érjenek el minél nagyobb reálbér-növekedést, s az adó-, illetve járulékterhelés az alacsony jövedelműeknél legyen kisebb.

Vadász György, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) általános alelnöke szintén azzal érvelt: a foglalkoztatás, a versenyképesség és az adórendszer szorosan összefügg egymással, illetve a bérezéssel. Akkor, amikor a magyar gazdaságban 600-800 ezer ember feketefoglalkoztatásáról lehet tudni, nagy kérdés, hogy ki teszi ezt legálissá, ki veszi fel őket, ha a kis- és középvállalkozói szektor (kkv.) nem tudja a bérüket kigazdálkodni? Atöbbletbevétel viszont többletfoglalkoztatást jelenthet, de ennek feltétele, hogy ne sújtsák agyon a kkv.-szektort se túlzott adó- és járulékterhekkel, se kifizethetetlen bérekkel.

Megállapodási szándék

A bértárgyalások felvezetőjeként Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a tavalyi megállapodás szándékainak teljesítését az idei tények igazolják: a 3,5 százalékos reálbéremelésnél egy kicsivel jobban állunk. Mivel az infláció a vártnál alacsonyabb, a reálbér-növekedés magasabb lehetett (ehhez járul a közszféra 13. havi juttatása, amely módosítja a bázist), de nincs szükség korrekcióra. Wittich Tamás, a munkavállalói oldal szóvivője ehhez hozzátette: a hagyományosan rosszul fizető ágazatokban, főleg a fizikai dolgozóknál ugyanakkor vannak gondok, s ez százezreket érint. Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szóvivője, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) szövetségi titkára szerint tendenciájában a reálbér növekedése meghaladta a termelékenységét, s ez az idén is előfordulhat.

A munkaügyi tárca vezetője, Csizmár Gábor megerősítette: a kormányoldal a lehetőségek és a szándékok egyeztetésének reményében, megállapodási szándékkal ül le a tárgyalóasztalhoz, és segíteni kíván abban, hogy a munkaadók és a munkavállalók - részben az ágazati párbeszédbizottságokban – meg tudjanak egyezni egymással. A kormány orientálni szeretné a feleket az ágazati bértarifák tekintetében, de nem kíván egyoldalú döntéseket rájuk erőltetni, csupán a véleményét, érveit szeretné tudomásukra hozni.

Elvi megfontolást érdemel az a tény: ha a reálbér növekedése meghaladja a GDP bővülését, nem marad lehetőség a foglalkoztatás szélesítésére. A kormány akár öt évre előre is kész megállapodni – az adó- és járulékpolitikával összhangban – a GDP növekedésével együtt haladó pálya követéséről. A cél az, hogy a GDP bővülése fedezze a reálbér növelését, emellett hagyjon teret a foglalkoztatás bővítésének, vagyis a két utóbbi együttvéve kövesse a GDP bővülését. Más szóval: fontos, hogy a bérek „ne szálljanak el”, növekedésük hosszú távon tervezhető, kiszámítható legyen a hazai és a külföldi befektetők számára is.

A kormány azzal számol, hogy jövőre a GDP 4, a foglalkoztatás 0,5-1, a reálbér ebből következően 3-3,5 százalékkal bővülhet; 2 százalékos inflációval számolva és tekintetbe véve, hogy az adó- és járulékterhek mérséklésének hatása nettó 1,5 százalékos növekedést jelenthet. Mivel a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás bővülése és a bérfelzárkóztatás csak együtt értelmezhető, ezért is szeretne a kormány hoszszabb távú megállapodást kötni, akár a minimálbérről is.

Szabályozási korrekció

Ez utóbbi jövő évi összegére a kormány nem tett javaslatot – hiszen ez az OÉT, illetve hagyományosan a munkavállalói oldal tiszte –, ám a szabályozás módját az Mt. módosításával megváltoztatná.

Ennek lényege, hogy a minimálbért a létminimumhoz kötnék úgy, hogy ennek alapjául a KSH által az előző évre (most 2004-re) megállapított, egy aktív keresőből álló háztartásra vonatkozó létminimum-számítás szolgálna. (Ennek összege 2004-ben 53 307 forint volt, tehát az adó- és járulékterhekkel együtt a legkisebb kereset jövőre nem lehetne kevesebb havi 61 700 forintnál.)

A kormány javaslata ennél „gálánsabb”: 63 ezer forint, mégpedig azért, mert az előző években a legkisebb keresetek az átlagbéreknél szerényebb mértékben emelkedtek, és most már indokoltnak látszik a felzárkóztatás, vagyis a most javasolt 8-10 százalékos emelés.

Emellett a kormány még két bérminimum megállapítására tesz javaslatot: a középfokú végzettséget igénylő munkakörökben az alapminimálbér 110, a felsőfokúnál 120 százaléka lenne a legkisebb garantált bér. Az alsó értékeket a törvény rögzítené (így megállapodás híján is hatályba léphetne, tehát kiszámíthatóságot és garanciát jelentene), míg az e feletti összeg a szociális partnerek megállapodásától függ. Mindez nem zárná ki, hogy bizonyos szektorokban – ahol nagy a bérlemaradás és súlyosak a foglalkoztatási gondok – ágazati megállapodással el lehessen térni a törvényes minimálbértől (példaként a pályakezdő fiatalokkal kapcsolatos szabályozást említette Csizmár Gábor). A cél mindenképpen a legális kifizetés szélesítése.

A munkaügyi tárca vezetője szerint a kormány által javasolt szabályozás nem csorbítaná az OÉT hatáskörét; a megállapodásban foglaltakat a kormány rendeletben köteles kihirdetni, változtatás nélkül. A miniszter hangsúlyozta: a kormány csak javaslatot tesz, és erről már szeptember 27-én tárgyaltak volna, de az OÉT ezt azzal utasította vissza, hogy az érdemi vitát csak az adó- és járuléktörvényekről szóló javaslatok ismeretében tartja lehetségesnek.

Korlátozott jogosítványok

A kormány javaslata már az OÉT plenáris ülése előtt vihart kavart, a két szociális partner a munkabizottságokban és a médiában is felháborodását fejezte ki a kormány „diktátuma” miatt, vagyis azért, hogy a munkaadók és a munkavállalók csak felfelé térhetnének el a központi ajánlattól, ami – egységes véleményük szerint – egyenlő lenne az OÉT nemrég visszakapott önálló döntési jogosultságának korlátozásával. (Figyelemre méltó, hogy ebben mindkét oldal egyetértett.)

A munkavállalók képviseletében Wittich Tamás, az MSZOSZ elnöke kevesellte a kormány ajánlatát, mondván: a dolgozók – bár örömmel fogadják a legkisebb kereset létminimumhoz kötését, amit tíz éve követelnek – nem tartják helyesnek, hogy a létminimum-számítás alapja az előző, 2004-es év legyen. Úgy vélik, hogy ennek bővülését már előre lehetne vetíteni 2006-ra, így a minimálbér alsó szintje jövőre havi 65 ezer, középső szintje 81 250, felső szintje pedig 97 500 forint lehetne. Ez hozzájárulhatna ahhoz is, hogy az uniós tag Magyarország közelebb kerüljön az Európai Szociális Charta előírásához, amely az átlagkeresetek 60 százalékában határozza meg a minimálbért. Ez utóbbi háromszintűvé tétele is a szakszervezetek régi javaslata, és a munkavállalók bíztak benne, hogy ez már 2005-ben ágazati szinten valóra válik, de eddig nem történt meg.

A munkaadói oldal szóvivője, Dávid Ferenc az oldal egységes véleményeként kijelentette: ma is úgy gondolják, hogy amíg az adó- és járulékfeltételek kérdése nincs lezárva, nem érdemes a bérek konkrét mértékéről vitázni. A reálkeresetek növekedésének üteme szerintük nem haladhatja meg a GDP növekedését. A háromszintű minimálbér-szabályozással kapcsolatban a munkaadók úgy vélik, hogy ez egyértelmű beavatkozás lenne a vállalkozások autonómiájába, már-már a hajdani bérszabályozásra emlékeztetne. A kereset a mai viszonyok között piaci kategória, béralku kérdése kell hogy legyen.

Szociális minimálbér?

Tardos János, a soros elnökséget betöltő Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke lapunknak elmondta: a munkáltatóknak is érdekük, hogy legyen elegendő jól képzett dolgozójuk, és az alkalmazottak megfelelő piaci bért kapjanak. Azzal azonban nem értenek egyet, hogy a minimálbér 100 százalékban szociális kategória legyen. A bér ugyanis a vállalkozó számára költség, amelynek nagysága megegyezhet ugyan a létminimummal, de szakmailag nem helyes azzal eleve összekötni.

Utalva a VOSZ korábbi különvéleményére, a társelnök úgy vélekedik: ha egy külföldi szakképzett dolgozó bére itthon alacsonyabb lehet, azzal élni kell, miként bizonyos szakmákban azt sem lehet ma már elkerülni, hogy itthon végzettek vállalnak munkát az Unió más országaiban, az ottaninál alacsonyabb fizetésért. A bér nagysága a piacon mindenképpen „kialakul”, ha valakire itthon nagy szükség van, tisztességesen meg fogják fizetni.

Dávid Ferenc is azzal érvelt, hogy – bár lehet kapcsolat a létminimum és a minimálbér között, s az előbbi az utóbbiba „beleférhet” – hiba lenne a minimálbért csak szociális kategóriának tekinteni, mindenféle teljesítménykövetelmény nélkül. A háromelemű konstrukció bevezetése ráadásul azzal a veszéllyel jár, hogy a munkaadókat megfosztja a jól dolgozók ösztönzésének lehetőségétől, sőt, arra késztetheti őket, hogy „leminősítsék”, alsóbb kategóriába sorolják a munkavállalókat, ha csak úgy tudják őket megfizetni. A kicsiket és egyes ágazatokat különösen súlyosan érintené ez a szabályozás, hiszen a mezőgazdasági dolgozók 60, a kereskedelmiek csaknem fele van ma minimálbéren bejelentve. Az alsó bérhatár 8-10 (a szakszervezeti követelés szerint 14) százalékos emelése 3-4-szerese lenne az átlagbérek reálnövekedésének, s ez egyértelműen rontaná mind a versenyképességet, mind a foglalkoztatást.

Tisztázódó álláspontok

A munkaadói oldal tehát egységes abban, hogy nem támogatja sem a minimálbér-létminimum 100 százalékos megfeleltetését, sem azt, hogy törvényben rögzítsék a bérek alsó szintjét úgy, hogy bértárgyalást csak az e feletti mértékekről lehessen folytatni (csorbítva ezzel az OÉT hatáskörét). Hasonlóképpen ellenzik a háromszintű szabályozás bevezetését is.

Csizmár Gábor miniszter nem ismerte el, hogy a kormány korlátozni kívánná a szociális partnerek hatáskörét, ellenkezőleg: szerinte emelné az egyeztetések színvonalát, ha egyetértésre jutnának a bérkérdések „nemzeti minimumában”. Ha ezt törvényben rögzítik, ezzel egyben kiveszik a kormány kezéből a döntést, hiszen a jogszabály a mindenkori kormányt kötelezi annak megtartására.

Az a tény, hogy az Mt. módosításáról szóló javaslat már az Országgyűlés asztalán van, nem jelenti azt, hogy az OÉT-megállapodás után ne lehetne azt – akár képviselői indítványok útján, akár új javaslat beterjesztésével – megváltoztatni – tette hozzá a miniszter. Azt is örömmel nyugtázta, hogy a munkaadók végül is nem zárkóznak el teljes mértékben attól, hogy a minimálbér valamilyen formában kötődjék a létminimumhoz. Azt senki sem várta, hogy az első fordulóban sikerül megállapodni, de legalább tisztázódtak a kiinduló álláspontok.

Míg a munkaadói oldal egységesnek látszott – a részletek kidolgozását a munkabizottságokra hagyva –, addig a munkavállalói oldalon még nincs közös álláspont. Borsik János, a munkavállalói oldal szóvivője az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének (ASZSZ) elnökeként bejelentette: elnökségük nem fogadja el, hogy a kormány magához kívánja vonni a minimálbér megállapításának jogát, ezért a munkavállalói oldalon még nincs egységes támogatás a kormány javaslatával kapcsolatban, amely egyébként közel áll a szakszervezetek elképzeléseihez.

Mindez azonban nem akadályozza a további tárgyalásokat, amelyek – komoly bizottsági munka és újabb plenáris ülések után – november 30-ára megállapodással zárulhat. Mindazonáltal az ASZSZ továbbra is tart attól, hogy a kormány ennek meghiúsulása esetén egyedül dönthet. Márpedig – véli Borsik János – a társadalmi hatás szempontjából sem mindegy, hogy egy ilyen fontos megállapodás a felek egyetértésével, vagy a kormány egyedüli döntésével születik meg.