A magyar uniós csatlakozás után egy évvel fogadta el a parlament a versenytörvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. tv.-t. A versenytörvény 2005-ös módosítását három tényező indokolta. Elsőként, tekintettel arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal eljárása közigazgatási eljárás, ezért meg kellett teremteni az összhangot a versenytörvény és az új, 2005. november 1-jén hatályba lépő közigazgatási hatósági eljárási törvény között (2004. évi CXL. tv.). Másodsorban a 2005-ös novella egyes rendelkezései a közösségi versenyjog alkalmazásához kapcsolódnak, pontosítva a közösségi anyagi jog alkalmazását szolgáló eljárási rendelkezéseket. Harmadsorban több rendelkezés célja az, hogy a magyar versenyjogot közelítse a közösségi versenyjoghoz, illetve az eljárásokat hatékonyabbá és a legegyszerűbbé tegye. A versenytörvény 2005-ös novellája által beiktatott módosítások – néhány kivételtől eltekintve – az új közigazgatási eljárási törvénnyel egy időpontban, jelesül 2005. november 1-jén lépnek hatályba.
A gazdasági egység fogalmának bevezetése
A magyar és a közösségi versenyjog az anya- és leányvállalkozásokból álló csoporthoz tartozó vállalkozások közötti megállapodásokra nem terjeszti ki a kartelltilalmat. Ennek jogtechnikai megoldása a jelenlegi magyar szabályozás szerint az, hogy meghatározza annak kritériumait, hogy mikor tekinthetőek a vállalkozások nem függetleneknek (irányítási kapcsolatok). A módosítás új fogalomként bevezeti a vállalkozáscsoport fogalmát. Tartalmi szempontból a módosítás nem tartalmaz lényegi változást, mivel a versenytörvény jelenleg is az egy vállalkozáscsoporthoz tartozó vállalkozások teljes körét egymástól nem függetlennek minősíti, így a vállalkozáscsoport új definíciójának bevezetése lényegileg a versenyjogi fogalomrendszert fogja egyszerűsíteni.
Az egyedi mentesítési rendszer eltörlése
A versenytörvény által felállított kartelltilalom széles hatókörű, mivel minden, a gazdasági versenyt korlátozó, torzító megállapodás a tilalom alá esik. Gazdasági szempontból azonban nem minden kartellmegállapodás káros, tekintettel arra, hogy adott esetben annak előnyös hatásai meghaladják a verseny korlátozásával járó káros hatásokat. Ebből eredően mind a közösségi, mind a magyar versenyjog biztosít mentesülési lehetőséget bizonyos gazdasági versenyt korlátozó megállapodások részére.
A mentesülés lehet egyedi vagy csoportos. Csoportmentességet a kormány rendeletekben biztosíthat, e felhatalmazás alapján került sor több, illetve szektorális csoportmentességi rendelet kibocsátására. A csoportmentesség alkalmazása automatikus, tehát amennyiben a megállapodás megfelel az adott kormányrendelet rendelkezéseinek, úgy a megállapodás automatikusan mentesül a kartelltilalom alól, külön bejelentésre, engedélyre nincsen szükség.
Az egyedi mentesség esetében az adott megállapodást egyedileg kell értékelni abból a szempontból, hogy megfelel-e a versenytörvényben meghatározott mentesülési kritériumoknak. Egyedi mentességet a jelenleg hatályos versenytörvény szerint kérelem alapján a Gazdasági Versenyhivatal adhat. Ezen rendszer hátránya, hogy adott esetben több hónapig tart, míg a Versenyhivatal döntött a mentesítés megadásáról, előnye azonban, hogy az engedély biztonságot ad az adott vállalkozásnak.
A 2005-ös novella koncepcionális változást hoz az egyedi mentesség területén, ugyanis eltörli az egyedi mentesítés engedélyhezkötöttségét. Ennek megfelelően a jövőben a vállalkozásoknak maguknak kell a megállapodásaikat értékelni abból a szempontból, hogy azok a mentesítés feltételeinek megfelelnek-e. Amennyiben igen, úgy a megállapodás – a csoportmentességhez hasonlóan – automatikusan mentesül, külön versenyhivatali engedélyre sem szükség, sem lehetőség nem lesz.
A bejelentésen alapuló egyedi mentesítési rendszer eltörlését és az automatikus mentesítés megvalósítását elsősorban az indokolta, hogy ezt a koncepcióváltást a közösségi versenyjog az 1/2003/EK tanácsi rendelettel már megtette, így – noha erre vonatkozó harmonizációs kötelezettség nincs – a két rendszer közötti ellentmondások megszüntetése érdekében célszerű és egyben szükséges volt a magyar versenyjogban a kérelem alapján való egyedi mentesítés intézményének eltörlése.
A fúziókontroll szabályainak változása
Az engedélyköteles fúziónak (vállalkozások összefonódásának) a versenytörvény négy esetét szabályozza: a cégjogi fúziót (összeolvadás, beolvadás), az irányításszerzést (többségi szavazati jog, a vezető tisztségviselők többségének kijelölésére való jog, irányítás szerződés alapján vagy ténylegesen), vállalkozásrész megszerzését és a közös vállalat alapítását. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a közös vállalat akkor minősül vállalkozások öszszefonódásának, ha azt a felek alapítják úgy, hogy a korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik. Ez a meghatározás az ún. koncentratív-kooperatív koncepció mentén határolta el azt, hogy a közös vállalatot kartellként vagy vállalkozások összefonódásaként kell-e elbírálni. A jelenlegi módosítás – a közösségi vállalkozások összefonódásáról szóló 139/2004/EK rendelettel összhangban – egy új koncepciót vezet be. E szerint a vállalkozások összefonódására vonatkozó szabályok hatálya azokra a közös vállalkozásokra terjed ki, amelyek egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátják (full function joint venture). Amennyiben a közös vállalat az önálló gazdasági egység összes funkcióját nem képes tartósan ellátni, vagy amennyiben az alapítók közötti egyeztetést szolgáló közös vállalkozás (ún. kooperatív közös vállalkozás), úgy a közös vállalatot a kartelljogi szabályok alapján kell elbírálni.
A vállalkozások összefonódásának ellenőrzéséről szóló szabályozás alapgondolata, hogy a vállalkozások összefonódását csak egy meghatározott küszöb felett kell a versenyhatóságnak (a Gazdasági Versenyhivatalnak, illetve közösségi méretű összefonódás esetén az Európai Bizottságnak) bejelenteni. A módosítás a magyar küszöbszámot jelentősen megemelte, bár megjegyzendő, hogy messze nem annyira, mint amennyire az első koncepció azt előirányozta (az első tervezet szerint a küszöbszám 30 milliárd forint lett volna, végül 15 milliárd forintban került meghatározásra). A módosítás eredményeképpen tehát a vállalkozások összefonódásához akkor kell a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kérni, ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenötmilliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.
Ágazati vizsgálat
Az ágazati vizsgálat keretében a Gazdasági Versenyhivatal egy adott gazdasági szektor egészére kiterjedően folytat vizsgálatokat az adott piac pontosabb megismerése érdekében. Az ágazati vizsgálatok növekvő szerepére tekintettel szükségessé vált az eljárás rendelkezéseinek finomítása és beillesztése a versenytörvény szövegébe. Ennek megfelelően a 2005-ös novella a versenytörvénybe egy új fejezetben (VIII. fejezet) illesztette be az ágazati vizsgálat szabályait.
A módosítás rögzíti, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, amennyiben ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny torzul vagy korlátozódik, úgy a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából végzéssel vizsgálatot indít. Az ágazati vizsgálatot megindító végzést hirdetményi úton kell közölni, és a Versenyhivatal internetes honlapján közzé kell tenni. A Versenyhivatal elnöke az ágazati vizsgálat során a gazdasági ágazat vállalkozásaitól felvilágosítást kérhet, amelynek nemteljesítése, késedelmes teljesítése vagy megtévesztő válaszadás esetén bírság szabható ki a vállalkozás ellen. Ennek keretében garanciális jelleggel bevezették kerültek az üzleti titkok kezelésére vonatkozó szabályokat.
Az ágazati vizsgálat eredményéről a Gazdasági Versenyhivatal jelentést készít. A vállalkozás kérheti az üzleti titkot képező információk nyilvánosságra hozatalának mellőzését, és a Versenyhivatal elnöke a jelentésnek csak olyan változatát hozhatja nyilvánosságra, amely üzleti titkot nem tartalmaz.
A jelentés tartalmától függően a Gazdasági Versenyhivatal elnöke elrendelheti valamely vállalkozás ellen az egyedi versenyfelügyeleti eljárás megindítását (ebben az esetben az ágazati vizsgálatban szolgáltatott adatok a versenyfelügyeleti eljárásban is felhasználásra kerülhetnek), illetve tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát, minisztériumot vagy hatóságot, ha az ágazati vizsgálat olyan piaci zavart tárt fel, amely az egyedi versenyfelügyeleti eljárás révén nem orvosolható.
A formális és informális bejelentés elválasztása
A hatályos magyar versenytörvény a bejelentést egységesen szabályozza. Az Európai Bizottság panaszok kezelésére vonatkozó gyakorlata azonban megkülönböztet formális és informális bejelentéseket. Az európai gyakorlattal egyezően a versenytörvény módosítása koncepcionális változásként megkülönbözteti a formális és informális bejelentéseket, és azokat eltérő módon szabályozza.
A módosítás szerint csak a Versenyhivatal által közzétett és a bejelentők által megfelelően kitöltött bejelentési űrlapokon benyújtott beadványok minősülnek formális bejelentésnek. Panaszként kezelendő minden olyan egyéb, a Gazdasági Versenyhivatalhoz érkezett jelzés, beadvány, amely űrlap nélkül egy sérelmezett magatartást megjelöl. A panaszokat a Versenyhivatal tartalmának megfelelően kezeli, de a panaszost a Versenyhivatal intézkedéséről szóló tájékoztatáson túl nem illetik meg egyéb jogosultságok (pl. az eljárás megindítását megtagadó határozat elleni jogorvoslat joga). Maga a versenyfelügyeleti eljárás természetesen mindkét típusú beadvány nyomán indulhat. Kiemelendő, hogy a bejelentéssel és a panaszokkal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak
A bejelentési rendszer információforrási jellegének kiemeléséből és a versenyjog közjogias jellegéből egyenesen következik az a módosítás, hogy bejelentő bárki lehet, a jelenleg hatályos szabályozással ellentétben nem lesz szükséges személyes érdekeltség valószínűsítése.
A bejelentés alapján a Versenyhivatal 60 napon belül dönti el, hogy indít-e versenyfelügyeleti eljárást vagy sem, a panaszról pedig 30 napon belül köteles dönteni. A bejelentés vizsgáló általi elutasítása ellen egyfokú jogorvoslat vehető igénybe, amelyet a Fővárosi Bíróság bírál el, a panasz elutasítása miatt azonban jogorvoslat nem vehető igénybe.
Amennyiben a bejelentő a bejelentés vizsgálata során a Gazdasági Versenyhivatal számára adatokat szolgáltat, kérheti az üzleti titok védelmére hivatkozással az iratokba való betekintés, valamint azokról másolat készítésének korlátozását. Továbbá a bejelentő kérheti, hogy ne fedjék fel személyét, illetve azt, hogy bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
Iratbetekintés
Az iratbetekintési jog elengedhetetlenül fontos a vállalkozások számára a védekezéshez való joguk gyakorlása érdekében. Az iratbetekintési jog tartalmát a 2005-ös novella nem változtatja meg, csak a kezdő időpontját. A jelenlegi szabályozás szerint az ügyfél bármikor betekinthet az eljárás irataiba, míg a módosítás szerint csak a vizsgálati szakasz lezárulta és a versenyfelügyeleti eljárás megindulása után.
A módosítás által bevezetett új szabály, hogy az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői nem tekinthetnek be a Versenyhivatal, az Európai Bizottság és a tagállami versenyhatóságok belső irataiba és a Versenyhivatal, valamint egyéb versenyhatóság közötti levelezésbe, kivéve ha ezeket a GVH a jogsértés bizonyításához felhasználja.
A bírói engedéllyel végezhető cselekmények köre
A jogsértések feltárására a Versenyhivatal leghatékonyabb és a vállalkozások számára egyben legnagyobb veszéllyel járó módszere a vállalkozás üzleti helyiségébe (ideértve a járműveket és az üzleti tevékenységhez használt bármilyen helyiséget) való önhatalmú belépés, a helyiség átkutatása bizonyítékok feltárása, beszerzése érdekében, előzetes figyelmeztetés nélkül. A versenytörvény szerint ezt a kutatást csak előzetes bírói engedéllyel lehet foganatosítani.
A bíróság az engedélyt akkor adja meg, ha a Versenyhivatal valószínűsíti, hogy más vizsgálati cselekmény nem vezetne eredményre, és ésszerű megalapozottsággal feltehető, hogy az indítvány szerinti helyszínen a megjelölt jogsértéssel kapcsolatos információforrás fellelhető, és feltételezhető, hogy azt önként nem bocsátanák rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék.
A bírói engedély kiadására a jövőben a Fővárosi Bíróság országos illetékességet kap, és a Versenyhivatal kérelméről hetvenkét órán belül kell döntenie.
A bírói engedéllyel végzett kutatás keretében a jelenlegi szabályozás szerint csak a feltételezett és az előzetes bírói engedéllyel érintett jogsértéssel kapcsolatos bizonyíték foglalható le. Avállalkozások számára nagyon kedvezőtlen a versenytörvényeknek a novella által bevezetett azon új rendelkezése, hogy amennyiben a Versenyhivatal munkatársai nem a jogsértés tárgyához kapcsolódó és a bírói engedéllyel érintett, de más jogsértést megalapozó iratokat találnak, úgy ez a bizonyíték most már lefoglalható lesz azzal, hogy utólag kell rá megszerezni a bírói engedélyt. Ha a bíróság nem adja meg az engedélyt, úgy a dokumentum nem használható fel bizonyítékként, amennyiben azonban igen, úgy egy másik jogsértés bizonyításához felhasználható lesz. Vagyis a jövőben elképzelhetővé válik, hogy egy feltételezett jogsértés bizonyítékai után való kutatás során a Versenyhivatal olyan iratokat is talál, amelyekkel további eljárásokat is megindít az érintett vállalkozás ellen.
A legal privilege
A közösségi jogban az Európai Bíróság gyakorlata (pl. 155/79. sz. ügy, T-30/89. sz. ügy) védi az ügyvéd és ügyfele közötti kommunikációt, a 2005-ös novella ezen kérdés normatív szabályozását vezeti be a magyar jogba.
Az irat védettségét a törvény három feltételhez köti. Egyrészt az iratnak az ügyfél birtokában, őrizete alatt álló helyen kell lennie (kivéve ha birtokából jogellenesen került ki az irat). Másrészt a védettségi kör kisebb, mint az ügyvéd tanúvallomási akadálya (ez kiterjed minden hivatásbeli titoknak minősülő tényre); vagyis a védelem egy iratra akkor terjed ki, ha az ügyfél védelemhez való jogának gyakorlása érdekében, illetve annak keretében keletkezett (ez jellemzően az ügyvéd és az ügyfél közötti kommunikációja során keletkezett iratokat jelenti). Harmadrészt feltétel, hogy ezen jellegnek az iratból magából ki kell tűnnie. Ezen utóbbi feltétel a gyakorlatban akkor valósulhat meg, ha az irat fedőlapján, vagy az e-mail tárgyában egyértelműen feltüntetésre kerül az, hogy privilegizált kommunikációról van szó. Amennyiben az irat a fenti három követelménynek megfelel, úgy ennek az a következménye, hogy irat bizonyítékként nem használható fel, nem vizsgálható meg, nem foglalható le.
Amennyiben a kérdéses irat minősítése vitás, úgy speciális eljárásnak van helye: az iratot olyan tárolóeszközben kell elhelyezni, amely kizárja az irat megismerhetőségét, majd 8 napon belül az ügyfél meghallgatása után dönt a Fővárosi Bíróság.
Kötelezettségvállalás
Amennyiben a jogsértés megállapítása várható, úgy azt – illetve az azzal járó negatív publicitást – a novella által bevezetett új intézmény, a kötelezettségvállalás révén a vállalkozás elkerülheti. Ennek megfelelően a jogsértő magatartás jóvátételeként a vállalkozás kötelezettségvállalást ajánlhat fel a Versenyhivatal részére. Amennyiben a Versenyhivatal úgy ítéli meg, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás a közérdek védelmét megfelelően szolgálja, illetve a közérdek sérelmét helyreállítja, úgy azt a Versenyhivatal kötelezővé teheti az eljárás megszüntetése és a jogsértés megállapításának nélkülözése mellett.
E lehetőség a vállalkozás számára tehát adott esetben nagyon kedvező lehet, mivel az eljárás alá vont vállalkozás ily módon elkerülheti a jogsértés megállapítását, és egyúttal mentesülhet az elhúzódó eljárás terhétől. A kötelezettségvállalás lehetősége a Versenyhivatal számára is kedvező, mivel munkaerőt takarít meg azzal, hogy nem kell a jogsértést bizonyítani.
A kötelezettségvállalásnak helye van fogyasztómegtévesztéses, kartell- és erőfölényes ügyekben is, mindazonáltal fontos, hogy a kötelezettségvállalást kötelezővé tevő végzés nem zárja ki, hogy magánjogi perben a jogsértés megállapításra kerüljön.
A bírságolással kapcsolatos változások
A módosítás rögzíti, hogy a jogsértés miatti bírság kiszabásának alapját képező előző üzleti év forgalma szempontjából a releváns időpont a bírság kiszabásának időpontja lesz (és nem a jogsértő magatartás tanúsítása).
Fontos új szabály, hogy a kiszabott bírság megfizetéséért a vállalkozáscsoportokra mögöttes felelősséget (tehát akkor lép életbe a felelősség, ha az eljárás alá vonttól nem lehetett végrehajtani a bírságot) telepít a módosítás, akkor is, ha a vállalkozáscsoport egyéb tagjai amúgy nem is voltak eljárás alá vontak a versenyfelügyeleti eljárásban.
Magánjogi jogérvényesítés
A novella egyik koncepcionális módosítása annak kiemelése, hogy a versenyfelügyeleti eljárás közérdekből indul, és nem az egyéni versenytársi, illetve fogyasztói érdekek orvoslására. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a kartelltilalom, illetve a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatti egyedi igényeket a módosított versenytörvény magánjogi, polgári peres útra igyekszik terelni.
Ezekben a perekben a Gazdasági Versenyhivatal ún. amicus curiae-ként, a bíróság segítőjeként jár el, mivel a bíróság minden ilyen perről köteles a Versenyhivatalt értesíteni, amely az eljárásban észrevételt tehet. A rendelkezés célja a Versenyhivatal szakértelmének bevonása a polgári perbe, azt azonban a jövőbeli joggyakorlat fogja kialakítani, hogy ezeket a véleményeket a döntés meghozatalára jogosult bíróságok hogyan fogják kezelni.
Egyebekben fontos megjegyezni, hogy a közérdek védelmében indított versenyfelügyeleti eljárás és a magánjogi bírói eljárás folyhat párhuzamosan, a Versenyhivatal eljárása azonban elsőbbséget élvez a bírói eljárással szemben, mivel amennyiben ugyanazon magatartás miatt a Versenyhivatal eljárást indít, úgy a bírósági eljárást fel kell függeszteni, és a jogsértés tárgyában hozott bírói határozat kötni is fogja a bíróságot. Amennyiben tehát ugyanabban a tárgyban a Versenyhivatal nem indít versenyfelügyeleti eljárást, úgy a bíróság szabadon dönthet a jogsértés fennállásáról vagy hiányáról, és alkalmazhatja a magánjogi jogkövetkezményeket (elsősorban kártérítést), amennyiben azonban a Versenyhivatal is eljár, a jogsértés kérdésében a bíróság nem juthat a saját eljárásában a versenyhivatali döntéstől eltérő következtetésre.
A bejelentési rendszer szerepének átalakítása és a magánjogi jogérvényesítés támogatása
A Versenyhivatalhoz intézett bejelentés a jelenlegi szabályozás szerint az egyetlen eszköz a vállalkozás részére, hogy más vállalkozásoknak az őt sértő, kartell, erőfölénnyel való visszaélés, fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatti magatartásai miatt fellépjen sérelmei orvoslása érdekében.
A versenytörvény szerint azonban a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó versenyfelügyeleti eljárások (kartell, erőfölénnyel való visszaélés, fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása) a közérdek védelmében indulnak. Ebből eredően a sérelmet szenvedőnek (akár a fogyasztó, akár a sérelmet szenvedett versenytárs) lényegében csak arra van joga, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnál sérelmét előadja, és a bejelentésére a Versenyhivataltól választ kapjon, de nincs alanyi joga arra, hogy a közérdek védelmében indítandó versenyfelügyeleti eljárást kikényszerítse. Ennek szellemében a versenytörvény azt is rögzíti, hogy a bejelentést tevő fél nem minősül ügyfélnek a versenyfelügyeleti eljárásban. A vállalkozások jogérvényesítési lehetőségei a Versenyhivatalhoz történő bejelentés útján tehát a hatályos szabályozás szerint is korlátozottak, de jelenleg nincsen más eszközük.
A bejelentéseknek azonban a Versenyhivatal számára kiemelkedő jelentőségük van. A Versenyhivatal ugyanis egyértelművé tette, hogy a piaci zavarokat leginkább a piacon tevékenykedő vállalkozások és a fogyasztók érzékelik, ezért a tőlük származó információk nélkülözhetetlenek a hivatal számára, vagyis a bejelentésekből származó információk becsatornázása a Versenyhivatal felé kiemelkedő jelentőséggel bír.
A fentiek tükrében a 2005-ös novella bejelentésekkel kapcsolatos új koncepciója az alábbiakban összegezhető.
A novella miniszteri indokolása egyértelművé tette azt, hogy a Versenyhivatalhoz intézett bejelentések, panaszok elsődleges funkciója az, hogy a Versenyhivatal piaci információkat szerezzen, vagyis a novella a bejelentések információforrás jellegére helyezi a hangsúlyt. A bejelentések információforrás jellegének hangsúlyozásával párhuzamosan a 2005-ös novella még inkább azt rögzíti, hogy a bejelentéseknek nem az a célja, hogy azok alapján egyedi sérelmek (fogyasztói vagy versenytársi sérelem) orvoslásra kerüljenek.
Ezzel azonban még mélyebb űr keletkezne az egyedi sérelmek orvoslására. A fentiekben már említésre került, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a kartelltilalom és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, vagyis amennyiben a Versenyhivatal eljárásának nem az egyedi sérelmek orvoslása a célja, úgy a sérelmet szenvedett félnek gyakorlatilag nem marad lehetősége jogos igényeinek érvényesítésére. Egy példával érzékeltetve: egy adott vállalkozás a saját termékéről azt állítja, hogy az adott piacon a legjobb, úgy, hogy az állítás tényszerűen nem alátámasztható. Ez a magatartás a fogyasztók megtévesztésének minősül, tehát a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik. Nem vitás, hogy az ilyen magatartás a közérdeket sérti, de egyúttal súlyosan sérti a versenytárs-vállalkozások érdekeit is, akiknek termékeit a reklám indokolatlanul negatív színben tünteti fel. Tekintettel arra, hogy a fogyasztók megtévesztése a Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, a sérelmet szenvedett versenytársak sérelmüket jelenleg csak bejelentéssel, versenyfelügyeleti eljárásban érvényesíthetik. Az a szabályozás azonban, amelyben a bejelentő nem ügyfél, és amely szerint a hatáskörrel rendelkező hatóság a bejelentésre információforrásként tekint azzal, hogy az eljárása nem kényszeríthető ki, nyilvánvalóan nem alkalmas az egyedi, adott esetben igen súlyos versenytársi sérelmek orvoslására.
Az egyéni jogsérelmek orvoslása vonatkozásában a 2005-ös novella által tovább mélyített űrt a jogalkotó azzal a jogszabály-módosítással tölti ki, hogy rögzíti azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak a versenytörvényben megállapított hatásköre nem zárja ki a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, kartelltilalomra és a gazdasági erőfölénnyel való viszszaélésre vonatkozó rendelkezések megsértésére alapított igények közvetlen bírósági érvényesítését.
A 2005-ös novella módosítása következtében tehát a vállalkozások a más vállalkozásoknak a fogyasztói döntéseket tisztességtelen módon befolyásoló, a kartelltilalmat és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát megvalósító magatartásai miatt az egyedi sérelmeiket polgári perben rendes bíróságok előtt érvényesíthetik, és többé nem kell a Versenyhivatalnak a közérdeket szem előtt tartó versenyfelügyeleti eljárására hagyatkozniuk, amelyben már a jelenlegi szabályozás szerint is korlátozottak a jogaik, és amely a novella módosításai révén még inkább nem lesz alkalmas arra, hogy a vállalkozások egyedi sérelmeit orvosolja.
A Versenyhivatal jogai a tényállás tisztázása érdekében
A vállalkozások számára döntő jelentőséggel bír, hogy a Versenyhivatal milyen jogosítványokkal rendelkezik a bizonyítékok beszerzése és a tényállás feltárása érdekében. A módosítás bizonyos jelenleg meglévő, általános jellegű jogosítványokat jogtechnikailag az új közigazgatási eljárási törvényben helyezi el (pl. helyiségbe való belépés, irat és tárgy megvizsgálása, felvilágosítás kérése), illetve bevezet egyes új jogosítványokat.
A módosítás rögzíti, hogy a hivatalból indított versenyfelügyeleti eljárásban a vizsgált vállalkozás köteles közölni a döntéshez szükséges adatokat, ideértve a személyes adatokat is, és nem tagadhatja meg rá nézve terhelő bizonyítéknak a rendelkezésre bocsátását, de fontos, hogy beismerő vallomást nem köteles tenni.
A módosítás rögzíti továbbá, hogy hivatalból folytatott eljárásban vizsgálati cselekmény bármely olyan helyen foganatosítható, ahol a tényállástisztázáshoz szükséges bizonyíték lelhető fel.
Új szabály, hogy a hivatalból folytatott eljárásban a vizsgáló jogosult lesz az adathordozóról fizikai tükörmásolatot készíteni. Ez a technikai megoldás lehetővé teszi a merevlemez aktuális állapotának rögzítését és hiteles másolatként való elvitelét. Ezen technikai megoldás által kizárható a hardver utólagos módosítása, tehát a bizonyíték utólagos megváltoztatása. További előnye a tükörmásolat készítésének, hogy nem teszi szükségessé a merevlemez lefoglalását, így az a vállalkozás birtokában maradhat.
A módosítás által bevezetett új szabály, hogy ha a tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalásának lenne helye, a tárgyi bizonyítási eszközt zár alá is lehet venni. Ebben az esetben az iratokat megőrzésre alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben kell elhelyezni, azt lezárják és lepecsételik.
Fontos és a vállalkozások számára hátrányos újdonság, hogy a GVH a jogszerűen megszerzett iratot, dokumentumot, bizonyítékot nemcsak abban az eljárásban használhatja fel, amelyben beszerezte, hanem más versenyfelügyeleti eljárásaiban is.
Büntetőjogi rendelkezések
A versenyjogi jogsértések súlyossága, a gazdaságnak okozott károk nagysága az utóbbi években egyre élesebben vetette fel a versenyjogi jogsértések hatékonyabb visszaszorításának problematikáját. A tengerentúli jogrendszerekben már korábban általánossá vált az a meggyőződés, hogy a hatékony fellépés érdekében a versenyjog eszköztára ki kell hogy bővüljön a büntetőjogi szankciókkal. Ennek megfelelően elsősorban az Egyesült Államokban versenyjogi jogsértések miatt kiszabhatóak büntetőjogi szankciók, így szabadságvesztés, vállalkozásvezetéstől való eltiltás, pénzbüntetés vagy közérdekű munka.
A büntetőjogi szankciók bevezetése az elrettentő erő miatt kétségtelenül előnyös lenne, azonban számos anyagi és eljárásjogi problémával is jár. Ebből eredően a Versenyhivatal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a versenyjog büntetőjogi szankcionálásának esetleges bevezetésére csak alapos előkészítő munkát követően, egy későbbi időpontban kerüljön sor.
E megfontolások alapján jelenleg – egy kivétellel – nem kerültek bevezetésre büntetőjogi szankciók a magyar jogba. A kivételt, vagyis a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban tényállást a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló 2005. évi XCI. tv. vezette be a magyar jogba, 2005. szeptember 1-jei hatállyal.
A tényállás szerint aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak (díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Továbbá az előzőek szerint büntetendő az is, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza. Abüntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a cselekményt jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik el. Nem büntethető a bűncselekmény elkövetője, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti és az elkövetés körülményeit feltárja. Hatóság alatt a verseny- vagy pénzügyi felügyeletet ellátó szerveket és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást lefolytató szervet is érteni kell.
