Lobbizás a vállalkozásbarát környezetért
A munkáltatói szervezetek – összességében – eredményesnek ítélték a tagságuk érdekében kifejtett tevékenységüket. Az utóbbi hónapokban valamennyi érdekképviselet a szolgáltatások fejlesztését, illetve a lobbizás kiterjesztését és megerősítését tekintette legfőbb feladatának. Ez utóbbi célja, hogy olyan gazdasági szabályozórendszer és támogatási környezet teremtődjék, amely hozzájárul a vállalkozások versenyképességének javításához.
Tanácsadói hálózat
Az éppen tíz éve alakult Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ) az idén még nem tartott küldöttgyűlést, októberre tervezzük – közölte Szabadkai Antal főtitkár. Az elmúlt év dinamikus előrelépést hozott, a szövetség két nagy projektben vett részt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) keretében; az egyik a szociális partnerek európai uniós felkészítését szolgálta, a másik pedig egy szakszervezeti-munkaadói közös program. A sikeres uniós felkészülés érdekében Budapesten és hat régióban különféle rendezvényeket, konferenciákat tartottunk – tette hozzá a főtitkár. Ehhez járult a nemzetközi tevékenység, amelynek fő célja az uniós kapcsolatok ápolása és bővítése, mások mellett a munka- és egészségvédelem témakörében. (Az AMSZ legfőbb partnere az Európai Unió mezőgazdasági termelőit tömörítő COPA és annak szakosított munkaadói szervezete, a GEOPA.)
Ami az érdekvédelmi munkát illeti, a főtitkár kiemelte a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) megalakulását. Az AMSZ részt vett az Agrár Kerekasztal tevékenységében, ahol nyolc munkabizottságban folyt a munka. A siker nem nevezhető teljesnek, de javaslataik többsége beépült az elkészített anyagokba. Két éve, 2003 júliusában alakult meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács (FÖVÉT), amelynek 2004 volt az első teljes éve. Természetesen az AMSZ – mint az Országos Érdekegyeztető Tanács tagja – folyamatosan részt vesz az OÉT szakértői munkájában is, a legnagyobb sikernek talán a minimálbér-ajánlás elfogadása tekinthető. A szövetség emellett szakértőket delegált a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) különféle bizottságaiba, teljes körű tagként közreműködik az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) munkájában, továbbá négy operatív program monitoringbizottságában.
Összegezve: az elmúlt év az uniós csatlakozás és a Nemzeti Fejlesztési Terv jegyében telt el, sok munkával. Szintén a tavalyi év eredménye, hogy megalakult a Fiatal Agrárvállalkozók Tagozata, amely immár a hatodik platformja az AMSZ-nek. Az idei év fő célja a tavaly elkezdett munka folytatása, valamint egy európai uniós információs bázis, illetve tanácsadói hálózat kiépítése, a belső oktatási rendszer fejlesztése. A legnagyobb feladat ősszel vár a szövetségre, amikor – mások mellett – az adótörvények, illetve a költségvetés elfogadásának időszakában igyekeznek a tagság érdekeit minél sikeresebben képviselni.
A 2004-es és a 2005-ös esztendő anynyiban hasonlatos, hogy a reáljövedelmek kevéssé nőttek, és ezt a kiskereskedelem azonnal megérzi – mondta Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) titkára. Az élelmiszer-kiskereskedelemben a hazai tőkével működő társas vállalkozások és szövetkezetek országosan a második helyet foglalják el (részesedésük 11,3 százalék). Előrelépni ilyen körülmények között csak úgy tudnak, ha újabb boltok csatlakoznak a COOP-rendszerhez. Az idén 400 új bolt belépése várható (jellemzően Budapesten és környékén), ez 20-30 milliárd forinttal növeli majd az eddigi 360-370 milliárd forintos forgalmat. Törekszenek az integrációra, boltcsoportok létrehozására, mert csak így maradhatnak versenyképesek a kicsik a nagyokkal szemben.
Álláshelyek megóvása
Egyébként 2005 is bizonytalan a kiskereskedelem szempontjából: korlátozott a vásárlóerő, a nemzetközi társaságok pedig tovább terjeszkednek. A hazai kiskereskedőket képviselő szervezetek ezért nem tehetnek mást, mint hogy összefognak; az Országos Kereskedelmi Szövetséggel és a KISOSZ-szal, illetve a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével közösen lépnek fel a számukra megfelelő kereskedelmi törvény elfogadása érdekében. Ennek célja a szabályozott piac törvényes kereteinek kijelölése. Ez kiterjedne a szakképzésre, a nyitva tartásra, a boltok telepítésének és méreteinek meghatározására, szabályozott mederbe terelve a nagy üzletláncok "túlburjánzását". Egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a kiskereskedők számára előnytelen törvénytervezetet levették a kormány napirendjéről, és tovább tárgyalnak. Hasonlóan fontos a készülő szövetkezeti törvény, amelynek elfogadása ősszel várható.
A kiskereskedelem rendkívül bérigényes – hangsúlyozta Dávid Ferenc –, az árrésnek több mint a felét az élőmunka bérei és járulékai adják. Az ajánlott keresetemelés és a minimálbér emelése, a járulékok nagysága, az adók mértéke mind olyan kérdés, amelyről hosszú és heves vita várható az OÉT őszi ülésein. Amunkahelyteremtés és -megőrzés érdekében az ÁFEOSZ segíti tagságát a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) eszközfejlesztési, illetve a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) munkahelyteremtő és -megőrző pályázatain való részvételben.
A kormány száz lépés programjából egyelőre azt látják, hogy a szándék jó, kérdés, hogy ehhez források is társulnak-e majd. Az adózást illetően egyszerűsítésben, kisebb adminisztrációban, mérsékelt enyhülésben bíznak. A munkaadók véleménye szerint arra kellene törekedni, hogy a munkabér nettó tartalma bővüljön minél kisebb infláció mellett, mert a bérterhek a magasabb bruttó bérek mellett túlságosan megviselik a hazai kisvállalkozásokat, és veszélyeztetik az álláshelyek megóvását. Dávid Ferenc szerint ezt a munkavállalók szakszervezetei is mindinkább belátják.
Pályázatírók képzése
Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) kettős jubileumot ünnepelt május 29-én megtartott közgyűlésén: egyrészt a hazai ipartestületek 120 éves, másrészt a szervezet újjáalakulásának 15 éves születésnapját. Lehet mondani, hogy könnyű dolguk volt, hiszen a 2002. évi közgyűlésen 2006-ig tartó cselekvési programot fogadtak el, és "csak" ezt kellett aktualizálni. Másrészt viszont a gazdasági környezet azóta sokat változott, és ehhez alkalmazkodni kell – elég, ha arra gondolunk, hogy Magyarország több mint egy éve csatlakozott az Európai Unióhoz. A közgyűlés arra is felhívta a figyelmet, hogy – bár a mostani körülmények között a kormánynak meglehetősen szűk a mozgástere – az egyes tárcák még mindig nem fordítanak a gazdaságban elfoglalt helyükhöz méltó figyelmet a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokra (pályázati lehetőségek, finanszírozás).
Az elmúlt év mindenképpen az uniós csatlakozásra való felkészülés esztendeje volt – emelte ki Szűcs György elnök. Intenzív munka folyt, komoly szakmai programokkal, multiplikátorok felkészítésével, hat szakág szakanyagainak kidolgozásával, osztrák, olasz és más tagállami segítséggel. Ennek eredményeként megyei szakértői hálózat, szakmánként jól használható tananyag készült, ezek nagy része az IPOSZ honlapján is elérhető. Negyven szakterületen, 16 szakmában összesen 30 ezer, konkrét ismereteket nyújtó füzet készült el (ideértve például az uniós áfaszabályokat) tavaly december 31-éig, emellett pályázatíró multiplikátor-képzés is zajlott.
Az idei év fő feladata, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások megfeleljenek az új kihívásoknak, például a szolgáltatások szabad áramlását tekintve. Ahhoz, hogy helyt tudjanak állni, részt kell venni a különféle pályázatokon, a nemzeti operatív programokban, a termelői, értékesítői és beszállítói hálózatokban. A kormány száz lépés programját az IPOSZ saját – civil, szakmai, szervezeti kapcsolatok útján megvalósított – sikerének is tartja, amelynek célja az volt, hogy a mikro- (5 fő alatti) vállalkozások szolgáltatásai bekerülhessenek – az ipartestületek útján – a nagy projektekbe, például klaszterek formájában.
Nemzetközi kapcsolatok
Ugyancsak nagy feladat a második Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásában és végrehajtásában való részvétel, továbbá a kistérségi tanácsok munkájában való közreműködés (a 168-ból 81 helyen képviseltetik magukat az ipartestületek).
Nem kevésbé fontos a foglalkoztatás ösztönzése, a beszerzési-értékesítési lehetőségek bővítése. Ehhez az IPOSZ a nemzetközi kapcsolatait is felhasználja – jó példa erre az UEAPME, a Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége – saját koordinációs-kooperációs lehetőségeit és az internetes szolgáltatásokat is igénybe véve az új piacok megszerzése érdekében.
Mint az elnök fogalmazott: ha a 470 ezer egyéni vállalkozó közül csak minden második-harmadik tudna új alkalmazottat felvenni, már több százezer új álláshely jöhetne létre. Egyelőre azonban hiányoznak a mikrovállalkozások beszállítóvá válásának feltételei. Esetükben ugyanis nem tömegtermelésről, sokkal inkább egyedi, kísérleti cikkek beszállításáról lenne szó, amire a múltban (lásd Kandó, Bláthy) már bőven volt példa. Vagyis: a "finom hálót" még nem szőttük meg, a kis egyéni vállalkozások jövőjét még nem sikerült tisztázni, pedig ők a teljes vagyonukat kockára teszik a sikerért. Sokéves tapasztalat, hogy a kisipar a legkreatívabb és a legrugalmasabb, de az egyszerű túlélésen túl kormányzati segítségre van szüksége (például a feketemunka elleni küzdelemben, a vállalkozói terhek csökkentésében).
A szervezet a kormány száz lépés programjához is rugalmasan kíván igazodni, abban bízva, hogy a kis lépések "nagy távolsággá" kapcsolódnak össze.
Kisvállalkozói program
A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége (KISOSZ) május 26-án tartotta közgyűlését, amelynek középpontjában a szervezet lobbizása, az adózási és foglalkoztatási kérdések, valamint az együttműködés lehetőségei álltak. Antalffy Gábor ügyvezető igazgató kiemelte: valójában az érdekegyeztetés legitimációjáért harcolnak. Az Európai Unióéhoz hasonló komplex szociálispárbeszéd-törvényt szeretnének, mert ha a mostani megállapodásos rendszer marad fenn (készülő lobbitörvény, Gazdasági és Szociális Tanács, Ágazati Párbeszédbizottságok), akkor az OÉT – amelyet a készülő jogszabályok meg sem említenek – könnyen vesztes lehet. Az OÉT plenáris ülésén is kezdeményezni fogják, hogy a készülő jogszabályok terjedjenek ki az említett szervezetek egymáshoz való viszonyára. Ebben a munkaadók egyetértenek, és az FMM vállalta is az egyeztetést.
A kis- és középvállalkozói szektor fejlesztésére ma még nincs önálló stratégia, illetve az, amit a GKM kidolgozott, nem visz jó irányba, korrekcióra van szükség. A Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (KÉSZ: ÁFEOSZ, OKISZ, IPOSZ, KISOSZ) közösen lép fel, előbbi kettő a szövetkezetek, utóbbi kettő pedig az egyéni vállalkozók érdekeiért. Ajelek szerint a GKM pénzért adna szolgáltatásokat, a kisvállalkozók észrevételeire viszont nincs visszajelzés. Az élőmunka terhelése igen lassan csökken, a tervezett lépések a napi gondokon nem sokat enyhítenek, s a helyzetelemzés azt mutatja, hogy máris megindult a szektorban a létszám leépítése. A minimálbér kilátásba helyezett emelése félelmet kelt a kisvállalkozók körében, jól látható, hogy – főleg vidéken – a mostaninál magasabb bér nem termelhető ki. A kereskedelmi boltok száma 2005 első félévében 500-600-zal csökkent, megindult a koncentráció.
Az uniós szabályok alkalmazása is megterhelte a kicsiket. A KISOSZ nagy sikerének tartja, hogy a HACCP túl szigorú szabályait sikerült alkalmazhatóvá formálni, emellett szakkönyvekkel és képzéssel is segítettek tagjaiknak. Végül is 2005 legfőbb célja a KISOSZ számára egy kisvállalkozás-fejlesztési program kidolgozása az IPOSZ-szal közösen, az OÉT legitimálása, valamint az, hogy az adóreform segítse a szektorban a foglalkoztatottság bővítését.
Kitörési pontok
A Magyar Iparszövetség (OKISZ) május 26-27-én tartotta közgyűlését. Hörömpöly László elnök szerint az elmúlt évre (főleg a textil- és bőriparban) a tőkeszegénység, a forintárfolyam emelkedése, a minimálbér emelése, illetve a versenyképesség emiatt bekövetkezett romlása nyomta rá a bélyegét. A kitörési pont a hazai saját termelés (nem bérmunka formájában), illetve a foglalkoztatás bővítése lehetne, de ehhez tőke és támogatás kellene.
Az OKISZ-hoz tartozó egyéb szövetkezetek és vállalkozások közül az építőipariak sem zártak jó évet; ma is az árcsökkenés jellemzi a piacot. A vegyipari és a gépipari cégek pozíciói valamivel jobbak, de ezeket is megrázta a minimálbérek emelkedése és a forint erősödése. Stabil, 250-260 forint közötti euró-árfolyamot tartanának jónak, figyelembe véve, hogy exportjuk alapvetően az Unióba irányul.
A tőkeszegénység ellensúlyozására várják az uniós pályázati forrásokat, amitől megerősödhetnének, de ezt az előfinanszírozási rendszer akadályozza. Igaz, hogy a kis és közepes cégek is nehezen hangolódtak rá a pályázati rendszerre, de ebben a szövetség igyekszik segíteni. A KÉSZ tagszervezetei közös kht.-t alapítanak, amely regionális bázisa lesz majd e szolgáltatásnak is.
A kormány száz lépés programjában látnak biztató jeleket, ilyen például a feketemunka "kifehérítése", az adócsökkentések (társasági adó a kicsiknek, áfa), s bár a minimálbér emelését is jogosnak tartják, de mindenképpen súlyos gondokat okoz. Az OÉT munkaadói oldala minden olyan kérdésben markánsan állást foglal, ami a gazdaságot érinti, azonban kiemelten fontosnak tartja a járulékok folyamatos csökkentését.
A készülő második Nemzeti Fejlesztési Terv – ha sikeres lesz – jobb helyzetbe hozhatja a kis- és közepes vállalkozókat. Ez már csak azért is rendkívül fontos, mert a másutt "feleslegessé" vált munkaerőt éppen a kkv-szektornak kellene felszívnia. Ehhez azonban elsősorban a szakképzést kellene rendbe tenni, támogatni. A hazai szakképzés szerkezete felborult, minősége sem megfelelő, erre is több pénz kellene, csakúgy, mint a munkahelyteremtés támogatására. A kkv-szektornak pedig több saját termékkel kellene a világpiacon megjelennie, hiszen ma már bárki vállalkozhat külföldön is. A mai helyzetben nem elítélendő, ha valaki például Ukrajnába telepíti tevékenységét, mert erre ott is nagy szükség van. Az OKISZ elnöke fontosnak tartja a stratégiai kérdések kimunkálását, és ebből a szempontból igen fontosnak tartja a Gazdasági és Szociális Tanács megalakulását.
Likviditási gondok
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) július 7-én tartotta évértékelő, kibővített testületi ülését, amelyen a közvetlen tagok delegáltjai és az ágazati szövetségek vezetői is részt vettek. A mezőgazdasági munkaadók számára a csatlakozás éve nem volt túl sikeres – mondta Horváth Gábor főtitkár. Ennek fő oka az állami bürokrácia felkészületlensége: sem az uniós támogatási rendszer, sem a piacszabályozás (még és már) nem működött 2004-ben. A gazdálkodók súlyos likviditási gondokkal, a termékértékesítésben teljes piacvesztéssel kerültek szembe. A támogatásokat (70 milliárd forint körüli összegben) december helyett május végére kifizették ugyan, de a gabona intervenciós felvásárlásának egy része (több mint egymillió tonna) még hátravan, így több mint 30 milliárd forintos "feszültség" keletkezett az ágazatban.
Jó hír, hogy lassan "beérik" – a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként – az AVOP és a Nemzeti Vidékfejlesztési Program: az egyéves késés ellenére mostanáig a teljes háromévi keretet megpályázták; a szerződéseket szeptemberben meg lehet kötni. A csúszás azonban finanszírozási gondot okozhat, ezért a MOSZ azt javasolja a kormánynak, hogy aktiválják az Európai Unió által korábban már jóváhagyott forgóalaphitel-keretet, ráadásul 5 helyett 8-10 évre, s ezekre a kormány vállaljon garanciát.
Horváth Gábor biztatónak, bár egyelőre inkább gesztusértékűnek tartja a kormány száz lépés programja keretében meghirdetett agrárgazdasági változásokat (ezek jó részét korábban a MOSZ is javasolta). Az uniós csatlakozás legnagyobb vesztese az állattenyésztés volt eddig, s ez azért is baj, mert ez az ágazat egész évben foglalkoztatja a munkavállalókat, méghozzá helyben. A másik életbevágó kérdés a piacvédelem: özönlik az országba a külföldi dömpingáru, miközben nincs hazai, mezőgazdasági érdekeltségű kereskedelem.
Összegezve: az első uniós év sok feszültséget, helyenként leépülést hozott. Bár a régi tagországokhoz viszonyítva kevesebb az újak támogatása – és ez is túl lassan csordogált az érintettekhez –, ezzel kell helytállni a versenyben, és ez nem könnyű. Jó lenne, ha ezt a bürokrácia felkészületlensége, kockázatvállalásának hiánya, a szigorú szabályok túl komolyan vétele nem hátráltatná.
Képviselet Brüsszelben
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szokás szerint év végén tartja évértékelő rendezvényét. 2004-et a tagsági kör további bővülése jellemezte, több mint 70 nagyvállalkozás csatlakozott, köztük pénzintézetek, multinacionális cégek hazai leányvállalatai, hazai nagyvállalkozók, szakmai szervezetek – közölte Wimmer István főtitkár. Az MGYOSZ – a magyarországi munkaadói szervezetek közül egyedüliként – 2005. január 1-jétől képviseletet nyert a brüsszeli székhelyű Európai Gyáriparos Szövetségek Szervezetében (UNICE). Ezzel egy időben tovább erősítették brüsszeli irodájuk (lobbiszervezetük) személyi és kapcsolati rendszerét.
Érdekképviseletünk a vállalatoké, de nemcsak a tagoké – tette hozzá Wimmer István. Ennél szélesebb kört érint a foglalkoztatott szakértői háttér, a kutatóintézetekkel való együttműködés (Gazdaságkutató Intézet, Pénzügykutató, legújabban az Ecostat és az ICEG). Emellett 2005 májusától az MGYOSZ tagja az európai munkaügyi szervezetnek (IOE), s tárgyalnak az OECD BIAC-tagságról is. Nem kevésbé fontosak a kétoldalú kapcsolatok, a közös programok például a német, az osztrák, az olasz, a spanyol, a brit, a cseh, a szlovák, a lengyel, a szlovén partnerekkel, de felvették a kapcsolatot Kínával is.
Ami a hazai érdekképviseletet illeti: minden évben minden taghoz kérdőívet juttatnak el az őszi bértárgyalások előtt, kikérve véleményüket a minimálbérről, a bérszínvonal emeléséről. A javaslatokat szeptemberben összegzik, és ezt képviselik a háromoldalú tárgyalásokon. A hivatalos út (az OÉT) lassúbb, emellett folyamatosan tartják a kapcsolatot a szaktárcákkal és a Miniszterelnöki Hivatallal is, konzultálva – mások mellett – az adó- és járulékcsomag várható hatásairól. Afoglalkoztatáspolitika kérdéseit a versenyképesség (adó és járulékok) oldaláról közelítik meg.
Az MGYOSZ pénzügyileg és jogilag független szervezet, de a választást megelőző évben – szakértők bevonásával – mindig készít egy anyagot arról, mit vár az MGYOSZ a következő kormány gazdaságpolitikájától. Az ideit most kezdték el, és az év vége felé (lehet, hogy a közgyűlésen) hozzák nyilvánosságra; a jövő év elejére szakmai vitát is kezdeményeznek.
A Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ) 1994-ben alakult. A szervezet május 25-én tartotta közgyűlését. Mint Csuport Antal ügyvezető igazgató elmondta: a STRATOSZ 2004. évi tevékenysége az OFA-támogatások jóvoltából sok tekintetben kedvezőbbé, pénzügyileg megalapozottabbá vált. Az uniós csatlakozás után érdekeiknek erőteljesebben tudtak hangot adni, nemzetközi és hazai elismertségük nőtt. A szervezeti munka szélesebb körűvé és színvonalasabbá vált, mások mellett az internetes konferenciáknak köszönhetően.
Uniós projektek
Az uniós csatlakozás időszakában megerősödtek a hazai szociális partnerek nemzetközi kapcsolatai is; míg az MGYOSZ a gyáriparosokat tömörítő UNICE, az IPOSZ és a KISOSZ a kis- és közepes vállalkozásokat képviselő UEAPME, addig a STRATOSZ a CEEP fontos partnere 1994 óta. Az említettek az Unió legfontosabb munkaadói szervezeteiként képviselik a szociális partnerséget. Itthon továbbra is a VOSZ a legfőbb partnerük, és ezt a kapcsolatot a jövőben még szorosabbá kívánják tenni.
A szövetség – amellett, hogy tájékoztató anyagokkal látta el tagjait – legfőbb eredményének az uniós versenyképességi projektet tartja (CDP – Corporate Development Plan), amelyet szintén az OFA támogatott. A projekt lényege, hogy a brüsszeli adatbank alapján bármely hazai tagvállalkozás "tükröt tarthat" maga elé, felmérheti, hogy saját cége (például bármelyik vidéki Volán-vállalat) miként állna helyt egy francia vagy finn városban. Az önvizsgálat a szűkebb értelemben vett gazdasági versenyképesség mellett magában foglalja a humán tőke állapotát, a vállalaton belüli szociális párbeszéd helyzetét és a tényleges szakmai tevékenységet is. Aprogram 2005-ben tovább bővül, emellett internetes távoktató centrumot hoznak létre a tagszervezetek számára.
A legfontosabb idei célok közé tartozik a modern érdek-képviseleti módszerek alkalmazása, ideértve az internetes távkonferenciákat, illetve a szokásosnál szűkebb körű, de hatékonyabb vezetői (elnökségi) munkát. Nemzetközi tevékenységük fő szempontja, hogy az Unió szakbizottságaiban, illetve az európai szociális párbeszédben minél intenzívebben részt vegyenek. E törekvés vezérli a szövetséget itthon is.
Terítéken a szakképzés
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) május 12-én, a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta küldöttközgyűlését, amelyen Demján Sándor ügyvezető elnök tartott beszámolót. Szirmai Péter elnökségi tag elmondta: a VOSZ üdvözölte a már 2004 végén érzékelhető gazdaságpolitikai váltást, és fontosnak tartotta, hogy 2006-ra ne készüljön választási költségvetés.
A VOSZ szerint nem történt kellő előrelépés a túl drága állam leépítése ügyében, és az oktatásban átcsoportosítást sürgetett a szakképzés javára, hangsúlyozva: ez utóbbinak egyre rosszabb a kibocsátása, s ez már korlátozza a gazdasági fejlődést.
A szövetség nemcsak a minimálbér emelését, hanem magát a kötelező legkisebb kereset intézményét sem támogatja, mondván: ennek kialakítását a piacra kellene bízni, figyelembe véve a külföldről érkező munkavállalókat is. Az MGYOSZ-nál megfogalmazott véleményhez hasonlóan Szirmai Péter is hangsúlyozta, hogy nem az OÉT és nem is a közgyűlés az egyetlen fontos fórum. A VOSZ szakértői bizottságot hozott létre a Pénzügyminisztérium és a munkaügyi tárca képviselőivel, akikkel megvitatják az aktuális gazdaságpolitikai kérdéseket, mostanában például a kormány száz lépés programját. A szakképzésben is igyekeznek jelen lenni, képviselőik részt vesznek a területi szakképzési bizottságokban. Szirmai Péter is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a VOSZ nem politizáló szervezet; minden kormánynak igyekszik segíteni. Céljuk a produktív szféra, a versenyképesség erősítése, amelynek feltételeit a mindenkori kormánynak kell megteremtenie.
