Új szabályok a munkaidőről
Az új szabályok a Munka Törvénykönyvének a munkaidőre vonatkozó általános rendelkezéseihez képest specialitásokat tartalmaznak, melyeket azokra kell alkalmazni, akik a közúti szállításban utazó munkavállalóként dolgoznak, tehát elsősorban a gépjárművezetőket érinti. Mindez független attól, hogy ez a személy munkavállalóként, vagy önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőként (a kamion, busz üzemben tartójaként) dolgozik. Atörvény szerint önálló vállalkozónak kell tekinteni azt, aki közúti árufuvarozói vagy autóbuszos személyszállító engedéllyel rendelkezik, ilyen tevékenységet munkaszerződés vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony alapján nem folytat és tevékenységét szabadon szervezheti. Az ilyen személyek vonatkozásában 2009. március 23-ától kell majd betartani a munkaidőre vonatkozó szabályokat, csak ez nem a munkáltató feladata, hanem a vállalkozó saját maga felel érte.
Ezekre a személyekre több nemzetközi szabály vonatkozik. Ilyen az ún. AETR-megállapodás, vagyis a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló európai megállapodás, melyet Magyarország a 2001. évi IX. törvénnyel hirdetett ki. Vonatkozik rájuk a tanács 3820/85/EGK rendelete, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a gépjárművezetők, utazó munkavállalók vezetési és pihenőidejéről rendelkező 2002/15/EK irányelv. Ez utóbbi rendelkezéseit 2005. március 23. napjától Magyarországon is alkalmazni kell. Voltaképpen ez tette szükségessé a mostani törvénymódosítást.
Mivel a Munka Törvénykönyve 117/A §-ának (3) bekezdése a munka- és pihenőidő tekintetében ágazati szabályozások megalkotását lehetővé teszi, az utazó munkavállalók munkaidejére a közúti közlekedési törvénybe iktattak be új 18/A-J. §-okat. Ezek a szabályok az általános előírásoknál liberálisabbak, nagyobb fokú rugalmasságot tesznek lehetővé a munkáltató számára a munkavégzés elrendelése szempontjából.
Az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó speciális szabályokat a gépjárművezetőkre csak az ebbe a körbe tartozó munkavégzésük, feladataik esetén kell alkalmazni; viszont ezek a szabályok irányadók akkor is, ha a munkavállaló nem minősül utazó munkavállalónak, azonban részben ilyen munkát végez.
Munkaidő
A törvény először egyes munkaidővel összefüggő fogalmaknak az utazó munkavállalók munkájával összefüggő speciális tartalmú értelmezését adja meg. Atörvény megkülönbözteti egymástól a munkaidő és a rendelkezésre állási idő fogalmát, és tételesen felsorolja, mi tartozik az egyik, illetve a másik körébe.
A munkaidő fogalmánál az Mt.-t véve alapul, kimondja, hogy munkaidőnek tekintendő a közúti személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő. E körbe tartozik:
– a vezetési idő,
– a be- és kirakodásra fordított idő,
– az utasok be- és kiszállásánál való segédkezéssel töltött idő,
– a jármű takarításával és karbantartásával töltött idő,
– a jármű, a rakomány vagy az utasok biztonságával kapcsolatos tevékenységre fordított idő,
– a be- és kirakodás felügyelete,
– a rendőrségi, vám-, határőrizeti és az adott szállítási tevékenységgel összefüggésben felmerülő bármely hatósági eljárás időtartama.
Az Európai Bizottság álláspontja szerint minden olyan idő, amelyet a gépkocsivezető a gépkocsiban köteles tölteni, még ha munkavégzési kötelezettség nem is terheli, munkaidőnek minősül.
Ezenkívül munkaidőnek tekintendő – hacsak kollektív szerződés nem minősíti rendelkezésre állási időnek – a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama előzetesen nem volt meghatározható. (Természetesen, még ha a kollektív szerződés így is rendelkezik, akkor sem tekinthető ennek időtartama rendelkezésre állási időnek, ha a dolgozó időközben munkát végez).
Rendelkezésre állási idő
A másik fő kategória, a rendelkezésre állási idő minden olyan idő, amely nem minősül munkaidőnek és pihenőidőnek. Lényege, hogy ennek során a munkavállalónak nem kell a munkahelyén tartózkodnia, de készen kell állnia a jármű vezetésének megkezdésére, folytatására, illetve egyéb munka elvégzésére.
A törvény példálózó felsorolása szerint e feltételek együttes érvényesülése esetén rendelkezésre állási időnek minősül különösen:
– a jármű kompon vagy vasúton történő szállításához kapcsolódó kíséreti idő,
– a határátlépéssel és időtartamhoz kötött közlekedési korlátozásokkal (hétvégi, ünnepnapi közlekedési korlátozással, vagyis az ún. "kamionstoppal") összefüggő várakozással töltött idő.
Fontos tehát, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint – amely az eddigi hazai gyakorlattal ellentétes – a "határvárakozási idő" nem pihenőidőnek, hanem rendelkezésre állási időnek minősül! Az "e feltételek együttes érvényesülése esetén" kitételből pl. az következik, hogy amennyiben a kamiont többórás kompút során szállítják, és ez alatt az idő alatt a vezető a komp kabinjában pihen, ez nem rendelkezésre állási, hanem pihenőidőnek minősül. Rendelkezésre állási idő viszont a több gépjárművezetős járatok esetében a jármű vezetési ideje alatt a járművet vezető személy mellett vagy a fekvőhelyen eltöltött idő.
Munkaidőkeret
A munkaidőre vonatkozó alapvető speciális rendelkezés, hogy ilyen munkavállalók esetében a munkáltatónak kötelező munkaidőkeretet megállapítania. Ennek során csak a napi 8 órás munkaidőt veheti elszámolási egységként figyelembe, nincs tehát lehetősége arra, hogy a munkakört készenléti jellegűnek minősítve 12 órás munkaidőt írjon elő.
Míg az általános Mt.-beli szabályok kéthavi, és csak kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb négyhavi, munkaidőkeretet engednek, addig az utazó munkavállalók esetében maga a munkáltató is négy hónapos időtartamra rendelkezhet a munkaidőkeretről. Akollektív szerződés pedig nem négy, hanem hat hónapra állapíthat meg munkaidőkeretet.
A munkaidőkeret átlagában a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg, mondja a törvény. Ez is a munkáltató számára kedvezőbb előírás, hiszen az általános szabályok szerint ez a mennyiség 40 óra. A heti munkaidő a 60 órát nem haladhatja meg, azonban – eltérően az általános előírásoktól – ettől kollektív szerződés eltérhet. Rendkívüli munkavégzésnek a munkaidőkereten felüli munkavégzés minősül.
Többes munkaviszony
Amennyiben a munkavállalónak további munkaviszonya áll fenn, a fenti rendelkezéseket az egybeszámított munkaidőre – és nem csupán a rendes, de a rendkívüli munkaidőre is – kell alkalmazni. Ezek tehát nem az egy jogviszonyban fennálló munkaidő, hanem az egy ember által teljesíthető munkavégzési idő szabályai. Több munkaviszony fennállása esetén szintén el lehet menni egészen 60 óráig a heti munkaidő tekintetben.
Éjszakai munka
Szigorúbb szabályok érvényesülnek éjszakai munka során. Amennyiben a munkavégzés – a munkavégzés helye szerinti helyi időszámítás szerint – részben a 00.00 és 04.00 óra közötti éjszakai időszakra esik, a napi munkaidő a 10 órát nem haladja meg. Ettől azonban kollektív szerződés, illetve munkaszerződés eltérhet.
Munkaidő-beosztás
A munkaidő-beosztás szabályainál a közúti közlekedési törvény általános elvként előírja, hogy a munkáltató a munkavállalót személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenység végzésére az egészséges és biztonságos munkavégzés, továbbá a közlekedésbiztonság követelményére figyelemmel, a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal összhangban osztja be. A munkavállaló – figyelemmel az általa elvégzett munka jellegére, körülményeire – szintén rendelkezik munkaidő-beosztási jogosultsággal: saját munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga jogosult beosztani.
A munkaidő-beosztás konkrét szabályainál a törvény kimondja, hogy a munkáltató nem egy héttel, hanem csupán 12 órával a munkavégzés megkezdése előtt adhatja meg a dolgozó számára a munkára kötelező utasítását. Ezt a fuvarozó cég által vállalt fuvarozási feladatok, határidők teszik indokolttá. Ám még ez az idő is lerövidülhet, ha a munkavállaló munkára képes állapotban van, ebben az esetben azonban a fuvarfeladat során munkaidőnek minősülő idő első 12 órája rendkívüli munkavégzésnek minősül.
Előzetes tájékoztatás
A munkáltatónak előzetesen tájékoztatnia kell a dolgozót arról, hogy a kompon vagy vasúton történő szállítás miatti kíséreti idő, a határátlépéssel és a közlekedési korlátozásokkal összefüggő várakozással töltött idő – vagyis a rendelkezésre állási idő – előreláthatóan menynyit tesz ki. A rendelkezésre állási idő és az ezt közvetlenül követő munkaidő együttes időtartama a 24 órát nem haladhatja meg, kivéve ha a munkavégzés határátlépéshez vagy egyéb halaszthatatlan tevékenységhez kapcsolódik.
Rendkívüli munka
Rendkívüli munkának a munkaidőkereten felüli munka minősül. Az utazó munkavállalók vonatkozásában nem érvényesül az az előírás, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el, illetve hogy a munkaszüneti napon történő rendkívüli munkavégzés korlátozott a baleset, elemi csapás, kár, életveszély stb. esetére.
Pihenőidő
A pihenőidő vonatkozásában megalkotott szabály szerint a munkaközi szünet nélkül, folyamatosan végzett munka a 6 órát nem haladhatja meg. Amennyiben a teljes napi munkavégzés ideje 6 és 9 óra közötti, azt legalább 30 perces, amennyiben meghaladja a 9 órát, legalább 45 perces munkaközi szünettel kell megszakítani. A munkaközi szünetet egyenként legalább 15 perces időszakokra a munkavállaló feloszthatja.
Ha – határátlépés vagy egyéb halaszthatatlan tevékenység miatt – a munkavégzési idő és az azt követő rendelkezésre állási idő együttes tartama a 24 órát meghaladja, a rendelkezésre állást követő első lehetséges időpontban a munkavállalónak legalább 11 óra pihenőidőt kell tartani.
A munkaidő-beosztás során a munkáltatónak – a rendelkezésre álló lehetőségeken belül – törekednie kell arra, hogy a munkavállaló pihenőidejének minél nagyobb részét az általa megválasztott helyen tudja eltölteni.
Bérpótlék
A díjazási kérdések között a közúti közlekedési törvény az éjszakai időszak alatti munkavégzés esetére ír csak elő a munkavállaló számára bérpótlékot. A Munka Törvénykönyve általános szabályai szerint az éjszakai időszak nem 00.00 és 04.00 óra között, hanem 22.00 és 06.00 óra között tart, a közúti közlekedési törvény tehát ennél a munkavállaló számára kedvezőtlenebb szabályt tartalmaz. Amunkavállalót a rendelkezésre állási időre a Munka Törvénykönyve szerint az ügyelet esetén meghatározott munkabér illeti meg, ami a személyi alapbér 40 százalékának felel meg.
A rendkívüli munkáért járó pótlék – annak ellenére, hogy az utazó munkavállaló a munkaidejét maga jogosult beosztani – megilleti az ilyen munkakörben dolgozókat, 50, illetve munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon történő munkavégzés esetén 100 százalékos mértékben, illetve átalányszerűen.
Elszámolás, nyilvántartás
Végül a törvény rendelkezik azokról az eljárási kérdésekről, amelyek szükségesek a fenti rendelkezések végrehajtásához. Így előírja a munkavállaló számára, hogy havonta, illetve a munkáltató által előírt gyakorisággal írásban számoljon el a más munkáltatónál munkavégzéssel töltött időről. A munkáltató pedig az általános munkaidő-nyilvántartás vezetésén kívül köteles a munkavállaló rendelkezésre állási idejét is nyilvántartani, valamint a nyilvántartást három évig megőrizni. A munkáltató a nyilvántartás egy példányát köteles a munkavállaló részére – kérésre – átadni.
