Egy év telt el azóta, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Noha e tizenkét hónap – a már elvégzett és a még elvégzendő teendők szempontjából – sok is és kevés is, arra mindenképpen elegendő, hogy munkaerő-piaci szempontból "gyorsmérleg" készüljön. Leginkább annak tükrében, hogy az uniós források elnyerését szolgáló pályáztatás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket.
Feltétlenül jó hír, hogy az Európai Unió strukturális alapjaiból Magyarország számára 2004 és 2006 között megnyíló 1350 milliárd forintnyi támogatás széles körben megmozgatta a versenyszféra szereplőinek fantáziáját. A vállalkozások a szokásosnál aktívabban érdeklődtek az igénylés feltételei iránt, s a korábbiaknál alaposabban felkészültek arra, hogy a támogatási forintokért ringbe szálljanak. Bár sokaknak – elsősorban a saját forrás híján – hamarosan szembesülniük kellett az esélytelenség tényével, ennek ellenére valóban beindult a pályázati nagyüzem. A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjaira az év elejéig – természetesen nem csak a vállalkozásoktól – tizenhétezer beadvány érkezett az irányító hatóságokhoz, s ma már az aláírt szerződések és a – bár lassacskán, de mégiscsak csordogáló – kifizetések jelzik, hogy az első nekibuzdulás eredményes volt.
E siker hátterében azonban észre kell venni az uniós pályázás gyengeségeit is. A munkáltatók mindenekelőtt a rendszer bonyolultságát, bürokratikusságát és – legfőképpen – a kifizetések lassúságát nehezményezik. Ez utóbbi állítást erősíti, hogy február végéig – durván – mindössze 8,1 milliárd forintot kaptak kézhez az öt operatív program (nem csak a vállalkozói körből kikerülő) igénylői, jóllehet a szerződéssel lekötött támogatás összege 139 milliárd forint. De ha arra gondolunk, hogy a döntés-előkészítés szakaszába eljutott beadványok 1003 milliárdnyi igényről szólnak, akkor ehhez képest alig valami, amit eddig a pályázók kézhez kaptak. Természetesen senkinek, legfőképpen a munkáltatóknak nem céljuk, hogy számháborúba bonyolódjanak. Tudják jól, hogy nekik is van "saruk". A pályázatok elkészítése során sok tartalmi és formai hibát vétenek, olykor nem mérik fel reálisan erőiket és lehetőségeiket, gyenge az üzleti tervük és a sor folytatható. Azt azonban ennek ellenére is szeretnék elérni, hogy a pályázat menete egyszerűsödjék, költségei mérséklődjenek, s a számlák benyújtása után ne kelljen hónapokat várniuk, hogy megkapják a pénzüket. Ez utóbbi ugyanis – különösen a kisebb vállalkozások körében – működési zavarokhoz vezethet.
E munkáltatói javaslatokat célszerű megfontolni. Annál inkább, hiszen 2007 és 2013 között a strukturális alapokból és a kohéziós alapból együttesen 15 ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrást költhet el majd Magyarország. E hatalmas lehetőség kihasználásához idejében ki kell nőni az uniós pályázás gyermekbetegségeit.
