Jogharmonizáló – A német tarifaszerződés

Az Európai Unióhoz tartozás nem pusztán az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését jelenti, a tagállami jogalkotási célkitűzések tükrében érdemes megvizsgálni: mások hogyan oldották meg a feladványt. Magyarországon az Ágazati Párbeszéd Bizottságokra vár az a szerep, hogy a kollektív szerződéseket "kirobbantsák" a munkáltatói keretek közül, illetve szabályokat alkossanak olyan területekre, ahol szakszervezet hiányában kollektív alkut nem is kötöttek – jobb és legálisan rugalmasabb munkafeltételeket teremtve ezzel egy-egy ágazatban, szakmában. Németországban a kollektív szerződés tarifaszerződés néven funkcionál, a különbség azonban korántsem az elnevezésben merül ki. A Deutscher Gewerkschaftsbund (DGB, Német Szakszervezeti Szövetség) kiadványának segítségével vázoljuk a német rendszert. A szabályozási célok azonosak a magyarral, a végeredmény – egyelőre – mégis más...

Terminológia

Németországban a bérezési feltételek és a munkakörülmények szabályozásának eszköze a tarifaszerződés, amely tartalmát tekintve megfelel a mi kollektív szerződésünknek. A szükséges jogi és törvényi alapokat az alaptörvény (alkotmány) és a tarifaszerződésekről szóló törvény szolgálja. Az egyesülési szabadságot, vagyis az egyesületek alakításának jogát és szabadságát az alaptörvény szavatolja. Ilyen egyesüléseknek tekintendők a munkavállalók részéről a szakszervezetek, a munkaadók részéről a munkaadói szövetségek.

Az ily módon alakított egyesületeknek többek között jogukban áll, hogy a tarifaszerződésekben megállapodásokat kössenek a bérezési és munkafeltételekről. A részletkérdéseket a tarifaszerződésekről szóló törvény szabályozza. Ebben a szerződő felek önállóan – az állam beleszólása nélkül –, tárgyalásos úton állapodnak meg, azzal a céllal, hogy az emberséges munkafeltételek megteremtéséhez elengedhetetlenül fontos normákat lefektessék.

Tarifa

A "tarifa" szó arab eredetű, és jegyzéket, listát jelent. Egy ilyen jegyzék az érintettek mindegyike számára egységesen érvényes rendelkezéseket tartalmaz a szolgáltatásokról és ellenszolgáltatásokról. A vasúti tarifa, más szóval díjszabás, például olyan jegyzék, amelyet a vasút egymaga határoz meg; az utas ezt vagy elfogadja, fizet és utazhat, vagy pedig le kell mondania a vasút igénybevételéről. Más a helyzet a munkavállalás esetében. Az ebben a vonatkozásban fennálló érdekellentétet és annak a tarifaszerződés keretében történő kiegyenlítését már megemlítettük. A szerződésekről általánosságban elmondható – s ez különösen érvényes a tarifaszerződésekre –, hogy két egymással szemben álló érdeket feltételeznek.

Tarifaszerződés

A tarifaszerződés fogalmát célszerű két összetevőjére – egyrészt a tarifa, másrészt a szerződés kifejezésre – lebontani, és a két részfogalmat külön-külön értelmezni. A szerződés a gazdaság különböző "résztvevői" között köttetik meg. Agazdasági rendszeren belül minden "résztvevő" egyrészt árukat és/vagy szolgáltatásokat kínál, másrészt pedig ugyanakkor maga is árukat és/vagy szolgáltatásokat igényel, tehát egy személyben fellép úgy a kínálati, mint a keresleti oldalon. A kereslet és a kínálat piaci kiegyenlítődésének folyamatát jelöljük a "piacgazdaság" általánosan elfogadott fogalmával. (E helyütt nem szeretnénk vitába bocsátkozni arról, hogy milyen – szabad, szociális, aszociális vagy akármi más – jelzővel illessük ezt a piacgazdaságot.)

A tarifaszerződés a munkapiacon kötött olyan megállapodásként is definiálható, amelynek célja, hogy a munkavállalók mindegyike vagy egy része számára szabályozza a munkabéreket és a munkafeltételeket. A tarifaszerződés csak írásban köthető meg, amit a tarifaszerződésekről szóló törvény is megkövetel.

A tarifaszerződés (Tarifvertrag) fogalma nem mindenütt használatos a német nyelvterületen. Ausztriában például a kollektív szerződés (Kollektivvertrag), Svájcban pedig az együttes munkaszerződések (Gesamtarbeitsverträge) fogalmát használják. Ez is jelzi, hogy Svájcban az egyes munkaadó és az egyes munkavállaló között a tarifaszerződésben foglalt feltételek alapján létrejövő egyedi munkaszerződéssel szemben a tarifaszerződést olyan együttes vagy általános szerződésnek tekintik, amely a szakmai és a területi érvényesség határai között az előbb körülhatárolt személyi kör számára a bérezés és a munkakörülmények részleteit szabályozza.

A tarifaszerződés funkciói

A tarifaszerződésnek Németországban napjainkban legalább három funkciója van: rendező, védő, formáló.

Rendezés

A "rendezés" ebben az értelemben annak mikéntjét jelenti, hogy milyen módon működik együtt a tarifaszerződést aláíró két fél, vagy másképpen kifejezve: milyen alapszabályok szerint alakul együttlétük.

Védelem

A "védelem" az egyes érintett személyeknek vagy azok többségének a védelmét jelenti az anyagi, jogi vagy akár pszichikai jellegű kockázatokkal szemben. A védelem élvezője legtöbb esetben a munkavállaló, bár bizonyos védelmet – más formában ugyan – a munkáltató is élvez. A munkabérrel és a munkafeltételekkel s nem kevésbé a "rendezéssel" és a "védelemmel" kapcsolatos összes részletkérdés szabályozása lehetséges és szükséges is.

A tarifaszerződésről szóló törvény

A tarifaszerződés a szerződést kötő felek jogairól és kötelességeiről rendelkezik, és olyan jogi normákat tartalmaz, amelyek a munkaviszony tartalmát, a munkaszerződés megkötését és megszüntetését, valamint üzemi és üzemi alkotmányjogi kérdéseket szabályozhatnak. A tarifaszerződés csak írásban köthető meg.

Kire terjed ki a törvény?

A magyar szabályozástól eltérő rendelkezés, hogy a törvény rendelkezései vonatkoznak az olyan személyekre, akik gazdaságilag függőek, és a munkavállalókhoz hasonlóan szociális vonatkozásban védelemre szorulnak (alkalmi munkavállalók), ha szolgálati vagy vállalkozási szerződések alapján más személyeknek dolgoznak, a munkát, amelyet elvégezni tartoznak, személyesen és lényegében munkavállalók közreműködése nélkül teljesítik, és

– túlnyomórészt egy személynek dolgoznak, vagy

– a keresőtevékenységük fejében őket megillető összes munkadíjuknak átlagosan több mint fele egyazon személytől jár nekik. Ha ezt nem lehet előre megítélni, a kiszámítás szempontjából – feltéve, hogy a tarifaszerződés nem tartalmaz más megállapodást – az utolsó hat hónapot – a tevékenység ennél rövidebb tartama esetén a kérdéses időszakot – kell alapul venni.

A törvény vonatkozik továbbá azokra, akiknek alkalmi munkavállalók dolgoznak, valamint a szolgálati vagy vállalkozási szerződés révén közöttük és az alkalmi munkavállalók között létrejött jogviszonyra.

A törvényt kell alkalmazni a művészi, írói vagy újságírói munkát végző személyekre, valamint az effajta munkák elvégzésében – kiváltképpen technikai megtervezésükben – közvetlenül közreműködő személyekre is, mégpedig abban az esetben is, ha a keresőtevékenységük fejében őket megillető munkadíjnak átlagosan legalább egyharmada egyazon személytől jár nekik. (Nem vonatkozik ez az előírás a kereskedelmi ügynökökre.)

A szerződő felek

A tarifaszerződést kötő felek a szakszervezetek, egyéni munkaadók, valamint a munkaadói egyesülések. A szakszervezetek és a munkaadói egyesülések szövetségei (csúcsszervezetek) a hozzájuk csatlakozott egyesülések nevében tarifaszerződéseket köthetnek, ha erre vonatkozó meghatalmazással rendelkeznek. Atörvény értelmében csúcsszervezetek a szakszervezeteket és a munkaadói egyesüléseket összefogó olyan tömörülések, amelyek a munka világában a szövetségi köztársaság területén a munkavállalói és munkaadói érdekek képviseletével kapcsolatban lényeges szerepet játszanak. Velük egyenrangúak a hasonló szerepet betöltő, az említett tömörülésekhez nem tartozó szakszervezetek és munkaadói egyesülések. A szövetségi köztársaságban – ha a két oldal döntő befolyással rendelkező szervezeteiről van szó – ilyen csúcsszervezet az egyik oldalon a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB), a másik oldalon pedig a Német Munkaadói Szövetségek Szövetségi Egyesülése. A Német Szakszervezeti Szövetség, mint alapszabályzata kimondja, az egyes szövetségek tömörülése. A csúcsszervezet lehet tarifaszerződést megkötő fél, ha annak megkötése az alapszabályzatában lefektetett feladatai közé tartozik.

A szerződés hatálya

A tarifaszerződés kötelező hatályú a szerződést kötő felek tagjai és az olyan munkaadó számára, amely maga a tarifaszerződést kötő fél. A tarifaszerződés üzemi és üzemi alkotmányjogi kérdésekre vonatkozó jogi normái mindazon üzemekre érvényesek, amelyek munkaadói a tarifaszerződés által kötelezettek. A szerződés azon jogi normái, amelyek a munkaviszonyok tartalmát, megkötését vagy megszüntetését szabályozzák, közvetlenül és kötelezően érvényesek a tarifaszerződés által kötelezett és a tarifaszerződés hatálya alá eső mindkét fél számára. Ez az előírás egyaránt érvényes a tarifaszerződés üzemi és üzemi alkotmányjogi kérdéseket érintő jogi normáira is.

Ha a tarifaszerződés a szerződést kötő felek közös intézményeinek létrehozásáról, valamint működésük szabályozásáról rendelkezik (ún. bérkiegyenlítő segélypénztárak, üdülési segélypénztárak stb.), akkor az erre vonatkozó szabályok közvetlenül és kötelezően érvényesek az intézményre, valamint a tarifaszerződés által kötelezett munkaadók és munkavállalók közötti viszonyra. Eltérő megállapodások csak abban az esetben megengedettek, ha ezeket a tarifaszerződés megengedi, vagy ha a szabályozás módosítása a munkavállalóra nézve kedvező.

A hatály kiterjesztése

A törvénynek a magyar, a kollektív szerződés hatályának egy ágazatra szóló kiterjesztéséhez hasonló rendelkezése szerint a német szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter a munkaadói és munkavállalói csúcsszervezetek három-három képviselőjéből álló bizottsággal egyetértésben a tarifaszerződést általánosan kötelező hatályúvá nyilváníthatja, ha

– a tarifaszerződés által kötelezett munkaadók foglalkoztatják a tarifaszerződés hatálya alá eső munkavállalók legalább ötven százalékát, és

– az általánosan kötelező hatályúvá nyilvánítást a közérdek indokolja.

Az említett feltételektől el lehet tekinteni, ha az általánosan kötelező hatályúvá nyilvánítás valamely rendkívüli szociális állapot felszámolása érdekében szükségesnek látszik. A kérelemről hozandó döntést megelőzően az általánosan kötelező hatályúvá nyilvánítás által érintett munkaadók és munkavállalók, az eljárás kimenetelében érdekelt szakszervezetek és munkaadói egyesülések, továbbá – a német föderális berendezkedésre tekintettel – a tarifaszerződés területi hatálya alá eső tartományok legfelső munkaügyi hatóságai számára lehetőséget kell biztosítani, hogy írásban állást foglaljanak, továbbá hogy a szóbeli és nyilvános tárgyalás keretében nyilatkozzanak. Ha egy érintett tartomány legfelső munkaügyi hatósága ellenvetéssel él a kérelmezett általánosan kötelező hatályúvá nyilvánításával szemben, a szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter csak a szövetségi kormány belegyezésével adhat helyt a kérelemnek. Az általánosan kötelező hatályúvá nyilvánítással a tarifaszerződés jogi normái a szerződés hatálya alá tartozó területen a szerződés által addig nem kötelezett munkaadókra és munkavállalókra is kiterjednek. A szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter a tarifaszerződés általánosan kötelező hatályúvá nyilvánításáról szóló döntését hatályon kívül helyezheti, ha ezt a közérdek indokolja. Egyéb esetben a tarifaszerződés kötelező hatálya a tarifaszerződés lejártával szűnik meg. A szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter egyedi esetekre átruházhatja az általánosan kötelező hatályúvá nyilvánítás, valamint az általánosan kötelező hatály megszüntetésének jogát az egyes tartományok legfelső munkaügyi hatóságaira.

Lemondás a szerződéses jogokról

A tarifaszerződéssel létrejött jogokról lemondani csak a tarifaszerződést kötő felek által elfogadott megegyezés útján lehet. A tarifaszerződés szerinti jogok "elvesztése" kizárt. A tarifaszerződés lejárta után a benne lefektetett jogi normák mindaddig tovább érvényben maradnak, amíg azokat más megállapodással helyettesítik.

A tarifaszerződések jegyzéke

A szövetségi munka- és szociálisügyi miniszternél vezetik a tarifaszerződések jegyzékét, amelybe bevezetik a tarifaszerződések megkötését, módosítását és megszüntetését, továbbá az általánosan kötelező hatály életbelépését és megszűnését. A tarifaszerződést kötő felek kötelesek a tarifaszerződések és a tarifaszerződés-módosítások eredeti példányát vagy hitelesített másolatát, valamint két további másolatát a szerződés megkötését követő egy hónapon belül, költségmentesen megküldeni a szövetségi munka- és szociálisügyi miniszternek. Minden egyes tarifaszerződés hatálytalanná válásáról egy hónapon belül értesíteniük kell a minisztert. Kötelesek továbbá a tarifaszerződések területi hatálya alá eső tartományok legfelső munkaügyi hatóságainak a megkötést követő egy hónapon belül, költségmentesen megküldeni a tarifaszerződés és a tarifaszerződés-módosítások három-három példányát, továbbá egy hónapon belül értesíteni őket a tarifaszerződés hatálytalanná válásáról. Aki a fentiekkel ellentétben megküldési és értesítési kötelezettségét – szándékosan vagy gondatlanságból – helytelenül, hiányosan, a határidőt túllépve vagy egyáltalán nem teljesíti, szabálysértést követ el. Aszabálysértés pénzbírsággal büntethető. A munkáltató köteles az üzeme számára mérvadó tarifaszerződéseket az üzemben a célnak megfelelő helyen közzétenni. A munkaügyi bíróságok azon jogerős döntései, amelyek a tarifaszerződés kapcsán, illetve annak érvényességét illetően a tarifaszerződést kötő felek között keletkezett jogvitákban születtek, kötelező érvényűek a bíróságok és választott bíróságok számára a tarifaszerződés által kötelezett felek között, illetve a köztük és harmadik személyek között kialakult jogvitákban.

A szerződő partnerek

DGB

A DGB-t 16 tagszakszervezet alkotja (pl. építőipari, építőanyag-ipari dolgozók és földmunkások iparági szakszervezete, bánya- és energiaipari dolgozók iparági szakszervezete, vegyipari, papír- és kerámiaipari dolgozók iparági szakszervezete, vasutas-szakszervezet, művészszakszervezet, újságírók ágazati szakszervezete, fémmunkások iparági szakszervezete, közalkalmazottak, szállítási és közlekedési dolgozók szakszervezete).

A tagszakszervezetek bármelyike felléphet a maga részéről tarifaszerződést kötő félként országos, tartományi, járási, községi vagy vállalati szinten. A tagszakszervezetek eddig nem ruházták fel a DGB-t a tarifaszerződésről szóló törvény értelmében azzal a joggal, hogy a tagszakszervezetek nevében és megbízásából tarifaszerződéseket köthessen.

A tarifaszerződésekről szóló törvény és a joggyakorlat egyaránt elismeri, hogy a szakszervezet a munkával kapcsolatos kérdésekben képviselheti a tagok érdekeit a munkáltatóval szemben, szükség esetén akár sztrájkkal is. A szakszervezetnek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy meg tudja akadályozni a munkáltató által "kitartott", gazdasági semlegességet hirdető, ún. "sárga" szervezetek részvételét a kollektív tárgyalásokon.

BDA

A munkaadók – a Német Szakszervezeti Szövetséghez hasonlóan – szintén egy csúcsszervezetben tömörültek: a Német Munkaadói Szövetség Szövetségi Egyesülésében (BDA). A tagszövetségek száma jelenleg 763. Ezt a nagy számot az indokolja, hogy az egyes munkaadók gyakran szakmailag igen szűken körülhatárolt munkaadói szövetségekben fognak össze, vagyis a munkáltatói oldalon nem léteznek olyan átfogó tömörülések, mint például a fémmunkások szakszervezete vagy az építőipari, építőanyag-ipari és földmunkások szakszervezete. Az utóbbi szakszervezet példájánál maradva az állapítható meg, hogy a másik oldalon igen sok munkaadói szövetség létezik, amelyek mindegyike az építőipar és a hozzá kapcsolódó ágazatok egy-egy szakterületével foglalkozik. A BDA esetében szintén elmondható, hogy alapszabályzata szerint nincs elismerve tarifaszerződést kötő félként, és rá is vonatkozik, hogy az egyes munkaadói szövetségek nem ruházták fel azzal a joggal, hogy nevükben és megbízásukból tarifaszerződést kössön. Ebből a szempontból tehát a BDA és a DGB helyzete nagyon hasonló.

A szerződés

Hogyan jön létre egy új tarifaszerződés a munkaadói szövetség és a szakszervezet között? Szeretnénk hangsúlyozni az "új tarifaszerződés" kifejezést, mert e helyütt nem azzal kívánunk foglalkozni, hogyan születik meg az első szerződés. Rendes körülmények között – induljunk ki ebből – a tarifaszerződésről szóló törvény kimondja: "a szerződés lejárta után a benne lefektetett jogi normák mindaddig tovább hatályban maradnak, amíg azokat más megállapodással helyettesítik". Amagyartól mindez gyökeresen eltér, hiszen a tarifaszerződést ugyan felmondják, s ezzel egy meghatározott időpontban mint szerződés megszűnik létezni, de a benne megfogalmazott jogi normák ettől függetlenül tovább élnek. Mégpedig egészen addig, amíg nem kötnek új szerződést. Ez azt jelenti, hogy az eddigi tarifaszerződés szabadsággal kapcsolatos előírás, miszerint a munkavállalónak – tegyük fel – évi öt hét szabadság jár, mint jogi norma nem veszti hatályát csak azért, mert a tarifaszerződést 2005. március 31-ei hatállyal felmondták. Az évi öthetes szabadság a munkavállalót akkor is megilleti, ha az új tarifaszerződést például csak egy évvel később kötik meg. Ennélfogva ésszerűbb abból kiindulnunk, hogy már létezik egy tarifaszerződés, s ezt váltja fel egy új megállapodás.

A szakszervezeti követelések összeállítása

A szakszervezetek tagjai közvetlenül vagy közvetve vesznek részt a leendő szerződés tartalmára vonatkozó elképzelések kialakításában. Ennek során figyelembe kell venni a felmondott szerződéssel kapcsolatos pozitív tapasztalatokat, a tarifaszerződés hatálya alá eső terület gazdasági és technikai fejlődésének alakulását, a tagság vonatkozásában bekövetkezett változásokat és a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Mi sem természetesebb annál, hogy ilyenkor igen különböző vélemények ütköznek egymással. Mindebből már a követelések összeállításának szakaszában – szerencsés esetben – kialakul egy mindenki számára elfogadható kompromisszum. A DGB szerint mindezt erősíti az a körülmény, hogy általában senki sem lép fel olyan követeléssel, amelyekről kezdettől fogva tudja, elérhetetlen. A német szakszervezetek szerint tarifapolitika a lehetséges maximum elérésének művészete. Ez azonban korántsem jelenti, hogy csak annyit kell követelni, amennyit ténylegesen el akarnak érni. A tárgyalások során kell egy bizonyos mozgástérrel rendelkezni.

A szakszervezetek feladata, hogy követelésekkel lépjenek fel a munkáltatókkal szemben. Ki vesz részt a követelések összeállításában? Ki dönt végső fokon az átnyújtandó követelések kérdésében? A munkáltatóknál az üzemeken, a helyi szakszervezeti vezetőségen, az egyes tartományi kerületeken belül különböző intézmények és csoportok léteznek, amelyeknek kikérik a véleményét ebben a kérdésben. Az utóbbi években célszerűnek bizonyult az a módszer is, hogy az egyes szövetségek közvélemény-kutatást végeznek a tagság körében. Ennek eredményeképpen képet tudnak alkotni arról, hogyan lehetne ésszerűen megfogalmazni a követeléseket. A megkérdezés eredménye persze nem feltétlenül egyezik meg az átnyújtandó követelések tárgyában hozott végleges döntéssel.

Kollektív tárgyalások

Többnyire az alapszabályzat vagy a szakszervezetek politikai döntéshozó testületei határozzák meg, melyik szakszervezeti szerv határoz végül a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekben. Miután megszületett a szakszervezeti vezetőség döntése, ennek eredményét követelésként írásban a munkaadói szövetség tudomására hozzák. A dolog lényegéből fakadóan a továbbiakban három szakaszt különböztethetünk meg. E három fázist a tárgyalási eredmény és a megegyezés létrejöttének ténye határozza meg. Az első szakaszban egy tárgyalássorozatot követően közvetlen eredményt lehet elérni, szükségtelenné téve további intézkedések megtételét.

Miután a két fél kölcsönösen megállapodott a tárgyalások színhelyében és megkezdésük időpontjában, váltakozva kijelölnek egy-egy tárgyalásvezetőt, aki a mindenkori tárgyalásokat irányítja, anélkül, hogy emiatt semlegességre lenne kötelezve. A köszöntést és a tárgyalások megnyitását követő első napirendi pont, hogy a két fél ismerteti követeléseit, illetve ajánlatát, valamint a követeléseket alátámasztó indoklást. Ezt a nyitórendezvényt rendszerint nagyobb körben tartják, vagyis mindkét fél részéről jelen van a tarifabizottságok valamennyi tagja. Az első szakaszt a két fél, vagyis a szakszervezet és a munkaadó vagy munkaadói szövetség közötti tárgyalás jellemzi. Minden egyes tarifaszerződést egy bizonyos, területileg körülhatárolt érvényességi körzetre kötnek meg, tehát a tarifaszerződés csak ezen a területen lesz hatályos.

Tarifabizottság

A tarifaszerződést kötő felek mindegyike kikéri a résztvevők és érintett munkavállalók, illetve munkáltatók, de ugyanakkor különböző szakértők – például jogászok – tanácsát is. A tarifabizottság összetétele a tárgyalások formájától, a területi hatályától és a tárgyalások fontosságától függően különböző. Alapvetően a mindenkori tarifaszerződést kötő fél dönti el, hogy a maga oldalán ki és milyen funkcióban vegyen részt a tarifabizottság munkájában. Nagyon könnyen előfordulhat tehát, hogy a tarifabizottságban nagy számban vannak jelen különböző tanácsadók, akik viszont a politikai döntések meghozatalakor nem rendelkeznek szavazati joggal.