rendezvény iránti érdeklődést fokozta, hogy szélesebb körben egyelőre nem ismertek a januárban megalakított adóreform-bizottságban és annak albizottságaiban immár második hónapja zajló szakértői munka eredményei. A hallgatóság a pénzügyminisztertől várta a tájékoztatást a javaslatokról.
Ösztönzés helyett büntetés
A hazai adórendszer több eleme a gazdaság érdekeivel éppen ellentétes irányba ösztönözi a piaci szereplőket. Immár klasszikus példa erre az iparűzési adó, amely "bünteti" a magas hozzáadott értéket, miközben ennek növelése a gazdaság alapvető érdeke. Vagy: a természetbeni juttatások egyre keményebb adózási feltételei nem segítik a vállalkozások "szociális felelősségének" erősödését, aminek érdekében pedig az Európai Unió egyre határozottabban lép fel. A magyar adórendszer mindezeken túl rendkívül bonyolult, óriási adminisztrációs terhet róva az adózókra és a hatóságokra egyaránt.
Az előadók abban egyetértettek, hogy az adórendszer átalakításakor a gazdaság helyzetének, folyamatainak értékeléséből kell kiindulni. A kormányzat és az ellenzék helyzetmegítélése azonban gyökeresen eltért egymástól.
Varga Mihály az elmúlt három évet a magas és növekvő államháztartási hiánnyal, a maastrichti 60 százalékos kritériumot túllépő államadóssággal, a munkanélküliség 30 ezer fős megugrásával, az évről évre növekvő adóterhekkel, illetve a gazdaság romló versenyképességével jellemezte. Mindezek következményeként Magyarország versenyképességi pozíciója, tőkevonzó képessége az Unióhoz most csatlakozott tíz ország között romlott, s – az országot kockázatosabbnak ítélve – drágábban jutunk külföldi hitelekhez.
A volt pénzügyminiszter megkérdőjelezte az euróövezethez történő csatlakozás 2010-es dátumát, mivel ehhez már 2008-ra teljesíteni kellene az államadósságra, az államháztartási hiányra, a kamatszintre, valamint az inflációra vonatkozó szigorú konvergenciakritériumokat. Ugyanakkor kérdésesnek tartja, hogy az addig hátralévő rövid idő alatt mindez sikerülhet-e.
Reálgazdasági folyamatok
Draskovics Tibor elismerte, hogy a magyar gazdaság 2003-ra nehéz helyzetbe került. Az előző és a mostani kormányok – teljesen más politikai megfontolásokból és teljesen más gazdaságfilozófia alapján – hozott intézkedései nyomán a gazdaság letért a fenntartható növekedési pályáról. Apénzügyi tárca vezetője kiemelte azonban, hogy a költségvetés és a külső fizetési mérleg gyorsan emelkedő hiányát nem lehet csak az állami túlköltekezés számlájára írni. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a lakossági megtakarítások drasztikus visszaesése is. Ennek értéke 2000-ben még elérte a GDP 5 százalékát, ami az Orbán-kormány által bevezetett lakáspolitikai változások következményeként 2003-ra negatív irányba fordult; a lakosság nettó megtakarítóból nettó adóssá vált. Ez önmagában, ha semmi egyéb nem történik, a fizetési mérleg 5 százalékos meggyengülését idézte volna elő.
A 2003-as helyzetet – Draskovics Tibor szerint – a gazdaság szinte minden fontos mutatójának, az exportnak, a beruházásoknak, a GDP növekedési ütemének 2001 elejétől tartó, negyedévről negyedévre nyomon követhető romlása idézte elő. A reálgazdaság kedvezőtlen trendjei részben a nemzetközi hatások, részben azonban a gazdaságpolitikai hibák következményei. A minimálbér drasztikus emelése, az árfolyamsáv kinyitása, a forint felértékelődésének lehetővé tétele – mind a versenyképességet aláásó lépések voltak, még akkor is, ha kétségtelenül pozitív társadalmi és gazdasági hatásokkal is jártak.
A fordulat éve
A hivatalban lévő pénzügyminiszter 2004-et a fordulat éveként értékelte. Akormány sikeres keresletszűkítő, költségvetési kiadásokat csökkentő intézkedéseinek köszönhetően háromról négy százalékosra gyorsult a növekedés, és átalakult ennek szerkezete. A belföldi felhasználás szinten maradt, az export az előző évi 7 százalékkal szemben 17 százalékkal nőtt, s gyorsan bővültek a beruházások, különösen a feldolgozóiparban. Mindezek hatására a költségvetési egyensúly valamelyest javult: a hiány 2002-ben 9,2, 2003-ban 6,1, 2004-ben 5,1, s 2005-ben várhatóan 4,7 százalék. Anyugdíjreform hatásával korrigálva a hiánycsökkenés még nagyobb. Az országkockázat megítélése 2004 második felétől javul, ezt jelzi, hogy a 2005 elején végrehajtott kötvénykibocsátásoknál a befektetők kisebb felárat követeltek, mint korábban. Az államadósságot és ezzel együtt annak terheit a privatizáció folytatásával mérsékelni lehet. Amagyar gazdasággal szembeni erősödő bizalmat jelzi, hogy lényegesen megugrott a működő tőke beáramlása: 2004-ben elérte a 3,5 millió eurót.
Draskovics Tibor válaszolt Varga Mihály azon kritikájára, miszerint 2004-ben nem sikerült tartani az államháztartás előzetesen 3,8 százalékra tervezett, majd 4,6 százalékra felemelt hiányát, és az végül 5,3 százalék lett. A jelenlegi pénzügyminiszter szerint a kitűzött deficitcél megvalósításához mintegy 100 milliárd forintnyi további keresletszűkítésre lett volna szükség, ami aránytalanul nagy növekedési áldozattal járt volna. Különösen indokolatlan volt ez olyan körülmények között, amikor a monetáris politika lényegesen szorosabb kondíciókat tartott fenn, mint amilyeneket a jegybank inflációs célja indokolt.
Elsősorban ennek tudható be, hogy Magyarországon lényegében megszűnt a könnyűipar és tízezrek vesztették el az állásukat, mert versenyképtelenné vált az ágazat. Ilyen feltételek mellett hiba lett volna a további belföldi keresletszűkítés a költségvetés oldaláról, bár kétségtelen, hogy a deficitcél elérése segítette volna a pénzügyi kormányzattal szembeni bizalom erősítését.
Az elkövetkező években Draskovics Tibor a folyamatos és fokozatos kiigazítás folytatását hangsúlyozta, az államháztartási hiány visszafogását, az egyensúly javítását, illetve a fizetési mérleg kedvezőbb szerkezetű finanszírozását. Ennek eredményeként – véleménye szerint – "2008-ra gond nélkül teljesíteni fogjuk az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket".
A jelenlegi és a volt pénzügyminiszter egyetértett abban, hogy Magyarországon minden összehasonlításban – mind az Európai Unió már korábbi tagállamaihoz, mind a most csatlakozott tíz országhoz képest – magasak az adó- és járulékterhek. Varga Mihály adatokkal támasztotta alá, hogy a bérekre rakódó munkáltatói és munkavállalói terhek 59 százalékos aránya magasabb, mint a többi, most csatlakozott országban. Ugyancsak Magyarország vezeti a sort -a jelenlegi 39,7 százalékkal – a GDP-hez viszonyított összes adóbevétel arányát tekintve is. Köztudott az is, hogy az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb a normál áfakulcs.
Adók és versenyképesség
Egyetértettek abban is, hogy a magas adók rontják a magyar gazdaság versenyképességét, illetve az adórendszer átalakítása, a terhek mérséklése a versenyképesség javításának fontos eszköze. Draskovics Tibor ugyanakkor hangsúlyozta: a versenyképesség nem csak és nem is elsősorban adókérdés. Éppúgy eleme a makrogazdasági és a politikai stabilitás, mint az együttműködési készség a politikai erők és a gazdaság szereplői között.
A legteljesebb volt az egyetértés abban, hogy a versenyképességet javító intézkedések közül előre kell venni az adóügyeket. Egyrészt azért, mert ebben a legkönnyebb megteremteni a társadalmi konszenzust, illetve mert ennek lehet a legközvetlenebb versenyképességet javító hatása. S végül azért, mert a kormány és az ellenzék reményei szerint is ezzel lehet kikényszeríteni az államháztartás kiadási oldalán a reformokat.
Jelentős volt a véleménykülönbség az adórendszer átalakításának talán legfontosabb kérdéséről, az adócsökkentés lehetséges mértékéről. A dilemma lényegében az, hogy mekkora kockázatot szabad vállalni, szem előtt tartva a gazdasági stabilitást. Természetes – hangsúlyozta a pénzügyminiszter –, hogy a mindenkori kormányzat kockázatvállalási készsége lényegesen kisebb, mint az ellenzéké, hiszen a kormányé a felelősség.
A mértékekhez akkor lehet érdemben hozzányúlni, amikor a versenyképesség javulása, illetve a gazdaság növekedése révén létrejön az adócsökkentés alapjául szolgáló többletteljesítmény. Az adórendszerben várható változásokat a vállalkozások és az egész társadalom számára is világos programban kell rögzíteni, ügyelve arra, hogy a változások költségvetési hatásai ne veszélyeztessék az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesülését.
Az ellenzék ezzel szemben olyan módosításokban gondolkodik, amelyek az adók azonnali csökkentésével járnak, és ennek következtében akár már ebben az évben körülbelül 300 milliárd forint költségvetési bevételkiesést okoznak. Varga Mihály szerint ezt a kockázatot vállalni kell annak érdekében, hogy elsősorban a vállalkozók terhei mérséklődjenek, s ezáltal javuljon a versenyképesség.
Kieső bevételek
Varga Mihály a Fidesz "új munkabarát adópolitika" elnevezéssel nemrég készült javaslatcsomagját ismertette, amelyet a parlamenti vita alapjának szánnak. A csomag nyolc, már 2005. július 1-jétől megvalósítandó változtatási javaslatot tartalmaz. A volt pénzügyminiszter ismertette az egyes javaslatok költségkihatásait is, válaszolva a "Mibe kerülne mindez?" kérdésre. Ezek szerint:
– a munkáltatói terhek mérséklése érdekében a tb-járulék 29 százalékról 24 százalékra csökkenjen (-130 milliárd forint);
– szűnjön meg a fix összegű egészségügyi hozzájárulás (-56 milliárd forint);
– a hazai kis- és középvállalkozások terhének mérséklése érdekében 16-ról 8 százalékra csökkenjen a társasági adó azoknál a cégeknél, amelyeknél az éves árbevétel 100 millió forint alatt van (-20 milliárd forint);
– a 2005. január 1-jétől bevezetett 4 százalékos vállalkozói járulék fizetése legyen önkéntes;
– az eva határát ki kell terjeszteni (+2 milliárd forint);
– a cégalapítás költségeit 50 százalékkal kell mérsékelni (-800 millió forint);
– az iparűzési adó teljes egészében leírható legyen az adóalapból (-6 milliárd forint);
– a forrásadó mértéke a jelenlegi 25 százalékról 18-ra menjen le (-10 milliárd forint).
Mindezek mellett javasolta 2006-ra az áfa csökkentését. A kormányzattal ellentétben a Fidesz rövid távon nem az egykulcsos áfa bevezetésében gondolkodik. A kulcsok számának meghagyása mellett egyelőre a mértékek visszafogását tartják járható útnak. Ez – véleményük szerint – kevesebb társadalmi feszültséggel járna, ugyanakkor az adóterheket a vállalkozások számára is érezhetően tudná visszafogni.
Varga Mihály szerint az intézkedésekkel járó bevételkiesés (ami feltehetően 200 és 300 milliárd forint között lenne) a költségvetés évi 6500 milliárd forintot, az államháztartás évi 10 200 milliárd forintot meghaladó kiadásai mellett nem jelent akkora kockázatot, amit ne lenne érdemes vállalni.
Eho és eva
Draskovics Tibor elmondta: ha nem kellene számolni a költségvetési korlátokkal, a Fideszéinél bátrabb javaslatokat is tenne. A versenyképességet azonnal és hatékonyan erősítené az iparűzési adó eltörlése, illetve a tb-járulék és az áfakulcs 5-5 százalékpontos csökkentése. Ennek, az együttesen 1200-1300 milliárd forintos kihatású programnak a megvalósítására azonban felelősen most nem lehet vállalkozni.
Milyen lépéseket lehet tenni? Hoszszabb távon meg kell szüntetni az iparűzési adót. Olyan programot kell készíteni, amely szerint már 2006-ra lényegesen zsugorodik az iparűzési adó, illetve amely világosan ütemezi teljes megszüntetését. Jelenleg az önkormányzatokat nem lehet megfosztani a 350 milliárd forintos bevételtől, de még jóval kevesebbtől sem. Ehelyett más megoldásokat próbálnak az adóreform-bizottságban keresni. Ilyen javaslat például az iparűzési adó egy részének nyereségalapra történő helyezése. Van olyan elképzelés is, hogy a jelenlegi személyi jövedelemadó alsó, 18 százalékos kulcsának megfelelő összege teljes egészében önkormányzati bevétellé válna, az adókedvezményeket pedig a költségvetés állná. A magasabb kulcsnak megfelelő adóbevétel a központi büdzsét gyarapítaná.
A fix összegű egészségügyi hozzájárulás eltörlése a kormányprogramban szerepel, ezt a vállalást 2006-ban teljesíteni kell. A vállalkozókat érintően két, már 2006-ban megvalósítható kormányzati javaslat van.
Elsősorban a kis- és középvállalatokat érintené, hogy a társasági adó adott nyereségszintig (mondjuk 5 vagy 10 millió forintig) a mai kulcs felére vagy 10 százalékra csökkenne. A konkrét számok meghatározása még további mérlegelést igényel.
Az evát érintően is vannak javaslatok. Az értékhatár nagyságánál fontosabb probléma, hogy a jelentős költséggel rendelkező vállalkozások, a termelőcégek nem tudják ezt a konstrukciót választani. Ezen kellene változtatni, mégpedig olyan kiegészítő szabályokkal, olyan kulcsokkal, amelyek szélesebb kör számára tennék lehetővé a bejelentkezést az evakörbe.
Draskovics Tibor szerint most e lépéseket lehet megtenni. A következő években pedig gondolkodni kell a munkáltatói tb-terhek fokozatos, a bevételi szempontokat is mérlegelő csökkentéséről. Az áfa kérdésében nagyon sok elemzés kell annak megítéléséhez, hogy egy vagy több kulcs legyen-e, illetve mikor és mennyivel lehet a felső kulcsot csökkenteni.
Középtávú program
A két koncepció elfogulatlan kritikájára felkért Kupa Mihály szerint az adóreform középtávú program. Az egyik fő célja a hazai és a külföldi nagybefektetők beruházási hajlandóságának ösztönzése, a másik a jelenleg alacsony foglalkoztatás bővítése, ami az adófizetők számát is emelné.
Az adóreform lehetőségeit – a konvergenciaprogram és a költségvetés jelenlegi helyzete mellett – egy további tényező is korlátozza. A jelenlegi növekedési pálya – a termelés, a beruházás, az export – nem "önti" az adót. A költségvetésnek tehát relatíve szűkülő adóbevételekkel kell számolnia. Mindebből Kupa Mihály szerint az következik, hogy "egyelőre nincs helye az adók olyan mérséklésének, amely effektív bevételkiesést jelentene a költségvetésnek".
Az első évben az adórendszer struktúráján lehet változtatni. Szükség is van erre, mert a jelenlegi torz: egyfelől nagyon magasak a fogyasztási adók, másrészt – az alacsony foglalkoztatás, a rengeteg adómentes jövedelem miatt – rendkívül csekély a jövedelemadók, elsősorban a lakosságiak súlya. Az iparűzési adón 2006 végéig nem lehet sokat változtatni, mert addig tartanak az ahhoz kötődő kedvezmények. Az eho-t meg lehet szüntetni, a tb-járulék mérséklésével azonban nagyon óvatosan kell bánni.
Kupa Mihály számos olyan közös pontot látott a kormányzat és az ellenzék javaslataiban, amelyek alapul szolgálhatnának a közös munkára. Jó lenne – jegyezte meg –, ha a vitázó felek azonos adatbázisból dolgoznának, bár ez sem akadályozhatná meg, hogy ugyanabból a táblázatból eltérő következtetéseket vonjanak le. Az adóreform politikai kampánytémává vált, így csak reménykedni lehet. Némi iróniával hozzátette: az eddigi "adóreformok" általános tapasztalata, hogy a változtatásokról a politikusok mindig azt mondják, hogy azok eredményeként látványos adócsökkenés fog bekövetkezni, a szakemberek viszont tudják, hogy adóemelés lesz.
A vállalkozókból álló hallgatóság számos kérdéssel, észrevétellel reagált az adóreform-javaslatokra. Megoszlottak a vélemények arról, hogy jó-e, ha a választási kampány központi kérdése ezúttal az lesz: ki ígér nagyobb adócsökkentést. Az adó- és járulékterhek mérséklése persze mindenki számára kívánatos. A gazdaság destabilizálódása azonban senkinek sem lenne jó.
Általános volt az egyetértés abban, hogy ha már eddig egyik kormány sem volt képes végrehajtani a szükséges reformokat az államháztartás kiadási oldalán, akkor e reformokat meg kell próbálni kikényszeríteni a bevételi oldalról.
Egybehangzó vélemény volt, hogy az adóteher-csökkenésnek elsősorban a vállalkozásoknál kell bekövetkeznie. Ha másként nem megy, a terhek átcsoportosításával. A magyar gazdaságnak most létérdeke a versenyképesség javulása. Arésztvevők a kormányt és ellenzékét is arra kérték, hogy ezt igyekezzenek elősegíteni.
