Kiküldetés

A kiküldetés fogalmát a Munka Törvénykönyve (Mt.) 105. §-ának (1) bekezdése határozza meg. E szerint kiküldetésről van szó, ha a munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezi a munkavállalót. Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló -a munka természetéből eredően – szokásosan a telephelyen kívül végzi a munkáját. Változó munkahely esetén a munkáltató azon telephelye minősül szokásos munkahelynek, ahol a munkavállaló a beosztása szerint dolgozik.

A kiküldetés elrendelésének feltétele, hogy a munkavállaló a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végezze a munkáját. Ellenkező esetben nem kirendelésről, hanem például átirányításról van szó.

Korlátok

Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő a terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. (Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.)

A kiküldetés nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve. Ebből a szempontból különösen a dolgozó beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára kell tekintettel lenni, de az adott esetben méltányolhatók az egyéb (például családi) körülményei is.

A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló tizenöt munkanapot elérő kiküldetéséhez.

A kiküldetés időtartama

A munkavállalót tájékoztatni kell a kiküldetés várható időtartamáról, amely -kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha a kiküldetés időtartama egy munkanapon belül meghaladja a négy órát, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy-egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt kiküldetések időtartamát össze kell számítani.

Díjazás

Kiküldetés esetén – a felek eltérő megállapodása, illetve az Mt. eltérő rendelkezése hiányában – a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kiküldetés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót megillető munkabér megállapítása tekintetében a következő szabályok az irányadók.

Amennyiben a kiküldetés során a munkavállaló az eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót a kiküldetés teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, ami nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél. Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének meghatározható részében más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót a ténylegesen ellátott feladatok arányában illeti meg a díjazás.

Helyettesítési díj

Helyettesítési díj illeti meg a munkavállalót, ha a munkaköri feladatai ellátása mellett oly módon végez más munkakörbe tartozó feladatokat, hogy a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el. A helyettesítési díj a munkabérén felül külön díjazás, amelynek mértékét a kiküldetés alapján végzett munkára irányadó díjazás alapulvételével kell megállapítani.

Utazás

Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esik, a munkavállalót – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a személyi alapbére negyven százaléka illeti meg.

Utazási idő

A fentiek alkalmazása során utazási időnek minősül

– személygépkocsival történő utazás esetén annak indulásától a megérkezéséig eltelt idő;

– tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén a jármű indulásától annak megérkezéséig tartó, valamint az átszállással töltött idő;

– a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a kiküldetés szerinti munkavégzés megkezdéséig, valamint a munkavégzés befejezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelt idő.

Költségtérítés

Kiküldetés esetén a jogszabály alapján járó költségtérítésen túlmenően a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket is.

Üzemi tanácsi választás

Az üzemi tanácsi választás akkor érvényes, ha azon a választásra jogosultak több mint fele részt vett. Ebből a szempontból nem kell figyelembe venni többek között azt a választásra jogosult munkavállalót, aki a választás időpontjában egy hetet meghaladó időtartamú tartós kiküldetésben van, feltéve hogy a választáson nem vett részt.

Külföldi kiküldetés

Az Mt. hatálya – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. Eltérő rendelkezés hiányában nem terjed ki viszont a törvény hatálya arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében végzi. Ezen általános rendelkezésekhez képest az Mt. speciálisan is szabályozza a külföldi kiküldetéssel kapcsolatosan irányadó jogot.

A belföldi munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállaló külföldi kiküldetése (kirendelése, kölcsönzése) esetén – a munkavégzés helyén irányadó jogszabályi rendelkezés hiányában – a munkavállalóra

– a leghosszabb munkaidő, illetve a legrövidebb pihenőidő mértéke,

– a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke,

– a legalacsonyabb munkabér,

– a munkaerő-kölcsönzés feltételei,

– a munkavédelmi feltételek,

– a terhes, illetve kisgyermekes nők, valamint a fiatal munkavállalók munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá

– az egyenlő bánásmód követelménye tekintetében a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni.

A legalacsonyabb munkabér fogalmán a személyi alapbért, a rendkívüli munkavégzésért járó ellenértéket, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett juttatást is érteni kell. Nem kell a legalacsonyabb munkabérbe beszámítani a kiegészítő nyugdíjpénztári befizetést, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett költségtérítésnek azt a részét – különösen az utazás, lakás és ellátás költségét –, amely után nem kell személyi jövedelemadót fizetni.

Építőipar

Az épületek építésére, javítására, fenntartására, átalakítására vagy lebontására vonatkozó építőmunkát, így különösen a kiásást, talajmozgatást, tényleges építőmunkát, előre gyártott elemek öszszeszerelését és szétszedését, felszerelést vagy bevezetést, átalakításokat, tatarozást, helyreállítást, szétszerelést, lebontást, karbantartást, fenntartást, festési és takarítási munkát, javításokat végző munkáltatók esetében az e tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra – az előbb említett feltételek tekintetében – a jogszabályi rendelkezések helyett az egész ágazatra, alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve hogy a kollektív szerződés az adott jogosultság vonatkozásában kedvezőbb feltételeket tartalmaz.

A kedvezőbb szabályok alkalmazása

Az eddig elmondottakat árnyalja az a szabály, amely szerint, ha a fentebb felsorolt feltételek tekintetében – a munkaviszonyra egyébként irányadó jog, vagy a felek eltérő megállapodása alapján – kedvezőbb szabályok vonatkoznak, úgy nem a magyar, hanem ezek az előírások irányadóak a kiküldetésben levő (kirendelt, kölcsönzött) munkavállalóra.

Szerelési munkák, kereskedelmi hajózás

A külföldi kiküldetéssel kapcsolatban fentebb írtakat nem kell alkalmazni a kereskedelmi hajózási tevékenységet folytató munkáltató tengerjáró hajón foglalkoztatott személyzete tekintetében.

A szállítási szerződés alapján az áru első összeszerelését vagy beszerelését végző, a szállító által kiküldött munkavállalóra a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke és a legalacsonyabb munkabér tekintetében nem kell alkalmazni az irányadó jogra vonatkozó szabályokat, ha a kiküldetés ideje nem haladja meg a nyolc napot, kivéve ha építőipari tevékenységről van szó.

Külföldi magyarországi kiküldetésben

Ha külföldi munkáltató munkavállalója – harmadik féllel kötött megállapodás alapján, a kiküldetés, a kirendelés, avagy a munkaerő-kölcsönzés szabályai szerint – a munkavégzés helyén irányadó jogszabályi rendelkezés hiányában Magyarországon végez munkát, a munkavállalóra az eddig elmondottakat kell alkalmazni.

A belföldi munkáltató köteles biztosítani, hogy a telephelyére – a külföldi munkáltató által az Mt. fentebb ismertetett 106/A §-ában meghatározott módon – kiküldött munkavállaló tekintetében alkalmazzák a most ismertetett rendelkezéseket.

Elismert költségek

A külföldi kiküldetéshez kapcsolódó, a személyi jövedelemadózás során elismert költségeket a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek értelmében a belföldi illetőségű (Szja-tv. 3. § 2. pont) magánszemély a külszolgálat (Szja-tv. 3. § 13. pont) címén kapott bevételével szemben – ha az nem tartozik az Szja-tv. 83. §-a (4) bekezdésének hatálya alá – az Szja-tv. 27. §-ának c) pontjában említett igazolás nélkül elismert költségként az ott meghatározott bevételi hányadnak azon részét vonhatja le, amely nem haladja meg a külszolgálat tényleges időtartamára számított

– napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget, ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően nem éri el a 90 napot;

– ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően több, mint 90 nap, az első 90 napra napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget, a 91. naptól kezdődően napi 10 USA-dollárnak megfelelő és a külszolgálat címén kiküldött magánszeméllyel külföldön tartózkodó házastársa és kiskorú gyermeke (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermeke) – feltéve, hogy az említettek tartózkodása nem minősül külföldi kiküldetésnek, továbbá hogy külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama egybefüggően több, mint 90 nap – után további napi és személyenkénti 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget.

Ilyenkor az elismert költség levonásával minden költséget elszámoltnak kell tekinteni. (A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget, utalványértéket – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.)

Az egyéb külföldi kiküldetés (Szja-tv. 3. § 12. pont) esetén

– a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történő külföldi kiküldetés címén a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett bevételből [Szja-tv. 28. § (2) bekezdés] a külföldi kiküldetés tényleges időtartamára vonható le az igazolás nélkül elismert költség a fentiek szerint (Az elismert költség levonásával ilyenkor is minden költséget elszámoltnak kell tekinteni.);

– a belföldi illetőségű, önálló tevékenységet folytató magánszemély az e tevékenységéből származó bevételéből igazolás nélkül elismert költségként a külföldi kiküldetés tényleges időtartamára számítva vonható le a fentiek szerinti összeg.

A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemély az említett címen kapott bevételének jövedelemszámítására – az előzőekben írt szabályok helyett – választása szerint alkalmazhatja azt a rendelkezést is, amely szerint a külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén kapott bevételéből igazolás nélkül elismert költségként napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget vonhat le, feltéve hogy ezenkívül kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, és számlával, más bizonylattal igazolt költségeket számolja el. Ebben az esetben nem számít elismert költségnek a külföldi kiküldetéssel kapcsolatban felmerült szállás, és lakásbérleti díjra fordított összeg. Az előzőekben foglalt költségelszámolási korlátozások figyelembevétele mellett igazolás nélkül elismert költségként napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget számolhat el az az önálló tevékenységet folytató magánszemély is, aki az adott utazással összefüggésben mástól külföldi kiküldetés címén bevételt nem kap, de az említett tevékenységet végzi.

A kiküldetés tényleges időtartama

A kiküldetés (a külszolgálat) tényleges időtartama az indulás és az érkezés tényleges időpontja között eltelt idő. A tényleges időpont megállapítása szempontjából az országhatár átlépését, légi és vízi út esetén az indulás szerinti időpontot egy órával megelőzően, illetőleg az érkezést egy órával követően kell alapul venni azzal, hogy a kiküldetésben töltött teljes (24 órás) napokhoz hozzá kell adni a törtnapokon kiküldetésben töltött órák számának 24-gyel való osztásával kiszámított napokat úgy, hogy a fennmaradó törtrész – amennyiben az legalább 8 óra – egész napnak számít. Amennyiben a kiküldetésben töltött idő 24 óránál rövidebb, de a 8órát eléri, az egy egész napnak számít.

Az ugyanazon a naptári napon kezdődő, ismétlődő, 24 óránál rövidebb, egymást követő kiküldetések esetén a tényleges időtartam meghatározására választható a fentiek szerinti időtartamok egybeszámítása azzal, hogy

– légi és vízi út esetén az együttesen számított utak között az érkezés utáni és az újabb indulás előtti egy-egy óra csak akkor vehető figyelembe, ha az érkezés szerinti időpont és az újabb indulás szerinti időpont között legalább két óra eltelik;

– ha az együttesen számított utak között az érkezés és az újabb indulás között eltelt idő nem több, mint két óra, akkor ez az időtartam is kiküldetésnek (külszolgálatnak) minősül.

Az egyes adóévek között áthúzódó kiküldetés címén kifizetett összeg (ideértve az előzőek alapján választott egybeszámítás esetét is) adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizetés, illetőleg a kiküldetés elszámolása megtörtént.

A külföldi pénznem átváltása

A külföldi pénznem átváltására az Szja-tv. 5. §-ában foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Ennek megfelelően a jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni. A külföldi pénznemben keletkezett bevételt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, akkor azt a kiadás felmerülését megelőző hónap 15. napján érvényes MNB devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

A fentiektől eltérően, ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történő átszámításhoz.

Kereskedelmi utalvány esetében a bevétel az az összeg, amely összegben az utalvány ellenérték kiegyenlítésére (kötelezettség csökkentésére) felhasználható. E rendelkezés megfelelően irányadó minden olyan jegy, bon, kupon és más hasonló tanúsítvány esetében is, amely alkalmas több személy áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére, vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére.

Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadásnál a bevétel a kiadás teljes összege.

Az egyéb, nem pénzben megszerzett vagyoni értéknél a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély alacsony adókulcsú államban székhellyel vagy állandó lakóhellyel rendelkező személytől szerezte, köteles haladéktalanul megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét.

Ha az Szja-tv. külön rendelkezése alapján a fentiek szerint meghatározott öszszegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint bevétel, alapján kell – az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – meghatározni.

Bevételi hányad

Az Szja-tv. 27. §-ának c) pontja szerint a nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható a külszolgálat címén kapott összeg – figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is – 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított, igazolás nélkül elismert költség.

Egyéb jövedelem

Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére az Szja-tv. eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás. Az Szja-tv. 28. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele – ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget –, akkor annak összegéből levonható – figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is – 30 százalék, de legfeljebb a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

A 30 százalékos korlátot figyelmen kívül kell hagyni annál a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott, külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél, aki a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza. Akülföldi kiküldetés (külszolgálat) szabályainak alkalmazásában nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemély az, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetőleg abban árukísérőként közreműködik, kizárólag az e tevékenysége tekintetében.

Kifizetés költségvetési forrásból

Az Szja-tv. 83. §-ának (4) bekezdése szerint a 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből – ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését – költségvetési forrásból történő kifizetés esetén, e bevétel 50 százaléka vonható le.

Napidíj

A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítését a 23/1989. (III. 12.) MT rendelet szabályozza, amelynek hatálya kiterjed minden munkáltatóra és velük munkaviszonyban álló munkavállalóra, illetve közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra. A kiküldetésben levő munkavállalónak az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségeinek fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (napidíj) jár.

A napidíj elszámolása

A napidíj számlával (egyszerűsített számlával) igazolt összegként vagy költségátalányként számolható el. Átalányként a munkavállalót legalább napi száztíz forint napidíj illeti meg.

A rendszeresen kiküldetést teljesítő munkavállalónak a munkáltató havi átalányt állapíthat meg. Ennek összegét az egy napra megállapított napidíjátalány és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni.

Nem számolható el napidíj, ha

– a távollét időtartama a 6 órát nem éri el,

– a munkáltató a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyén biztosítja.

Szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20 százalékkal csökkenteni kell.

 

Kirendelés A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető. Ez a kirendelés, amelynek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor, és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát, – amelynek tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy – a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy – a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással. A kirendelés szempontjából nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra – a kirendelésen kívül eső okból – valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor. A kirendelés során – eltérő megállapodás hiányában – a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell. Kirendelés esetén – hacsak a felek eltérően nem állapodnak meg – a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kirendelés során, részben vagy egészében munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót – csakúgy, mint a kiküldetésnél – a kirendelés teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél. Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének meghatározható részében más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót a ténylegesen ellátott feladatok arányában illeti meg a díjazás. Kirendelésnél is alkalmazandó az a szabály, amely szerint, ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett oly módon végez más munkakörbe tartozó feladatokat, hogy a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el, a munkavállalót a munkabérén felül helyettesítési díj illeti meg. Ennek mértékét a kirendelés alapján végzett munkára irányadó díjazás alapulvételével kell megállapítani. A munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre és pihenőidőre, valamint -ha a munkavállalónak az a kedvezőbb – a munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit. A kirendelés sem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve – különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel. A munkavállalót a kirendelés várható időtartamáról is tájékoztatni kell. A kirendelés időtartama sem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot, hacsak a kollektív szerződés eltérően nem rendelkezik. Amennyiben a kirendelés időtartama egy munkanapon belül meghaladja a négy órát, azt – a kiküldetéshez hasonlóan – egy munkanapként kell számításba venni. Az egy naptári éven belül több alkalommal elrendelt kirendelések időtartamát is össze kell számítani. A kiküldetésnek az utazási időre, illetve az azzal kapcsolatos díjazásra és költségtérítésre vonatkozó szabályai a kirendelésnél is megfelelően alkalmazandók. A kirendelésnél is irányadó, hogy nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő a terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig, illetve a gyermekét egyedül nevelő férfi ugyancsak a gyermeke hároméves koráig.

 

Munkavégzés más munkáltatónál Az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján a munkavállaló más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető, ha a munkáltató a munkaviszonyból eredő foglalkoztatási kötelezettségét – működési körében felmerült ok miatt – átmenetileg nem tudja teljesíteni. A másik munkáltatónál történő munkavégzésre a kirendeléssel kapcsolatos szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

 

Adójogi fogalmak A külföldi kiküldetés költségelszámolására vonatkozó szabályokban szereplő fogalmak definíciói a következők: Belföldi illetőségű magánszemély: a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel), valamint a letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár és hontalan, továbbá az a természetes személy, aki – kizárólag belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; – létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik; – szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg. Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban: külföld) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást. Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés.

 

Átirányítás A kiküldetéstől élesen meg kell különböztetni az átirányítást, jóllehet a vonatkozó szabályok nagy része megegyezik a két jogintézménynél. Átirányításról akkor beszélünk, ha a munkavállaló – a munkáltató működésével összefüggő okból, ideiglenesen – a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el. Az átirányítás nem minősül munkaszerződés-módosításnak. Egy naptári éven belül az átirányítás, a kiküldetés, illetve a kirendelés, valamint az Mt. 150. §-ának (1) bekezdésén alapuló munkavégzés időtartamát össze kell számítani, és ezek együttes időtartama – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a száztíz munkanapot nem haladhatja meg. A munkavállalót az átirányítás várható időtartamáról is tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Az átirányítás sem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve – különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel. Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél. Amennyiben a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének meghatározható részében más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót a díjazás a ténylegesen ellátott feladatok arányában illeti meg. Ha a munkavállaló az átirányítás során a munkaköri feladatai ellátása mellett oly módon végez más munkakörbe tartozó feladatokat, hogy a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el, a munkavállalót a munkabérén felül helyettesítési díj illeti meg. A helyettesítési díj mértékét az átirányítás alapján végzett munkára irányadó díjazás alapulvételével kell megállapítani.