Nyugdíjjogosultsági feltételek
Előrehozott öregségi nyugdíj
Az előrehozott öregségi nyugdíj intézménye, a korhatár betöltése előtt teszi lehetővé a nyugdíjba vonulást azok számára, akik hosszú szolgálati idővel rendelkeznek. 2008. december 31-ig a jogosultsági feltételek nem azonosak a férfiaknál és nőknél.
A nők a rájuk irányadó öregségi korhatárnál 5 évvel korábban vehetik igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, az 1945-ben születettek 37 évi, az 1946-ban születettek pedig 38 évi szolgálati idő alapján.
A férfiak 60 éves korukban, 38 év szolgálati idő megléte esetén igényelhetik az előrehozott öregségi nyugdíjat.
Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj
Aki betöltötte ugyan az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, de a szükséges szolgálati idejéből legfeljebb 5 év hiányzik, csökkentett összegű előrehozott nyugdíjra jogosult. A csökkentés érvényben marad az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor is.
A csökkentés mértéke
Annak, aki az előírtnál
– 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,
– 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,
– 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,
– 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,
– 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal
csökken a nyugdíja, ahányszor 30 nap hiányzik az öregségi korhatár betöltéséhez.
Első lépésként azt kell vizsgálni, hogy a nyugdíj-megállapítás időpontjától számítva mennyi időnek (napnak) kell eltelnie az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséig. Az így kiszámított napok számát el kell osztani 30-cal. Ez lesz az a szám, amivel a 0,1-0,5-ig terjedő százalékos mértéket szorozni kell.
Kedvezmények
Gyermekkedvezmény
A jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításával gyermekenként egy évet, tartósan beteg, fogyatékosnak minősülő gyermek esetén gyermekenként 1,5 évet szolgálati időként kell elismerni annál a személynél, aki a figyelembe vett gyermeket szülte, vagy saját háztartásában 10 éven át nevelte (a gyermek nagykorúságáig).
A kedvezmény megállapításánál maximum 3 gyerek vehető figyelembe. A kedvezmény külön-külön megilleti a gyermeket szülő nőt, és a gyermeket felnevelő személyt is.
Szolgálati időre vonatkozó kedvezmény
Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt növelni kell a korkedvezmény időtartamával.
Mind az előrehozott öregségi nyugdíj, mind a csökkentett előrehozott nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának az időtartamát.
Korkedvezmény
Korkedvezményre az szerez jogosultságot, aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett.
Az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest kétévi korkedvezményben részesül
– az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá
– az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.
A korkedvezmény további egy-egy év
– a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb férfinél öt, nőnél négyévi, illetőleg
– az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi munka után.
Az, aki 1997. január 1. előtt az akkor hatályos rendelkezések szerint korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre az ellátásra – függetlenül az igényérvényesítés időpontjától – nő esetében az ötvenötödik, férfi esetében pedig a hatvanadik életévének betöltését alapul véve jogosult.
Korkedvezményre jogosító munkakörök
A korkedvezményre jogosító munkakörök, munkahelyek jegyzékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Kormányrendelet I. számú melléklete tartalmazza.
A mellékletben felsorolt munkakörben eltöltött időt a korkedvezményre jogosultság szempontjából abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.
A korkedvezményre jogosultság szempontjából a külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet figyelembe venni, amelynek során az igénylő bányában, föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben, továbbá ha a foglalkoztató a munkavállalóját külföldi kiküldetés keretében az I. számú melléklet szerinti jegyzékben felsorolt munkakörben, munkahelyen foglalkoztatta.
A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.
A táppénzes állományban, betegszabadságban eltöltött időt akkor lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben, munkahelyen dolgozott.
A korkedvezményre jogosító munkakörök, munkahelyek jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha
– az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakör szűkített meghatározása, vagy
– az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör a munkaköri leírásból megállapíthatóan a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
A korkedvezmény hatályának kiterjesztése
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Vezetője az illetékes szakminisztériummal egyetértésben engedélyezheti, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök, munkahelyek jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött időt korkedvezményre jogosító időként vegyék figyelembe akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az adott üzemre nem terjed ki.
A munkakör azonosítása
Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és az adott munkakör szerint illetékes szakmai, ágazati érdekképviselet, szakszervezet központi szerve véleményének a meghallgatásával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt.
Igazolás
A korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő igazolására elsősorban a társadalombiztosítási nyilvántartások szolgálnak alapul. Ezenkívül munkakönyvvel, korabeli munkaügyi nyilvántartás alapján kiállított igazolással, levéltári iratok alapján, illetve a volt foglalkoztatónál működött korkedvezményes munkakörök vizsgálatára és igazolására létrehozott bizottság megállapításai alapján kiadott igazolással lehet bizonyítani, hogy a munkavállaló korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott. Az előzőeken túl, tanúvallomás alapján is bizonyítható a korkedvezményes munkakörben eltöltött idő. Megkönnyíti a nyilatkozatok értékelését, ha a munkatársi tanúk részére a vitatott időt korkedvezményes időként elismerték.
Korengedményes nyugdíj
A korengedményes nyugdíj nem társadalombiztosítási nyugellátás, s korhatár előtti nyugdíjba vonulásra ad lehetőséget. Megállapításának feltételeit a 181/96. (XII.6.) kormányrendelet szabályozza.
A fenti rendeletben foglaltak szerint a foglalkoztató megállapodást köthet a munkavállalójával a korengedményes nyugdíjazásról.
A megállapodás megkötésére az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltését megelőzően legfeljebb 5 évvel korábban kerülhet sor abban az esetben, ha a munkavállaló rendelkezik az előrehozott, illetve csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, de nem jogosult a nyugdíjra.
A fentiek értelmezése után kiderül, hogy a hatályos szabályozás alapján csak férfi munkavállalóval köthető meg a megállapodás, hiszen, ha nőről van szó, és a női munkavállaló rendelkezik a megállapodás megkötéséhez szükséges feltételekkel (korhatár mínusz 5 év, és az előrehozott vagy csökkentett előrehozott nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megléte), társadalombiztosítási nyugellátásra, azaz előrehozott vagy csökkentett előrehozott nyugdíjra lesz jogosult.
A nyugdíj megállapítása
A korengedményes nyugdíj megállapítására vonatkozó megállapodásról (ami a fizetési kötelezettség vállalását is tartalmazza), a foglalkoztató az igénybejelentés egyidejű megküldésével köteles értesíteni a nyugdíjbiztosítási szervet, mégpedig a megállapodás megkötésétől számított 15 napon belül.
A megállapításhoz szükséges feltételek fennállása esetén annak a munkavállalónak, aki az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, a korengedményes nyugdíjat az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó szabályok alapján – míg annak a munkavállalónak, akinek csak a csökkentett előrehozott nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje van meg, a csökkentett előrehozott nyugdíjra vonatkozó szabályok alapján kell megállapítani.
A foglalkoztató a nyugdíjfizetési kötelezettséget ezekben az esetekben az előrehozott nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséig köteles teljesíteni.
Öregségi teljes és résznyugdíj
Az öregségi nyugdíj saját jogú nyugellátás, amelyet maghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén lehet megállapítani. A 2008. december 31-ig érvényes szabályozás különbséget tesz öregségi teljes és öregségi résznyugdíj között. (A résznyugdíj 2009. január 1-től megszűnik.)
Az öregségi teljes nyugdíj igénybevételéhez a korhatár betöltésén kívül, legalább 20 év szolgálati időt is igazolnia kell az igénylőnek.
A résznyugdíj igénybevételéhez is elengedhetetlen feltétel az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése és legalább 15 év szolgálati idő megléte.
Az öregségi teljes és résznyugdíj között az a különbség, hogy a teljes nyugdíjnak van minimuma, ám a résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.
Korhatár
Az 1940. előtt született nők 55, az 1941-ben és 1942-ben születettek 57, az 1943-ban születettek 58, az 1949-ben születettek 59, az 1945-ben születettek 60, míg az 1946-ban születettek 61 éves korukban mehetnek nyugdíjba.
Az 1938. január 1. előtt született férfiak nyugdíjkorhatára 60 év, míg az 1938-ban születetteké 61 év.
Öregségi teljes nyugdíjra egyebekben az jogosult, aki a hatvankettedik életévét betölti. (Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1. előtt az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét betöltötte, és eddig az időpontig tíz év szolgálati időt szerzett.)
Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban
– az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét követően és 1993. július 1-jét megelőzően töltötte be, és eddig az időpontig legalább tízévi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki
– a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte), és eddig az időpontig legalább tizenöt év szolgálati időt szerez (szerzett).
Rokkantsági nyugdíj
Rokkantsági nyugdíjra szerezhet jogosultságot, aki:
– egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét legalább 67 százalékos mértékben elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható,
– az életkorára előírt szolgálati időt megszerezte, és
– rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
A szolgálati idő és a nyugdíj alapját képező átlagkereset megállapítására az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Kereset
A keresetet a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából abban az esetben lehet a megrokkanás előttinél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha annak a személyi jövedelemadóval csökkentett összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél. Nem tekinthető rendszeres munkavégzésnek, ha valaki a munkakörére megállapított munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozott, feltéve, hogy a munkaideje a megrokkanását követően tovább csökken.
Szolgálati idő
A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt életkoronként határozzák meg. Nyilvánvalóan egy fiatal korban bekövetkezett rokkantság esetén nem lehet olyan hosszú szolgálati időt megkövetelni, mint annál, aki idősebb életkorban válik rokkanttá.
A rokkantság foka
A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a megszerzett szolgálati idő hosszától, és a rokkantság fokától függ.
A rokkantság fokának megfelelően:
– a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,
– a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
– az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
Magánnyugdíjpénztár
A magánnyugdíjpénztár tagja a megrokkanása esetén dönthet úgy, hogy az egyéni folyószámláján lévő összeget átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz. Ebben az esetben úgy tekintik, mintha végig nyugdíjjárulékot fizetett volna a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és a rokkantsági nyugdíját az általános szabályok szerint, teljes összegben fogják megállapítani. Amennyiben a rokkant személy továbbra is a magánnyugdíjpénztár tagja marad, ebben az esetben a szolgálati idejétől, a figyelembe vehető átlagkeresete összegétől, és a rokkantság fokától függően kiszámított összeg 75 százalékát kell rokkantsági nyugdíj címén megállapítani.
Baleseti rokkantsági nyugdíj
Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét 50 százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben munkahelyen nem rendszeresen dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
A nyugdíj mértéke
A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától, és a szolgálati idő hosszától függ. Maga a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság – ellentétben a rokkantsági nyugdíjjal – nincs életkorra előírt szolgálati idő megszerzéséhez kötve.
A baleseti rokkantsági nyugdíj összege:
– a III. rokkantsági csoportban 60,
– a II. rokkantsági csoportban 65,
– az I. rokkantsági csoportban 70
százaléka a havi átlagkereset összegének.
Az így kiszámított baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden egyes éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkereset száz százalékánál azonban több nem lehet.
A havi átlagkereset és a szolgálati idő megállapítására a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A nyugdíj alapját képező átlagkereset
Az öregségi nyugdíj összege a figyelembe vehető átlagkeresetnek az elismert szolgálati időtől függő százaléka.
Az 1997. évi LXXXI. törvényben foglaltak alapján a nyugdíj összegét az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset havi átlaga alapján kell meghatározni. Azt, hogy mely kereset minősül nyugdíjjárulék-kötelesnek, azt a kifizetés idején érvényes szabályok határozzák meg.
Így jövedelemként kell figyelembe venni:
– 1988. január 1. és 1996. december 31. közötti jövedelem esetén az 1996. december 31-én érvényes szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett bért, prémiumot, jutalmat, év végi részesedést és a keresettel azonos időre járó baleseti járadékot,
– 1997. január 1-től a biztosítással járó jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-köteles keresetet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott "plafonig" összeszámított keresetet és az 1997. évben a keresettel azonos időre járó baleseti járadékot.
Amennyiben a nyugdíjjárulékot meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget kell figyelembe venni.
Az átlagkereset megállapításánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a GYES, a nyugdíjjárulék – köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj), a Prémium évek Program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatt biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyból származó keresetet a kifizetésük időpontjától függetlenül figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az igénylőre nézve kedvezőbb, tehát magasabb átlagkeresetet eredményez.
A nyugdíjjárulék-köteles kereset hiánya
Amennyiben igénylő a fent jelzett átlagszámítási időnek legalább felében nem rendelkezik nyugdíjjárulék-köteles keresettel, a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1. előtti jövedelme alapján kell figyelembe venni.
Ha ez sem áll rendelkezésére, akkor keresetként a hiányzó időre érvényes minimálbér harmincad részét kell keresetnek venni azokra a napokra, amelyre az igénylőnek nem volt nyugdíjalapot képező jövedelme.
Valorizáció
A nyugdíj összegének kiszámításánál az 1987. december 31-ét követően elért kereseteket – a minimálbér összegét is – csökkenteni kell a személyi jövedelemadóval. A nettósítást évenként kell elvégezni, majd a nyugdíjazást megelőző 3. év előtti években elért keresetet a nyugdíjazást megelőző 2. év kereseti szintjéhez kell igazítani (valorizáció).
A nyugdíjat képező havi átlag meghatározásánál az átlagszámítási időszak alatt elért, személyi jövedelemadóval csökkentett és valorizált keresetek együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszak biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyre az igénylőnek keresete volt. Az így kapott 1 napi átlagot meg kell szorozni 365-tel és osztani 12-vel.
Az így kiszámított átlagkereset lesz a saját jogú nyugellátás alapja, amelynek mértékét az elismert szolgálati idő fogja meghatározni.
helyesbítésA januári számunk 14. oldalán tévesen jelent meg az ez évre érvényes nyugdíjjárulék-fizetés alapjául szolgáló jövedelem felső határa, amely helyesen: 16440 forint/nap. Az elírás miatt olvasóink elnézését kérjük. |
Mikor menjünk nyugdíjba?Évek óta december végén, január elején felvetődő gyakori kérdés, hogy mely időponttól kérje valaki a nyugdíj megállapítását. Nevezetesen: vajon a december utolsó napjaitól vagy a január elsejétől megállapított ellátások kedvezőbbek-e az egyén részére. Előzetesen végzett konkrét számítás szerint az 1992. március 1-jétől a járulékfizetési felső határt elérő dolgozó esetében – az 1988. január 1-jétől 1992. február 28-ig terjedő időre vonatkozóan átlagos keresettel rendelkező – 2005. január 1-jétől megállapításra kerülő ellátás összege 133 810 forint, míg ugyanazon keresettel számolva a 2004. december 31-től történő megállapítás alapján 118 698 forint. Az utóbbi számításnál a 118 698 forint 2005. január 1-jétől, a 6,3 százalékos nyugdíjemelést figyelembe véve 126 176 forintra emelkedik. Világosan látható, hogy kedvezőbb nyugdíjösszeget eredményez a 2005. január 1-jétől történő nyugdíj-megállapítás, azonban a következőkre fel kell hívnunk a figyelmet a döntés meghozatalához. A 13. havi nyugdíj, melynek mértéke 2005-ben a jogosultat megillető egyhavi ellátás háromnegyed része, csak azt a nyugdíjast illeti meg, aki már 2004-ben legalább egy napra nyugellátásban részesült, azaz már legalább 2004. december 31-től kérte ellátásának megállapítását. Szükséges említést tenni arról is, hogy a 2006. január 1-jétől esedékes nyugdíjemelés – melynek mértéke jelenleg nem ismert –, a 2005. évi nyugdíj összege alapján történik. Az ellátás a nyugdíjigény bejelentését megelőző hatodik hó első napjától (amennyiben a jogosultság feltételei fennállnak) állapítható meg. Számításaink és az azon alapuló, 2005. január 1-jétől érvényes ellátások az említett időponttól hatályos jogszabályokon alapulnak, melyek a következők: – a 2004. évi CXXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről, amely módosítja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényt, – a 377/2004. (XII. 28.) Korm. rendelet, mely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997 (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról intézkedik, – a nyugellátások, baleseti járadék és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről a 379/2004. (XII. 28.) Korm. rendelet és a 380/2004. (XII. 28.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat. |
Nyugdíjemelés, nyugdíjminimumok2005. január 1-jétől 6,3 százalékkal kell emelni a 2005. január 1. előtt megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, baleseti járadék, özvegyi és szülői nyugdíj, árvaellátás, valamint az 1998 előtt megállapított mezőgazdasági szövetkezeti, és növelt összegű szakszövetkezeti járadék, továbbá a bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjának összegét. A 2004. december 31-ét követő, de 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 24 700 forint. A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 24 760 forint. A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj havi 53310 forint összeghatárig folyósítható együtt. Az árvaellátás legkisebb összege havi 21 000 forint. |
A legfontosabb változásokÉlettársi kapcsolat elismerése A korábban házasságban élő élettársak esetében a házasság jogerős felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe élettársi időként. Rokkantsági nyugdíj Amennyiben a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat a halála időpontjában a III. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, vagy az I., illetve II. csoportos rokkantságra tekintettel illette volna meg, ha az elhunyt az orvosi bizottság véleménye alapján a halált megelőzően az előzőekben említett rokkantsági csoportba tartozott. Nyugdíjfolyósítás megszüntetése és felélesztése Amennyiben a megállapított nyugellátás folyósítására azért nem kerülhet sor, mert a kiutalt ellátás – a nyugdíjfolyósító szerven kívüli okból – a megadott folyósítási címről visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, a nyugdíjfolyósító szerv a további folyósítást megszünteti. Akésőbbi bizonyítás esetén határozatban intézkedik az újbóli folyósítás iránt, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges, legfeljebb öt évre járó időközi emelésekkel növelt összegének kiutalásáról. Magánnyugdíj-pénztári tag örököse Ha az elhunyt magánnyugdíj-pénztári tag volt, és özvegye, illetve az árva, avagy a szülő nem szerepelt a kedvezményezettek között, de a kedvezményezettek mindegyike átutaltatta az elhunyt egyéni számláján lévő összeget a nyugdíjbiztosítási alapba, akkor nem csökkentett, hanem teljes nyugdíjra lesz jogosult. A nyugdíj összegének megállapítása Ha a 2004. december 31-ét követő és 2006. január 1-jét megelőző időponttól megállapott saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 150 000 forint-nál több, – a 150 001-171 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát, – a 171 001-193 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát, – a 193 001-214 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát, – a 214 001-236 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát, – a 236 001-257 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát, – a 257 001-301 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát, – a 301 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni |
