A kisvállalkozások megerősítését önmagában is indokolhatná, hogy támogatásukat az Európai Unión belül – jelentőségüknek megfelelően – megkülönböztetetten kezelik, ám ezt az igényt még inkább hangsúlyossá teszi a szektornak a hazai gazdaságban és a foglalkoztatásban játszott szerepe.
A GDP kétötödét ők adják
Magyarországon a vállalkozások számát tekintve meghatározóak a kisvállalkozások. Előbbiek száma a múlt év végén 880 ezer körül mozgott, és 99,9 százalékuk kisvállalkozás volt, azaz mikro-, kis- és hazai méretű középvállalkozás. Több mint 60 százalékuk alkalmazott nélkül tevékenykedett.
Szakmai és területi megoszlásuk – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által készített összeállítás szerint – az utóbbi években alig változott. A legtöbb kkv a szolgáltatásban tevékenykedik, ezt követi az ipar, majd a mezőgazdaság. Budapesthez kötődik a társas vállalkozásoknak a 40, az egyéni vállalkozásoknak a 20 százaléka. Az ország gazdasági életében betöltött szerepüket bizonyítja, hogy a nemzeti össztermék csaknem 40 százalékát a kisvállalkozások állítják elő, és ők produkálják az exportértékesítés mintegy 20 százalékát. Mindemellett ez a szektor foglalkoztatja az alkalmazottak csaknem 60 százalékát.
A kis- és középvállalkozásokról elmondható – s ennek Magyarné dr. Szabó Krisztina, a gazdasági tárca kis- és középvállalkozások stratégiai és támogatási főosztályának vezetője hangot is ad –, hogy a gazdaságban betöltött szerepük ellenére számos nehézséggel (például tőke- és információhiány, technikai elmaradottság) küszködnek. A nehézségek enyhítésében az államnak is szerepet kell vállalnia.
Támogatási konstrukciók
Az EU fejlettebb országai is támogatják saját kisvállalkozásaikat, nagymértékben remélve tőlük a gazdaság dinamizálását – teszi hozzá a főosztályvezető. Magyarországnak a jó módszereket át kell vennie, és még egy kicsit "rá is kell tennie", mert a hazai kisvállalkozások nincsenek azon a szinten, mint hasonló méretű társaik a fejlettebb világban. Ebből kiindulva alkotta meg és fogadta el a kormány 2002 őszén a 2003-2006 közötti évekre szóló Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programot, ami a félidejéhez ért és nem lebecsülendő eredményeket hozott. Még a legszigorúbb kritikusai is elismerik, hogy hatására "megindult valami".
Magyarné szerint a programmal elsősorban az ígéretesek, az életrevalók tőkehiányán akarnak enyhíteni. Az olyan kisvállalkozásoknak kellett – és kell – az ösztönzés, amelyeknek éppen kicsinységük miatt nincs erejük tőkét gyűjteni, előbbre lépni. Elsősorban az olyan dinamikusan fejlődő, valamit már létrehozott kisvállalkozásokba kell fektetni a pénzt, amelyek például adott esetben maguk is el tudnának készíteni egy-egy versenyképes terméket, csak talán nem akkor, amikor a piac szempontjából itt van a legjobb pillanat.
A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program továbblépett az alapvetően egyetlen eszközön, a vissza nem térítendő támogatásra építő Széchenyi-terven, és – megtartva a pályázati támogatásokat – pénzügyi és hitelkonstrukciókkal, valamint az Unió piacán való sikeres helytállást szolgáló más programokkal kínál segítséget a kisvállalkozásoknak, versenyképességük erősítéséhez.
A tárca tavaly 12 pályázatot írt ki a kis és közepes cégek részére kifejezetten a versenyképesség javítása, illetve az EU-csatlakozásra történő felkészülés és a gazdaságélénkítés érdekében. Ezekre csaknem 5300 pályázat érkezett be, és közülük több mint 4800 nyert vissza nem térítendő támogatást, összesen 12 milliárd 100 millió forintot. Ennek fejében a nyertesek megközelítően 35 milliárd forint összköltségű beruházás megvalósítását vállalták.
Négylépcsős hitelprogram
Az idén a Nemzeti Fejlesztési Terv gazdasági versenyképesség operatív programja (gvop) keretében lehetett pályázni, az Unió strukturális alapjainak társfinanszírozásával. A felhívásokra több mint 6100 pályázatot küldtek be, csaknem 46 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást remélve. A minisztérium három saját forrású pályázatot is meghirdetett. Az egyik háziorvosoknak szólt, a másik a kisvállalkozások internetes megjelenítését segítette, a harmadik roma kisvállalkozások piaci esélyeit javító fejlesztésekhez és beruházásokhoz kínál támogatást. Különösen nagy, nem várt érdeklődés kísérte az internetes pályázatot.
A vállalkozásfejlesztés másik fontos területe a hitelhez jutás segítése. Tavaly sikerült teljessé tenni a négy pilléren nyugvó, számos pénzintézettel és szervezettel együtt működtetett kedvezményes rendszert, az úgynevezett négylépcsős hitelprogramot. Ennek keretében módosították a mikrohitel feltételrendszerét, megnövelték a Széchenyi-kártya keretében igényelhető kölcsön felső határát, bevezették a kamattámogatással működtetett midihitelprogramot, és elindult az Európa Technológiai Felzárkóztatási Beruházási Hitelprogram.
Magyarné dr. Szabó Krisztina szerint a négylépcsős rendszer logikája az, hogy a kisvállalkozások nagyságukhoz és erejükhöz mérten vehessenek igénybe átmeneti segítséget. Az egészen kicsik például a mikrohitel révén legfeljebb 3 millió forinthoz juthatnak, a futamidő 3 év, és a kamat mértéke a kamatfizetéskor érvényes jegybanki alapkamat. A hitel alapvetően fejlesztéseket szolgál, és a tranzakciókat a megyei szintű helyi vállalkozói központok segítségével bonyolítják le. 2004-ben több mint 500 vállalkozó kapott öszszesen 1,1 milliárd forint kölcsönt.
Széchenyi-kártya, Európa-hitel
Az egyszerűsített eljárású Széchenyi-kártya a legalább egyéves múlttal rendelkező vállalkozókat segíti napi likviditási problémáik megoldásában. AKA-VOSZ Rt. mint közreműködő szervezet mellett öt bank vesz részt a konstrukció lebonyolításában. A hitel felvételét megkönnyíti, hogy a Hitelgarancia Rt. nagymértékben, a hitelkeret és a kamat összegének 73 százaléka erejéig készfizető kezességet vállal. A keretet a nyáron felemelték, így 5 millió forint helyett immár legfeljebb 10 millió forintot lehet igényelni. Megközelíti a 20 ezret azok száma, akik a Széchenyi-kártyát 2002. évi elindítása óta igénybe vették. E konstrukcióhoz mintegy 60 milliárd forint hitelkeret párosult.
A múlt év őszén indult a midihitelprogram, amely a kisvállalkozások legfeljebb 10 millió forint külső forrást igénylő fejlesztési elképzeléseit hivatott támogatni, a hitelintézeti szektor bevonásával. (Újabban szóba került a hitelösszeg 25 millió forintra történő emelése.) A GKM a kölcsönhöz kamat- és garanciadíj-támogatást nyújt, három éven keresztül. Eddig tucatnyi bank és másfél száz takarékszövetkezet írta alá az együttműködési megállapodást, így az ország legkisebb településein is elérhető a hitelkonstrukció. Az érdemi kihelyezések az év elején kezdődtek meg, és 70 szerződéskötésre is sor került, 468 millió forint értékben.
Az ugyancsak tavaly elindított Európa-hitel, hivatalos nevén az "Európa Technológiai Felzárkóztatási Beruházási Hitelprogram" keretében is támogatáshoz juthatnak a kisvállalkozások, de ez a forma elsősorban az uniós értelemben használt középvállalkozásoknak, tehát a nagyobbaknak szól.
Új eszköz a faktorálás
A segítségnyújtás másik formája a faktorálás, ez azonban a kisvállalkozások körében még újdonságnak számít. Szélesebb körű bevezetését szolgálja a Lánchíd Faktoring Program. A tőkehiányos kisvállalkozásokba történő közvetlen tőkebefektetésre hozták létre a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt.-t, a Kis- és Középvállalkozás Fejlesztési Tőkebefektetési Program pedig elsősorban ugyancsak a középméretű vállalkozások számára kínál forrást.
E lehetőségekről a tárca az évről évre kiadott "Forrástérkép" révén könyvben is tájékoztatja a kisvállalkozókat, és az információk a minisztérium internetes honlapján (www.gkm.hu), illetve CD-n is olvashatók. A legfrissebb "Forrástérkép" július közepén jelent meg. E különböző eszközök segítségével a kormányzat a vállalkozók tekintélyes hányadához jut el, míg a lehetőségekre évente ténylegesen mintegy 50 ezren "mozdulnak rá".
A legtöbbet ígérő uniós források alapvetően pályázati úton érhetők el, de dr. Károlyi Miklós, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára szerint a kisvállalkozások meszsze vannak még attól, hogy igénybe is tudják venni azokat. Nincs például igazi menedzsmentjük, ezért nekik a pályázati folyamatba vagy be kell vonniuk szakembert, vagy olyan szervezetekhez kell csatlakozniuk, amelyek pótolják a hiányzó szakértelmet.
E gond enyhítésére hozott létre a VOSZ egy közhasznú társaságot, amely az év elején kezdte meg működését. Ennek döntően az a feladata, hogy felkutassa a pályázni kívánókat – nem csak VOSZ-tagokat! –, és összehozza őket olyan felkészült társaságokkal a szövetség tagjai közül, amelyeket a VOSZ minősített, és értük felelősséget vállal. Apályázat folyamatát pedig az elejétől a végéig figyelemmel kíséri.
Induláskor mintegy négyezres vállalkozói "mintát" szólítottak meg, levélben és jórészt személyesen, és ennek nyomán fél év alatt három tucat pályázatot sikerült tető alá hozni. Mint minden kezdetnél, tájékozódó bőséggel akadt, de kevesen "rendelték meg a portékát".
Bizalmatlan vállalkozók
A vállalkozói réteg bizalmatlan a pályázatokkal és más formákkal szemben is – véli a főtitkár, és ez valószínűleg a korábbi kedvezőtlen tapasztalatokkal, a sikertelen kísérletekkel magyarázható. Visszatartja őket az előfinanszírozási kötelezettség, és az, hogy saját erőt is kell biztosítani.
Dr. Károlyi Miklós szerint is tőkehiány jellemzi e szektort. Ezen a VOSZ úgy próbál segíteni, hogy megállapodott a tagsági körében lévő négy bank közül az egyikkel, hogy mind az előfinanszírozás, mind a saját erő garantálása céljából a VOSZ-tagoknak kedvezményes, nem VOSZ-tagoknak nem kedvezményes hitelt bocsát a rendelkezésére.
A szerény érdeklődés mögött meghúzódó negyedik problémával a szövetség nem tud mit kezdeni. Rendre elterjednek ugyanis a hírek, és esetenként nem alaptalanul, hogy az adott pályázati célra idő előtt elapad a forrás. Költségbe verte magát a kisvállalkozó, és akkor bejelenti az adott tárca, hogy elfogyott a pénz – ennek nemcsak anyagi kára van. A pénzhiány a legfőbb oka mindennek – ismétli a főtitkár – és a közterhek.
A különféle támogatási, hitelezési formák közül a VOSZ megítélése szerint a kis- és középvállalkozások szempontjából igazán egyetlen konstrukció értékelhető, mégpedig a Széchenyi-kártya. És nem azért, mert a szövetség szakértői dolgozták ki. A kártya ettől függetlenül is valódi sikertörténet.
A VOSZ nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ez az állami kedvezményeket nyújtó rendszer elindulhasson, és abban is szerepe van, hogy a kezdeti 500 ezer, illetve egymillió forintos kártyalimit az idén 10 millió forintra emelkedett. Éppen a legutóbbi kiadványukban adtak közre az igénylésekről összesítést, amiből kiderül, hogy a hír hatására megnőtt a kártya iránt az érdeklődés, júliusban több mint 1600-an, augusztusban pedig 2200-an jutottak hozzá. Jelenleg több mint 27 ezer kártyatulajdonost tartanak nyilván, és meghaladja a 70 milliárd forintot a kint lévő, piackonform hitel.
Bővülő szolgáltatások
A szövetségnél a konstrukció továbbfejlesztésén gondolkodnak. Bizniszkártyává szeretnék fejleszteni a Széchenyi-kártyát, szolgáltatásait újabbakkal szeretnék kiegészíteni. Egyes benzinkutak pontszerző kártyaakcióihoz hasonlóan a "széchenyisek" is szerezhetnének "jó pontokat", és erre például a nagyobb kereskedelmi és gyártó cégeknél kedvezményeket kaphatnának a visszajáró vállalkozók.
A kártya mögött jelenleg állami garancia és kamatkedvezmény van, ezek az eredeti tervek szerint 2006 után megszűnnek. Felmerült: azt követően a VOSZ a közvetítői hasznából keletkező többletet esetleg garanciaalap-képzésre fordíthatná, vagy maga a szövetség adná a kedvezményt. Így teljesen piackonformmá válna a kártya, függetlenedne az államtól. Más, például a midihitellel és a faktoringgal kapcsolatos terveket ugyancsak fontolgatnak a VOSZ-nál.
A Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KvfP) Rt.-t két éve alapította a GKM különböző bankokkal társulva, de megőrizve többségi tulajdonát. Az összesen 3 és fél milliárd forint saját tőkével rendelkező befektetési társaság üzleti alapon döntve eddig 23 céghez 1,1 milliárd forintot helyezett ki. Korlátolt felelősségű társaságokhoz és részvénytársaságokhoz, a piacon legalább két éve jelen lévő és már bizonyított gazdálkodó szervezetekhez. Nem támogatást és nem hitelt adott, hanem szerény hozam fejében befektetett, hogy versenyhelyzetükön javítson.
Dr. Arató Krisztina vezérigazgató szerint a társaság olyan kisvállalkozásokon kíván segíteni, amelyeknek hosszú távú elképzeléseik vannak, megalapozott üzletpolitikát követnek, üzleti tervet tudnak bemutatni, tervezett fejlesztéseik révén hihető eredményekkel kecsegtetnek, csak éppen elegendő tőkéjük nincs. Az rt. közvetlen tőkeemelés formájában történő befektetésének időtartama 3-5 év. Ezalatt nem tartanak igényt kamat-, hozam- vagy jutalékfizetésre, elvárják viszont, hogy az időszak végén a tulajdonostársak kivásárolják tőlük a megszerzett tulajdonhányadot.
Maga az rt. is vállalkozási formában működik, de csak mérsékelt eredményre törekszik. A hagyományos kockázatitőke-befektetők magas hozamelvárásával szemben a KvfP Rt. BUBOR +0,5-3 százalék kamattal dolgozik. A befektetések alsó határa 10, felső határa 100 millió forint. A vezérigazgató elmondta: augusztusban új, egyszerűsített eljárást vezettek be azzal a céllal, hogy a kisebb, 10-20 millió forint befektetést igénylő vállalkozók is megalapozott kérelmeket nyújthassanak be, könnyebben juthassanak beruházást, termékfejlesztést szolgáló tőkéhez.
Adatszolgáltatási igény
Az első 23 társtulajdonost egyébként 300 jelentkezőből választották ki, ami alapján nyilvánvalóvá, hogy kevesen ismerik az rt. kínálta pénzügyi-gazdasági lehetőséget, és annál is kevesebben annak a lényegét. Dr. Arató Krisztina szerint sokan új hitellehetőséget látnak benne, mások kételkednek abban, hogy "mindenáron" kisebbségi tulajdonosok akarnak maradni, nem kívánnak terjeszkedni és beleszólni a menedzsment dolgába sem.
Befektetésük sorsát persze nyomon szeretnék követni, ezért komoly adatszolgáltatási igényük van. Erre viszont a vállalkozások az esetek egy részében nincsenek felkészülve – ez is visszatartó erő lehet. Mint ahogy az is, hogy az érdeklődők egy része szembesül vele: tulajdonostárs kerül a cégbe, ráadásul állami társaság, amelyik belelát a pénzügyekbe.
A talpon maradt 23 cég dr. Arató Krisztina szavaival klasszikus magyar kis- és középvállalkozás, inkább kicsi, mint közepes. Különböző szakmákat reprezentálnak a gépipartól és a vegyipartól az élelmiszeriparig, a kereskedelemig, az orvosiműszer-gyártásig. Olyanok, amelyek valószínűleg akkor is fejlődtek volna, ha nincs a részvénytársaság, csak talán nem olyan gyorsan, és sokkal több nehézség árán.
Egy bizonyos: a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt., amely többek között a www.kvfp.hu honlapon érhető el, meszsze nem merítette ki lehetőségeit, még az év végéig legalább 4-500 millió forintot szeretne kihelyezni, vagy legalább szerződni rá. És jövőre a fennmaradó összegre.
Lépni, amikor itt az ideje
A vérnyomásmérő rendszereket készítő TensioMed Kft. egyike azoknak a gazdasági szervezeteknek, amelyekbe tőkével, egészen pontosan 50 millió forinttal szállt be a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt. A társaság meghatározott, konkrét célra, műszaki fejlesztésre, a műszerházak megújításának költségeire, speciális fröccsöntő szerszámok megtervezésére és kivitelezésére fektetett be.
Dr. Illyés Miklós főorvos, ügyvezető igazgató szerint a 14-15 fős cég sajátossága, hogy nemcsak "kitalálja" a világszínvonalú orvosi műszereit, hanem fejleszti és teljes egészében maga gyártja és értékesíti is itthon és külföldön egyaránt. Nyolcvan százalékát külföldön. Sőt, mint egészségügyi szolgáltató, saját rendelőjében alkalmazza is. A cégnek nagy szüksége volt forrásra, termékei iránt ugyanis tartósan nagy az érdeklődés, és egy ideje megugrott irántuk a kereslet. Úgy számoltak: ha sikerülne ezt kielégíteni, gyors fejlődésnek indulhatnának, és hosszú távra megalapozhatnák jövőjüket.
A maguk erejéből képtelenek voltak előrelépni, ezért tőke után néztek. Kapitalizációjuk lebonyolításával már külső céget is megbíztak, de sikertelenül. Befektető akadt volna szép számmal, de mindegyik kikötötte magának a jogot, hogy minőségi kisebbségi tulajdonrésze esetén is rendelkezzen a teljes tulajdon fölött. Ettől a kft. gazdasági megfontolásból elzárkózott, mert a főorvos-igazgató szerint hogy néz az ki, hogy "gondolnak egyet, és kiszállnak, mit sem törődve azzal, hogy a vállalkozásnak mi a véleménye, mi az érdeke"! A Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt. viszont az értékesítési jogra nem tartott igényt, azonkívül garantálta, hogy öt évig náluk hagyja a pénzét, majd lehetővé teszi, hogy szerény kamattal a kft. visszavásárolhassa a tulajdonrészt.
A TensioMed Kft 1999-ben alakult. Azon kevés kisvállalkozás közé tartozik, amelyek eddig, bár különböző módon, pályázatok révén vagy más úton, de tudták tőkéjüket növelni. A Széchenyi-terv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programtól pályázaton nyertek támogatást, és befektetéshez jutottak a Magyar Fejlesztési Bank tavaly júliusban elindított Kis- és Középvállalkozás Fejlesztési Tőkebefektetési Programja révén. Kezdettől éltek a banki hitelfelvételi lehetőségekkel is, ezeket vissza is fizették.
Magasak a kamatok
Csakhogy drága segítség az, ami 14,5-17 százalékos kamatfizetési kötelezettséggel jár – jegyzi meg dr. Illyés Miklós. Ezt egy kisvállalkozás nem, vagy csak nagyon nagy kockázatok árán tudja kitermelni. Egy 35 milliós hitel havonta csak kamatteherként félmillió forintot jelent! Jellemző, hogy a főorvos-igazgató az első hitelhez fedezetként saját ingatlanát volt kénytelen felajánlani, de a legtöbb kisvállalkozónak ilyen lehetősége sincs. Mint mondja, minden ilyen próbatételen átmentek, megannyiszor ingott a léc.
A TensioMed példája azt bizonyítja, hogy a kisvállalkozások tőkenövelésére léteznek források, de a főorvos-igazgató szerint feltétlenül bővíteni kellene körüket. Ajánlatos lenne arra is figyelni talán, hogy a cégek a gyakran kitűnő innovatív termékeik piaci pozicionálására, marketingre, salesre is segítséget kapjanak, mert a gazdasági hasznosulás ma irgalmatlanul szegényes és rossz hatásfokú. Ők például most azon törik a fejüket, hogy legújabb műszerük sorozatgyártását miből tudnák elkezdeni, de hogy miből vezetik majd be a piacra, arról halvány fogalmuk sincs.
Dr. Illyés Miklós szerint bár valóban nagy fejlődésen ment keresztül a kisvállalkozások támogatása, de talán nagyobb lendülettel haladt volna e folyamat, ha konkrét szakmai irányvonalat, érzékelhetőbb koncepciót szolgálnának az eszközök. Nagyon hiányzik például egy olyan – Németországban, Svájcban és másutt már régóta működő – pénzintézet, amely erre a szektorra szakosodna, és a kisvállalkozásoknak megfelelő, a kereskedelmi bankokénál jobb kondíciókkal dolgozna.
