A tapasztalatok azt jelzik, hogy a munkaadók és a munkavállalók nem mindegyike ismeri az MKDSZ előnyeit, pedig ha időben igényelnék szolgáltatását, akkor sok kellemetlenségtől megkímélhetnék magukat. Ez akkor is így van, ha a menedzsmentet és a dolgozókat kimutatható érdekazonosság köti össze. Hiszen – mint dr. Kovács Géza, a szolgálat egyik alapítója, jelenlegi igazgatója mondja – a versenyképesség megőrzése, illetve a kedvező társadalmi megítélés és a munkaerő-piaci pozíció megőrzése egyaránt közös érdeke az illető cég dolgozóinak és vezetőinek. Ebből következően a menedzsmenttől az alkalmazottakig mindenkinek a munkabéke megőrzését kell szem előtt tartani.
A párbeszéd szintjei
A menedzsment és a szakszervezetek kiegyensúlyozott együttműködését minden bizonnyal nagyban segíti, hogy Magyarországon is kialakult és többé-kevésbé sikeresen működik az érdekegyeztető mechanizmus, a kollektív megállapodások három szintje.
Az országos érdekegyeztető fórumnak már több mint egy évtizedes múltja van, s egyik legnagyobb eredménye évről évre a minimálbér és a keresetemelési ajánlás elfogadása. Hasonlóképpen helyi szinten – a cégeknél – is működik az érdekegyeztetés, kiváltképpen a kollektív szerződések elfogadásához kapcsolódóan. E két szint közötti "terep" a középszintű párbeszédé, amely az egyes ágazatok sajátosságait hivatott szem előtt tartani. Bár ez utóbbi fórumok kialakulása és működése jelenleg is formálódik, finomodik, azonban már vannak jó példák. Ezek a már kialakult érdekegyeztetési mechanizmusok természetesen nagyban segítik a vállalati munkabéke megőrzését, ám ezek számos esetben mégsem bizonyulnak elegendőnek. Dr. Kovács Géza úgy látja, ekkor célszerű minél előbb igénybe venni a döntőbírók szolgáltatásait.
Nyolc napig: ingyenes
Az elmúlt évek ügyei egyértelműen igazolták, hogy a gyors beavatkozás jó eredménnyel kecsegtet, hiszen egy-egy vitás kérdés a közvetítővel pár nap alatt rendezhető. Különösen a már elmérgesedett viták esetében fontos a közbeavatkozás, hiszen elkerülhető az akár több évig is elhúzódó bírósági procedúra.
A számok azt mutatják, hogy a közvetítők, illetve a döntőbírók az esetek több mint 90 százalékában eredménnyel járnak el. Másfelől az sem mindegy, hogy egy-egy vita rendezése mennyibe kerül. A döntőbírók munkájának első nyolc napját az állam finanszírozza, így ha a békétlen felek a kezdetekkor igénylik e szolgáltatást – amikor még jó esély van a vita gyors lezárására –, akkor akár költségmentesen is befejezhető az ügy.
Dr. Kovács Géza szerint a szolgálat fontos "tulajdonsága", hogy szakszerű, hiszen 62 olyan, zömmel jogász és közgazdász végzettségű szakember végzi a munkát, aki már hosszú éves tapasztalatot szerzett a munka világában, és minisztériumi tréningeken ismerkedett meg a válságmenedzseléssel. Az ügykezelés során természetesen a diszkréció magától értetődik, hiszen nem szerencsés, ha a munkaadó és a munkavállaló vitáját a közvetítő kommentálja a nyilvánosságnak. Ezt nem is teszik, lévén ez alapvető etikai követelmény.
Elmérgesedő konfliktusok
Szakmai körökben egyébként úgy vélik: a konfliktusok számához viszonyítva kevés megkeresés érkezik az MKDSZ-hez. Ennek számos oka lehet, mint ahogyan arról is hosszasan lehetne vitázni, hogy mit is kell munkaügyi konfliktuson érteni, amelynek megoldásához független közvetítő szükséges. Vélhetően a kisszámú felkérésnek az is oka lehet, hogy a cégek – igaz ez a vezetésre és a szakszervezetre egyaránt – nem szeretik, ha belső vitájukba belelát harmadik fél is. Különösen akkor, ha ráadásul mindkét fél bízik a saját erejében, s abban, hogy érdekeit rá tudja kényszeríteni a másikra. Pedig sok esetben ez nem következik be, ellenkezőleg: csak a konfliktus mérgesedik el. Általában igaz, hogy közvetítő bevonására már csak a vita eldurvulásakor gondolnak az érintettek. Ám kedvező tendencia, hogy a korábban vitás ügyeket sikerrel kezelő MKDSZ-t évről évre felkérik az évenként visszatérő munkaügyi kérdések rendezésére.
Az elmúlt évek ügyei arra is rávilágítottak, hogy a viták rendezése valójában a békétlenség második fázisa, amiből következik, hogy ezt megelőzően a prevencióra kell nagyobb hangsúlyt helyezni. Ennek jegyében az elmúlt időszakban jobban előtérbe kerültek a tanácsadói feladatok. E munka során mindkét felet – cégvezetőket, szakszervezeti tisztségviselőket – fel kell készíteni a várható helyzet kezelésére, a partner álláspontjának elfogadására. Fontos tudatosítani mindkét félben, hogy a reális elvárások megfogalmazása előreviszi a megegyezést.
Az év eleje tipikusan a konfliktusok időszaka, hiszen ekkorra tehetők az áremelések, és ekkor zajlanak a vállalatoknál a béremelési tárgyalások. Mivel a legtöbb konfliktus ekkor keletkezik, így nem véletlen, hogy a közvetítőket is leggyakrabban ezekhez az egyeztetésekhez hívják. Az MKDSZ-t nyolc év alatt több mint száz ilyen eset rendezéséhez kérték fel.
A létszámleépítés kérdéseinek megvitatása ugyancsak kiemelt helyen szerepel, miként a különféle szociális juttatások vitáinak megoldásához is jelentős számban igénylik a felek a közvetítőket. Az MKDSZ azonban – filozófiájából következően – csak azoknak tud segíteni, akik egyenlő felekként ülnek tárgyalóasztalhoz. Ahol erős a munkaadó és gyenge a munkavállalók érdekérvényesítő képessége, ahol nincs erős szakszervezet, ott a szervezet nem tud mit tenni, hiszen nem léphet fel a munkavállalók képviseletében. A függetlenség ugyanis nagyon fontos elv a munka során.
Nemzetközi kapcsolatok
A cégeket tekintve a nemzetközi nagyvállalatoknál kevéssé kerülnek felszínre a konfliktusok, így arra nem volt sok példa, hogy multikhoz hívták volna a közvetítőket. A kis- és középvállalatoknál szintén nem élnek e lehetőséggel, ám a jellemzően állami tulajdonú nagyvállalatok vitáinak rendezésénél rendszeresen részt vesznek a közvetítők. Például a közlekedési cégeknél, illetve a villamosenergia-iparban ennek már van hagyománya. Mégpedig annyira, hogy több olyan vállalat is van, ahol már az éves tárgyalások megkezdésekor kérik a közvetítőt.
Az MKDSZ egyébként folyamatosan építi ki kapcsolatait az USA és az EU illetékes szervezeteivel, és veszi át az ott több évtizede megszerzett tapasztalatokat. A US Federal Mediaton and Conciliation Service-zel például már több éve együttműködik az MKDSZ. E kapcsolat – a tapasztalatszerzésen kívül – abban is segít, hogy a döntőbírói szolgálat az amerikai tulajdonú, Magyarországon működő nemzetközi cégekhez is eljusson. Az MKDSZ a hasonló brit szervezettel is felvette a kapcsolatot, s a közelmúltban aláírták az együttműködési megállapodást. Mindkét nemzetközi szervezet szakmai segítséggel – oktatással, képzéssel, tréningekkel – segíti a magyar partner munkáját.
Az Európai Unió kibővítésével természetesen az is fontossá vált, hogy az új tagországokban a megfelelő konfliktuskezelő mechanizmusok kiépüljenek. Ehhez azonban szakmai, anyagi támogatást is biztosít az Unió.
Együttműködési megállapodás
A nemzetközi kapcsolatok ápolása mellett egyre fontosabb a hazai munkaadói szervezetekkel, szakszervezetekkel való megállapodások kialakítása is. Ennek célja, hogy a szervezet minél közelebb kerüljön a munkaadókhoz és a szakszervezetekhez. A munka világának szereplői ugyanis ma még kevéssé tudnak az MKDSZ feladatairól, szerepéről. E helyzetet megváltoztatandó a munkáltatói szervezetek tagsága, a vállalatvezetők számára, illetve a szakszervezeti tisztségviselőknek oktatást, képzést szervez a szolgálat.
Az MKDSZ a közelmúltban írt alá együttműködési megállapodást a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségével (MGYOSZ). Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke elmondta: e lépés annak eredménye, hogy a szervezetnél tisztában vannak azzal, milyen fontos lehet a közvetítő jelenléte egy-egy kritikus helyzetben. Ám az együttműködés legfontosabb eleme a megelőzés. Elsősorban ezt szeretnék erősíteni annak érdekében, hogy minél kevesebb "éles" helyzet legyen. Ezért a jövőben az MGYOSZ is törekszik arra, hogy az MKDSZ-t megismertesse tagszervezeteivel, tagvállalataikkal.
Rolek Ferenc úgy véli, az a tény, hogy kevés esetben van szükség a közvetítőkre, azt jelzi: alapvetően béke van a munka világában. Jelenleg zajlik az előkészülete az ÁPV Rt.-vel kötendő megállapodásnak. Ez az MKDSZ szerint nagyon fontos lenne, hiszen az állami nagyvállalatoknál hagyományosan erősek a szakszervezetek és erős az érdekérvényesítő képességük. Ezért e körben évek óta visszatérő eszköz a sztrájk, a kemény fellépés, ami számos esetben szükségessé teszi a közvetítő munkáját.
A közvetítő ismertsége is fontos
Borsik János, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) elnöke kritikusabb a közvetítői munkával kapcsolatban, hiszen – mondta – az előzmények nélkül életre hívott szervezet magán visel minden jó és rossz tulajdonságot. Mivel a gazdasági élet szereplői közül sokan nem tudják, mit is kezdjenek a közvetítőkkel, ezért nehéz a felkéréssel kapcsolatos konszenzust kialakítani. De volt már arra is példa, hogy egy-egy szakszervezet politikai okokból nem támogatta a közvetítő tevékenységét. Mégpedig azért nem, mert a munkavállalók képviseletének alapja a nyilvánosság, és ha a közvetítő bekapcsolódik a tárgyalásokba, akkor már nem célszerű nyilvánosságra hozni az eseményeket a végső megegyezésig.
Borsik János szerint praktikus lenne, ha a közvetítőket tartalmazó lista kevesebb, de ismertebb szakembert tartalmazna, hiszen volt már rá példa, hogy egy cégnél országosan ismert és elismert munkaügyi szakembertől ugyanazt a javaslatot elfogadta a menedzsment, amit a szakszervezetektől elutasított. A jobbítás szándékával el kell mondani azt is, hogy nem szerencsés, ha a szolgálat ajánlkozik egy-egy konfliktus megoldására, hiszen az ügy eredményes lezárásához a békétlen felek közös akarata szükséges. A vitás probléma kritikus pontjához eljutott tárgyaláson nagyon fontos eredmény lehet, ha a két fél meg tud egyezni a közvetítő felkérésében. Ennek pszichológiai hatása van, hiszen egy ilyen megállapodás azt az érzetet kelti a felekben, hogy már sikerült előrelépni. Ezt az idő előtt jött ajánlkozás megzavarhatja, ami több kárt okozhat, mint amennyi hasznot a segíteni szándékozó elérhet.
