A partnerek a konferencián is kinyilvánították, hogy az önszerveződéssel létrejövő ágazati párbeszédbizottságok (ápb) megfelelő teret biztosítanak a középszintű szociális párbeszédnek. A projekt eredményeként immár a bizottságok tevékenységi és hatásköre is körvonalazódott, illetve a reprezentativitási feltételeket is sikerült kialakítani. Bár a technikai, működési és szervezési kérdésekben vannak viták, ezek a további, belső egyeztetések során tisztázhatók.
Eltérő értelmezés
A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az uniós országokban, ahol van tradíciója a középszintű – szakmai, ágazati – párbeszédnek, több évtizedes történelmi fejlődésre volt szükség a rendszer kiépítéséhez, illetve a bizalmi kapcsolatok elmélyítéséhez. S bár e tanulságok figyelembevételével több buktató kivédhető, ám bizonyos problémák nem kerülhetők meg. Ezek tisztázása, kiérlelése – annak ellenére, hogy az Európai Unió elvárja a projekt mielőbbi teljesítését – időigényes folyamat.
Visszatekintve az elmúlt időszakra, az alapkérdésekben való egyetértés ellenére a szociális partnerek és a kormány eltérő módon értelmezik a középszintű szakmai párbeszéd lényegét.
A kormány törekvése elsősorban az, hogy a Magyarországon működő háromszintű érdekegyeztetés leggyengébb láncszeme, nevezetesen a középszint is megfeleljen az Európa Unió kívánalmainak.
A PHARE-projekt teljesítése – éppen a szociális partnerek eltérő felfogása, az ágazatok kijelölése körüli viták miatt – több esetben is késedelmet szenvedett. Különösen a program kezdeti szakaszában volt lassú az előrehaladás. Ez egyrészt a magyar szokásoktól eltérő rendszer kialakításának szemléleti nehézségeire, másrészt szervezési, anyagi problémákra vezethető vissza. Jóllehet ez utóbbiak nem a szociális partnerek hibájából következtek be, mégis gátolták a folyamatot.
Viták várhatók
A kormányzat és a szociális partnerek egyaránt szükségesnek tartották, hogy az ágazati bizottságok már az uniós csatlakozás időpontjában működjenek, hiszen ez a feltétele, hogy a hazai középszintű párbeszéd résztvevői bekapcsolódjanak az EU intézményeinek munkájába. Ezért a kormány olyan – főleg a szakszervezetek türelmetlenségét méltányoló – lépést is támogatott, aminek eredményeképpen a projekt utolsó szakaszában, a még nem teljesen kiérlelt helyzetben ugrásszerűen megnőtt az ágazati bizottságok létrehozására irányuló aktivitás. Így következett be, hogy az úgynevezett covenantban rögzített 18 szakma helyett ma 28 szakma vallja magáról, hogy létrehozta a középszintű egyeztetés fórumát.
Ezen intézményeket tekintve egyébként több esetben keveredik az ágazat és alágazat fogalma. Várható azonban, hogy a későbbiekben – a megfelelési normatívák figyelembevételével – ez vitákra ad majd okot, ami a bizottságokat kiszolgáló titkárságokra fordítható anyagi erőforrások korlátozottsága miatt meglehetősen kényes kérdéssé válhat.
A szakszervezetek mindenekelőtt pozíciójuk megerősítését várják a középszintű ágazati párbeszéd létrejöttétől. Azt remélik, hogy a viszonylag alacsony szervezettség bővülhet, illetve a jövőben a jelenleginél több munkavállalóra terjedhet ki kollektív megállapodás.
Meg kell azonban jegyezni: eddig sem tiltotta semmi, hogy a szakmai szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek középszintű egyezséget kössenek; 17-18 szakmában jelenleg is van megállapodás. Igaz, ettől egyik fél pozíciója sem erősödött meg.
Jogok és kötelességek
Munkaadói szempontból az ápb-k létrehozásakor elsődleges cél, hogy egy-egy ágazat helyzetének javítása céljából kellően érvényesüljenek az adott szakma érdekei. A munkaadók úgy vélik: csak a kellő érdekeltség megteremtése után lehet számítani a megállapodások megkötésére, ez alapvetően a kollektív szerződésekre vonatkozik.
Ugyanakkor az ágazati bizottságok létrejöttekor alapelv, hogy egy adott szakmából egyetlen releváns munkavállalói vagy munkaadói szervezet se legyen kizárva. Nagyon fontos, hogy a felek jogokkal rendelkező és kötelezettségeket vállalni tudó partnerek legyenek. Olyan bizottságokra van szükség, amelyek tagjai érvényre tudják juttatni a megállapodásokat, és van mögöttük megfelelő háttér is. A megállapodásokat ugyanis megfelelő felhatalmazottsággal és támogatottsággal lehet csak megvalósítani, különben megkérdőjelezhető az ágazati bizottságok létjogosultsága.
Egységes fellépés
A felsorolt problémák ellenére, az eltérő érdekek összehangolása céljából természetesen sok minden történt az elmúlt bő két évben.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében megalakult az Ágazati Tanács, melyben a 6 szakszervezeti konföderáció, a 9 munkaadói érdekképviselet, továbbá a munkaügyi kormányzat képviselői vesznek részt. A tanács munkáját oldalanként 2-3 főből álló operatív csoport segíti. Az ágazati bizottságok megalakulása és tényleges működése után a tanács feladata az intézményes keretek egyensúlyának fenntartása, illetve a híd szerepének betöltése az ágazati bizottságok és az Országos Érdekegyeztető Tanács között. Ugyancsak teendői közé tartozik a jogalkotás előkészítése, s az esetleges változtatásokat igénylő országos szintű feladatok ellátása.
A felkészülési időszak krónikájához tartozik az is, hogy az adott iparágakat jól ismerő szakemberek 18 ágazatban (szakmában) – munkaadói és szakszervezeti oldalról külön-külön – tényfeltáró tanulmányt készítettek a szakma helyzetéről, a partneri kapcsolatokról, az uniós elvárásokról. Ezt követte három országos összefoglaló tanulmány elkészítése is.
Állami támogatás
Az összegezett munkaadói véleményből kiemelhető az a megállapítás, mely szerint az ágazati bizottságok létrejöttével előrelépés következhet be az azonos szakmán belül széttagoltan működő, esetenként egymással rivalizáló érdekképviseletek összefogása terén. Remélhető, hogy e szervezetek egységesen lépnek majd fel belföldön és a nemzetközi színtéren egyaránt.
Mivel a direkt állami beavatkozás sérti a partnerek szerződéskötési szabadságát, az ágazati párbeszédbizottságok kétoldalúak. Ugyanakkor azonban az ápb-k működéséhez állami támogatás szükséges, hiszen a súlyos anyagi gondokkal küszködő érdekképviseletek önerőből nem képesek fedezni a költségeket. Az ápb-ket érintően "Inspirációs dokumentum" is készült, amely működésük alapvető kérdéseit tartalmazza.
Ugyanakkor a 18 ágazatban a szociális partnerek kapcsolattartó, kontaktszemélyeket jelöltek ki. A dán partnerek az ő bevonásukkal képzést indítottak, melyen mintegy 400 szakember vett részt. Szintén e körben került sor a belga tanulmányút lebonyolítására (ugyanis a belga modell hasonlítható leginkább a magyar elképzelésekhez, míg a dán nem).
A legfontosabb lépés 2003 júliusában következett be, amikor az Ágazati Tanács tagjai aláírták az ágazati párbeszédbizottságok létrehozását, működési elveit, hatáskörét, funkcióit, struktúrájának összetételét és a jogait rögzítő keretmegállapodást. Ez deklarálja, hogy a bizottság tagja az a szervezet lehet, amely az egyesülési törvény alapján alakult, érdekképviseletre feljogosító alapszabálylyal rendelkezik, valamint 2 éve folyamatosan működik.
A bizottságok munkájában konzultációs, döntéshozatali és szerződéskötési joggal lehet részt venni, s az elfogadott reprezentativitási rendszer alapján lehet eldönteni, hogy ki milyen jogosultsággal rendelkezik. A bizottságok belső működési rendjüket önmaguk alakítják ki, munkájukat szakmailag elismert elnök és titkár segíti.
Jogszabályi háttér
A feladatok ellátását, a szervezési munkát a létrejött Ágazati Tanács titkársága segíti. Működési költségeit a kormány a Munkaerő-piaci Alapból fedezi.
Fontos fejlemény az is, hogy csaknem kész állapotban van az ideiglenes működési szabályzat, amely a keretmegállapodásra épül. Célja, hogy a megfelelő jogszabályi háttér megteremtéséig átmenetileg legitimizálja az önszerveződéssel létrejött bizottságokat, munkájuknak irányt szabjon.
Ugyanakkor már működik az a bizottság is, amely az ápb-ket érintő jogszabály előkészítésével foglalkozik. Az ápb-k létrehozását, működését, a kollektív szerződések megkötésének szabályait előíró jogszabály a Munka Törvénykönyvének keretein belül kaphat helyet.
Jóllehet a PHARE-projekt lezárult, a jövőben számos feladat vár megoldásra. Mindenekelőtt az önszerveződéssel létrejött bizottságok jogosultságát kell tisztázni abból a szempontból, hogy az alapkövetelmények valamennyi bizottságnál egyenlő mércével méressenek. Ehhez létre kell hozni a "részvétel-megállapító bizottságot", amelynek felállításában szintén megállapodtak a partnerek. Hasonlóképpen feladat a létrejött ápb-k hivatalos közzététele, illetve az ezeket segítő ágazati titkárságok számának és kiválasztási módjának végső meghatározása, továbbá a titkárságok működéséhez a technikai feltételek biztosítása. Végül, de nem utolsósorban az ápb-k jogi szabályozásának elfogadása és kihirdetése is hátravan.
