Válságkezelés helyett változásmenedzselés
Az előrelátás képességén javítani kell
Részben az uniós követelmények, de leginkább a magyar munkaerőpiacon zajló folyamatok késztették arra a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot, hogy átfogó, hosszabb távú foglalkoztatási stratégiát készítsen – mondja Csizmár Gábor, a szaktárca politikai államtitkára. Két éve ugyanis dinamikus mozgások zajlanak a magyar munkaerőpiacon. Különösen az uniós csatlakozás pontos időpontjának bejelentésétől kezdve, hiszen azok a cégek, amelyek úgy gondolták, hogy nem kívánnak az EU igencsak feszes keretei között tevékenykedni, máshol kezdték keresni a lehetőségeket.
A nagy mozgás másik oka, hogy Magyarországon az elmúlt két évben 25 százalékkal nőttek a reálbérek, ami nyilvánvalóan rontotta a versenyképességet. Ráadásul a munkabéreket terhelő adók és járulékok jelentősen nem csökkentek. De nyilván elgondolkodásra késztette a vállalkozásokat a forint hol túl erősen tartott, hol meglóduló árfolyama. A mozgások mögött persze van egy örvendetes tendencia is, ez pedig a gazdasági szerkezetváltás: az alacsony képzettségű munkaerőre és alacsonyabb fejlettségű technológiára alapozó termelést a magasabb hozzáadott érték előállítása váltja fel.
Mindez arra késztette a munkaügyi kormányzatot, hogy nézzen szembe ezekkel a folyamatokkal. Elemezze, hogy mi történik, vagyis fogalmazódjon meg valamilyen stratégia – mondja Csizmár Gábor. Nem mintha ez eddig nem létezett volna, hiszen a kormányprogramban is megfogalmazódtak stratégiai elképzelések. Ezeket három pontban lehet összefoglalni: növelni kell a foglalkoztatási szintet, javítani a munkaerőpiac rugalmasságát, illetve esélyt kell teremteni a hátrányos helyzetű rétegek és térségek számára. E célok megvalósításának módját és eszközeit azonban a kormányzatnak újra át kellett gondolnia.
Magyarországon a legalapvetőbb probléma, hogy 56,3 százalékos a foglalkoztatási szint, messze elmaradva az uniós átlagtól – mondja a szaktárca politikai államtitkára. Nagyon magas az inaktívak száma: 3,6 millió ember sorolható ebbe a körbe. A munkaügyi kormányzat egyik legfontosabb tennivalója, hogy ezeket az embereket visszavezesse a munkaerőpiacra, ami azonban nagyon nehéz feladat. Ezzel összefüggésben a másik nagy probléma, hogy rendkívül merev a hazai munkaerőpiac. Egyrészt nagyon alacsony a mobilitás, másfelől a foglalkoztatási típusok struktúrája is megmerevedett, vagyis a hagyományos munkahelyek dominálnak, s az európai átlagtól messze elmarad a nem tipikus foglalkoztatási formák – mint például a részmunkaidő, a távmunka vagy a nonprofit szférában való foglalkoztatás – részaránya. A gazdaság igénye és az oktatás szerkezete között pedig jelentős szerkezeti feszültségek vannak.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a munkaerőpiac mozgásáról a jelenleginél sokkal több információval rendelkezzen a kormányzat. Az eddiginél sokkal jobban kell prognosztizálni a munkaerő-piaci folyamatokat, s az eredmények alapján kell meghozni például az oktatási rendszerrel kapcsolatos döntéseket. Az előrelátás képességén kell javítani, s válságkezelés helyett a változások menedzselésére van szükség.
A foglalkoztatási stratégia azonban nem lehet csupán a munkaügyi tárca ügye, hiszen számos kérdés túlmutat az FMM hatáskörén. Maga az intézkedési csomag is arról szól, s a szociális partnerek is azt igényelték, hogy mindez összkormányzati feladat legyen. A kutatók szerint például a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében 2004 és 2006 között rendelkezésre álló uniós források százezer fővel növelhetik meg a foglalkoztatottak számát. Kulcskérdés viszont, hogy erre csak akkor lehet számítani, ha az öt operatív programot és az egyes pályázatokat, illetve a források felhasználását sikerül a foglalkoztatás szempontjából összehangolni.
A versenyképesség erősítése nélkül nem bővíthető a foglalkoztatás
A munkaügyi tárca által készített munkaanyag teljeskörűen átfogja a foglalkoztatás eddigi alakulásával és a jövőbeni tennivalókkal kapcsolatos valamennyi témakört. A helyzetelemzés megállapításai és a következtetések többsége helyes, lényegében alkalmas arra, hogy a megfelelő gazdasági szakértők bevonásával a ráépülő intézkedési terv megvalósítható legyen. Amíg azonban nincs világos gazdaságpolitikai irányvonal arra nézve, hogy miként erősíthető a vállalkozások versenyképessége, addig kérdéses, hogy eredményes lehet-e bármilyen foglalkoztatáspolitikai stratégia – vélekedik Recska Endre, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) szakértője.
A kormány ugyanakkor önellentmondásba keveredett saját foglalkoztatáspolitikai terveivel kapcsolatban: a foglalkoztatási stratégia évenként 0,5-1 százalékos gyarapodásával számol, holott a kormány az Európai Bizottsággal készített közös értékelésében és a kormányprogramban 2006-ig 200 ezer új munkahely létrehozását vállalta, ennek azonban csupán a fele teljesíthető az említett ütemben – mondja a szakértő.
Ráadásul nem jó jel, hogy az idei adótörvényeknek köszönhetően tovább növekednek a foglalkoztatás költségei. Bár az egészségügyi hozzájárulás csökkentéséről, illetve 2006-ban való megszüntetéséről megállapodás született az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, a vállalkozások versenyképességének javítása érdekében csökkenteni kell a társadalombiztosítási járulékokat, az iparűzési adót és az áfakulcsokat is.
A szakértő szerint az anyag szinte egyáltalán nem foglalkozik az uniós csatlakozás foglalkoztatásra gyakorolt hatásaival és az esetleges feszültségek kezelésével.
A munkaadói érdekképviseletek ugyanakkor reális veszélynek tartják, hogy a szakképzett munkaerő egy része elvándorol az uniós tagállamokba, miképp feszültségeket okozhat az esetleg alacsonyabb képzettségű és bérigényű külföldi munkavállalók hazánkba áramlása is.
A gazdaság szereplői határozottan ellenzik a 38 órás munkahét bevezetésének – az intézkedési csomagtervben is szereplő – célját, mivel az ország gazdasági helyzete és a termelékenység szintje egyelőre nem engedi meg a munkaidő csökkentését.
Recska Endre szerint a munkaadók érdekképviseletei azt is nehezményezik, hogy az intézkedési terv nem épít a gazdaság szereplőinek tudására, a feladatokat a minisztériumokra bízza, és nem számol a szociális partnerek konkrét szakmai és helyismereteinek hasznosításával. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala viszont azt javasolta, hogy az ágazati, szakágazati vagy szakmai feladatok kidolgozását bízzák a munkáltató érdekképviseletekre.
Hiányzik a foglalkoztatást megalapozó gazdaságpolitika
A foglalkoztatási stratégia elkészítésével a kormány megkezdte azon kötelessége teljesítését, amelyet részben az uniós foglalkoztatási stratégiához való csatlakozás, részben a magyar munkaerőpiac jelenlegi helyzete tesz szükségessé. Alapvető probléma azonban, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a gazdaságpolitika fő irányítója egyelőre nem rendelkezik olyan koncepcionális elképzelésekkel, amelyekre egy eredményes foglalkoztatáspolitikai stratégia épülhetne – vélekedik Borsik János, a munkavállalói oldal soros elnöke.
Véleménye szerint egy átfogó gazdaságpolitikai koncepcióra jelenleg azért is különösen nagy szükség volna, mivel a munkaerőpiacon most zajlik – a rendszerváltás után – a második nagy szerkezetváltás, amit látványosan demonstrálnak a sorozatos gyárbezárások. Ennek során az egyszerű betanított munkára és az adókedvezményekre alapozó vállalatok sorra hagyják el az országot, s keletebbre helyezik át termelésüket. A kormányzat láthatóan sem megakadályozni, sem kezelni nem tudja ezt a folyamatot, noha ezt előre látni lehetett – vélekedik a szakszervezeti vezető. Hiába hangoztatja most a kormány, hogy növelni kell a hozzáadott érték arányát a gazdaságban, hiszen az oktatás szerkezete egyáltalán nem felel meg a kívánalomnak. Ehhez ugyanis megfelelő mennyiségű és képzettségű szakképzett munkaerőre lenne szükség, márpedig a képzési szerkezet anomáliái miatt jelenleg Magyarországon egyetlen végzős szakmunkásra 4-5 diplomás jut.
Borsik János szerint maga a foglalkoztatáspolitikai stratégia sem elég komplex, s számos aspektus esetében csupán a probléma felvázolásáig jut el. Ilyen például a munkaerő alacsony mobilitása vagy az uniós csatlakozásnak a munkaerőpiacra gyakorolt várható hatásának kérdése. A foglalkoztatási stratégia további formálódása és végrehajtása szempontjából mindenesetre egyfajta biztosítékot jelenthet, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban – a munkavállalói oldal javaslatára – megállapodás született arról, hogy a kormány és a szociális partnerek félévente kapjanak tájékoztatást a munkaerő-piaci helyzet alakulásáról.
