Csomagterv a munkapiaci zavarok ellen

Talán soha nem volt nagyobb szükség az átfogó, hosszabb távú foglalkoztatáspolitikai stratégiára, mint manapság. Február elején újabb gyárbezárások híre sokkolta a közvéleményt, s pár nap alatt több ezer ember állása került megint veszélybe.

Újabb gyárbezárások

Előbb az Imperial Tobacco jelentette be, hogy az Európai Unió bővítésének várható hatásai miatt bezárja magyarországi, szlovéniai és szlovákiai dohánygyárait, valamint a Magyarországon működő filtergyártó üzemét. Nem sokkal később a Kraft Foods vezetősége ismertette döntését, mely szerint az amerikai nemzetközi globális átszervezés keretében bezárja az édességeket és kávékat gyártó budapesti üzemét, s a termelést Ausztriába és Szlovákiába helyezi át.

Részben a jó ideje egymást követő válsághelyzetek ösztönözték arra a munkaügyi kormányzatot, hogy a tartós munkaerő-piaci egyensúly érdekében olyan foglalkoztatáspolitikai stratégiát készítsen, amely a pillanatnyi tűzoltás és kármentés helyett hosszabb távon megalapozhatja a foglalkoztatás bővítését és a munkanélküliség visszaszorítását. Ehhez komoly ösztönzést adtak az uniós követelmények is, hiszen Magyarországnak az év végéig el kell készítenie nemzeti foglalkoztatási akciótervét, amelyben be kell számolnia arról, hogy miként kívánja teljesíteni a közös európai foglalkoztatási stratégiában kitűzött célokat.

Második szerkezetváltás

A sorozatos gyárbezárások a szakértők szerint egy második gazdasági szerkezetváltás következményei, amely már néhány éve zajlik az országban. Az IBM 2002-es kivonulása jelentette az első nagy sokkhatást abban a folyamatban, amely során a külső recesszió, a bérköltségek növekedése és a forint árfolyamának erősödése következtében fokozatosan kiszorul az alacsony képzettséget megjelenítő és alacsony termelékenységű élőmunka, s a főként tömegtermelést végző vállalatok termelésük egy részét vagy egészét más országokba helyezik át. Emellett a versenyképesség gyengesége számos ágazatban okoz foglalkoztatási gondokat, leginkább a cipő-, textil- és ruházati iparban, ahol évek óta két számjegyű a létszámcsökkenés. Emiatt 2002-ben az addig bővülő feldolgozóipar létszáma zsugorodni kezdett, s a foglalkoztatási színvonalat azóta is csupán a szolgáltatásban bekövetkező létszámnövekedéssel sikerült megőrizni.

S bár a folyamatot előre lehetett (volna) látni, a kormányzat nem készült fel a feszültségek kezelésére. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) Szövetségi Tanácsa ezért február eleji ülésén élesen bírálta a kormányt. A szakszervezeti vezetők szerint a folyamatos átszervezéseknek és gyárbezárásoknak betudhatóan több ezer ember válik állástalanná a versenyszférában, ugyanakkor nincs olyan átfogó stratégia, amely biztosítaná e dolgozók további foglalkoztatását, és irányt mutatna a jövőre vonatkozóan. Az MSZOSZ szerint ráadásul félő, hogy az átszervezések és leépítések száma az EU-csatlakozáshoz közeledve még inkább nőni fog.

Rövidlátás a munkaerőpiacon

Az előrelátás azonban nem csupán szándék kérdése, hiszen megfelelő intézmények híján lehetetlen a jövőbe látni. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) a foglalkoztatási stratégiához készített helyzetelemzésében az egyik legnagyobb problémának éppen azt tartja, hogy nem készülnek sem közép-, sem hosszú távú gazdasági, munkaerő-piaci prognózisok. Legfeljebb rövid távú előrejelzések állnak rendelkezésre, de azok közvetlenül nem használhatók fel a munkaerőpiacot hosszú távon befolyásoló intézkedések megalapozására.

Szinte alig akad példa az egyes gazdasági ágakra, tevékenységekre ható folyamatok, gazdaságpolitikai döntések következményeinek felmérésére (a minimálbér-emelések és a forint felértékelése kapcsán is elmaradt ez a lépés). Ráadásul nehezíti az előrelátást a gazdaság szerkezete is, egyrészt a nagymértékű függés a külföldi tőkétől, másrészt a mikrovállalkozások túlzottan nagy (40 százalékos) szerepe a foglalkoztatásban.

Ezen okok miatt a problémák végül váratlan foglalkoztatási válságként bukkannak felszínre, s a munkerő-piaci politika gyakran kényszerül tűzoltó lépésekre – hangsúlyozza a GKI Gazdaságkutató Rt. és az FMM munkatársai által készített szakértői anyag. Ezek a lépések azonban egyáltalán nem nevezhetők hatékonynak, ráadásul a mozgástér is szűkül, hiszen évről évre csökkennek a foglalkoztatás és képzés közvetlen támogatására rendelkezésre álló források, s az uniós támogatások is csak később éreztetik hatásukat – szögezi le a dokumentum.

Éppen ezért a szaktárca által kidolgozott intézkedési terv egyik legfontosabb célkitűzése az előrelátás képességének erősítése. Ennek érdekében, tehát a megfelelő információs bázis kialakítása céljából ki kell építeni a hosszú és középtávú munkaerő-piaci prognóziskészítés intézményrendszerét, valamint módszertanát. Emellett arra is szükség van, hogy az egyes gazdaságpolitikai és egyéb kormányzati döntések kapcsán készüljenek elemzések a várható foglalkoztatási hatásokról, s szülessenek javaslatok az esetleges negatív következmények kezelésére.

Biztató statisztikák

A szinte mindennapos elbocsátások ellenére is kedvezően alakul a foglalkoztatási helyzet – igyekezett többször is megnyugtatni a kedélyeket Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évben országszerte folyamatosan több új munkahely létesült, mint amennyi megszűnt. A kormányváltás óta 113 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma: míg 2002 tavaszán 3 millió 859 ezren dolgoztak hazánkban, a decemberi adatok szerint már 3 millió 972 ezer aktív korúnak van álláshelye.

A szakminiszter szerint másfél év alatt 140 ezren találtak munkát az inaktívak közül, olyanok, akik korábban nem is kerestek. A KSH legfrissebb adatai alapján tizenkét év óta a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta: 5,5 százalék. Ez azért is kedvező tendenciát jelez, mert az Európai Unióban az év végére sem változott a munkanélküliség aránya, 2003 utolsó negyedévében is 8,8 százalékos maradt.

A pozitív összevont mutatók mögött azonban nagyon is kedvezőtlen részletek húzódnak meg. Mind a foglalkoztatottság, mind a munkanélküliség tekintetében óriási különbségek vannak az egyes régiók és kistérségek, a városok és vonzáskörzetük, valamint a távolabbi területek között. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a külföldi beruházások döntő hányada még mindig Északnyugat-Magyarországra és a főváros vonzáskörzetére koncentrálódik, miközben még mindig nem sikerült a befektetőket az ország fejletlenebb térségeibe vonzani.

A munkanélkülieknek csaknem a fele több mint egy éve nem talál magának állást, ugyanakkor a munkaerőpiacról tartósan kiszorulók aránya folyamatosan növekszik. Az elmúlt két-három évben látványosan nőtt az állástalanság a pályakezdő fiatalok, elsősorban a felsőfokú végzettségűek körében, ami elsősorban az oktatási rendszer anomáliáira vezethető vissza. Miközben a felsőoktatási intézmények ontják magukból a diplomásokat, addig a képzett szakmunkások krónikus hiánya egyre komolyabb feszültségeket okoz a munkaerőpiacon.

Távoli célok

Nagy kihívást jelent ugyanakkor Magyarország számára a csatlakozás az európai foglalkoztatási stratégiához, amelynek célja, hogy az Unióban 2005-ig 67, 2010-re 70 százalékosra emelkedjen a foglalkoztatás. Lemaradásunk azonban ezen a téren olyan nagy, hogy csekély az esély a célkitűzések teljesítésére, legfeljebb közelíthetünk az uniós kívánalmakhoz. Ahogy a szakértői anyag is megállapítja, Magyarországon nagyon alacsony a foglalkoztatás szintje, messze elmarad az európai országok többségétől. Ez korlátozza a gazdasági növekedést, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli a szociális kiadásokat, s egyúttal megnehezíti az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét.

Hazánkban jelenleg tíz 15-64 éves ember közül négy inaktív: nem dolgozik és nem is keres munkát, 30 százalékuk tanul, 13 százalékuk gyermekeit gondozza, 36 százalék már nyugdíjban van. Ráadásul körülbelül félmillió azok száma, akiknek nincs kimutatható jövedelmük, feltehetően a családjuk tartja el őket, vagy feketemunkából élnek.

A demográfiai folyamatok sem kedveznek a foglalkoztatás bővítésének: a munkavállalási korú népesség, s ezzel a munkaerő-kínálat 2006-ig még növekszik, az azt követő időszakban azonban – a népesség fogyásával párhuzamosan – fokozatosan csökkenni fog. Ráadásul a munkaerő-kínálat összetétele sem alakul kedvezően, hiszen népességkutatók 2006-ra prognosztizálják a második nagy elöregedési hullám kezdetét.

Intézkedési csomagterv

A foglalkoztatás bővítése érdekében a szaktárca nemcsak helyzetelemzést, de komplett intézkedési csomagtervet is készített, amely konkrét feladatokat, felelősöket és határidőket szab meg.

A dokumentum szerint a fő cél a legális, bejelentett foglalkoztatás növelése. (A szürke- és feketefoglalkoztatás ugyanis nemcsak az adóbevételeket kurtítja meg, de ráadásul még statisztikailag sem kimutatható.) Ennek érdekében például a Pénzügyminisztériumnak felül kell vizsgálnia az adók és járulékok mértékét, hogy mérséklődjenek a munkaadók terhei.

A kutatók szerint – a demográfiai realitások miatt – aktivizálni kell azokat a rétegeket, amelyek hosszú ideje munkanélküliek, inaktívak, illetve elvesztették munkavégző képességüket. S mivel az európai példa azt mutatja, hogy őket leginkább az atipikus foglalkoztatási formákkal lehet visszahozni a munkaerőpiacra, ezért a nem hagyományos munkavégzési típusok (például részmunkaidő, távmunka) ösztönzése is hangsúlyos szerepet kap az intézkedési tervben: egyrészt az adó- és járulékrendszer átalakításával, másrészt támogatásokkal. Hasonlóképpen a 38 órás munkahét bevezetéséről szóló tárgyalások során is elsősorban a nem tipikus megoldások részesülnének előnyben.

Emellett a munkaügyi és a pénzügyi tárcának a jövő évi költségvetési törvény előkészítése során közösen meg kell vizsgálnia, hogy miként lehet bővíteni a foglalkoztatás növelését szolgáló forrásokat. Az állami beruházásoknál, a közbeszerzéseknél pedig érvényesíteni kell a foglalkoztatás elősegítésére vonatkozó kormányzati prioritásokat.

Kiemelt hangsúlyt kap az intézkedési tervben a képzési rendszer és a munkaerőpiac összhangjának megteremtése. Ennek érdekében elsősorban az iskola- és a pályaválasztást segítő információs rendszer kialakítására volna szükség. Ehhez fel kellene mérni például a munkaadók igényeit, a munkaerő-kereslet fő irányait, az iskolapadból kikerülők elhelyezkedésére vonatkozó információkat. Továbbá össze kell majd hangolni az önkormányzatok, az oktatásban érdekelt tárcák, az oktatási intézmények és a megyei munkaügyi központok ilyen irányú tevékenységét. Az intézkedési javaslat szerint az oktatás szerkezetének a gazdaság igényeihez kell igazodnia, s e célból a képző intézmények finanszírozásánál figyelembe kell venni azok munkaerő-piaci eredményességét is.

Oldalvélemények

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a szociális partnerek két alkalommal is megvitatták a foglalkoztatási stratégiát taglaló munkaanyagot, s mindkét oldal alapvetően korrektnak tartotta a helyzetelemzést, és helyesnek az abból levont következtetéseket. Az intézkedés megvalósíthatóságához azonban alapvetően fontosnak ítélték a foglalkoztatási stratégia gazdaságpolitikai megalapozását, ami szerintük jelenleg hiányzik.

A szociális partnerek azt is követelték, hogy a foglalkoztatáspolitikai stratégia magvalósítása valóban összkormányzati feladattá váljék, vagyis ne csupán a munkaügyi tárca belügye legyen. A szakszervezetek azt is várják, hogy a foglalkoztatás kapjon kormányzati prioritást. A munkáltatói oldal pedig hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság versenyképességét javító gazdaságfejlesztő intézkedésekre van sürgősen szükség, s igényelte, hogy az ehhez kapcsolódó programokat az OÉT fórumain rendszeresen megvitathassák a szociális partnerek.

Ugyanakkor mind a munkaadók, mind a munkavállalók képviselői hiányolták az anyagból az uniós csatlakozás várható foglalkozatási hatásainak elemzését és a felkészülést az ebből adódó esetleges feszültségek kezelésére. A munkaadók szerint az európai csatlakozást követően egyes szakmákban és ágazatokban a szakképzett munkaerő pótlására minél hamarabb intézkedések szükségesek.