Az Országos Érdekegyeztető Tanács fórumán, október 27-én megszületett a jövő évi bérmegállapodás. A versenyszférában ajánlott 8 százalékos átlagkeresetről és az 53 ezer forintos minimálbérről a költségvetési vita kezdete előtti napon – tehát az utolsó pillanatban, de – még időben állapodtak meg a felek. Megegyezésük lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a párbeszédfórumon elfogadott, a közös támogatással "megpecsételt" javaslatok beépüljenek a jövő évi büdzsébe.
Ha a többfordulós alkufolyamat hozadékát értékeljük, akkor az idejében megkötött megállapodás ténye mindenképpen kiemelendő. Azt jelzi, hogy a kormány és a szociális partnerek nemcsak szavakban deklarálták az érdekegyeztetés komolyságának megőrzését, de ennek megfelelően készek voltak engedményekre is. S ez már önmagában is eredmény. De persze nem minden. Ennél fontosabb, hogy miként értékelhetők a bérmegállapodás, illetve az azt körítő javaslatcsomag tartalmi elemei.
Ebből az aspektusból már kevéssé állítható, hogy a szociális partnerek egyöntetű megelégedésére szolgál az egyezség. Noha a kormány a tárgyalások menetében számos engedményt tett, a munkáltatók és a munkavállalók méltányosabb ajánlatokra számítottak. Olyan muníciótöbbletre, amely alapján ők is bizton vállalhatják és ígérhetik, hogy a jövő esztendő az építkezés éve lesz. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy a munkáltatók máris azt számolgatják: vajon a jövő évi költségvetésben szereplő új adónemek miként növelik meg terheiket, vagy az általuk kiküzdött kedvezményeket miként hatástalanítják egyéb, a költségvetésben "elrejtett" – ám újabb kötelezettségeket rájuk rovó – tételek. Üzleti terveik körvonalazása során mindenekelőtt azt elemzik, hogy versenypozícióik javításának hol vannak még azok az erőforrásai, amelyeket a büdzsé fiskális éhsége nem emésztett fel.
A bérmegállapodás, illetve a szociális biztonság terén elért eredmények a munkavállalók számára is csupán félsikert jelenthetnek. Vitathatatlanul jelentős lépés a minimálbér emelése – hiszen ettől kezdetben elzárkóztak a munkáltatók –, illetve a dolgozókat kedvezményező szociális juttatások szélesítése, azonban jövedelmi reálpozícióik nem javulnak látványosan.
Mindent egybevetve, a bérmegállapodás mégiscsak biztató üzenet a versenyszféra számára. Az elfogadott kereseti ajánlás alapján késedelem nélkül megkezdődhetnek az ágazati bértárgyalások, a munkáltatók pedig világos és egyértelmű koordináták között gondolkodhatnak üzleti terveikről. A megállapodás tehát olyan bizalmi tőke lehet, amely – ha jól sáfárkodnak vele a munkapiaci szereplők – mindenkinek hasznot hozhat a jövő évben.
