Leépítés a közszférában

Már a Medgyessy-kormány asztalán volt a konkrét megvalósulást legkorábban 2005-re ígérő közszolgálati reform koncepciója, ám mielőtt a kabinet zöldutat adott volna az általa létrehozott Közszolgálati Reform Kormánymegbízotti Hivatal elképzeléseinek, a költségvetési vita hevében úgy döntött, hogy gyorsabb ütemre kapcsol. Ezzel nemcsak – a döntésről csupán a sajtóból értesülő – közszolgálati szakszervezeteknek okozott kellemetlen meglepetést, de vélhetően Vadász Jánosnak, a közszféra reformjáért felelős kormánymegbízottnak is.

Példa nélküli "zsugorítás"

Egészen szeptember 17-ig ugyanis a kormányzat elutasított mindenfajta létszámcsökkentési elképzelést, s a jövő évre csupán az egyszázalékos természetes fogyással számolt. Sőt hosszabb távon, a közszolgálati reform keretében sem terveztek leépítést, legalábbis "eleve elhatározott létszámcsökkentést" semmiképpen sem. Vadász János egy összességében hasonló létszámú, de más összetételű közszféra szükségességét hangsúlyozta, elismerve, hogy a költségvetési szektor egyes ágazataiban előfordul létszámfelesleg, másutt ugyanakkor, például az egészségügyben létszámhiánnyal küszködnek.

Ehhez képest a kormány szeptember 17-én 10 százalékos, nyolcezer fős köztisztviselői létszámcsökkentésről döntött, ami 19 miniszteriális szervezetet (közöttük a legtöbb minisztériumot), valamint azok 79 háttérintézményét érinti. Az adóhivatalnak ezer, a vám- és pénzügyőrségnek 800 embert kellene elküldenie. Csökken az őrezredben és a hadseregben foglalkoztatottak száma. A leépítés viszont nem terjed ki az úgynevezett alkotmányos intézményekre, például az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészségek szabadon dönthetnek arról, hogy csatlakoznak-e a kormány által meghirdetett kiadáscsökkentéshez. Vannak területek, amelyek ezen belül is további védettséget élveznek, hiszen a háttérintézményi elbocsátások nem érinthetik az oktatást és az egészségügyi szférát. A tervek szerint decemberig elkészül a hivatalos lista.

Elsősorban a fiatal köztisztviselők, közalkalmazottak leépítésére, illetve a nyugdíjaskorú munkatársak elküldésére lehet számítani akár már az idén. A nyugdíjazás – kincstári kifejezéssel élve a "természetes fogyás" – a tízszázalékos kvótán belül két-három százalékot jelentene szakértők szerint. A kormány számításai szerint az elbocsátással 20 milliárd forinttal kevesebb bért kell kifizetni az idei nettó 796 milliárd forinthoz képest. A köztisztviselők elbocsátása viszont komoly egyszeri többletköltséggel jár a végkielégítések miatt, amelyek összege jóval magasabb, mint a munkáltatói szerződések felmondása esetén. Ugyanis ezek jellemzően egy-három hónapos felmondási időt garantálnak, ám ez a köztisztviselőknél átlagosan fél esztendő, nem beszélve a fizetésbeli különbségekről.

A létszámcsökkentés nem áll meg a kormányzati intézményeknél. Az államigazgatásban további 45 ezer fős elbocsátásra kerülhet sor, mivel az önkormányzatok jövő évi költségvetési támogatását úgy alakították ki, hogy e körben is hat százalékkal csökkenjen a létszám. E leépítés ugyanakkor nem lenne kötelező, az önkormányzatok ugyanis szabad kezet kapnak ahhoz, hogy a jövő évre előirányzott hatszázalékos béremeléshez miként teremtik elő a fedezetet. A bérekre fordítható költségvetési támogatások viszont változatlanok maradnának. A közalkalmazottakkal és szolgálati jogviszonyosakkal együtt így összesen 53 ezren távoznának az összesen mintegy 820 ezer embert foglalkoztató közszférából.

Végső esetben sztrájk

A kormány által bejelentett intézkedés példátlan méretű leépítésnek ígérkezik – mondja Szabó Endre, a közalkalmazottakat és köztisztviselőket tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. A szakszervezeti vezető többek között azt kifogásolja, hogy a rendkívüli nagy méretű leépítést a nélkül akarják végrehajtani, hogy közben mérséklődnének a feladatok. Emellett az érdekvédő azt is nehezményezi, hogy a létszámcsökkentés szakmai előkészítése elmaradt, hiszen sem az elvek tisztázása nem történt meg, sem pedig hatásvizsgálat nem készült. A SZEF attól tart, hogy az elbocsátások miatt romlik majd a közszolgáltatások színvonala, s a közszférát elhagyni kényszerülő kvalifikált szakemberek nem találnak képzettségüknek megfelelő állást. Bár a sztrájkot csak végső esetre szánják, minden lehetséges eszközt be fognak vetni, hogy a kormányt jobb belátásra bírják.

A kormány ugyanakkor nem számít komoly foglalkoztatási krízisre. Csillag István gazdasági miniszter szerint az üzleti szférában – például az idehaza szép számmal gyarapodó call-centerekben és logisztikai központokban – éppen a magasan képzett, nyelveket beszélő, diplomás munkatársakra vadásznak.

A szakszervezetek aggodalmában Vadász János is csak részben osztozik. A kormánymegbízott szerint a kilátásba helyezett intézkedések nem veszélyeztetik a közszolgálat minőségét, hiszen 1991 és 2003 között olyan nagy mértékben felduzzadt a közigazgatás apparátusa, hogy számos minisztériumban bőven 10 százalék feletti a létszámfelesleg. Az azonban Vadász János szerint sem lenne szerencsés, ha az emberek utcára kerülnének. Éppen ezért azt javasolja, hogy az elbocsátandó köztisztviselők és közalkalmazottak számára olyan intézményekben ajánljanak fel álláslehetőséget, ahol hiány van, például az egészségügyben és a szociális ellátásban, valamint a kulturális alapszolgáltatások területén. A kormánymegbízott szerint ily módon is valódi megtakarítást lehetne elérni, hiszen nem kellene végkielégítésre költeni, és ott fizetnék a béreket, ahol arra valóban szükség van.

Helyhatósági aggályok

Bár az ominózus kormányülést követő sajtótájékoztatón László Csaba pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy a hatszázalékos önkormányzati leépítés közel felét a "természetes fogyás" és a nyugdíjazások megoldanák, az önkormányzatok a teljes ellehetetlenüléstől tartanak. A költségvetés ugyanis jövőre sem biztosítja számukra a közalkalmazotti és köztisztviselői béremelések fedezetét, így ezt – csakúgy, mint az idén – a helyhatóságoknak kell kigazdálkodniuk.

A közalkalmazotti fizetések ötvenszázalékos emeléséhez 30-35 milliárd forint, míg a köztisztviselői juttatás növeléséhez 5,2 milliárd forint többletre lenne szükség a büdzsében – hangsúlyozta Dióssy László, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke.

A béremelés fedezete annak ellenére sem szerepel a költségvetés tervezetében, hogy az önkormányzatok már az idén is jelezték: ennek finanszírozása végképp ellehetetleníti őket. A legtöbb település a fejlesztések helyett a bérkiegészítéseket fizette adóbevételeiből.

Azzal, hogy a kormányzat nem teremti meg a béremelés fedezetét, gyakorlatilag létszámcsökkentésre kényszeríti az önkormányzatokat. Ugyanakkor Dióssy szerint lehetetlen a polgármesteri hivatalok vagy az okmányirodák apparátusát tovább nyirbálni, hiszen az önkormányzatok évről évre több kötelező feladatot kapnak, hozzárendelt források nélkül.

Ennyi nem elég?

A versenyszféra képviselői üdvözölték ugyan a kormány döntését, de azt is nyilvánvalóvá tették, hogy véleményük szerint az elrendelt karcsúsítás csupán a kezdetet jelentheti, amit további lépéseknek kell követniük. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) még a leépítés bejelentése előtt, a költségvetési vita hevében 70-80 ezer költségvetési alkalmazott azonnali elbocsátását javasolta. A kamara szerint már csak azért is elérkezett a racionális létszámgazdálkodás ideje, mert az államigazgatás a bérszínvonal tekintetében már versenyképessé vált a versenyszférával, s most a teljesítményben is fel kellene zárkóznia.

Az MKIK azt is fegyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy a mintegy 530 ezer főt foglalkoztató önkormányzatoknál 10 százalékos létszámleépítéssel körülbelül 330 milliárd forinttal lehet lefaragni a kiadásokat. Ezáltal meg lehetne teremteni a fedezetet a minőségi munkaerő képzéséhez és alkalmazásához, valamint az iparűzési adó csökkentéséhez.

Még ennél is tovább menne a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ), amely tágabban értelmezve az állami szférát, 200 ezer fős létszámcsökkentést tartana szükségesnek. A VOSZ számításai szerint ezen alkalmazottak foglalkoztatásának összköltsége (bér, iroda, világítás, egyebek) 976 milliárd forintra rúg. Lőrincze Péter, az érdekvédelmi szervezet európai uniós csatlakozási munkabizottságának vezetője szerint ennek a nagyjából ezermilliárdos megtakarításnak a felét vissza kellene adni a közszférának, egyrészt azért, hogy érdekeltté váljon az átalakításban, másrészt a teljesítmény növelése érdekében. A "maradék" 500 milliárdból pedig 400 is elég lenne arra, hogy a szlovákiai tervekhez hasonlóan esetleg Magyarország is bevezethesse az egységes 19 százalékos szja-kulcsot. A fennmaradó 100 milliárd pedig lehetőséget teremtene az iparűzési adó eltörlésére.

E javaslatokat Szabó Endre szakszerűtlen és felelőtlen ötleteknek tartja. Mint mondja, csak korrekt szakmai vizsgálat alapján lehet eldönteni, hogy az egyes közfeladatok ellátása mekkora létszámot igényel. A SZEF által is támogatott közszolgálati reform keretében a tervek szerint még az idén megkezdődik egy országos felmérés, amelyben összevetik az egyes közfeladatokat a foglalkoztatottak létszámával. Vadász János szerint a várhatóan 2004 tavaszán lezáruló vizsgálat alapján már körvonalazódni fog egy korszerűbb és hatékonyabb közszolgálat optimális struktúrája.

Parttalan számháború

Létszámfelmérés híján egyelőre nem állnak rendelkezésre egzakt adatok a közszféra esetleges tartalékairól. A szakszervezetek ugyan nem tekintik alapvetően tabunak a jelenlegi létszámot, de azt tagadják, hogy a közszféra valóban annyira túlméretezett lenne, mint ahogyan azt sokan állítják. A régóta tartó számháborúban lehetetlen kiigazodni, hiszen mindenki más forrásból származó adatokra, nemzetközi összehasonlításokra hivatkozik.

Szabó Endre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatait tartja a legmegbízhatóbbnak, ezek szerint a közszféra aránya az összes foglalkoztatotthoz képest Magyarországon 21 százalékot tesz ki, míg az európai átlag 24,2 százalék. Vadász János az Eurostat 2001-es adatsoraira hivatkozva állítja, hogy Magyarországon nemzetközi összehasonlításban nem kiugróan magas a közszolgálatban tevékenykedők aránya.

A VOSZ szakértői szerint viszont bármilyen típusú nemzetközi összehasonlításban is vizsgáljuk a hazai közszféra létszámát, Magyarország mindig az élmezőnyben végez. Az OECD 1999-es adatai alapján például a közigazgatási szféra aránya a teljes foglalkoztatotti létszámhoz képest Magyarországon nyolc százalék, a vizsgált 15 ország közül szinte a legmagasabb. Ráadásul a hazai közigazgatás létszáma az 1999-es 294 ezer főről azóta tovább emelkedett, s 2003 első félévében elérte a 319 ezret.

Startol a reform

A KSH munkaerő-felmérésének adatai alapján 1992 és 2002 között a versenyszférában foglalkoztatottak száma több mint 200 ezerrel csökkent, az állami szektor a több mint 800 ezer fővel nagyjából stabil maradt. Ráadásul ez még csak nem is a teljes szám, mivel nem tartalmazza a kilencvenes évek alatt "kiszervezett" kht.-k, a 100 százalékos állami tulajdonban lévő és az állam által eltartott különféle társaságok dolgozóinak létszámát, ami további százezres nagyságrendre becsülhető.

Vadász János szerint a közszolgálati reform előkészítése a korábbi menetrend szerint halad tovább. A kormány várhatóan október közepén tárgyalja a reformot megalapozó egységes közszolgálati törvény már említett koncepcióját. Ha a kabinet elfogadja a tervezetet, akkor még az idén elindul az országos létszámfelmérés. Ezzel párhuzamosan befejezik az egységes munkaügyi, bérezési, szociális és érdekegyeztetési feltételeket biztosító közszolgálati törvény normaszövegének megalkotását, amely – ha a szociális partnerek után a parlament is áldását adja rá – 2005 január elsején lép életbe.