A munkaadói szervezetek ezekben a hetekben tartják éves közgyűléseiket. S bár "ahány ház, annyi szokás", mégis: a már lezajlott tanácskozások utózöngéi, illetve a még hátralévők előkészületei egyértelműen azt jelzik, hogy a tisztújítással egybekötött, a számvetés és a programalkotás igényével összehívott eszmecseréket kitüntetett figyelem övezi.
A fokozott várakozásnak több oka is van. Talán nem meglepő, hogy a csatlakozási "lecke", vagyis az uniós felkészülés praktikus, gyakorlati teendőinek átgondolása húsba vágó kérdésként került – és kerül mindenütt – napirendre. Mint ahogyan az érdekérvényesítés új eszközei és lehetőségei is – legyen szó akár a hazai vagy a nemzetközi porondon megnyíló esélyekről – erősen foglalkoztatják a részvevőket. Van azonban még egy nyomós oka a közgyűlési várakozásoknak. Az nevezetesen, hogy e tanácskozásokon lehetőség nyílik a meghívott kormányzati képviselőkkel folytatandó párbeszédre, a közös dolgok közös átgondolására.
E konzultációknak különös jelentőséget ad, hogy a makrogazdaság kedvező folyamatai megtorpanni látszanak. A gazdaságkutatók prognózisai szerint a növekedés élénkülése lelassul az idén, a külgazdasági egyensúly tovább romlik, s az államháztartás hiánya sem mérséklődik úgy, ahogyan azt tervezték. Ugyanakkor a munkapiacon sem érzékelhető fordulat: a foglalkoztatottság a kelleténél lassabban bővül, miközben a munkanélküliek száma nem mérséklődik. Adódik tehát a kérdés: hogyan tovább; mit kell vállalniuk a munkáltatóknak, s mit kell tennie a kormányzatnak ahhoz, hogy a magyar gazdaság versenyképessége – amely az idén 6-7 százalékkal gyengült – ismét erősödjék.
Az e kérdésekről zajló polémia természetesen nem most, és nem a közgyűléseken kezdődött el, arra azonban jó alkalmat nyújtanak, hogy – tükröt tartva a kormányzatnak – ismét felmutassák a még orvosolásra váró bajokat. Tőkeszegénység, finanszírozási nehézségek, közteher- és béranomáliák, pályázati és forrásútvesztők – régi-új bajok, amelyek rossz irányba befolyásolják a versenyképességet.
Noha a munkaadói szervezetek – a következő évre szóló programjaikban – számos javaslatot megfogalmaztak, önmagában ez még kevés. Talán ezért is hangsúlyozták, hogy immár elengedhetetlen a szervezetek összefogása, a közös érdekérvényesítés és lobbizás. Ha ugyanis egy nyelven beszélnek és egyet akarnak, akkor nagyobb eséllyel számíthatnak a számukra kedvező kormányzati válaszokra.
V. É.
