Az Országgyűlés március 24-én elfogadta az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvényt, amely az evatörvényre, ezzel összefüggésben a helyi adóról szóló törvényre, a tbj-re, az szja-ra, az áfára, valamint az illetéktörvényre alkot új szabályokat.
Egyszerűsített vállalkozói adó
Az ez évtől bevezetett új adónem, az eva specialitása, hogy – választása alapján – meghatározott, korábban már működő vállalkozói kör kerülhet a törvény hatálya alá. Ebből következik, hogy szabályok sora rendelkezik az "átmenetről", azaz a többi adótörvény hatálya alóli kikerülésről, illetve visszakerülésről. E tekintetben fő rendezőelv a kétszeres adózás elkerülése volt, amely – mint kiderült – nem minden esetben valósult meg. A módosítás ezt a problémát próbálja megoldani azzal, hogy a különös korrekciókat már az adóelőleg alapjának megállapításakor is figyelembe lehessen venni.
A számviteli törvény hatálya alatt maradókra vonatkozó változások
Az evát választó vállalkozások meghatározott körének kötelező, meghatározott körének pedig lehetőség, hogy nyilvántartásait a számviteli törvény előírásai szerint vezesse. Ebben az esetben azonban mindenkinek kötelező a kettős könyvvitel alkalmazása, ehhez – azoknak, akik korábban az egyszeres könyvvezetésre voltak jogosultak – meghatározott áttérési szabályokat kell betartaniuk. Ahhoz, hogy a könyvvezetési áttérés ne okozzon kétszeres adófizetési kötelezettséget, a módosítás kimondja, hogy az eva szerinti bevételt csökkenti az az adóévi bevétel, amelyet a számviteli törvény rendelkezései szerint az egyszeresről a kettős könyvvitelre való áttérés miatt a nyitást követő korrekciós tételként számoltak el. Fontos, hogy ez – az előlegre vonatkozó korrekció mellett – már az adóelőleg alapjának megállapításakor is figyelembe vehető. Egyébként az előleg elszámolásával kapcsolatosan a kettős adózás kizárását rendezi a módosítás a társaságiadó-törvény hatálya alá visszakerüléskor is. Ha a vállalkozó az előleg után az evát megfizette, de az ezzel összefüggő adóalap-csökkentést evásként nem tudta alkalmazni, mert az előleg már az evából való kikerülésekor vált árbevétellé, akkor az első társaságiadó-alap megállapításakor ezzel az összeggel csökkentheti az adózás előtti eredményét.
Egyéb, a kétszeres adózás kiküszöbölésére vonatkozó módosítások
Az anyagi adójogszabályok egymástól eltérő szemlélete miatt egyéb esetekben is – főleg az egyéni vállalkozóknál – előfordult, hogy az áttérés évében valamely bevétel után már adózni kellett, ugyanakkor az evatörvény az adóalap megállapításakor ezt figyelmen kívül hagyta. A különböző esetek részletezése helyett a módosítás általános érvénnyel mondja ki, hogy ha az adóalany evásként olyan bevételt mutatott ki, amelynek alapján jövedelemadó, társasági adó vagy áfa megállapítására volt kötelezett, akkor az eva alapját csökkentheti a bevétel azon részével, amelyre ezeket az adókat megállapította. Itt is érvényesül az a szabály, hogy ezt a korrekciót nemcsak az adóév végén, hanem már az adóelőleg megállapításakor is figyelembe lehet venni.
A helyi adóról szóló törvény módosítása
A helyi adóról szóló törvény az evás vállalkozóknak az iparűzésiadó-alap megállapítására választható jelleggel az általánosnál egyszerűbb szabály alkalmazását biztosítja. Az egyszerűsítés – amely szerint az iparűzésiadó-alap megegyezik az eva adóalapjának 50 százalékával – abból indul ki, hogy az evatörvény szerinti bevételi nyilvántartást vezetőknek ne kelljen egyéb, részletező nyilvántartást vezetniük az iparűzési adó megállapítása miatt. Miután ez választható és nem kötelező megoldás, nem zárható ki, hogy a vállalkozás – ha ez számára kedvezőbb – az általános szabályok alapján állapítsa meg az iparűzési adó alapját, vállalva a részletesebb nyilvántartást. Ehhez azonban az evás vállalkozások esetében is meg kell határozni a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, valamint az anyagköltség fogalmát. A törvénymódosítás ezt úgy oldja meg, hogy ezek a fogalmak megegyeznek a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó, valamint az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások esetében eddig is alkalmazandó fogalmakkal.
Az evával összefüggő módosítások hatálybalépése
A módosító törvény rendelkezései ugyan a törvény kihirdetésének napján – március 28. – lépnek hatályba, azonban az eddig említett rendelkezéseket már 2003. január 1-jétől alkalmazni kell. A módosítások egy része érinti az eva adóelőleg-alapjának megállapítását is, erre vonatkozóan a törvény lehetővé teszi, hogy az adózó – ha úgy kívánja – idén még a régi szabályok szerint állapítsa meg az adóelőlegét.
A tb-törvény módosítása
A jellemzően pontosító módosítások az egészségügyi szolgáltatásra köthető megállapodás szabályait, a nyilvántartott adatok kezelését, valamint a foglalkoztatók adatszolgáltatási kötelezettségét érintik. Az új előírásokat 2003. január 1-jétől kell alkalmazni.
Megállapodás egészségügyi szolgáltatásra
A Tbj. ez évtől hatályos szabályozása szerint szűkült azoknak a köre, akik a minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot kötelesek fizetni. Idéntől azok tartoznak ide, akik nem biztosítottak, vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősülnek, illetve egészségügyi szolgáltatásra a törvény egyéb rendelkezései szerint sem jogosultak, és rendelkeznek a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét elérő jövedelemmel. Ezek a magánszemélyek egyébként – ha egészségbiztosítási ellátásra való jogosultságot is kívánnak szerezni – 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalásával döntésük szerint megállapodást is köthetnek. Azok azonban, akik a 11 százalékos egészségbiztosítási járulék megfizetésére nem kötelezettek, mert ugyan semmiképp nem biztosítottak, de jövedelemmel sem rendelkeznek, kimaradtak abból a lehetőségből, hogy döntésük alapján megállapodást köthessenek. Ezt a hiányt pótolja a mostani módosítás, amikor a nem biztosított és jövedelemmel sem rendelkező személyek számára lehetővé teszi, hogy 11 százalékos egészségbiztosítási járulék megfizetése mellett egészségügyi ellátásra legyenek jogosultak. Ezen túl a mezőgazdasági őstermelők és kistermelők – az egészségügyi szolgáltatáson kívül – egészségbiztosítási ellátás megszerzése érdekében megállapodást köthetnek, ha vállalják a 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék megfizetését.
Nyilvántartott adatok
A tb-igazgatási szervek nyilvántarthatják és kezelhetik a magánszemélyek személyi adatait, családi állapotát, állampolgárságát, lakóhelyét, foglalkozását, munkahelyét, munkakörét, tevékenységét, a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükséges adatokat, valamint a taj-számot. A törvény tételesen felsorolja azokat a szerveket és okokat, akik, amiért ezeket az adatokat megismerhetik. Ennek keretében pontosították, hogy az adóhatóságok (APEH, vámhivatal, önkormányzat jegyzője, illetékhivatal) nemcsak az ellenőrzés, hanem az adóvégrehajtás érdekében is megismerhetik a magánszemély nevét, természetes azonosítóit és taj-számát, s ezek mellett a munkahelyre vonatkozó adatokat is. Az egészségügyi ellátást nyújtó szervek, személyek a jövedelmi adatokon kívül az összes nyilvántartott adat igénylésére jogosultak, még akkor is, ha a magánszemély taj-számát nem ismerik.
Foglalkoztatói adatszolgáltatás
A foglalkoztatónak eddig is minden évben le kellett zárnia és archiválnia kellett a társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás adatait, majd az adatokról március 31-éig, egyéni vállalkozó esetében április 30-ig adatot kellett szolgáltatniuk. A határidő ilyen jellegű megkülönböztetése indokolatlan, ezért már ebben az évben minden foglalkoztatónak április 30-ig kell az egyéni nyilvántartás adataival összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítenie.
Egy "eldugott" módosítás az Országos Nyugdíj Főigazgatóság 2000-től előírt kötelezettségét szünteti meg, amely szerint a biztosítottak (a kizárólag egyéni vállalkozóként biztosítottakon kívül) a foglalkoztatótól érkezett NYENYI-lapok alapján értesítést kaptak biztosítási idejükről, valamint nyugdíjjárulék-köteles keresetük összegéről. Az értesítés alapján a magánszemélyek számára is ellenőrizhetővé vált, hogy foglalkoztatójuk bejelentette-e őket, vagy sem. Ezt az értesítési kötelezettséget a mostani Tbj.-módosítás 2003. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
A személyi jövedelemadó módosítása
Emlékezetes, hogy 2002. év közben módosult a jövedelemadó-törvény, a bér 10 százalékáról, maximum havi 3 ezer forintról 18 százalékra, maximum havi 9 ezer forintra emelkedett az adójóváírás összege. Évközi módosításról lévén szó, az elmúlt év adóelszámolásakor meg kellett bontani az első nyolc hónapra elszámolt bér és az utolsó négy hónapra elszámolt bér összegét, s külön-külön kellett éves szinten megállapítani az érvényesíthető adójóváírást. A módosítás eredményeként – minden törvényi feltétel megléte esetén – az éves adójóváírás a korábbi 36 ezer forintról évi 60 ezer forintra nőtt. Azoknál az alkalmazottaknál azonban, akiknek a havi fizetése az év utolsó négy hónapjában úgy lecsökkent, hogy annak 18 százaléka nem érte el havonta a 3 ezer forintot, az adójóváírás éves szinten nem érte el a módosítás előtti 36 ezer forintot sem. E hátrányos helyzet megszüntetése érdekében született meg a mostani törvényváltozás, amely szerint a 2002-re érvényesíthető adójóváírás összege nem lehet kevesebb, mint a 2001. december 31-én hatályos rendelkezések szerint megállapított adójóváírás. A módosítás külön eljárást ír elő azoknak, akik a munkáltatójukkal számoltak el, és külön az önadózók részére, ugyanis az adójóváírás különbözetének megállapítására önellenőrzés nem nyújtható be.
Munkáltatói elszámolás
A hátrányos helyzetbe került magánszemélyek – ha az adómegállapítást a munkáltató végezte – az APEH-tól kérhetik az adójóváírás különbözetének megállapítását. Erre a célra az adóhatóság ingyenes nyomtatványt bocsát rendelkezésre, amely az ügyfélszolgálatokon szerezhető be, vagy az internetről is letölthető. A kérelemben fel kell tüntetni az azonosítókon kívül a 2002-re elszámolt éves összes jövedelmet, ebből az éves bér összegét a kapcsolódó jogosultsági hónapok számával, valamint az adóbevallást helyettesítő elszámolásban érvényesített adójóváírást. Az adatokat a munkáltatói igazolás alapján kell kitölteni, amelynek másolatát célszerű a kérelemhez csatolni. A visszatérítés érdekében pontosan meg kell adni a magánszemély bankszámlaszámát, vagy azt a címet, ahová a kiutalást kéri. A kérelemre – amelyet illeték- és díjmentesen lehet beadni – az adóhivatal határozatot hoz, ebben állapítja meg a különbözet, valamint a hozzá kapcsolódó késedelmi kamat összegét.
Késedelmikamat-megállapítás
A késedelmi kamatot – amelynek mértéke a különbözetre a jegybanki alapkamat kétszeresével számított összeg – 2003. március 20-ától a kiutalás napjáig kell felszámítani akkor, ha a magánszemély a kérelmet a módosító törvény kihirdetésétől, azaz 2003. március 28-ától számított 180 napon belül terjeszti elő. Legfeljebb a kihirdetést követő 180. napig jár a késedelmi pótlék azonban abban az esetben is, ha a kérelmet ezen az időponton túl adja be a magánszemély. Az így megállapított késedelmi pótlékot és a különbözetet az adóhatóság akkor is kiutalja a magánszemély által megadott számlaszámra vagy címre, ha annak összege együttesen sem éri el a 100 forintot.
Önadózó magánszemélyek
Az önadózó magánszemélyek esetében az APEH hivatalból állapítja meg a 2001., illetve a 2002. december 31-én hatályos szabályok szerinti adójóváírás különbözetét, a magánszemélyeknek erre vonatkozóan kérelmet nem kell benyújtaniuk. A hivatali megállapításról a magánszemély értesítést kap, ezzel összefüggésben kifogás tehető, amelyre az adóhatóságnak határozatot kell hoznia.
Kamatszámítás
Pozitív különbözet esetén természetesen ilyenkor is meg kell állapítani a késedelmi pótlék összegét. A pótlékszámítás kezdőnapja 2003. március 20., függetlenül attól, hogy a magánszemély ténylegesen ezt megelőzően, vagy esetleg néhány nappal később adta be a bevallását. Ettől eltérni abban az esetben kell, ha az eredeti bevallás nem tartalmazta a különbözet megállapításához szükséges adatokat, ezért azt javítani kellett. Ilyenkor a kezdőnapnak a hiánypótlás napja minősül. A késedelmi kamattal azonos mértékű késedelmi pótlékot a kiutalás napjáig számítja fel az adóhatóság.
Kiutalás
A munkáltatói elszámolásnál ismertetett eljárással ellentétben az adóhivatal nem teljesíti a visszatérítést, ha a kiszámított különbözet, a kapcsolódó késedelmi kamat, valamint a bevallásban eredetileg kimutatott visszatérítendő adó együttes összege nem éri el a 100 forintot. Ilyenkor a különbözet és a késedelmi kamat az adózó folyószámláján az "egyéb kötelezettségek" számlán jelenik meg, az ott keletkezett kötelezettséget csökkenti. A 100 forintot meghaladó visszatérítést az adóhatóság a magánszemély által a bevallásban megadott címre, számlaszámra visszautalja, mégpedig úgy, hogy az adózás rendjében foglalt visszatartási jogát nem gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy a különbözet és a kamat akkor is visszajár, ha az adózónak egyébként más adótartozása van. A kiutalt összeg nem számít a magánszemély bevételének.
Az szja-módosítás hatálybalépése
Az említett eljárást egyszer, a 2002. évi személyi jövedelemadó megállapítására kell alkalmazni. Fontos, hogy ha a magánszemély az adóbevallását 2003. március 28-át, a törvény kihirdetését követően adja be, akkor azt már a módosítás figyelembevételével kell elkészítenie, az adójóváírás különbözetét az adóhatóság nem állapítja meg hivatalból.
Az áfatörvény változásai
Az áfatörvényre vonatkozó pontosítások az idén hatályba lépő új szabályok közül a rendszeresen ismétlődő gazdasági események kapcsán keletkező adófizetési időpontot, a lakóingatlan kezelését, valamint a folyamatos teljesítés hatálybalépését érintik. A módosításra azért volt szükség, mert a rendelkezések gyakorlati alkalmazása során kiderült, hogy a törvény normaszövege nem pontosan tükrözi a jogalkotók valós szándékát.
Teljesítési időpont
Az áfatörvény egyik legtöbbeket érintő 2003. évi módosítása volt, hogy sokkal szűkebbé vált azoknak a termékértékesítéseknek és szolgáltatásnyújtásoknak a köre, amelyek folyamatos teljesítésűnek minősülnek. Az e körből kikerülő értékesítéseket (pl. bérbeadás, átalánydíjas szerződés, újság, folyóirat-előfizetés stb.) a törvény rendszeresen ismétlődőnek minősíti, és – az eddigi – részkifizetések esedékessége helyett az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára egy, a kialakult gyakorlatot követő új szabályt alkotott.
A rendszeresen ismétlődő értékesítések esetében az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja (számlázási kötelezettség) – fő szabályként – a Ptk. szerinti teljesítési időpont, amelyről a feleknek a szerződésben érdemes megállapodniuk. E fő szabály alól ad felmentést a törvény, ha a felek a szerződésben időszakonkénti elszámolásban állapodnak meg, azaz ha gyakoribb a teljesítési időpont, mint az elszámolás, valamint akkor, ha az ellenértéket rendszeresen ismétlődő jelleggel meghatározott időszakra állapítják meg, pl. negyedéves díjfizetést határoznak meg.
Az adófizetés időpontját a törvény eddig az elszámolási időszak utolsó napjában, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napjában határozta meg. Ez a rendelkezés nem kezelte azt a – nem kevés – esetet, amikor a felek által írt szerződésben meghatározták a teljesítési időpontot, amely nem feltétlenül esett egybe az elszámolási időszak utolsó napjával. Bizonytalanságot okozott, hogy ilyenkor a teljesítési időpontban, vagy – ettől függetlenül – az elszámolási időszak (hó, negyedév, félév) utolsó napján keletkezik-e az adófizetési kötelezettség. Ezért a jelenlegi módosítás kiegészítette az áfatörvény 16. §-ának (11) bekezdését, és kimondja, hogy az adófizetési kötelezettség a rendszeresen ismétlődő értékesítések esetén a felek által meghatározott teljesítési időpontban, ennek hiányában az elszámolási időszak utolsó napján, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adómegállapítási időszakának utolsó napján keletkezik. Azt, hogy az adómegállapítási időszak utolsó napja egyébként nem töri meg a felek általi időszakonkénti elszámolást, továbbra is pénzügyminisztériumi álláspont tartalmazza.
A pontosítás a törvény kihirdetését követő 45. napon lép hatályba, de már ezt megelőzően is lehet alkalmazni. Mivel az alkalmazásról az adózó dönthet, ezért az idén az eddigi szabályok szerint teljesített kötelezettségeket (bevallás, számlakiállítás) nem kötelező módosítani.
Lakóingatlan kezelése
Az eddig tárgyi adómentesnek számító lakóingatlan-kezelést 2003. január 1-jétől 25 százalékos áfa terheli. A szolgáltatás adókötelessé válása elsősorban a lakásszövetkezetek esetében jelent a gyakorlatban gondot. Ezért a mostani módosítás a lakóingatlan kezelését végző adóalany számára lehetővé teszi, hogy 2003. január 1-jére visszamenőlegesen tárgyi adómentességet válasszon. Az adózóknak az erre vonatkozó nyilatkozatot (adatmódosító lapot) 2003. március 28-ától, a módosítás kihirdetésétől számított 30 napon belül kellett benyújtaniuk az adóhatósághoz. A most tárgyi adómentességet választó adózónak, ha eddig élt adólevonási jogával, akkor a nyilatkozattételtől számított 15 napon belül önellenőrzést kell végeznie. Az önellenőrzéshez kérelmet is kell csatolni, ennek alapján az APEH mérlegelés nélkül mentesíti a kérelmezőt az önellenőrzési pótlék megfizetése alól.
Hatálybalépés
A 2003-ra vonatkozó áfaváltozásokról a törvény általános érvénnyel kimondta, hogy az új rendelkezéseket a 2002. december 31-ét követően keletkező adófizetési kötelezettségekre kell alkalmazni. Igaz volt ez a szabály például a telefonszolgáltatásokra is, amely egyébként folyamatos teljesítésűnek minősül, és ez évtől a számla 30 százalékára levonási tiltást tartalmaz a jogszabály. Ez azt jelentette, hogy a tavaly decemberre teljesített szolgáltatás esetében, amikor az adófizetési kötelezettség – a fizetés esedékességekor – 2003-ban keletkezett, a jogalkotó szándékával ellentétben már alkalmazni kellett a levonási tilalmat. Az évközi módosítás ezt megoldandó kimondja, hogy a folyamatos teljesítésű értékesítések esetén, ha a felek közötti elszámolási időszak kezdőnapja még tavalyi, akkor az áfatörvény 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. A módosítás január 1-jére visszamenőleges hatályú, tehát a decemberre vonatkozó, januári kifizetésű telefonszolgáltatások esetében a levonási jog korlátozását nem kell figyelembe venni, a már beadott bevallásokat ennek megfelelően módosítani lehet.
Az illetéktörvény módosítása
Az illetéktörvény módosítása a megemelkedett öröklési illeték hatálybalépését rendezi. Ennek keretében – pótlólag – kimondja, hogy ha az öröklésiilleték-kötelezettség még 2003. január 1. előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására idén is az elmúlt évi szabályokat kell alkalmazni. Természetesen csak akkor kell így eljárni, ha a korábbi szabályok az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek. A módosítás január 1-jére visszamenőlegesen lépett hatályba.
A számlakiállítás új szabályai
Az adóigazgatási azonosításra alkalmas számláról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet új szabályozással bővült, amelyet a nagy- és kiskereskedelmi értékesítések esetén kell alkalmazni április 15-étől. A rendelkezés a készpénzes vagy a készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetéskor írja elő kötelező erővel, hogy a kereskedő számlát, egyszerűsített számlát vagy számlát helyettesítő okmányt állítson ki akkor, ha az értékesítés bármely termékfajtából eléri vagy meghaladja a rendeletben foglalt mértéket és forintösszeget.
A vevőnek ilyenkor szándékától függetlenül közölnie kell a bizonylat kiállításához szükséges adatokat, így a nevét, címét, számlát helyettesítő okmány esetén adóigazgatási azonosító számát. Ezenkívül a bizonylatnak tartalmaznia kell az értékesített áru pontos megnevezését és annak egyedi beazonosítását lehetővé tevő adatait (fajtáját, méretét stb.).
A rendelet a mennyiségi korlát meghatározásánál külön kezeli a jövedéki termékeket és külön az egyéb árukat. Jövedéki termékek esetén a jövedéki törvényben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő vagy meghaladó vásárláskor kötelező a számlát kiállítani, míg az egyéb termékek esetén maga a rendelet melléklete tartalmazza a korlátokat. Ha bármely egyéb árunál a vásárlás eléri a mennyiségi korlát ötszörösét, akkor a vevőnek az adóalanyiságát is igazolnia kell. Az adóalanyiság igazolására a személyi igazolvány, meghatalmazás, bélyegző, aláírási címpéldány, cégbírósági végzés stb. szolgál.
Mint említettük, a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány kiállítására vonatkozó kötelezettséget – készpénzfizetés esetén – a kis- és nagykereskedelmi értékesítésekkor kell teljesíteni. Nagykereskedelemnek számít az új és használt – átalakítás nélküli – cikkek viszonteladása kiskereskedőknek, ipari, kereskedelmi, intézményi vagy szakmai felhasználóknak vagy más nagykereskedőknek, valamint a nagykereskedelmi értékesítés keretében végzett felvásárlás.
Nagykereskedés az is, ha az áru beszerzése vagy áru értékesítése érdekében kifejtett ügynöki tevékenység meghatározott kör részére történik. Idetartoznak:
– a nagykereskedők,
– a közvetítő kereskedők,
– az ipari elosztó szervezetek,
– az exportőrök és importőrök,
– a szövetkezeti beszerző társulások,
– a kereskedelmi vagy árubrókerek,
– a bizományosi kereskedők és ügynökök,
– a felvásárlók, illetve a mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkozó felvásárlók és szövetkezetek.
Kiskereskedelemnek számít a bizományosi, ügynöki kiskereskedelem mellett az új és használt személyi és háztartási cikk értékesítése, ha azt üzletben, csomagküldő szolgálaton keresztül, postai utánvéttel, házaló és utcai árus által a fogyasztók széles körében személyi vagy háztartási használatra értékesítik.
Az új bizonylatkiállítási kötelezettséget 2003. április 14-ét követően teljesített értékesítésekkor kell alkalmazni.
A számlakiállítási kötelezettséget a következő mértékek elérésekor, illetve meghaladásakor kell teljesíteni:
Jövedéki termékek
Ásványolaj:
– Motorbenzin (üzemanyagtartályon kívül) 40 l
– Gázolaj (üzemanyagtartályon kívül) 100 l
– Egyéb benzin 20 l
– Petróleum 50 l
– Tüzelőolaj 3500 l
– Kenőolaj és adalékanyag 10 kg
– Biodízel 100 l
Dohány:
– Cigaretta 1000 db
– Szivar 200 db
– Fogyasztási dohány 1000 g
Alkohol:
– Sör 50 l
– Pezsgő és köztes alkoholtermék 20-20 l
– Alkoholtermék 10 l
– Bor 90 l
Egyéb áruk:
– 500 forint egyedi érték alatt 100 db/fajta
– 500-5000 forint egyedi érték között 10 db/fajta
– 5001 forint egyedi érték felett 5 db/fajta
