Bővül a szolgáltatók köre
Több mint tíz év telt el azóta, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény deklarálta, miszerint az állami munkaközvetítői tevékenységen túlmenően magán-munkaközvetítés is folytatható – mondja Somodi Istvánné dr., a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) háttérintézménye, a Foglalkoztatási Hivatal főigazgató-helyettese. A magánközvetítők tevékenységének feltételeit azonban – egy erről szóló korábbi rendeletet hatályon kívül helyezve – a 2001. július 1-jén életbe lépett, a munkaerő-kölcsönzési és magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) kormányrendelet szabályozza. Ez rögzíti, hogy a munkaközvetítői tevékenység olyan szolgáltatások összessége, amelynek célja az álláskeresők és a munkát kínálók találkozásának elősegítése.
Vagyoni biztosíték
A rendelet kimondja, hogy magán-munkaközvetítést belföldi székhellyel rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint egyéni vállalkozó folytathat, ha a jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tesz, és az illetékes munkaügyi központ regisztrálta. Ez utóbbi viszont csak akkor veszi nyilvántartásba a kérelmezőt, ha a cégjegyzékbe vagy egyéb hatósági nyilvántartásba bejegyezték, ha megfelelő képesítéssel és gyakorlattal, valamint a munkájához szükséges helyiséggel rendelkezik, és az előírt esetekben a szükséges vagyoni biztosíték letétbe helyezését igazolja. Ez 300 ezer forint, ha a szolgáltató a munkát keresőtől a közvetítésért díjat kér, és 500 ezer forint, ha külföldre is kiterjed a tevékenysége.
A szabályozás rögzíti továbbá, hogy a magán-munkaerőközvetítés során tilos a munkát keresők között megkülönböztetést tenni nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez tartozásuk és más, a foglalkozással össze nem függő körülmény miatt.
Tájékoztatási kötelezettség
Ugyancsak tilos a jogszabály által kizárt, a nem létező és a sztrájkkal sújtott munkahelyre közvetíteni, továbbá jogszabálysértő feltételeket tartalmazó munkaerőigényt kielégíteni, valamint a témához nem tartozó adatokat kérni és nyilvántartásba venni.
Ezzel szemben az álláskeresőket tájékoztatni kell a felajánlott munkakör sajátosságairól, különösen a foglalkoztatás helyéről, idejéről, munkarendjéről, a műszakbeosztásról, és nem utolsósorban a várható kereseti lehetőségekről. E tájékoztatási szabályok azonban még szigorúbbak a külföldi munka esetén. A hibás vagy hiányos tájékoztatásból adódó kárért a magán-munkaközvetítők szigorú anyagi felelősséggel tartoznak.
A kormányrendelet – a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében – külön bekezdést szentel a munkaügyi központok és a magánközvetítők együttműködésének, s az utóbbiak számára évenkénti adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Egész évi tevékenységük eredményeiről, legfontosabb mutatóiról a következő esztendő januárjában kell benyújtaniuk írásos tájékoztatójukat a munkaügyi központoknak.
Beszédes számok
A Foglalkoztatási Hivatalban 2001. július 1-je óta negyedévente összesítik a megyei munkaügyi központok jelentéseit a magán-munkaerőközvetítőkről és -munkaerőkölcsönzőkről. A legutóbbi, rendelkezésre álló összesítések arról tanúskodnak, hogy Magyarországon az elmúlt év végén összesen 424 aktív közvetítőt és 278 kölcsönzőszervezetet, illetve -vállalkozót tartottak nyilván. Az előző negyedévhez képest a közvetítők száma 8-cal csökkent, a kölcsönzőké viszont 28-cal nőtt.
A területi eloszlást tekintve mintegy 40 százalékkal a főváros áll az élen, a sor végén pedig – egy közvetítővel és három kölcsönzővel – Tolna megye található. Dobogós helyen van Pest megye 29 és Fejér megye 24 közvetítővel, a kölcsönzők számát illetően pedig a fővárost Borsod-Abaúj-Zemplén megye követi 23, majd Komárom-Esztergom megye 20 céggel, illetve egyéni vállalkozóval.
Munkaerő-közvetítésre általában jogi személyiségű szervezetek alakulnak, nemritkán azonban alapítványok, egyesületek, betéti társaságok, iskolaszövetkezetek és egyéni vállalkozók is rászánják magukat arra, hogy összehozzák az álláskeresőket a munkaadókkal. A kimutatások szerint a magánközvetítők túlnyomó többsége a szolgáltatásért a munkavállalótól nem kér díjat.
Szakmai körökben vita tárgya, hogy a közvetítés a szolgáltatók számára mekkora üzlet. A többség nem kérdőjelezi meg, hogy e tevékenység hasznot hozhat, tény azonban, hogy amióta a Foglalkoztatási Hivatal nyilvántartást vezet, több mint száz vállalkozás jelentette be megszűnését. Az okokra nem kérdeznek rá, de a megyei központok szerint többségük a sikertelen próbálkozás miatt húzta le a rolót.
A nyilvántartásban 70 olyan magánközvetítő szerepel, amely külföldre is közvetíthet magyar munkaerőt. Számuk az utóbbi időben lényegesen nem változott. Egyébként a hivatal összesítése a munkavállalók és a munkaadók számára egyaránt nyilvános. Meg is csörren időnként a telefon, vagy bekopogtat egy-egy ügyfél megtudakolni, hogy egyáltalán létezik-e az a közvetítő, amely "európai szintű" fizetést biztosító hazai vagy külföldi állást ígér.
Egy év alatt: húszezren
A magán-munkaerőközvetítők látják, érzékelik, hogy tevékenységükben, eredményeikben évről évre hullámzás tapasztalható, és ezt bizonyítják a Foglalkoztatási Hivatal összesítései is. 2001-ben például a vállalkozások – országosan 400-nál valamivel többen voltak – megközelítően 20 000 munkavállalót közvetítettek ki hazai munkahelyekre, ami 75 százaléka volt az előző évinek. A legsikeresebben – 5200 eredményes közvetítéssel – a feldolgozóiparban, majd a kereskedelemben – 3500 – működtek, a bányászatban viszont mindössze 16 munkást sikerült elhelyezniük. A kereskedelem lényegében megmaradt a 2000. évi szinten.
A sikeresen kiközvetítettek közül mintegy 13 000 fizikai és nem kevés, 7000 szellemi foglalkozásút tartanak számon. A munkához juttatott fizikai dolgozók 43 százaléka betanított munkás volt, a többiek között megközelítően azonos arányban szerepeltek a szakmunkások és a segédmunkások. A magán-munkaerőközvetítők révén elhelyezkedők csaknem 50 százaléka 30 év alatti, 40 százaléka 30 és 49 év közötti munkavállaló volt, nagyjából fele-fele arányban férfi és nő, de az 50 év felettiek közül is mintegy 2800 próbálkozott eredménnyel.
A rendelkezésre álló összesítésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a magán-munkaerőközvetítők elégedett ügyfelei közül 9000-nek korábban is volt munkahelye, 13 000 viszont munkanélküli státusát cserélhette fel kenyeret adó állásra. Ez utóbbiak egyharmada szellemi pályán, csaknem kétharmaduk fizikai munka révén talált megélhetést, és köztük néhánnyal több volt a betanított munkás, mint 2000-ben.
Az országhatár nem akadályA 118/2001. számú kormányrendelet az értelmező rendelkezései között kimondja, hogy határokon átnyúló közvetítést – az állami szervezet mellett – magán-munkaerőközvetítők is végezhetnek. A külföldi állampolgárok Magyarországra történő közvetítésében azonban az állami szervezet tölt be meghatározó szerepet, mert egy ezzel kapcsolatos miniszteri rendelet szerint hazánkban külföldi állampolgárok csak engedéllyel foglalkoztathatók, és ehhez első lépésként a leendő munkáltatóknak munkaerőigény-bejelentést kell benyújtaniuk azon munkaügyi központ kirendeltségéhez, amelynek a területén a külföldit alkalmazni kívánják. A foglalkoztatható külföldiek számát a kormány minden évben külön határozza meg. A gyakornokok cseréjéről kötött kétoldalú kormányközi egyezmények, valamint az Ausztriával érvényben lévő, Burgenlandra kiterjedő, határ menti, úgynevezett ingázói egyezmény keretében évente mintegy 6000-en vállalhatnak munkát a szomszédos országon kívül Németországban, Franciaországban, Svájcban és Luxemburgban. Hasonló megállapodás van érvényben Szlovákiával és Romániával is. Havonta ugyancsak mintegy 6000 magyar állampolgár dolgozhat külföldön úgynevezett vállalkozói szerződések alapján, erre a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala adja meg a zöld jelzést. A nyilvántartott magánközvetítők évente készítenek jelentést a munkaügyi központoknak, majd ezeket az adatokat a Foglalkoztatási Hivatalban összesítik. A rendelkezésre álló legutóbbi kimutatások szerint (a 2002. évi adatok feldolgozása most van folyamatban) a magán-munkaerőközvetítők 2001-ben 2520 munkavállalót hoztak össze külföldi munkaadóval. Ez a szám érdemleges felfutásról tanúskodik, ugyanis csaknem 75 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A legtöbben, 855-en a vendéglátásban, illetve 423-an a szállításban, a távközlésben, 340-en pedig az építőiparban helyezkedtek el, de kapósnak bizonyultak az egészségügyi és a mezőgazdasági dolgozók is. A munkavállalók közül 1500-an előzőleg, itthon nem rendelkeztek munkaviszonnyal, többségük betanított és segédmunkát keresett volna, sikertelenül. A külföldön munkát vállalók 58 százaléka az EU tagországaiban, 31 százaléka pedig Európán kívüli országokban talált magának megélhetést. A szellemi foglalkozásúak nagyjából fele-fele arányban vették Nyugat-Európába és Európán kívülre az irányt, míg a fizikaiak 63 százaléka kötött ki az Unió országaiban, 23 százaléka Európán kívül, 14 százaléka pedig a többi európai országban. |
Kevesebb visszaélés tapasztalható
A magán-munkaerőközvetítők számát illetően a főváros az ország területi egységei között toronymagasan vezet. A Fővárosi Munkaügyi Központ (FMK) szakemberei azonban arra nehezen tudnak választ adni, hogy a 270 közvetítő – amelyek közül 47 külföldi közvetítésre is jogosult – sok-e vagy kevés. Mindenesetre a számok – ha nem is nagymértékben, de – folyamatosan emelkednek, ami arra utal, hogy nem lehet rossz üzlet a magán-munkaerőközvetítés.
Kötelező regisztráció
A szakemberek nem csak feltételezések alapján vonhatnak le a maguk számára következtetéseket – mondja Molnár Pál, az FMK ellenőrzési osztályának vezetője. A 118/2001. számú kormányrendelet ugyanis a hatósági ellenőrzésről is intézkedik, és a joggal a munkaügyi központokat ruházza fel.
Az ellenőrök elsődlegesen a szervezetek regisztrációját vizsgálják, ugyanis a vonatkozó kormányrendelet előírja a nyilvántartásba vételi kötelezettség teljesítését – még a közvetítői tevékenység megkezdése előtt. Ha – az éves munkaterv szerint, vagy a valamilyen bejelentés alapján megvizsgált – közvetítők nem szerepelnek a nyilvántartásban, akkor menthetetlenül küldik a felszólítást a tevékenység megszüntetésére, és az ezer forinttól 100 ezer forintig terjedő rendbírság sem marad el. Ez utóbbi kiszabásánál az ellenőrzési osztálynak nincs mérlegelési jogköre, csak az összeg meghatározására van hatásköre.
Az osztály munkatársai azt vizsgálhatják, hogy a közvetítők az előírásoknak megfelelően dolgoznak-e, illetve rögzíthetik, ha becsapják az ügyfelet. Ez esetben azonban már nem az ő feladatuk a szankcionálás. Hivatali kötelességük viszont, hogy az illetékes rendőrhatóságnak átadják az ilyen ügyeket.
Óvatos álláskeresők
Mostanában kirívó esetek viszonylag ritkán bukkannak fel, ám a 90-es évek közepén gyakran milliós károkozás miatt háborogtak az emberek. Gyakorta előfordult, hogy a szélhámosok átlagon felüli körülmények között végezhető, főként külföldi munkákat ígértek a jóhiszemű embereknek, és előre elkérték a tekintélyes közvetítői díjat is. Tették ezt annak ellenére, hogy külföldi munkalehetőséggel rendelkeztek volna. Ezek az esetek mindig rendőrhatósági eljárást vontak maguk után.
Ma már valamivel óvatosabbak az állást keresők, de panaszok ma is előfordulnak. Kifogásaikkal sokan egyenesen a munkaügyi központhoz fordulnak, mások azonban – nem tudván az intézmény ellenőrzési jogköréről – a rendőrségnél, a munkavédelmi vagy a fogyasztóvédelmi felügyelőségnél, illetve más társszerveknél tesznek bejelentést. De azok minden esetben az FMK-hoz továbbítják az iratokat.
A panaszosok többnyire az egyes magán-munkaközvetítők által jogszerűen kért regisztrációs díjak ellenértékét kifogásolják, illetve a tényleges állásokat hiányolják: a közvetítések ugyanis sokszor eredménytelenek.
Jogtalan haszonszerzés
Már betöltötték az állást, nem időszerű a téma, fiatalabbra gondoltak, alacsony a bér – ilyen és hasonló okok miatt válik sikertelenné az ügylet, míg mások hetek, hónapok néma csendje után veszítik el türelmüket. Molnár Pál tapasztalatai szerint a közvetítők nagyobb hányada szó nélkül visszafizeti a regisztrációs díjat, legfeljebb a kezelési költséget vonja le, de vannak, akik mereven elzárkóznak a kérés teljesítésétől, mondván, reklamációnak helye nincs. Ha felmerül, és alaposnak látszik a munkaközvetítővel szemben a jogtalan haszonszerzés gyanúja, az ellenőrök nem hagyják szó nélkül, és az ügy a rendőrségre kerül.
Azok a magán-munkaközvetítők, akik nem kérnek díjat a munkavállalóktól, eredményes közvetítés esetén a munkaadóktól fogadnak el honoráriumot. Ezzel kapcsolatban az osztályvezető elmondja: maga is hallott olyan vállalkozókról, akik "a gyertyát mindkét végén égetik", azaz a munkavállalóktól és a munkaadóktól is elkérik a "költségeket", ám személyesen ilyenekkel még nem találkozott. Az a tapasztalata, hogy a közvetítők egymás munkáját is szemmel tartják, és az ügyfelek is rendre "érdeklődnek", ezért a korábbinál jóval kevesebb a visszaélés.
Úgy tűnik fel, hogy mára többé-kevésbé kialakult egy megbízható, szakmailag felkészült magán-munkaerőközvetítői gárda, amely kiveti magából az oda nem valót. Két-három éve még előfordult, hogy a közvetítők jelentették be társaik szabálytalanságait, egy ideje azonban ilyesmi nem fordul elő.
Saját adatbázis
Találgatások tárgya, hogy a magán-munkaközvetítők honnan veszik az ügyfeleiknek ajánlott üres állások címeit. Az ellenőrzési osztály vizsgálódásai erre nem terjednek ki, erről csupán feltételezések alapján mondhatnak véleményt.
Elvileg nem kizárt például, hogy éppen a munkaügyi központok, kirendeltségek hirdetőtábláiról olvassák le a betöltendő munkahelyek címeit. A munkaadók ugyanis üres állásaik bejelentésekor azok nyilvánosságra hozataláról is nyilatkoznak, és ha ehhez hozzájárulnak, akkor ajánlataik bárki számára hozzáférhetők. Feltehetően az újságok apróhirdetéseit is hasznosítják egyesek. Az osztályvezető szerint azonban a komolyabb, a munkájukat hivatásszerűen végző közvetítők saját adatbázist alakítottak ki, s vállalatok egész sorával tartják folyamatosan a kapcsolatot. Felderítik, vagy ahogy mondani szokták: felhajtják az állásokat.
Ami az érem másik oldalát illeti: míg az állami foglalkoztatási szervezet a munkaadóknak mindenekelőtt a munkanélkülieket közvetítheti ki, a magán-munkaerőközvetítők bárhonnan "szerezhetnek" munkaerőt. Ekképpen az állásban lévők közül is, illetve a fejvadászat révén.
Személyes találkozó
A Fővárosi Munkaügyi Központ 06-80-200-470-es ingyenes zöldszámán minden munkaügyi témában, így a magán-munkaerőközvetítők regisztrációjáról is érdeklődni lehet. Ettől függetlenül azonban sokan fordulnak közvetlenül is az ellenőrzési osztályhoz, és tájékozódnak egy-egy közvetítő felől. Ilyenkor az osztály munkatársai is megnézik a nyilvántartást, és ha nem találják meg az adott nevet, címet, telefonszámot, akkor kiszállnak a helyszínre.
Gyakori, hogy az újságok álláshirdetéseiben csak telefon- vagy postafiókszám szerepel. Mint Molnár Pál mondja, nekik módjuk van arra, hogy ha nem titkos a telefonszám, akkor kiderítsék: kit és mit fednek a titokzatos információk. A dolgozóknak azonban nem érdemes kockáztatni. Munkavállalási ügyeiket körültekintően, és ha egy mód van rá, személyes megbeszélés keretében célszerű intézni.
Lendületben a munkaerő-kölcsönzés
A munkaerő-gazdálkodás egyik sajátos, napjainkban mindinkább terjedő ága a munkaerő-kölcsönzés, amelynek segítségével különösen a nagy külföldi és hazai tulajdonú cégek oldják meg vagy enyhítik átmeneti munkaerőgondjaikat. Az első kölcsönzők a rendszerváltozást követően jelentek meg a hazai piacon, de számuk ma már megközelíti a két tucatot. Évente több tízezer munkavállalót közvetítenek ki a kölcsönvevő cégeknek.
Erről a fejlett piacgazdaságú országokban általánosan elterjedt foglalkoztatási formáról elmondható, hogy előnyös a benne részt vevő valamennyi szereplő számára. Kedvező a kölcsönvevőnek, mert különösebb adminisztráció nélkül, némi felár ellenében jut a szükséges időben megfelelő képzettségű munkaerőhöz. Kedvező a kölcsönadónak, mert a kölcsönzésből profitál, és nem utolsósorban hasznos a munkavállalónak, mert törvényes keretek között hosszabb-rövidebb ideig tartó munkához jut. Esetenként olyanhoz, amely főfoglalkozású munkaviszonyra is konvertálható.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 2001. július 1-jén hatályba lépett rendelkezései – mint Somodi Istvánné dr. egy, a munkaerő-közvetítés és -kölcsönzés jogi hátterét összefoglaló tanulmányában rámutat – új fejezetet nyitottak a munkaerő-kölcsönzés terén. A törvény rögzíti, hogy a munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre átengedi a kölcsönvevőnek.
Együttműködő partnerek
A kölcsönzés csak a három szereplő együttműködésén alapulhat. Fontos, hogy a kölcsönzést a két munkáltató között a polgári jog szabályai alapján létrejött szerződés alapozza meg, amit írásba kell foglalni. Ennek tartalmaznia kell a kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét és az elvégzendő munka jellegét.
Ugyancsak figyelmet érdemel a törvénynek az a bekezdése, amely kimondja, hogy a kölcsönzés időtartama alatt a munkáltatót megillető jogok, illetve kötelezettségek megoszlanak a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között. A korábbi vitákat elkerülendő ugyanis egyértelművé vált, hogy kizárólag a kölcsönbeadó jogosult, illetve köteles a munkaviszony megszüntetésére, a munkabér megfizetésére, valamint a munkaviszonnyal összefüggő bevallási, adatszolgáltatási, levonási és befizetési kötelezettség teljesítésére.
A kölcsönvevő viszont felelős a munkavédelmi, a nők, a fiatalok, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a munkavégzésre, a munkakör átadás-átvételre, valamint a munkaidőre és a pihenőidőre, illetve az ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartásáért.
Szerény nyereség
A tisztán magyar tulajdonban lévő MULTI-MAN cégcsoport immáron kilenc éve foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel. Bár az üzletágat a klasszikus munkaerő-közvetítés és a tanácsadás mellé pluszként vették fel annak idején, Szűcs László, a cég vezető tanácsadója szerint azonban szép lassan felfejlődött a többi ágazat mellé, és ma már olajozottan működik.
Forgalmukat érzékelteti, hogy – megközelítőleg – hónapról hónapra ezer embert kölcsönöznek a különböző munkahelyeknek: elsősorban külföldi nagyvállalatoknak és a nagyobb magyar cégeknek. Az éves kölcsönzési órák száma meghaladja az 1 millió 300 ezret. Ennek ellenére tévedés lenne azt hinni, hogy valami nagy üzletről van szó. Egy titkárnő például náluk óránként 1200, egy több nyelven beszélő könyvelő 3500 forintért "kapható".
A kölcsönzésnek tehát viszonylag szerény a nyereségtartalma, de ez nemcsak a józan önmegtartóztatás, hanem a hazai piaci kereslet-kínálat korlátozottságával is magyarázható. Az árakban egy bizonyos határt nem léphetnek túl, mert különben a vállalatok nem vennék igénybe a szolgáltatásukat. Találkoztak olyan neves ázsiai vállalattal, amely az árajánlatban filléres tételeket is megkövetelt. A MULTI-MAN teljesítette a kívánságot, mert hosszú távú partnerkapcsolatokra törekszik.
Stabil bevételi forrás
Mindezzel együtt a kölcsönzés stabil, folyamatos bevételi lehetőség – mondja a vezető tanácsadó, majd a jogszabályokat elemzi. Szerinte a kormányrendelet azzal, hogy több vitás kérdést rendezett, meg is rostálta a cégeket, legalábbis átmenetileg.
Csak üdvözölni lehet például, hogy a kölcsönzést – formai kötöttségeivel – jól érzékelhetően a munkaviszony felé tolta el, mert előtte gyakori volt a fekete-, a szürkefoglalkoztatás. A jogszabály most kimondja: a kölcsönvevő köteles meggyőződni arról, hogy a kölcsönadó előírás szerint működik-e, s megfelelően regisztráltatta-e magát az illetékes munkaügyi központban.
Helyes a munkáltatói jogkör megosztott gyakorlása is. Továbbá fontos, hogy a jogszabály arra sarkallja a megbízókat, a kölcsönvevőket, miszerint csak legálisan működő vállalkozással szerződjenek. Ezt a fővárosban és a környékén be is tartják, de ahogy távolodunk – kelet felé – a fővárostól, Szűcs László tapasztalatai szerint lazulnak a kötöttségek.
Kísérlet győr-moson-sopron megyébenOrszágosan egyedülálló kísérletbe kezdett a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ: az Országos Foglalkoztatási Közalapítvánnyal (OFA) együttműködve, az OFA keretein belül munkaerő-kölcsönzési kft.-t alapított, amely január 1-jétől tevékenykedik. A kezdeményezés iránt megyeszerte nagy az érdeklődés. A piac iránt érzékeny vállalkozások egy része eddig is kapcsolatban állt magánkölcsönzőkkel, azonban várakozásuk szerint megbízható segítséget jelenthet az állami garanciával működő kft., amelynél a nyereségorientáltság egy közhasznú munkaerő-kölcsönző sajátosságaival ötvöződik. Az ötlet megvalósítója, Rimányiné Somogyi Szilvia, a munkaügyi központ igazgatója kifejti: ők – a magánkölcsönzőktől eltérőn – a kiválasztott dolgozókat minél hosszabb ideig megpróbálják "kézben tartani", illetve a foglalkoztatások közötti időszakokban folyamatosan képezni, felkészíteni azokra az irányokra, amelyeket a munkaerőpiac igényel. Az új szolgáltatási formánál bizonyos munkamegosztás érvényesül. A központ készíti fel a munkanélkülieket a foglalkoztatásra, míg a tényleges kölcsönzés az OFA Híd Kft. feladata. A végső cél a munkavállalók tartós elhelyezése, aminek érdekében kedvezményeket is adnak. Például alacsonyabb kölcsönzési díjat állapítanak meg. A befolyó profit az állomány képzését, átképzését szolgálja. Éppen a közelmúltban indítottak például egy bőrdíszműves-tanfolyamot, mert egy olyan cég telepedett le a megyében, amelynek a bőriparban jártas munkások kellenek. A kísérletbe kezdetben 50 munkanélkülit vonnak be, de már látható, hogy hamarosan legalább 300-ra növelik a létszámot. Betanított munkásokkal kezdenek, mert ebben a körben a legerősebb a mozgás, ám a tanév végeztével, mire elindul a pályakezdő fiatalok áradata, megteremtik a lehetőségét, hogy ők is bekapcsolódjanak a rendszerbe. Nagy számban várható például Győrben és környékén a főiskolát, egyetemet végzettek kirajzása. A megyében jelenleg mintegy 8000 munkanélkülit tartanak nyilván, bőven akad köztük kölcsönözhető munkavállaló. Később szeretnék a kört másokra is kiterjeszteni, a megyei munkaügyi központban ugyanis olyanok is megfordulnak – havonta 24-25 000-en –, akik állást szeretnének változtatni. |
Bevált a foglalkoztatási "kísérlet"
Amikor mintegy másfél éve a Vivendi Telecom Hungarynál, az ország második legnagyobb vezetékestelefon-társaságánál felmerült a szolgáltatások bővítésének gondolata – konkrétan a telefonos ügyfélszolgálat fejlesztése –, a szükséges létszámnövelést munkaerő-kölcsönzéssel oldották meg. Az állományi létszám emelésére ugyanis nem volt lehetőség, viszont a call center sokasodó feladatainak ellátása új munkatársak közreműködését igényelte.
Meghívásos tender
A Vivendinél munkaerő-kölcsönzéssel korábban még nem éltek, a humánvezetők azonban, mint Elek Andrea HR-fejlesztési osztályvezető mondja, jól ismerték a munkaerőgondok megoldásának ezt a formáját. Tisztában voltak azzal is, hogy melyek azok a kölcsönzéssel foglalkozó cégek, amelyek jó hírüket megbízhatóságuk révén szerezték meg. A meghívásos tenderre közülük négytől kértek be ajánlatot, majd alapos mérlegelés után döntöttek a Vivendi számára legelőnyösebbnek ítélt mellett.
Tagadhatatlanul fontos szempont volt az ár. Annál is inkább, hiszen a kölcsönzés – a kölcsönadó cég profitja miatt – még az előnyös ajánlat mellett is többe kerül a Vivendinek, mint ha maga vett volna fel ügyfélszolgálati munkatársakat. Ez a többletkiadás azonban – az osztályvezető szerint – busásan megtérül a többi között abban, hogy nincs gondjuk az adminisztrációval, és mintegy készen kapnak annyi munkavállalót, és olyan felkészültségűt, amennyit és amilyet meghatározott időre igényelnek. Ebben az esetben különös jelentősége van a létszámnak, amely a feladatoktól, a különböző üzleti akcióktól függően változó.
Az eltelt másfél év alatt például volt olyan időszak, amikor negyven, többnyire ifjú hölgyet és urat kölcsönöztek, most – telefonos értékesítésre – éppen tizenegyen vannak a Vivendinél.
A társaság élt egy másik kölcsönzés kínálta lehetőséggel is, nevezetesen: főállásba vett fel egy tucatot a nála dolgozó kölcsön-munkavállalók közül. Ezt egy nagyon tudatos munkaerő-politika részeként tették – teszi hozzá az osztályvezető.
E foglalkoztatási forma előnyei közé tartozik ugyanis, hogy a kölcsönvevő megismerheti munka közben az embereket, és amikor üresedés van – valaki megválik a cégtől, gyesre vagy hosszabb ideig tartó betegállományba megy –, a legjobbak közül átemelhet egy-egy munkavállalót a saját állományába. Egyébként, Elek Andrea tapasztalatai szerint, ez a lehetőség a kölcsönben lévők számára motiváló tényező.
Egészében véve a Vivendinél nem bánták meg a kölcsönzést, "külső" munkatársaik mind szakmailag, mind emberileg felveszik a versenyt a belsősökkel, harmonikusan beilleszkednek a helyi közösségbe. Igaz ez a másik oldalról is: a nőnapi virágot ugyanolyan szeretettel nyújtották át nekik a férfiak, mint állandó munkatársaiknak, megkülönböztetés semmilyen téren sem tapasztalható.
Ezzel együtt Elek Andrea szerint a kölcsönzött munkatársak számát nem kívánja bővíteni a társaság, pillanatnyilag nincs erre indok. De a meglévőkre, illetve erre a foglalkoztatási megoldásra a jövőben is támaszkodni kívánnak.
Országos célvizsgálat – tanulságokkal
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) a fővárost és valamennyi megyét átfogó, a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályi előírások betartását ellenőrző célvizsgálatot tartott a múlt év őszén. A szeptemberi-októberi akció a február elejétől az augusztus végéig terjedő időszakot ölelte át. A vizsgálódásban 127 felügyelő vett részt.
Élen a káefték
Az ellenőrzés időszakában a munkaügyi központok 252 kölcsönzéssel foglalkozó céget tartottak nyilván, több mint egyharmadát a fővárosban. A sorban 16-17 vállalkozással Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megye következett, míg a sereghajtók között 3-3 kölcsönzővel Baranya, Tolna és Somogy megye volt található.
A nyilvántartási számmal rendelkező kölcsönbeadók 96 százaléka korlátolt felelősségű társaságként jegyeztette be magát, de akadt három részvénytársaság és hat szövetkezet is. Kilenc megyében bukkantak a felügyelők csak papíron létező, de tényleges munkát nem végző kölcsönzőkre, néhányan pedig 2003. január 1-jét jelölték meg kezdési időpontnak. Egyes cégeket nem leltek fel a megjelölt címen, és olyanokkal is találkoztak, amelyek éppen az idő tájt szüntették meg tevékenységüket.
A felügyelőségek munkatársai a kölcsönvevő vállalatok teljes körét is szerették volna feltérképezni, ám ez némi nehézségbe ütközött. Egy-egy kölcsönbeadó ugyanis több kölcsönvevővel áll szerződéses kapcsolatban, a fővárosban például több százra becsülhető a számuk. Fejér megyében van olyan tekintélyes cég, amely 35 vállalatot tartott számon partnerei között.
Hiányos szerződések
A felügyelők külön vizsgálódtak a kölcsönbeadóknál és külön a kölcsönvevőknél, s míg az előbbiek 53, az utóbbiak 46 százalékánál találtak valamilyen szabálytalanságot.
A kölcsönbeadók ellenőrzései során gyakran rótták fel szabályszegésként a munkavállalókkal kötött munkaszerződések hiányosságait. Visszatérő hiba volt például, hogy a felek nem rögzítették, miszerint munkaerő-kölcsönzés céljából jött létre a jogviszony. Sok helyen próbaidőt kötöttek ki a munkaszerződésben, alkalmi munkavállalói könyvvel vagy megbízási szerződéssel foglalkoztattak, szövetkezeti tagot kölcsönöztek, illetve: eredetileg nem a kölcsönzés céljából megkötött munkaszerződést módosítottak – utólag – kölcsönzésre.
De akadt példa arra is, hogy a kölcsönbeadó nem tájékoztatta kellő időben és módon a munkavállalót a foglalkoztatás feltételeiről, sőt külföldi állampolgár is "belekeveredett" a munkaerő-kölcsönzésbe. Csaknem 2000 munkavállaló hátrányára történt munkabérrel, és 200 munkavállalóéra szabadsággal kapcsolatos szabálytalanság.
Késedelmes fizetés
Mint a főfelügyelőség összesítéséből kiderül, a kölcsönvevő munkáltatók leginkább a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat szegték meg. A felügyelők félszáz ilyen rendellenességre bukkantak. A második helyen a munkaidőre vonatkozó előírások megszegése áll, ez csaknem másfél ezer munkavállalót érintett hátrányosan. A pihenőidőt is nagyvonalúan kezelik sokfelé. De előfordult az is – nem is egyszer –, hogy a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezte; a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó a munkáltatói jogok megosztására vonatkozó szabályt szegte meg; hiányos volt a kölcsönvevő tájékoztatása, illetve a bérfizetés alapjául szolgáló adatok hiánya miatt késett a fizetés.
A felügyelők a vizsgált hét hónapot áttekintve mindösszesen egy olyan esettel találkoztak – Vas megyében –, hogy a kölcsönbe adó kft. azonnal más munkáltatóhoz irányította a munkavállalót, amint az előző munkahelyen a foglalkoztatása megszűnt, és ezzel folyamatosan biztosított számára munkaviszonyt. A fővárosban többször előfordult, hogy a kölcsönvevő – a kölcsönzési idő megszűnése után – főállásban foglalkoztatta tovább a kölcsönzött dolgozót. A szabálytalanságok megszüntetése érdekében az OMMF felügyelői összességében csaknem 300 különböző határozatot hoztak, és megközelítően 40 millió forint bírságot szabtak ki.
Szorosabb együttműködés a munkaadókkal
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a kormányzat számára – a munkaügyi központok közreműködésével – félévente készít rövid távú munkaerő-piaci prognózist. E munkát Székely Judit, a tárca helyettes államtitkára irányítja. A szakemberek legutóbb szeptemberben 4550 munkaadónál tájékozódtak az idei első félévre vonatkozó terveikről, és a válaszokból a korábbi évekhez hasonló munkaerőmozgásokra lehet következtetni. A vállalatok elbocsátásokat és felvételeket egyaránt jeleztek, összességében azonban – várhatóan – némiképp nő a munkaerő iránti kereslet.
"Rásegítő" szerepkör
A megkérdezett cégek 14 százaléka jelezte, hogy bizonyos munkakörökben több mint egy éve képtelen munkaerőt találni. Az egészségügy területén működő szervezeteknél ez az arány csaknem 50 százalékos, e körben ugyanis minden második megkérdezett kisebb-nagyobb mértékű létszámhiánnyal küszködik. A nemzetgazdasági ágak többségére jellemző, hogy leginkább a szakképzett fizikai dolgozók iránti kereslet kielégítetlen.
Mindebből az következik, hogy van, és a jövőben is lesz feladatuk a munkaerő-közvetítőknek – hangsúlyozza a helyettes államtitkár. E munkában a meghatározó szerep az Állami Foglalkoztatási Szolgálatra hárul, azonban kiegészítő tevékenységet a magán-munkaerőközvetítő szervezetek is folytathatnak. A felmérés tapasztalatai szerint a munkaügyi központok és kirendeltségek szerepe a vizsgált vállalati körben jelentős, megegyezik az egy évvel ezelőttivel. A megkérdezettek fele az üres álláshelyeket a központok segítségével kívánja betölteni.
Az állami munkaközvetítő irodák legstabilabb partnerei – összességében – továbbra is a mezőgazdasági üzemek, de a kereskedelmi cégek ugyancsak az átlagosnál nagyobb arányban veszik igénybe szolgáltatásaikat. Noha a hirdetések súlya számottevő, azonban a magán-munkaközvetítők piaci részesedése szerényebb, mint ahogy az a köztudatban él. A szakemberek az előrejelzés összeállításakor külön rákérdeztek a munkaerő-toborzás eszközeire. Ezek szerint 23,4 százalék a hirdetést, 5 százalék a pályázatot jelölte meg. Mindössze 1,3 százalék válaszolta azt, hogy magánközvetítőhöz fordul gondjai enyhítésére, vagy fogad el tőle szolgáltatást. Viszonylag magas viszont a munkaerőigény kielégítésének "egyéb" formája.
Személyes kapcsolatok
Székely Judit rámutatott arra, hogy vannak munkakörök – például a vezető köztisztviselőké –, ahol csak pályázat útján lehet a posztot betölteni, az "egyéb" alatt pedig jobbára a családi, a baráti, a személyes kapcsolatokat kell érteni. Az 50 százalékot megközelítő állami közvetítői arányon nincs csodálkoznivaló, ez Nyugat-Európában is 30-45 százalék között mozog. Igaz, a hazai eredményben az is benne van, hogy a felmérést végző munkaügyi szakemberek általában azokat a szervezeteket kérdezték meg, amelyekkel egyébként is kapcsolatban állnak.
A mezőgazdaság, a kereskedelem, a feldolgozóipar, az építőipar azért biztos és visszatérő partnere a szolgálatnak, mert ezen ágazatokban javarészt segéd- és betanított munkásokat keresnek nagy tömegben. Ugyanakkor a posta, a szállítás és a raktározás területén viszonylag alacsony az arány, mert náluk eléggé kiterjedt a belső képzés, és ily módon saját maguk próbálják pótolni a munkaerőt.
A magánközvetítőknek tíz éve csaknem azonos, 1,3-1,6 százalékos piaci részesedése lényegében nem kevesebb, mint az EU tagállamaiban. E mérték azért is ekkora, mert hazánkban elég szigorú szabályok alapján lehet magán-munkaerőközvetítést végezni. Másfelől, mert közülük sokan bizonyos rétegekre specializálódnak. Szép számmal található magasan képzett szakembert, felső vezetőt közvetítő fejvadász. Külföldre is jobbára kvalifikált szakmunkásokat, idegen nyelveket beszélőket, esetleg több diplomával rendelkezőket ajánlanak, vagy különleges igényeket elégítenek ki egy-egy ágazat számára.
Rivalizálás nélkül
Mindenesetre a tények azt jelzik: érzéki csalódás, hogy a magánközvetítők túltengenének hazánkban – mondja Székely Judit. Ugyanakkor az állami szolgálatnak nem a konkurensei, viszont jól kiegészíthetik azt, úgy mint az EU tagállamaiban. Mindenesetre az is tény, hogy a közvetítők az eddiginél hatékonyabb munkát is végezhetnének. Ezt azonban megnehezíti a hivatalosan nyilvántartott üres állások viszonylag alacsony száma, illetve a munkanélküliek összetétele. Az év elején például a munkaügyi központok a munkahelyek jelzései alapján mintegy 32 000 betöltetlen álláshelyet regisztráltak, 2000-rel kevesebbet, mint decemberben. A januárban nyilvántartott munkanélküliek száma ezzel szemben valamivel több mint 374 000 volt, ez viszont 3000-rel haladta meg a decemberit.
A téli hónapok adataiból azonban messzemenő következtetést nem lehet levonni – mondja a helyettes államtitkár. Legalábbis az üres helyekre vonatkozóan nem, a szám ugyanis a nyári hónapokban az 50 000-t is megközelíti. A kép így sem teljes, mert a munkáltatók egy része nem jelenti be az igényeit. Sem most, sem akkor nem annyi tehát az üres állás, mint amennyit a számok mutatnak, hanem annyiból gazdálkodhat a munkaügyi szervezet.
A foglalkoztatási törvény alapján a munkáltatóknak elvileg minden üresedést közölniük kellene a munkaügyi központokkal, de ennek a törvényi kötelezettségnek bizonyos hányaduk nem tesz eleget. A mulasztásnak tulajdonképpen szankciója nincs. Sok munkáltató ugyanakkor azt hiszi, hogy a központok csak nagyon alacsonyan kvalifikált, szakképzetlen, tartósan állástalan munkaerőt tudnak kiközvetíteni, holott a valóság mást mutat.
Diplomás állástalanok
A tárca mindenesetre igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy megváltozzon a munkáltatók véleménye az állami szolgálatról. Ezért például a Fővárosi Munkaügyi Központ Budapesten külön irodát nyitott az állástalan diplomások közvetítésére, és a munkáltatók – a kezdeti tapasztalatok szerint – ide szívesebben jelentik be kvalifikált munkaerő-igényeiket. Különös figyelem övezi a pályakezdőket is: a munkaügyi szervezet külön támogatásokkal próbálja vonzóbbá tenni e réteget a munkáltatók számára. Hozzájárulnak például a betanítási költségekhez, és alkalmazásukkor bértámogatásra is lehetőség van.
A minisztérium a jövőben nagyobb kezdeményező szerepet szán a munkaügyi központoknak és kirendeltségeknek. Egy, az elmúlt évben PHARE-támogatással indult program például a szolgáltatás korszerűsítését tűzte ki célul, külön fejezete pedig a munkaerő-közvetítés fejlesztését célozza. A vállalatokkal való hatékonyabb kapcsolattartás érdekében több szakembert állítanak rá e feladatra, akik főtevékenységként látják el a dolgukat.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a jövőben az eddiginél jobban bevonja a hatókörébe a kis- és középvállalkozásokat is, mert ma Magyarországon ez a kör a legnagyobb munkaerő-felvevő és a legjobb munkaerő-megtartó. De az állami szervezetek a korábbiaknál erőteljesebben kívánnak támaszkodni az egyéb helyi, regionális és kistérségi munkaerő-piaci szereplőkre, például a kamarákra.
Külhoni piacok
A magán-munkaerőközvetítők jövőbeni szerepéről szólva Székely Judit kétségét fejezte ki, hogy a számuk lényegesen gyarapodna, tevékenységi területük azonban az uniós belépéssel biztosan változik majd.
Minden csatlakozó ország, így hazánk is tagja lesz az Európai Foglalkoztatási Szolgálatnak (EURES), ami azt jelenti, hogy a munkáltatók számára lehetővé válik – a brüsszeli központon keresztül – üres állásaik tagországokban történő meghirdetése is. Ez ugyan az állami rendszer révén bonyolódik le, de az országhatárokon átnyúló munkaerő-közvetítés a magánvállalkozásokat is érinti, hiszen előttük szintén kitárulnak a külföldi piacok. Az állami és a magán-munkaerőközvetítés arányaiban nem vár lényeges elmozdulást Székely Judit.
Ami a munkaerő-kölcsönzést illeti, a tárcánál gondolkodnak azon, hogy miként lehetne a regisztrált munkanélkülieket ily módon állami keretek között is foglalkoztatni. Ha beválik a győri kísérlet, ez a munkaerőgondok enyhítésének egyik jövőbeni útja lehet.
