Adónyomozás

A 2002. évi LXVI. törvény elfogadásával az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Bűnügyi Igazgatósága megszűnt, bűnüldözési és nyomozó hatósági feladatait az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságán belül létrehozott Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság folytatja. Az új nyomozó szerv vezetőjét az országos rendőrfőkapitány – az APEH elnöke véleményének kikérése után – nevezi ki. Addig az irányítást miniszteri biztosként dr. Tiborcz János rendőr ezredes látja el.

Adónyomozóból pénzügyi nyomozó

Az elsősorban adó- és társadalombiztosítási csalás, valamint csődbűntett felderítésére szakosodott nyomozók munkáját minden bizonnyal jelentősen megkönnyíti, hogy fegyvertárukból január elsején nem kellett törölniük a titkos információgyűjtést. Igaz, ehhez némi szervezeti változtatásra volt szükség, de a 2001-es alkotmánybírósági határozat tiltását, úgy tűnik föl, csak így kerülhették ki. A 31/2001. (VII. 11.) AB-határozat ugyanis alkotmányellenesnek minősítette, hogy az APEH Bűnügyi Igazgatóságának nyomozói a titkos információgyűjtés különféle változatait alkalmazták munkájuk során, ezért a taláros testület 2002. december 31-ével megszüntette az adónyomozóknak ezt a jogát. Azzal azonban, hogy az APEH Bűnügyi Igazgatóságát jogutód szervezetként az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának szervezetébe sorolták, a most már pénzügyi nyomozóknak nevezett munkatársak elől ez a jogi akadály elhárult. Ezt a szervezetet ideiglenesen irányító dr. Tiborcz János igen lényegesnek tartja, mert szerinte a pénzügyi nyomozók éppen olyan jellegű cselekményekben nyomoznak, amelyek felderítése szinte elképzelhetetlen titkosan végzett adatgyűjtés nélkül.

Információforrások

A pénzügyi nyomozók hatáskörébe tartozó bűncseleményekről a nyomozók alapvetően három forrásból szerezhetnek tudomást. Az egyik és talán legfontosabb forrás, amikor az adóhatóság a legkülönfélébb ellenőrzései alkalmával bűncselekmény alapos gyanújára bukkan. A pénzügyi nyomozók számára a felszámolóbiztosok is szolgáltatnak olyan adatokat, amelyek alapján elkezdődhet a nyomozás. De az előző két forrás mellett a nyomozók saját felderítésük során is juthatnak olyan információkhoz, amelyek alapos indokul szolgálhatnak a további vizsgálódáshoz. Ez pedig Tiborcz János szerint nem működne titkos információgyűjtés nélkül. Hiszen – mint mondja –, a pénzügyi vagy az adócsalással összefüggő cselekmények jellemzően olyan jellegű bűncselekmények, amelyek felderítéséhez belső információkra, csak titkos nyomozási módszerekkel megszerezhető adatokra van szükség.

Az ötödik nyomozó hatóság

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bűnügyi Igazgatósága 1999. február 1-jén a rendőrség, az ügyészség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség mellett ötödik nyomozó hatóságként jött létre. Az adónyomozók a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 16. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekményekben, az eljárási törvény szabályai szerint tevékenykedtek. A Be. említett szakaszában felsorolt bűncselekmények közül az adónyomozóknak a legtöbb munkát – a statisztikai adatok tanúsága szerint – az adó- és társadalombiztosítási csalások, valamint a csődbűntettek adták.

Azonos jogok

Ez év január elseje óta tehát már az ORFK pénzügyi nyomozói kopogtathatnak a valamilyen okból gyanússá vált munkáltatónál, vagy más adózónál. A szervezeti változtatás következtében a köztisztviselő pénzügyi nyomozóknak ugyanazok a jogai és kötelezettségei, mint a hivatásos állományú rendőröknek. Leszámítva, hogy kényszerítő eszközöket – bilincs, gumibot, könnygázspray, lőfegyver, szolgálati kutya – nem alkalmazhatnak. Miután a pénzügyi nyomozók a rendőrség egyik nyomozó szervének munkatársai, nem tehető különbség a között, hogy mondjuk a szervezett bűnözés elleni igazgatóság, a gazdaságvédelmi főosztály, vagy éppen a bűnügyi főigazgatóság pénzügyi nyomozó munkatársai jelennek meg valahol ellenőrzésre.

Kell-e kényszerintézkedés?

A miniszteri biztos úgy gondolja, hogy bizonyos kényszerítő eszközök alkalmazására a pénzügyi nyomozóknak a jövőben szükségük lesz, legalább a testi kényszert és a bilincs használatát kell majd számukra biztosítani. Rendőrségi vélekedés szerint a probléma megoldásának legegyszerűbb módja az lenne, ha a rendőrségről szóló törvényt módosítanák. Egy törvény szakmai átfutása köztudottan nagyon lassú, ráadásul a rendőrségről szóló jogszabályt csak a parlementi képviselők kétharmadának igenlő szavazata esetén lehet megváltoztatni, amely tovább lassíthatja a módosítandó törvény megszületését.

Bejelentés nélkül

Az adónyomozó, illetőleg január óta a Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság pénzügyi nyomozójának megjelenése mindenhol felkavarja az állóvizet. Elkezdődik a találgatás, miért, kiért jöttek, mit akarnak, mit tudnak?

A pénzügyi nyomozó ugyanúgy, ahogyan bármely más nyomozó hatóság tagja, akár bejelentés nélkül is megjelenhet a kiszemelt cégnél. A büntetőeljárási törvény alapján született belügyminiszteri utasítás a rendőrségi nyomozás szabályairól úgy rendelkezik: a pénzügyi nyomozó tanút idézhet, gyanúsítottat hallgathat ki, őrizetbe vehet, indítványozhatja a bíróságnál az őrizetbe vett gyanúsított előzetes letartóztatását, házkutatást tarthat, lefoglalhat számlákat, bűnjeleket.

A nyomozók előzetes bejelentés nélkül megjelenhetnek a munkahelyen, ahol az igazgatónak, vagy az adott szervezeti egység vezetőjének átadják a lefoglalásról szóló határozatot, vagy azonnal házkutatást tarthatnak. A lefoglalás joga mindazokra az eszközökre, számlákra, számítógépes merevlemezekre, számítógépekre kiterjed, amelyek a bűncselekménnyel valamilyen formában összefüggésbe hozhatók, vagy a bűncselekményre nézve valamilyen bizonyítékot tartalmazhatnak.

Ha például egy cég az adóbevallását számítógépen írta meg és tárolja, és azt informatikai úton juttatja el az adóhatósághoz, abban az esetben a számítógép merevlemezét, vagy akár az egész számítógépet lefoglalhatja, elszállíthatja a pénzügyi nyomozó. Ilyenkor többnyire szem előtt tartják, hogy vajon a lefoglalandó eszköz nélkülözhető-e az adott cég mindennapi munkája során, vagy sem. Ha lehet, a nyomozók igyekeznek úgy végezni a munkájukat, hogy a szükségesnél jobban ne befolyásolják az adott munkahely mindennapjait. A lefoglalást például kiválthatja az adatok adathordozóból történő hiteles kimásolása is. A pénzügyi nyomozók számára a lényeg az: a bizonyíték hitelessége ne szenvedjen csorbát.

A kár megtérülése

A nyomozás során feltárt és bizonyított kár igen kis részben térül meg. Ennek legfőbb oka, hogy az adócsalás miatt elítéltnek általában semmilyen tulajdona nincs, így tőle nem lehet lefoglalni semmit – fogalmaz a pénzügyi nyomozók vezetője. Előfordul, hogy a kacsalábon forgó ház a nagymama, az autó az unoka nevén van. Ha valaki például fiktívszámla-gyártási ügybe keveredik – az adónyomozók többéves tapasztalata azt bizonyítja, hogy a számlagyártás igencsak elterjedt megoldás a költségek lefaragására bizonyos vállalkozói körben –, az már arra is odafigyel, hogy a nevén ne legyen elkobozható vagyon.

Más a helyzet akkor, ha akad olyan vagyontárgy, amelyet zár alá lehet venni. Abban az esetben a megtérülés – legalábbis részben – biztosított. Többnyire azonban a nyomozó hatóságtól független okok miatt nem lehet a kárt megtéríttetni.

Központi irányítás

A 2,77 milliárd forint éves költségvetéssel működő országos hálózat központja a fővárosban található. A Pénzügyi Nyomozó Igazgatósággal egy épületben található a Budapesti és Pest Megyei Nyomozó Hivatal. Ezenkívül 18 megyeszékhelyen is található egy-egy pénzügyi nyomozó hivatal, amelyek nem a megyei rendőr-főkapitányság szervezetéhez kapcsolódnak, hanem közvetlenül a budapesti igazgatósághoz. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága által használt vagyontárgyak APEH-vagyonkezelésből áprilisban kerülnek az ORFK kezelésébe. Az igazgatóság ingatlanvagyona kb. 1,6 milliárd forint, az ingó vagyon körülbelül 1 milliárd forint értékű.

Ki lehet pénzügyi nyomozó?

Az ORFK-n belül működő pénzügyi nyomozó hatóság országosan 400 közalkalmazotti munkaviszonyban álló munkatárssal dolgozik. Közülük körülbelül 330-an kifejezetten pénzügyi nyomozó tevékenységet végeznek. Munkájuk ellátásához speciális pénzügyi, közgazdasági, adójogi szakismeretre van szükségük. De aki erre a munkára adja a fejét, annak a számvitelben, a könyvvitelben, a csődbűntettek ismeretében is otthonosan kell mozognia. Többségük korábban ugyanezt a feladatot látta el hivatásosként előbb a rendőrség, majd az APEH szervezetén belül.

Elhúzódó nyomozás

Az új büntetőeljárási törvény (Be.) komoly feladat elé állítja a nyomozókat. A leglényegesebb változás talán az lesz, hogy a Be. hatálybalépését – 2003. július 1. – követően két évnél tovább nem lehet majd nyomozni. Két év lesz a nyomozás végső határideje.

A pénzügyi nyomozók általában igen bonyolult, szerteágazó, többszereplős ügyekben vizsgálódnak. Az eljárások szinte mindegyikében több szakértői vizsgálatra – könyv- vagy adószakértői – is szükség van. Ezek nem olcsóak, s főként nem gyorsak. Nem ritka az olyan szakértői munka, amelyre egy évet kell várni. Ez nem is csoda, hiszen például jelenleg is dolgoznak egy olyan ügyön, amelyben az átbogarászandó irathalmaz fél szobát megtölt. Ez egy 2000 eleje óta folyamatban lévő ügy, amelyben ezer fölötti csak azoknak a cégeknek a száma, amelyek fiktív számlákat befogadtak.

A miniszteri biztos megfogalmazása szerint a nyomozóknak az a fontos, hogy az elkészült szakértői anyag kellően alapos, körültekintő legyen. Olyan, amely megalapozza az eljárás folytatását, vagy valakinek a gyanúsítottkénti kihallgatását. Így sok esetben kénytelenek várni a szakértői véleményre, amely akár évekre is kitolhatja a nyomozás határidejét. A nem is tagadhatóan sziszifuszi munkának az új Be. – kétéves – határt szab.

A szakértői munka lassúsága mellett az eljárás elhúzódhat azért is, mert a gyanúsított ismeretlen helyen tartózkodik. Mint ahogyan ott sem várható gyors eredmény, ahol a gyanúsított kézre kerítésére nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.

Kártérítés a tévedésért

A nyomozás elhúzódása, a pénzügyi nyomozók hónapokig tartó vizsgálódása akár a cég teljes ellehetetlenüléséhez is vezethet, függetlenül attól, hogy az eljárás végén elmarasztaltak-e valakit, vagy sem.

A törvény világosan szabályozza, hogy ki, milyen esetben kérhet kártérítést azokért az elszenvedett sérelmekért, amelyeket a nyomozó hatóság okozott neki. A kártérítés lehetősége elsősorban a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések kapcsán vetődik fel. Az is elképzelhető, hogy annak, akivel szemben a nyomozás folyt, az üzletvitelében kimutatható kára keletkezett, vagy a jó hírneve sérült, és ezért kéri: a pénzügyi nyomozó hatóság térítse meg a kárát. Tiborcz János nem tud arról, hogy az elmúlt években valaki ilyen igénnyel fellépett volna. Ennek számtalan indoka lehet. Például bizonyítania kell, hogy a nyomozás valamilyen sérelmet, kárt okozott. A kárigény igen labilis akkor, ha mondjuk bizonyíték hiánya miatt szüntetik meg az eljárást. Kártérítési igényről akkor lehet szó, ha bűncselekmény hiányában szüntetik meg a nyomozást, és főleg akkor, ha személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés is történt.