Ezúttal a szó hétköznapi értelmében használt összeférhetetlenségre alapított felmondás lehetőségét vizsgáljuk, azt az esetet, ha valaki renitens, a munkahelyi légkört mérgező, munkatársaival, feletteseivel együttműködni képtelen, vagy nem megfelelően együttműködő magatartást tanúsít, amely a hatékony, közös munkavégzést akadályozza.
Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos konkrét vizsgálódást megelőzően tekintsük át a Munka Törvénykönyve (Mt.) azon szabályait, amelyek az együttműködési kötelezettségre, a munkavállaló munkavégzésének mikéntjére, továbbá a munkaviszony felmondására vonatkoznak!
Együttműködési kötelezettség
Az Mt. 3. §-ának (1) bekezdése alapelvként mondja ki, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve köteles eljárni. A (2) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállalót köteles minden olyan tényről, körülményről, illetve ennek változásáról tájékoztatni, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. A munkáltatót a munkavállalóval szemben ez a kötelezettség a munkaszerződés megkötését megelőző eljárása során is terheli. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné [3. § (5) bekezdése].
Rendeltetésszerű joggyakorlás
Az együttműködési kötelezettséghez kapcsolódik az Mt. 4. §-ának a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó előírása, amely szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.
A munkavégzés alapvető szabályai
Az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének értelmében a munkavállaló köteles
– az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;
– munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;
– munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő.
Munkáltatói rendes felmondás
Az Mt. 89. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató köteles a rendes felmondását megindokolni, az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [89. § (2) bekezdés].
A törvény a munkáltatói felmondással szemben azt a követelményt támasztja, hogy a felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet [89. § (3) bekezdés]. A munkáltató csak abban az esetben nem köteles a rendes felmondását indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjas [89. § (6) bekezdés, 87/A § (1) bekezdésének a)-g) pontjai].
A védekezés lehetősége
A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történő munkáltatói felmondás előtt lehetőséget kell adni a munkavállaló számára, hogy a vele szemben felhozott kifogások ellen védekezhessen, kivéve ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el [89. § (5) bekezdés].
A rendes felmondást csupán írásban lehet közölni, a felmondásban a munkaviszony megszűnésének időpontját is meg kell jelölni, a felmondási idő közlésével együtt. Emellett a jogorvoslati lehetőségre is fel kell hívni a munkavállaló figyelmét. A felmondási korlátozásokat az Mt. 90. §-ának (1) bekezdése sorolja fel.
Indokolási kötelezettség
A felmondás indokát úgy kell megjelölni, hogy abból a munkavállaló egyértelműen megtudja: miért nem tartanak igényt a munkájára. A felmondás oka összefoglalóan is meghatározható, amennyiben abból megállapítható, hogy miért nem tart igényt a munkáltató a munkavállaló munkájára. Fontos továbbá, hogy a felmondásban nem közölt indokokra utóbb nem lehet hivatkozni, tehát a felmondási okokat nem lehet bővíteni. Amennyiben összefoglalóan határozta meg a munkáltató a felmondási okot, abban az esetben sem lehet ez az összefoglaló megjelölés túlságosan általános; szükséges, hogy az indokok konkrétak legyenek, és valóságuk esetén okszerűen eredményezhessék a munkaviszony megszüntetését.
Valós felmondási ok
Csak való tény lehet indoka a felmondásnak, amely tényt (körülményt) a munkáltatónak kell bizonyítania (MK 95/III.). Ellenkező esetben a felmondás jogellenes. A felmondással szemben támasztott általános követelmények között kell megemlíteni, hogy több felmondási indok megjelölése esetén elégséges, ha azok egyike bizonyul valónak.
Munkáltatói rendkívüli felmondás
Az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
– a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
– egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A rendkívüli felmondás esetén alkalmazni kell a rendes felmondásnak azt a szabályát, miszerint lehetőséget kell adni a munkavállaló számára a rendkívüli felmondás közlése előtt arra, hogy megismerje a tervezett intézkedés indokait, és a vele szemben felhozott kifogások ellen védekezzék, kivéve ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.
A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják [96. § (4) bekezdése].
Rendkívüli felmondási okok
A rendkívüli felmondáshoz tehát igen súlyos ok szükséges, a kötelezettségek szándékos vagy súlyosan gondatlan, jelentős mértékű megszegése, melynek valósága esetén a munkaviszony felmondási idő nélkül, azonnali hatállyal megszüntethető. Rendkívüli felmondás esetén tehát a rendes felmondás szabályai – az előbb említett és a törvényben előírt kivételtől eltekintve – nem alkalmazhatók.
Amennyiben a munkáltatói rendes felmondást a munkavállaló nem fogadja el, illetve a munkáltató nem ért egyet a munkavállaló rendes felmondásával, abban az esetben a munkavállaló köteles az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül keresetet benyújtani az illetékes munkaügyi bírósághoz.
Az összeférhetetlenség mint felmondási ok
A munkáltatói rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő ok lehet. A munkáltatói felmondások azon csoportjával, amely a munkáltató működésével összefüggő okokat foglalja össze, ezúttal nem foglalkozunk (pl. átszervezés).
Magatartás a munkahelyen
A munkavállalónak a munkaviszonyával kapcsolatos magatartása, a munkahelyi közösségbe való beilleszkedése, éppen úgy, mint a munkatársakhoz való viszonya, a munkaköre ellátására való alkalmassága körébe tartozik. Ezek alapján a vezető munkakört betöltő személy vezetői alkalmasságához sorolható egyebek mellett az is, hogy milyen munkahelyi légkört képes kialakítani. Ezért felmondási indok lehet az összeférhetetlen magatartás is, amint erre a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott.
Kibírhatatlan kolléga
Az összeférhetetlenséghez, a munkatársakkal való együttműködésre való képtelenséghez elegendő, ha a munkáltató azt bizonyítja, hogy a rossz munkahelyi hangulat jelentős részben a munkavállaló magatartására vezethető vissza. Ha a dolgozónak a munkához, feladatai ellátásához való viszonya jelentősen romlott, és ez rontotta a munkahelyi légkört is, mint összefoglaló indokolás okszerűen képezheti a rendes felmondás alapját. Ebben az esetben a munkáltatónak bizonyítania kell, hogy a munkavállaló egy-egy feladat ellátását megtagadta (LB Mfv.II.10.232/2000. számú határozata).
A Legfelsőbb Bíróság ebben a határozatában kifejtette, hogy a munkavállaló és a felettese között kialakult konfliktus olyan súlyos volt, amely már zavarta a munkát. A köztük lévő állandósuló feszültséget még a kívülállók is érzékelték, és ez a feszültség befolyásolhatta a munkavállalóknak a munkához való viszonyát. Bár a munkáltató alperes összefoglalóan jelölte meg a felmondás indokát, ez az MK 95. számú állásfoglalás szerint nem jogellenes, mivel a munkáltató tényszerűen bizonyította a hivatkozott felmondási indokokat. Azt például, hogy a felperes munkavállaló az ügyvezető igazgató közbelépésére volt csak hajlandó a rábízott feladatokat elvégezni. A tanúvallomások az ellentéteket egyértelműen bizonyították.
Beilleszkedésre képtelenség
Egy másik esetben is jogszerűnek ítélte a Legfelsőbb Bíróság a munkáltatói rendes felmondást, amely a felperes munkavállaló munkavégzési hiányosságait konkrétan felsorolta, s emellett hivatkozott arra is, hogy a felperes nem tudott beilleszkedni a kollektívába, a főosztály munkatársaival a kapcsolata, viselkedése nem volt elfogadható. E perben megállapította a bíróság azt is, hogy a felperes munkavállaló munkavégzésével kapcsolatos egyes kifogásokat a munkáltató már a rendes felmondást megelőzően közölte, a felperesnek lehetősége volt a kifogások elleni védekezésre, ennek ellenére a munkáltatónak a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetést javasló megoldása elől elzárkózott. A perben a munkáltató nemcsak a feladatok teljesítésének elmaradását, hanem azt is bizonyította, hogy a felperes munkatársaival való kapcsolata, együttműködése nem volt megfelelő, ezért mindezek a felmondás okszerű indokául szolgáltak (Mfv.I.10.810/1999. sz.).
Udvariatlan eladó
A következő esetben is jogszerűnek minősült az összeférhetetlenségre utaló munkáltatói rendes felmondás, melyet a munkáltató azzal indokolt, hogy az üzletvezető munkakörben dolgozó felperes a vásárlókkal szemben gyakran udvariatlan, alkalmanként bántó magatartást tanúsított, amit a vásárlók is szóvá tettek az üzlet dolgozói előtt. A felperes munkavállaló a közvetlen beosztottaival is rendszeresen összeférhetetlenül viselkedett. A bíróság jogszerűnek minősítette a felperes munkaviszonyát megszüntető intézkedést, mivel a munkáltató alperestől – akinek üzletpolitikai érdeke fűződik ahhoz, hogy a vevők az üzletről jó véleménnyel legyenek – nem volt elvárható a munkaviszony fenntartása. A perben a beosztottak bizonyították, hogy a munkahelyi légkör rossz volt, a munkavállalók nem beszéltek egymással, és a felperesnek a vevőkkel szembeni viselkedése sértette az alperes üzletpolitikai érdekeit (Mfv. I.11.298/2001. sz.).
Keménykezű főnök
A munkáját kiválóan végző munkavállaló munkaviszonyát nem lehet összeférhetetlenség miatt megszüntetni azért, mert erélyes magatartása miatt a beosztottjai kijelentették, hogy nem hajlandók vele együtt dolgozni. A munkavállaló erélyes magatartása, az általa támasztott vezetői követelmények nem indokolják okszerűen munkaviszonya rendes felmondással történő megszüntetését (BH 1980/4/145. sz.).
Ha azonban a munkatársak, beosztottak egységes fellépését – nevezetesen, hogy nem hajlandók a másik munkavállalóval együtt dolgozni – ennek a munkatársnak összeférhetetlen, a kollektíva érdekeit sértő, az Mt. 103. §-ának c) pontja szerinti követelményekbe ütköző magatartása váltotta ki, a munkáltatói jogkör gyakorlójának a körülményeket tisztáznia kell, feltárni a konkrét tényeket. Amennyiben ez a magatartás bizonyítható, indokolt lehet a munkáltató részéről a rendes – vagy rendkívüli felmondó intézkedés.
Munkáltatói rendkívüli felmondás a munkavállaló összeférhetetlen magatartása alapján
Amint láttuk, a munkáltató rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A rendes felmondáshoz képest tehát rendkívüli felmondásra jóval súlyosabb kötelezettségszegést jelentő munkavállalói magatartás, munkavállalói összeférhetetlenség szolgálhat alapul, s a felsorolt feltételeknek együttesen kell fennállniuk.
Ellenszegülő beosztott
A Legfelsőbb Bíróság rendkívüli felmondást megalapozó oknak tekintette, hogy a felperes munkavállaló megengedhetetlen módon és hangnemben kifogásolta a munkáltató egyes intézkedéseit, magából kikelve ordított a munkahelyi felettesével, és az így kialakult helyzet sértő volt a felettesére nézve. Az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis a felperes köteles volt a munkahelyén olyan magatartást tanúsítani, hogy más helytelen megítélését ne idézze elő. A felperes magatartásával ezt a lényeges kötelezettségét megszegte, magatartása alkalmas volt arra, hogy a felettes helytelen megítélését, vezetői tekintélye csorbítását okozza (Mfv.I.10472/1999. sz.).
Durva szavak
Ugyancsak alaposnak találta a munkáltatói rendkívüli felmondást a Legfelsőbb Bíróság abban az esetben, amikor a felperes munkavállaló megkérdőjelezte munkahelyi felettese vezetői minőségét, személyére vonatkozóan sértő kifejezéseket tett, a tanúk szerint ocsmány kifejezéseket használt, a számára kiadott munka teljesítésével és a határidő betartásával kapcsolatban a munkáltatói utasításokat megkérdőjelezte. A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a felperes munkavállaló ezzel a magatartásával okot adott a rendkívüli felmondásra. Megszegte ugyanis az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt lényeges kötelezettségét (Mfv.I.10.533/2000. sz.).
Tettlegesség
Ugyancsak alaposnak tartotta a munkáltatói rendkívüli felmondást a Legfelsőbb Bíróság, amikor egy elszámolási vita miatt a felperes munkavállaló a munkatársa súlyos sérülésével járó, tettleges, durva magatartást tanúsított, mert ezzel jelentős mértékben megsértette az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott együttműködési kötelezettségét és a munkatársa egészsége, testi épsége veszélyeztetését tiltó rendelkezést (Mfv.I.10.991/2001. sz.).
Rossz modor
Egy másik esetben is jogszerűnek tartotta az LB a rendkívüli felmondást, amikor a felperes munkavállaló a felettesével és a beosztottaival szemben is durván, az együttműködési kötelezettségét folyamatosan sértő módon viselkedett. A munkáltató a perben sikerrel bizonyította, hogy a felperes munkavállaló megtagadta az elfogadott munkahelyi szabályzat aláírását, a munkáltató jogszerű utasításaival vezetőként nyíltan szembeszegült, éles vitákat kezdeményezett, amelyek miatt a munkáltató több ízben írásbeli figyelmeztetésben is részesítette. A tanúk bizonyították, hogy csúnya szavakat használt. A felperestől mindenki tartott kemény és durva modora miatt (Mfv.I.10.356/2002. sz.).
Amikor a dolgozónak van igaza
Elutasított új munkakör
Nem tartotta viszont alaposnak azt a munkáltatói rendkívüli felmondást a bíróság, amelyben a munkáltató arra hivatkozott, hogy a munkavállaló elzárkózott a számára felajánlott új munkakörtől, s a munkaszerződés módosításába nem egyezett bele. Ezt a munkáltató úgy értékelte, hogy dolgozója nem hajlandó a felettesével együttműködni. Az LB szerint azonban az új munkakört a munkavállaló nem volt köteles elfogadni, így elzárkózása nem minősíthető az együttműködési kötelezettség szándékos és jelentős megszegésének (Mfv.I.10.937/2001. sz.).
Ugyancsak jogellenesnek minősítette a bíróság a munkáltató rendkívüli felmondását abban az esetben, amikor egyik dolgozóját összeférhetetlen magatartása miatt helyezett át másik munkakörbe. A bíróság szerint a munkáltató nem bizonyított olyan minősített kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondást, a jogviszony fenntartásának lehetetlenségét indokolta volna (Mfv.II.10.704/2000. sz.).
A dolgozó is felmondhat
Természetesen a munkavállalónak is lehetősége van rendkívüli felmondásra abban az esetben, amikor a tulajdonos vagy a munkahelyi felettes sértő, fenyegető hangnemet használt, és olyan utasításokat adott a munkavállalónak, amely az üzlet vezetését megnehezítette (Mfv.I.10.598/2001. sz.).
Jogorvoslati lehetőségek
A teljesség kedvéért szükséges utalni a rendes, illetve rendkívüli felmondás elleni jogorvoslati lehetőségre. Megszűnt az úgynevezett egyeztetés kötelezettsége, bár természetesen a kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában a munkaügyi jogvita esetére kiköthetik békéltető személyét, aki a jogvitában egyezség létrehozását kíséreli meg. A munkáltatói rendes, illetve rendkívüli felmondást tartalmazó intézkedésben a munkáltató köteles a jogorvoslati lehetőségre a munkavállalót figyelmeztetni. Az Mt. 202. §-a értelmében a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni a munkáltató székhelye vagy telephelye szerinti munkaügyi bírósághoz.
Amennyiben a munkáltató nem figyelmezteti a munkavállalót a felmondással szembeni jogorvoslati lehetőségre – ideértve annak határidejét is –, a munkavállaló az általános elévülési időben – azaz három éven belül – munkaügyi bírósághoz fordulhat.
