Versenyfutás a munkahelyekért

A szegénység és a munkanélküliség felszámolása – alapvetően – a világgazdasági növekedés dinamizálásával, az új technológiák bevezetésével s a tőkebefektetések fokozásával érhető el, bár – a tapasztalatok szerint – ezek jótékony hatásaiból az országoknak csak egy szűk csoportja profitál.

Küzdelem a munkajogokért

Internet-hozzáféréssel például a Föld lakosságának alig 20 százaléka rendelkezik, a külföldi tőke 75 százaléka pedig 15 országba áramlott. Az is tény, hogy a globalizáció kiteljesedése nyomán nem gyorsult a növekedés: az utóbbi 30 évben ennek átlagos évi üteme 3,8 százalékról 2,6 százalékra esett vissza, ugyanakkor az országok és az egyének között folyamatosan nő az egyenlőtlenség.

Mindezek alapján a szakértők jelentős része úgy véli: a globalizáció kontrollálatlan folyamatát meg kell gátolni. Kérdés persze, hogy meg lehet-e változtatni a mai, neoliberális gondolkodást – fejtegette Ralph van der Hoeven, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO vezető közgazdásza a "Globalizáció és Magyarország" című budapesti konferencián. Mint utalt rá, az ILO egyik bizottsága a gazdasági és a szociális célok összehangolásáért, az emberhez méltó munkakörülmények kialakításáért, a demokratikus munkajogok érvényesüléséért küzd. Egy nemzetközi felmérés szerint Magyarország a globalizáció eddigi nyertesei között, 50 államból a 17. helyen szerepel. Ugyanakkor, a nem hivatalos adatok szerint 10 millió honfitársunk közül 1,2 számít szegénynek, 2 millióan pedig e kategória határát súrolják.

Duális szerkezet

Mindezen tények a növekedés, a befektető- és vállalkozásbarát gazdaságpolitika és az oktatás ösztönzése mellett átgondolt szociálpolitikát sürgetnek, mert a társadalmi rétegek közti különbség nem nőhet az egekig – mutatott rá Bernek Ágnes, az ELTE docense. Az ENSZ néhány évvel ezelőtti adatai szerint mintegy 63 ezer transznacionális vállalat működik a világban, és a külföldi kézben lévő cégek termelési értéke meghaladta a világ összes GDP-jének a 10 százalékát, exportjuk pedig a földkerekség teljes exportjának közel a felét tette ki. A nemzetközi cégek üzletpolitikája révén a költségminimalizálás és a profitmaximalizálás lett a globális világ két meghatározó tényezője, s mindez a transznacionális vállalatok és a nemzetállamok kétoldalú alkufolyamataiban is megjelenik.

Ám a "világgazdasági tér" egységesülése a valóságban nem jelent homogenizálódást, sőt ellenkezőleg: mind az egyes társadalmi rétegek, mind pedig az egyes országok között sokkal nagyobbak a különbségek, mint például az 1970-es években. (Etiópia egy főre jutó bruttó nemzeti terméke – GNP – az 1999-es adatok szerint alig 100 dollár volt, miközben Svájc esetében e mutató megközelíti a 40 000 dollárt. A világ három leggazdagabb emberének jövedelme meghaladja Földünk 43 legszegényebb országának együttes GNP-jét.)

A világgazdaság "duális" szerkezetében egymás mellett léteznek a külföldi tőke betelepülése nyomán dinamikusan fejlődő települések, illetve olyanok, amelyek hagyományos termelési ágazatokkal, illetve kis- és közepes vállalkozásokkal rendelkeznek. Így a gazdasági globalizáció révén a korábbi nagy területi különbségek még tovább erősödnek. E folyamat során megfigyelhető, hogy az exportösztönző iparpolitikát megvalósító közepes jövedelmű országok – éppen a tőkebefektetések révén – a legfejlettebb országok sorába emelkednek.

Exportált munkahelyek

Figyelemre méltó jelenség, hogy míg korábban a foglalkoztatáspolitika szinte kizárólag nemzetgazdasági feltételeken alapult, addig a globalizáció e téren is a nemzetközi versenyképességet helyezte előtérbe. A foglalkoztatottak képzettségét, teljesítményét a globális piacon is összemérik, illetve lehetővé válik, hogy a munkavállaló a globális világpiac igényének is megfelelő feladatokat vállaljon. Ez szoros összefüggésben áll azzal is, hogy a transznacionális vállalatok nem csak a termelést szervezik világszinten, hanem – az úgynevezett "back-office" funkció keretében – a szolgáltatásokat is. Ez pedig azt jelenti, hogy a tőkeexport mellett a munkahelyek exportja is a kezdetét vette. Utóbbi technikai alapját az informatikai hálózatok teszik lehetővé, általuk ugyanis – bárhol éljen valaki –, megfelelő képzettséggel a globális piacon is munkát vállalhat: például a távmunka révén.

Magyarország számára kiemelendően fontos feladat az informatikai képzés, valamint a kutatás-fejlesztés ráfordításainak növelése, hiszen a külföldi beruházókat ma már nem elsősorban a képzetlen munkaerő, hanem sokkal inkább a szellemi kapacitás vonzza. A transznacionális vállalatok hazánk megítélésekor az ország kedvező stratégiai-földrajzi helyzetét, a politikai stabilitást, a liberális gazdaságpolitikát, a kormányzati infrastrukturális beruházásokat, valamint a képzett munkaerőt emelik ki rendszeresen.

Területi különbségek

Magyarország számára kulcskérdés, hogy regionális üzleti és pénzügyi központ lesz-e Budapest. E tekintetben kedvező jel, hogy a Fortune magazin 2000. évi felmérése fővárosunkat Európa 3. legjobb üzleti központjaként értékelte, ami azt vetíti előre, hogy Budapest világvárosi jellegének fejlesztése fontos kormányzati és fővárosi feladat.

Az exportvezérelt gazdasági növekedési modell Magyarországon is óriási mértékben növelte a társadalmi rétegek és az egyes területek közötti különbségeket. Az anyagi jólét általános növekedésére utaló adatok hátterében meglehetősen nagyok az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek. 1990 és 2000 között a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmű tizedhez tartozó háztartások közti különbség a 7,5-szeresről 9-szeresre ugrott. (Ráadásul 1995-2000 között a lakosság legalsó ötödében csökkent a munkajövedelmek súlya a segélyekhez és a támogatásokhoz képest). Előbbiek alapján hazánk az EU-tagállamok középmezőnyébe tartozik.

A globális világgazdasági szerepvállalás jelentőségét mutatja, hogy a 27 ezer hazai külföldi érdekeltségű vállalkozás 54 százalékának otthont adó Budapest egy lakosra jutó GDP-értéke közel kétszerese – 191 százaléka – az országos átlagnak, a munkanélküliség viszont itt a legalacsonyabb. Az átlagot meghaladó további három megyében (Győr-Moson-Sopron, Vas, Fejér) található a külföldi cégek 10 százaléka, míg a fejenkénti GDP-érték 50 százalékával rendelkező (Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) megyékben e cégek mindössze 3 százaléka telepedett meg, a munkanélküliség pedig 10-11 százalékos.

Ahhoz, hogy hazánk továbbra is a globalizáció nyertesei közé tartozzék, olyan átgondolt nemzetgazdasági stratégia szükséges, amelynek sokrétű szociálpolitikai eszköztárában a foglalkoztatáspolitika is kiemelt figyelmet élvez. Ezt támasztják alá a nemzetközi kutatások azon eredményei is, amelyek szerint a globalizáció immár távolról sem gazdasági kérdés, hanem egyre fontosabbá válik annak társadalmi, szociális vetülete.

Szerkezeti változások

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar vállalati vagyon 40 százaléka külföldi befektetők tulajdonában van, s a magyar export 60-70 százalékát a nemzetközi cégek adják. E vállalati kör eredménye 5 milliárd dollár körül mozog, mely forrásnak a magyar piacról történő részleges kivonása is katasztrofális lenne a fizetési mérleg szempontjából. Ez azért figyelemre méltó körülmény, mert bár sokan azt állítják, hogy a tőke oda megy, ahol kedvezőbbek a működési és nyereségképzési feltételei, a helyi tőkének más az elkötelezettsége, mint a külföldinek – mutatott rá Lóránt Károly, az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet kutatója. Szerinte a globalizáció nyomán a nemzetközi kereskedelem alapja a multinacionális cégeken belüli forgalom lett, míg a nemzetközi mozgásokat a piacszerzés és a szakképzettséghez képest olcsó munkabérek motiválják. A technikai forradalom ugyanakkor komoly szerkezeti változásokat generált a gazdaságban: ezek sorába tartozik a számítástechnika, az informatika, a mikrobiológia és környezetvédelem előretörése, és az energiafüggőségek növekedése.

Ugyanakkor a globalizáció következményeként a gazdasági hatalom egyre inkább átkerül a multinacionális cégek és a nagy pénzintézetek, valamint azok képviselőinek kezébe, és azok válnak a nemzetállamok valódi tárgyalópartnereivé. Végső soron a demokratikus választások mozgástere is megváltozik. Egy Gallup-felmérés szerint a nyugat-európai lakosság jelentős része már ma is úgy vélekedik, hogy bár a választások demokratikusak, de a kormányok nem azt teszik, amire mandátumot kaptak. E helyzet egyfelől korlátozza a nemzetállamok szuverenitását, másfelől egyre nagyobb kihívást jelent a nemzetállamok és a nemzetközi intézmények számára. A kibővített Európai Unió sem lesz homogén intézmény, hanem abban valószínűleg belső csoportosulások alakulnak majd ki. Magyarország minden bizonnyal ahhoz a tömbhöz fog tartozni, amelyet a német gazdaság integrál, illetve – egy kibővített visegrádi együttműködés keretében – földrajzi környezetével is szorosabbra fűzheti kapcsolatait.

Piaci csaták

Hazánk uniós felzárkózásának lehetséges útja a honi vállalatok jelentős részben szellemi teljesítményen alapuló termelés- és exportbővítése, a külkereskedelmi mérleg tartós – a kockázati tényezőket jelentősen mérséklő – javítása, valamint a nettó külföldi tartozás bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyított arányának mérséklése. A versenyképesség már csak azért is hangsúlyos elem, mert az újonnan belépő országok nem számíthatnak jelentősebb támogatásra, sőt még a piacok megszerzéséért is kemény csatát kell vívniuk.

Kutatók szerint biztosnak látszik, hogy a következő évtizedekben együtt létezik majd a globális és a helyi, lokális gazdaság. Ez utóbbiak részben a globális gazdaságok "holtterében", részben pedig tudatos védekezésként alakulnak ki, fő feladatuk pedig a helyi társadalmak és gazdaságok fenntartása, ezen belül a munkaerő foglalkoztatása, s a széles társadalmi rétegek számára elfogadható létbiztonság megteremtése lesz.

Biztonságos "hátország"

A Lóránt Károly által ismertetett stratégia értelmében Magyarországnak egyrészt aktívan be kell kapcsolódnia a globalizálódó világgazdaságba, másrészt erőteljesen fejlesztenie kell a helyi igényeket kielégítő és a helyi foglalkoztatást biztosító lokális együttműködéseket. A helyi gazdaság megszervezése melletti egyik fő érv, hogy a globális gazdaság a társadalomnak csak egy szűk rétegét képes foglalkoztatni, illetve a kiegyensúlyozott, biztonságos életvitelhez szükséges társadalmi kapcsolatok is döntően a helyi közösségek révén szerveződnek.

A lokális gazdaság kialakítását megfelelő finanszírozó pénzintézetekkel kell támogatni, melyek a rendszerben részt vevők hitelellátását is magukra vállalják. A stratégia e részéhez tartozik továbbá a többgenerációs családi gazdaságok támogatása, valamint a nonprofit szervezetek helyi gazdasági tevékenységének serkentése is.

A helyi gazdaság a globális gazdasághoz is kapcsolódik, mert ez utóbbi is valamely konkrét helyen jelenik meg, fogyasztója a helyi szolgáltatásoknak, és esetleg piacot ad a helyi vállalkozóknak is. Másrészt a helyi gazdaságban való részvétel biztonságos hátországot – egyebek mellett piacot – nyújthat azon vállalkozásoknak, amelyek a globális világpiacra is kilépnek. Végül is a lokális gazdaság nem egyéb, mint a helyi lakosság tevékenységének célszerű megszervezése annak érdekében, hogy a globalizálódó világgazdaságban csökkenjenek a függőségek, s javuljanak a globális piachoz való kapcsolódás esélyei.