Pénzügyminiszteri jogosítványok
Az adóztatásért, az adók beszedéséért a mindenkori pénzügyminiszter felelős. Ehhez olyan jogosítványegyüttessel kell rendelkeznie, amely tényleges lehetőséget biztosít számára az adóhatóság és az adóztatás felelős felügyeletére. Az eddig elnagyoltan megfogalmazott, és a különböző jogterületeken elszórtan megtalálható szabályozás helyett a módosított törvény kimondja, hogy a pénzügyminiszter terjeszti elő az adóigazgatási szervezeti rendszerre vonatkozó jogszabálytervezeteket, ő indítványozza a szervezeti változtatásokat és koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttműködését. Feladata, hogy meghatározza az APEH és a VPOP feladatai teljesítésének éves követelményeit, valamint az, hogy a törvények értelmezésében az adóhatóságokra nézve kötelező iránymutatást adjon. Ezeket a jogosítványokat a pénzügyminiszter nem ruházhatja át. 2003-tól a törvényesség és a szakszerűség ellenőrzése érdekében a miniszter az adóhatósági vezetőktől beszámolókat és jelentéseket kérhet, emellett bármely adózó ügyéről – nyilvántartás vezetése mellett – tájékozódhat.
Közösségi adószám
Az Európai Unión belüli kereskedelemben az ún. közösségi adószám használatával kerülhet csak sor a közösségen belül áfamentes szállításra. Ezért azoknak az adózóknak, akik valamely uniós tagállam adóalanyával kereskedelmi kapcsolatban állnak, és erről az adóhatóság tud, 2003. augusztus 15-éig az APEH hivatalból megadja a közösségi azonosítót. A szükséges információt az adózók az áfabevallásban közölt tájékoztató adatokkal adják meg.
Ha a fennálló kereskedelmi kapcsolatai ellenére mégsem kap az adózó közösségi adószámot, akkor azt – a változásbejelentésre vonatkozó szabályok szerint – kérnie kell az adóhatóságtól. Az újonnan alakuló vállalkozásoknak bejelentkezésük alkalmával az ún. egyablakos rendszerben kell nyilatkozniuk – az áfastátusukra vonatkozó nyilatkozattal együtt – az Unión belüli kereskedelmi szándékról, így juthatnak a közösségi adószámhoz.
Egyéb uniós előírások – behajtási jogsegély
Az Európai Unió Tanácsa időközben módosította az adóbehajtási jogsegély alapját képező irányelvét, ezért kellett a korábban beiktatott jogharmonizációs szabályokat módosítani. Az eddigi szabályozás szerint a behajtást fel kellett függeszteni akkor, ha a jogsegély alapját képező ügyben a megkereső hatóság államában jogorvoslati eljárás indult. Az uniós irányelvvel összhangban a törvény úgy módosul, hogy a jogorvoslati eljárás ellenére a megkeresőnek joga van a végrehajtás folytatását kérni. Természetesen, ha az eljáró szerv a jogorvoslati kérelemnek helyt ad, a megkereső – a magyar jogszabályok alapján – felelős lesz a jogosulatlan végrehajtásból származó követelés visszafizetéséért és a kötelezettnek okozott kárért. Abban az esetben, ha a tartozás nagy összegű, vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett, akkor lehetőség van arra, hogy a megkereső és a magyar hatóság a végrehajtási költségekről megállapodást kössön. További változás, hogy a jogsegély a tőke- és jövedelemadókra is kiterjed.
Új ellenőrzési szabályok
A hatályos Art. ellenőrzési fejezete eddig jellemzően keretszabályokat tartalmazott, elmaradt az ellenőrzési folyamat részletes, kiszámítható szabályozása. Az adóhatóságok a keretszabályokat elsősorban belső szabályozás alapján töltötték ki tartalommal, amely így nem volt nyilvános, előre kiszámítható. Az ellenőrzési fejezet teljesen kicserélődik, az így megújuló szakaszok tartalmukat tekintve teljesen eltérnek az eredeti szerkezettől. A lényegesen korszerűbb ellenőrzési szabályok mellett az eddigi rendelkezések egy része változatlan tartalommal megmarad.
Az ellenőrzés célja
Az ellenőrzés célja továbbra is az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Ennek érdekében – fő szabályként – az adóhatóság köteles feltárni és bizonyítani azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a későbbi eljárásokat alapozza. A törvény olyan ellenőrzési stratégia kialakítására kötelezi az adóhatóságokat, amelyek eredményeként általában javul az önkéntes jogkövetés. Ehhez a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva kell felhasználni az erőforrásokat.
Az ellenőrzés fajtái
Az eddigi szabályozás nem tartalmazott önálló ellenőrzési módokat, az ellenőrzés különböző fajtái a gyakorlat során alakultak ki. Ehhez a gyakorlathoz igazodva a törvény ezentúl konkrét elnevezésekkel jelöli meg az egyes ellenőrzési fajtákat, mellérendelve, hogy mely típus eredményez ellenőrzéssel lezárt időszakot. Az adóhatóság az ellenőrzés célját a bevallások utólagos vizsgálatával (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is), az állami garancia beváltásához kapcsolódó, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó, illetve az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzéssel valósítja meg. Ellenőrzéssel lezárt időszakot csak az utólagos ellenőrzés teremt.
Változó illetékességi szabályok
Az ellenőrzési fejezet az ellenőrzés során alkalmazható, az általánostól eltérő hatásköri és illetékességi szabályokat tartalmazza. Az eddigi szabályozás szerint, ha az adózó illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően változik, de az adóhatóság erről csak utóbb értesül, akkor az eljárás befejezésére a megkezdő adóhatóság az illetékes. Új elem, hogy ha az illetékességváltás ténylegesen megtörtént, és a korábbi adóhatóságnál folyó eljárásban való részvétel aránytalanul nagy költséget okoz az adózónak, akkor az adóhatóság vezetőjétől kérheti a székhely, telephely, lakóhely szerinti adóhatóság kijelölését.
Kiválasztás az ellenőrzésre
Továbbra is kötelező ellenőrzést tartani az adózó jogutód nélküli megszűnésekor, a pénzügyminiszter utasítására, az ÁSZ elnökének felhívására, valamint – helyi adó esetében – az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján. Az eddigi rendelkezések nem tartalmazták, hogy milyen okból jelölhetik ki konkrét adózók ellenőrzését az említett szervek. A módosítás az ÁSZ elnöke és az önkormányzat képviselő-testülete esetében pontosan megjelöli az ellenőrzésre okot adó körülményeket. Erre akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg valamilyen megkülönböztetés áll a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött.
Az új szabályokból az is következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor elrendelheti. A legnagyobb költségvetési kapcsolatokkal rendelkező háromezer adózó számíthat arra, hogy kétévenként valamennyi adónem és költségvetési támogatás tekintetében találkozik a revizorokkal.
Ellenőrzési határidők
Az ellenőrzési fejezet újdonsága, hogy a különböző ellenőrzési típusokhoz igazodva határidőt szab az ellenőrzés befejezésére. Az ellenőrzés határideje – fő szabályként – a megbízólevél átadásától számított 30 nap. Felszámolás esetén az ellenőrzést a záróbevallás kézhezvételétől számított 1 éven belül, a felszámoló záróbevallását pedig annak átvételétől számított 60 napon belül be kell fejezni. A kiemelt adózók utólagos, illetve felülellenőrzésének határideje 120 nap, minden más adózó esetében 90 nap. Az áfa kiutalás előtti ellenőrzésének határideje 45 nap, amennyiben a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja.
Automatikusan 90 nappal hosszabbodik a határidő, ha az ellenőrzés során más adózóra kiterjedő kapcsolódó vizsgálatra van szükség. A határidő meghosszabbodásáról az eljáró adóhatóság értesíteni köteles az ellenőrzött adózót. Egyébként az adóhatóság felettes szerve indokolt esetben 30-90 nappal hosszabbíthatja meg a határidőt az adózó értesítése mellett.
Az ellenőrzés megindítása, lefolytatása
Az ellenőrzés megindításának, lefolytatásának általános szabályai gyakorlatilag nem változtak, ez igaz a különleges intézkedésekre (igazoltatás, elővezettetés stb.) is. Fő szabályként az adózót előzetesen írásban kell értesíteni az ellenőrzésről, az adókötelezettséget az adózó által rendelkezésre bocsátott iratok alapján kell vizsgálni, a hiányos, rendezetlen iratokat pótoltatni lehet. Könnyítés, hogy a megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek hiányával küzdő önkormányzati adóhatóságok a kettős könyvvezetésre kötelezett adózók ellenőrzéséhez – saját költségükre – bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő közreműködését vehetik igénybe.
Adóhatósági jogok és kötelezettségek
Az adóztatás résztvevőinek főbb jogait és kötelezettségeit szétszórtan tartalmazza a hatályos szabályozás, az új fejezet ezek katalógusát adja. Az adóellenőr köteles jogait az adózó gazdasági érdekeit is figyelembe véve gyakorolni, valamint megállapításairól folyamatos tájékoztatást adni. Ha valamely felajánlott bizonyítékot visszautasít, akkor annak okát szóban, majd írásban is meg kell indokolnia. A bizonyítás eszközei nem változnak, de leszögezi a törvény, hogy a nem bizonyított tényt, körülményt az adózó terhére csak a becslési eljárás során lehet értékelni. Az adóellenőr az eddigi szabályozáshoz hasonló feltételekkel járhat el az ellenőrzés során: helyiségbe beléphet, járművet, rakományt, helyiséget átvizsgálhat, iratokat, munkafolyamatokat, az adózók személyazonosságát megvizsgálhatja. Az adózó lakásába akkor is beléphet az adóellenőr, ha valószínűsíthető, hogy ott vállalkozói igazolványhoz kötött bejelentés nélküli tevékenység folyik.
Éves ellenőrzési irányelvAz adóhatóságok jelenleg viszonylag nagyfokú önállósággal választhatják ki az adóalanyokat ellenőrzésre. A törvénymódosítás meghatározza az ellenőrzésre történő kiválasztás metodikáját, és az APEH elnökét évenként nyilvánosságra hozandó ellenőrzési irányelv megalkotására kötelezi. Az irányelv tartalmazza az adott év kiemelt vizsgálati céljait, az ellenőrizendő főbb szakmákat, ágazatokat, valamint az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait. Számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen kell kiválasztani az utólagos ellenőrzések, a kezdő vállalkozások, illetve a próbavásárlások legalább 5 százalékát. A kötelező és a véletlenszerű kiválasztás mellett a bevallások, adatszolgáltatások, adóhatósági nyilvántartások, a korábbi ellenőrzések tapasztalatai, vagy a más hatóságoktól, adózóktól szerzett adatok alapján célzott kiválasztási rendszer is alkalmazható. Fontos, hogy az ellenőrzések elrendelésének közvetlen okáról az APEH elnöke által meghatározott nyilvántartást kell vezetni. |
Adózói jogok és kötelezettségek
Az adóhatóság jogosítványaival összefüggően az adózónak elsődlegesen együttműködési és az ellenőrzés feltételeit biztosító kötelezettségei vannak. Új kötelezettség, hogy ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon neki kell bizonyítania.
A jogok közül érdemes megemlíteni, hogy ha az adózó akadályozva van a jogai gyakorlásában, akkor az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását kérheti. Betekintési joga a jövőben kiterjed a kapcsolódó ellenőrzés jegyzőkönyvének, határozatának az őt érintő részére. Ha úgy látja, hogy az ellenőrzés indokolatlanul elhúzódik, kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz. Ebben az esetben a felettes szerv dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja.
Az ellenőrzés befejezése
Az alapvető rendelkezések nem változnak, az ellenőrzés az arról készült jegyzőkönyv átadásával zárul. Változást jelent, hogy ha a jegyzőkönyvre tett adózói észrevétel az ellenőrzés folytatását teszi szükségessé, akkor ez legfeljebb 15 napig tarthat. Lényeges újdonság, hogy az utólagos, az ismételt, a felülellenőrzés, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetében – a vizsgálat eredményétől függetlenül – mindenképpen határozatot kell hozni, még akkor is, ha az adóellenőr mindent rendben lévőnek talált. Az egyéb ellenőrzési típusoknál csak akkor kötelező a határozat elkészítése, ha kötelezettséget, jogkövetkezményt állapít meg.
Különös ellenőrzési szabályok
Az új ellenőrzési fejezet az ellenőrzés általános szabályait követően az ellenőrzés különös szabályai között az egyes ellenőrzési fajták tartalmi elemeit határozza meg. Emellett – az illetéktörvényből kiemelve – változatlan tartalommal itt szerepelnek az illeték ellenőrzésére vonatkozó szabályok.
Utólagos ellenőrzés
A bevallás utólagos vizsgálatakor a megbízólevél tartalmazza az adóellenőr számára, hogy mely adókat, költségvetési támogatásokat és milyen időszakra vonatkozóan ellenőrizhet. Ha az adózó az ellenőrzés megkezdéséig elmulasztotta beadni a bevallását, a revizor által feltárt adókötelezettség adókülönbözetnek számít. A kiutalás előtti ellenőrzés is teremthet ellenőrzéssel lezárt időszakot, ha a vizsgálódás kiterjed az adó, a támogatás alapjára és összegére is. Utólagos ellenőrzésnek számít az egyszerűsített ellenőrzés, tehát az, amikor az adózó adóbevallását az adóhatóság a más forrásból kapott kontrolladatokkal veti egybe.
2003-tól az egyszerűsített ellenőrzés módszerével nemcsak az önadózással, hanem a hatósági adómegállapítással kivetett adók (pl. gépjárműadó) is ellenőrizhetők lesznek. Fontos, hogy a bevallás felülvizsgálatáról minden esetben határozatot kell hozni, még akkor is, ha az adózó adókötelezettségét rendben teljesítette.
Becslés
A becslés az utólagos adómegállapítás során alkalmazható sajátos bizonyítási módszer. A szabályozás lényegileg megegyezik az eddigiekkel, eltérés az áfa becsléssel történő megállapításában van. Az áfatörvény eddigi szabályozása szerint az adólevonási jog tárgyi feltétele az adóalanytól származó és a levont adót tartalmazó hitelt érdemlő bizonylat, az Art. pedig az áfabecslést akkor engedte meg alkalmazni, ha az adózó a bevallást elmulasztotta beadni. Mindezek következménye volt, hogy az adóhatóság csak a fizetendő áfát becsülhette, a levonható adót – a bizonylatok hiánya miatt – nem. Az új szabály szerint a becslés során az adóhatóság mind a fizetendő, mind pedig a levonható adót köteles meghatározni, feltéve, hogy az iratok, bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Ez csak olyan körülmény lehet (pl. árvíz, tűzvész), amelyet az adózó a kellő gondosság mellett sem tudott volna elkerülni.
Ismételt ellenőrzés
Az ellenőrzés megismétlésének alapesetei közül az eddigi szabályozás is tartalmazta az utóellenőrzést (amikor a korábbi határozatban foglaltak végrehajtását vizsgálják meg), a tb-igazgatási szerv, a magánnyugdíjpénztár megkeresésére folytatott vizsgálatot és a felülellenőrzést. Újszerű, hogy a jövőben az ellenőrzés megismétlését maga az adózó is kérheti, ha álláspontja szerint az általa feltárt új tények és körülmények a korábbi ellenőrzés eredményét megváltoztatnák.
Felülellenőrzés
Felülellenőrzés továbbra is akkor indulhat, ha az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek (pl. ÁSZ elnöke, önkormányzati testület) kérik a vizsgálatot, ha a felettes szerv az első fokú adóhatóság ellenőrzési tevékenységét vizsgálja felül, illetve ha új tények, körülmények, bizonyítékok merülnek fel, és az ellenőrzést az APEH elnöke vagy a VPOP parancsnoka rendeli el. Ezekben az esetekben az ellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság, illetve az önkormányzati testület kijelölt bizottsága folytathatja le. Az így hozott határozat első fokúnak számít, ha a korábbi ellenőrzéskor nem született határozat, azonban ha volt ilyen, akkor a felülellenőrzés eredményét a korábbi első fokú határozat megváltoztatott formája tartalmazza.
Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés
Az új fejezet ezt az ellenőrzést önálló ellenőrzési fajtaként határozza meg, megszabva annak – az eddigi gyakorlatnak megfelelő – alapvető szabályait. Az állami garancia beváltásával kapcsolatban az adóhatóság feladata, hogy a garanciabeváltást követően adókövetelésként érvényesítse a beváltott garanciát azzal szemben, akinek a magatartása a beváltást lehetővé, illetve szükségessé tette. Emellett vannak olyan állami garanciák (pl. agrárfinanszírozási támogatások), amelyek esetében a hitelintézet az eredeti kötelezett nemfizetése esetén a garanciát az adóhatóságnál váltja be. Ilyenkor az APEH csak akkor fizet, ha a beváltáshoz fűződő jogszabályi feltételeket a hitelintézet teljesítette.
Adókötelezettség ellenőrzése
Az adókötelezettségek ellenőrzésének célja, hogy az adózókat ezek betartására rászorítsa, tehát az ellenőrzési kapacitás meghatározott hányadát szükségképpen a különféle adókötelezettségek ellenőrzésére kell fordítani. A feltárt hiányosságokról határozat születik, amelyben lehetőség van jogkövetkezmények megállapítására. Ha a vizsgálat során szerzett tapasztalatok eleve megkérdőjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások helyességét és valódiságát, akkor a jövőben lehetőség lesz ezek alapján az adóbevallási időszak utólagos ellenőrzésére.
Adatgyűjtés
A revízió alapvetően az adózó által nyilvántartott és megőrzött bizonylatok vizsgálatával történik. Az iratok alapján az adóhatóság a múltban megtörtént eseményekről értesül, de azt nehéz utólag kontrollálni, hogy az iratok szerinti gazdasági események a valóságban tényleg úgy történtek-e meg. Ezért biztosítja az Art. a próbavásárlást, leltározást, a vállalkozás forgalmi viszonyaira vonatkozó körülmények rögzítését, valamint az alkalmazottak foglalkoztatása jogszerűségének vizsgálatát. Ha az adatgyűjtés során szerzett tapasztalatok szerint kétséges, hogy az adózó bevallási adatai valósak, akkor kötelező a vizsgált időszak bevallását követően a bevallást haladéktalanul megvizsgálni, és ha a becslés feltételei fennállnak, akkor azt alkalmazva kell megállapítani az adót.
Küszöb alatt vallók felszólításaA pénzügyminiszter immár több éve irányelvben teszi közzé szakmánként és településtípusonként a minimálbérre, illetve az adóbevallásokban szereplő szakmai átlagokra figyelemmel kialakított ún. jövedelemminimumokat. Az ezeket el nem érő adózóknak – adóhatósági felhívásra – bevallásukat ki kell egészíteniük azzal, hogy milyen vagyoni viszonyok között élnek, milyen összegű kiadásokat teljesítenek. Ha a kiadások meghaladják a jövedelmet, akkor a hiányzó forrás megszerzését valószínűsíteni, becsülni kell. A kezdetben eredményeket produkáló rendszer mára már inkább akadálya a valós jövedelmek feltüntetésének. Erre tekintettel megszűnik a kötelező minimumok pénzügyminiszter általi megállapítása, azonban továbbra is megmarad az adóhatóság számára az ellenőrzésre történő kiválasztás eszközének. Ha az adózó két egymást követő évben is a minimálbér alatti jövedelmet jelent, akkor továbbra is felszólítható bevallásának kiegészítésére. |
A végrehajtás szabályai
Az ellenőrzéshez hasonlóan az adóvégrehajtás szabályrendszerét a módosított törvény új, kicserélt fejezete tartalmazza. Az eddigi rendelkezések jó részének megtartása mellett a módosítás több ponton jelentős tartalmi változást is jelent. Az adó-végrehajtási szabályok továbbra is a bírósági végrehajtás szabályaira épülnek, de a végrehajtási törvénynek nem csupán meghatározott fejezetei, hanem az egész törvény háttérszabályozásul szolgál. Az adóvégrehajtót – az eredményes végrehajtás érdekében – mindazok a jogok megilletik, amelyekkel a bírósági végrehajtók is rendelkeznek.
Végrehajtható okirat
A végrehajtható okiratok köre bővül, ezentúl bármely fizetési kötelezettséget megállapító hatósági határozat ilyennek minősül. Így más hatóság megkeresése esetén mentesül az adóhatóság saját végrehajtható okirat "gyártása" alól.
Eljáró adóhatóságok
Új rendelkezés, hogy az illetékesség megszűnése esetén – ha arról a végrehajtási cselekmény foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság – nem semmis az eljárás, így nem kell az új illetékes hatóságnak azt megismételni. Szintén újdonság, hogy az illetékhivatalok mellett az önkormányzatok is élhetnek a bírósági végrehajtók igénybevételével. Ez azonban csak joga és nem kötelezettsége az önkormányzatnak.
A módosított törvény hézagpótló jelleggel rögzíti az illetékességi összeütközés esetén alkalmazandó szabályokat. A megelőzés elve alapján az a végrehajtó jogosult eljárni, amelyik az ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén az eljáró szervek megegyezése szerint kell az eljárást tovább folytatni.
A zálogjoggal terhelt vagyontárgy foglalásakor kötelező a zálogjogosultat értesíteni az igényérvényesítési lehetőségről. A zálogjogosult kérelmét bíróság bírálja el, s helyt adó végzés után a bírósági végrehajtónak adja át az ügyet. Ennek eredményeként az adóhatóság saját követelésére végrehajtás-kérői pozícióba kerül. 2003-tól már nem az egész végrehajtási ügyet, hanem csak a zálogjoggal terhelt vagyontárgy végrehajtását adhatja a bíróság a bírósági végrehajtónak.
Végrehajtható vagyontárgyak köre
A végrehajtási eljárás legfontosabb változása, hogy megszűnik – az eddig kizárólagosan érvényesülő – fokozatosság elve. A végrehajtási cselekmények (inkasszó, munkabérletiltás, ingóvégrehajtás, ingatlan-végrehajtás) közötti kötelező sortartás helyett az adóvégrehajtó dönt, hogy melyik cselekményt foganatosítja, sőt egyidejűleg több végrehajtási intézkedést is tehet. A szabadság azonban nem abszolút. Ingatlant csak akkor lehet értékesíteni, ha egyéb vagyontárgyakból, pénzkövetelésből a tartozás nem egyenlíthető ki. A lakás céljára használt ingatlant pedig csak végső esetben, minden más cselekmény sikertelensége esetén lehet értékesíteni. Az ingatlanra ezentúl csak 500 ezer (eddig 100 ezer) forintot meghaladó értékű követelés esetén lehet végrehajtást vezetni, avagy akkor, ha a tartozás mértéke arányban van az ingatlan értékével.
Az azonnali beszedési megbízást a pénzintézet ezentúl végrehajtható okirat nélkül is köteles teljesíteni. Ha a beszedés jogosulatlan volt, akkor a beszedett pénzt az adóhatóság a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben haladéktalanul visszafizeti.
Speciális rendelkezés vonatkozik a gépjármű lefoglalására. Abban az esetben, ha a gépjármű a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges, akkor a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja a végrehajtó. A gépjármű törzskönyvének lefoglalása esetén a vállalkozó tovább használhatja a gépjárművet, folytathatja tevékenységét, így lehetősége nyílik a tartozás önkéntes teljesítésére.
Biztosítási intézkedések
A biztosítási intézkedés tulajdonképpen előrehozott végrehajtási cselekmény olyan tartozások esetében, amelyek még nem esedékesek, vagy még nem végrehajthatóak. Feltétele, hogy a tartozás későbbi megfizetése veszélyeztetett legyen, ezért nem jogszerű a biztosítási intézkedés akkor, ha az adózó vagyona többszörösen fedezetet biztosít a tartozásra. A jogosulatlanul alkalmazott biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, ennek azonban nincs halasztó hatálya.
Visszatartási jog gyakorlása
Eddig a visszatartási jog szabályai nem az adóvégrehajtás, hanem a befizetések elszámolásának szabályai között szerepeltek. A visszatartási jog gyakorlása pedig funkcióját tekintve végrehajtási cselekménynek minősül, ezért a törvénymódosítás ezt a jogintézményt változatlan formában a végrehajtási fejezetbe helyezte.
Végrehajtás megkeresésre
A megváltozott szabályozás pontosítja a megkeresésre történő végrehajtás szabályait annak előírásával, hogy a behajtást kérő az APEH-nek a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét köteles megkeresni. Emellett köteles közölni, hogy a fizetésre kötelezettnek más területi szerv illetékességi területén van-e végrehajtható vagyontárgya.
Behajthatatlan adótartozás törlése
Ha az adóhatóság megállapítása szerint a tartozás behajthatatlan, mert valamennyi végrehajtási cselekmény eredménytelen volt, a tartozást behajthatatlanság címén törölni lehet. A törvény ezt eddig az esedékesség évében tiltotta, ami azt is jelenthette, hogy egy december 20-án esedékes tartozást már január 2-án behajthatatlanság címén törölni lehetett. Most a tiltás az esedékessé válástól számított 6 hónapon belül tiltott, egyébként a tartozást a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül újra elő lehet írni.
Változásbejelentés
A hatályos szabályozás szerint a társaságiadó-törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő személyek adatait – változásbejelentésként – mindenképpen be kellett jelenteni. Önmagában ez az információ az ellenőrzés szempontjából nem bír jelentőséggel, csak akkor, ha a kapcsolt vállalkozási viszonyban lévők között szerződéses kapcsolat jön létre. A módosítás ezentúl csak ebben az esetben, a szerződéskötéstől számított 15 napon belül írja elő a bejelentési kötelezettséget.
Soron kívüli adóbevallás
Az adóbevallások általános esedékességétől függetlenül speciális szabályokat kell betartani akkor, amikor rendkívüli bevallást kell az adózónak benyújtania. A törvénymódosítás a soron kívüli adóbevallás jelenlegi részletekbe menő, külön jogszabályokra utaló, ezért nehezen értelmezhető szövegét a könnyebb alkalmazhatóság érdekében – változatlan tartalommal – újrafogalmazza.
Önellenőrzés
Önellenőrzéssel csak akkor lehet élni, ha az adózó bevallása nem felel meg a jogszabályoknak, vagy valamely elírás következtében hibás. Ha az adózó valamely választását gyakorolta az adóbevallásban, akkor azt már önellenőrzéssel nem módosíthatja. Ennek a szabálynak a szigorú értelmezése szerint az adózó által nem érvényesített adókedvezmény (hiszen azt nem kötelező igénybe venni) választásnak számít, így az később nem korrigálható. Pedig az adókedvezmény érvényesítésére az adózónak az elévülési időn belül lehetőséget biztosít a törvény. Az ellentmondás feloldása érdekében a módosítás kimondja, hogy a bevallásban igénybe nem vett adókedvezményre tekintettel az adózó önellenőrzési joga nem korlátozódik. Fontos azonban, hogy egyes adótörvények ettől az általános szabálytól eltérhetnek, ebben az esetben a speciális szabályt kell alkalmazni. Ilyen a társaságiadó-törvény, amely szerint az adókedvezményt csak az adóbevallásban lehet érvényesíteni.
Mulasztási bírság
A mulasztási bírság kiszabására okot adó magatartások az elmúlt években gyakran módosultak, így a hatályos szabályozás követése még a jogalkalmazó számára sem egyszerű. A különböző módokon meghatározott bírságok – százalékos, tételes és ezek vegyülete – egyszerűsödnek, azonban ez gyakran szigorítás jelent az eddigiekhez képest. A bírság a kifogásolt adózói magatartások döntő hányadában – magánszemély esetében -100 ezer, illetve – más adózó esetében – 200 ezer forintban meghatározott maximumig szabható ki. Új büntethető körülmény, ha a magánszemély a "tb-plafon" eléréséről valótlan nyilatkozatot tesz. Most már nemcsak az ellenőrzés, hanem a végrehajtás akadályozása is szankcionálható, akkor is, ha azt adózónak nem minősülő személy teszi.
Termőföld bérbeadása
A módosított jövedelemadó-törvény a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet akkor mentesíti, ha a hasznosításra kötött szerződés az 5 éves lejárati időt eléri, vagy azt meghaladja. Ezzel összefüggésben a magánszemélynek az adómentesség időszakában e jövedelméről nem kell bevallást adnia, és a kifizetőnek sem kell ezen időszak alatt adólevonási kötelezettségét teljesítenie. Ha azonban az adómentesség feltételéül szabott időtartam előtt megszűnik a szerződés (kivéve, ha az a szerződő feleken kívül álló ok, valamint azonnali hatályú felmondása miatt szűnik meg), akkor a kifizetőnek – a kifizetői adatszolgáltatásban –, valamint a földhivatalnak – 8 napon belül – adatot kell szolgáltatnia.
Diákhitellel kapcsolatos feladatok
A diákhitellel kapcsolatosan az eddigi szabályozás kiemelt szerepet szánt az állami adóhatóságnak, valamint a munkáltatóknak, kifizetőknek. A kidolgozott rendszer azonban nem biztosította, hogy a Diákhitel Központ naprakész adatokkal rendelkezzen a törlesztésre vonatkozóan, pedig az első törlesztési kötelezettség 2003. január 1-jétől indul. A beszedési rend úgy egyszerűsödik, hogy a jövedelemarányos törlesztési kötelezettség alapja nem a folyó jövedelem, hanem a tárgyévet megelőző második évben elért, az adóhatóság által már nyilvántartott jövedelem lesz. Az átmeneti időben az éves minimálbér szolgál a törlesztési kötelezettség alapjául. A törlesztés így fix összegű, a kötelezettek pedig közvetlenül a Diákhitel Központ Rt.-nek teljesítenek.
Az adóhatósági szerep alapvetően két dologra korlátozódik: az egyik a törlesztési kötelezettség alapjába számító jövedelmi adatok közlése, a másik a kötelezettséget elmulasztóktól a tartozások – megkeresés alapján – adók módjára történő behajtása. Eltérő jövedelmi adatok esetén először a diákhitelközpont az APEH-hal tisztázza az eltérés okát, majd ezt követően a központ a magánszemélyt keresi meg.
Adókedvezménnyel kapcsolatos bejelentési kötelezettség
Az uniós csatlakozás miatt – a nagyberuházásokon kívül – adatot kell szolgáltatni az egyéb címen igénybe vett támogatások – állami támogatásra jogosító költségek, kapott támogatások, igénybe vett helyi adókedvezmények – összegéről és összetételéről is. Ennek érdekében a társaságiadó-törvény alanyainak ez irányú bejelentési kötelezettséget kell teljesíteniük az 1999-2002. közötti időszakra vonatkozóan 2003. február 28-áig, ezt követően pedig folyamatosan, évenként.
Hitelintézeti adatszolgáltatás
Ez év közepétől a hitelintézetek a pénzforgalmi számlákra vonatkozó adatokat elektronikus úton juttatják el a cégnyilvántartásba. Mivel ehhez az adathoz az adóhatóság az ún. egyablakos rendszeren keresztül jut, ezért megszűnt a hitelintézetek adatszolgáltatási kötelezettsége. A kötelezettség megszüntetése elhamarkodott volt, hiszen az adóhatóság azon adózói kör számláiról nem jutott kontrollinformációhoz, akik nem a cégbíróságon jelentkeznek be. E hiányt pótolja a módosított rendelkezés azzal, hogy a pénzintézetnek a cégjegyzékben nem szereplő adózók pénzforgalmi jelzőszámáról a számla nyitását és megszűnését követő hónap 15-éig adatot kell szolgáltatniuk.
Kiemelt adózók
A legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatási feladatait az APEH külön igazgatósága látja el. Annak érdekében, hogy az igazgatóság illetékessége valóban csak a legjelentősebb adózókra terjedjen ki, a törvény teljesen új alapokra helyezi az idetartozás feltételeit. Bevezeti az adóteljesítmény fogalmát, ami az összes adókötelezettség, növelve a költségvetési támogatás összegével, ezen belül a forgalmi adó fizetendő, illetőleg a levonható értékei közül a nagyobb abszolút értékkel jön számításba. Az Art. azon fővárosi vagy Pest megyei adózók különleges illetékességét állapítja meg, akiknél a nettó árbevétel eléri a 11 500 millió forintot (eddig 11 000 millió forint volt), valamint az adóteljesítménye az 1800 millió forintot (eddig nettó adókötelezettsége vagy áfa-visszaigénylése 1200 millió forint volt).
Besorolási rend
Minden adótörvényre vonatkozóan – kivéve a jövedéki törvényt – az adózás rendjéről szóló törvénybe kerül a hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások hatályos besorolási rendje. Így a Kereskedelmi Vámtarifaszámnak és az Építményjegyzéknek 2002. július 31-én, a Szolgáltatások Jegyzékének, valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30-án érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő – időközi – változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
Képviseleti szabályokTovább differenciálódik a képviseletre jogosultak köre attól függően, hogy a képviselő pusztán adótechnikai teendőiben helyettesíti az adózót, vagy komolyabb ismereteket feltételező adóigazgatási eljárásban kerül sor a képviseletre. Az adóhatóság előtt a magánszemélyt a törvényes képviselő, valamint meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú magánszemély képviselheti. Más adózót az adótechnikai teendőkben a jogszabály szerinti képviselő, vagy az általa meghatalmazott magánszemély, ügyvéd, ügyvédi iroda, – újként – jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő és könyvviteli szolgáltatásra, adótanácsadásra megbízás alapján jogosult vállalkozás alkalmazottja is helyettesítheti. Az adóigazgatási eljárásban – ahol jogokat szerezhet, kötelezettséget vállal – a magánszemély helyett a törvényes képviselő, a jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő és adótanácsadó járhat el. Ha a magánszemély egyéni vállalkozó, akkor még alkalmazottja vagy jogtanácsosa is képviselheti. Magánszemélynek nem minősülő adózó esetében a jogszabály szerinti képviselő, az ügyvéd, ügyvédi iroda, a jogtanácsos, az adószakértő és az adótanácsadó járhat el képviselőként. A képviseletre állandó meghatalmazás is adható, amelyet az adóhatósághoz be kell jelenteni. Fontos, hogy a bejelentett kötelezettséggel kapcsolatos mulasztás jogkövetkezménye a megbízás ideje alatt a képviselőt terheli. Az állandó meghatalmazás visszavonását az adóhatósághoz haladéktalanul be kell jelenteni |
