A kis- és középvállalkozás-fejlesztési program nem politikai marketing, hanem az egész gazdaságot és társadalmat felölelő nemzeti ügy – olvasható a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program bevezetőjében. E mondattal a kormány azt kívánja jelezni, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv) fejlesztése új szakaszába érkezett. Áttekintve azonban a programot, megállapítható, hogy e felvezetés nem más, mint "blikkfangos" marketingfogás.
Műfaji melléfogás
Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) két alkalommal – bizottsági, majd plenáris ülésen – tárgyalta meg a Széchenyi-terv örökébe lépő programot. A munkaadók – bár a fejlesztési terv elkészítésének tényét üdvözölték – a tartalmával kapcsolatban számos kritikát megfogalmaztak.
Mindenekelőtt aggályosnak ítélték a tervezet műfaját, nevezetesen, hogy az valójában nem program, hanem csupán feladat-összefoglaló. Ezt a hivatását azonban – nevezetesen, hogy egy csokorba gyűjti a kis- és középvállalkozókat érintő problémákat, felsorolja a kkv-k fejlesztéséhez eddig igénybe vett eszközöket, s javasol néhány átalakítást a jelenleg működő rendszerben – jó színvonalon teljesíti. Ha azonban – az uniós csatlakozást közvetlenül megelőzően – egy hatékony vállalkozásfejlesztő koncepció megalkotása lett volna a cél, akkor a program nem felel meg a kívánalmaknak. S különösen nem egy konzisztens gazdaságpolitikai elképzelés részeként, a kis- és középvállalkozások teljes spektrumára kidolgozott, az ágazati és területi kapcsolódásokat is figyelembe vevő, a szűken vett tárcaelképzelésektől független, harmonizált fejlesztési tervként. A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program tapinthatóan csak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kompetenciájába tartozó fejlesztési célokat és eszközöket felsorakoztató projekt, némi halvány kitekintéssel más tárcák fejlesztési eszközeinek bemutatására.
Hiányzó számítások
A munkaadók úgy látják, hogy a kis- és középvállalkozások hatékony fejlesztését csak olyan koncepció alapján lehet elérni, amelyben a foglalkoztatáspolitikát, a mezőgazdasági, a regionális, a környezetvédelmi, az informatikai stb. fejlesztéspolitikákat koherens rendszerben, egységes gazdaságpolitikaként jelenítik meg.
De több probléma vetődik fel a helyzetelemzéssel kapcsolatosan is. Belátva, hogy egy, alapvetően a kormány számára készített előterjesztésben – már csak terjedelmi korlátok miatt – sincs mód a helyzetelemzést megalapozó számítások bemutatására, azonban azok mellékletben történő közlése fontos lett volna. A munkáltatók ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy (nem tudni véletlenül-e, de) alapvető tévedés az a megállapítás, mely szerint: "A közösségi jog nem tesz különbséget a vállalatok mérete szerint." A kis- és középvállalkozások tekintetében ugyanis a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, valamint a bizonyos értékhatárt meg nem haladó támogatások a "de minimis elv" alapján nem esnek tilalom alá. (A "de minimis elv": a szabály – a versenyszabályok körében – azt tartalmazza, hogy a bíróság nem veszi figyelembe, elnézi azokat a viszonylag kisebb összegű támogatásokat, amelyek kedvezményezettjei maximum 150 főt foglalkoztatnak, forgalmuk nem éri el a 15 millió eurót, és az adott támogatás kisebb, mint 7,5 százalék. A támogatás három év alatt nem haladhatja meg a 100 000 eurót. Márpedig a hazai vállalkozások 97 százalékát érintheti ez az elv.)
Az elemzés gyenge pontja az is, hogy nem választja szét a mikro-, a kis- és a középvállalkozások helyzetének felmérését. Addig ugyanis nem lehet hatékony a kkv-k támogatási rendszere, amíg nincs kimondva, hogy egészen más problémák foglalkoztatják a 809 ezer mikro-, a 25 ezer kis- és az 5 ezer közepes vállalkozást (nem is beszélve a mindössze ezer nagyvállalkozásról). E rétegek gondjait ugyanis nem lehet azonos módon kezelni.
Annak megállapításával azonban egyetértettek a munkaadók, hogy az a támogatási program eleve nem lehet hatékony, amelyben a nyertes vállalkozások száma nem éri el a 0,4 százalékot.
Háttérben a foglalkoztatás
A csatlakozással egyidejűleg elkerülhetetlen lesz, hogy a vállalkozások kategorizálásakor alkalmazkodni kell az EU-ban előírt normákhoz.
A program megoldást keres az önfoglalkoztatók problémájára. Tekintettel a foglalkoztatásban betöltött szerepükre, kedvező adózási eszközökkel, s a pillanatnyilag nem létező, önfoglalkoztatókra kiterjedő korrekt biztosítási rendszerrel kíván előrelépést elérni. A munkaadók azonban – nem vitatva, hogy mindez szükséges – kifejtették: ahhoz, hogy e gondokra valódi megoldás szülessék, mindenekelőtt az önfoglalkoztató – mint vállalkozási forma – pontos definícióját kell megadni. Azaz: újra kell kodifikálni az egyéni vállalkozásról szóló, egyébként is elavult (1990-es) törvényt.
A munkaadói oldal komoly hiányosságként értékelte, hogy a kis- és középvállalkozás-fejlesztés prioritásai közül hiányzik a foglalkoztatási képesség növelése. Ugyanis a versenyképesség javulása következtében létrejött foglalkoztatásbővülés nem elégséges. Szerte a világon, s különösképpen az Európai Unióban, a kis- és középvállalkozások egyik legfontosabb funkciója a foglalkoztatás szintjének emelése. Evidencia ugyanis, hogy a technikai előrehaladás éppenséggel elbocsátásokat eredményez. A kkv-k versenyképességét (hangsúlyosan a relatív, tehát a saját kategóriáján belüli versenyképességét) úgy kell növelni, hogy egyszersmind foglalkoztatási kapacitásuk is bővüljön. Ez, bár esetenként kétségtelenül extenzív – nem pedig intenzív – növekedéshez vezet, ám a kkv-k klasszikus szerepe ezt kívánja meg a foglalkoztatás növelésében.
Öt prioritás
Ha a kis- és középvállalkozások esetében a teljesítményelv lenne az elsődleges szempont, úgy ez több okból is aggályos lehet. Mindenekelőtt akkor, ha a szóban forgó vállalkozások túlnyomó többsége alapvetően forráshiánnyal küszködik. Ez esetben nehezen képzelhető el, hogy a versenyképesség növelése s a modernizáció a vállalkozások 3-6 százalékánál nagyobb kört érintene. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a teljesítményelv érvényesítésére, de ez hangsúlyozottan csak egy szelete lehet a kkv-kre vonatkozó fejlesztéspolitikának.
A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programban megjelölt öt prioritás (teljesítményelv, alkalmazkodási képesség fejlesztése, esélyteremtés, kiszámíthatóság, EU-források igénybevétele) mellett természetesen megjelennek az ezek elérését szolgáló eszközök is.
A teljesítményelv – mint legfőbb prioritás – a versenyképesség növelését, a növekedésorientált kis- és középvállalkozások fejlődésének elősegítését szolgálja. Ehhez a program beruházásösztönző adókedvezményeket alkalmaz. Ez eddig is így történt. Az ismertetett adatok tanúsága szerint a mikro- és a kisvállalkozások által igénybe vehető beruházási adókedvezménnyel 13 ezer egyéni vállalkozó és 30 ezer társas vállalkozás élt. Ez az előbbiek tekintetében annyit jelent, hogy ha csupán a főfoglalkozású egyéni vállalkozókat tekintjük, akkor is legfeljebb 3,5 százalékuk élt e lehetőséggel. Összegszerűen pedig az egyéni vállalkozók átlagosan 1,2 millió, a társas vállalkozások pedig 2,26 millió forint kedvezményt vettek igénybe a 2001-ben lehetséges 10 milliós kedvezményből.
Ennek fényében a 2002-re vonatkozó, 30 millió forintra történt kedvezményemelkedésnek sem volt túl sok értelme. A szintén beruházásösztönző fejlesztésitartalék-képzés lehetősége – amelyre tényleges igény mutatkozik – viszont csupán a társas vállalkozások számára nyitott, az egyéni vállalkozók előtt nem. Ez nem csupán diszkriminatív, de célszerűtlen is, hiszen a cél éppen az lenne, hogy a vállalkozások lehetőség szerint saját megtakarításaikból indítsanak beruházásokat.
Kombinált támogatások
A modernizációt ösztönző pályázati támogatások technológia- és termékfejlesztést, valamint a korszerű vállalatirányítási rendszerek bevezetését céloznák, mégpedig oly módon, hogy a vissza nem térítendő támogatásokat visszatérítendőkkel kombinálnák. Ezzel a megoldással a vállalkozók képviselői is egyetértenek, hiszen biztosítani kell, hogy a kedvezményezettek ne pazarló módon használják fel a forrásokat. Tény viszont, hogy igen sok múlik a pályázati kiírások tartalmán, minőségén, ezért a munkaadók örömmel fogadták a gazdasági tárca azon ígéretét, mely szerint a pályázati kiírások véleményezésében részt vehetnek. Mindemellett kifogásolták, hogy a pályázatokra fordítható pénzeszközök – még az előzőtől eltérő struktúrát tekintetbe véve is – az elmúlt évihez képest csökkennek.
A kkv-k pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének segítésére – tekintettel a pénzintézetek nehézkességére – ez idáig is nagy szükség volt, s mint ismeretes: e téren nem lehet átütő eredményekkel dicsekedni. Tekintettel azonban arra, hogy a konstrukciókat illetően a jövőben sem lesznek lényeges változások, így arra lehet számítani, hogy a kis- és középvállalkozások a jövőben is nehezen érik el a különböző pénzügyi szolgáltatásokat.
Sőt, esetleg még kedvezőtlenebbé válhat a helyzet, tekintettel arra, hogy a kamattámogatások fokozatos elsorvasztására is sor kerül. Ugyanis éppen a kamattámogatás az a technika, melynek segítségével a bankokat – legalább bizonyos fokig – érdekeltté lehet tenni abban, hogy a számukra nem gazdaságos kisvállalkozás-finanszírozást felvállalják. Ennek hiányában nemigen látszik esély arra, hogy a pénzintézetek vállalnának többletfeladatokat és többletkockázatot.
Tőkepiaci szolgáltatások
A Technológiai Felzárkóztatási Beruházási Hitelprogram, valamint a tőkepiaci szolgáltatásokhoz való hozzáférést segítő eszközök (kockázatitőke-befektetés, "üzleti angyalok", vállalkozói ratingszolgáltatás) olyan eszközök, amelyekkel – jó esetben – az egyébként is prosperáló középvállalkozások számára lehet továbbfejlődési lehetőségeket biztosítani. Körültekintő alkalmazásuk jó szolgálatot tehet a versenyképes termelési kapacitások kifejlesztése terén, de illúzió lenne azt hinni, hogy ezek a lehetőségek a kkv-k széles köre számára elérhetővé válnak. Alkalmazásuk – természetesen – szükséges, de az erre fordítható (és nem fordítandó) összegeket nem lehet úgy számításba venni, mint amely tételeket a kis- és középvállalkozások fejlesztésére szánnak. A valóságos felhasználás (vélhetően a betervezett összegek töredéke) ugyanis valószínűleg nem éri el a programban foglalt összegek nagyobb hányadát.
A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programban foglalt további négy prioritás eléréséhez biztosítandó eszközök – az alkalmazkodás, EU-felkészítés; az esélyteremtés; a kiszámítható működési feltételek biztosítása; valamint az EU-források igénybevételének elősegítése – összesen nem érdemeltek annyi figyelmet, mint a teljesítményelv alkalmazásának segítése. Ez alapvető hiba, hiszen a kis- és középvállalkozások sokasága számára éppen ezek az eszközök biztosíthatják az alkalmazkodás és az esetleges növekedés feltételeit.
Uniós követelmények
A hazai kis- és középvállalkozások számára csak akkor lehet sikeres az EU-hoz való csatlakozás, ha tisztában vannak az uniós követelményekkel. A vállalkozások közötti együttműködés elősegítése, a hálózatépítést ösztönző támogatások alkalmazása mind-mind olyan eszköz, amelyekre konkrét – koncepciót és pénzügyi fedezetet is tartalmazó – programot kellett volna, de legalábbis kellene kidolgozni.
Ugyanez vonatkozik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok vállalkozásainak segítésére (jellemző módon a foglalkoztatáspolitikai támogatások ezek között az eszközök között szerepelnek!), illetve a kiszámítható működési feltételek kialakítására is: utóbbiba beleértve az adó- és járulékterhek enyhítését, mely intézkedés vitathatatlanul alapvető a kkv-k versenyképessége szempontjából.
Ám ezek a részletesen kidolgozott koncepciók hiányoznak. Éppen ez, jelesül az aránytévesztés mutatja meg a leginkább azt a szemléletbeli hiányosságot, amely a hazai kis- és középvállalkozás-politikát – sajnos – áthatja.
Az OÉT munkaadói oldala ezért szükségesnek tartja egy olyan, a gazdaság teljes keresztmetszetét átfogó (ágazat- és régióközi), a kis- és középvállalkozás-fejlesztésre vonatkozó (akár táblázatba foglalt) áttekintés elkészítését, amelyben a célok, az eszközök és a források egységes rendszerben mutatják meg, hogy a gazdaságpolitika milyen programot kínál e rétegnek az elkövetkező időszakban.
A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program – készítői interpretációja szerint – egyelőre nem zárt rendszer. Ez pedig nagy előnyére válhat.
