Kisvállalkozók az Európai Unióban

A magyar kis- és középvállalkozások különösen nehéz helyzetbe kerülnek az uniós felkészülés során, hiszen általában keveset tudnak arról, milyen követelményeknek kell megfelelniük az integráción belül, nincs saját szakértőjük, nemigen tudnak tanácsadót sem fogadni, és nem áll mögöttük gazdag nyugati tulajdonos. Mindezt Réthy Imre, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) közigazgatási államtitkára mondta a tárca által kiadott "Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról kis- és középvállalkozóknak" című segédkönyv bemutatója alkalmából. A minisztérium a hátrányos helyzet miatt igyekszik összehangolt, átfogó, illetve átlátható programmal segíteni a vállalkozásokat, miután alapvetőnek tartja, hogy az érintett réteg a belépésig elsajátítsa a kellő ismereteket – tette hozzá az államtitkár.

Tudatos fejlesztés

Ugyanezen a fórumon Gérnyi Gábor, a GKM kis- és középvállalkozások uniós felkészülését koordináló főosztályának vezetője arra mutatott rá, hogy a felkészülés nem történhet spontán módon; a minisztérium koordinatív munkát vállal e folyamatban. Kifejtette: a tájékoztatást két irányban kívánják fejleszteni. Részben – a könyvben található kérdőív segítségével – kíváncsiak a vállalkozók visszajelzéseire, amelyeket figyelembe vesznek majd a második kiadásnál. Ugyanakkor az új változatba belefoglalják az időközben bekövetkezett uniós jogszabály- és egyéb változásokat is.

A GKM felkészítő programjának részeként elkészült az "Európai Unió címszavakban – Iránytű kis- és közepes vállalkozóknak" című tájékoztató füzet is. A kiadványok a gazdasági kamarák, a szakmai szövetségek és az érdekképviseletek bevonásával jutnak el a vállalkozásokhoz. "Egységes Oktatási Csomag" néven – közösen a kamarákkal, az érdekképviseletekkel és a szakszövetségekkel – ugyancsak kidolgozták a vállalkozói szféra uniós felkészítését és képzését segítő oktatási tematikát is. De a tárca "Hazai Európai Uniós Kiadványok" címmel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve országjáró vándorkiállítást is szervezett, konferenciasorozattal összekapcsolva. Jövőre indítják a 150 kistérséget érintő felkészítési programot, és bekapcsolódnak a munkába az önkormányzatok is.

Tagsági előnyök

A gazdasági tárca és az érdekképviseletek tájékoztató könyvei, füzetei, bár nem törekedhetnek a teljességre, de érzékeltetik, hogy a kisvállalkozóknak milyen hatalmas ismeretanyagot kell – kellene – birtokolniuk, és milyen uniós előírásokat követniük ahhoz, hogy a csatlakozás után is talpon maradjanak. Kazatsay Zoltán, a GKM integrációs ügyekért felelős helyettes államtitkára ennél továbbmegy. Mint mondja, a szerteágazó felkészülésnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a vállalkozók élni tudjanak az uniós tagság előnyeivel, és ha lesznek olyan nehézségek, amelyeket a belépés okoz – mert valószínűleg lesznek ilyenek –, azokat ki tudják védeni.

Az államtitkár úgy véli, bizonyos uniós jogi ismereteket mindenkinek meg kell szereznie, de nem kevésbé fontos a pénzügyi, az adóügyi tájékozottság sem. És ott vannak a további címszavak: technikai felkészültség, képzettség, szakmai színvonal, megbízhatóság, piacismeret, nyelvi tudás.

Kazatsay Zoltán nyomatékkal említi az állam felelősségét a vállalkozók felkészítésében, de ez alól az érdekképviseleteket és magukat a vállalkozókat sem menti fel. A minisztériumoknak például gyorsan és a lehető legteljesebbkörűen kell rendelkezésre bocsátaniuk az általános, az átfogó információkat, a dokumentumokat, de azok "testreszabása" már ez utóbbiak feladata. Ami az aggodalmakat illeti, az államtitkár óv attól, hogy a félelem legyen a meghatározó. Mint mondja, szorongásokkal semmire sem megyünk. Az euforikus várakozás pedig azért kockázatos, mert a bekövetkező változások óhatatlanul veszteséggel, vesztesekkel is járnak. Reálisan talán azt lehetne mondani, hogy az ország, és ezen belül a vállalkozói réteg néhány éven belül egy, az eddigiektől sokban eltérő közegbe kerül, ahol a cégeknek fel kell nőniük az új követelményekhez.

Kétoldalú szerződések

A csaknem 220 ezer kézművesvállalkozást képviselő, 263 ipartestülettel és 60 ezer kézművestaggal rendelkező Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) EU-programja több éve folyik, mostanában azonban az érdekképviselet valóságos offenzívát indított el. Néhány hete a Külügyminisztérium támogatásával adták közre azokat az információkat, amelyek az egyéni vállalkozások alapításához nélkülözhetetlenek az Európai Unió országaiban. Erre ugyanis már ma is lehetőség van.

A szerkesztők három csoportra osztották a tudnivalókat. Az első harmadban az alapítással kapcsolatos ismereteket, a másodikban a vállalkozások működésére, a telepengedélyekre vonatkozó követelményeket, a harmadik részben pedig az igénybe vehető támogatásokat foglalták össze. Ismertetik továbbá az egyéni vállalkozás jogállását a különböző országokban, az erre vonatkozó törvényeket, előírásokat, illetve azt, hogy egyáltalán milyen vállalkozásokat lehet alapítani.

Az érintettek megismerhetik a vissza nem térítendő állami támogatásokat, a hitelkonstrukciókat, és tájékoztatást kapnak arról is, hogy miként lehet azokhoz hozzájutni. Ugyanakkor a függelékben az uniós helyi társ-érdekképviseletek is szerepelnek, ahol a magyar vállalkozók – szükség esetén – segítséget kaphatnak. Erre annál inkább számíthatnak, mert az IPOSZ-nak minden uniós ország kézműves szakmai szövetségével van kétoldalú együttműködési szerződése.

Telephelyek engedélyezése

A kiadvány nemcsak ipartestületi tagoknak készült – mondja Kassai Róbert alelnök, az EU Integrációs Tanács tagja, az anyag összeállítója. Az IPOSZ kirendeltségei minden érdeklődő számára megadják a tájékoztatást, a segítséget ahhoz, hogy a magyar szakemberek sikeres egyéni vállalkozókká válhassanak az Unióban. Elsősorban azoknak érdemes próbálkozniuk, akik az adott ország nyelvét tökéletesen beszélik, és akik az ismert nehéz hazai viszonyok között is megállták vagy megállnák a helyüket.

Becslések szerint jelenleg még félszázan sincsenek azok, akik valamely uniós országban tevékenykednek egyéni vállalkozóként, és félő, hogy az újonnan sikeresen próbálkozók száma is elenyészően kevés lesz. A magyarok tehát nem fogják megszállni az EU-t, az IPOSZ azonban kötelességének érezte, hogy az érdeklődőket – a könyv segítségével is – hozzásegítse az alapításhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez.

Kassai Róbert szerint az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy ez idáig nem sikerült felmérniük a kötelezően teljesítendő uniós követelményeket és esetleges nem teljesítésük következményeit. Az előző kormányzattól ugyanis nem kapták meg a felmérésre szolgáló 200 millió forintot, amire szükség lett volna ahhoz, hogy a teljes magyar kisvállalkozói körre vonatkozóan választ kapjanak a naponta felvetődő kérdésekre. A támogatás megszerzéséért mindent elkövettek, pályáztak a gazdasági tárcánál is, de hiába. A Központi Statisztikai Hivatallal (KSH) közösen régiónként, vállalkozási csoportonként, illetve szakmánként 2 ezer kisüzemet személyesen, 10 ezret pedig kérdőívek útján kérdeztek volna ki, ekképpen szembesítve a valóságot a követelményekkel.

Sokakat foglalkoztató probléma például – nagy kérdőjelként – a januártól esedékes új telepengedélyezési eljárás. Előírásainak teljesítése önmagában is komoly gondot okoz a vállalkozók jelentős részének, miközben az is nagy kérdés, hogy a követelmények mennyire állnak összhangban az Unió direktíváival. Ezzel kapcsolatban Kassai Róbert kifejtette: a szabványosítás talán még ingoványosabb terület. Magyarországon körülbelül 18 ezer szabvány létezik, és betartásukat törvény írja elő. Az EU viszont törvény helyett külön-külön szabályozza, hogy egy adott terméknek milyen feltételeknek kell megfelelnie. Hogy azután a vállalkozó az előírásokat szabványok betartásával vagy más úton éri el, az az ő dolga.

Tájékoztató füzetek

Az IPOSZ vezetői mindenesetre nagyon szeretnék tudni, hogy az évente 1500-zal gyarapodó, és ma már 11 ezerre tehető EU-szabvány mit tartalmaz. Merthogy eddig csak mintegy 2400-at fordítottak le magyarra, 4000 pedig angol nyelven érhető el. Mihamarabb pótolni kellene ezt a mulasztást, és – úgy vélik a szövetségnél – ez állami feladat.

Az IPOSZ vezetőinek határozott meggyőződése, hogy a felkészüléshez szükséges ismeretanyagot egy – vagy több – érdekképviselet, amely csak a tagdíjakból tartja fenn magát, nem képes előteremteni. Azok nagy részét a kormányzati szerveknek kell a vállalkozók rendelkezésére bocsátania. A szövetség megteszi, ami tőle telik. Egy elnyert EU-pályázat révén az osztrák partnerszervezettel közösen például 14 füzetben foglalták össze a legfontosabb uniós tudnivalókat. A tisztségviselők évente négyszer járják végig az országot, előadások sokaságát tartva. Az idén még hátralévő néhány hetet is kihasználják, kéttucatnyi előadást terveznek: megyeszékhelyeken, különböző témákban, felkészült szakemberek részvételével. Jövőre egyelőre 98 hasonló fórum szerepel a programban, bár ennek az anyagi fedezetét még elő kell teremteniük.

Többszereplős piac

Dr. Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének (Áfeosz) alelnöke szerint a magyarországi szövetkezeti kereskedelem előnyös helyzetben várhatja a csatlakozást. A kérdésre: mi lesz, ha jön az Unió, hat-nyolc éve kialakult válaszuk van. Abból indultak ki, hogy a rendszerváltozást követően, az ország nyitottabbá válásával a kereskedelem volt az első ágazat, ahol a nyugati tőke megjelent. Így aztán a hazai élelmiszer-kereskedelmi piacon – jelenleg – több szereplő tevékenykedik, mint bármely uniós tagállamban, s Magyarország uniós csatlakozásával ezen a piacon jelentősebb változás nem várható.

Az alelnök szerint a szövetségnek az elmúlt tíz évben éppen az volt a dolga, hogy figyelje a konkurenciát, és akarva-akaratlan hozzáigazítsa hálózatát és szakembergárdáját az uniós követelményekhez, szokásokhoz, módszerekhez, rendszerekhez. Ha nem így cselekszenek, elveszítették volna versenyképességüket, nem tudtak volna fennmaradni, bedarálták volna őket a multinacionális hálózatok. Ezzel szemben ma a nyugat-európai szövetkezeti struktúrához hasonló fogyasztási szövetkezeti rendszernek 300 szövetkezet mellett több mint 100 gazdasági társaság tagja van. Az angol érdekeltségű Tesco után – a piaci részesedést tekintve – az országban a másodikak. Az összes többi itt lévő multinacionális céget megelőzte a magyar tőkével működő Coop üzletlánc, amelynek immáron több mint 2200 üzlete van. Főleg vidéken vannak jelen, bár az utóbbi időben néhány cég felvásárlásával már a fővárosban is megvetették a lábukat.

Rendszeres képzések

Az Áfeosz tagszervezetei – és jórészt üzletei is – tehát gazdaságilag felkészültek az uniós követelményekre, és a csatlakozás nem a gondjaikat gyarapítja, hanem új lehetőségeket kínál számukra – állítja Zs. Szőke Zoltán. E vállalkozások – méreteiknél fogva – az EU-ban a még preferáltak közé fognak tartozni, és olyan új pályázati lehetőségekhez, fejlesztési pénzekhez juthatnak, amelyeket itthon eddig nem élveztek. Ha valamit be kell gyakorolniuk, meg kell ismerniük a hátralévő időben, az az, hogy miként működik az EU intézményrendszere, és hogyan kell a nyerés esélyével induló, jó pályázatot készíteni. A különböző vállalkozásfejlesztési alapok, a Széchenyi-terv jóvoltából már vannak bizonyos tapasztalataik.

Ugyanakkor az Áfeosz sem a nulláról indul az információszerzésben és -nyújtásban. E célra támogatást nyert a gazdasági tárcától, kiadványok sora áll rendelkezésére; előadásokat, tanfolyamokat szervez. Hat esztendeje évről évre átlagosan 10-15 ezer dolgozó folyamatos alapképzéséről, majd továbbképzéséről gondoskodnak. Az előadások, konzultációk középpontjában eddig a szakma állt, ezután az EU-s ismeretek átadása lesz a meghatározó elem.

Ebben, és általában az uniós felkészülésben a szövetség a társ-érdekképviseletekre is támaszkodik. Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ), a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) és az Áfeosz egy éve alapította meg a Magyar Kereskedelmi Testületet (MKT). Az alelnöke bevallja, az együttműködés még ezután teljesedik ki. Egyelőre a tájékoztató füzetek elkészítésében s az előadás-sorozatok összeállításában is hibázik még a koordináció, de a többi között éppen azért hozták létre az MKT-t, hogy az erők és a pénzek ne forgácsolódjanak szét a fölösleges párhuzamosságok miatt.

Szakirányú ismeretek

A hazai kisvállalkozói körökben intő példaként emlegetik az osztrák kisvállalkozók esetét az EU-val. Szomszédaink időben, a csatlakozás előtt 6 és fél évvel elkezdték a felkészülést. Az illetékes állami és érdek-képviseleti szervezetek minden egyes vállalkozót megkerestek, hogy megtudakolják, mennyire ismerik a követelményeket, továbbá hogy vállalkozásaik mennyire felelnek meg a direktíváknak. Tették ezt egy olyan országban, ahol uniós nyelvi problémák nincsenek, ahol évtizedes múltú a piacgazdaság, ahol bizonyos előírások eleve megegyeznek az Unióéval. Mindennek ellenére és a felmérés tapasztalatai alapján szükségesnek tartották az alapos felkészítést. Mégis, a belépés után számos cég tönkrement, különösen az élelmiszergyártó vállalkozásokat tizedelte meg a csatlakozás.

A példát Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke is jól ismeri, de korántsem csak ezért indokolt, ha időnként szorong a magyar vállalkozó. Félő ugyanis, hogy sokan érzik majd úgy: nem mi léptünk be az Unióba, hanem az "Unió érkezett ide". EU-alapelv ugyanis a tőke, a munkaerő, az áru és a szolgáltatások szabad áramlása, de semmilyen tanulmány, tapasztalati anyag, összegzés nem szól arról, hogy milyen érdeklődés nyilvánul majd meg a magyar piac iránt.

Ettől eltekintve az érdekképviseletek, a kamarák működési rendjében, éves programjában rendre szerepelnek az uniós felkészítések, és azok nem is haszontalanok. Az elnök szerint annál hatékonyabbak, minél konkrétabbak, és egy adott szakmacsoportra lebontott információkat tudnak összesíteni. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara sem általános tájékoztatókat készít, ellenkezőleg: szakirányú szemináriumsorozatot tartott már tavaly és az idén is, s ilyet szervez jövőre is. Konkrétan a kiskereskedőknek, az építőiparosoknak, illetve sorra a különböző szakmáknak.

Visszatartó tőkehiány

Nagyon fontos lenne azonban megtudni azt – és ebben Koji László bizonyos fokig még a budapesti kamarákat is tájékozatlannak tartja –, hogy Magyarország részpiacai, területei és szakmai piacai iránt milyen üzleti érdeklődés tapasztalható a hozzánk – elsősorban gazdaság-földrajzilag – viszonylag közeli államokban. Ezt a felmérést a csatlakozásig hátralévő mintegy 500 napon belül kellene elvégezni.

Az elnök szerint a magyar kisvállalkozói kör a felkészülésben összességében késésben van, ami nem jelenti azt, hogy egyes vállalkozók, érdekcsoportok ne állnának készen a legszigorúbb feltételek teljesítésére is. A lemaradás pótlása azonban nemcsak a felkészítésre hivatottak, hanem a vállalkozók felelőssége is. Igaztalan lenne azt állítani, hogy a többségük tálcán várja az információt, a segítséget. Érdeklődnek a jövőjük iránt: a BKIK-hoz például az idő előrehaladtával mind többen kopogtatnak be. A szakmákra specializált tanfolyamok, kurzusok mind nagyobb létszámmal indulnak, s a vállalkozók önköltséges alapon is vállalják a "tanulást".

A felkészülés azonban pénzügyi, likviditási, tőkeellátottsági, képzettségi, tudásbeli kondíciót, piaci fegyelmet, etikus magatartást is jelent, és félő, hogy a magyar vállalkozók e téren versenyhátránnyal indulnak. Nem beszélve arról, hogy tőkeszegények. A budapesti elnök szerint ezért számukra a mainál sokkal nagyobb mértékben kellene kedvezményes kamatozású hitelrendszereket kialakítani. A meglévőket pedig, mint például a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány mikrohitelprogramját, tőkével feltölteni. Az államkassza szűkössége nem lehet kifogás, ebben az országban ugyanis arra még mindig találtatott pénz, amire a politika találni akart.

Fél lábbal az EU-ban

A csaknem félszáz alkalmazottal működő vecsési családi vállalkozás, a Brunner Fémmegmunkáló Kft. gyakorlatilag már "benn van" az Európai Unióban. Brunner Ferenc feleségével és nyelveket beszélő, egyetemet, oxfordi menedzserképzőt végzett, illetve végző lányaival irányítja üzemét.

A főváros határában működő cég egyedi gépeket, speciális célgépeket és alkatrészeket gyárt, az acélszalagos pántológép saját fejlesztés. Náluk készített gumiipari berendezés szolgál a szegedi volt Taurusban, a mai német érdekeltségű Főnixben, az ő kerékabroncsaikon gurulnak a pesti metrószerelvények, és szállítottak már a Dunaferrnek is hajtóműveket. Különösen büszkék arra, hogy tőlük rendelték meg az új Nemzeti Színház zsinórpadlásának teljes gépi berendezését vagy a hatalmas nézőtéri csillárt mozgató szerkezetet.

Ami pedig az Uniót illeti: jelez valamit, hogy immár hat éve működik Göteborgban és a bécsi főpályaudvaron a Voest-Alpin és a Siemens céggel közösen készített vasúti váltójuk, és nemrég nyertek el egy három évre szóló munkát Ausztriában. A bécsi villamosvonalak váltócseréjéhez gyártják az új berendezéseket. Termékeik egy német partner révén Amerikába is eljutnak, bár most, az USA-védővámok felállítása óta gondot jelent a gépalkatrészek exportja.

Beruházási kedvezmény

A kezdetek húsz évvel ezelőttre, és a vecsési családi ház szuterénműhelyéig nyúlnak vissza, ahol a gépész végzettségű Brunner Ferenc két segéddel belefogott vállalkozásába. A mester a szakismeretet hangsúlyozza. Mint mondja, régen bizonyos szakmákban még egy gépészmérnök sem kaphatott iparengedélyt, ha nem volt legalább egy felelős, mestervizsgával rendelkező műszaki vezetője. Ma a magas fokú szaktudást még a veszélyes szakmákban sem követelik meg Magyarországon: csodálkoznak is ezen eleget a külföldi partnerei.

A vecsési vállalkozó azt is várja, hogy az uniós követelményekkel – több évtized után – a szakmai komolyság s a felelősség is újra általános követelménnyé válik hazánkban. Bár az is igaz, hogy némelyek az elmúlt években szinte valósággal belesodródtak a vállalkozásba, mint számukra egyetlen lehetséges megélhetési formába. A legkisebbeknek – akik például saját maguk munkaadói – nagyon fel kell készülniük, hogy versenyképesek legyenek, ha "jön" az Unió. De számos nehézséggel nézhetnek szembe a náluk valamivel nagyobb, ám a kisebbek kategóriájába sorolt cégek is, hiszen komoly problémát jelenthet az Unióénál jóval alacsonyabb hazai bérszínvonal.

És a nagyobbak, a közepesek, mint a Brunner-cég? Nekik különösen a technológiai színvonallal, a műszaki fejlesztéssel kell lépést tartaniuk – véli a cégvezető. S ez döntően pénzkérdés. A beruházásokra adott tízmilliós adókedvezmény annak idején jó intézkedés volt, hasonlóakra lenne szükség: még most, a csatlakozás előtti egy-két évben feltétlenül.