A munkaerő-kölcsönzéssel az Európai Unió egyes tagállamaiban a 60-as évek végén, a 70-es évek elején kezdtek élni a vállalatok. Előnyei csakhamar megmutatkoztak, hiszen Európa számára rendkívül fontos volt a növekedés és a versenyképesség fenntartása, és ennek megfelelően igény mutatkozott a rugalmas foglalkoztatási formák bevezetésére és elterjesztésére is – írja egy 1999-es tanulmányában dr. Kiss György, a téma szakértője, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára.
Kölcsönös előnyök
Mint a kutató kifejtette, a kölcsönzés az ügyletben részt vevő munkaadók és munkavállalók számára egyaránt előnyösnek bizonyult. E foglalkoztatási forma a megszokottól eltérő megoldást kínál például azokra az esetekre, amikor a vállalkozásoknak rendkívüli helyzetben kell munkavállalókat viszonylag rövid időre alkalmazniuk. A legegyszerűbb a speciális kölcsönzőcégek szolgáltatásainak az igénybevétele, meghatározott ellenérték fejében.
E sajátos feltételek között zajló munka elvégzésére munkavállalókban nem volt hiány. A magasan kvalifikáltak körében csakhamar kialakult az a réteg, amely – különböző meggondolásból – szívesen vállalta a tartósabb kötöttséggel nem járó, időszakos munkaviszonyt. De ez a forma azok körében is kedveltté vált, akik átmenetileg hagyták el a munkaerőpiacot – mint például a kisbabát váró nők, a kisgyermekes anyák, a tovább tanulók –, mert az elfoglaltság kiegészítette az otthoni munkát. Az alacsonyabban kvalifikáltak egyes rétegeinek ugyanakkor gyakran csak ez a foglalkoztatási modell kínált esélyt a munkaerőpiacon való megmaradásra.
Törvényi háttér
Hazánkban a Munka Törvénykönyve (Mt.) tavalyi módosításával született először külön szabályrendszer a munkaerő-kölcsönzésről. A jog korábban sem tiltotta ezt a tevékenységet, a cégek azonban mindinkább érezték az egységes szabályozás hiányát, a gyakran felmerülő vitás kérdések tisztázása, a piaci szereplők jogbiztonsága érdekében – mondja Molnárné dr. Nagy Ágnes, a Foglalkoztatási Hivatal jogi irodavezetője, aki maga is részt vett az Mt. új fejezetének összeállításában.
A törvény tehát immáron bő egy éve rögzíti – a többi között – a jogokat és a kötelezettségeket, a kölcsönbe adók és a kölcsönvevők, valamint a kölcsönbe adók és a munkavállalók közötti jogviszonyt. Az irodavezető úgy véli, hogy a nagyobb tanácsadó cégek vezetőinek tapasztalatait is felhasználó szabályozás általában kedvező fogadtatásra talált, és választ ad számos problémára.
Egyes esetekben tisztázatlan volt például a foglalkoztatott munkaviszonyának megszüntetése, illetve a felmondás indoklása. Naponta előfordul ugyanis, hogy a kölcsönbe adó – a kölcsönvevő igényét kielégítendő – meghatározott időre munkaszerződést köt adott számú munkavállalóval, de munka közben kiderül, hogy közülük néhány alkalmatlan a feladatra. De hogyan, milyen megalapozott indokra hivatkozva mondjon fel nekik a kölcsönbe adó? Vagy: gyakori vita tárgya volt, hogy kinek a kötelessége munkavédelmi oktatásban részesíteni a munkavállalót, ki felel érte munkahelyi baleset esetén, kinek a kötelezettsége a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálatok elvégeztetése, illetve költségeinek a viselése. Ilyen és hasonló ügyekben is eligazítást ad a törvénymódosítás.
Kötelező nyilvántartás
Más jellegű, de ugyancsak évek óta visszatérő gond volt, hogy – ellentétben a legtöbb fejlett országgal – a munkaügyi kormányzat nem rendelkezett átfogó statisztikai ismeretekkel a hazai munkaerő-kölcsönzésről. Ezt a hiányt kormányrendelet pótolta, amely meghatározza a közvetítő, illetve kölcsönzőcégek működési feltételeit, és kötelezően előírja nyilvántartásba vételüket a munkaügyi központoknál. Újdonság az adatszolgáltatási kötelezettség is. A cégeknek anonim módon a tárgyévi tevékenységről a tárgyévet követő január 31-éig tájékoztatást kell adniuk – a többi között – arról, hogy milyen munkakörökbe, mennyi időre és milyen havi keresettel, hány munkavállalót kölcsönöztek.
Az első hiteles adatok az idei esztendőről 2003 januárjában állnak majd rendelkezésre, és a jogi szabályozás első évi tapasztalatairól is akkor kap képet a Foglalkoztatási Hivatal – mondja az irodavezető. Az viszont már most is tudható, mennyi közvetítő- és kölcsönzőcég működik ma Magyarországon, legalábbis: hány regisztráltatta magát.
Gerlei Ferenc, a hivatal szakfőtanácsosa elmondta: a kormányrendelet megjelenését követően 473 munkaerő-közvetítő magáncég tett eleget bejelentkezési kötelezettségének. Időközben különböző okból 65 kérte törlését a névsorból, így az idén június végére számuk 408-ra apadt. Közülük 206-ot a fővárosban jegyeztek be. Többen nemcsak közvetítenek, hanem kölcsönöznek is. A kifejezetten munkaerő-kölcsönzésből élő cégek száma 175, ebből 65 fővárosi székhelyű. Az elmúlt év során – összesen – mindössze 5 szüntette meg a működését. Napjainkban újak alig-alig alakulnak – jegyzi meg a szakfőtanácsos.
Megtakarított forintok
Hazánkban a 80-as évek közepétől honosodott meg a kölcsönzés, de nagyobb arányban a rendszerváltozás után terjedt el. A multinacionális termelővállalatok betelepedésével egy időben jelentek meg a nagy nemzetközi kölcsönzőcégek, és a maguk gazdaságilag előnyös ténykedésén túl egyben sajátos megoldási lehetőséget is kínáltak az akkor már nagyarányú munkanélküliséggel küszködő munkaerő-piac számára. Csodát persze nem műveltek, de társadalmi hasznosságukat kevesen kérdőjelezték meg. És ez így van a mai napig.
A hazánkban elsőként megtelepedő, amerikai kötődésű Manpower tevékenységének 80 százalékát jelenleg is fő profilja, a kölcsönzés teszi ki, a többi a hagyományos munkaerő-közvetítésé és a tanácsadásé. Kovács Ildikó igazgató szerint ügyfeleik nagy része a szolgáltatási, a banki szférából és a termelőcégek közül kerül ki. Nagyjából fele-fele arányban bocsátanak partnereik rendelkezésére fizikai és szellemi tevékenységet végző munkavállalókat. A szezonális munkák idején, a nyári hónapokban az arány természetesen a fizikai dolgozók javára tolódik el.
Adatbázisukban több ezer munkára jelentkező, elhelyezkedésre váró neve szerepel, közülük mintegy 500-an tartósan élnek abból és úgy, hogy hosszabb-rövidebb ideig különböző cégeknél kölcsönben dolgoznak. Ennek fejében korrekt, bejelentett állásuk, bevallott, tisztességes jövedelmük van, társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, egészségügyi hozzájárulást, adót fizetnek. Munkahelyük a kölcsönzőcég, munkáltatójuk a Manpower.
Mint Kovács Ildikó mondja, a nagyobb vállalatoknak általában nincs lehetőségük arra, hogy időben és azonnal reagáljanak egy-egy váratlan, nem tervezett megrendelésre. Idejük sincs a keresésre, és végképp nincs elegendő szakemberük a jelentkezők tesztelésére és kiválasztására. A néhány hétre vagy hónapra felvett dolgozók munkaügyi adminisztrációja pedig nagy időráfordítást, rugalmasságot és precizitást igényel. A többletmunka teljesítése után a pluszmunkaerő elbocsátása költséges és körülményes. Így inkább a már ismert és bizonyított munkaerő-kölcsönzőhöz fordulnak, és megbízási szerződés formájában csak arra az időre kötik le a dolgozót, amennyire feltétlenül szükségük van. Ha közben befutna egy újabb feladat, legfeljebb meghosszabbítják a szerződést.
A kikölcsönzött munkatárssal nincs sok tennivalójuk, néhány óra alatt megismertetik velük az üzemet, és aki nem felel meg, ahelyett újat kérnek. Egy telefon, és a kölcsönzők minden vita nélkül teljesítik a kívánságukat.
Élénkülő érdeklődés
A vállalatok általában néhány hónapos határidőket jelölnek meg, de nagyobb cégekkel gyakori az egyéves keretmegállapodás. A hosszú távú, többéves együttműködés mindkét félnek kifizetődőbb. Ami a tarifákat illeti: azok a vállalatok, amelyek már ismerik a Manpower szolgáltatásainak színvonalát, nem sokallják az árakat. Mások viszont, megtudván a kölcsönzési díjakat, gyakran nem mérlegelik az árban érvényesített járulékokat, amelyeket a kölcsönbe adónak ki kell fizetnie, és így elállnak az üzlettől. Mint utóbb kiderül, valójában azért, mert olcsóbb, bár nem feltétlenül megbízható és teljesen legális vállalkozásokat találnak a piacon.
Néhány éve ugyanis megnőtt a vállalatok – és köztük a kis- és középvállalkozások – érdeklődése a kölcsönzés iránt, és sok magán-munkaerőközvetítő, illetve iskolaszövetkezet hamar meglátta benne a maga számára a nagy üzletet. Bár a Munka Törvénykönyve 2001. július elsejei hatállyal szabályozta e cégek működését és a kölcsönzést, de míg a jó hírű, magukra valamit is adó közvetítők-kölcsönzők betartják az előírásokat, egyesek változatlanul manipulálják a piacot. Jellemző, hogy a nyári útépítések munkásai Magyarországon szinte teljesen kiesnek a legális kölcsönzésből, miközben – például – Franciaországban az autópályákat legalább 40 százalékban kölcsönmunkaerővel építik meg.
Hátrányból előny
A Workplus Munkatárs-közvetítő, Személyügyi és Vezetési Tanácsadó Kft. az első olyan, tisztán magyar tulajdonú cég, amely – közvetlenül a társadalmi-gazdasági változások után megalakulva – a klasszikus közvetítés mellett a kölcsönzést is felvette tevékenységi körébe. Néhány éve szolgáltatásaikban még fele-fele arányban volt jelen mindkét tevékenység, mára azonban a kölcsönzés némileg hátrébb szorult. Varga Krisztina ügyvezető igazgató nem vonja kétségbe, hogy a legszabályosabban, a legtisztességesebb körülmények között végzett munkaerő-kölcsönzés is jó üzlet, még akkor is, ha a partner néha elfelejti átutalni a számla ellenértékét, de a Workplusnál valamiképpen a közvetítés-tanácsadás maradt, lett ismét – a kezdetekhez hasonlóan – a húzóágazat.
A tevékenységi területek azonban kapcsolódnak egymáshoz. Többezres adatbankjukban például százával szerepelnek olyan jelentkezők, akik eredetileg tartós főmunkahely reményében keresték fel az irodát. Varga Krisztina és munkatársai ugyan e téren "nem ismernek lehetetlent", mégis nagyon sokszor kényszerültek az ügyfél türelmét kérni hosszabb időre, vagy tanácstalanul széttárni a karjukat. Illetve felajánlani a kölcsönmunka lehetőségét.
A maguk akaratán és hibáján kívül állástalanná váltak számára kétségtelenül nem éppen ideális megoldás a némi bizonytalanságot magában rejtő, nagyobb pszichés megterheléssel járó kölcsönzés – ismeri el Varga Krisztina –, átmeneti megoldásnak azonban jó lehet. Mi több, a hátrány sokszor előnnyé is változtatható.
Munkahelyi klíma
Ilyen előny például, hogy e modern vándormadarak sokféle vállalati kultúrával ismerkednek meg, sokrétű tapasztalatra tesznek szert, a különböző munkakörülmények között is feltalálják magukat, s viszonylag könnyen alkalmazkodnak a különböző munkafeltételekhez. Nem véletlen tehát, ha a kölcsönvevő vállalatok – meglehetősen gyakran – "igazi" főállást ajánlanak fel a számukra, persze nem tekintve el a pénzügyi kérdések tisztázásakor a közvetítő-kölcsönző cég szerepétől.
Az ügyvezető igazgató úgy véli, hogy a munkaerő-kölcsönzés kapcsán néhány, korábban általánosan használt fogalom napjainkban nem vagy csak erősen új értelmezésben kerül elő. Jogos például az a kérdés is, hogy vajon milyen szerepe lehet a teljesítmények növelésében a munkahelyi közösségnek, a szolidaritásnak, a helyismeretnek és más hasonló tényezőnek, ha a foglalkoztatottak pusztán átmenetinek tekintik a munkahelyüket. Lehetne azt válaszolni – mondja Varga Krisztina –, hogy a kölcsön-munkavállalók túlnyomó többsége betanított dolgozó, és kétségtelen, az asszonyok például a szalag mellett akkor is pontosan a helyükre illesztik a mikrocsipet, ha történetesen a megszokottnál katonásabb hangnemben kapják munkavezetőjüktől az utasításokat. Mégis, azoknál az üzemeknél működik igazán jól a kölcsönzés, ahol a házigazdáknak saját vállalati kultúrájukból adódóan tartásuk van. Más szóval: ahol nem sajnálnak időt, energiát fordítani az újonnan jöttekre, ahol segítik őket a beilleszkedésben. S ha sikerül megtalálni velük a hangot, kiépíteni az emberi-kollegális kapcsolatokat, akkor eredményes és akár állandó munkaviszony is következhet mindebből. A munkaerő-kölcsönzés tehát egyfajta áttételes munkaközvetítésnek is tekinthető – vonja le a következtetést a szakember.
Szigorú feltételek
A munkaerő-kölcsönzés felfutóban van Magyarországon – vélekedik Szűcs László, a Multi-Man Személyzeti Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója is. A kft.-nél nyolcadik éve ez csak kiegészítő tevékenység, jóllehet 650-700 munkavállalót kölcsönöznek ki vállalatokhoz, intézményekhez hónapról hónapra. Két éve külön leánycéget is létrehoztak erre a feladatra.
A törvény szigorú feltételeket szabott a cégek regisztrációjához, az alapításhoz és a működésükhöz – mondja a szakember –, másrészt a kölcsönmunkát tartalmilag közelítette a munkaviszony felé. Azt is üdvözölni lehet, hogy a jogszabály megnövelte a kölcsönvevő felelősségét az ügyletben. Olyan bekezdések is bekerültek azonban a törvénybe, amelyek nem segítik a kölcsönzés népszerűbbé válását, sőt: érthetetlenek és megmagyarázhatatlanok. A próbaidőt például kizárja a törvény, pedig ez ma már a főállású munkaviszony természetes velejárója, és valószínűleg nem kellően átgondolt az egységes, 15 napos felmondási idő előírása sem.
Mindent összevetve, azért a kölcsönzés stabil alapokat ad, és tisztes bevételt hoz a cégnek – állítja Szűcs László. A lehetőséggel a vállalatok mind szélesebb köre él, mert ez a foglalkoztatási forma rugalmasan igazodik a piac igényeihez, gazdaságos, és rengeteg adminisztrációt levesz a termelővállalatok, az intézmények válláról. A multinacionális és a kizárólag magyar érdekeltségű nagyvállalatok zöme mindezt már régen felismerte.
A Multi-Man partnerei között azonban mindinkább felbukkannak kis- és középkategóriájú vállalkozások is, igaz, messze nem olyan arányban, mint amilyen helyet elfoglalnak a gazdasági életben. A tapasztalatok szerint e kör cégei a váratlan, hirtelen támadt munkaerőigények kielégítésére ma még inkább felveszik a munkavállalókat, próbaidővel, azután pedig, ha fölöslegessé válnak, megszabadulnak tőlük.
Készségek és referenciák
Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) alelnöke szerint a kis- és középvállalkozások legnépesebb szakmai szervezetének tagjai jelenleg – sajnálatos módon – még nemigen kerülnek olyan helyzetbe, hogy a megrendelések mennyisége váratlanul és olyannyira megnőne, hogy ahhoz szakembert vagy segédmunkást kellene kölcsönözniük. Bár az építőiparban jellemző az időszakos munkaerőigény, ezeknek a vállalkozásoknak megvannak a kialakult sajátos módszereik, ahogyan az idénymunkásokat "előteremtik". Ezek között aligha meghatározó a kölcsönzés.
Pedig milyen jó lenne, ha a piac számukra kedvező mozgásai akár rákényszerítenék az IPOSZ tagjait a foglalkoztatásnak erre a formájára – mondja az alelnök. Ha mégis bekövetkezne ez a helyzet, akkor viszont a kölcsönzőknek nagyon-nagyon korrektül és szoros szabályok szerint kellene működniük. Ahhoz, hogy a jobb nevű iparosok, a patinás manufaktúrák befogadják a kölcsönmunkást, olyan referenciát kellene felmutatniuk, és olyan szaktudást, készséget bizonyítaniuk, amilyennel ma csak nagyon kevesen rendelkeznek.
Az iparosok, illetve az IPOSZ érdekkörébe tartozó vállalkozások egyébként a nagyon ritkán előforduló rendkívüli helyzeteket manapság többnyire még úgy oldják meg, hogy "segítségért" elmennek a másik vállalkozóhoz, és megosztják a munkát velük – mondja Kassai Róbert.
