A felnőttképzésről szóló, a múlt év végén elfogadott törvény – a már megalkotott oktatási szaktörvényekkel összhangban – részletesen szabályozza a felnőttek oktatását, az intézményi háttér működését és a finanszírozás feltételeit. A jogszabály egyfelől kimondja, hogy a felnőttképzésben minden, a tankötelezettségét teljesítő felnőtt részt vehet, másfelől biztosítja, hogy az állampolgárok tudatában legyenek a képzés szakmai tartalmával, minőségével, finanszírozási lehetőségeivel és a képzés révén megnyíló munkaerő-piaci esélyekkel.
A törvény hatálya alá tartoznak a szakközépiskolákban iskolarendszeren kívül indított, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) rögzített képzések, a nyelvtanfolyamok, a felsőoktatási intézményekben zajló, nem hallgatói jogviszonyban lebonyolított oktatások, illetve a képzési vállalkozások által szervezett és a civil kezdeményezésű tanfolyamok. A képzésben részt vevők számára – a minőség és a megbízhatóság tekintetében – rendkívül fontos az intézmények és a programok akkreditációja. Ez egyfelől a képzőhelyek megfelelő infrastruktúráját, oktatói állományát, másfelől a szakmai munka színvonalát garantálja. A rendszer további jelentős eleme – a fogyasztóvédelmi funkciót is betöltő – képzési szerződés. Valójában ez szabályozza a felek, azaz a szolgáltatók és a képzésben részt vevők viszonyát, ebből derül ki, hogy a képzőhely mit nyújt, s a felnőtt tanuló milyen szolgáltatásra számíthat.
A finanszírozás kardinális kérdés. E tekintetben a törvény kimondja, hogy az eddigi támogatásokon kívül – munkaerő-piaci képzések finanszírozása, szakképzési hozzájárulás – új elemek is megjelennek a rendszerben. Jövőre – immár az új költségvetési évben – egyfelől normatív finanszírozással, másfelől személyijövedelemadó-kedvezménnyel támogatható a felnőttképzés. Az előbbi konstrukció a szakképzettséggel még nem rendelkezők és a fogyatékos felnőttek csoportjait kívánja kedvezőbb helyzetbe hozni. Ehhez a számítások szerint négymilliárd forintra lesz szükség. Ugyanakkor az szja-kedvezmény is jelentős előrelépést eredményez a felnőttképzés támogatásában, mely konstrukció lényege, hogy a felnőttképzés díjának 30 százaléka, továbbá a számítógép bérlésére és lízingelésére fordított összeg leírható az adóból: legfeljebb hatvanezer forintig a képzésbe bevont dolgozónként. A kormány – a négyéves ciklusban – még számos képzési kedvezmény bevezetését is tervezi. Ezek sorába illeszkedik majd az álláskeresési támogatás, amely azok számára jelent segítséget, akik kimerítették a munkanélküli-ellátó rendszereket, és támogatás nélkül nincs esélyük visszakerülni a munka világába.
Csökkenő források
A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége (KISOSZ) különösen három területre figyel a képzésben. Ezek közül a legfontosabb az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakmákban indított szakképzés. Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás keretében évente 12-13 ezer felnőttet vérteznek fel a korszerű ismeretekkel.
A kilencvenes évek elején – az állami szektor privatizálásakor – sokan váltak állástalanná, ám akik túl akarták élni a gazdasági változásokat, úgynevezett kényszervállalkozókká lettek. A szervezet fontosnak tartja, hogy e réteg számára is megteremtődjenek a minőségi oktatás feltételei. Ugyanakkor a szövetség az igényesebb vállalkozásokban tevékenykedők, illetve azok családtagjai számára is szervez továbbképzéseket. Dr. Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke elmondta: a képzésekre központi támogatást nem tudnak szerezni, ezért ezek önköltségesek. A térítési kötelezettség azonban nem vonatkozik azokra a munkaügyi központokban regisztrált állástalanokra, akik kereskedelmi szakiskolai képesítéssel rendelkeznek, de elhelyezkedésükhöz további konkrét szakmára van szükségük. Ilyen esetben az adott munkaügyi központ szerződést köt a területi KISOSZ-szal. Olyan megyékben viszont, ahol nagyon sok a kereskedő, ott a központ – praktikus megfontolásból – ilyen akciókhoz nem ad támogatást. Az idei évre szánt keret azonban már kimerült, ezért a szakképzés és az átképzés dinamikája lelassult. Az érdekvédelmi szervezet azonban nemcsak az első és a második szakma megszerzését, hanem a vállalkozóvá válást is támogatja.
Uniós ismeretek
A kereskedelem szerkezete jelentősen megváltozott az elmúlt években, amit számos kisvállalkozás csődje kísért. Ebből a helyzetből az jelenthet kiutat, ha az érintettek a kereskedelem mellett más profilokban, illetve szakmákban is továbbképzik magukat. A nagyáruház mellett például jól megfér a fagylaltozó is. Ugyanakkor észre kell venni, hogy az uniós csatlakozás közelsége miatt – az EU-direktívák teljesíthetőségéért – immár a szakmákon belül is folyamatos továbbképzésre van szükség. Napirendre került például az úgynevezett HACCP minőségbiztosítási rendszer bevezetése, amely a vendéglátásban előbb-utóbb kötelező lesz. Az ezzel kapcsolatos képzés nemcsak szükségszerű, de azonnal meg is térül. Tavaly a Széchenyi-terv keretében mind a nemdohányzó helyiségek kialakítására, mind a HACCP-rendszer bevezetésére pályázni lehetett.
A KISOSZ-nál rendkívül fontosnak tartják az Európai Unióval kapcsolatos ismereteket, ezért e témában – a gazdasági tárcával együttműködve – tanfolyamot szerveztek a vállalkozók részére. Az oktatás piaci alapon történik, s a képzésbe olyan aktív vállalkozókat is bevonnak, akik akár elméleti felkészítést is tartanak, vagy például – a vendéglátásban – a gyakorlati képzőhelyet biztosítják. A KISOSZ tagjai az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszert egységes színvonalú képzés során ismerhetik meg. A tanfolyam tematikáját független szakértők vizsgálták, majd az oktatás befejeztével – a képzés hasznosságáról – kérdőívek segítségével tesztelik a vállalkozókat.
Duális rendszer
Elsősorban az élet diktálta szükségszerűségekhez alkalmazkodnak. Jellemző, hogy míg a nyolcvanas években csupán háromkötetnyi rendelkezés szabályozta a vállalkozók tevékenységét, a mostani előírások több száz kötetet tesznek ki. A jogszabályi változásokról folyamatos továbbképzéseket szerveznek, mivel a legtöbb vállalkozó igényli ezeket.
A kis- és közepes munkáltatóknál – legalábbis egyelőre – még nem kellően tudatos a képzések tervezése. A munkaadói szakmai érdekképviseletek ezért nagyon fontosnak tartják, hogy a lehetőségeket bemutassák tagjaiknak. Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) például számos szakmunkásképző és mestervizsgát nyújtó kurzust kínál az érdeklődőknek. Az IPOSZ-ban azonban úgy vélik, hogy az iparitanuló-intézeteket is támogatni kellene. Mindenképpen megerősítésre szorul a duális, azaz az iskolában és az iparos műhelyében zajló kétágú képzés is, hiszen az elméleti és a gyakorlati ismeretszerzés e kombinációja életszerű, és jól kiegészítik egymást. Az IPOSZ ugyanakkor alapvető céljának tekinti, hogy a Magyarországon megszerzett mestervizsgát elismerje az Európai Unió. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nemzetközi egyezményben rögzített akkreditációra van szükség. (Pillanatnyilag a felsőfokú oktatási intézményekben megszerzett diplomákat sem mindenhonnan fogadják el feltétel nélkül külföldön.) Mindenesetre az IPOSZ-nál – illetve helyi szervezeteinél – rendkívül gazdag az oktatási kínálat: 52-fajta szakmában létezik továbbképzési lehetőség.
A 999 tagszervezetet számláló Magyar Iparszövetségnél (OKISZ) ugyancsak prioritást élvez az uniós ismeretek széles körű terjesztése. Mint dr. Vadász György általános alelnök elmondta: ősztől az EU-csatlakozásra felkészítő tanfolyamokat szerveznek a szövetkezeti vezetők részére. Véleménye szerint, ha 1-5-ös osztályzattal kellene minősíteni a továbbképzés, a személyzetfejlesztés és a karrierépítés lehetőségeit, akkor 2-es és 3-as osztályzatot adna a többségükben 50 főt foglalkoztató vállalkozásoknak. Ezek zöme ipari szövetkezetekből átalakult társas vállalkozás. A személyzetfejlesztés e cégeknél a korábbi években – érthetően – spontán módon valósult meg, hiszen a szövetkezetek azzal voltak elfoglalva, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között talpon maradjanak. Ma már azonban lényegesen átgondoltabban tervezik a képzéseket.
Megtérülő ráfordítás
A kisvállalkozói körben mindenekelőtt a létfontosságú jogszabályok és a változások megismerésére mutatkozik igény, ezért e témában számos képzés indul. Az egynapos kurzusok nemcsak a tanfolyamon részt vevő szakembereknek, de az őket delegáló cégeknek is azonnal megtérül. Szintén népszerűek a vezetők részére szervezett, Európai Unióra felkészítő tanfolyamok is. Tavaly az OKISZ mintegy 40 millió forint PHARE-pénzt kapott a továbbképzésekre, s abban reménykednek, hogy a tagszervezetek az elkövetkezendőkben is hasonló lendülettel pályázhatnak a továbbképzések támogatásáért.
Örvendetes változás tapasztalható a felnőttszakmunkás-képzésben. Ezen oktatási forma azokat a vállalkozásokat érdekli leginkább – vagyis azok iskolázzák be dolgozóikat –, amelyek újabb profilt indítanak. Az OKISZ az érettségizettek számára gyorsított, szakmát adó tanfolyamokat kínál: mégpedig a mestervizsga megszerzésének lehetőségével. A fővárosban divatosnak számít a fodrász- és a kozmetikusszakma. Saját tanműhelyt működtetni azonban nem éri meg, mivel túlságosan sokba kerül.
Piaci alapon
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy noha az OKISZ – ahogyan a többi munkáltatói szervezet is – évről évre jelentős összeget fizet be a Központi Szakképzési Alapba, azonban a viszontfinanszírozás a kelleténél szerényebb mértékű. Az OKISZ továbbképző intézete – piaci alapon – legalább 30-féle szakmát kínál az igénylőknek, azonban e tanfolyamok ára a tagszervezetek számára 30 százalékkal olcsóbb. Az igények alapján főként olyan kurzusokat szerveznek, amelyeket az üzleti élet diktál. Ugyanakkor az előmenetelnél meghatározó a továbbképzés vállalása. Akár egy csoportvezetőből is lehet osztályvezető, ha megvan benne a vezetői képesség, ha ismeri az adott szakterületet, és hajlandóságot tanúsít az önképzésre.
Dr. Szabó Imre, a XVIII. kerületi központú Danubia Logisztikai és Csomagolási Rt. elnök-vezérigazgatója hasonló tapasztalatokról számolt be. Mint kifejtette: noha korábban a szövetkezeti szektort a zárt munkaerő-piaci rendszer jellemezte, azonban a talpon maradás és a szükséges szemléletváltás érdekében több posztra külső vezetőt hívtak, így a régi irányítói gárda a nyolcvanas években megújult. A középszintű vezetőket házon belülről jelölték, ami a jól dolgozók számára kínált továbblépést.
A cégnél az idők folyamán az exportra történő csomagolás mellett új profilokat is felvállaltak, például vámszabad területet hoztak létre. Ezért mindannyian – vezetők és munkatársak – elvégezték az egyéves vámügyintézői tanfolyamot, amelyet a cég a saját költségvetéséből finanszírozott. Ugyanakkor ma már az is nagyon fontos, hogy az újonnan belépők diplomával és idegennyelv-ismerettel rendelkezzenek. A munkatársak számára természetesen adott a karrierépítés lehetősége, de ennek feltételei vannak. Az egyik legfontosabb, hogy az illető vezetőjelölt ismerje meg a társaságnál folyó ügymenetet, s tevékenyen részt vegyen az operatív munkában. Az elnök-vezérigazgató szerint a részvénytársaság teljes áttekintéséhez két itt eltöltött évre van szükség. A szakmai és a továbbképzésekről a vezetőség közösen dönt. A HR-es munkát a ma már nyugdíjas személyzeti vezető segíti tanácsaival. Az OKISZ továbbképző tanfolyamaira előszeretettel iskolázzák be a munkatársaikat. Ehhez kedvezményt kapnak, de külön oktatási támogatást eddig nem igényeltek.
Saját forrásból
A Pest megyei Maglódi Vasipari Vállalat Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a KISOSZ tagja) többszörös átalakulás után közel tíz év alatt érte el mostani formáját. A társaság mintegy 70 főt foglalkoztat, 1996 óta ISO 9002-es minősítéssel rendelkezik. Solymosi István cégtulajdonos ügyvezető igazgató elmondta: a családi vállalkozásban már a felnőttkorú gyermekek is konkrét feladatot kaptak. Annak érdekében ugyanis, hogy majd zökkenőmentesen átvehessék az irányítást, meg kell ismerkedniük a cégnél zajló munkafolyamatokkal. A társaság 1996 óta tudatos képzési tervvel rendelkezik, ezt az ISO minősítés is megköveteli. Az oktatásra évente – megközelítőleg – egymillió forintot költenek a saját költségvetésükből, külső támogatást nemigen vesznek igénybe. Mivel 1996-ban az intranethálózat kialakítását célozták meg, a vezetőség valamennyi tagja számítógépes tanfolyamra járt. Ezt követően a könyvelőt, majd később azokat a dolgozókat iskolázták be, akikben fantáziát láttak, de nem volt érettségijük.
A cég középvezetői között ketten is főiskolára, illetve posztgraduális szakra járnak – az ő tandíjukat részben a cég fizeti –, illetve jelenleg az egyik munkatársuk német nyelvtanfolyamon képezi magát, hogy kellően kommunikáljon a németországi szerelőszakemberrel. Ugyanakkor az ISO minőségtanúsítvány is megköveteli, hogy az alkalmazottak folyamatosan megismerjék a minőséggel és annak ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat. A cég együttműködést épített ki a Pécsi Gépipari Főiskolával, mely kapcsolattól a szakmai utánpótlás gondjainak a megoldását is várják.
