Alkalmi munkavállalók

A kormány a minimálbér adómentessé tételével párhuzamosan arról is döntött, hogy felülvizsgálja az alkalmi foglalkoztatás esetén közteherjeggyel teljesítendő fizetési kötelezettség mértékét. Az alkalmi munkavállalói könyvvel (AM) történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről az 1997. évi LXXIV. törvény rendelkezik. A szabályozás célja, hogy a tartósan munkanélküliek számára – a rövidebb időtartamú, alkalomszerű munkákat munkaviszonyként elismerve – jogosultságot teremtsen a nyugdíj, az egészségügyi, valamint a munkanélküli-ellátásra.

Széles körű népszerűsítés

Alkalmi foglalkoztatás keretében a munkavállaló egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 napig, de folyamatosan csak 5 napig, egy éven belül pedig 90 naptári napig, illetve több munkáltatónál összesen 120 napig dolgozhat.

A munkaadó a munkabért terhelő nyugdíj- és egészségbiztosítási, a munkaadói és a munkavállalói járulék, valamint az egészségügyi hozzájárulás és az adóelőleg befizetését a kifizetett munkadíj összegéhez igazodó, s az alkalmi munkavállalói könyvbe beragasztott közteherjeggyel teljesíti. Ennek lerovása ellenében a munkavállaló – a táppénz kivételével – egészségügyi és nyugellátásra, valamint munkanélküli-ellátásra szerez jogosultságot; a személyi jövedelemadó-előleg levonására tekintettel pedig – elvben – még az alkalmazotti adókedvezményt is visszaigényelheti.

Az alkalmi munkavállalói könyvet a munkaügyi központok kirendeltségein adják ki, de a helyi önkormányzatok jegyzői is élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha megállapodást kötnek valamely kirendeltséggel. Ám annak ellenére, hogy a kirendeltségek száma csupán 174, az önkormányzatoké pedig mintegy 3200, nem találni olyan jegyzőt, aki felvállalta volna e feladatot. Mivel ez valószínűleg csak a tájékozatlanságból adódik, ezért a munkaügyi tárca kiterjedt kampányba kezd a módszer népszerűsítése érdekében.

Ösztönző támogatás

Az alkalmi munkavállalás szabályozásának ötéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a kiváltott alkalmi munkavállalói könyvek száma nem nőtt a kívánt mértékben: az évek során a kezdeti 18 ezerről mindössze 32 ezerre emelkedett. Viszonylagos sikertelenségét jelzi az is, hogy – nyilván a bejegyzések hiányában – a könyvet kiváltóknak csak mintegy kétharmada mutatta azt be a munkaügyi központoknak. Az összesített adatok szerint egy-egy munkavállaló évente mindössze 7-9 napot dolgozott ily módon hivatalosan és alkalmilag. A könyvet igénylők 60 százaléka munkanélküli, de folyamatosan nő a nem regisztrált munkanélküliek, a pályakezdők, a háztartásbeliek száma is. Érdekes jelenség, hogy még olyanok is éltek e lehetőséggel – igaz, csak kevesen –, akik egyébként máshol már munkaviszonyban állnak.

Kormányzati részről is elismerik, hogy e munkavállalási forma nem vált érzékelhető foglalkoztatáspolitikai tényezővé. Még annak ellenére sem, hogy elterjedését – a foglalkoztatási törvény alapján – a közteherjegy értékének 50 százalékos mértékű, a Munkaerő-piaci Alapból nyújtható támogatás is ösztönözi.

Az országban működő 800 ezer gazdálkodó szervezet túlnyomó többsége (96 százaléka) tíz főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató mikrovállalkozás. Ezek 63 százalékában az egyedüli munkavállaló maga a tulajdonos, 33 százalékuk pedig egy, kettő vagy legfeljebb három alkalmazottal működik. Ami a munkaerőigényeket illeti, többnyire kisegítőket keresnek: rövidebb időre, alkalmi jelleggel. A foglalkoztatást terhelő magas járulékok és adók miatt azonban a mikrovállalkozásoknak nem áll módjukban hivatalosan alkalmazni valakit, még annak ellenére sem, hogy egyedül nem boldogulnak bizonyos feladatokkal. Számukra tehát ideális megoldást jelent a közteherjegy, amelynek megvásárlásával és a munkakönyvbe történő beragasztásával teljesíthetik az összes munkabért terhelő járulék, illetve a munkavállalót terhelő személyijövedelemadó-előleg befizetését. Még munkaszerződést sem szükséges kötni, hiszen a munkakönyvbe történő bejegyzés azt is pótolja.

Átvállalt költségek

A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Székely Judit szerint a jövőben – e kedvezményes keretek között – már mindenképpen érdemes lesz hivatalos formában alkalmazni a dolgozókat. A legalsó kategóriában ugyanis napi 500 forintos közteherjeggyel legfeljebb 1599 forintos napidíjat fizethetnek alkalmi munkásaiknak, míg a legmagasabb kategóriában napi 1500 forintos jeggyel 4000 forintért alkalmazhatnak kisegítőt. További könnyítés a munkaadóknak, hogy amennyiben hivatalosan is munkanélkülinek minősített személyt alkalmaznak, még ennél is olcsóbban válthatnak jegyet a foglalkoztatottak számára: 500 helyett 200, 1500 helyett pedig mindössze 800 forintot kell fizetniük a közteherjegyért, a Munkaerő-piaci Alap ugyanis átvállalja a költségeknek több mint a felét. Ez ugyan még mindig nem versenyképes a feketefoglalkoztatással, de a cégek zavartalan működése és a cégtulajdonosok nyugalma ennyit talán megér... Már csak azért is, mert a törvénymódosítással párhuzamosan azt ígérik az illetékesek, hogy szigorítani és szaporítani fogják a munkahelyi ellenőrzéseket. A várakozások szerint az alkalmi munka lehetőségét vidéken leginkább a mezőgazdasági területen tevékenykedő vállalkozások fogják igénybe venni, míg a városokban az építőipar, a vendéglátás és azok a családok, amelyek háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak.

Összhangban az EU-val

A kormányzati foglalkoztatáspolitika célja a rugalmas, atipikus foglalkoztatási formák bővítése. Ez összhangban van az Európai Unió irányvonalával, amely szerint a foglalkoztatás szintjének és minőségének javításához a rugalmas foglalkoztatási formák bevezetése is szükséges. Ennek az eszköztárnak a része az alkalmi munka is. A közterhek egyszerűsített befizetése és a közteherjegy összegének lényeges mérséklése tehát együttesen teremt lehetőséget az alkalmi munkák legalizálására, a feketemunka visszaszorítására, valamint a részmunkaidős és egyéb atipikus foglalkoztatási formák minden eddiginél szélesebb térnyerésére. Ez is egy lépés a foglalkoztatási ráta növelése érdekében. A tervek szerint ugyanis az évtized végéig el kell érni a 70 százalékos foglalkoztatási szintet. E célból az alkalmi munka mellett az eddigieknél nagyobb teret kell kapnia a részmunkaidős foglalkoztatásnak és a távmunkának. Mindehhez természetesen meg kell nyerni a munkáltatókat is, ezért a munkaügyi kormányzat a munkaadói szövetségek és a kamarák segítségére is számít. De a kormányzati szervezetek is jó példát mutathatnak a különböző foglalkoztatási formák alkalmazásában, hiszen például az okmányirodák munkaerőigénye szinte kiapadhatatlan.

Beszerzési nehézségek

A gyakorlati tapasztalatok szerint az alkalmi munkavállalói könyv pontosan behatárolja működtetése kereteit, s nem ad lehetőséget visszaélésekre. Hogy mégis miért nem élnek vele az érintettek, annak oka Szeremi Lászlóné, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtanácsosa szerint kettős. Egyrészt a munkavállalók többségében nem tudatosul, hogy számukra jó ez a megoldás, másrészt az érintettek többnyire nincsenek is tisztában e lehetőséggel. A munkaügyi központok ugyan felhívhatják a figyelmüket az AM-könyv kiváltásának az előnyeire, de a tapasztalatok szerint hiába. Így, amikor az állásukat elvesztett emberek kikerülnek a munkanélküli-ellátásból, és átkerülnek az önkormányzatok hatáskörébe, akkor segélyekből, járadékokból élnek tovább ahelyett, hogy munkával próbálnának pénzt keresni a megélhetésükhöz.

Az adatok tanúsága szerint a könyvet kiváltók 49 százaléka regisztrált munkanélküli, a többiek pedig vagy már kikerültek a munkaügyi központok hatásköréből, vagy soha sem részesültek munkanélküli-járadékban. A gyakorlatban azonban problémák vetődnek fel a közteherjegy alkalmazásával kapcsolatban. Az egyik ezek közül, hogy a cégek – így a termelőszövetkezetek – adminisztrációját, tb-ügyeit manapság külső cégek végzik. Ezek általában nem szívesen veszik, hogy az állandó munkavállalókkal kapcsolatos adminisztrációkon kívül egyéb papírmunkát is el kell látniuk, ráadásul naponta, a külön ellenőrzés szigora mellett. Tehát a szövetkezeteknek egyszerűen nincs kapacitásuk az alkalmi munkavállalók ügyeinek intézésére. További gondot jelent a közteherjegy beszerzése, amiért külön el kell menni a postára, majd naponta beragasztani a könyvbe és – szintén naponta – aláíratni a munkavállalóval. Mivel mindezt a dolgozók és a munkaadók is túlszabályozásnak tartják, inkább eltekintenek tőle...

Belső átcsoportosítással

A MOSZ a Munka Törvénykönyvéhez módosításokat nyújt be a parlamentnek. Ebben többek között kitér az alkalmi munkavállalói könyvhöz kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítésére is. Elképzelhetőnek tartja például, hogy akár szigorú számadású nyomtatványként kezeljék a cégeknél a közteherjegyet. De az is elgondolkodtató javaslat, hogy a bankkártyához hasonlító, majdan bevezetendő munkakönyvet tegyék alkalmassá az alkalmi munka regisztrálására.

A mezőgazdasági munkanélküliek közül egyébként 2000-ben mintegy tízezren váltották ki az AM-könyvet, de csak 7 ezren tudtak ténylegesen munkát végezni. Ennek oka, hogy az agrárium még mindig munkaerő-kibocsátó, tehát nem szorul rá az alkalmi munkások szolgálataira. A foglalkoztatók az esetlegesen jelentkező többletmunkaigényt belső átcsoportosítással oldják meg. Ettől függetlenül a MOSZ – a bonyolultsága ellenére is – helyesnek tartja az alkalmi munkavállalást segítő kormányzati intézkedéseket. Szeremi Lászlóné szerint a helyi önkormányzatoknak nagyobb részt kellene vállalniuk a feladatok ellátásából: a szociális segélyezés helyett fel kellene hívniuk a munkából kieső emberek figyelmét erre a számukra igen kedvező lehetőségre, amellyel a pillanatnyi anyagi helyzetük javítása mellett a nyugdíjalapjukat is növelhetik, és az orvosi ellátásból sem szorulnak ki.

Zsebből zsebbe

Bár az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás ugyancsak kitűnő színtere az alkalmi munkavállalásnak, a tapasztalatok szerint a hivatalos keretek között végzett tevékenységet csak kevés dolgozó és még kevesebb cég vállalja fel, mivel még mindig az a legolcsóbb, ha csak zsebbe fizetnek a munkáért – tisztán, levonások és pluszbefizetések nélkül. A szakemberek szerint ugyan üdvözítő minden olyan kormányzati intézkedés, amely az élőmunka terheit csökkenti, de a most bevezetett 50 százalékos adó- és járulékmérséklésnek még nem érződnek a hatásai a munka világában. Valószínűleg a nagy kereskedelmi láncoknál és a nagyobb építőipari vállalatoknál nem is élnek majd ezzel a lehetőséggel. A kisebb üzletek, vendéglők, panziók, illetve az alvállalkozók – amelyek szintén kis vagy közepes cégek – nagyobb eséllyel fogják alkalmazni az állam által kínált, minden eddiginél kedvezőbb lehetőséget – különösen szezonális jelleggel.