A munkaviszonyból fakadó kártérítési felelősség szabályait a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) tartalmazza, éspedig a munkáltatóra és a munkavállalóra nézve egymástól teljesen eltérő módon. A munkavállaló vonatkozásában a főszabály az, hogy a szándékosan okozott kárért a felelőssége teljes körű, míg a gondatlanul okozott kárért a munkavállaló egyhavi átlagkeresete 50 százalékáig felel. Mint ismeretes, szándékosságról akkor beszélhetünk, ha az elkövető a magatartásának – ami lehet tevékenység vagy mulasztás – a következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Ugyanekkor gondatlanságból követi el a cselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
A munkáltatói kártérítési felelősség főszabály szerint vétkességre tekintet nélküli felelősség. A munkavállaló vonatkozásában is érvényesül azonban a vétkességre tekintet nélküli, tehát mind a szándékosságot, mind a gondatlanságot nélkülöző kártérítési felelősség. Ennek három típusa alakult ki, nevezetesen a leltárhiányért fennálló felelősség, a pénztárosok, illetve a pénz- és értékkezelők felelőssége, végül az általános megőrzési felelősség.
A leltárhiány nem más, mint a kezelésre szabályszerűen átadott, illetőleg átvett leltári készletben – tehát anyagban vagy áruban – ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Fontos, hogy a hiánynak ismeretlen okból kell keletkeznie, mert ellenkező esetben a munkavállaló kártérítési felelőssége az általános szabályok szerint alakul. Amennyiben az eredetileg leltárhiánynak minősített hiány keletkezésének oka később részben vagy egészben ismertté válik, a leltárhiány összegét az ismertté vált hiánnyal csökkenteni kell, illetőleg azt kell megállapítani, hogy leltárhiány nem is keletkezett.
Egy közös, többek által használt irodahelyiségben gyakran vannak olyan dolgok, amelyek az irodának lényegében tartozékai, és amelyeket az ott dolgozók bármelyike használhat, élvezhet (például egy festményt). Az ilyen dolgokról készülhet úgynevezett leltárjegyzék, ez azonban nem eredményezhet leltárhiány miatti kárfelelősséget.
A megengedett, elismert hiányt a köznapi életben kálónak nevezzük. A káló mértékét a munkavállalóval a leltárfelelősségi megállapodásban, de legkésőbb a leltáridőnek a kezdetén közölni kell. Ez érvényesül akkor is, ha a káló a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség egyes időtartamaira változó mértékben is megállapítható.
Kártérítési felelősség
A leltárhiányért kártérítési felelősség csak akkor érvényesíthető a munkavállalóval szemben, ha
– a munkavállaló a munkáltatóval leltárfelelősségi megállapodást kötött,
– a leltári készletet szabályszerűen átadták, illetve átvették,
– a leltárhiányt a hatályos leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során megállapították,
– a leltárhiányért nem felelős munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztatta,
– a munkavállaló legalább a leltáridőszak – tehát a két egymást követő leltár – felében a leltárfelelősségi megállapodásban meghatározott munkakörben, munkahelyen dolgozott, végül
– az átvett dolgok őrzésének, kezelésének kizárólagossága a leltári időszakban folyamatosan fennállott.
Ezeknek a feltételeknek értelemszerűen teljeskörűen egyidejűleg kell fennállniuk. A leltárhiányért főképp a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállalók, illetve a raktári dolgozók felelnek.
Leltárfelelősségi megállapodás
Korábban a munkavállalókkal felelősségvállaló nyilatkozatot írattak alá. Ezt váltotta fel a leltárfelelősségi megállapodás, amelynek lényege, hogy az a munkavállaló, akinek a munkaköri feladatai közé tartozik a leltári készlet kezelése, az esetlegesen bekövetkezett leltárhiányért vétkességre tekintet nélkül felel. A megállapodásban viszont a munkavállalót kétséget kizáró módon, teljeskörűen tájékoztatni kell arról, hogy munkaköri feladatait képezi a leltárkészlet kezelése, továbbá hogy a netán bekövetkező hiányért milyen mértékben felel. Ez lehet teljes körű, de vonatkozhat az átlagkereset meghatározott hányadára is.
Alakiságok
Mint ismeretes, a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat általában formakényszer nélkül lehet megtenni. Nem vonatkozik viszont ez a leltárfelelősségi megállapodásra, ami kizárólag írásban köthető meg. Ha elmarad az írásba foglalás, ennek az a következménye, hogy a munkavállalóval szemben nem lehet leltárfelelősséget érvényesíteni.
A leltárhiány összegének meghatározásakor a záró leltár felvételekor hiányzó készletnek a leltáridőszak végén érvényes beszerzési ára az irányadó. Ez mindkét fél részére méltányos, mert megakadályozza a jogalap nélküli gazdagodás lehetőségét.
Felmondási ok
Amennyiben a munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodás aláírásától elzárkózik, rendkívüli felmondással nem lehet a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni. Rendes felmondással viszont a munkáltató megszüntetheti a munkavállaló munkaviszonyát arra való hivatkozással, hogy minőségi cserét kíván végrehajtani, és olyan munkavállalóval akarja az adott munkakört betölteni, aki a leltárfelelősséget az erre vonatkozó megállapodásban foglaltak szerint vállalja. A nagy összegű, vagy kisebb összegű, de többször, sorozatosan ismétlődő leltárhiány miatt a munkáltató nyugodt szívvel felmondhat (rendes felmondással) a munkavállalójának, hiszen nem várható el munkáltatótól, hogy olyan munkavállalót foglalkoztasson, aki nagy összegű vagy sorozatosan kisebb összegű kárt okoz.
Az igen nagy összegű leltárhiány keletkezése sem adhat okot a munkáltatói rendkívüli felmondásra, éppen azért, mert leltárhiánynak csak az minősülhet, aminek az oka ismeretlen.
Csoportos foglalkoztatás
A leltárhiányért való kártérítési felelősség vonatkozhat a munkáltató egy munkavállalójára, de a munkavállalók egy specifikus csoportjára is. Az utóbbi esetben a leltárfelelősségi megállapodás létrejöhet akár a munkáltató és az említett csoport tagjai között egy megállapodásban, de létrejöhet a munkáltató és a csoport tagjai között külön-külön megállapodásban is.
Csoportos foglalkoztatás esetén a leltárfelelősségi megállapodásban rögzíteni kell
– a leltárkészletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik,
– a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
– a felelősség különös szabályait,
– a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
A csoportos leltárfelelősségi megállapodásban pontosan meg kell határozni a felelősség megosztásának a munkavállalók közötti arányát, illetve azokat a munkaköröket, amelyek betöltésének megváltozásakor időszakos leltározást kell tartani.
Nyitó és záró leltár
Ahhoz, hogy a munkáltató a munkavállalóval szemben az esetlegesen keletkezett leltárhiányt érvényesíteni tudja, lényeges az úgynevezett nyitó és záró leltár fogalmának a helyes ismerete. A munkavállaló a leltárhiányért ugyanis csak akkor vonható kártérítési felelősségre, ha részére a leltári készlet szabályszerű átadása, átvétele, tehát a nyitó leltár vagy vagyonmegállapító leltár megtörtént. A leltár felvételére a leltári időszak kezdetén kell sort keríteni, egy későbbi időpontban megtörtént ilyen leltározásnak ugyanis jogilag nincs relevanciája.
Az Mt. a leltári készlet fogalmát konkrétan nem határozza meg, az azonban megállapítható, hogy nem tekinthető nyitó leltárnak, ha a leltári készlet teljes körű felmérése helyett a leltári készletet csak becsléssel állapítják meg.
Kit lehet felelősségre vonni?
Gyakran előfordul, hogy a leltári készletet olyan személy is kezeli, aki nem felelős a leltárhiányért. Ekkor a leltárhiánnyal felelősséggel bíró személy mentesül a leltárfelelősség alól, amennyiben a munkáltató nem kérte ki az engedélyét az említett, rajta kívül álló személy közreműködéséhez.
A leltárhiányért csak azt a munkavállalót terheli felelősség, aki a leltáridőszaknak legalább a felében a leltárfelelősségi megállapodásban meghatározott munkakörben dolgozott. Nem egységes a gyakorlat viszont abban a kérdésben, hogy ezt az időszakot munkanapokban vagy naptári napokban kell-e számolni. Értelemszerű viszont, hogy a munkavállalónak a nyitó leltár időpontjában a szóban forgó munkakörben dolgoznia kell. Ugyanekkor a záró leltár időpontjára ez már nem vonatkozik, olyannyira, hogy a felelősséget az sem zárja ki, ha ekkorra már megszűnt a munkavállaló munkaviszonya.
Megőrzési felelősségA megőrzési felelősség látszólagos hasonlóságokat mutat a leltárfelelősséggel. Ettől függetlenül a kettő nem azonos felelősségi forma, szabályozásuk is más. A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandó őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Átvételi elismervény A munkavállalót teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot – ami lehet anyag, áru, termék, szerszám stb. – jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Hangsúlyozni kell a jegyzék vagy átvételi elismervény fontosságát, és azt is, hogy az adott dolgot a munkavállaló kizárólagosan használja vagy kezelje. Különösen egy olyanfajta szerszám jöhet szóba, amelyből minden dolgozónak egyet-egyet adnak. Ugyanekkor lényeges, hogy az őrzési feltételeket a munkáltatónak kell biztosítania. Az anyagbeszerzőt viszont a részére átadott, illetőleg az általa kezelt pénz tekintetében teljes, vétkességre tekintet nélküli felelősség terheli. Ha tőle akár az anyagot, akár a pénzt harmadik személy jogtalanul eltulajdonítja (magyarul azt valaki ellopja), a munkavállalónak a kárt meg kell térítenie. Csoportos felelősség Előfordulhat az is, hogy bizonyos dolgot több munkavállalónak adnak át állandó őrizetre, kizárólagos használatra vagy kezelésre. Lényeges viszont, hogy ilyen esetben az átvételről jegyzéket vagy elismervényt valamennyi munkavállalónak alá kell írnia. Kialakult az a gyakorlat is, hogy a munkavállalók egyiküket hatalmazzák meg a jegyzék vagy elismervény aláírására. A csoportos, vétkességre tekintet nélküli felelősségnél (és ez vonatkozik a leltárhiányra is) a felelősség mértéke lehet létszámarányos, de igazodhat az egyes munkavállalók átlagkeresetéhez is. A két változat közül valamelyikben azonban meg kell előre állapodni. Álláspontom szerint mindkét esetben helyesebb a jövedelemarányos felelősséget alkalmazni. Megrongálódás Amennyiben a megőrzésre átadott dolog megrongálódik, az ebből fakadó kárért való munkavállalói felelősséget a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, mégis azzal a különbséggel, hogy ilyen esetben a bizonyítási teher megfordul, és a munkavállalónak kell bizonyítania a vétlenségét. (Vita esetén a vétkesség nélküli felelősség feltételeinek meglétét, a kár, a hiány bekövetkezését és annak mértékét a munkáltató tartozik bizonyítani valamennyi speciális kártérítési felelősségi forma esetében.) |
A leltári készlet kezelése
A leltári felelősség megállapíthatóságának nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a munkavállaló a leltári készletet állandóan őrizetben tarthassa, kizárólag saját maga kezelje vagy használja, továbbá hogy amennyiben a kezelést többen végzik, a leltári készlet kizárólag az ő őrizetükben legyen. Ehhez kapcsolódik, hogy amennyiben a kezeléshez szükséges feltételek hiányoznak vagy nem teljes körűek, úgy a munkavállaló a leltárhiányért való felelőssége alól teljesen vagy részben mentesül. Amennyiben a munkavállaló arra való hivatkozással kíván mentesülni a leltárfelelőssége alól, hogy a munkáltató a kizárólagos őrzés, kezelés feltételeit nem biztosította, ezt neki kell bizonyítania.
A felelősség mértéke
A leltárhiányért fennálló felelősség mértéke attól függ, hogy a munkavállaló egyedül vagy másokkal együtt kezeli a leltári készletet.
Ha a készletet a munkavállaló egyedül kezeli, úgy a keletkezett leltárhiányért a felelősség eltérő megállapodás hiányában teljes körű. Akkor viszont, ha két vagy több munkavállaló csoportos leltárfelelősségi megállapodást köt a munkáltatóval, úgy az ennek alapján keletkező felelősség mértéke nem haladhatja meg az együttes átlagkeresetük 6 havi összegét. Ezektől a felelősségi mérték szabályoktól a kollektív szerződés, illetőleg a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezéseket tartalmazhat, de csak a munkavállalóra előnyösebb feltételek mellett.
Mentesülés a felelősség alól
Teljes mentesülés
Teljes egészében mentesül a munkavállaló a leltárhiány megfizetése alól, ha a felelősségre vonás törvényes feltételei hiányoznak. Ilyen, ha a leltárfelelősségi megállapodás nem tartalmazza a munkavállaló leltárhiányért fennálló felelősségének feltételeit, mértékét, vagy ha a leltározás során súlyos szabálytalanságok történtek.
Mentesülési ok az is, ha a leltári időszakban a leltári készletet nem kizárólag a munkavállaló őrizte, kezelte, vagy a leltárhiányért nem felelős munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulása nélkül foglalkoztatta, továbbá ha a munkavállaló nem dolgozott a leltáridőszak legalább felében a leltárfelelősségi megállapodásban meghatározott munkakörben, illetve munkahelyen.
Igen súlyos szabálytalanságnak minősül az is, ha a záró leltár lebonyolításában a munkavállaló nem vehetett részt. A leltározásra ugyanis szabályos meghívót kell küldeni, feltüntetve a leltározás tárgyát, annak pontos időpontját is. Ezt semmiképpen nem helyettesítheti, ha a távollévő munkavállaló részére egy olyan értesítést küld a munkáltató, hogy a leltározással kapcsolatban keresse fel a munkáltatót, az időpontot azonban nem jelöli meg. A munkavállaló a záró leltár felvételekor szabályszerűen meghatalmazott személy útján is képviseltetheti magát.
A munkavállaló a leltárfelvétel során, illetve az után a leltározással kapcsolatban észrevételeket tehet.
Részleges mentesülés
A leltárhiány alóli mentesülés lehet részleges is. Ilyen például, ha a leltárfelelősség törvényes feltételei fennállottak, de a leltár tárgyát képező anyagok, áruk biztonságos megőrzését, kezelését érintő hiányosságok állapíthatók meg a munkáltató érdekkörébe eső okokra visszavezethetően, ilyenkor ugyanis a munkáltatói közrehatás folytán lényegében kármegosztásnak van helye.
Tipikusan kármegosztást alkalmaznak, ha a leltárhiány részben azért keletkezik, mert a munkáltató nem biztosítja az üzlet működéséhez szükséges minimális létszámot, vagy nem gondoskodik a biztonságos őrzésről (pl. biztonsági személyzetről, vagy az ilyen őrzés elengedhetetlen tárgyi feltételeiről, például kameráról, átvilágítókapukról, belépte-tőrendszerekről stb.).
A leltárhiányért való felelősség azonban nem a megőrzési felelősség különleges esete, hanem az Mt. által önállóan szabályozott felelősségi alakzat. Ezért a leltárhiány esetén nem alkalmazható a megőrzési felelősség kimentési szabálya.
Igényérvényesítés
A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos igényét az általános szabályok szerint, a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti.
Munkáltatói határozat
Kivétel a fentiek alól, ha a kollektív szerződés eltérő rendelkezéseket tartalmaz, ugyanis a kollektív szerződésben meghatározott értékhatárig a munkáltató kártérítési határozattal közvetlenül kötelezheti a munkavállalót a leltárhiány megfizetésére. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a kollektív szerződés szabályozza a leltárhiány megfizetésével kapcsolatos kártérítés kiszabására irányuló eljárási rendet is. (Többségi álláspont szerint a munkáltató csak a munkaviszony fennállása alatt hozhat a kártérítésről határozatot.) A kollektív szerződésnek meg kell határoznia azt az értéket, ameddig terjedően a munkáltató bírói út igénybevétele nélkül közvetlenül hozhat a leltárhiánnyal kapcsolatban kártérítési határozatot.
Figyelemmel arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló elméletileg egyenlő – azonos – jogosultságokkal rendelkező fél, lényegében vitathatónak mondható az Mt.-nek az a rendelkezése, hogy a munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos igényét ne csak bírói úton érvényesíthesse. Ez a megállapítás annál is inkább indokoltnak mondható, mert a közvetlenül érvényesíthető értékhatárnak a – kollektív szerződésben való – rögzítése nem feltétlenül biztosítja a felek jogi helyzetének egyenlőségét.
A leltárhiánnyal kapcsolatos munkáltatói kárigény-érvényesítő határozatot a záró leltár befejezéséről szóló jegyzőkönyv felvételétől számított 60 napon belül kell meghozni.
Bírói út
Amennyiben
– a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, vagy az a leltárhiány miatti kártérítési határozat meghozatalát nem teszi lehetővé, illetőleg
– a munkáltató által érvényesíteni kívánt leltárhiánnyal kapcsolatos igény összege meghaladja a kollektív szerződésben megengedettet, továbbá
– a munkavállaló munkaviszonya már megszűnt,
– a munkáltatónak a záró leltár jegyzőkönyvének felvételétől számított 60 napon belül kell keresetlevelét előterjesztenie a munkaügyi bírósághoz.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert közismert, hogy a munkajogi elévülési határidő 3 év, ezzel szemben a leltárhiánnyal kapcsolatos igényérvényesítés 60 napja speciális határidő. Ennek elmulasztása jogvesztő, tehát igazolási kérelemnek helye nincs.
Természetesen a munkáltató akkor is bíróság előtt érvényesítheti az igényét, amennyiben a kollektív szerződés rendelkezése szerint saját maga is hozhatna kártérítési határozatot.
A peres eljárás költségei
A peres eljárás illetéke minimálisan 6000 forint, illetve a pertárgy értékének, tehát a követelt összegnek a 6 százaléka. Ehhez járulhat további költségként a munkáltató és a munkavállaló jogi képviselőjének az ügyvédi díja, végül sűrűn kell beszerezni szakértői véleményt is, ami az esetek többségében ugyancsak nem kis kiadást jelent. Ezzel még mindig nem vagyunk az út végén, mert pernyertesség esetén következhetnek a végrehajtási költségek, amire azért indokolt külön felhívni a figyelmet, mert a végrehajtási eljárás végrehajtható vagyontárgy hiányában nemritkán eredménytelen marad.
Büntetőeljárás
Előfordul, hogy a leltárhiány ténye büntetőeljárás keretében derül ki. Ebben az esetben nem a korábban említett 60 nap, hanem 30 nap áll a munkáltató rendelkezésére leltárhiánnyal kapcsolatos igénye érvényesítésére. Ennek a 30 napos határidőnek a kezdete onnan számít, amikor a nyomozó hatóság a bíróság jogerős határozatát a munkáltatóval közli. Ennek a 30 napos határidőnek a kezdő időpontja az esetben is a határozat kézbesítése napját követő naptól kezdődik, ha a munkáltató a határozat szóbeli kihirdetésénél jelen volt.
Munkáltatók feladatai
A leltárhiány érvényesítése előtt a munkáltatónak fel kell mérnie, hogy az adott, konkrét ügyben milyen tények vonatkozásában terheli a bizonyítás egyrészt a munkavállalót, másrészt a munkáltatót. Ezek után meg kell vizsgálni, hogy a munkáltatói oldal bizonyítékai rendelkezésre állnak-e. Ezt követően át kell tekinteni a tényállást abból a szempontból, hogy a munkavállalói oldalon nem állnak-e fenn mentesülési okok.
Pénztárosok felelősségeSpeciális, vétkességre tekintet nélküli felelősségi forma terheli a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt, az ő felelősségük átvételi jegyzék vagy elismervény nélkül is fennáll. Az állandó bírói gyakorlat szerint ennek a felelősségnek a megléte nem kizárólag a dolgozó által betöltött munkakör elnevezéséhez kapcsolódik. Olyan dolgozót is terhelhet ilyen felelősség, aki a tevékenységéből fakadóan pénzt vagy értéket kezel, így például a ruhatárost |
