Munkanélküli diplomások

A diplomás munkanélküliek problémáival egy évtizede foglalkozik behatóbban dr. Gayer Gyuláné közgazdász. Munkatársaival 1992-ben hozták létre a Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában Alapítványt, amelynek keretében hat éve működik a Diplomás munkanélküliek komplex tanácsadása című program.

Az alapítvány budapesti, Károly körúti központjában hetente kétszer – kedden és csütörtökön – várják az állástalan diplomásokat, akiken jogászok, pszichológusok, munkaügyi és más szakemberek erőt adó emberi szóval, tanácsokkal, gyakran konkrét állásajánlatokkal próbálnak segíteni. Neves kutatók, személyi tanácsadó cégek vezetői, munkatársai, egyetemi oktatók, szakkönyvek szerzői tartanak rendszeresen előadásokat. Tréningeken adnak olyan, sokszor egészen elemi útbaigazításokat például az önéletrajzírás, a remélt munkáltatóhoz történő bejelentkezés, az öltözködés, a fellépés módjára, amelyek révén a munkanélküliek nagyobb siker reményében indulhatnak állást keresni.

Az alapítvány évek óta jó kapcsolatot tart fenn a Fővárosi Munkaügyi Központtal (FMK). Konzultálnak egymással, felhívják ügyfeleik figyelmét az FMK különböző átképzési tanfolyamaira, mindenekelőtt például a nyelvi és a számítógépes ismereteket nyújtó kurzusokra. Ezeknek az ismereteknek a hiánya ugyanis ma már leküzdhetetlen akadálya az elhelyezkedésnek.

Gayer Gyuláné "vállalkozása" majdhogynem spontán módon jött létre a rendszerváltozás után, amikor rendre szűntek meg az állami cégek, főleg a nagy, ipari vállalatok, és kerültek utcára az alkalmazottaik. Diplomások is, gyakran több évtizedes gyakorlattal a hátuk mögött. Ismeretlen és váratlan helyzettel találták szemben magukat, és ez az állapot közülük nem keveset a fizikai lét szélére sodort, lelkileg összetört.

A legkülönbözőbb szakmák képviselői kopogtattak és nyitnak be még ma is hozzájuk. Nagy számban található közgazdász, jogász, mérnök, bölcsész, de akad meteorológus, sőt orvos is, aki angol nyelvű szakirodalom fordításából tartja fenn magát.

Felértékelődő munkakörök

Különösen sok az állástalan műszaki végzettségű szakember. Ez adta az alapítvány egyik sajátos "elhelyezési módszeréhez" az ötletet. Úgynevezett szakmai csoportba fogták össze építész, építőgépész, gyenge- és erősáramú elektromérnök, gépészmérnök, közgazdász állástalanjaik egy részét, és az építési ágazat még le nem fedett fehér foltjai között kerestek és találtak maguknak megfelelő jövedelemszerzési lehetőséget. Az évi sok százmillió forintos lakóház- és lakásfelújítási piacra törtek be. A bekerülési költség meghatározott százalékáért vállalják a teljes felújítások ellenőrzését a kalkulációtól a minőségi teljesítésig. Hasonló megoldással igyekeznek segíteni más szakmai csoportokon is.

A gazdasági átalakulás nyomán hirtelen keletkezett diplomás-munkanélküliség napjainkra lecsendesült, az alapítvány diplomásprogramja azonban nem vesztett időszerűségéből. Gayer Gyuláné érzékeltetésül elmondja, hogy ügyfeleik száma például a múlt év november eleje és az idei esztendő júniusa között megközelítette a 800-at, ami magasabb a korábbi hasonló időszakokénál. A férfiaknál valamivel nagyobb arányban találhatók köztük nők, és viszonylag egyenletes az életkori megoszlás is. Eszerint partnereik 43 százaléka 21-40 éves, 31 százaléka 41-50 éves és 26 százaléka 51 év fölötti. A szakmákat illetően: állástalan diplomásaik mintegy harmada műszaki végzettségű, 26 százaléka pedagógus, bölcsész, 22 és fél százaléka pedig közgazdász.

Folyamatos tehát az állástalan-utánpótlás. Sokan különböző okokból – például ritkán keresett szakma, nyelvismeret hiánya – tartósan nem tudnak elhelyezkedni. A folyamatosság adódik a munkaerőpiac természetes mozgásából is – bár mint Gayerné megjegyzi, érdemes lenne elemezni, hogy mennyire természetes ez a mozgás –, és végül a pályakezdők jelentkezéséből.

Egy ideje nehezedik a pályakezdő diplomások számára is az elhelyezkedés. Még nem lehetetlen, csak mind több utánjárást, szerencsét és adott esetben a körülményekkel való megalkuvást kíván. Az alapítvány tapasztalatai újabban azt bizonyítják, hogy a túlkínálat miatt kezdenek felértékelődni bizonyos munkakörök. A friss diplomások bizony olykor örülnek a középfokú végzettséget igénylő állásoknak is.

De ha ez a helyzet most, mi várható a jövőben? Egyértelmű prognózist nem lehet adni, viszont érdemes tűnődni a kilátásokról. Korábban nyilvánosságot kaptak például olyan kormányzati elképzelések, amelyek szerint a következő években tovább nő a diplomások száma, 2010-ben minden második fiatal egyetemre, főiskolára jár majd. És ez még mindig csak az EU-átlaghoz történő felzárkózást jelentené! Az új munkaügyi miniszter több százezer új munkahely belátható időn belüli megteremtésére tett ígéretet, amiből valamennyi biztosan a diplomásoknak is jut.

Független gazdaságkutató intézetek a gazdaság egyenletes fejlődését jósolják. Egyik-másik odáig ment – figyelembe véve a közben bekövetkező demográfiai hullámvölgyet is –, hogy diplomás munkaerőből hiányt jelez a következő évtizedekre.

Diplomásiroda

A fővárosban jelenleg csaknem 1800 diplomás munkanélküli szerepel a hivatalos nyilvántartásban. Önmagában ez nem lenne sok, csakhogy ez a szám mintegy kétszerese a néhány évvel ezelőttinek. Nem véletlen tehát, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központ tavasszal "diplomásirodát" nyitott az V. kerületi Szemere utcában, egy helyre vonva össze a főváros diplomás munkanélkülijeinek az ügyeit. A területileg illetékes kirendeltségeken maradtak azok az ügyfelek, akik ebben az időszakban már valamilyen támogatásban részesültek, például az átképzésben részt vevők. Változatlanul az FMK ifjúsági irodájának a feladata maradt a pályakezdők útjának az egyengetése. Mindent összevetve június végén 1450 diplomás munkanélküli – 650 férfié és 800 nő – munkaerőpiacra történő visszahelyezését próbálták a diplomásirodában segíteni.

Érdemes időnként a számok között kalandozni, mögéjük tekinteni – jegyzi meg Vas Katalin kirendeltségvezető. A rendelkezésre álló adatok nem igazolják például azt, hogy a diplomás állástalanok között jelentősen magasabb lenne az idősebbek aránya. Mert lám, ügyfeleik között csaknem azonos számban, 200 körül találhatók a 25-29, a 30-34, a 35-39 vagy az 50-54 éves korosztály tagjai. Kicsit nagyobb létszámú a 45-49 évesek korcsoportja a maga 257 állástalanjával, de ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Beszédes viszont a másik számsor, amely szerint a nyilvántartásba vett diplomások jelentős részének nem szükséges a maximális járadékos idő, a kilenc hónap a kikerüléshez. Túlnyomó többségük saját erőfeszítései nyomán, vagy az iroda segítségével legkésőbb már öt-hat hónapon belül új munkahelyre talál, és nem ritka a három hónapon belüli siker sem.

A munkaerőpiacra való visszakerülésnek fontos módja a személyes kapcsolat, az ismeretség – mondja a szakember, és előny a keresett szakma, kellő nyelvismerettel. De ezek hiányában a többiek körül sem zárul be a kör. Az iroda munkatársai többféle módon tudnak segíteni. Nyilvántartásuk alapján kiközvetítik például az állástalanokat a náluk korábban jelentkezett vállalatokhoz, intézményekhez, ez a biztosabb, de a ritkább megoldás. Kissé nehézkesebb, ha ők keresik meg sorra a cégeket és ajánlják figyelmükbe a "szakemberkészletet". Ez ritkán jár közvetlen eredménnyel, de nem haszontalan. A három-négy hónappal korábbi érdeklődő-ajánló levelek, faxok, telefonok, e-mailek, személyes megbeszélések például mostanában kezdenek beérni – állapítja meg a kirendeltségvezető.

Önmenedzselési program

Sokat várnak egy harmadik módszertől. Lényege, hogy magukat a munkanélkülieket készítik fel az álláskeresésre. A nyár elején indították be az úgynevezett önmenedzselési programot. Ennek keretében munkatársaik négy héten keresztül napi kapcsolatot építenek ki diplomásaikkal, és segítséget nyújtanak a korszerű álláskeresési módszerek alkalmazásában. Információs bázisokat bocsátanak a rendelkezésükre, helyet, íróasztalt, telefont, számítógépet, internetelérést biztosítanak, miközben kéznél vannak a profi munkaügyi szakembereik is a tanácsaikkal.

Az első csoport egy hónapos tréningje a közelmúltban zárult. Az eredmény: feleannyi diplomás maradt munkanélküli a csoportból, mint amennyi kezdte. A többi már új munkahelyén dolgozik.

Munkaközvetítői tapasztalat

Szűcs László, a regionális irodát Debrecenben és Zalaegerszegen is fenntartó Multi-Man Személyzeti Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója a cég mindennapi munkaközvetítői tapasztalataira alapozva állítja, hogy ma is van diplomás-munkanélküliség Magyarországon, és az aránya folyamatosan növekszik. Hét éve, a Multi-Man alapításakor szakemberkereső felhívásaikra még alig-alig akadt jelentkező, napjainkban ritka az olyan hirdetésük, amelyre húszan, harmincan, negyvenen ne küldenék el önéletrajzukat. Többen, mint tavaly, tavalyelőtt.

A pályázók mintegy kétharmada – számukra is meglepő módon – jelenlegi állásából kívánkozik el, próbál szerencsét. Van, aki néhány ezer forintért váltana, az egyharmad azonban ténylegesen munkanélküli. Köztük minden korosztály képviselői megtalálhatók, a pályakezdőktől a nyugdíj előtt állókig. Az idősebbek elhelyezkedési esélyeiről a Multi-Man tapasztalatai a közvélekedéssel esnek egybe. Szűcs László szerint a 40 év fölöttiektől általában idegenkednek a vállalatok, főként a nagy nemzetközi cégek, mert rendszerint nem tudnak nyelveket, és "már nem elég flexibilisek".

A szakmai összetételt tekintve rendkívüli sajátosságokkal nem találkoznak, arra azonban ők is felfigyeltek, hogy évek óta nagy a piaci kínálat gépészmérnökökből, villamosmérnökökből, és újabban közgazdászokból is, ám főleg jogászokból. Nemrégiben az egyik nagy fővárosi közszolgáltató megbízásából két pozícióra adtak fel álláshirdetést, és több mint negyven jelentkező közül választhatták ki azt az ötöt, hatot, akiket jó szívvel ajánlhattak döntésre partnerüknek. Volt közöttük summa cum laude végzettségű fiatal és évtizedes gyakorlattal rendelkező jogtanácsos egyaránt.

Ügyfeleik többsége részletesen körülírja a pályázati feltételeket, a nevesebb vállalatok rendszerint azt is meghatározzák, hogy mely egyetemen, netán főiskolán végzett diplomásokat foglalkoztatnának szívesen. Újabb keletű tapasztalat viszont a munkaadók idegenkedése egyes felsőfokú intézményekkel szemben. A Multi-Mannál mind gyakrabban találkoznak azzal a jelenséggel, hogy megbízóik kikötik, melyik főiskoláról ne közvetítsenek nekik szakembereket, mert azok – meg is mondják – nem ütik meg az elvárt szakmai színvonalat.

Ez nagyon nagy baj, több okból – jegyzi meg a vezető tanácsadó. Emberi gyarlóság a felületes általánosítás: egy, két, három ilyen intézmény könnyen devalválhatja a diplomák értékét, mi több, a magyar felsőoktatást. Márpedig sok nemzetközi cég annak idején éppen a magas színvonalon képzett szakemberkínálat miatt választotta új beruházásai színhelyéül Magyarországot, és jó hírünket még nem vesztettük el. Gond lehet a főiskolák kapuinak túlzott kinyitása azért is, mert munkanélküliséget indukáló újabb tényező. Azonkívül: a munkaközvetítő és -kölcsönző cégek, mint a Multi-Man is, az eddiginél nehezebben tudják ügyfeleik elvárásait teljesíteni. Különösképpen, ha megbízóik netán ama felsőfokú intézmények végzőseiből kerülnek ki.

Szűcs László fenntartásokkal él a gazdaságkutatók előrejelzéseivel szemben, szerinte a közelebbi jövőben attól lehet tartani, hogy nőnek a diplomások elhelyezkedési gondjai. Elébe kellene ennek menni – mondja. A felsőoktatás például jobban figyelhetne a munkaerőpiac igényeire, és a kereslet-kínálat közelítésében bizonyára az oktatási kormányzatnak is van szerepe. Ami a fiatalokat illeti: jobban tájékozódhatnának olyan szakterületek irányában, amelyeknek perspektívája van. Ellenkező esetben vállalniuk kell a "mindegy hogy milyen, csak diploma legyen" szemlélet már ma is tapasztalható következményeit.

A munkaközvetítő cégnek bizonyos országos kitekintése is van. Eszerint a vidéki diplomások fővárosba áramlását érzékelik, mert ott "nagyobbak" a lehetőségek, jobbak a fizetések. Emiatt olyan is előfordul, hogy míg Budapesten túlkínálat van egyes szakmákból, vidéken csak nehézségek árán találnak a vállalatok munkaerőt. A fejlettebb országokban köznapi fogalom a földrajzi mobilitás. Járható út lehetne munkaadónak és munkavállalónak egyaránt a részmunkaidős foglalkoztatás. Egy-egy nagyobb projektre orientált munkavállalás nálunk ugyancsak ismeretlen gyakorlat.