A foglalkozás-egészségügyi szolgálat két módon biztosítható a munkahelyen: vagy a munkáltató maga tart fenn ilyen szolgálatot, vagy külső szolgáltatót vesz igénybe. Azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn szolgálatot, továbbá a munkaügyi központok, a települési önkormányzatok és a szakképző intézmények a vizsgálatok elvégzése ellenében térítési díjat fizetnek a szolgáltatást végzőnek. A díjak mértékét a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendeletben foglalt díjaktól azonban megállapodással el lehet térni.
A szolgálat feladatai
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak elsősorban preventív, megelőző szerepe van. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat elsősorban – a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával – közreműködik az egészséges munkakörnyezet kialakításában és az egészségkárosodások megelőzésében. Feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése, másrészt hogy javaslatot tegyen arra, milyen módszerekkel lehet ezeket olyan szinten tartani, ami nem károsítja az egészséget. Feladata továbbá a munkavállalók egészségének ellenőrzése. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkavédelemről szóló törvény alapján – többek között – részt vesz a munkavédelmi üzembe helyezésben, a munkabaleset kivizsgálásában. A munkáltatókat munkahigiéniai tanácsadással segíti, és a feladatai közé tartozik a veszélyhelyzetek megelőzése is.
Munkahigiénés vizsgálat
A munkahigiénés vizsgálat keretében a foglalkozás-egészségügyi szolgálat feltárja a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezőket, kidolgozza a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárásokat, illetve olyan vizsgálatokat végez, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére). A munkahigiénés vizsgálat az egészségkárosító kockázat meghatározásához és nyomon követéséhez szükséges. A 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet szerint a munkakörnyezeti műszeres vizsgálat keretében egyrészt a munkahelyi kémiai kóroki (gázok, gőzök, aeroszolok, porok okozta légszennyeződés mennyiségi, minőségi vizsgálata), és a fizikai kóroki (pl. zajszint, infra- és ultrahangszintek, rezgésterhelések, ionizáló és nem ionizáló sugárzásszintek, elektromágneses tér jellemzői) tényezőket vizsgálják. Idetartozik továbbá a fizikai terhelés, igénybevétel vizsgálata is. A biológiai expozíciós mutatókat a vizeletben és a vérben is vizsgálják. A munkahigiénés vizsgálatért fizetendő térítés összegéről a megrendelőnek és a vizsgálatot végzőnek meg kell állapodnia.
Osztályba sorolás
A rendelet – aszerint, hogy a tevékenységüknek mekkora az egészségkárosító kockázata – osztályokba sorolja a munkáltatókat. Ez alapján lehet megtudni, hogy a munkáltatónak kell-e a főműszak idejére üzemorvost biztosítania, vagy sem. A besorolást a munkáltatónak kell elkészítenie, azonban figyelembe kell vennie a szolgálat vagy az ÁNTSZ véleményét is. Amennyiben egy munkahelyen az "A" és "B" foglalkozásegészségi osztályba tartozó munkavállalók száma egy műszakban meghaladja a 300 főt, a munkahely szerint illetékes intézet (ÁNTSZ) előírhatja, hogy biztosítsanak a dolgozók részére foglalkozás-egészségügyi szakápolói ellátást, beleértve az elsősegélynyújtás feltételeit is.
"A" foglalkozásegészségi osztály
A foglalkozás-egészségügyi osztályok közül a "A" betűjelű a legnagyobb veszélyességi kockázatokkal járó tevékenységeket öleli fel, ebben az esetben 1000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvosnak és egy szakápolónak jelen lennie a munkahelyen. Ilyenek a bányászat, a kohászat fizikai munkakörei, valamint idetartoznak azok a munkavállalók is, akik ugyan nem fizikai munkakörben dolgoznak, de az "A" foglalkozásegészségi osztályt indokló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint 50 százalékát.
Ugyanebbe a foglalkozásegészségi osztályba soroljuk
– a rákkeltőkkel exponáltakat,
– a sugárzó anyagokkal, ismeretlen (mérgező hatásuk szempontjából kivizsgálatlan) anyagokkal dolgozókat,
– az állatkísérletes munkakörökben foglalkoztatottakat,
– a korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottakat,
– a munkaidő-kedvezményre jogosító expozícióban alkalmazott munkavállalókat,
– a vasúti közlekedésben a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő, a légi és vízi közlekedésben szakszolgálati vizsgához kötött munkakörökben alkalmazott munkavállalókat,
függetlenül a tevékenység ágazati osztályától.
"B" foglalkozásegészségi osztály
A "B" foglalkozásegészségi osztályba a következő gazdasági tevékenységek fizikai munkakörei tartoznak, vagy az olyan nem fizikai munkakörök, ahol ilyen munkakörnyezetben töltik a dolgozók a munkaidejük több mint a felét:
– mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás,
– építőipar,
– élelmiszerek és italok gyártása,
– dohánytermékek gyártása,
– textíliák gyártása,
– ruházati termékek gyártása, szőrmekészítés és -festés,
– bőrkikészítés, bőrtermékek és lábbelik gyártása,
– fafeldolgozás,
– kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás,
– vegyi anyagok és termékek gyártása,
– gumi- és műanyag termékek gyártása,
– nemfém ásványi termékek gyártása,
– nyersanyag visszanyerése hulladékból,
– szárazföldi és csővezetékes szállítás,
– vízi szállítás,
– légi szállítás,
– bútorgyártás,
– egészségügyi és szociális ellátás,
– állat-egészségügyi tevékenység, nyomdaipari termékek gyártása.
Ebben a csoportban 1200 munkavállalónként kell egy orvost és egy ápolót biztosítani a főműszak idejére.
"C" foglalkozásegészségi osztály
A "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolhatjuk az "A" foglalkozásegészségi osztályba nem tartozó ág, ágazat, alágazat, szakágazat ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkaköreiben dolgozókat, valamint azokat a nem fizikai munkakörök munkavállalóit, akik a "C" foglalkozásegészségi osztályt indokló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint a felét. Ekkor elég 1500 munkavállalónként a főműszak idejében biztosítani egy orvost és egy ápolót.
"D" foglalkozásegészségi osztály
Ebbe a foglalkozásegészségi osztályba tartoznak a kutatás-szervezési, kulturális, oktatási, egyéb adminisztratív tevékenységet végző munkavállalók, továbbá az "A", a "B" és a "C" foglalkozásegészségi osztályba sorolt tevékenységek nem fizikai munkaköreiben dolgozó, más osztályokba nem sorolt munkavállalói is. Ekkor 2000 munkavállalónként kell a főműszak idején egy orvost és egy ápolót biztosítani.
Ha az ellátandó munkavállalók egynél több foglalkozásegészségi osztályból kerülnek ki, az egy szolgálat által ellátható létszámot egy képlet segítségével kell kiszámítani.
Munkáltatói feladatok
A munkáltatók – működésük megkezdését követő egy hónapon belül – kötelesek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) telephely szerint illetékes városi, fővárosi kerületi intézetének bejelenteni a munkavállalóik létszámát és tevékenységét, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosításának módját. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást elsősorban a munkavégzés helyén vagy annak közelében kell biztosítani.
ÁNTSZ
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat biztosításával kapcsolatos hatósági ellenőrzési jogkört az ÁNTSZ gyakorolja. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását is az ÁNTSZ illetékes szervei látják el, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat.
A szolgálatnak minden év június 30-ig, illetve december 31-ig osztályokra lebontva jelentenie kell az ÁNTSZ telephely szerinti illetékes városi, fővárosi, kerületi intézetéhez a munkavállalói létszámot (főállású, részállású orvosok számát, ápolók számát stb...), az ellátott személyek számát. Jelentenie kell továbbá 8 napon belül a tevékenységének megkezdését, megszűnését, átmeneti szünetelését. Ez azért fontos, mert az ÁNTSZ a jelentett adatok alapján tudja tájékoztatni a munkáltatókat a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás igénybevételének helyi lehetőségeiről.
A szolgáltatás
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet alapján a szolgálat működhet foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat, foglalkozás-egészségügyi központ, illetve foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában.
Alapszolgáltatások
A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi
– a munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat,
– a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálását,
– a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát,
– az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást,
– a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos felvilágosítást,
– külön jogszabályban meghatározottak szerint az 1. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát.
A szolgálat közreműködik:
– a munkahelyi veszélyforrások feltárásában,
– foglalkozás-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában,
– az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében,
– a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.
A szolgálat igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés, vagy annak gyanúja esetén pedig a beteget – sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján – a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ – Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet fekvőbeteg-osztályára utalhatja.
Foglalkozás-egészségügyi központ
A foglalkozás-egészségügyi központ a fentieken túl munkahigiénés és pszichológiai, vagy ergonómiai, illetőleg toxikológiai szolgáltatást is nyújt. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat személyzete mellett a központ elsősorban munkahigiénikus, munkapszichológus, ergonómiai szakembert (mérnök, pszichológus, e területre specializálódott szakorvos) alkalmaz.
Szakellátás
A foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha a szakmai minimumfeltételeknek megfelel.
A foglalkozás-egészségügyi szakellátás
– szakmai alkalmassági vizsgálatot végez a munkanélkülieknek beiskolázás előtt és munkaközvetítés előkészítésekor,
– a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálatát végzi a közhasznú munka előkészítése érdekében,
– szakellátást nyújt a foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára,
– konzultatív tevékenységet lát el más szakterületek orvosai számára a foglalkozási megbetegedések köréből,
– munkahigiénés tanácsadást ad az alapszolgálat részére,
– a megyei tiszti főorvos felkérésére közreműködik a foglalkozás-egészségügyi ellátás megszervezésében, valamint a megyei (fővárosi) foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos irányításával az alapellátást nyújtó szolgálatok ellenőrzésében,
– szakmai alkalmassági vizsgálatot végez a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak,
– a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztathatóságát szakvéleményezi a munkaügyi központok számára.
Másodfokon elbírálja a munkaköri alkalmasságot, a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasságot.
Ki működtethet szolgálatot?
Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság jogosult, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek megfelel.
Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújthat.
Orvos
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak
– foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy
– üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos, vagy
– az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig de legalább 2000. szeptember 1-jéig az az orvos, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig 1995. augusztus 3-án legfeljebb 5 éve volt hátra, és legalább 10 éves teljes munkaidőben töltött üzemi orvosi gyakorlattal rendelkezett,
folytathat.
2001 februárjától foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet – a szakképesítés megszerzéséhez előírt ideig – a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan szakorvosjelölt, de csak akkor, ha a heti munkaidő felében foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett dolgozik.
Ápoló
Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ-száma: 54 5012 01), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.
Térítési díjakAz olyan munkáltatók számára, akik nem tartanak fenn szolgálatot, a térítési díj – "A" foglalkozás-egészségügyi osztály esetén: 10 000 forint/fő/év, – "B" foglalkozás-egészségügyi osztály esetén: 8400 forint/fő/év, – "C" foglalkozás-egészségügyi osztály esetén: 6800 forint/fő/év, – "D" foglalkozás-egészségügyi osztály esetén: 5000 forint/fő/év. A munkaügyi központ, valamint a szakképző intézmény által beutalt személy – munkaköri alkalmassági vizsgálata a közhasznú munka előkészítése érdekében 1800 forint/fő/eset, – szakmai alkalmassági vizsgálata beiskolázás előkészítése érdekében 2500 forint/fő/eset, – szakmai alkalmassági vizsgálata munkaközvetítés előkészítése érdekében 2800 forint/fő/eset, – foglalkoztathatóságának szakvéleményezése 3000 forint/fő/eset. A települési önkormányzat által a rendszeres szociális segélyre jogosultak közcélú foglalkoztatása esetén a beutalt személy munkaköri alkalmassági vizsgálatának díja – eltérő megállapodás hiányában – 1000 forint/fő/eset |
