A Munka Törvénykönyve legutóbbi jelentős módosítása 2001 júliusában lépett hatályba. Az Európai Unió elvárásaihoz igazodva figyelembe vette a férfiak és a nők egyenlő bérezéséről, a fiatalok munkahelyi védelméről, a munkahely biztonságáról, a munkaadó kibővített információs kötelezettségéről, valamint munkajogi vita esetén a munkaadó bizonyítási kötelezettségéről szóló uniós ajánlásokat.
Az EU irányelveit követő módosítások nyomán a munkaidő és a munkarend szabályozása rugalmasabb lett, ami azonban a szakszervezetek szerint a munkavállalók egy részét hátrányosan érintette. Két szakszervezeti konföderáció az Alkotmánybírósághoz is fordult, amelynek döntése még nem született meg.
Tartalmi kifogások
A Munka Törvénykönyvét 1992. évi elfogadása óta 36 alkalommal módosították, illetve egészítették ki. A jogszabály mindvégig közeledett az EU jogi normáihoz, ám a szakszervezetek szerint annak tartalma a munkavállalók rovására, illetve a munkáltatók javára változott meg. A dolgozók érdekképviseletét ellátó szervezetek ugyanakkor számos alkalommal sérelmezték, hogy a munkaügyi jogvitában immár nem kötelező az egyeztetés, és kizárólagos joguk megszűnt a kollektív szerződés megkötésére. Mindezek alapján úgy ítélték meg, hogy az országos és az ágazati érdekegyeztetési fórumokon hátrányosabb helyzetbe kerültek. Különösképpen sérelmezték, hogy az éves minimálbért illetően megszűnt az érdekegyeztetési fórumok egyetértési joga.
Az előző, 2001. július 1-jén hatályba lépett 37 módosítás 200 részletrendelkezést foglal magába. A tervezetről több mint egy évig egyeztettek a munkáltatók és a munkavállalók érdek-képviseleti szervezetei, valamint a kormányzat. Utóbbi arra törekedett, hogy az Európai Unió munkajogi ajánlásainak figyelembevételével a másik két fél egyezzen meg egymással.
A szám szerint kilenc uniós irányelv közül nyolcat a munkaadók képviselői és a szakszervezetek konszenzussal fogadtak el. Ez alapvetően azzal is magyarázható, hogy a törvény korábbi vonatkozó rendelkezései nagyjából megegyeztek az irányelvekkel. A kormány és a munkaadók képviselői szerint az elfogadott módosítások közül a munkavállalók javát szolgálja többek között az, hogy az esélyegyenlőség megsértése esetében a bizonyítás terhe a munkaadóé.
Egyetértés fogadta a 15-18 éves munkavállalók munka- és pihenőidejének korábbinál kedvezőbb szabályozását, illetve a férfiak és a nők egyenlő bérezésére vonatkozó irányelv törvénybe foglalását is. A változtatások tartalmazzák továbbá, hogy a magyarországi vállalatokat a korábbinál szélesebb körű tájékoztatási kötelezettség terheli dolgozóikkal szemben.
Szigorodó feltételek
Az egyetlen uniós irányelv, amelyben a felek nem tudtak megállapodni, az a munka szervezéséről, s ezen belül a munka- és pihenőidőről szóló jogszabályi módosítások köre volt. A szakszervezetek a törvényjavaslat tárgyalásakor különösen azt kifogásolták, hogy – a korábbiakkal ellentétben – a munkáltató és a munkavállaló által elfogadott kollektív szerződésbe a Munka Törvénykönyvénél szigorúbb feltételeket is be lehet építeni. Ennek megfelelően a múlt év júliusától évente maximálisan 200 órányi rendkívüli munkavégzést rendelhettek el a munkaadók, a kollektív szerződésben viszont ez a mérték felemelhető volt 300 órára.
A korábban elrendelhető rendkívüli munkavégzés – túlmunka – felső határa évente 144, kollektív szerződés esetén 200, több munkáltatóra kiterjedő megállapodás esetében 300 óra lehetett. Ebbe az időtartamba korábban is beszámították a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, a pihenőnapon, illetve a munkaszüneti napon elrendelt rendkívüli munkavégzést. A július 1-jétől hatályos módosítás szerint azonban a készenlét alatt elrendelt munkavégzést is ide kell számítani. Amennyiben ennek időtartama nem mérhető, akkor a készenlét teljes tartamát kell figyelembe venni.
A korábbi szabályok is lehetőséget adtak arra, hogy a munkáltató a rendes munkaidő ledolgozását követően készenlétre kötelezze a dolgozót, a szabályok azonban nem írták le részletesen az elrendelés feltételeit. A módosítás alapján immár a készenlét elrendelésére alkalmazni kell a rendkívüli munkavégzés szabályait. A törvény ugyanakkor előírja azt is, hogy a készenlét időpontját ennek megkezdése előtt legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre kell közölni a munkavállalóval. Ettől a szabálytól csak különösen indokolt esetben lehet eltérni. Az elrendelés szabályait a kollektív szerződés is megállapíthatja.
A módosítás azt is előírta, hogy amennyiben a munkáltató nem határozza meg a készenlét helyszínét, akkor erről a munkavállaló rendelkezhet. A július elseje előtti szabályok megengedték, hogy a készenlét teljesítését követően a munkavállaló pihenőidő nélkül folytassa a munkát. A módosítás értelmében ez csak akkor vált lehetővé, ha a munkavállaló a készenlétet otthonában töltötte, s a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása lehetővé tette e szabály alkalmazását.
Korlátozott időkeret
A Munka Törvénykönyve korábbi módosítása szerint a rendes és a rendkívüli munkaidő együttesen sem haladhatta meg a napi 12, illetve a heti 48 órát. A szabályozás azonban eltért az európai normáktól, mert külön-külön korlátozta a rendes és a rendkívüli munkaidő maximális mértékét. A korrekció értelmében a készenléti jellegű munkaköröknél a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem lehetett több, mint 72 óra. A munkaidőkeret megállapítása esetén az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozókra szintén ezek a szabályok az irányadók, vagyis ezekben az esetekben is a heti 40 órás rendes munkaidő dolgoztatható le egyenlőtlenül.
A rendes időn túl elrendelhető rendkívüli munkavégzés is, viszont – a már említetteknek megfelelően – a foglalkoztatott a rendes és a rendkívüli munkavégzés együttes időtartama alapján sem dolgozhat többet napi 12 óránál. A munkaidőkeret végén a rendes és rendkívüli munkavégzéssel töltött együttes órák száma nem haladhatja meg átlagosan a heti 48 órát.
A múlt évi módosítás előtt – a külön-külön meghatározott korlátok alapján – lehetőség volt arra, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatott dolgozók a 12 óra ledolgozását követően további 8 óra túlmunkát is végezzenek, azaz összesen 20 órát dolgozzanak.
Az általános munkarendben foglalkoztatott dolgozóknál a napi 8 órás munkavégzés után még 8 óra túlmunka is elrendelhető volt, így összesen 16 órás napi munkára kötelezhették a munkavállalókat. A módosítás nem változtatott azon a rendelkezésen, hogy a teljes munkaidő mértéke továbbra is napi 8 óra, a készenléti munkakörökben pedig – ugyanúgy, ahogy korábban – legfeljebb napi 12 óra.
Fogalmi tisztázás
A múlt évi változások egyebek mellett a vasárnap és a munkaszüneti napon történő munkavégzés szabályait is érintették. Noha a módosítás nem tette lehetővé a vasárnapi munkavégzést ott, ahol azt eddig sem lehetett elrendelni, viszont az egyértelműbb fogalmi meghatározásokkal hozzásegített a hétvégi munkavégzés pontosabb szabályozásához.
Azt a korábbi szabályok is lehetővé tették, hogy a munkaadó vasárnap is munkára rendelje az általánostól eltérő munkarendben foglalkoztatott dolgozókat: a készenléti jellegű munkakörök esetében, a több műszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, az idénymunkánál, illetve a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál. A készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben, valamint idénymunka esetén viszont akár hat hónapra összevontan is kiadhatók a pihenőnapok, igaz, hatnaponként egy szabadnap mindenképpen jár.
Vasárnapi munkavégzésnek számít az is, ha a munkáltató a korábbi szabályok szerint összevontan adja ki a heti pihenőnapokat vagy a heti pihenőidőt. A módosítás ezeken a szabályokon nem változtatott. Újdonság viszont az, hogy a vasárnapi munkavégzés szabályának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni. Ezen túl – a több műszakos, megszakítás nélküli munkarend kivételével –, ha a munkavállaló szombaton dolgozik, akkor vasárnapi munkavégzésre nem osztható be, vasárnapi munka esetén az egyik pihenőnapot szombaton kell kiadni.
A korábbi szabályok nem korlátozták kellően a munkaszüneti napokon történő munkavégzés lehetőségét. A módosítás értelmében azonban a munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatható.
Díjazási szabályok
A korábbi szabályozás szerint nem volt különbség a munkaszüneti napon történő rendes és rendkívüli munkavégzés között. A múlt évi módosítás ezért kimondta, hogy munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés csak akkor rendelhető el, ha a munkavállaló e napon rendes munkaidőben is foglalkoztatható, vagy ha munkavégzésre különleges körülmény alapján kerül sor.
A módosítás előtt, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esett, a munkavégzés elrendelésére és díjazására a pihenőnapra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. A múlt évtől hatályos módosítás viszont kimondta, hogy ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, akkor a munkaszüneti napra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. Ez húsvét- és pünkösdvasárnapra is vonatkozik.
A munkaszüneti napon történő rendes és rendkívüli munkavégzés díjazása között korábban nem volt különbség: a törvény nem határozta meg kellő pontossággal a díjazási szabályokat, ami gyakran vitákra adott okot. A módosítást követően e tekintetben is változott a helyzet: a munkaszüneti napon rendes munkaidőben munkát végző, havidíjas munkavállaló a havi munkabérén felül a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérre is jogosult. A teljesítménybérrel vagy órabérrel foglalkoztatott dolgozóknál a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabéren felül a távolléti díjat is ki kell fizetni. Ezenkívül, ha a dolgozó a munkaszüneti napon rendkívüli munkát végez, e díjazáson felül 100 százalékos pótlék, vagy 50 százalékos pótlék és egy plusz pihenőnap illeti meg.
Az éjszakai műszakért immár csak két órát meghaladó munka esetén jár pótlék. Új elem, hogy a törvényjavaslat részletesen szabályozza a munkaerő-kölcsönzés intézményét, és – a gazdaság rugalmasságának érdekében – bővíti az idénymunka fogalmát. A Munka Törvénykönyve ugyanakkor rendelkezik a fiatal munkavállalók, a nők és a kisgyermekes dolgozók védelméről is. A munkáltató a törvényes munkaidőt, az áthelyezést és a munkaerő-kölcsönzést ugyancsak jóval szabadabban alakíthatja ki a korábbiaknál, ami a szakszervezetek szerint szintén a munkavállalót sújtotta.
Szakszervezeti kifogások
A Munka Törvénykönyve módosításának tartalma miatt az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége már múlt év áprilisában – a parlament elfogadó határozatát követően –, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) pedig a jogszabály júliusi életbelépése után az Alkotmánybírósághoz fordult. A legnagyobb szakszervezeti konföderáció, az MSZOSZ azt is kifogásolta, hogy az új törvény az alkotmányban tilalmazott diszkriminációs szempontok közül nem vette át a bőrszín, a nyelv, a politikai meggyőződés, valamint az egyéb vélemény védelmét. Ez a szakszervezet vezetői szerint a gyakorlatban nehézséget okozhat a romák, a magyarul rosszul beszélők, a világnézeti és szakmai nézetkonfliktusokat vállalók elhelyezkedésében, munkavégzésének biztonságában.
A kormány szerint abban a nyolc témakörben, amelyben konszenzus jött létre, többnyire a munkavállalók helyzete vált kedvezőbbé, a kilencedik irányelvet illetően azonban – a módosítások révén – valóban a munkáltatók szempontjai érvényesültek. Ezt kiegyensúlyozza viszont, hogy a munkavállalók a kollektív szerződések megkötésekor kérhetik a rugalmasabb foglalkoztatás ellentételezését. Ez a feltételezés viszont – a szakszervezetek szerint – csak a hatalmi hierarchia azonos pozíciójából tárgyaló felek között valósulhatna meg, ami Magyarországra nem jellemző. Arra viszont alkalmas, hogy a várhatóan hevesebbé váló érdekharcokból a kormányzat kimaradhasson. A szakszervezetek ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a foglalkoztatottak alig több mint fele dolgozik olyan munkahelyen, ahol kollektív szerződés szabályozza a munkaadó és a munkavállaló alapvető jogait és kötelességeit.
Alkotmányossági aggályok
Mindezek alapján az MSZOSZ azt a véleményt fogalmazta meg, miszerint a 2001. július 1-jén hatályba lépett Munka Törvénykönyve (Mt.) hét ponton ütközik az alaptörvénnyel. Mint Tálas Miklós, a szakszervezet jogi képviselője elmondta: a munkavállalók hátrányos megkülönböztetésének tilalmát az Mt. majdnem teljesen átveszi az alkotmányból, de kihagyja a bőrszínre, a nyelvre, a vagyoni és születési helyzetre vonatkozó megkülönböztetést. Rámutatott arra is: az Mt. módosítása lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződésben a túlórakerettel kapcsolatban a munkavállalók számára hátrányos megfogalmazást alkalmazzanak.
A törvény kidolgozói viszont éppen azt remélték a megújult jogszabálytól, hogy az növeli a kollektív megállapodások számát, amelyekben részletkérdésekről és kedvezőbb feltételekről állapodhatnak meg a munkaadók és a munkavállalók.
A módosításokról korábban a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) képviselője úgy nyilatkozott, hogy azok kilencven százaléka a munkavállalók garanciáit növeli.
Az MSZOSZ viszont azt hangoztatta, hogy az Mt.-ben sérülnek a szakszervezetek képviseleti jogai is. Ugyancsak az alkotmánnyal ellentétesnek vélik, hogy az Mt. szerint a munkavállalónak akár az ország másik végébe is követnie kell munkaadóját, ha annak megváltozik a telephelye. Hasonlóképpen az is alkotmánysértő az MSZOSZ szerint, hogy az Mt. akár egy év időtartamra is kiterjesztheti a munkavállaló átirányítását, kiküldetését, illetve kölcsönadását, ami eddig legfeljebb 2-5 hónapra terjedhetett ki.
Az éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos szabályozást szintén az alaptörvénybe ütközőnek tartja az MSZOSZ. Az Mt. módosítása szerint ugyanis az este tíz és a reggel hat óra közötti, két óránál rövidebb időtartamú munkavégzésre nem kell éjszakai pótlékot fizetni a munkavállalónak. Az Mt. módosításának hetedik kifogásolt szakasza az, amely lehetővé teszi, hogy ha a munkavállaló a munkaadó hozzátartozója, a napi munkaideje elérje akár a tíz-tizenkét órát is. Mint Tálas Miklós kifejtette: az MSZOSZ-nek az 1999-es Mt. módosításával kapcsolatos két alkotmánybírósági beadványáról még mindig nem született döntés, ám bíznak abban, hogy társadalmi hasznossága miatt a taláros testület mostani beadványukat mielőbb napirendre tűzi.
Munkáltatói véleményA Munka Törvénykönyve módosítása kapcsán a munkaadók is megfogalmazták véleményüket. Ezek szerint az Mt.-ben jelenleg rögzített szakszervezeti tájékozódási jogot mindenre kiterjedőnek és elégségesnek tartják, ezért a korrekciót nem javasolják. Azt viszont igen, hogy a szakszervezeti és az üzemi tanácsi jogosítványok együttes áttekintésére sor kerüljön. A munkáltatók ugyanakkor tudomásul veszik a szakszervezeti tagdíj munkáltató által történő levonásának kötelezettségét – még akkor is, ha ez többletteher számukra –, jóllehet arra is felhívják a figyelmet, hogy a munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzék elkészítése sértheti a munkavállalók személyiségi jogait. A munkaadók elvi megfontolásból nem támogatják, hogy változzék a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kiszámítási módja, illetve nem értenek egyet azzal sem, hogy a fel nem használt munkaidő-kedvezményt – kötelezően – pénzben megválthassák az érintettek. S jóllehet az üzemi tanács jogosítványi körét módosító javaslatot tudomásul veszik, azonban hangsúlyozzák: e kérdéskört átfogó jelleggel kell áttekinteni. (Ez a pont a parlamenti vita során kikerült a törvényjavaslatból.) Elutasításra talált az a javaslat is, miszerint visszaáll a helyettesítési díj, annál is inkább, mivel az Mt. múlt évi módosítása e tekintetben az Európai Unió elvárásait követte. De a munkáltatók nem támogatták a belföldi kiküldetés utazási idejének díjazására vonatkozó javaslatot sem, mert tehernövekedést okoz a foglalkoztatóknak. A munkaadók végezetül úgy foglaltak állást, hogy az éjszakai, illetve a délutáni műszakban fenn kívánják tartani az úgynevezett "kétórás" szabályt, illetve: az éves munkaidőkeretre s a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályok esetében a több műszakos munkarendben foglalkoztatottakat érintő előírások eltörlését nem támogatják. Javaslatuk értelmében a törvénymódosítás ez év szeptember elsején lép hatályba. |
Előtérben a rugalmasság
Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége szerint a munkarendre vonatkozó módosítás, amely szerint a munkáltató – kollektív szerződés hiányában, a megváltozott gazdasági körülmények miatt – a múlt év nyarától rugalmasan szervezhette meg a munkavégzést, munkavállaló-ellenes, mert csorbította a dolgozók jogait. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartották a munkaidővel kapcsolatos változtatást is, mert lehetőséget teremtett a 48 órás munkahét bevezetésére s a szabad szombat megszüntetésére. Bár a főszabály 2001. július 1-je után továbbra is a napi nyolc órás munkaidő maradt, ám míg a korábbi törvény nem határozta meg a napi munkavégzés idejének felső határát, az új szabályozás napi 12 és heti 48 órában maximálta az elrendelhető munkaidőt a túlórákkal együtt.
Az autonómok kifogásolták továbbá, hogy a törvényből kimaradt: az egyik pihenőnapnak vasárnapra kell esnie, bár a munkavállalót továbbra is hetente két pihenőnap illeti. A heti pihenőidő azonban 42 óráról 40-re csökkent.
A munkáltató az idénymunkát – a szezonálisan jelentkező megrendelői igényekre, az előállított áru természetére vagy a szolgáltatás jellegére hivatkozva – elrendelheti. Ez esetben a pihenőnapok összevontan is kiadhatók, s a napi pihenőidő 11-ről 8 órára csökkenthető. Az Autonómok nem értettek egyet azzal, hogy az idénymunka elrendelésénél a megrendelői igények is figyelembe vehetők, ezt csak évszakhoz kötötték volna.
A szakszervezeti szövetség szerint ugyanakkor a helyettesítés jogintézménye és a díjazás eltörlése alkotmány- és munkavállaló-ellenes, ezért az Alkotmánybírósághoz fordultak. A múlt évi módosítás szerint ugyanis – ha a dolgozó úgy végez többletmunkát, hogy saját munkaköre ellátása mellett munkaideje nagyobb részében nem magasabb besorolású, illetve magasabb bérű munkát lát el – megszűnt a helyettesítési díj.
Bővülő jogok
Tizenkilenc szocialista országgyűlési képviselő még 2002. május 28-án kezdeményezte – törvényjavaslatban – az Mt. módosítását. Az előterjesztésben a honatyák megfogalmazzák igényüket a heti két pihenőnapra úgy hogy ezek egyike vasárnapra essen.
A törvényjavaslat általános indoklása szerint a módosítás célja, hogy helyreállítsa a munkaadók és a munkavállalók, illetve szervezeteik között a Munka Törvénykönyve legutóbbi módosításakor megbomlott egyensúlyt. A képviselők olyan korrekciót javasoltak, amely nem sérti a munkáltatók alapvető érdekeit. Az Mt. módosítása egyébként szerepelt az MSZP választási ígéretei között, és a Medgyessy-kormány első 100 napra vonatkozó programjában is.
Az indítvány szélesítené a szakszervezetek munkahelyi jogosítványait: a csoportos létszámleépítésnél például a jelenlegi tájékoztatási kötelezettség helyett véleményezési jogot biztosítana a szakszervezetnek. De a javaslat visszaállítaná azt a szabályt is, amely szerint a szakszervezeti tisztségviselők fel nem használt munkaidőkedvezmény-keretét – legfeljebb a keret 50 százalékáig – a munkáltató köteles kifizetni. Ugyanakkor a szakszervezeti tisztségviselőket minden három szakszervezeti tag után havi két óra munkaidő-kedvezmény illetné meg.
A javaslat a munkaszerződés módosítását írja elő azon esetekre, ha a munkavégzés helyének megváltoztatása a munkába járási idő jelentős növekedését okozza. Ugyanakkor – az Mt. korábbi módosításával ellentétben – visszaállítja a helyettesítési díj fizetésének kötelezettségét. A tervezet a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak védettségét is erősíti azzal, hogy egységesen háromhavi átlagkeresetben állapítja meg a végkielégítés minimális összegét, amennyiben a nyugdíjjogosultság megszerzését (öregségi, valamint korkedvezményes) megelőző öt éven belül szűnik meg a dolgozó munkaviszonya a munkáltató felmondása miatt.
Kedvezőbb feltételek
Az indítvány újraszabályozza a belföldi kiküldetés esetén fizetendő díj mértékét is, kimondva, hogy amennyiben az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esik, akkor a munkavállalót legalább a készenlétdíjazásra vonatkozó szabályokban meghatározott összeg kétszerese illeti meg. Ugyancsak kedvezőbb feltételeket biztosít a dolgozók számára kirendelés esetén. A több műszakos munkarendben dolgozóknál a délutáni, illetve az éjszakai pótlékra való jogosultságot arra az esetre is biztosítaná a javaslat, ha a munkaidőből két óránál rövidebb idő esik a délutáni, illetve az éjszakai időszakra.
A törvényjavaslat megfogalmazása szerint a munkavállalónak hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amelybe a vasárnapnak is bele kell esnie. Az ettől való eltérést a vasárnap is működő munkáltatóknál, a készenléti munkakörökben, a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottaknál, valamint az idénymunkásoknál teszi lehetővé a javaslat.
Ez utóbbi esetekben előírás, hogy a heti pihenőidőt egy teljes naptári nap tegye ki, és havonta – legalább – egy pihenőnap vasárnapra essék. Szabály az is, hogy havonta legalább kétszer 42 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani. A javaslat vasárnapi munkavégzés esetén – a több műszakos munkarend kivételével – az azt megelőző szombaton tiltaná a rendes munkaidőben történő munkavégzés elrendelését.
A vasárnap munkavégzésre kötelezett munkavállalók számára a javaslat 50 százalékos bérpótlékot ír elő, amennyiben a dolgozó másik pihenőnapot, illetve pihenőidőt kap, ennek hiányában pedig legalább 100 százalékos bérpótlék fizetendő.
A törvényjavaslat rendezi a szakszervezeti tagdíj levonásának kérdését is, amennyiben kimondja, hogy a munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles a szakszervezeti tagdíjat levonni, és a megjelölt bankszámlára utalni, illetve évente egyszer a szakszervezet számára köteles egy, a neveket és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket összeállítani, s ezért nem kérhet anyagi ellenszolgáltatást.
Folyamatos párbeszéd
A munka világában várható jogszabályi kiigazításról szólva Filló Pál, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának szocialista alelnöke elmondta: a tervezett kiigazítás célja, hogy a munkavállalók és a munkáltatók között hosszú távon kiszámítható helyzet teremtődjék. Hozzátette: szeretnék, hogy a felek érdekeltté váljanak a folyamatos egyeztetésben. Az a cél, hogy a munkakörülményeket, a béreket és minden mást érintő kérdésben állandó párbeszéd kezdődjék a munkahelyeken.
A módosítás másik része a szakszervezetek helyét és szerepét állítja helyre a munka világában. Gúr Nándor, a bizottság másik MSZP-s alelnöke hangsúlyozta: a törvénymódosítás "nem a szakszervezetekről szól, hanem a szakszervezeteken keresztül a munkavállalókról". Filló Pál hangsúlyozta: a javaslat alapelve, hogy a többletmunkáért és a hét végén végzett munkáért többletbér illethesse meg a magyar munkavállalókat is.
A változtatás természetesen nem azt jelenti, hogy vasárnap nincs munkavégzés, csupán azt célozza, hogy ha erre sor kerül, akkor azt megfelelő díjazás illesse. A munkaadók többségénél ez már most is bevett gyakorlat, de ott is védelmet kell biztosítani, ahol ez a követelmény ez idáig nem érvényesült. A javaslat szerint, ha vasárnap helyett azon a héten nem tudnak kiadni pihenőnapot, akkor 100 százalék bérpótlék illeti meg a munkavállalót, ha ezt más napra teszik, úgy 50 százalék jár.
Előzetes, informális egyeztetésekre mind a munkavállalói, mind pedig a munkaadói körben sor került, s míg a dolgozói képviseletek támogatóan, addig a munkaadók elfogadóan nyilatkoztak az elképzelésekről.
Bizottsági támogatás
Az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága június 5-ei ülésén támogatta a Munka Törvénykönyve módosítására benyújtott MSZP-s javaslat tárgysorozatba vételét, és a testület általános vitára is alkalmasnak találta a tervezetet.
Az ellenzékiek ugyanakkor felrótták az előterjesztőknek, hogy a javaslatról előzetesen nem konzultáltak az országos érdekegyeztetés fórumain. Megfogalmazásuk szerint az MSZP ezzel a javaslattal fizeti meg a szakszervezetek választási támogatását, ugyanis szerintük a kezdeményezés elsősorban a szakszervezetek és nem a munkavállalók érdekeit szolgálja.
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium illetékese ugyanakkor azt mondta: az Országgyűlés a törvénymódosítással egyértelmű és világos üzenetet küldhet a befektetőknek, a munkáltatóknak, jelesül azt, hogy Magyarországon nincs helye a délkelet-ázsiai munkamódszereknek és körülményeknek, s csak európai módon foglalkoztathatják a dolgozókat. Az előterjesztők a módosításokról többször is konzultáltak az érintettekkel, s a miniszterelnök is találkozott az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói, valamint a munkavállalói szervezeteinek vezetőivel. E megbeszéléseken a Munka Törvénykönyvéről is szó volt.
Ellenzéki képviselők felvetették: azzal, hogy az általános munkaidő-beosztástól eltérő munkarendnél is eltörölnék a vasárnapi munkavégzést, egy sor céget hoznának lehetetlen helyzetbe, és – az elbocsátások nyomán – ez a dolgozók érdekeit sem szolgálja. Az MSZP-s képviselők szerint viszont az ilyen munkaidő-beosztásnál is lehet vasárnap munkát végezni, de azt a túlmunka szabályai szerint kell majd megfizetni a dolgozóknak.
Uniós követelmények
Kiss Péter, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi tárca vezetője az Mt. módosítását célzó törvényjavaslat vitája során kifejtette: a változtatással nem csupán az Európai Unió követelményeinek, de a magyarországi sajátosságoknak is meg kell felelni. A kormány szerint alapvető fontosságú, hogy egyensúly teremtődjék a munkavállalók és a munkaadók között. Ehhez szükséges az eleve hátrányosabb munkavállalói pozíciók erősítése. A módosítás azt az üzenetet hordozza, hogy a befektetők a hosszú távú, stabil haszonszerzésre, a "sűrű fillérre" építsék üzletmenetüket. A miniszter szerint a kormányzat a jogi szabályozáson túl személyes példamutatással is sokat tehet a kiegyensúlyozottabb viszonyokért. Erre a közszférában van lehetősége, ahol mint munkáltató szerepel. A kiegyensúlyozottabb viszonyokat segítheti elő a munkáltatók versenyképességének javítása is. A munkáltatók akkor képesek új munkahelyeket kínálni, érdemi lépéseket tenni az uniós bérekhez való felzárkózásért, ha csökkennek a foglalkoztatási költségeik, s javul versenyképességük.
A kormány ezt kívánja elősegíteni azzal is, hogy három lépcsőben nullára csökkenti az egészségügyi hozzájárulást, az alkalmi munkavállalásnál mérsékli a közterheket, bevezeti az egyszerűsített vállalkozói adót és átrendezi a személyi jövedelemadó-terheket.
Filló Pál szerint a javaslat kidolgozói arra törekedtek, hogy a munkaadók és a munkavállalók viszonyában az egyensúly érvényesüljön. Mint mondta: a szakszervezetek lehetőségeinek erősítése azért került a javaslatba, mert a gazdaság kiegyensúlyozott működéséhez megfelelő szociális párbeszéd szükséges, és ennek elengedhetetlen feltételét jelentik az erős, hatékony érdekképviseletek.
Áthágott szabályok
Az Mt. tavalyi módosítását követően a munkaügyi ellenőrök is megvizsgálták, hogy a szabályokat miként tartják be a munkáltatók. A munkaügyi felügyelet április végéig több mint 16 ezer alkalmazottat ellenőrzött a fővárosban. A munkavállalók több mint felét szabálytalanul alkalmazzák – derül ki a fővárosi munkavédelmi és munkaügyi felügyelet adataiból, s ez az arány évek óta változatlan.
A munkavállalók tudnak a jogaikat csorbító szabálytalanságról, ám nem képesek tenni ellene. A munkáltatókat pedig nem nagyon riasztja el a legfeljebb hárommillió forintos munkaügyi bírság.
A két leggyakoribb munkaügyi szabálytalanság, hogy az alkalmazottal nem kötnek írásos munkaszerződést, illetve ha kötnek is, ebben nem rögzítik a törvényben előírt elemeket. Ilyen fontos, és gyakorta hiányzó kitétel a munkavégzés helyének vagy időtartamának megjelölése.
Burkolt jogsértések
Gyakorta elmulasztják a foglalkoztatók a munkaköri leírás rögzítését is. Továbbá jellemző szabálytalanság, hogy nincs munkaidő-nyilvántartás, így nem lehet tudni: hányan és mennyi ideig dolgoznak az adott munkaterületen, s kik milyen munkát végeznek. Mindez csorbítja a munkavállalók érdekeit, hiszen ilyen nyilvántartás nélkül nem állapítható meg pontosan a napi és heti munkaidő, így a pihenő- és a túlmunkaidő sem. Ugyanakkor gyakorta előforduló probléma, hogy sok munkavállaló nem kap a fizetéséről hitelt érdemlő írásos elszámolást, így nem tudja, mennyi volt a bruttó bére, azt hogyan számolták ki, s mennyi adót, illetve egyéb járulékot vontak le tőle. A tapasztalatok szerint – bár a munkavállalók a legtöbbször tudják, hogy szabálytalanul alkalmazzák őket – ez ellen mégsem tesznek semmit, mert nincsenek eszközeik. A munkaadó könnyebben talál magának feketén dolgozó alkalmazottat, mint a munkát kereső stabil állást. Különösen az engedély nélkül dolgozó külföldiek és az ellátórendszerből kiesett munkanélküliek vannak kiszolgáltatva a munkáltatónak. Ha valakinek nem "tetszik a rendszer", azt akár azonnal elküldik, a napi bérért dolgozó feketemunkás ilyenkor még fizetésre sem számíthat.
A munkaügyi szakemberek tapasztalata szerint a leggyakrabban az építőiparban, a konfekcióiparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban foglalkoztatnak szabálytalanul munkavállalót. De az összkép nemcsak ezekben az ágazatokban kedvezőtlen.
Ebben az évben április végéig összesen 1316 munkáltatónál 16 ezer munkavállalót ellenőriztek, s közülük 9274 személy esetében bukkantak valamilyen szabálytalanságra. Az ellenőrzések száma nem elégséges, hiszen a fővárosban több mint kétszázezer cég van, s közülük évente csak mintegy 4500-5000-et tudnak ellenőrizni. Így nagyon sok cég vezetője nem törődik a munkaügyi előírásokkal, mert abban bízik, hogy kibújhat a felügyelők látóköréből.
A munkaügyi szakemberek szerint ugyanakkor a legfeljebb hárommillió forintos munkaügyi bírság sem túl riasztó a munkaadók számára. Az idén eddig 305 munkáltatóra 68,5 millió forintnyi munkaügyi bírságot róttak ki, vagyis az esetenkénti átlagos összeg 225 ezer forint alatt maradt.
A szakemberek szerint a bírság összegét emelni kellene, miközben szükség lenne a munkáltatók tájékoztatására is a szabályos foglalkoztatásról. Ha a munkáltató ezek után sem tartaná be az előírásokat, vagy nem kérne tájékoztatást, akkor a mainál komolyabb büntetés sújthatná.
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség január elseje és április tizenötödike között végzett ellenőrzése során 2834 munkáltatót és 48 358 munkavállalót vizsgált, és 239 esetben találkozott olyan munkaadóval, amely megszegte a minimálbérre vonatkozó szabályokat. E téren csökkent a munkáltatók által elkövetett szabálysértések aránya: míg a tavalyi vizsgálatok 15,1 százaléka, az idén elvégzetteknek csak 8,4 százaléka tárt fel szabálytalanságot.
Jellemző tendenciaként az is megállapítható, hogy miközben egyre kevesebb súlyos törvénysértés tapasztalható, addig a burkolt jogsértések száma gyarapszik. Például az írásos munkaszerződés nélküli, a színlelt vállalkozási vagy megbízási szerződéssel történő foglalkoztatás, illetve a színlelt részmunkaidős foglalkoztatás.
A vasárnap a dolgozókéAz Országgyűlés – lapzártánk után – 2002. július 2-án elfogadta a Munka Törvénykönyve május végén benyújtott módosítási javaslatát. A módosítás – a cikkünkben részletezettek szerint – a szakszervezeti jogosítványokat erősíti. Újraszabályozza – többek között – a munkaidő beosztásával, a pihenőidővel, a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos – a szakszervezetek által kifogásolt – rendelkezéseket. Ezen belül a vasárnapi pihenőnap kiadása különös hangsúlyt kapott, de ez a szakminisztérium szerint lényegében nem befolyásolja a munkáltatók lehetőségeit a munkaszervezésre. Főszabályként az Mt. módosításának hatálybalépését követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre az új rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a munkáltatónál a törvény hatálybalépését megelőzően elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidő-beosztás nem felel meg a módosított rendelkezéseknek, azt a foglalkoztató 2003. január elsejével köteles kiigazítani. A törvénymódosítás néhány pont kivételével a kihirdetést (a Magyar Közlönyben való megjelenést) követő második hónap első napján lép hatályba, azaz legkorábban szeptember elsejétől kell alkalmazni a rendelkezéseket. A munkavállalói érdek-képviseleti tagdíj levonását szabályozó passzus viszont már a kihirdetés napjától érvényes |
