Képernyős munkahelyek

Váll-, nyak-, derék-, láb- és szemfájdalmak, fejfájás, kimerültség, alvás- és látászavar – e sokféle panaszt a nem megfelelően berendezett képernyős munkahely okozta pszichés- és mozgásszervi túlterhelés idézi elő. Európában már régen ráébredtek a számítógépes munkahelyek megfelelő kialakításának fontosságára, s arra, hogy ennek elhanyagolása sokféle bántalmat, olykor munkaképtelenséget is okozhat.

Nehéz a bizonyítás

Az egészségügyi miniszter 50/1999. számú rendelete foglalkozik a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeivel. A rendelet – amit egyébként még Gógl Árpád jegyzett – egyik legfontosabb előírása szerint \"a munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezze meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces, össze nem vonható szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg\".

A fenti mondat – minden valószínűség szerint – az intézkedés egyik legtöbbet idézett és egyben leggyakrabban bírált kitétele is. Dr. Horváth Endre, az ÁNTSZ fővárosi intézete munka-egészségügyi osztályának helyettes vezetője már hosszú évek óta vizsgálja a problémakört: 1989-ben az Ergonómia című folyóiratban tanulmányt is publikált, melynek megállapításait tíz budapesti nyomda képernyős munkahelyein végzett vizsgálataira alapozta. A cikk akkori állításai ma is érvényesek, pedig azóta több mint egy évtized eltelt. A szerző így fogalmaz: \"Megdöbbentő, hogy a nagy értékű berendezéseket üzemeltető és ezek függvényében milliókkal gazdálkodó üzemek mennyire tájékozatlanok az általuk vásárolt és használt berendezéseket, valamint az ilyenfajta munkahelyek optimális üzemeltetési körülményeit illetően.\"

A főorvos úgy véli, rendeletileg nem érdemes előírni, hogy hat óránál többet (ráadásul óránként tízperces szünetekkel megszakítva) senki sem tölthet a képernyő előtt, hiszen a munkahelyeken ezt nem lehet ellenőrizni, többségük esetében pedig nem is indokolt. Bár a képernyős rendelet betartását az ÁNTSZ ellenőrzi, a helyszíni vizsgálódás során csaknem képtelenség bizonyítani, hogy a dolgozók az előző napokban valóban betartották-e az előírt óránkénti szünetet. A munkavállalók ugyanis önmagukat nem akarják – a főnöküket pedig nem merik – lebuktatni.

Anyagi terhek

A főorvos szerint ugyanakkor nem is életszerű bizonyos számítógépes munkavégzések óránkénti megszakítása. Úgy tűnik föl, senki nem gondolta végig, hogy a képernyő előtt a legkülönbözőbb munkafeladatokat lehet és kell elvégezni. Az adatbeírók például – akik másolási műveletet végeznek – gyakran annyira mechanikusan tevékenykednek, hogy közben rádiót hallgatnak. Esetükben a pszichés kifáradástól nem kell tartani, így hat óránál többet is dolgozhatnának naponta. A monoton munkavégzés közben azonban nemigen változik a testtartásuk – számukra ezért célszerű az óránkénti szünet beiktatása. Képernyő előtti munkának minősül ugyanakkor mindenféle levél, cikk, tanulmány megírása is, amikor viszont a szerző nem örülne, ha – úgymond – saját egészsége érdekében 50 percenként, esetleg éppen egy értékes gondolat közepén abba kellene hagynia tevékenységét.

Hasonlóképpen vélekedik erről a kérdésről dr. Nosztrai Judit, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) vezető szakértője, a munkavédelmi bizottság munkaadói oldalának titkára is: \"A rendelet nem veszi tekintetbe, hogy a munkaadónak semmiféle ráhatása nincs arra, ha dolgozója este otthon még órákat ül a saját gépe előtt és, mondjuk, internetezik. A hat órát ez esetben jelentősen túllépheti a munkavállaló, amihez semmi köze sincs a cégvezetésnek. Ezért az ebből következő anyagi felelősséget a munkaadók semmiképpen sem vállalhatják\". A szakértő szerint jogszerűtlen, hogy a képernyős munkához szükséges szemüveg költségeinek fedezése a munkáltató kötelessége. A nemzetközi gyakorlatban ezt úgy oldják meg, hogy a munkaszemüveg árát a nemzeti egészségbiztosítási alap fizeti.

A magyar rendelet egyébként a 902/70/EGK irányelven alapszik, ezt 1990 májusában hagyta jóvá az Európa Tanács. Dr. Nosztrai Judit szerint a magyar rendelet megalkotói \"pápábbak akartak lenni a pápánál\", és egyáltalán nem vették figyelembe a világon azóta bekövetkezett technikai fejlődést, azt, hogy a mai monitoroknak már nincs káros kisugárzásuk.

Reális igények

A realitásokat ugyanakkor azért is jó (lett) volna itthon számba venni, mert a képernyős munkahelyek és gyakran a minden képzeletet felülmúlóan elavult számítógépek éppen a költségvetési szférában találhatók tömegével. \"A versenyszféra megoldja a számítógépek, főként a hardverek gyors – fél- vagy évente bekövetkező – cserélését, a költségvetési szféra viszont nem rendelkezik az ehhez szükséges forrásokkal, lévén milliárdos nagyságrendű az igény. Ilyen mérvű korszerűsítésre még sohasem volt példa, az ehhez szükséges összeg egyetlen tárcánál sem áll rendelkezésre\" – mondta a szakértő.

A legfontosabb – véli Horváth Endre –, hogy a képernyős munkahelyen dolgozó embernek ergonómiai szempontból megfelelő széke, asztala legyen. Ugyanilyen lényeges, hogy a dolgozó egyformán jól lássa a képernyőt és a kéziratot.

\"A billentyűzet előtt legyen elég hely ahhoz, hogy a számítógép-kezelő a kezét és a csuklóját megtámaszthassa\" – fogalmaz a rendelet. \"Az a tapasztalatom, hogy a munkahelyeken sokszor olyasmit kell(ene) megértenie a cégvezetésnek, amit még az ezzel foglalkozó szakemberek is csak hosszadalmas – minden egyes munkahelyre kiterjedő – vizsgálat után tudnak pontosan meghatározni\" – állítja az ÁNTSZ osztályvezető-helyettese. A rendelet például előírja, hogy a szék háttámlája és ülőlapmagassága állítható legyen. Nem mindegy azonban, hogy milyen magassághatárok között igazítható a háttámla, és van-e rajta megfelelő deréktámasz is. A széknek ugyanis valójában az egyéni testméretekhez alakíthatónak kell lennie. A nők és férfiak antropológiai adatai eltérőek. Egy 175 cm magas férfinak 46 cm-es székmagasság és 69 cm-es asztalmagasság felel meg. Esetükben az ennél jóval magasabb (75 cm-es) íróasztalok mellett a széket feljebb kell állítani, amihez körülbelül 6 cm induló magasságú lábtartót kellene használni. Ezen adatok jelentősen változnak egy 158 cm magas hölgy esetében, amikor is a széknek és a lábtartónak jóval magasabbnak kell lennie. Fontos az is, hogy az asztalon elhelyezett billentyűzet előtt legyen hely a csukló megtámasztására. Ha erre nincs mód, akkor a széknek – megfelelő magasságba állítható – karfája kell hogy legyen.

A rendelet sok szempontból hibás és hiányos, mint a főorvos mondja: \"nem szeretném, ha a munkáltatók szó szerint végrehajtanák, és csupán annyit tennének, ami abban elő van írva, inkább kérdezzenek meg egy valóban hozzáértő szakembert.\"

Világítási normák

A szemünk számára lehetséges, de fárasztó az eltérő, ugyanakkor közeli távolságokhoz történő alkalmazkodás. Ezért követelmény, hogy másolás közben a képernyő és a papír – amikor folyamatosan az egyikről a másikra kell pillantani – legyen egyforma távolságban a szemtől, hiszen az állandó \"fókuszváltás\" fokozott kifáradáshoz vezet. A szemüvegeseknek jó tudni: a képernyő többnyire nem olyan távolságban van, hogy azt a munkavállaló a \"szokásos\" olvasáshoz szükséges szemüvegével jól lássa, ezért külön \"munkaszemüveg\" elkészíttetése és viselése szükséges. Dr. Horváth Endre már azt is tapasztalta ellenőrzései során, hogy a lemásolandó papír a kétszintes számítógépasztalon – helyhiány miatt – a klaviatúra alatti szintre került. Mondani sem kell, hogy az egymástól eltérő távolságban elhelyezett képernyő és kézirat olvasása, illetve a billentyűzet felhúzott vállakkal történő kezelése mennyire fárasztó.

Lényeges továbbá a képernyős munkahelyek megvilágítása. Általában igaz, hogy a legtöbb problémát a munkafelületeken jelen lévő túlságosan nagy fénysűrűség-eltérések adaptációs kényszere okozza. Alapelv, hogy a megvilágított papír és a képernyő fénysűrűsége közel azonos legyen, ez a lemásolandó (fehér) kéziratpapír esetében maximálisan 500 lux megvilágítást jelent. Ehhez az is szükséges, hogy az ablakokon igazítható takaróeszközök legyenek (vagyis kellően hatékony árnyékolás), amelyek segítségével a munkahelyre eső nappali megvilágítást 500 luxra lehet csökkenteni. E célra a legtöbb helyen reluxát alkalmaznak, de ez sem tökéletes, hiszen a napsütötte reluxa belső felületének fénysűrűsége még teljesen zárt állapotban is meghaladja az 500 cd/négyzetméter értéket, holott a világos hátterű képernyő legfeljebb ennek az ötödére képes. Az átlátszó fehér lamellás függöny belső felülete még nagyobb fénysűrűséget mutat, ami már szinte vakító hatású, és többszörösére növeli a munkavégzéshez szükséges figyelmi igénybevételt, emiatt a dolgozó a munkáját rosszabbul végzi, és hamarabb el is fárad. (Arról már nem is szólva, hogy a fáradó munkavállaló könnyebben hibázik. Egy bankban egy melléütés súlyos összegekbe kerülhet.)

\"Késleltetett\" szankciók

Mivel a rendelet betartását az ÁNTSZ jogosult ellenőrizni (be nem tartását pedig akár büntetni is), ennek tapasztalatairól is kérdeztük Horváth Endrét. Mint mondta: a képernyős munkahelyek száma – becslések szerint – százezernél is többre tehető csak a fővárosban, így egy-két év alatt nyilván nem kerülhet sor valamennyi munkahely ellenőrzésére.

Az ÁNTSZ csak komoly, súlyos egészségveszélyeztetés miatt szankcionál azonnal. Gyakoribb, hogy először intézkedik, s csak azután büntet, ha az ismételt ellenőrzésnél azt tapasztalják, hogy a cég nem teljesítette a dolgozók munkakörülményeinek javítását célzó előírásokat. A közelmúltban előfordult, hogy egy bank – ahol az ÁNTSZ szerint nem voltak megfelelőek a munkaasztalok, illetve kifogásolható volt a függönyözés és a világítás – megfellebbezte a kerületi ÁNTSZ intézkedését, s azzal érvelt, hogy \"nálunk minden világszínvonalú\". Persze, a munkaeszközök teljes vagy akár részleges cseréje nem olcsó. Európában azonban az a jogszerű gyakorlat, hogy a hibás tervezés vagy kivitelezés következtében szükségessé váló csere költségeit a felelősök viselik.

Nosztrai Judit úgy gondolja, a munkaadók számára elfogadhatatlan, hogy ők finanszírozzák a munkavállalók szemüvegét. \"Úgy vélem, a képernyős munkahelyeken a szemüveget mint egyéni védőeszközt nem kell finanszíroznunk, hiszen a mai modern monitoroknál nincs olyan speciális ártalom, amit a képernyő okozna. A szemüveg azonban mint munkaszemüveg – nyilvánvalóan az arra rászoruló dolgozók esetében – indokolt. Ezzel kapcsolatban viszont a vonatkozó – a jogharmonizáció keretében átvett – uniós irányelv 9. cikkelyének 4-5. pontja azt is leszögezi, hogy a szemüveg viselése nem jelenthet többletkiadást a munkavállaló számára. A látásvizsgálat költségeit ugyanis – az országos egészségügyi szervezet keretében – a társadalombiztosítás fedezi.

Érdeklődésünkre Rolek Ferenc, az MGYOSZ elnökségi tagja úgy véli, a magyar munkaadóknak – teljes mértékben – nagyon nehéz megfelelniük a már sokszor idézett rendeletnek, hiszen többnyire létező, és gyakran berendezett irodaépületeket bérelnek, ahol adottak a lakberendezési és a világítási feltételek. Az átalakítás sok tízmillió forintba kerülhet. A függönyözés átalakítása – amennyiben szükséges – sem olcsó mulatság. \"A képernyős munkahelyekről szóló rendeletet tehát érdemes lenne felülvizsgálni és hozzáigazítani a realitásokhoz, azaz a mai kor követelményeihez \" – tette hozzá Rolek.

Azt, hogy mekkora kiadást jelent egy-egy cég bútorzatának, a világítótestek teljes cseréje, könnyen el lehet képzelni, ha tudjuk: egy ergonómiailag minden szempontból megfelelő, kényelmes szék ára ma ötvenezer forint felett van.