Uniós bérek, hazai esélyek

A bérfelzárkózás ütemére és időtávjára vonatkozó prognózis készítéséhez az EU korábbi bővítési tapasztalatai kevés fogódzót kínálnak. A GKI Gazdaságkutató Rt. elemzése szerint a magyar átlagbér az EU átlagának alig több mint tizede valuta- és mintegy harmada vásárlóerő-paritáson, míg az egy főre jutó GDP az ötöde, illetve fele az európainak a két mutató szerint.

Az azonban valószínűsíthető, hogy a csatlakozást követően erősödik a bérek emelését szorgalmazó bel- és külföldi nyomás. Bár az életszínvonal javítása a keresetek emelését igényli, a nemzetközi versenyképesség megőrzése éppen kordában tartásukat teszi szükségessé. A GKI elemzése szerint a felzárkózás megalapozásához – az évtizedben – a magyar munka termelékenységének az EU-átlagnál évi 2-3 százalékponttal gyorsabban kell növekednie. Ez, ha a bérszínvonalak kiegyenlítéséhez nem is, de közelítésükhöz elég lehet. Annak viszont, hogy a keresetek felzárkózása ne veszélyeztesse a versenyképességet, a bérek járulékos költségeinek csökkentése és a bérek jövedelmeken belüli arányának növelése is feltétele – utóbbi azzal együtt is, hogy a relatíve alacsony bérhányad a jövedelmeken belül csak részben magyarázza az európai és a magyar keresetek különbségét.

Magyarország 2005-ös európai uniós csatlakozásával számolva, évi mintegy 20 százalékos termelékenységnövekedésre van szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság elérje az EU átlagát – mondta Klaus D. Harrer, a Czipin and Proudfoot tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Felméréseik szerint a vállalatvezetők által prognosztizált évi 6,5 százalékos, de még az élenjáró cégek által várt 14,1 százalékos termelékenységnövekedés is kevés a csatlakozás idejére elvárt szint eléréséhez. Ha e téren nem következik be gyorsítás, akkor Magyarországnak 15-20 évre lesz szüksége a felzárkózáshoz – jelentette ki az ügyvezető igazgató.

A termelékenység tekintetében a magyar gazdaság lemaradása az EU átlagától 42 százalékos, a bérek esetében 60 százalékos. A várt bérnövekedés a versenyképesség fenntartása mellett csak a termelékenység növekedésével valósítható meg. A tagjelölt országok e tekintetben átlagosan 59 százalékkal maradnak el az EU átlagától, Magyarország tehát a maga 42 százalékával az élmezőnyben foglal helyet.

GM-koncepció

A következő időszakban reális esélye van annak, hogy a magyar bérek fokozatosan közeledjenek az európai bérekhez, ugyanis a magyar gazdasági növekedés – a prognózisok szerint is – tartósan két-háromszorosa az uniós tagállamok növekedésének. Ugyancsak kedvező a munkavállalók számára a forint árfolyamának további várható erősödése, ami vásárlóerejének növekedését is jelenti – mondta el Herczog László, a Gazdasági Minisztérium miniszteri biztosa.

Mint kifejtette: a tárcánál most készítik elő az EU-s bérfelzárkóztatást szolgáló programot, amelynek tervezete a gazdasági miniszter asztalán van. Az uniós csatlakozás majd további ösztönzést adhat e folyamatnak. A szabad munkaerő-áramlás megteremtése ugyancsak keresetfelhajtó hatással járhat, ha nem is minden ágazatban és szakmában. Már ma is tapasztalható, hogy Norvégia érdeklődik a magyar orvosok, Németország pedig az informatikusok iránt. Ezért a munkaerőpiac szereplőinek – beleértve természetesen a kormányt is – fokozottan figyelniük kell a nemzetközi munkaerőpiac tendenciáira.

A munkaerő-elszívó hatás azonban régiónként és ágazatonként eltérő mértékű lesz. Kereslet alakulhat ki azokból a szakmákból is, amelyekből nálunk is hiány van – mondta a szakember. A kormány célja, hogy ezekben a foglalkoztatási ágazatokban az átlagosnál gyorsabb béremelés következzen be, megakadályozva ezzel a munkaerő külföldre vándorlását.

Jogos igények

A jövedelempolitika tekintetében az a cél, hogy a bérek nettó összegét növeljük. Ennek módja pedig az adóterhek csökkentése – jelentette ki Herczog László, aki szerint egy hosszú távú bérpolitika kialakítása is indokolt lenne. A felzárkózást jövedelempolitikai eszközökkel annál is inkább célszerű segíteni, mert a bérekre rakódó terhek közismerten magasak. Az szja- és a tb-járulék-kulcsok indokolt csökkentését azonban behatárolják azok a jogos igények, amelyek az egészségügyre, az oktatás fejlesztésére, valamint a nyugdíjak emelésére irányulnak.

Ezért elsősorban az egészségügyi hozzájárulás mérséklése, esetleg megszüntetése lenne indokolt, azzal a fenntartással, hogy a költségvetés bevételeinek védelme érdekében az adószerkezet változtatása lehet a reális megoldás. Konkrétan: egyfelől az élőmunka terheinek csökkentését, másfelől a környezetszennyezést büntető elvonások növelését kellene megcélozni.

Herczog László azt is megemlítette, hogy míg az uniós bérfelzárkóztatás politikai megközelítés, addig a munkáltató a foglalkoztatást, illetve a bérpolitikát érintő kérdésekben piaci alapon dönt, befektetésének megtérülését mérlegeli, és nem azt, hogy például Angliában vagy Németországban ötször többet kellene az alkalmazottaknak fizetnie.

"Nem lehet pontosan megjósolni, mikor érik el a hazai bérek az Európai Unió színvonalát, annyit azonban már ma is tudunk, hogy ehhez évtizedeket kell még várnunk" – mondta Herczog László. Szerinte a csatlakozást követően a hazai munkaerőpiac szerkezete átalakul, érvényesülni fognak a klasszikus munkaerő-piaci szabályok, s ezeknek bérfelhajtó hatása lesz.

A miniszteri biztos ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy jelenleg a közalkalmazottak helyzete a legkedvezőtlenebb. Számukra egységes szakmai bértáblák kialakítása javasolható, amelyek tartalmukban is különbözőek, és felvázolják az adott szakma karriertábláját. Természetesen a minimálbér emelésével a versenyszférában is elősegíthető a legkisebb keresetek feletti kategóriákban a bérek európai felzárkóztatása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a minimálbér adómentességére vonatkozó javaslat ellentétes azzal az uniós elvárással is, hogy valamennyi jövedelemnek részt kell vennie az adózásban.

Vállalati bérfejlesztés

Magyar Posta Rt.-nél ez év január 1-jei hatállyal 4,5 százalékos automatikus keresetfejlesztést hajtanak végre, februárban pedig megkezdődtek az idei bértárgyalások a társaság üzleti terve alapján.

A 2002. január 1-jétől érvényes automatikus keresetfejlesztésről szóló dokumentumot a munkáltató és az érdekképviseletek vezetői január végén írták alá. Ugyanakkor a Magyar Posta és az érdekképviseletek február 23-án középtávú megállapodást kötöttek, amely rendelkezik az automatikus keresetfejlesztésről. Ezek szerint ennek mértéke az adott évre tervezett infláció felső határának 75 százaléka.

A 4,5 százalékos automatikus keresetfejlesztés összesen 1,910 milliárd forint bértömeg kiosztását jelenti. Ebből az 50 ezer forintos minimálbér bevezetése 2,4 százalékot tesz ki, 1,017 milliárd forintot köt le és 12 ezer postást érint. A helyi megállapodás alapján 2,1 százalékot, 893,2 millió forintot osztanak ki az automatikus keresetfejlesztés során. A bérfejlesztésben részesített postai dolgozók januárra már az emelt béreket kapták. Járandóságaikat legkésőbb február 5-én kézhez vehették.

A MÁV Rt.-nél az idén 10,5 százalékos bérfejlesztést hajtanak végre – jelentette be február végén a szakminiszter. Korábban a munkáltató és a reprezentatív vasutas-szakszervezetek a Vasúti Érdekegyeztető Tanács (VÉT) ülésén, január közepén 9,25 százalékban állapodtak meg. A hároméves megállapodásban szabályozott bérfejlesztési lehetőségtől azért térhetnek el a MÁV-nál, mert ezt a magyar gazdaság teljesítése lehetővé teszi – indokolta a tárca vezetője.

Külföldi kézben

A Magyarországon működő külföldi érdekeltségű vállalatok jellemzően a magyar átlagkereset másfélszeresét fizetik munkavállalóiknak – összegezte tapasztalatait közös tanulmányában a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint a Kienbaum tanácsadó cég. E felmérésből kiderült, hogy a külföldi érdekeltségű, Magyarországon működő vállalatoknál az ügyvezető igazgatók éves bruttó átlagkeresete 10,76 millió forint, a vezető munkatársaké 5,52 millió forint, a szakembereké, kvalifikált szakmunkásoké 2,03 millió forint, az egyszerű munkásoké pedig 0,99 millió forint.

A dokumentum szerint a mozgó bér egyre fontosabb szerepet játszik a külföldi érdekeltségű cégek bérezési gyakorlatában: ennek aránya a vezetői szinten növekszik. Többnyire a sikeresen működő vállalatok fizetik meg jól a vezetőiket.

A felmérés szerint a külföldi tulajdonú cégek az idén 10 százalékos bérnövekedést terveznek magyarországi érdekeltségeiknél. Ez ugyan visszafogott, de a várható infláció felett lesz. A tanulmány készítői úgy vélik, Magyarországon magasak a bérköltség terhei, s érzékelhető a szakképzett munkaerő hiánya. Ugyanakkor a hazai gazdaság – a magas bérköltségek miatt – hátrányba kerülhet a térség országaival szemben a külföldi tőkéért folyó versenyben.

Mérlegen a minimálbér

A minimálbér-emelés 50 ezer forintra emelése az Ecostat számításai szerint mintegy 500 ezer alkalmazottat érint. Ez a gazdaságelemző és informatikai intézet legfrissebb prognózisa szerint a versenyszférában dolgozók 20,7 százalékának, valamivel több, mint 370 ezer főnek, a költségvetésben foglalkoztatottak 19,4 százalékának, mintegy 130 ezer dolgozónak jelent változást jövőre.

A társadalombiztosítási járulékok újabb 2 százalékpontos csökkentésével összekapcsolt minimálbér-emelés a versenyszféra egészének megtakarítást jelent, annak ellenére, hogy az egészségügyi hozzájárulás emelkedik. Az Ecostat számításai szerint a versenyszféra a változások eredményeként 12-15 milliárd forint kifizetése alól mentesül. Azokban az ágazatokban azonban, ahol alacsony a kereseti színvonal, a módosítás veszteséggel jár. Ezekben az ágazatokban ugyanis a minimálbér jelentősebb emelkedését nem kompenzálja a tb-járulék csökkentése.

Példaként a kutatóintézet a feldolgozóipart emelte ki, ahol az ágazat vesztesége 2,7-3,2 milliárd forint körül lehet. Idetartozik a gépipar is, ahol a tehernövekedés 4 milliárd forint körül várható. A számításokhoz az Ecostat 10 százalék körüli keresetnövekedéssel kalkulált. A prognózis leszögezi, hogy az alacsony átlagkeresetű ágazatokban, ahol a minimálbéren foglalkoztatottak aránya viszonylag magas, a többletköltséget kompenzálni tudja a kormány által rendelkezésre bocsátott, 15 milliárd forintos, megpályázható keret.

Az összeállítás megállapítja, hogy az idén tovább növekszik a keresetek adótartalma. A januártól életbe lépett új adótábla szerint az alsó 20 százalékkal adózó sáv határa 480 ezer forintról 600 ezer forintra emelkedik. Ezzel kapcsolatban a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a minimálbérből élők ugyan továbbra is a legalsó sáv szerint adóznak, ám a legkisebb jutalom, vagy a 13. havi fizetés már felsőbb kategóriába sorolja őket.

A felső sáv értékhatára 1 millió 50 ezer forintról 1 millió 200 ezer forintra emelkedett. Eszerint a nemzetgazdasági átlagkereset a legmagasabb adósávba került, ami valószínűleg példátlan az adórendszerek között – állapítja meg az Ecostat.

 

Reálkeresetek 2001-ben A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt évben – 2000-hez viszonyítva – 18 százalékkal nőtt a bruttó nominális kereset, 16,2 százalékkal növekedett a nettó és 6,4 százalékkal a reálkereset. A számítások szerint a gyermekkedvezmény egy munkavállaló esetében a reálkereseteket – a 6,4 százalékhoz képest – további 1,3 százalékponttal gyarapította. A 18 százalékos bruttó átlagkereset-bővülésen belül a versenyszférában dolgozók bére 16,3, a költségvetési szférában tevékenykedőké pedig 22,4 százalékkal emelkedett tavaly az azt megelőző évihez képest. A költségvetési intézmények tekintetében legnagyobb mértékben, 26,3 százalékkal a közigazgatásban – a köztisztviselők júliusi hatályú béremelése, valamint a jutalmak következtében –, a legkevésbé pedig – 15,4 százalékkal – az egészségügy és a szociális ellátás gazdasági területein emelkedtek az átlagkeresetek. A legjobban fizető ágazat továbbra is a pénzügyi szektor – havi bruttó 216 ezer forinttal –, míg a legkisebb fizetést – havi bruttó 62 573 forintot – a textil-, bőráru és a lábbeli gyártásában dolgozók viszik haza.

Bérek és adók

A gazdasági fellendülés évei alatt a bérek alakulása nemcsak a korábbi esztendők veszteségeinek a pótlására, de az adott időszak lehetőségeinek kihasználására sem volt elég. Ennek következtében a 2000. évi átlagkereset vásárlóértékén számolva még nem érte el az 1989-90. évi szintet sem, és például az 1980. évi 3688 forintos átlagkeresethez képest csupán 3213 forintot ért az infláció hatását leszámolva – derül ki az MSZOSZ szakértői által készített tanulmányból.

Tíz év viszonylatában a bruttó keresetek 9,72-, a nettó keresetek csupán 7,59-szeresükre nőttek. Azokban az években, amikor a nettó kereset kisebb mértékben emelkedett, mint a bruttó, a központi elvonások nőttek mind abszolút, mind pedig relatív mértékben, tehát a bér egyre nagyobb részét – a munkavállalók helyett – a központi költségvetés kapta meg.

A folyamatot tekinthetjük úgy is, hogy a központi elvonások növekednek. Mivel azonban mindez a bérből történik, így végső soron mégis a munkavállaló jár a legrosszabbul. Egyedül az 1994, 1996 és 1997-es években történt meg, hogy az adócsökkentés következtében a nettó keresetek jobban emelkedtek, mint a bruttó, ezáltal több jövedelem maradt a dolgozónál. Ugyanakkor a munkaadó is jobban járt, mivel kisebb emeléssel tudta ugyanazt a nettó bérnövekedést biztosítani dolgozójának.

Bruttó és nettó bérek, a vásárlóerő-paritás arányai a világ jelentősebb városaiban, 2000
Város	Bruttó bér	Nettó bér	Bruttó bér	Nettó bér	Vásárlóerő- paritás PPP
	USD/óra		Budapest = 1
Amszterdam	12,7	8,7	9,8	9,4	5,7
Athén	6,3	4,9	4,9	5,3	3,8
Bécs	12,7	9,0	9,8	9,7	5,4
Berlin	14,0	8,6	10,8	9,3	6,0
Brüsszel	14,1	7,9	10,8	8,5	5,5
Dublin	11,6	8,9	8,9	9,6	6,0
Helsinki	10,9	7,6	8,4	8,2	4,4
Koppenhága	18,4	10,2	14,2	11,0	5,4
Lisszabon	5,4	4,3	4,2	4,6	3,7
London	12,8	9,8	9,9	10,6	5,1
Madrid	7,4	6,1	5,7	6,6	5,4
Milánó	9,3	6,2	7,2	6,7	4,5
Párizs	11,4	8,5	8,8	9,2	5,1
Stockholm	13,0	8,8	10,0	9,5	4,3
Budapest	1,3	0,9	1,0	1,0	1,0
Bangkok	2,1	2,0	1,6	2,1	1,7
Isztambul	3,7	2,8	2,8	3,0	2,1
Mexico City	2,1	1,9	1,6	2,1	1,5
Moszkva	1,1	0,9	0,8	0,9	0,7
New York	20,0	14,3	15,4	15,4	6,7
Sanghaj	1,7	1,3	1,3	1,4	0,7
Tokió	21,8	17,8	16,8	19,2	6,2
Varsó	2,2	1,4	1,7	1,5	1,4
Forrás: Prices and earnings around the Globe, 2000. Edition, Union Bank of Switzerland (fordítás, saját számítások: Hanti Erzsébet)

Növekvő központosítás

A 90-es éveket többnyire az jellemezte, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében évről évre elmaradt, vagy nem a kellő mértékben történt meg a valorizáció. Az 1991-1993 közötti éveket az adóterhek rendkívül jelentős növekedése jellemezte, s 1995-ben is az adóterhelés erősödése eredményezett komoly többletbevételt az egyensúlyi helyzet visszaállítása érdekében. Hasonló mértékű adószigorítás történt 1999-ben is, azonban ekkor már nem volt sem átalakulási, sem egyensúlyi válsághelyzet, tehát pusztán egy növekvő központosítást hajtott végre a kormány.

A bérek adóterhelésének folyamatos növekedésére – a leglátványosabb bizonyítékul – az átlagkeresetek és a marginális adókulcsok egymáshoz viszonyított arányának vizsgálata szolgál. Míg 1992-1995 között a felső adósáv alsó határa még ötszöröse volt az alsó adósáv felső határának, addig ez 1998-ra 4,4-szeresére csökkent. A valódi változás azonban 1999-től következett be, amikor is ez az arány 2-2,5-szeresre csökkent, így az adótábla sávjai nagyon "összenyomódtak".

Az átlagkereset növekedésével összehasonlítva még rosszabb a helyzet. 1992-ben az országos bruttó átlagkereset a legfelső adósáv alsó határának közel felénél volt, 1994-95-ben átmenetileg romlott az arány, 1997-ben ismét visszament 57 százalékra, majd 1998-tól kezdve az átlagkereset előbb fokozatosan megközelítette, majd 2000-ben átlépte a legfelsőbb adókulcs határát. A 2002-re várható átlagkereset már 10 százalékkal meg fogja haladni a marginális kulcs alsó határát.

 

Kompenzációs technika A Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete (MAT) január közepén jóváhagyta a minimálbér-emelés miatti többletköltség ellensúlyozását szolgáló pályázat kiírását, és felkérte a Foglalkoztatási Hivatalt annak lebonyolításra. A támogatásra, az élőmunka-többletköltség ellentételezésére pályázhatnak a belföldi székhelyű gazdasági társaságok, szövetkezetek, vállalatok, egyes közhasznú szervezetek is. Alkalmazottaik után az egyéni vállalkozók is igényelhetik a támogatást, valamint a társadalombiztosításijárulék-többletet. A teljes bérköltség bizonyos százalékát térítik majd meg a sikerrel pályázóknak, és a támogatást egy összegben még az első fél évben kifizetik. A pályázatokat március 18-ig lehet beadni a pályázó székhelye szerinti illetékes munkaügyi központhoz. A minimálbér-emelés miatt aránytalanná vált bérszerkezet ellensúlyozására nincs és nem is várható terv. Ám a tárca reményei szerint a vállalkozók az idén is – a tavalyihoz hasonlóan – kigazdálkodják a bérarányok megtartásához szükséges pénzt.

Példátlan szigorítás

Ez a folyamat példátlan mértékű adószigorítást érzékeltet. Ellentétes az adó logikájával is, ráadásul – ha az átlagos kereset a legnagyobb adókulccsal adózik – ellentmond az uniós országok gyakorlatának is, ahol a marginális kulcs általában az átlagkereset 2-3-szorosánál lép be.

A 90-es évek során az szja-adótábla valorizálásának elmaradása egyértelműen a magas jövedelműeknek kedvezett. Az alacsony jövedelmek az évek múlásával egyre magasabb adósávokba kerültek, terhelésük egyre nőtt, közben a magas jövedelműek terhelése relatíve csökkent. A TÁRKI elemzése szerint az adótábla progresszivitása ellenére a legmagasabb jövedelmi decilisbe (tizedbe) tartozók alig fizetnek több adót, mint az átlagos jövedelműek. Ez – az adótábla alakulásán túl – annak is köszönhető, hogy az adókedvezmények jelentős részét a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők veszik igénybe.

Az szja változásai az elmúlt évek során jövedelemátcsoportosítást eredményeztek: mégpedig az alacsonyabb keresetűektől a magasabb jövedelműek irányába. Ez a tendencia napjainkban is tart, sőt felerősödött az 1999-es adóváltozásokkal. Ekkor a kormány a felére csökkentette az alkalmazottak adójóváírását, az adótábla átalakításával pedig a magas jövedelműeknek nyújtott jelentős kedvezményt. Azóta van a minimálbéren is tényleges adóteher.

Az átlagkeresetek és a minimálbérek alakulásának adatai, 1994-2002
Év	Fogyasztói árindex (az előző év %-ában) érték	Átlagkereset					Minimálbér					Nettó	Bruttó
		Bruttó		Nettó		Reálérték	Bruttó		Nettó		Reálérték	minimálbé
		Ft/hó	előző év=100	Ft/hó	előző év=100		Ft/hó	előző év=100	Ft/hó	előző év=100		nettó	bruttó
												átlagkeresethez viszonyított aránya %
1994	118,8	33 289	124,7	22 992	127,1	107,2	10 500	116,6	9 292			40,4	31,5
1995	128,2	38 900	116,8	25 891	112,6	87,8	12 200	116,2	10 797	116,2	90,6	41,7	31,4
1996	123,6	46 387	120,4	30 544	117,4	95,0	14 500	118,9	12 542	116,2	94,0	41,1	31,0
1997	118,3	52 270	122,3	38 145	124,1	104,9	17 000	117,2	15 045	120,0	101,4	39,4	30,0
1998	114,3	67 764	118,3	45 162	118,4	103,6	19 500	114,7	17 257	114,7	99,9	42,5	28,8
1999	110,0	77 187	116,1	50 076	112,7	102,5	22 500	115,4	17 888	103,7	94,3	35,7	29,1
2000	109,7	87 645	113,5	55 785	111,4	101,5	25 500	113,3	20 273	113,3	103,2	36,3	29,1
20011	109,3	101 700	116,0	63 600	114,0	104,3	40 000	156,9	30 800	151,9	139,0	48,4	39,3
20021	108,0	115 000	113,0	72 250	113,6	105,2	50 000	125,0	37 750	122,6	113,5	52,2	43,5
Forrás: KSH, kormányanyagok, saját számítás: Szabó Julianna 1 Várható adatok

Jövedelmi különbségek

A munkaadó által fizetett közterhek mindegyike csökkent 1994-2001 között, kivéve az abszolút mértékű egészségügyi hozzájárulást, amely – alacsony keresetek esetében – nagyobb százalékot jelent, és minél magasabb a kereset, annál kisebb arányt képvisel. A 2001-es minimálbér munkáltatói hányadánál is ennek a hatása látszik, és nem valódi tehercsökkenés történt.

A munkavállalónál azonban érzékelhető mértékben nőttek a közterhek ugyanezen időszakban. A minimálbér 1999-ig adómentes volt, 1999-től viszont belépett az szja-fizetés, valamint a tb-járulék is nőtt 1 százalékkal. Jelentős a közterhek növekedése az átlagkereset szintjén is: a munkavállaló kötelezettségei 1,26-szorosukra nőttek. Így azt lehet mondani, hogy a munkavállaló és a munkáltató által 2001-ben fizetett bérterhek mértéke az átlagkereset szintjén gyakorlatilag megegyezett.

A hazai bérek elmaradásának ilyen mértékét az uniós átlagtól sem a hazai GDP-, sem a hazai teljesítménymutatók nem indokolják. A helyzet azonban a legutóbbi években is – a 2001-es évtől eltekintve – a munkavállalók kárára alakult: 1999-2000-ben az átlagkereset reálértékének növekedése jelentősen elmaradt a gazdasági növekedés ütemétől. Miközben a GDP 1999-ben 4,4 s 2000-ben 5,2 százalékkal nőtt, addig a reálkereset 2,5, illetve 1,5 százalékkal emelkedett csupán.

Mennyit kellett egy átlagfizetésű magyar dolgozónak dolgoznia...
	1997 végén	2001 végén
Egy zsemléért	2 p 10 mp	2 p 20 mp
Egy liter tejért	21 p 22 mp	25 p 04 mp
Egy kiló karajért	3 ó 18 p	3 ó 12 p
Egy hamburgerért	21 p 07 mp	30 p 58 mp
Egy napilapért	11 p 13 mp	13 p 08 mp
Egyhavi tv-előfizetésért	1 ó 41 p	1 ó 59 p
Egy liter benzinért	33 p 47 mp	34 p 48 mp
Egy kilówattóra áramért	3 p 54 mp	4 p 05 mp

"Tisztes kereset"

A minimálbér 40, majd 50 ezer forintra történő emelése igen jelentős előrelépést hozott e kereseti kategória tekintetében az Európai Szociális Charta előírásainak teljesítéséhez. Az 50 ezer forintos kötelező legkisebb bér immár a tisztes kereset kategóriáját közelíti azzal, hogy nettó értéke a nettó nemzetgazdasági átlagkereset 52,2 százalékát teszi ki, szemben a 2000. évi 36,2 százalékkal.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tisztes bér kategóriája nem csupán, sőt nem is elsősorban az arányszámon múlik, sokkal inkább minőségi kategória, s azt jelenti, hogy a tisztes bér mind a dolgozóknak, mind pedig családjuknak tisztes megélhetést, azaz a létminimumot meghaladó életszínvonalat tesz lehetővé.

A minimálbér növekedését a létminimumhoz viszonyítva megállapítható, hogy míg a 2000. évi bruttó 25 500 forint nettó értéke egy felnőtt esetében a létminimum 61,9 százalékát tette ki, addig az 50 ezer forint nettó értéke az "egy aktív korú felnőtt" háztartástípusánál majdnem eléri a létminimumot, annak 97,9 százalékát teszi ki.

Ugyanakkor az Európai Szociális Charta előírásai szerint a kereseteknek a munkavállaló családja számára is tisztes megélhetést kell biztosítaniuk, tehát a gyermekes létminimum-kategóriákkal kell számolni. Így már azt láthatjuk, hogy az 50 ezer forintos minimálbér az egy felnőtt, egy gyermekből álló családok esetén a 2002. évi létminimumnak csak 70 százalékát éri el.

Az éves bruttó átlagkereset és az adótábla legmagasabb kulcsának alakulása, 1992-2002
Év	Alsó adókulcs		Felső adókulcs		Felső adósáv/ alsó adósáv	Átlagkereset		Átlagkereset felső adósáv* (%)/
	felső határa	mértéke	alsó határa	mértéke		havi	éves
	1.	2.	3.	4.	3./1.	5.	6.	6./3.
1992	100 000	0%	500 000	40%	5,0	21 875	262 500	52,5
1993	100 000	0%	500 000	40%	5,0	26 666	319 992	64,0
1994	110 000	0%	550 000	44%	5,0	33 306	399 672	72,7
1995	110 000	0%	550 000	44%	5,0	38 901	466 812	84,9
1996	185 000	2%	900 000	48%	4,9	46 837	562 044	62,4
1997	250 000	20%	1 100 000	42%	4,4	52 270	627 240	57,0
1998	250 000	20%	1 100 000	42%	4,4	67 764	813 168	73,9
1999	400 000	20%	1 000 000	40%	2,5	77 187	926 244	92,6
2000	480 000	20%	1 050 000	40%	2,2	87 645	1 051 740	100,2
2001	480 000	20%	1 050 000	40%	2,2	98 162	1 177 944	112,2
2002	600 000	20%	1 200 000	40%	2,0	109 941	1 319 297	109,9
* Éves bruttó átlagkereset a legfelső kulcs alsó határa százalékában.

Szinten tartó költekezés

Magyarországon az elmúlt öt évben csaknem háromszorosára emelkedett a minimálbér, és az átlagbér is csaknem duplájára nőtt. A bérek vásárlóereje azonban a múlt évig csak minimálisan nőtt, mert az infláció két számjegyű volt vagy azt erősen megközelítette. Az átlagbérek az EU-átlagbér nyolcadát, egytizedét teszik ki, míg azok vásárlóereje valamivel több, mint egyharmada a közösséginek.

Ha az elmúlt öt évet vesszük figyelembe, a minimálbér összege 294 százalékkal emelkedett. Az idei 50 ezer forintos havi bruttó minimálbér valójában nettó 37 750 forintos (körülbelül 135 dollár) keresetet jelent, amit a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási és a munkavállalói járulék levonása után kap kézhez az alkalmazott. 2002-ben ezért a pénzért dolgozik a foglalkoztatottak egyötöde, közel 800 ezer ember.

Ennél jóval kevésbé nőtt az átlagbér. Míg 1997-ben az átlagos havi bruttó bér 52 270 forint (körülbelül 280 dollár) volt, 2001 végén 96 600 forintot (körülbelül 345 dollár) tett ki. A havi bruttó átlagbérek tehát ez idő alatt forintban csaknem 84 százalékkal nőttek. Ez valójában nem egészen havi 62 ezer forintos (mintegy 221 dollár) nettó kifizetést jelent. A legjobban fizető gazdasági ág évek óta a pénzügyi tevékenység Magyarországon, csaknem 210 ezer forintos bruttó átlagbérrel. A legkevesebbet viszont a szociális és az egészségügyi ellátásban dolgozók keresték. E szférában a havi bruttó átlag 61 ezer forint volt. Az átlagbér országosan az idén várhatóan 8-10 százalékkal emelkedik.

Egy tavaly év végén megjelent számítás – amely az alapvető élelmiszerek és energiahordozók árához mérte a kereseteket – azt mutatta, hogy ha a nettó minimálbért tejre, kenyérre, húsra, kristálycukorra, tojásra vagy földgázra és villanyáramra számolják át, úgy kitűnik, hogy 1997 és 2001 között az infláció felemésztette az emelések tekintélyes hányadát, és a nettó minimálbér lényegében csak a szinten tartást némileg meghaladó költekezést tett lehetővé.

Hasonló a helyzet az átlagbérrel is. Ugyanezen alapvető élelmiszerek és az energiahordozók árának drágulása miatt egy átlagos keresetű munkavállaló a béréért 2001 végén csupán 4 százalékkal több ilyen alapvető árut vagy energiahordozót vásárolhatott, mint 1997-ben.

Továbbra is fél órát kell dolgozni Magyarországon egyetlen liter benzinért, holott a keresetek reálértéke az utóbbi két évben növekedésnek indult. A nyugdíjak vásárlóértéke a hetedével csökkent 1997 és 2001 között. A múlt évben egy zsemléért 140 másodpercet kellett dolgoznia egy átlagfizetésű magyarországi foglalkoztatottnak, míg 1997-ben csak 130 másodperc munkára volt szükség ehhez. Egy hamburgerért szintén jóval többet, 21 perc helyett majdnem másfélszer annyit, 32 percet kell most dolgozni.

Némi vigaszt jelenthet, hogy e négy év alatt az élelmiszereknél kisebb mértékben drágultak az energiahordozók. Így például egy kilowattóra elektromos áram ára az 1997-es 3 perc 54 másodperc helyett 2001-ben 4 perc 5 másodperc alatt kereshető meg.

Az adatok tanúsága szerint a nyugdíjak átlagos értéke az utóbbi négy esztendőben fokozatosan lemorzsolódott. Egy átlagos napi nyugdíjból 1997-ben 92 zsemle került ki, tavaly már csupán 80 darabra futotta.

A Big Mac-mutató

A Big Mac ára könnyen összehasonlíthatóvá teszi az egyes országok fizetőeszközeinek értékét. Eszerint a forint csaknem 35 százalékkal alulértékelt a dollárhoz képest. A közgazdászok dolgát megkönnyíti a világszerte elterjedt hamburger, ha az egyes devizák vásárlóerejét szeretnék számba venni.

A módszer gyors, olcsó és meglehetősen pontos. A hivatalos Big Mac dollárban kifejezett árának az USA-beli árszinttől való eltérése azt jelzi, hogy az egyes országok saját devizája milyen mértékben alul-, illetve felülértékelt az USA-dollárral szemben.

A Big Macet csaknem 120 országban készítik és forgalmazzák. E hamburgertípust hagyományosan mindenhol azonos módon, csaknem azonos energia- és nyersanyag-felhasználással készítik el, s a felhasznált munkaerő mennyisége sem tér el jelentősen.

A hamburgermutató eredményes, az utóbbi években ugyanis a 12 vezető ipari ország közül nyolc esetében pontosan előre jelezte a nemzeti devizák értékének alakulását. Az Egyesült Államokban 2,59 dollárba kerül a Big Mac darabja. A hamburgermutató szerint a fejlett országok közül csupán az izraeli, a perui és a brit fizetőeszköz felülértékelt az amerikai dollárhoz képest. Az euró pedig csupán hat százalékkal alulértékelt.

A közép-európai országok közül a magyar forint a legerősebb, mivel "csupán" 35 százalékkal alulértékelt, azaz ennyivel tér el a hivatalos árfolyam az "egyensúlyitól".

A központi elvonások arányának alakulása a munkavállaló bruttó keresetéhez viszonyítva, 1994-2001
		A központi elvonások* aránya a bruttó keresethez %
		a munkáltatónál	a munkavállalónál
1994	minimálbér	51,5	11,5
	átlagkereset	48,5	29,8
1995	minimálbér	48,5	11,5
	átlagkereset	48,5	31,8
1996	minimálbér	47,0	11,5
	átlagkereset	47,0	30,4
1997	minimálbér	54,1	11,5
	átlagkereset	46,6	32,6
1998	minimálbér	53,8	11,5
	átlagkereset	46,1	34,5
1999	minimálbér	52,0	20,5
	átlagkereset	40,7	35,1
2000	minimálbér	51,3	20,5
	átlagkereset	40,4	34,7
2001	minimálbér	44,5	23,0
	átlagkereset	38,1	37,5
* Tb-járulék, munkaadói és munkavállalói járulék, egészségügyi hozzájárulás, valamint szja. Forrás: KSH, valamint Hanti Erzsébet saját számítása

Ágazati egyezségek

A villamosenergia-ipar három szakszervezete középszintű bérmegállapodást kötött a munkáltatók reprezentatív érdek-képviseleti szövetségével. Ennek értelmében 3 százalékos reálkereset-emelést vállalt az idei évre a munkaadói képviselet.

A megállapodás hatálya alá tartozó cégeknél az idei év egészére vonatkozó, kötelező reálkereset-növelés nem lehet kevesebb 3 százaléknál. A végrehajtás módjáról társasági szinten a helyi bér- és szociális megállapodások rendelkeznek. A helyi lehetőségek szerint ennél magasabb mértékről is megállapodhat az adott cég az érdekképviselettel. Az egyezség – középszinten – nem ír elő az országosan kötelező 50 ezer forintnál magasabb minimálbért.

A megállapodást aláíró felek közösen kérik fel a gazdasági minisztert, hogy a megegyezés hatályát kiterjessze az iparág egészére. Ha ez megtörténik, akkor az egész iparágban kötelező lesz a legalább 3 százalékos reálkereset-emelés.

Ajánlás a kereskedelemben

A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ), az Áfészek Országos Szövetsége (Áfeosz), a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége (Kisosz), valamint az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) február 1-jén kötött megállapodást az idei kereskedelmi bérajánlásról. Az aláírók azt javasolják a vállalkozásoknak és az ágazati munkavállalóknak, hogy fogadják el, és lehetőség szerint érvényesítsék az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) ez évre irányadó, 8-10,5 százalékos mértékű keresetemelési ajánlását.

A felek egyúttal megállapították, hogy tekintettel a minimális béremelésben érintett munkavállalók magas arányára – ez az ágazaton belül megközelíti az 50 százalékot –, egyes kereskedelmi vállalkozások éves átlagkereset-növekedése már önmagában is az ágazati bérajánlás felső határa feletti mértéket eredményezhet.

A dokumentumban felhívták a magas élőmunka-igényű vállalkozások figyelmét arra, hogy vegyenek részt az idei foglalkoztatási támogatásra kiírt pályázaton. Az aláíró felek vállalják, hogy közösen fordulnak a gazdasági miniszterhez és a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületéhez annak érdekében, hogy olyan normatív tényezőket alakítsanak ki a pályázat végső elbírálásakor, amelyek a kereskedelem – mint rendkívül érintett ágazat – számára kedvezőek.