Az 1990-es években mindinkább felerősödtek azok a törekvések, amelyek a piacgazdaság által kevéssé szabályozott területeken társadalmi elvárások közvetítésével próbálták és próbálják hangsúlyozni a vállalkozások felelősségét és kötelezettségeit. Ennek nyomán ma már a nagyvállalatok önmagukról kialakított képének gyakran részét képezi a vállalatok által megfogalmazott és publikált viselkedési kódex, amelyben többnyire hitet tesznek az adott cég környezettudatossága és az emberi értékek iránti elkötelezettsége mellett.
Társadalmi késztetés
Ezeket a – jóllehet társadalmi késztetésre kialakuló – vállalati kezdeményezéseket egy mindinkább intézményesülő társadalmi szabályozás egészíti ki, amely azonban – ma már – többnyire túlmutat az egyes nemzetek általános joganyagán, és nemzetek feletti megállapodások formáját ölti. A munka világát illetően ezek közül kiemelendő a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO, amelynek 184 egyezménye és 192 ajánlása fogalmazza meg az egyes nemzeti joganyagokkal, illetve a vállalkozásokkal szemben támasztott követelményeket.
Nem utolsósorban a globalizáció ellen szerveződő törekvések és mozgalmak indíttatták Kofi Annant, az ENSZ főtitkárát arra, hogy a globalizáció pozitív megközelítését adja, s bizonyos globális alapelvek érvényesülését, érvényesítését sürgesse a Nemzetek Közössége égisze alatt. Ennek az 1999 januárjában életre hívott kezdeményezésnek adta a globális kiegyezés – global compact – nevet.
Irányadó elvek
Kofi Annan kezdeményezésének bázisát három olyan alapelv képezi, melyek – különösen teoretikus szinten – aligha vitatottak a nemzetközi közvéleményben. Ezek az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a munkához való alapvető jog deklarációja, valamint a környezet és fejlődés riói alapelvei. E premisszákból kilenc további elv fogalmazódik meg követelményként az emberi közösséggel és ezen belül elsősorban az üzleti világgal szemben. Érdemes tehát megismerni a Kofi Annan által ösztönzött kilenc alapelvet. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából és az emberi jogok korszerű felfogásából két további követelmény vezethető le. Ezek szerint az üzleti világnak tiszteletben kell tartania és támogatnia kell a nemzetközileg kihirdetett emberi jogok védelmét, illetve a munkaadóknak tisztelniük kell munkavállalóik emberi méltóságát.
Az ENSZ legrégebbi szakosított szervezete, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (IOE) főigazgatójának éves jelentése immár évek óta a "méltó munka" (decent work) témája köré épül. A munkához való jog és a méltó munka tisztelete mindinkább szervező gondolatává válik az ILO tevékenységének is.
Ez a követelmény ma még a világ nagyon sok országában csak célkitűzés, olyan azonban, amelyre a nemzetközi közösség hivatkozik, amikor mérlegel bizonyos akciókról, törekvésekről, nemzetekről.
Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a Magyar Köztársaság Alkotmányát, amelynek 54. §-a kimondja az élethez és az emberi méltósághoz való jogot csakúgy, mint a 70. §-ában az ember bármilyen hátrányos megkülönböztetésének tilalmát és a munkához való jogot.
Közös fellépéssel
A globális kiegyezés elve a legtöbb konkrét követelményt az üzleti szféra számára a munka világában fogalmazza meg. Ezek szerint kiemelten fontos az egyesülés szabadságának tiszteletben tartása, a kollektív szerződések jogának hatékony felfogása. Ez az elv a munkavállaló védelmét mondja ki a munkahelyen: a munkavállalók közös fellépésének, egyesülésének, érdekérvényesítésének jogát. Ez egybecseng az Alkotmány 70/C §-ával, amely kimondja, hogy Magyarországon "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon".
Hasonlóan fontos a következő alapelv is, amely kimondja, hogy a kényszer- és rabszolgamunka minden formáját meg kell szüntetni. Ma már nem találunk a Földön olyan legitim társadalmi erőt, amely hivatalos ideológiájának fogadná el a kényszer- vagy a rabszolgamunka alkalmazását. Ugyanakkor még számos olyan ország létezik, ahol a családi adósságért cserébe – sokszor a hagyományokra hivatkozva – cseléddé válik valaki, vagy végez más számára kényszerből munkát. Nemzetközi egyezmények korlátozzák a nők kiszolgáltatottságát csakúgy, mint a munkaviszonyban történő zaklatás és erőszak különböző formáit.
Diszkriminációs tilalom
A Nemzetközi Közösség – Kofi Annan kezdeményezésére is – kiemelten kezeli a gyermekmunka megszüntetésének követelményét. Az ILO 182. számú egyezménye – két évvel ezelőtt – a modern kor követelményeinek megfelelően szabályozta a gyermekmunka tilalmát, és az egyezmény vitája kapcsán feltűnő volt, milyen erős társadalmi mozgalmak állnak e hatékonnyá szerveződő tilalom mögött.
Az ötödik alapelv mondja ki a gyermekmunka tilalmát, azonban az idézett ILO-egyezmény már túlmegy a puszta tiltáson, és megjelenik benne az a felismerés is, hogy a gyermekek jogait érdekeik védelmével lehet csak érvényesíteni. Nem elegendő tehát, ha a gyermek nem dolgozik, nincs kényszerítve munkavállalásra, de biztosítani kell számára a lehetőséget a tanulásra, a harmonikus életre, a fejlődésre. A világ nagyon sok országában e követelményeknek ma még nehéz eleget tenni, hiszen például a háborúk hatásai különösen erősen hatnak a gyerekek helyzetére, de még olyan ország is több van a világon, ahol a gyermekek maguk is közvetlenül részt vesznek a harci cselekményekben.
Az emberi méltóság megsértésének igen gyakori formája a munkavállalás és a foglalkoztatás körében tapasztalható diszkrimináció. A global compact hatodik alapelve a nemi, faji, vallási vagy egyéb megkülönböztetések tilalmát mondja ki az üzlet világában. A foglalkoztatónak – mondja az ENSZ főtitkára – a képességek alapján kell kiválasztania a munkavállalókat. A magyar törvények az eddigiekben is megegyezést mutattak az e pontban ajánlott alapelvekkel, és ismeretes az a jogalkotói törekvés, amely az álláshirdetéseket is meg akarja "tisztítani" a diszkrimináció minden formájától.
Mint az eddigiekből is látható, Kofi Annan azokat a követelményeket fogalmazza meg, amelyek tekintetében vélhetően széles körű konszenzus alakult ki a világban, hiszen az elvek érvényesülése csak azok kölcsönös elfogadásától várható. A fejlett országok és a harmadik világ ellentétének homlokterében a Föld energiahelyzete és a környezetvédelem áll, nem véletlen tehát, hogy e területen működnek a legmarkánsabb civil szervezetek is. A global compact három alapelvet fogalmaz meg a környezettel kapcsolatban, amelyekre az üzleti világ képviselőinek figyelniük kell.
A hetedik alapelv a megelőzés fontosságát mondja ki, azt, hogy – egyebek közt – előzetes kockázati elemzésekkel kell feltárni valamely üzleti tevékenység vagy termék várható negatív környezeti hatásait. Ha e kockázatelemzés azt mutatja, hogy az adott tevékenység veszélyes, vagy a termék a környezetre ártalmas lehet, lehetőség szerint az adott termék előállítását kerülni kell.
Fókuszban a környezet
A Magyarországon hatályos 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól ugyanezen korszerű felfogást tükrözi, kimondva, hogy "A környezet védelmének alapelvei: az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás; 6. § (1) a környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy: a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő; a környezetszennyezést megelőzze; kizárja a környezetkárosítást."
A nyolcadik alapelv azon kezdeményezések támogatását mondja ki, amelyek a fokozott környezeti felelősséget hangsúlyozzák. Ezek a kezdeményezések a különböző társadalmakban a legkülönfélébb formákat mutatják.
Végül a kilencedik alapelv – a global compact egész filozófiájának megfelelően – a környezetvédelem helyett az aktív megoldásra hív fel, azaz a környezetbarát technológiák fejlesztését és elterjesztését bátorítja. E technológiák segíthetnek a levegő és a vizek tisztaságának megőrzésében csakúgy, mint a természeti erőforrások költségtakarékos kihasználásában.
A szociális felelősség ott kezdődik, ahol a törvények hatásköre véget ér. E határvonal kijelölése kormányzati felelősség. S ha e felelősség vállalati szinten nem is kérhető számon, azonban a cégek is gyakran megfogalmazzák saját stratégiájukat, a társadalmi alapértékek mellett önként vállalt elkötelezettségüket. Ezeket a nyilatkozatokat gyakran rendszerbe foglalják, és viselkedési kódexnek – codes of conduct – nevezik.
E kódexek vezérelvként funkcionálnak a vállalat és a környezet viszonyában, a vevőkkel, a kormányzattal és más közösségekkel való kapcsolatában. Ez a szabályzat intézményesíti a vállalati felelősséget és az önként vállalt kötelezettségeket, irányt mutatva ugyanakkor a mindenkori vezetés számára.
Viselkedési kódexek
Jóllehet minden vállalat szabadon dönt arról, hogy kíván-e ilyen viselkedési kódexet létrehozni, kétségtelen tény, hogy egy cég piaci megítélését javítja a társadalmi felelősségvállalás melletti nyílt elkötelezettsége. Természetesen nem jelenthető ki, hogy egy viselkedési szabályzattal rendelkező cég egyértelműen jobb, mint egy másik, amely nem kötelezte el magát hasonló kódex mellett. Annál is inkább, mert nem a leírt szavak, hanem a cselekedetek tükrözik a vállalat felelősségvállalását. Jelentős számban működnek vállalatok, amelyek társadalmi felelősségvállalása jól tükröződik minőségpolitikájukban, társadalmi kapcsolataikban, környezettudatos viselkedésükben: jóllehet viselkedési kódexet minderről nem állítottak össze. Éppen ezért önmagában még nem értékmérő vagy kritikai vélemény, ha megállapítjuk, hogy Magyarországon egyelőre nagyon kevés vállalat kötelezte el magát egy írott formában is megjelenő viselkedési szabályzat mellett. Többnyire multinacionális cégek sajátja a hasonló szabályzatok összeállítása, de nem kétséges, hogy hamarosan az egységes Európa piaci és társadalmi nyomásának hatására mind többen lesznek, akik ilyen nyílt formában fejezik ki társadalmi felelősségvállalásukat.
