Uniós bérfelzárkózás

Az elkövetkező időszakban reális esély nyílik arra, hogy a magyar bérek fokozatosan közeledjenek az európai bérekhez. Erre elsősorban az nyújt lehetőséget, hogy a magyar gazdasági növekedés – a prognózisok szerint – tartósan mintegy kétszerese lesz az uniós tagállamok bővülésének. Ugyancsak kedvező a munkavállalók számára a forint árfolyamának további várható erősödése, ami egyszersmind vásárlóerejének növekedését is jelenti – mondta Herczog László, a Gazdasági Minisztérium miniszteri biztosa.

Fékezni az elvándorlást

Magyarország uniós csatlakozása ugyancsak további lendületet adhat a bérfelzárkóztatási folyamatnak. Hasonlóképpen a munkaerő szabad áramlása is keresetfelhajtó hatással járhat, még ha nem is minden ágazatban és szakmában. Már ma is tapasztalható, hogy Norvégia érdeklődik a magyar orvosok, Németország pedig az informatikusok iránt. Ezért a munkaerőpiac szereplőinek – beleértve természetesen a kormányt is – fokozottan figyelniük kell a nemzetközi munkaerőpiac tendenciáira.

A munkaerő-elszívó hatás azonban régiónként és ágazatonként eltérő mértékű lesz. Nőhet a kereslet azon szakmák iránt is, amelyekből nálunk is hiány van. Az a cél, hogy ezekben a foglalkoztatási ágazatokban az átlagosnál gyorsabb béremelés következzék be: megakadályozva ezzel a munkaerő elvándorlását külföldre.

A jövedelempolitika tekintetében fontos a bérek nettó összegének növelése. Ennek módja pedig az adóterhek csökkentése – jelentette ki Herczog László, aki szerint egy hosszú távú bérpolitika kialakítása is indokolt lenne.

A felzárkózást jövedelempolitikai eszközökkel annál is inkább célszerű segíteni, mert Magyarországon a bérekre rakódó terhek közismerten magasak. Az szja és a tb-járulék-kulcsok indokolt csökkentését azonban behatárolják azok a jogos igények, amelyek az egészségügy és az oktatás fejlesztésére, valamint a nyugdíjak emelésére irányulnak. Ezért elsősorban az egészségügyi hozzájárulás mérséklése, esetleg megszüntetése lenne elérendő, azzal a fenntartással, hogy a költségvetés bevételeinek védelme érdekében az adószerkezet változtatása lehet a reális megoldás. Konkrétan: egyfelől az élőmunka terheinek csökkentése, másfelől a környezetszennyezést büntető elvonások növelése a járható út.

Átalakuló szerkezet

Szakértőnk azt is megemlítette, hogy míg az EU-s bérfelzárkóztatás politikai megközelítés, addig a munkáltató a foglalkoztatást, illetve a bérpolitikát érintő kérdésekben piaci alapon dönt, befektetésének megtérülését mérlegeli. Azt nyilvánvalóan sokkal kevésbé veszi figyelembe, hogy például Angliában vagy Németországban ötször többet kellene az alkalmazottaknak fizetni.

Nem lehet pontosan megjósolni, hogy a hazai bérek mikor érik el az Európai Unió színvonalát, annyit azonban már ma is tudunk, hogy ehhez évtizedeket kell még várnunk – mondta Herczog László. Szerinte a csatlakozást követően a hazai munkaerőpiac szerkezete átalakul, érvényesülni fognak a klasszikus munkaerő-piaci szabályok, s mindezeknek bérfelhajtó hatásuk lesz.

A miniszteri megbízott emlékeztetett arra, hogy jelenleg a közalkalmazottak helyzete a legkedvezőtlenebb. Számukra az egységes szakmai bértáblák kialakítását javasolják – amelyek tartalmukban is különbözőek –, és felvázolják az adott szakma karriertábláját.

Program szerint

Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára kérdésünkre kifejtette: a kormány a minimálbér megemelésével a versenyszférában is elősegítheti a – legkisebb keresetek feletti kategóriákban – a bérek európai felzárkózását.

Álláspontja szerint a minimálbér adómentességére vonatkozó javaslat ellentétes azzal az uniós elvárással is, hogy valamennyi jövedelemnek részt kell vennie az adózásban.

Hanti Erzsébet, a szakszervezeti oldal szakértője viszont úgy látja: az uniós bérfelzárkóztatásnak a munkavállalók számára azt kell jelentenie, hogy béreik a teljesítményekkel arányosan vagy azt meghaladóan nőnek, és ennek következtében belátható időn belül utolérik a jelenlegi uniós országok bérszínvonalát.

E folyamat lejátszódhat spontán is, azonban a szociális partnereknek az lenne az érdekük, hogy a felzárkózást egy megállapodáson alapuló program vezérelje. Ennek során a mindenkori kormánynak az adó- és az inflációs politika kialakításában, míg a munkáltatóknak és a munkavállalóknak a felzárkóztatás követelményeinek megfelelő bérmegállapodások megkötésében lennének feladataik. Az azonban a munkavállalóknak sem érdekük, hogy a bérfelzárkóztatás miatt a makrogazdaság egyensúlyi folyamatai felboruljanak. Azaz: egy olyan hosszabb távú programra van szükség, amely a csatlakozás során lezajló változásokat modellezi. Hanti Erzsébet szerint a munkavállalók azt várják, hogy az állam az adópolitikájával segítse a szabad bérmegállapodásokat. Mindenképpen csökkenteni kell a bérek adóterhelését, s ezen belül érezhetően növelni kell az adójóváírás mértékét. Hasonlóan fontos az adókedvezmények valorizálása és a mindenkori minimálbér adómentességének biztosítása.

Lefölözött jövedelmek

Az utóbbi években az átlagkereset "belenőtt" a legmagasabb adókulcsba, holott ennek az átlagkereset szintje felett kellene kezdődnie. S mivel az abszolút mértékű egészségügyi hozzájárulás az alacsony keresetűek bérköltségeit jelentősen megnöveli, ezen is szükséges lenne változtatni. Minthogy a tb-járulék mértéke ma már alig haladja meg az uniós országokét, ezért további csökkentésének az uniós bérfelzárkózási folyamat jelentheti a legfőbb forrását. Jellemző, hogy míg 1998-ban a bruttó bérek 66 százalékát vihették haza a dolgozók nettó értékben, az idén már csak 63,4 százalékát. Az adórendszer révén egyre inkább kisemmizetté válnak a dolgozók.

Hanti Erzsébet rámutatott: miközben négy ragyogó gazdasági évet zárt az ország, a munkavállalók jövedelme alig közelített az uniós bérekhez. Ma már ott tartunk, hogy a moszkvai dolgozók fizetése magasabb, mint budapesti társaiké. Megítélése szerint a reálkeresetek azért növekedtek mindössze fele olyan mértékben, mint amennyire azt a gazdaság fejlődése lehetővé tette volna, mert a vállalkozói szféra és az állam lefölözte a jövedelmeket.

Más kelet-közép-európai államokkal összevetve kifejezetten szigorúnak mondható a magyar személyi jövedelemadó rendszere – állapította meg a PriceWaterhouseCoopers (PWC) nemzetközi könyvvizsgáló cég összehasonlító vizsgálata. Ez különösen az átlagos jövedelmű réteget sújtja, amely keresetének egy része már a legmagasabb, 40 százalékos adósávba kerül.

A térség más országaiban többnyire háromszor-ötször akkora éves jövedelem után alkalmaznak ilyen arányú elvonást.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) adatai szerint a 2000. évi jövedelmek alapján számított adóalap személyenként átlagban 844 ezer forint (3000 dollár) volt, ami az 1999. évihez képest 11,3 százalékos növekedés. A múlt évben átlagosan 242 ezer forint (858 dollár) volt az egy főre jutó személyi jövedelemadó, ami 16,7 százalékkal magasabb az egy évvel azelőttinél.

Az elmúlt hat évben az adórendszer gyakorlatilag nem változott. Az adótábla felső jövedelemhatára kevesebb mint 20 százalékkal emelkedett, miközben az árszínvonal mintegy kétszeresére nőtt. Így évről évre egyre több adózó jövedelmének egy része került a magasabb adósávba. Az évi 1 millió 50 ezer forintot meghaladó jövedelmeket a legmagasabb, 40 százalékos kulccsal adóztatják.

Túlzott elvonás

A PWC adatai szerint a legmagasabb, 40 százalékos adókulcs alsó jövedelemhatára Magyarországon a legalacsonyabb a térségben. A havi kevesebb, mint 90 ezer forint jövedelemnek megfelelő összeghatár kisebb, mint az átlagkereset. A KSH kimutatása szerint az átlagos bruttó bér jelenleg százezer forint körül van.

Lengyelországban évi ötmillió forintnyi összeg után terheli a keresetet 40 százalékos jövedelemadó. Szlovákiában – Magyarország után itt a legalacsonyabb a határ – az évi 3,3 millió forint felettinek megfelelő éves jövedelmet terheli ilyen mértékű elvonás, ami több mint a magyarországi háromszorosa.

Csehországban a legmagasabb adókulcs 32 százalékos, de ezt is csak 2,4 millió forintnak megfelelő éves kereset után szedik be. Az adó- és járulékelvonásokat együttvéve, ott a felső jövedelemsávot jelentő egymillió-ötvenezer forintos éves jövedelemnek 78,6 százaléka marad a munkavállaló kezében, míg Magyarországon 64,3 százaléka. Ha az évi kétmillió forintos keresetet vesszük alapul, ennek Csehországban és Szlovákiában 75,7 százaléka, Magyarországon 58,5 százaléka marad az adózónál a levonások után.

Szlovéniában ugyan a magyarországinál magasabb, 50 százalékos a legmagasabb adókulcs, ezt azonban csak 15 millió forintos jövedelem felett kell fizetni. Ugyanott a kétmillió forintos éves jövedelemnek alig több mint 30 százalékát viszi el az adó, és a 40 százalékos adósáv alsó határa is 3,6 millió forint. Ugyanakkor a szlovén állam 15 millió forintnak megfelelő jövedelem esetén – a járulékokat is figyelembe véve – a keresetek 53,2 százalékát elvonja, míg Magyarországon az arány 44,4 százalék. Vagyis a kiemelten jól kereső magyar adózók relatíve kedvezőbb helyzetben vannak.