Érzékelhetően változott a munkáltatók – és a munkavállalók – szemlélete, az érintettek komolyabban veszik a munkavédelmi előírásokat. Szabályszegések persze előfordulnak, nem is kis számban, de Eőry Tiborné, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) munkavédelmi főosztályának helyettes vezetője szerint az egészen bizonyos, hogy a munkáltatók mulasztás esetén az egyéni védőeszközök beszerzési csatornáinak, a kínálatnak a szűkösségére, vagy a megfizethetetlenül magas árakra nem hivatkozhatnak.
Védő- és munkaruha
A fejlődés aligha kérdőjelezhető meg, akkor sem, ha a versenyszféra a kívánatos munkavédelmi állapotoktól még messze van, s gyakran elemi hiányosságok is felfedezhetők. Jellemző például, hogy sokan még mindig összekeverik a védő- és a munkaruha fogalmát, holott az előbbi az egyéni védőeszközök sorába tartozik, míg az utóbbi egészen más célt szolgál. Két, egymástól eltérő juttatásról van szó, más a jogszabályi alapjuk is.
A munkaruháról a Munka Törvénykönyve (Mt.) rendelkezik. "Szociális szolgáltatások" című fejezetében kimondja, hogy ha bizonyos munka – jellegéből adódóan - elszennyezheti a ruházatot, akkor a munkáltató köteles a dolgozójának munkaruhát adni, más esetben üzleti céljai, belátása szerint cselekedhet. Mindenesetre a körülményeket, a részleteket célszerű a kollektív szerződésben rögzíteni. Védőruhánál a vagy-vagy megoldás nem lehetséges, azt meghatározott esetekben kötelező adni, erről az Mt. rendelkezik.
Az alapvető kérdés mellett több "mellékes" különbség is van a kétfajta öltözék között. A munkaruhát például kihordási időre adják, a védőeszközt nem; az előbbit megveheti a dolgozó, a védőeszközt nem; a munkaruha kiválasztása nem "szaktevékenység", tehát nem kell hozzá speciálisan felkészült szakember, a védőeszközhöz igen – a lényeg, hogy a munkaruhának nincs vagy kevés köze van a munkavédelemhez. Ezzel szemben az egyéni védőeszközök, amelyeket Eőry Tiborné szerint rossz zsargonban munkavédelmi eszközöknek is neveznek, a munkavédelemről szóló törvényből "táplálkoznak", tehát a munkavédelem szerves részét képezik, és használatukat a munkáltatóknak önálló szabályzatban kell rögzíteniük.
Munkavédelmi kockázatok
A szabályozáshoz a munkáltatóknak munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenység ellátására jogosult szakembert kell igénybe venniük, aki rendszerint a munkahely munkavédelmi kockázatértékelését is elkészíti. Ezek ismeretében következhet a különböző műszaki eszközökkel vagy szervezési intézkedésekkel történő védekezés és az egyéni védőeszköz-juttatás.
Ez utóbbiak kiválasztásakor a szakembereknek arra kell törekedniük, hogy azokkal a munkavállalók lehetőleg elégedettek legyenek, illeszkedjenek az adott munkafolyamathoz, ne gátolják a tevékenységet, és – főként a nők esetében - lehetőleg tetszetősek is legyenek.
Az árak között, kétségtelen, jelentős eltérések fedezhetők fel, ismeri el a főosztályvezető-helyettes, egyik-másik azonban nem azért drágább, mert "olyan sokat" tud, hanem mert talán komfortosabb, kényelmesebb. Ugyanez gyakran az olcsóbb eszközökről is elmondható, erősen megkérdőjelezhető tehát, ha a vállalkozók, főként a kisebbek a védőeszközök hiányakor nehéz gazdasági helyzetükre hivatkoznak. Arra pedig végképp nem lehet magyarázat, és nincs mentség rá, ha a munkavállalók rendelkezésére áll a védőeszköz, de "elfelejtik" használni.
A munkavédelmi felügyelők utóbbi időben szerzett tapasztalatai szerint olcsóságuk miatt mind kevesebben keresik fel a kínai piacokat, egyre több munkáltató ismeri fel, hogy nem csupán biztonsági, hanem gazdasági szempontból is előnyösebb a némileg drágább, de jobb anyagból készült, tartósabb és minősítő jellel ellátott eszközök alkalmazása. Ha a beszerzők figyelnek minderre, nem fordulhat elő, hogy például finomabb munkákhoz készült, ám olcsóbb védőkesztyűt vásárolnak kőműveseknek téglahordáshoz.
Egy ideje "jó biznisznek" számít az egyéni védőeszközök gyártása és forgalmazása, s ebben van valami igazság. Végül is gazdára lelnek a termékek, a munkáltatók megveszik a portékát. Az viszont már más kérdés, hogy kellően ellenőrzik-e tényleges használatukat, betartatják-e alkalmazottaikkal a maguk alkotta munkavédelmi szabályzatukat. A főosztályvezető-helyettes szerint erre sajnos nem lehet egyértelmű igennel válaszolni.
Építőipari helyzetkép
Visszatérő megállapítás az OMMF éves jelentéseiben, ami például a 2006. évi beszámolóban is olvasható, hogy a legtöbb munkabiztonsági veszélyhelyzet az építőipart és az építőanyag-ipart jellemzi. Ezen ágazatokban csak kismértékben javul a munkahelyi környezet, s alig-alig csökkennek a kockázatok. A tapasztalt hiányosságok, például a be- és a leesés, a beomlás veszélye, a védőeszközök meglétének vagy használatának elmulasztása, típushibaként definiálhatók.
Általánosítani persze nem lehet, példa erre az egyik legtekintélyesebb hazai cég, a Magyar Építő Zrt. Jellemző, hogy a társaságnál az utóbbi idők legsúlyosabb munkabalesete az volt, amikor egy munkás a mintegy másfél méter magas szabályos vasbakállásról leesett és bordatörést szenvedett. Náluk évekre visszamenően nem volt súlyos munkabaleset, s nemcsak saját alkalmazottaik körében, hanem generálkivitelezőként menedzselt munkaterületeken sem, pedig egy-egy nagyobb beruházásnál, például a Honvédkórház rekonstrukciós építkezésén csaknem kétezer ember dolgozott. A társaság ugyanis saját, közvetlen hatókörén túl felelősséget érez alvállalkozóinak munkavédelméért is, ami nem csekély feladat, lévén hogy száz alvállalkozóval bizonyosan együttműködnek egy-egy ilyen esetben.
Éles István munkavédelmi vezető szerint a Magyar Építő Zrt.-nél megveszik a szükséges egyéni védőfelszereléseket, s nem fordulhat elő, hogy valamilyen okból a "nagyon olcsó" mellett döntenének. Pedig bő a kínálat. A kiválasztásnál egy a lényeg, hogy az eszköz jó legyen. E termékek a mai előírások szerint már szabványoknak felelnek meg, és kategóriától függően megfelelőségi nyilatkozat vagy típusvizsgálati tanúsítvány társul melléjük.
Kiváló védőfelszereléseket lehet kapni, mondja Éles István, védősisakokból egész arzenál található a boltokban. Köztük van például a Kiskőrösön gyártott, állszíjjal rögzíthető, a legmagasabb igénynek is megfelelő Toldi típusú sisak, amelynek mellesleg a gyártását, mint hírlik, a közelmúltban szüntették be, mert úgymond "nem felel meg a minősítés követelményeinek".
Biztonság és megbízhatóság
A vállalatok általában nagyobb mennyiségben rendelnek védőfelszereléseket, már csak azért is, mert azok "fogyóeszközök". A sisakot, bakancsot, kesztyűt, szemüveget, védőruhát stb. az előírások szerint a munkavállalóknak névreszólóan kell kiadni, rendeltetésszerű használatukra ki kell oktatni őket, s viselésüket folyamatosan ellenőrizni kell. A munkavállalók a használatbavételt megelőzően kötelesek a védőfelszerelést megvizsgálni, s ha ez valamilyen okból nem megfelelő, akkor azonnal jelenteniük kell a főnöküknek, aki a cseréről haladéktalanul gondoskodik.
Mindezen túl a bonyolultabbakat, például a zuhanásgátlókat időnként az arra szakosodott, rendszerint felkért külső szakértők, gyártók, forgalmazók munkatársai is felülvizsgálják. A vállalatok ilyen célra külön státusokat általában nem tartanak fenn, ritka kivételek azonban akadnak. Ezek olyan munkahelyek, ahol egyes védőeszközöket, például munkaöveket, nagy mennyiségben használnak. Éles István szerint a munkavédelmi eszközök kínálata hazánkban megoldott, sőt, bőséges, ezzel szemben a munkahelyeken gyakran szabálytalan a tárolásuk, hiányos a karbantartásuk. És ami mindennél nagyobb gond, hogy gyakran nem használják azokat a munkavállalók.
Éles István szerint a védőeszközök rendeltetésszerű viselése nemcsak a megfelelő munkavédelmi fegyelemről tájékoztat, hanem a vállalat fegyelmezett gazdálkodását is tükrözi, s ez természetesen nemcsak az építőiparra érvényes. Ha rend van a munkavédelemben, akkor feltehetően rend van a technológiai utasítások terén is, garantáltak a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei. A munkavédelemnek általános fegyelemszilárdító hatása van, s ilyen értelemben gazdasági tényező.
Végül is: kényszer vagy gazdasági célszerűség a munkavédelem? Cége válogatja, válaszolja a munkavédelmi vezető. Nem csupán kényszer annál, aki az érdekét felismeri. Aki már szembesült egy munkahelyi baleset következményeivel, nem a védőeszközökön takarékoskodik. Éles István látott olyan vállalatot, amelyik a munkavédelem elhanyagolása miatt a csőd szélére került.
Munkahelyi öltözet
A munkahelyi öltözet formája többféle. Lehet forma-, egyen- és munkaruha, illetve termékvédő ruha és egyéni védőruha. A formaruha és az egyenruha átmehet a védőeszköz kategóriába, persze akkor, ha közel esik a kettő igénye.
A gyártók szívesen elkészítik az öltözetet, ha a megrendelő közli, hogy a védőruha milyen különleges formai elemeket tartalmazzon, milyen színű, fazonú legyen, azon milyen díszeket, megkülönböztető jeleket helyezzenek el. Az ágazatok közül talán a kereskedelem az, ahol a legkülönbözőbb munkahelyi öltözet megtalálható. Mást-mást igényelhetnek az üzlethelyiségben, a raktárban, a hűtőtérben, a külső munkahelyeken tevékenykedők. Az eszközök skálája pedig a védőkendőtől a védőbakancsig terjedhet.
Választható juttatások
Átfogó felmérést készített a közelmúltban a GKI Gazdaságkutató Zrt. és a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet - az Étkezési Utalvány Forgalmazók Egyesületének megbízásából – a béren kívüli, természetbeni juttatásokról. Ebből a többi között kiderül, hogy nagyfokú változatosság jellemzi ezt a kompenzációs formát, s széles az a kör, amelyből a munkáltatónak és a munkavállalónak válogatni lehet.
A legtöbb alkalmazott a munkahelyi étkezéshez vesz igénybe adómentes támogatást, jobbára utalvány formájában. Számuk fokozatosan nő, a felmérés szerint 2007-ben a versenyszféra dolgozóinak 58 százaléka igényelt úgynevezett hideg- és 18 százaléka melegétkezési utalványt. Igazolja az étkezési jegyek népszerűségét az egyik utalványforgalmazó cég, a Sodexho Pass Hungária Kft. egy korábbi felmérése is.
Az étkezési utalványt – elterjedtségben – az iskolakezdési támogatás, illetve az üdülési csekk követi, a kettő vetekszik egymással a második-harmadik helyért. Előbbit 2007-ben a cégek 56, míg üdülési csekket 62 százaléka adott alkalmazottainak. Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók körében kedvelt a nyugdíjpénztári és az önkéntes egészségpénztári tagdíjtámogatás, a helyi közlekedési kiegészítés, a kultúrautalvány, az otthoni internet előfizetése, az iskolarendszerű képzés támogatása. Ismert és mindinkább terjed a fizetés kiegészítése különböző biztosítás, például baleset- vagy betegségbiztosítás formájában, miként sok vállalat teszi lehetővé dolgozóinak a kedvezményes vásárlást saját termékeiből.
A béren kívüli juttatások a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint évi 400 ezer forintos keretig adhatók adómentesen. A lehetőséggel elsősorban a nagyobb cégek élnek, de alkalmazzák bérkiegészítésként a közép- és a kisvállalkozók is. A nagyobb munkáltatók mindinkább úgynevezett cafeteriarendszerben adják a szolgáltatást, lehetővé téve munkavállalóiknak a választást. Azonban az étkezési támogatást - és mind többen az utazási költségtérítést – már-már a kötelező munkahelyi ellátás körébe sorolják.
Információs szolgálat
Ingyenes telefonos munkavédelmi információs szolgálat áll a munkavállalók és munkáltatók, munkavédelmi képviselők, valamint munkavédelmi szakemberek rendelkezésére. A tájékoztató, tanácsadó tevékenységet a következő szervezetek látják el:
– Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF); témakör: munkahelyi biztonság; zöld szám: 06-80-204-292; hívható: hétfőtől csütörtökig 8.00-16.00, pénteken 8.00-12.00 óra között.
– Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI); témakör: munkahelyi egészség; zöld szám: 06-80-204-264; hívható: hétfőtől csütörtökig 7.45-16.00, pénteken 7.45-11.45 óra között.
– Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH); témakör: bányászati munkavédelem; zöld szám:06-80-204-258; hívható: hétfőtől csütörtökig 8.00-15.00, pénteken 8.00-12.00 óra között.
Népszerű a cafeteria
A cafeteria a munkáltató által garantált juttatási keret, amelyből minden foglalkoztatott egyénileg, szabadon választhat magának igényének megfelelő természetbeni juttatásokat. A rendszer előnye, hogy könnyen tervezhető, átlátható és kiszámítható, s adómentessége révén gazdaságilag előnyös mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak.
A témában jártas jogászok és HR-szakemberek szerint a részleteit ajánlatos kollektív szerződésben, szabályzatban vagy munkaszerződésben rögzíteni. Ezt ajánlják a szakszervezeti tisztségviselők is, hozzátéve, hogy a természetbeni juttatások, akár cafeteriában, akár hagyományos formában külön-külön, nem helyettesíthetik a fizetést, ezért azokat a különböző szintű bértárgyalásokon is ennek megfelelően kell kezelni.
Az utóbbi években elterjedt a cafeteria. Becslések szerint jelenleg mintegy 25 ezer vállalat él vele, s létezik olyan felmérés, amely szerint a foglalkoztatók 39 százalékánál található a választható béren kívüli juttatási rendszer. A GKI és a Szonda Ipsos felmérése az 5 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégeknél 20 százalékra teszi az arányt; szerintük öt-hatféle juttatás az általános. A témakör egyik jeles kutatója mintegy másfél tucatnyi juttatási formát sorol fel, de ténylegesen választani ennyiből hazánkban legfeljebb néhány multinacionális vállalatnál lehet.
A "csomagok" értékei között is nagy a szóródás: átlagban 120-150 ezer forintra tehető a személyenkénti keret, de gyakori a 200-250 ezer, sőt a 400 ezer forintos is. A Sodexho Pass Hungária Kft. 2007-es felmérése szerint a vizsgált cégeknél a választható keretérték 180 ezer forint, 50 százalékkal több az előző évinél.
Vizsgálódásai során a Hewitt Humán Tanácsadó Kft. is kitér a cafeteriával kapcsolatos tapasztalataira. Az általuk megkérdezett tekintélyes számú vállalat több mint egyharmada alkalmazza ezt a rendszert, s 120 és 450 ezer forintot fordítanak természetbeni juttatásra. Ez utóbbi a vezetőket illeti, a menedzserek ugyanis általában 60 százalékkal nagyobb összegből állíthatják össze juttatási csomagjukat, mint a beosztottak.
Jogszabályok az egyéni védőeszközökről
– A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény;
– a 2/2002. (II. 7.) SZCSM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról;
– a 13/2004. (IV. 19.) FMM rendelet az egyéni védőeszközök megfelelőségét vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének részletes szabályairól és az Európai Bizottságnak, illetőleg az Európai Unió tagállamainak való bejelentéséről, valamint a kijelölési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról;
– a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről;
– a 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról;
– a 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról.
Vezetői juttatások
A középvezetők átlagosan alapjövedelmük 20, a felsővezetők 30 százalékát kapják meg béren felüli juttatásként, állapította meg 2004-ben 251 vállalatnál végzett felmérése alapján a Dimenzió Csoport, a Fact Intézet közreműködésével. Akkor a válaszoló cégek kétharmada nyújtott valamilyen többletjuttatást a felsőbb szinteken tevékenykedőknek.
Szakértők szerint ez a javadalmazási gyakorlat napjainkra tovább szélesedett, a cégek igyekeznek követni a nyugati mintákat. A vezetők a honoráriumukat rendszerint külön szerződésben rögzítik; a béren kívüli juttatások értéke többnyire szétfeszíti a vállalati cafeteriacsomagokét. A középvezetőknél például mindenütt megtalálható a mobiltelefon, a laptop és nemritkán az autó is. Ezek olyannyira elterjedtek, hogy alig van motiváló hatásuk, többnyire munkaeszközként használják ezeket.
A Dimenzió felmérésében megkérdezett cégek kétharmada részesítette megkülönböztetett bánásmódban a középvezetőket, felsővezetőit viszont gyakorlatilag mindegyik, s minél nagyobb volt egy vállalat, annál inkább kínált kiemelt csomagokat. A felsővezetők számára jellemző juttatás a legkorszerűbb technika, a különböző információhordozó, a céges gépkocsi, és gyakori néhány más extra járandóság, például az életbiztosítás.
A munkaadók által adott juttatások közül 2007-ben a legnépszerűbb a vállalati gépkocsi, a mobiltelefon és az étkezési hozzájárulás volt, derül ki a Hewitt Humán Tanácsadó Kft. átfogó kompenzációs kutatásából. Az azt megelőző évhez képest csökkent a drága járműveket használók száma, a felsővezetőknek csupán 15 százaléka kapott különlegesen felszerelt limuzint vagy luxusterepjárót, 75 százalékuknak csak középkategóriás jutott. A felmérésből az is kiderült, hogy a magánhasználatot illetően a hazai érdekeltségű cégek engedékenyebbek, mert míg például három évvel ezelőtt kétharmaduk tette lehetővé a vállalati személygépkocsi magáncélú használatát, 2007-ben már megközelítőleg háromnegyedük.
Szakszervezeti kézikönyv a kereskedelemben
A kereskedelem látszólag nem veszélyes ágazat, a statisztikák azonban azt jelzik, hogy a munkahelyi baleseteket illetően tartósan a vezető helyek egyikén szerepel. Mátraházi István, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke szerint számos veszély forrása lehet akár egy raklapnyi étolaj vagy ásványvíz kiszállítása a raktárból az eladótérbe.
A kereskedelemben könnyen sérülnek a kezek, az ujjak, a fejek, csúszik a láb, törik a boka. Az érdekképviselet erkölcsi feladatának tekinti a törődést a mintegy 360 ezer kereskedelmi dolgozó munkavégzésének a biztonságával; testületeikben időről időre napirendre tűzik a témát, áttekintik a jogszabályokat. Ez utóbbiak között akad, amely korszerűsítésre szorul. Itt lenne az ideje például a kiskereskedelem és a vendéglátás jogszabályi elkülönítésének, mert a 30/1995. (VII. 25.) IKIM számú rendelet összemossa a két terület biztonsági kockázatait.
Várakozásokkal tekint az alelnök az érdekképviselet új vállalkozása, egy átfogó kereskedelmi munkavédelmi kézikönyv kiadása elé. A neves szakemberek által írt gyűjtemény a többi között részletesen tárgyalja a baleseti helyzeteket, értelmezi a fogalmakat, számba veszi a munkáltatók és a munkavállalók kötelességeit, jegyzékbe szedi a jogszabályokat. Tucatnyinál több van belőlük, általános, minden munkahelyre és speciális, a kereskedelemre vonatkozó.
A szakszervezet a viszonylag magas baleseti számokat azzal magyarázza, hogy a kereskedelmi egységekben a munkáltatók a profit vagy a nagyobb üzleti haszon érdekében a szükségesnél kisebb létszámot foglalkoztatnak, s gyakran nem adják ki az évi és a heti pihenőnapokat. Márpedig régi igazság, hogy a munkavállalók túlterhelése, túlhajszolása baleseti forrás. Nem különben az a hiányzó vagy a karban nem tartott munkavédelmi eszköz.
Mátraházi István szerint megfigyelhető, hogy ezen okok különösen akkor kerülnek előtérbe, ha valami miatt tartósan visszaesik a forgalom, ha rosszabbul megy az üzlet. Mivel erre számítani lehet a közeli jövőben, ajánlatos a munkavédelemre összpontosítani a figyelmet.
Részvényopció és biztosítás
Felsővezetői szinteken a magas pénzbeli juttatáson, a drága vállalati autón, a "mindentudó" mobiltelefonon, a laptopon kívül olyan juttatások jöhetnek szóba, mint a részvényopció, a nyugdíjpénztári befizetés, az életbiztosítás – a többi között erre a következtetésre jutottak a PricewaterhouseCoopers egyik munkacsoportjának kutatói.
Üdülési támogatások
Jogszabály rögzíti, hogy a munkáltató a munkavállalója – és közeli hozzátartozói – üdülését pénzbeli és természetbeni juttatásokkal támogathatja. Ha a munkáltató az üdülést pénzzel támogatja, vagy a munkavállalónak természetben nyújtandó üdülési támogatást pénzben megváltja, úgy a támogatás összege teljes mértékben adóköteles jövedelemnek minősül. A természetben nyújtott üdülési támogatások körében a munkáltató saját tulajdonú vagy bérelt üdülőt biztosíthat munkavállalója számára, illetőleg üdülési csekkel is hozzájárulhat alkalmazottja üdüléséhez. A természetben nyújtott üdülési támogatások adózási szempontból eltérő jellegűek; a legkedvezőbb közülük az üdülési csekk.
Felmérésük csaknem háromezer munkavállaló fizetésére, valamint juttatásaira vonatkozott. Egy nemzetközi munkacsoport szerint a felsővezetők megszokott juttatásai a fizetésen kívül a már alapnak számító gépjármű, a titkárnő, a benzin- és költségtérítés, s erre jön a részvényjuttatás. Van olyan munkahely, ahol jutányos áron vásárolhatják a részvényeket, de az sem példátlan, hogy a topmenedzsereknek ingyen járnak a milliókat érő papírok.
Szaklapok, élet-/baleset-/nyugdíj-/karrierbiztosítás, hitelkártya az üzleti költségek fedezésére, étkeztetés, taxi, tanácsadás, kedvező vállalati kölcsön, utaztatás, gyermekek iskoláztatása, családtagok utaztatása, otthoni internet – ez egy másik tanulmány leltára. Az elemzők azonban megjegyzik, hogy vizsgálódásaikban sok a bizonytalansági tényező, a magyarországi vezetők ugyanis – ellentétben nyugati és főleg amerikai társaikkal – erősen titkolják jövedelmüket, ezen belül természetbeni juttatásaikat.
Változások az idei adótörvények nyomán
A 2008. évi adótörvények elfogadásával számos változás történt a béren kívüli juttatások szabályozásában. A PricewaterhouseCoopers (PwC) adó- és jogi hírleveléből kiderül: megváltozott több természetbeni juttatás adómentes értékhatára. Január elsejétől a munkáltató által nyújtott étkeztetés adómentes határa hidegutalványok esetén 6 ezer, melegétkeztetés esetében 12 ezer forintra nőtt, iskolakezdési támogatást pedig a minimálbér 30 százalékáig (20 700 forint) lehet adómentesen adni.
Kibővült a művelődési intézményi szolgáltatások adómentes köre, amelybe minden előadó-művészi tevékenység beletartozik. Ennek köszönhetően az úgynevezett kultúrautalvány egyebek között felhasználható színház-, koncert- és mozijegy vásárlására, továbbá könyvtári, múzeumi és állatkerti belépők, valamint közművelődési intézmény által nyújtott oktatás kiegyenlítésére is.
A munkáltatói hozzájárulások esetében a nyugdíjpénztári befizetések adómentes határa továbbra is a minimálbér (2008. január 1-jétől 69 ezer forint) 50 százaléka, az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak esetében azonban az adómentes határ 20 százalékról a minimálbér 30 százalékára emelkedett. Módosult a munkáltatói befizetések rendje is. A cégeknek lehetőségük nyílt arra, hogy egy összegben, visszamenőleg is - legfeljebb 3 hónapra, például a próbaidő lejárta után – befizethessék a juttatást a munkavállaló számára, ha az illető átadta a pénztártagi jogviszonyát igazoló okiratot.
Az adómentesen adható béren kívüli juttatások összege nem változott, adóalapnak csak a 400 ezer forintot meghaladó rész számít, figyelemmel a munkáltatónál eltöltött napokra.
A munkáltatók adminisztrációs terheit csökkenti, hogy az adóköteles béren kívüli juttatások adóját a korábbi évek rendelkezéseivel szemben nem havonta, hanem az adóévet követő év májusában kell teljesíteniük, bevallaniuk és megfizetniük.
A sportolást – a minimálbér erejéig - tavaly kormányrendelettel visszahelyezték az adómentesen igénybe vehető kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások körébe. Ezzel összefüggésben a PwC megjegyzi: ha az önkéntes egészségpénztári tag magánszemély olyan szolgáltatást vesz igénybe, amely nem tartozik az adómentes körbe, akkor január 1-jétől az igénybe vett termék, szolgáltatás értéke után nemcsak a személyi jövedelemadót, hanem a 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot is neki kell megfizetnie.
Étkezési támogatások
A munkáltató által támogatott munkahelyi étkeztetésnek hagyományai vannak Magyarországon, formái azonban a gazdasági átalakulás következtében megváltoztak. A régi üzemi konyhák mutatóban is alig lelhetők fel, néhány helyen tálalókonyhákként szolgálnak, teret hódítottak viszont a készétel-szolgáltató, -szállító vállalkozások, a foodok, s általánossá váltak a meghatározott összeghatárig adómentesen adható étkezési utalványok.
Nem vesztette el korábbi jelentőségét az üzemi étkeztetés, csak éppen piacosodott. A munkáltatók többnyire külső szolgáltatócégekkel kötnek szerződést, s általában jegyek, csekkek, hideg vagy meleg étel vásárlására jogosító utalványok közvetítésével juttatják dolgozóikat ebédhez. Ez a forma Európa-szerte elterjedt, Franciaországban különösen nagy kultúrája van, nem véletlen, hogy a francia kötődésű szolgáltatóknak nálunk is meghatározó a szerepük. Tevékenységük azonban nem korlátozódik a vállalati étkeztetésre, kínálatukban az ajándék- vagy az iskolautalvány csak úgy szerepel, mint az internet- vagy kultúracsekk.
A Sodexho Pass Hungária Kft. piacvezető a forgalmazásban, utalványpalettáján az étkezési csekkek mellett megtalálható az internet, az iskolakezdési, a kultúra- és az ajándékutalvány. "Enni-kék" hidegétel-utalványukat több mint 12 000 partnerük választja, összesen 860 000 dolgozója számára. A jegyeket az ország legnagyobb elfogadóhely-hálózatában lehet beváltani, köztük a nagy nemzetközi és hazai áruházlánc üzleteiben, minden jelentős regionális és helyi élelmiszer-, valamint számos kisboltban. A melegétel-utalvány országosan több mint 11 és fél ezer egységből álló beváltóhálózatának tagjai: közétkeztetéssel foglalkozó cégek éttermei, az összes munkahelyi étkező, gyorsétterem, ételkiszállító cég, valamint országszerte több száz étterem és büfé.
Az Accor Services Magyarország Kft. gazdasági és közszolgálati ügyfeleknek kínál utalványalapú megoldásokat a foglalkoztatottak béren felüli juttatásának legoptimálisabb kialakítására. Naponta 14 ezer vállalati ügyfelének több mint 700 000 dolgozója használja utalványaikat az ország egész területén. Folyamatosan bővülő termékskálájuk jelenleg a Ticket Restaurant étkezési és melegétel-, a Top Premium ajándék-, a Ticket Wellness egészségpénztári, a Ticket Service beiskolázási, a Ticket Culture kultúra- és a Ticket Web internetutalványokból áll. Az Accor Services innovatív megoldásai révén javulhat a munkavállalók hatékonysága és erősödhet lojalitása munkahelyük iránt.
A La Chèque Déjeuner Kft. a három cég közül a legfiatalabb, tíz éve áll a vállalatok rendelkezésére, hogy megtalálják az adó- és járulékmentesen adható béren kívüli juttatások hatékony formáját, a legegyszerűbb módot munkatársaik motiválására, s ezáltal a vállalat eredményességének növelésére. A Chèque Déjeuner utalványrendszere 1997 óta folyamatosan bővül, a kész élelmiszer vásárlására szolgáló étkezési és ebédcsekk mellett ma már forgalmaz sulicsekket és ajándékutalványt is.
Üdülési utalványok
Évről évre népszerűbbek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott kedvezményes üdülési csekkek. 2007-ben a gazdálkodók mintegy 28 milliárd forintért vásároltak utalványt, s azok tulajdonosai több mint 8 ezer hazai vállalkozásnál vehettek igénybe szolgáltatásokat. Az elfogadóhelyek száma és köre folyamatosan bővül, mind több üdülést, kikapcsolódást, egészségmegőrzést, betegségmegelőzést, szabadidősportot nyújtó vállalkozás kapcsolódik az üdülési csekk rendszeréhez.
A csekk forgalmazásából keletkező eredményt az alapítvány a szociálisan rászorultak támogatására fordítja: minden megvásárolt 25 csekk egy hátrányos helyzetű ember üdüléséhez járul hozzá. Az alapítvány, mint az ország legtöbb támogatást nyújtó civil szervezete, 2007-ben például 1,7 milliárd forint értékben tudta segíteni a rászorultak pihenését, kikapcsolódását.
Üdülési csekkhez pályázati úton is hozzá lehet jutni. Az alapítvány és a vele együttműködő szervezetek 2,5 milliárd forinttal kívánják támogatni az alacsony jövedelmű nyugdíjasokat, a fogyatékkal élőket, a több gyermeket nevelő szülőket, illetve a szakiskolai tanulókat. A pályázatokat február 1-jétől lehet benyújtani. A többgyermekesek 740 millió forint értékű üdülési csekkhez juthatnak hozzá.
Az egészségpénztárak működésére vonatkozó jogszabályok megváltoztatták a 2007. május 31-e után igénybe vehető szolgáltatások elszámolásának feltételeit. A szolgáltatások két csoportra tagolódnak. Az egyik az úgynevezett kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások köre, ezek változatlanul adómentesek, a másik csoport az életmódjavító szolgáltatások, melyek 2007. június 1-jétől szja-köteles szolgáltatásoknak minősülnek. |
|
Szolgáltatás megnevezése |
36% szja-köteles |
fogyókúraprogram |
igen |
gyógyászati segédeszközök és egészségmegőrző termékek |
nem |
gyógycipők |
nem |
gyógyfürdő |
nem |
gyógykúra |
nem |
gyógyszerek, OGYI engedélyszámmal rendelkező gyógyhatású készítmények |
nem |
OGYI engedélyszámmal nem rendelkező gyógyszertárban kapható készítmények |
igen |
fog- és szájápolási készítmények |
igen |
gyógytorna, gyógymasszázs |
nem |
gyógyüdülés |
nem |
méregtelenítő kúra, léböjtkúra |
igen |
mozgáskorlátozott, megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális eszközök árának támogatása, lakókörnyezetük – szükségleteikhez igazodó – átalakítási költségeinek támogatása, különösen korlátok, kapaszkodók felszerelése, ajtók, kijárók, folyosók szélesítése, emelőeszközök beszerelése |
nem |
optika |
nem |
orvosi ellátások (belgyógyászat, bőrgyógyászat, fül-orr-gégészet, fogászat, gyermekgyógyászat, közérzetjavító szolgáltatások, nőgyógyászat, ortopédia, reuma és mozgásszervi szakrendelés, szűrővizsgálatok, szemészet) |
nem |
otthoni gondozás |
nem |
preventív kúra mozgásszervi panaszok megelőzésére |
igen |
rekreációs üdülés |
igen |
sportszerek |
igen |
sporttevékenység (családtagonként a mindenkori minimálbér erejéig: jelenleg 69 000 Ft-ig) |
nem |
szenvedélybetegségekről való leszoktatásra irányuló kezelések |
nem |
természetgyógyászat |
igen |
vakvezető kutyával összefüggésben felmerült költségek támogatása |
nem |
wellness |
igen |
Magán- és önkéntes pénztárak
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megállapításai szerint a magán-nyugdíjpénztári szektor 2007-ben az elmúlt évekhez hasonló ütemben fejlődött, az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében azonban némi lassulás volt érzékelhető. Ami az önkéntes egészségpénztárakat illeti, a vonzerejüket kedvezőtlenül befolyásoló szabályváltozások ellenére e terület lassabban ugyan, de bővült, valószínűleg azért, mert a munkáltatók mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az egészségmegőrzésnek. Az önsegélyezési pénztárak a sor végén foglalnak helyet.
A magánnyugdíjpénztárak taglétszáma a 2004 év végi 2 millió 400 ezerrel szemben 2007-ben meghaladta a 2 millió 600 ezret, az önkéntes nyugdíjpénztári létszám 1 millió 250 ezerről csaknem 1 millió 400 ezerre nőtt. Az önkéntes egészségpénztárak taglétszáma az utóbbi három évben csaknem a kétszeresére emelkedett. Gyarapodás volt a vagyon tekintetében is.
2007-ben 19 magánnyugdíjpénztár volt jelen a piacon, az általuk kezelt vagyon 87 százalékát a korábbiakhoz hasonlóan banki vagy biztosítói hátterű szervezetek menedzselték. A teljes magán-nyugdíjpénztári vagyon 61 százaléka három nagy pénztár birtokában volt. 2007-ben 66 önkéntes nyugdíjpénztár gyűjtött megtakarításokat, köztük jelentősebb szerep jutott a munkáltatói hátterű intézeteknek. A teljes vagyon mintegy fele öt pénztár kezelésében volt. A 2007. június végi adatok szerint 41 egészség- és 34 önsegélyező pénztár szerepelt a nyilvántartásokban.
Az üdülési csekk felhasználhatósága
– Szállás és a hozzá kapcsolódó egyéb szolgáltatások igénybevételére;
– utazási szolgáltatásokra;
– vonatközlekedésre;
– buszközlekedésre;
– hajóutakra;
– kulturális szolgáltatások igénybevételére;
– sport- és szabadidős szolgáltatások igénybevételére;
– egészségmegőrzésre, betegségmegelőzésre;
– horgászengedélyek megvásárlására;
– fürdő- és uszodai szolgáltatások igénybevételére;
– a Fővárosi Állat- és Növénykert belépőjegyeinek megvásárlására;
– étkezésre (szálláshelyhez kapcsolódó éttermekben szállás igénybevétele nélkül, valamint önálló vendéglátóhelyeken);
– a Hungaroring-belépőjegyek megvásárlására;
– a Hungexpo-belépőjegyek megvásárlására;
– szabadidős cikkek kölcsönzésére;
– belföldi utasbiztosításra.
Választás – teljesítményalapon
Fórizs Sándor, a Hazai Nyugdíjpénztárak Országos Szövetsége, valamint az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke szerint a magán-nyugdíjpénztári ágazat növekedését két forrás táplálja: a befizetéseké és a hozamoké.
A szakértő emlékeztet arra, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szerint a pályakezdőknek kötelező a magán-nyugdíjpénztári tagság, a 30 éven aluliak pedig választhatják e formát. A pénztárak taglétszáma évente a pályakezdők számával automatikusan gyarapodik, a 30 éven aluliakért azonban – több százezren vannak – verseny folyik. Ebben szerepet játszik a rendszer biztonsága, a pénztárak hozamnagysága és a marketing. Befolyásolja a választást a pénztárak és a munkáltatók közötti kapcsolat is, aminek nyomán egyes intézetek néhány nagyobb gazdálkodó szervezethez kötődnek, onnan nyerik tagjaik zömét, mások "százfelé" utalják - 2007-től az APEH-en keresztül – a járulékot.
Fórizs Sándor szerint a pénztárválasztásnál a jövőben mindinkább az egyéni számlák összege válik meghatározóvá, mert végül is a korhatár elérése után az szolgál nyugdíjalapul. A hozam pedig a pénztár gazdálkodásától, azaz a befizetett járulékok befektetésétől, kamatoztatásától és a működési költségek mértékének nagyságától függ. A szakember azt javasolja tehát, hogy a munkavállalók teljesítmény alapján válasszanak maguknak pénztárt, s ebben támogassák őket a munkáltatók. Egy százalék hozamkülönbség ugyanis húsz év alatt havi több tízezer forintot is jelenthet a nyugdíjban.
A pénztártagok figyelemmel kísérhetik pénztáruk működését, s ehhez nem csupán az internetes honlap vagy a mind több helyen működő ügyfélszolgálat nyújt segítséget. Az érintettek évente egyszer kötelezően megkapják a tájékoztatást egyéni számlájukról is. A további tájékozódását segíti majd 2009 januárjától az úgynevezett kötelező elszámolóegységre épülő könyvelési rendszer, azaz a tagok a naptári év minden napján felvilágosítást kérhetnek pénztáruk vagyoni és árfolyami helyzetéről.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak fejlődésének dinamizmusa elmarad a magánnyugdíjpénztárakétól, amihez az elnök szerint hozzájárul, hogy letelt a 10 éves várakozási idő, s elkezdődtek a nyugdíj- és hozamkivételek. A tagok – ismeretes – tízévi befizetés után több lehetőség közül választhatnak. Egyrészt fizethetik a tagdíjat változatlanul tovább, míg el nem érik a nyugdíjkorhatárt, netán azután is. Másik lehetőségként kivehetik az összes pénzüket, a tőkét és a hozamot egyaránt, harmadik lehetőségként csak a hozamot veszik ki, vagy csak a tőkét. Ez utóbbi ritkán fordul elő, mert a többivel ellentétben adózási kötelezettséggel jár. A tapasztalatok szerint a többség a hozamot veszi fel.
Egészségpénztári kártyák
Az önkéntes egészségpénztárak taglétszáma a 2006. évi 650 ezerről 2007-ben mintegy 785 ezerre nőtt. Bár ez elmarad a nyugdíjpénztárakétól, dr. Lukács Marianna, a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke, a Patika Egészségpénztár vezetője szerint nem lebecsülendő. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a szolgáltatásokban a családtagok is részesülnek. Közvetítő eszközül az úgynevezett egészségkártyák szolgálnak.
A szféra lehetségesnél lassúbb növekedése a többi között a vonatkozó rendelkezések gyakori módosulásával magyarázható, a 2008. január 1-jétől megváltozott adójogszabályok azonban várhatóan élénkítik az érdeklődést az egészségpénztári kártyák iránt. Eszerint a munkáltatók a minimálbér 30 százalékáig járulhatnak hozzá adómentesen dolgozóik tagdíjbefizetéseihez, előzőleg ez csak 20 százalék volt.
A változtatást a szövetség kezdeményezte, a kedvezmény mértéke azonban a nyugdíjpénztárakétól még így is elmarad. Lukács Marianna szerint indokolt lenne a kettőt egységesen kezelni. Az egészségpénztárak létrehozásának feladatait ugyanis a pénztártörvény bevezetője rögzíti, s ennek értelmében céljuk a mindenkori társadalombiztosítás szolgáltatásait kiegészíteni, és egészségmegőrző szolgáltatásokat nyújtani. Rövid távú segítség például a gyógyszerek árához történő hozzájárulás, hosszú távú pedig az egészség megőrzése.