A gazdaság szereplői egyetértenek abban, hogy a mind gyakoribb vészjelzéseikre, fokozódó nyomásukra született jogszabályváltoztatások nélkülözhetetlenek a szakképzés és a gazdasági igények összhangjának megteremtéséhez. A kormányzati, a törvényhozói elhatározást bizonyítja, hogy 2006-ban és 2007-ben kéttucatnyi kapcsolódó jogszabályhoz nyúltak hozzá: a szakképzési törvényhez, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló, valamint a felnőttképzési törvényhez, egy csomagban. A koherencia okán módosult az oktatási tárca hatáskörébe tartozó közoktatási törvény is.
Munkapiaci igények
A munkaadókhoz hasonlóan kormányzati körökben is jelentősnek értékelik a csomagot. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényt – amelyben a munkaadóknak a gyakorlati képzésbe való szélesebb körű bekapcsolását szabályozták – Weinper Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szakképzési osztályvezetője egyenesen alaptörvényként említi. A gyakorlati képzés átalakítása része az egész szakképzés megújításának, ami kiterjed az intézményrendszer és a képzés tartalmi korszerűsítésére. Az előbbi lényegében a térségi integrált szakképző központok (TISZK) létrehozását jelenti, a tartalmi átalakítás pedig az új Országos Képzési Jegyzéket (OKJ).
A TISZK-ek létrehozásának célja a képzés és a munkaerő-piaci kereslet közelítése egymáshoz, ehhez azonban ismerni kell a munkapiac igényét. A megismerésnek pedig, a minisztériumi szakember szerint, a legautentikusabb képviselője, közvetítője maga a gazdaság, a munkaadó. Mivel a szakképzést sok vád éri a gazdaság részéről, hogy nem megfelelő például a tartalma, nincs a fiataloknak kellő munkatapasztalata, ezért a törvénymódosítások összeállítói nagyon figyeltek arra, hogy a gyakorlati képzést csak részben tereljék be az iskola falai közé. Azt kívánták szorgalmazni, hogy a jövő szakmunkásai nagyrészt életszerű körülmények között, "kinn" a gazdaságban ismerjék meg a szakmát, de az alapfogásokat az iskolai tanműhelyben sajátítsák el.
A jelenlegi szerkezetben az iskolák úgy és azt képeznek, ahogy és amit akarnak, s ez gyakran köszönő viszonyban sincs az igényekkel. A döntések a jövőben ezért más szintre kerülnek. A TISZK-eket nem az iskolák, hanem a fenntartók hozzák létre, társulhatnak egymással, az oktatandó szakmákat és a tanulók számát pedig testületek határozzák meg. A regionális fejlesztési és képzési bizottságok fogják megmondani, hogy a térségben milyen szakirányban és arányban képezzék a gyerekeket.
A bizottságokat, amelyek mostanában jönnek létre, legalább 51 százalékban a gazdaság képviselői alkotják, mert ők tudják helyzetelemzések, statisztikák, tapasztalatok alapján, hogy a munkahelyeknek milyen szakképzettségű fiatalokra van szükségük. Az RFKB-k hangolják tehát össze az igényeket, a fenntartók pedig azzal, hogy létrehozzák a szakképzési társaságot vagy társulást, mintegy vállalják, hogy elfogadják a döntéseket, s valóban olyan szakirányokban és létszámban fognak beiskolázni, amire azt mondja a gazdaság: rendben.
Előnyök a munkaadóknak
Weinper Mária szerint a tárca a jogszabályi módosításokkal egyéb módon is ösztönözni kívánja a munkáltatókat, hogy részt vegyenek a szakképzés átalakításában. Azok például, akik tanulószerződéssel tanulót alkalmaznak, tehát vállalják a gyakorlati képzést, 10 százalékkal többet – 80 százalékot – használhatnak fel saját hatáskörben a szakképzési hozzájárulási keretükből, mint akik nem vállalnak tanulóképzést. Jelentősen egyszerűsítették a tanulóképzéssel járó adminisztrációt is. A különböző képzésfejlesztési támogatásokra azok a munkáltatók pályázhatnak sikerrel, akik tanulót alkalmaznak és a képzéshez igazodó beruházásokat hajtanak végre.
Az osztályvezető tisztában van vele, hogy egyes munkaadók a korábbi megállapodásoknál szigorúbb kötöttségek miatt kevésbé üdvözlik a tanulószerződés intézményét; mivel nagyobb támogatást vehetnek igénybe, így érthető, ha ellenőrzésekre is számíthatnak. A látszólagos hátrányok ellenére azonban remélhető, hogy emelkedik a munkáltatók részvétele a tanulóképzésben, mert többet nyomnak a latban az előnyei.
Weinper Mária szerint a minisztérium további végrehajtási rendeletekkel nem kívánja megkötni a munkaadók kezét, mert úgy vélik, a törvényekben megteremtették a kellő jogi kereteket. Felvázoltak például TISZK alapmodelleket, leírták, ki társulhat kivel, milyen módon, rögzítették a minimális tanulólétszámot – 1500-ban –, de hogy a fenntartók miként és kivel szövetkeznek, azt például nem is akarták meghatározni. Minél kevesebb rendelettel kívánják a szakképzést a gyakorlati igényekhez igazítani; adott esetben hasznosabbnak ítélik az értelmező előadásokat.
Regionális képzési bizottságok
A szakképzésért felelős szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik, hogy az oktatási miniszterrel együtt létrehozza és működtesse az országos gazdasági kamarák, az országos gazdasági érdek-képviseleti szervezetek, valamint az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarák képviselőiből alakult regionális fejlesztési és képzési bizottságokat (RFKB).
E grémiumok feladata a régiók szakképzési szerkezetének folyamatos fejlesztése és korszerűsítése, a szakképzési kapacitások koordinációja, továbbá meghatározó szerepük lesz a szakképzés-fejlesztési források elosztásában. A regionális munkaerő-piaci igények hatékony érvényesítése érdekében 2008. január 1-jétől bevezetik a társelnöki funkciót, amit a gazdasági kamarák képviselője lát el.
Tájékoztató a vállalkozóknak
A jövőben várhatóan szorosabbá válik a munkaadók közreműködése a szakképzésben és a felnőttképzésben – erre a következtetésre jutottak az eddigi jogszabályi korrekciók, meghozott intézkedések nyomán a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) oktatási és szakképzési szekciójában, bár Sepsi Zsigmond, a szekció elnöke szerint a törvénymódosításokat a munkaerőpiac szereplői teljeskörűen még nem ismerik. Egyrészt viszonylag rövid idő telt el megjelenésük óta, másrészt sokan számítanak végrehajtási rendeletekre, amelyek eligazítják őket a paragrafusok között.
Nincsenek ugyanis meggyőződve arról, hogy a törvényértelmezések pótolják azokat. Olvassák, hallják a magyarázatokat a jogszabályokban mégoly jártas humánerőforrás-vezetők, mégsem biztos, hogy ugyanazt értik rajta, mint kollégáik két házzal odébb. Másrészt aligha vigasztalja őket mai munkaerőgondjaikban, hogy miképp alakul majd három-négy év múlva a szakképzés helyzete.
A munkaadók számára az is probléma, hogy a régi és az új képzési követelményrendszer párhuzamosan fut egymás mellett még évekig, márpedig nem könnyű kiigazodni közöttük külön-külön sem, nemhogy együtt a kettőben. Mindezt érzékelve a VOSZ az idén négy városban rendezett tájékoztatót tagjainak, illetve a vállalkozóknak, s a 2008. évi konzultációs terv is alakul. A szekcióelnök szerint ugyanis nemcsak szükséges, de érdemes is ezen összejövetelekre sort keríteni, mert a vállalkozók összességében méltányolják a módosításokat, az intézkedéseket, különösen azokat, amelyek a szakképzésbe történő bekapcsolódásra ösztönzik őket.
Pénzügyi keretek
Érdeklődés kíséri például a szakképzés tartalmi és szerkezeti változtatásait, új típusú finanszírozási rendszerét, a piacképesség javítását hosszú távon is szolgáló új OKJ-t, az új szakmai és vizsgakövetelményeket, illetve a térségi integrált szakképzési központok létrehozását. A törvény hozzányúlt a nagy képzőrendszerhez, méghozzá úgy, hogy a csaknem 1300 szakképző iskolát a TISZK-ek irányába tereli.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy hasonló kezdeményezések néhány éve már történtek, de az első centrumok nem találták meg helyüket a piacon. Igaz, koncepciójuk eltért a maitól, ezért a tanulság levonása célszerű. Ezt pedig úgy lehetne röviden meghatározni, hogy az újak létrehozásánál a piac szereplőinek hallatniuk kell a hangjukat; korábban erre nem volt módjuk. Fontos, hogy alulról építkező TISZK-ek jöjjenek létre. Tény: a munkáltatók bizonyos fenntartásokkal fogadják azt a feltételt, amely legkevesebb 1500 fős tanulólétszámhoz köti alapításukat. Egyelőre nem látják világosan, hogy például a kis- és középvállalkozások egy-két fős szakemberigénye ehhez miképp illeszthető.
A munkaadók és a fiatal szakemberek rendszeresen szembesülnek a gyakorlati képzés hiányosságaival, ezért helyes, hogy törvénymódosítások révén érdekeltebbé válnak a képzésben. Nőnek az e célra felhasználható keretek, de még mindig nem elégségesek ahhoz, hogy fedezzék a tényleges kiadásokat. Ez is főként a kis- és középvállalkozásokat sújtja, pedig munkaerő-állományuk képzettsége alacsonyabb az országos átlagnál. Növelése jelentős mértékben hozzájárulna eredményességük és hatékonyságuk emeléséhez. Figyelembe kellene venni ezért a szervezetek méretét, s a tevékenységükhöz igazítva kellene képzési támogatást nyújtani számukra.
Kamarai szerepvállalás
A szakképzésben mind több feladatot kapnak az érdekképviseletek, nem utolsósorban a kamarák. A versenyképes szakképzés kialakítása, a gazdaság, illetve a szakképzés összehangolása, a fizikai szakmák társadalmi megítélésének erősítése céljából kötött például együttműködési keretmegállapodást 2006 végén a munkaügyi tárca, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK). Ez tartalmazta, hogy a kamarának gondozásra korábban átadott 16 gyakorlatigényes szakképesítés esetén a jövőben az MKIK jelöli a vizsgaelnököt és szervezi a szakmai tanulmányi versenyeket. Kibővül azon szakképesítések köre is, amelyek szakmai és vizsgakövetelményeinek gondozását a kamara látja el.
Fontos helyet jelölnek ki a kamarák számára a jogszabályi módosítások is. Dr. Szilágyi János, az MKIK oktatási és képzési igazgatója szerint rendelkezésre állnak azok a törvények, amelyek keretet adnak arra, hogy a gazdaság szereplői – munkaadók, munkavállalók, érdekképviseletek – az eddiginél hatékonyabban működjenek közre a helyes folyamatok elindításában. A gazdaság szereplői – a kamarák bizonyosan - évek óta mondják, hogy a szakképzésnek a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő struktúrája és annak kialakítása igazából regionális szinten kezelhető, s a jogszabályok ezt most már tükrözik.
Törvény mondja ki, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottságoknak kell orientálniuk egy-egy régió beiskolázását és képzési szerkezetét. A testületek döntései azonban önmagukban nem valósulnak meg, ehhez olyan feltételrendszert kellett teremteni, amely garantálja, hogy a jogosítványok érvényesüljenek. Az érdekeltségi rendszert is rögzíti törvény, miszerint például 2008 januárjától állami és uniós támogatást csak azok a TISZK-ek, illetve szakképzési társulások kaphatnak, amelyek elfogadják a bizottságok beiskolázási és képzési szerkezetre vonatkozó útmutatását.
A létrejövő bizottságok januártól sorra állnak fel, s a kamarát a minisztérium felkérte, hogy régiónként egy tagot delegáljon azokba. Hasonló felkérést kaptak más munkaadók, valamint a munkavállalói érdekképviseletek is. Az igazgató szerint nagyon lényeges, hogy a bizottságokban a gazdaság szereplői 50 százaléknál nagyobb képviseletet kapnak, ami garancia arra, hogy a gazdaság szempontjai kellően megjelenjenek. Ehhez még jön egy szintén törvényi garancia, amely kimondja, hogy minden regionális fejlesztési, képzési bizottságba a társelnököt a kamarák jelölik.
Az alapvető törvények az MKIK szerint tehát megvannak, s bár lehetne azon tűnődni, hogy a részletekbe menő, precíz végrehajtási rendeletek nem könnyítenék-e meg a munkát, de annyira pörögnek az események, hogy idő sincs rájuk. Mindamellett a helyi sajátosságokat nem tudnák és nem is szabadna rendeletekbe merevíteni. Törvényértelmezéseket a kamara is folytat, de hozzájuk futnak be a régiós tájékoztatók a kamarák bizottsági képviselőinek delegálásáról, s a társelnökök ügyében is rendszeresen konzultálnak a régiókkal. Országosan tehát valamilyen módon és mértékben egységesítenek.
Hálózati együttműködés
A munkaadók, a munkavállalók és a kamarák joga és kötelessége a képzési szerkezet kialakítása a régióban, ami dr. Szilágyi János szerint nem kis feladat. Mindenesetre a kamara készül erre, hasonlóan a társszervezetekhez. Közös programjavaslatot szándékoznak az Országos Szakképzési és Felnőttképzési Tanács asztalára letenni. A hálózati együttműködésbe az önkormányzatokat is bevonják, és – az igazgató úgy véli – jó esetben körülbelül egy év múlva kiderülhet, hogy régiónként milyen képzési, beiskolázási szakmaszerkezetet javasolnak a bizottságok.
A siker feltétele a TISZK-ek és a vállalkozások esetében is az együttműködés, illetve a jó munkamegosztás. A kamara szerint például nem kívánatos, hogy valamely rosszul értelmezett vetélkedés, kiszorítósdi nyomán teljes egészében a TISZK képezze a tanulót. A kamara szeretné, hogy az alapozás történjék a TISZK-ben, de utána azonnal menjen ki a diák a gazdaságba, mert felméréseik szerint azoknak a fiataloknak jobbak az elhelyezkedési esélyeik, akik munkahelyi tapasztalatokkal rendelkeznek.
Más megközelítésből is erre a következtetésre jutott a kamara. Statisztikák szerint Magyarországon az érintett korosztály 20-24 százaléka vesz részt szakképzésben, s ezzel az aránnyal Európában a sor végén kullogunk. Érdemi javuláshoz átfogó kormányzati program kellene. A törvénymódosítások közvetetten ezt a célt szolgálják, de érthetően nem mondják ki, hogy a jelenlegi oktatási szerkezet rossz, s rajta valamilyen módon változtatni kell. Finnországban például annak idején a hasonló helyzetre külön programot hirdettek meg.
Mindenképpen növelni kell a szakképzés vonzerejét. Azaz a gazdálkodóknál zajló gyakorlati képzést szükséges erősíteni. Ehhez megfelelő ösztönzők kellenek, mert az a tapasztalat, hogy a munkával egybekötött szakképzés a legeredményesebb. Európa példája ezt bizonyítja.
Nagyon fontos tehát, hogy a tanulók a gazdaságban vegyenek részt gyakorlati képzésen, s ennek az eszköze, formája a tanulószerződés. E téren az elmúlt hónapokban számos, mind a tanuló, mind a munkaadó számára kedvező változás történt. A kormányzat elfogadta például a kamara régi javaslatát, s most már az adminisztráció költségei elszámolhatók a szakképzési hozzájárulás terhére. Tanulónként ez évente 15 ezer forint. Az anyagköltség is elszámolható, bizonyos mértékig. Gyarapodtak tehát az ösztönzők, de a kört még szélesíteni kellene.
A gazdaság gyakorlatorientált szakembereket vár
A gazdaságnak gyakorlatorientált szakemberek kellenek, s ehhez erősíteni szükséges a szakképzés szereplői közötti kapcsolatot – mondta Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter novemberben, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) "Tanulószerződéssel a munka világában" című országos konferenciáján.
A tárcavezető kifejtette: a szakképzés intézményrendszerét a munkaerőpiac tényleges igényeihez kell alakítani, ezt a célt szolgálja a térségi integrált szakképzési központok (TISZK) kialakítása is. A jövőben fontos szerepük lesz az alakuló regionális fejlesztési és képzési bizottságoknak, amelyekben a kamarák társelnöki pozíciót kapnak. A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a schengeni csatlakozással egyszerűbbé válik a határok átjárhatósága, s az osztrákok 2008-tól újabb szakmákban nyitják meg munkaerőpiacukat. Dr. Lamperth Mónika kezdeményezte az osztrák és a szlovén munkaügyi minisztereknél egy olyan háromoldalú munkaerő-piaci megállapodás kidolgozását, amely a többi között érintené az adott határ menti területek munkaerőképzését is.
A konferencián Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke úgy vélekedett, a szakképzés területén sikerült a folytonosságot fenntartani az utóbbi években. A kamara elnöke a jövőbeni feladatokról szólva kiemelte: szeretnék elérni, hogy a szakképzés a 10. évfolyamon már indítható legyen, és az adott korosztály 30 százaléka szerezzen szakképesítést. Adataik szerint jelenleg az érintett korosztály 20 százaléka végez szakiskolában Magyarországon, az Európai Unióban ez az arány 50 százalék. Szilágyi János, az MKIK oktatási és képzési igazgatója a konferencián sikeresnek értékelte a tanulószerződés intézményrendszerét. A kamara adatai alapján jelenleg 39 ezer tanulószerződés van az országban, amely további növekedést jelent a múlt évi 36 ezerrel szemben. Az MKIK igazgatója szerint a tanulószerződés egyik nagy előnye, hogy a tanuló bekerül a foglalkoztatási és társadalombiztosítási rendszerbe is. A kamara dolgozik a felsőfokú szakképzést érintő hallgatói szerződéses rendszer kialakításán, ami a felsőoktatási intézmények és a gazdaság szereplői közötti kapcsolatot is erősítené.
