Az idei évkezdetkor sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem ringatták magukat illúziókban, tudták, hogy terheik jelentős mérséklésére nem számíthatnak 2007-ben. A konvergenciaprogram megszorításainak árnyékában kutatók, szakértők és érdekvédők egyetértettek abban, hogy ebben az évben sem makro-, sem mikroszinten nem várható a foglalkoztatás érdemi bővülése. Az előrejelzés bevált – kérdés, hogyan tovább, mi lesz jövőre?
A mozgástér kijelöléséhez a legelső fogódzót az adótörvények jelentik. E tekintetben nagy meglepetés nincs: a magyar adórendszer radikális átszabása ismét elmaradt, reform helyett technikai kiigazításokra futotta. Ennek vélhető oka – szakértők szerint –, hogy az államháztartás kiadási oldalán nyoma sincs a lefaragásnak, ami megalapozhatná, hogy – az adószerkezet változtatásával párhuzamosan – mérsékelni lehessen a bevételeket. Pedig a közterhek csökkentésére és a növekedés serkentésére égető szükség lenne, mert a magyar gazdaság versenyképessége megsínyli a tartós "fogyókúrát". Elemzők rendre arra intenek: hosszú távon tarthatatlan, hogy a tízmilliós lélekszámú Magyarországon mindössze négymillióan adózzanak.
Megoldást a foglalkoztatás bővítése jelenthetne, ám az adórendszerben nincsenek olyan átütő elemek, amelyek komoly ösztönzést adhatnának a munkáltatóknak. A jelenlegi korrekciók – például munkahelyteremtés, hiteltörlesztés és beruházás esetén a társasági adónál ötvenmillió forint bevételig lehet alkalmazni a 10 százalékos kulcsot; a társas vállalkozásoknál az adózás előtti nyereség huszonöt százaléka helyett ötven százalékát lehet fejlesztésre elkülöníteni – legfeljebb a helyben járáshoz elegendők, de kevesek az egyre riasztóbb foglalkoztatási deficit lefaragásához. A munkaadók jobb híján annak örülhetnek, hogy nem vonják össze a kisadókat, s így – legalább a szakképzési hozzájárulást megmentve – nem kap léket a szakképzés-támogatás jelenlegi rendszere.
A szűkös munkáltatói lehetőségek természetesen az Országos Érdekegyeztető Tanácsban zajló béralkut is befolyásolják. Miközben a szakszervezetek keményen - sztrájkokkal is – fellépnek a kormányzat megszorításai (nyugdíjfeltételek, egészségbiztosítás átalakítása) ellen, a munkaadók csak arra vállalhatnak kötelezettséget, ami tőlük telik. S mivel a két évvel ezelőtti bérmegállapodás értelmében jövőre a legkisebb kereset 1,25-szöröse lenne kötelező a szakképzett munkavállalóknál, erre nem látnak fedezetet.
Úgy tűnik föl tehát, a foglalkoztatás bővítéséhez jövőre sem lehet túlzott reményeket fűzni. A támogató eszközök korlátozottak, a források szűkösek, ám ami a munkaadók számára a legaggályosabb, hogy amint meglendülne a vállalkozói szféra, valamilyen megszorítás miatt nyomban "fékezniük" kell.