A támogatások típusai és lehetőségei is bővültek
A 2007-2013-as fejlesztéseket keretbe foglaló Új Magyarország Fejlesztési Tervben a növekedés és a foglalkoztatás mellett az egyik legfontosabb, általános cél a területileg kiegyensúlyozott fejlődés - mondta Mosonyi Balázs, a Regionális Operatív Programok Irányító Hatóságának vezetője.
Ezért 2007-2013 között immár az összes régió önálló fejlesztési programmal rendelkezik. A régiós programokra fordítható keretösszeg megosztásánál a népességszám és a gazdasági fejlettség alapján született döntés. Így például a legelmaradottabb Észak-alföldi régió kerete meghaladja a 300 milliárd forintot, míg a fejlettebb Nyugat-Dunántúl alig kevesebb, mint 150 milliárd forinttal számolhat.
A fejlettséggel fordítottan arányos összegeken túl a felzárkózást segítik a támogatások elosztásában alkalmazott preferenciák, mint például a leghátrányosabb kistérségek rendelkezésére álló elkülönített keret, vagy a támogatási arányban alkalmazott, ugyancsak a rászoruló térségeknek, pályázóknak biztosított 5-10 százalékos előny.
Az első Nemzeti Fejlesztési Tervhez viszonyítva a változások alapvetően két nagy témakörhöz kapcsolódnak. Egyrészt bővültek a támogatások típusai és lehetőségei: míg az NFT I-ben szinte csak egyfordulós vissza nem térítendő támogatásra lehetett pályázni, addig az ÚMFT-ben az automatikus pályáztatás, a kétfordulós eljárás és a visszatérítendő pénzügyi konstrukciók is megjelennek. A változtatások célja a támogatásokhoz leginkább illeszkedő módszerek kidolgozása, s a támogatások odaítélésének és kifizetésének gyorsítása. Az NFT I. megvalósítása során a legtöbb kritika a hosszas ügyintézésre vonatkozott. A gyorsítás legfontosabb eszköze az adminisztráció és a pályázati dokumentáció egyszerűsítése, elektronikussá tétele. A változtatások nagy része már az ÚMFT első pályázatainál bevezetésre került, lehetőség van például a teljes pályázati dokumentáció elektronikus kitöltésére, s csökkent a bekért igazolások száma is.
A regionális operatív programok elsődleges célja a területi kohézió és a térségi gondolkodás, s ezt a tervezés, a végrehajtás, a nyomon követés és az ellenőrzés minden szintjén érvényesíteni kell. A Közép-magyarországi régiónak sajátos a helyzete, mivel fejlettségi szintje miatt az úgynevezett versenyképesség kategóriába tartozik. Ezért a fejlesztések forrása és a támogatható célok is szűkösebbek, mint a többi régió esetében. Itt elsősorban innovációra, kutatás-fejlesztésre szánják a támogatások jelentős részét, illetve Pest megye és Budapest fejlettségi különbségeinek csökkentésére.
A támogatások felhasználása során kulcsfontosságú, hogy mindenki hozzájusson a megfelelő minőségű munkaerő-piaci szolgáltatásokhoz, a munkaerő-kereslet bővítése érdekében pedig több és jobb munkahely teremtődjék. Ehhez olyan gazdasági környezetet és támogatási rendszert kell teremteni, amely ösztönzi a vállalatokat új munkahelyek létrehozására. Különösen fontos az alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése, valamint a munkaerő iránti kereslet növelése a hátrányos helyzetű térségekben. A ROP-okon belül kiemelt cél a városok és a vidék közötti különbségek és határok oldása, például a munkaerő mobilitásának ösztönzésével, illetve a közlekedési feltételek javításával.
Mivel a ROP alapvetően területi, régiós szintű program, szinte minden területen kapcsolódik egyik vagy másik ágazati (gazdaságfejlesztés, társadalmi megújulás, egészségügy, oktatás stb.) programhoz. A megvalósítás során az operatív programokban ezen összefüggéseket ki kell dolgozni, s a végrehajtás során kiemelten kell nyomon követni. A prioritások tartalmának meghatározásakor pedig a nagy társadalmi kérdések megoldására, a közigazgatás átfogó reformjából fakadó feladatokra kell koncentrálni. E nagy társadalmi kérdések integrált megközelítést igényelnek, ezért ezek megoldása több operatív program összehangolt együttműködésével történhet csak meg. Az ilyen jellegű integrált tervezés az úgynevezett zászlóshajóprojektek formájában történik.
Ki kell használni az uniós forrásokat
Az a legfontosabb, hogy minél hatékonyabban kihasználjuk az Európai Unió Magyarország rendelkezésére bocsátott forrásait - szögezte le Vadász György, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) ügyvezető társelnöke -, s ebben egyetértenek a hazai kis- és közepes vállalkozók. Kedvezőnek ítélik, hogy a Regionális Operatív Programra mintegy 1700, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programra (GOP) immár 690 milliárd forint jut az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) uniós elfogadásával. Ez utóbbi 16 milliárd forintos többletet jelent, s a kkv-szektor fontosságának elismerésére utal. Annak is örülni kell, hogy a humán erőforrás fejlesztésére is (TÁMOP) több jut 32 milliárd forinttal.
A mostani, "első körös" ROP pályázati kiírásokban azonban a kis- és közepes vállalkozók nem érzik, hogy a gazdasági felzárkóztatás kerülne az első helyre, bár a kerékpárutak létesítése, az akadálymentesítés is halaszthatatlan. Ugyanakkor a gazdasági felzárkózást közvetlenebbül szolgálja például az ipari parkok fejlesztése, mivel ez javíthatja a vállalkozók helyzetét. Nem lehet véletlen, hogy az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régió ezt tekintette a legsürgősebbnek, s ezt tette az első helyre. Ami a kétfordulós eljárás bevezetését illeti: ezzel számottevően lehet csökkenteni az adminisztrációt, a vállalkozók "energiapazarlását". Mindazonáltal a most pályázatra bocsátott 26,9 milliárd forint kevés, s elsőként a kisebb megoldásokra ad lehetőséget. Ami fontos: törekedni kellene a foglalkoztatási szerkezet, a szakképzés javítására, mert ebben nagy különbségek vannak az ország egyes térségei között. A humán erőforrással kapcsolatos programoknak is a munkahelyek, a foglalkoztatás bővítésére kellene ösztönözniük, s minden erővel segíteni kellene a munkaerőigényes szolgáltatások (idegenforgalom, gyógyturizmus, személyi szolgáltatások), továbbá az erre szolgáló infrastruktúra bővítését.
Gazdaságfejlesztésre a 690 milliárd forint kevésnek látszik, ezt egyéb (humán erőforrás, K+F) csatornákon kellene segíteni, ott, ahol ez az adott térségben gondot okoz. A ROP-okon belül különös hangsúlyt érdemes helyezni az ipari parkok fejlesztésére és újak létrehozásának ösztönzésére. A társelnök elmondta: az OKISZ képviseletében, a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács meghívottjaként hozzászólhat a napirendi témákhoz, lobbizhat megvalósításuk érdekében, de változtatási lehetősége alig van a jól előkészített napirendi pontokon. Ugyanakkor meggyőződése, hogy mindenkinek érdeke a kisvállalkozói szektor véleményének figyelembevétele, mert e tekintetben nagy a lemaradás.
A lényeges kérdésekről Budapesten döntenek
A térségi felzárkózással kapcsolatban az a legnagyobb gond, hogy a régióknak Magyarországon nincs társadalmi elfogadottságuk; az ehhez szükséges, kétharmados többséget igénylő törvény módosítása a parlamentben elakadt. A szakszervezetek ennek ellenére egyre több helyen hozzák létre regionális szervezeteiket – mondta el Gaskó István, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke. A Liga is úgy döntött, hogy mind a hét régióban kiépíti területi (regionális) irodáját és képviseletét.
Ez azonban nem változtat azon, hogy választott regionális testületek híján nincsenek valódi régiós szintű döntések, az alapvető kérdésekről továbbra is Budapesten határoznak. A Regionális Fejlesztési Tanácsok még nem működnek decentralizáltan, az érdekeltek teljes körét bevonva. Más kérdés, hogy az operatív programok forrásmegosztásába sem tudtak érdemben beleszólni a szociális partnerek. A munkavállalói oldal véleménye szerint szerencsésebb lett volna, ha több forrás jut az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeire, s kevesebb például az infokommunikációra. Kevésnek találják az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjából a Regionális Operatív Programokra jutó forrásokat is, amelyek elosztásába – bár véleményüket kérték – a szociális partnerek érdemben nem szólhattak bele.
Az irányításra, a pályázati pénzek késedelmes kifizetésével kapcsolatos problémákra sincs nagy befolyásuk, jóllehet részt vesznek a monitoringbizottságokban. A munkavállalói oldal egységes véleménye szerint ebben mindaddig nem is várható lényeges változás, amíg létre nem jönnek a választott regionális önkormányzati testületek. Mindemellett – és addig is – küzdenek az erősebb szakszervezeti jelenlétért, beleszólásért. A létrehozandó regionális irodák sokat segíthetnek ebben, jelen lesznek a közigazgatási regionális szervezetekben, részt vesznek a végrehajtó munka ellenőrzésében, a monitoringvizsgálatokban. Ehhez megvannak a megfelelő szakembereik, akik ma még csak tanácskozási joggal vehetnek részt a Regionális Fejlesztési, illetve Munkaügyi Tanácsok munkájában. Mindent egybevetve a munkavállalói oldal egységes véleménye az, hogy minél előbb meg kellene szavazni a parlamentben azt a kétharmados törvényt, amely valódi, választott testülettel rendelkező közigazgatási egységgé tenné a mai statisztikai-tervezési régiókat.
