Külhoni munkavállalók Magyarországon

Minden jel arra utal, hogy fölöslegesek voltak az aggodalmak, mert egyáltalán nem kell félni az immár uniós állampolgár román és bolgár vendégmunkások rohamától. Ezt mutatja mind a hivatalos felmérés, mind a napi tapasztalat. A Tárki és a Kopint-Datorg tanulmánya szerint a hazai munkapiac legfeljebb az erdélyi magyaroknak vonzó, akik azonban – jórészt – az itthoniak számára nem túlzottan csábító állásokat töltik be.

Szűkülő álláslehetőségek

Nem hozott tömeges bevándorlást sem a mi uniós csatlakozásunk, sem az idén januártól érkezett két újonc, Románia és Bulgária belépése. Annak ellenére sem, hogy folyamatosan nő az igény a külföldiek alkalmazására, ami nemcsak az egyes szakmákat jellemző hazai munkaerőhiánynak tudható be, hanem a mind magasabb bérszínvonalnak is.

Tavaly 64 ezer külföldit jelentettek be a munkaügyi központokban, ami háromszorosa a tíz évvel ezelőttinek. A várakozásokkal és a félelmekkel ellentétben azonban uniós csatlakozásunkat követően sem ugrott meg a Magyarországon dolgozó külföldiek száma. Míg 2003 utolsó napján 57 ezer külhoni foglalkoztatott rendelkezett érvényes munkavállalói engedéllyel, 2004 végén 64 ezer fő, 2006-ban pedig a regisztrált uniós dolgozókkal együtt 62 ezer. A létszám változása tehát az utóbbi három év mindegyikében néhány százalékos volt, s tavaly nem is növekedett, hanem csökkent.

A statisztikából kiderül: 2005-ben az érvényes munkavállalási engedélyek száma 46 ezer volt, az újonnan csatlakozott országok dolgozói közül 16 ezer embert regisztráltak a hazai munkáltatók, vagyis a munkaerőpiacukat teljes egészében megnyitók közül hivatalosan ennyien dolgoznak hazánkban. A legtöbb külföldi Budapesten és Pest megyében vállal munkát. Átlagon felüli a vendégmunkások száma Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron és Csongrád megyében.

A statisztikai adatokhoz hasonló a gyakorlati tapasztalat is. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) megyei szervezeteinél sem észleltek különösebb rohamot a januári változások után. Békés megyében például, ahol Románia közelsége miatt különösen érezhetnék a hatást, azt mondják: inkább még ők keresnének magyar munkavállalókat. Hódsági Tamás, a kamara elnöke szerint bár még nem készítettek felmérést, de az a benyomása, hogy nemigen bolygatta meg a munkaerőpiacot a csatlakozás. Igaz, naponta látják román buszok sokaságát a városban – átutazóban; a munkavállalók inkább távolabb próbálnak szerencsét.

Van néhány cég, ahol folyamatosan keresnek a hiányszakmákba külföldieket. A kereslet és a kínálat azonban nem mindig találkozik. A Romániából érkezők inkább olasz vagy spanyol nyelvterületen próbálkoznak, hiszen anyanyelvük közelebb áll ehhez a nyelvcsaládhoz. Mi leginkább a határon túli magyaroknak vagyunk célpont, ők azonban már a rendszerváltás óta folyamatosan jönnek – mondja az elnök, aki szerint az elmúlt időszakban inkább visszafogottabb a mozgás, hiszen a megszorítások miatt mind több közép-, illetve még inkább kisvállalkozó adja vissza engedélyét, így szűkülnek az álláslehetőségek, legalábbis Békésben.

Szlovák ingázók

Bár a külföldről érkező munkavállalóknak az összes foglalkoztatotton belüli aránya elenyésző – ráadásul bizonyos szektorokban hasznos és szükséges az alkalmazásuk -, némely esetekben mégis problémát okoznak a helyieknek.

Szlovákiából egyértelműen megnőtt az ingázók száma az EU-csatlakozás után. Legalább 15-20 ezer szlovákiai munkavállaló dolgozik hazánkban. A probléma nem is a létszámmal van. "Inkább az a gond, hogy e dolgozókat bizonyos esetekben nem a magyar munkaerő pótlására, hanem a hazai munkaerő helyett alkalmazzák. Persze foglalkoztatásuk oka, hogy a pozíció betöltésére nem találtak az elvárásoknak megfelelő magyar munkavállalót, mégis előfordul, hogy azért döntenek mellettük, mert a szlovákokat a hazaiak által kért bérnél kevesebbért is alkalmazhatják - mutat rá a problémára Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára.

Mivel Dél-Szlovákiában az átlagbérek a magyarnál 30 százalékkal alacsonyabbak, a cégek még úgy is jobban járnak a szlovákokkal, ha utóbbiak a Szlovákiában jellemző fizetésnél 10-20 százalékkal magasabbat kérnek. Dunai Péter szerint ugyanakkor a külföldiek alkalmazására bizonyos szektorokban égető szükség van. Ilyen például az egészségügy (ápolónők), az építő- és feldolgozóipar (lakatos, esztergályos, ács, illetve varrónő), ahol jelenleg krónikus a munkaerőhiány.

A munkavállalási engedélyek, illetve a regisztrálások száma azonban nem tükrözi a valós helyzetet, mert a szomszédos országokból érkezők általában turistaként jönnek hazánkba. Gyakran nem is laknak Magyarországon; havonta, hetente hazautaznak. Leginkább az építőiparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben keresik a kenyérrevalót. Ezen ágazatokban a tíz százalékot is elérheti a feketén foglalkoztatott külföldiek aránya.

Feledékeny munkáltatók

A legtöbben a szlovák állampolgárok azok, akik érvényes regisztrációval rendelkeznek. Míg azonban a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szerint 15 106 szlovák vállal munkát hazánkban, addig a révkomáromi Selye Egyetem és a P & Bert Tanácsadó Kft. közelmúltban publikált felmérése szerint létszámuk meghaladja a 30 ezret.

A két felmérés közti különbség a munkáltatók "feledékenységével" magyarázható. Bár a szabályok értelmében engedély nélkül dolgozhatnak itthon a szlovákok – csakúgy, mint például az angolok és az írek -, ám az alkalmazásukat legkésőbb az első munkanapon be kellene jelentenie (regisztrálnia) a foglalkoztatónak az illetékes munkaügyi központhoz. Mivel azonban a bejelentés elmulasztása semmilyen szankciót nem von maga után, a cégek legtöbbször elfelejtkeznek e kötelezettségükről.

Az Erdélyből érkező munkavállalók főleg olyan állásokhoz jutnak Magyarországon, amelyek az itt élőknek már kevésbé vonzóak – legalábbis ezt mutatja a Tárkinál nemrég elkészült tanulmánykötet. Meglehet, ez is oka annak, hogy az új uniós országokban élő, külföldi munkavállalást fontolgatók nem jelölik meg célországként Magyarországot. Hasonlóan a csehekhez vagy a magyarokhoz, elsősorban Németországban szeretnének dolgozni, másodsorban pedig a mediterrán térséget céloznák meg, Olaszországot vagy Spanyolországot.

Azon, hogy hazánk nem elsődleges célország, nincs mit csodálkozni, hiszen az elérhető keresetek jóval magasabbak a régi EU-s országokban. A magyar és a román bérszínvonal között ugyanakkor még mindig 40 százaléknyi a különbség. Ez azonban a nyelvünket nem beszélők számára kevés az idegenben élés – a magány, a kiszolgáltatottság – nehézségeinek és többletköltségének ellensúlyozására.

Romániai migráció

Az erdélyi magyarok szívesen jönnének hozzánk dolgozni, ám ők sincsenek annyian, hogy veszélyeztetnék a hazai munkavállalók pozícióit. A munkavállalási korban lévők – a 15-64 év közöttiek – közül száz emberből a felmérés szerint mindösszesen nyolc válaszolta azt: lehet, hogy Magyarországon keresne munkát. Komolyan vehető szándéka legföljebb négy százalékuknak van, ennyien válaszolták, hogy akár azonnal vagy évente jönnének hosszabb-rövidebb időre.

Az adatok további elemzése azt mutatja, hogy a "komoly szándékúak" fele már dolgozott Magyarországon, s a közeljövőben ismét jönne. Hárs Ágnes, aki a bővítés hatását vizsgálta a magyar munkaerőpiacon, ebből vonta le azt a következtetést, hogy a hazai foglalkoztatottak számát két százalékkal növelheti a romániai migráció. Ez alig 80 ezer ember.

Az erdélyi magyarok nem "tipikus" migránsok: a külföldi boldogulásukat keresők ugyanis általában a fiatalabb, magasan képzett férfiak. Az Erdélyből áttelepülni szándékozók között azonban viszonylag sokan vannak a 30-50 év közöttiek, és majdnem fele arányban a nők. Ugyanakkor a hazánkban dolgozni szándékozók alig hét százalékának van felsőfokú végzettsége. Az erdélyi magyarok többsége nem is dédelget nagyravágyó álmokat, harmaduk valamilyen egyszerű szolgáltatást látna el, közel 17 százalékuk az építőiparban reméli elhelyezkedését, és viszonylag sokan jelölték meg a fém-, valamint a könnyűipart.

Mindezen ágazatokban a munkaügyi tárca rendes évi felmérése szerint a szükségesnél kevesebben dolgoznak. A migránsok jó része tehát éppen a hiányszakmában helyezkedne el - állapítják meg a felmérést összegzők -, így a hazai munkavállalóknak a legrosszabb esetben is csak átmenetileg és bizonyos régiókban támaszthatnak "konkurenciát". A migráció gondolatával foglalkozók döntő többsége Budapesten szeretne dolgozni, és ötödük a Dunántúlon.

Csalódás a bérek miatt

A bizonytalankodók közül feltehetően sokan meggondolják magukat, amikor találkoznak a realitásokkal. Jóval magasabb bérekben reménykednek ugyanis – főleg a képzetlenek -, mint amennyit várhatóan megkereshetnek. A magyar nemzetiségűek jóval inkább tisztában vannak az itteni lehetőségekkel, mint a románok. Azok közül ugyanis, akik bármilyen munkát elvállalnának, a román nemzetiségűek által várt kereset mintegy 135 ezer forint, a magyaroké ennél 16 ezer forinttal kevesebb.

Fordul az igény viszont a nem fizikai foglalkozásúak körében – míg általában az erdélyiek beérnék 115 ezer forinttal, addig az erdélyi magyarok várakozása közelíti a 200 ezer forintot. Feltehetően a szellemi foglalkozású magyarok többsége diplomás, s ez határozza meg bérigényeiket is.

A kötet több tanulmányának két szerzője, Hárs Ágnes és Sik Endre mérlegeli a munkaerőpiac teljes és részleges megnyitása melletti, illetve szembeni érveket is. Ennek alapján a munkaerő kínálati oldala aligha nőne a hazai munkavállalók lehetőségeit fenyegető mértékben a nyitás következtében, hiszen hazánk valójában csak az erdélyi magyarok számára migrációs célpont, s azok, akik jönni akartak, jelentős részben az elmúlt években már megérkeztek. Amit érdemes figyelemmel kísérni, az a román és a bolgár munkavállalók által megcélzott országok – Olasz-, Spanyol- és Németország, Anglia és Írország - törvényhozóinak derogációs, illetve korlátozó tervei. Lehetséges ugyanis, hogy a szigorítás vonzóbbá tenné Magyarországot.

A keresleti oldalról sem állítható, hogy ne lehetne több külföldit foglalkoztatni – szögezik le a szerzők, hozzátéve, ha munkaerő-túlkínálat mutatkozna, akkor az csökkenti a béreket. Igaz – ismerik el -, ez az állítás csak akkor megalapozott, ha a munkaerőpiac folyamatai spontán érvényesülnek. Ha a feketepiac is belép, vagy a szolgáltatásnak álcázott munkavégzés, illetve a kapcsolatok már korábban kialakult hálója fenntartja e folyamatokat, akkor jelenthetnek versenyt – főleg a depressziós régiókban és a képzetlenek körében – a külföldi munkavállalók.

Tartós munkaerőhiány

Nemzetgazdasági szinten, a gazdasági szervezetek négyötödének hosszabb távon nem okoz nehézséget a munkaerőigény kielégítése. A cégek 17 százaléka azonban jelezte, hogy tartós hiánnyal küzd. Ágazati szinten a munkaerő-ellátottságot jelentős mértékű szóródás jellemzi. A kiemelt nemzetgazdasági ágak közül az egészségügyi intézmények 40 százaléka jelezte, hogy tartósan munkaerőgondokkal szembesül. Az építőipari cégek negyedénél, a feldolgozóipari vállalkozások 20 százalékánál van tartósan betöltetlen állás.

A munkaerőhiány a nagyobb vállalatokat jobban sújtja, mint a kisebbeket. Ez arra vezethető vissza, hogy előbbiek egyszerre nagyobb munkaerőigénnyel lépnek fel, mint a kkv-szektor. A 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató gazdasági szervezetek 30 százalékánál jellemző, hogy aktuális munkaerő-keresletét nem vagy nehezen tudja kielégíteni a rendelkezésre álló munkaerő-állományból.

Lényeges kérdés, hogy mennyivel nőne a foglalkoztatás, ha adott lenne a keresletnek megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő. A megkérdezett gazdasági szervezetek - nemzetgazdasági szinten – statisztikai állományi létszámuk 1 százalékában határozták meg a hiányzó munkaerő mértékét. Ez összességében 30 ezer körüli tartósan betöltetlen állásnak felel meg. Ágazatok szerint a legnagyobb hiányt az építőipar jelezte, ahol ennek megszűntével 4 százalékkal bővülhetne a foglalkoztatás. A feldolgozóipar két alágazatát, a textilipart és az élelmiszeripart az átlagosnál szintén nagyobb munkaerőhiány jellemzi (2,7, illetve 2,3 százalék). Az egészségügyben a tartósan betöltetlen állások száma a foglalkoztatottak 1,4 százalékát teszi ki.

Pár száz zöldkártyás

Szezonmunka-engedélyt főleg román állampolgároknak adtak ki. Az itteni munkalehetőséget nyilvánvalóan elsősorban a magyar nemzetiségűek veszik igénybe. E rangsorban a második Ukrajna, az innen érkező, többnyire szintén magyar nemzetiségű munkavállalók 8900 általános, valamint 280 mezőgazdasági szezonmunka-engedélyt válthattak ki. A Szerbia-Montenegróból érkező, ugyancsak jórészt magyar nemzetiségű állampolgároknak 1900 munkavállalási engedélyt adtak ki.

Nem sokkal kevesebb, 1470 a kínai munkavállalók által kiváltott engedély. Mongóliából 790, Japánból 730, Németországból 710 érkező jutott engedélyhez. Háromszáznál többet kaptak osztrák, francia, amerikai, vietnami munkavállalók. A többi országból 300-nál kevesebben igényeltek ilyet.

Azon régi európai uniós tagországgal szemben, amelyek nem engedélyezik a szabad munkavállalást az új belépőknek, Magyarország is alkalmazza a zöldkártya intézményét. Ennek lényege, hogy azok az állampolgárok, akik legalább egy évig dolgoztak engedéllyel olyan tagországban, amely fenntartotta a munkavállalási engedélyt, zöldkártyával szabadon vállalhatnak munkát. A munkavállalási engedélyt fenntartó országokból – amelyek állampolgáraitól Magyarország viszonossági alapon ugyancsak megköveteli ezt – 280-an jutottak zöldkártyához a tavaly.

A 2004-ben belépő új tagállamok egymás között nem alkalmaznak korlátozást, de a munkavállalást elvileg regisztráltatni kell. Ennek alapján 16 120-an vállaltak munkát Magyarországon ezen országokból tavaly. Döntő részük, 15 300 munkavállaló Szlovákiából regisztrált.

Érdekes összefüggés, hogy az 52 505 általános engedélyből 40 412-t a közép-magyarországi régióban adtak ki, 3818-at Dél-Alföldön, 2959-et pedig Közép-Dunántúlon. A magát csak regisztráltató 16 120 munkavállaló közül – szinte valamennyi szlovák állampolgár – 10 460-an a Közép-Dunántúlon vállaltak munkát.

A tartós munkaerőhiány közel fele a szakképzett fizikai dolgozókat érinti. A kereslet további 30 százalékát a szakképzetlen fizikaiak iránti igény teszi ki. A kielégítetlen kereslet ötöde irányul a szellemi foglalkozásokra, ezeken belül is – nemzetgazdasági összesítésben – döntően a felsőfokú végzettségű munkavállalókból jelentkezik tartós hiány.

Négy olyan ágazat azonosítható, ahol vagy relatíve sok cég jelzett tartós munkaerőhiányt, vagy az optimális gazdasági tevékenységhez szükséges munkaerő aránya viszonylag magas a meglévő, statisztikai állományi létszámhoz viszonyítva. Ezek az élelmiszer-, a textil- és az építőipar, valamint az egészségügy.

Főszerepben a közvetítők

A legtöbben, harmincötezren Romániából jönnek hozzánk dolgozni. A románok foglalkoztatása továbbra is engedélyhez kötött, ők a szabályozás szerint 219 szakmában juthatnak valamivel egyszerűbben álláshoz. Az engedélyek kiadása a megjelölt foglalkozások esetén automatikus. Ezzel együtt a románoknak végig kell járniuk az adminisztrációs procedúrát, amely jó esetben egy hónapot vesz igénybe. A szlovák polgároknak nincs szükségük engedélyre ahhoz, hogy nálunk munkát vállaljanak, csak regisztráltatni kell őket a munkaügyi központban. Málta és Ciprus kivételével ez a rendelkezés vonatkozik mindazon államokra, amelyek 2004-ben velünk együtt csatlakoztak az Európai Unióhoz.

A tapasztalatok szerint a hazai munkaszervezés és toborzás gyakran közvetítőkön keresztül bonyolódik le. Utóbbiak a munkások szállításáról, esetenként a szállásukról is gondoskodnak. A közvetítők nagy része áttelepült romániai, ukrajnai vagy szlovákiai magyar, s általában kiterjedt rokoni kapcsolatok fűzik őket a határ másik oldalához.

A szlovákok kétharmada munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül vállal munkát. Nekik nincs szükségük külön engedélyre, mindössze a munkaadóiknak kell regisztráltatniuk őket a munkaügyi hivatalokban. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint tizenötezer szlovák állampolgárt jegyeztek be tavaly, ám az általunk megkérdezett szakemberek szerint ennél jóval többen, mintegy harmincezren dolgozhatnak hazánkban. Azaz tizenötezer munkavállalót nem regisztráltak, azonban ők nem feltétlenül tekinthetők feketemunkásnak. A bejegyzés egyfelől nem feltétele a foglalkoztatásnak, ráadásul elmulasztása nem jár szankcióval. Megesik az is, hogy a kölcsönző társaságok Szlovákiában jelentik be a munkavállalót, aki végül nálunk helyezkedik el. Ennek oka az alacsonyabb szlovákiai minimálbér, ami után kevesebb a teher.

Kereseti különbségek

A Burgenlandban dolgozó magyarok átlagosan húsz százalékkal kevesebbet kapnak, mint a helybeli osztrák munkavállalók, ám még így is legalább 66 százalékkal többet keresnek, mint amennyit Magyarországon kapnának. Miközben egy magyar szakmunkás átlagosan 1080 eurót vihet haza havonta munkájáért Burgenlandban, ugyanezért egy osztrákot 1340 euró illeti meg. A mezőgazdaságban még nagyobb a különbség: 850, illetve 1200 euró a kereset. A nyolcezer magyar munkavállaló döntő többsége be van jelentve. Mindössze kilenc százalékra tehető azok aránya, akik nem teljesen legálisan dolgoznak. Ez elsősorban a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban fordul elő.

A hazánkban legálisan, illetve illegálisan tevékenykedő külföldieket általában rosszabbul fizetik, mint a hazaiakat. A különbség akár tíz-harminc százalék is lehet. Ugyanakkor a bérekben jelentős eltérések vannak az ágazattól, a munka jellegétől és a helyétől függően is. Szakértők szerint azonban, ahol a külföldiek magyarokkal együtt dolgoznak – vagy ha különösen jó a munkaerő-piaci helyzetük -, a fizetések hasonlóak. Például kisebb a bérkülönbség – vagy nincs is – az építőipar hiányszakmáiban. Ezzel együtt a legtöbb külföldi sokkal többet keres nálunk, mint otthon.

A munkaadókat szintén az anyagiak – a költségek mérséklése, az adó- és járulékkerülés, az alacsonyabb bérek – motiválják arra, hogy vállalják a feketefoglalkoztatás kockázatait. Mindezek mellett nagy szerep jut az adminisztrációs terhek kikerülésének, illetve a hiányzó magyar munkaerő pótlásának. Az építőipar az ukrán és a román munkások nélkül meghalna – állítják szakemberek.

Az illegális foglalkoztatás visszaszorításához az említett okok mindegyikét orvosolni kellene. Elkerülhetetlen a szakképzés javítása, az adminisztráció egyszerűsítése és nem utolsósorban az adóterhek csökkentése. Mindezeken túl eredményt csak szemléletváltozással lehet elérni. A Tárki és az Ecostat közvélemény-kutatásaiból kiderül, hogy a lakosság egyötöde legfeljebb bocsánatos bűnnek tartja, ha valaki eltitkolja az adóköteles jövedelmét. A feketemunka miatt ezermilliárd forint bevételtől esik el a költségvetés.

Vendégmunkások a nagyvilágból

A világ több mint 110 országából érkeznek munkavállalók Magyarországra – a 90-es évek második felétől kezdve folyamatosan növekvő létszámban. Közülük azok szerepelnek a Foglalkoztatási Hivatal adatbázisában, akiknek az érvényes rendelkezések szerint munkavállalási engedélyt kell kiváltaniuk, illetve – 2004. május 1-jét követően – regisztrálási eljárás vagy zöldkártya-igazolás kérelme miatt kapcsolatba kerülnek a munkaügyi központokkal.

A külföldiek magyarországi munkavállalását szabályozó 8/1999. sz., az elmúlt években többször módosított SzCsM rendelet bizonyos feltételek esetén, a külföldi munkavállalók meghatározott csoportjait érintően az évek során egyre szélesebb körben tette lehetővé a munkavállalást az engedély kiváltásának kötelezettsége nélkül.

A rendelet által szavatolt mentességek széles köre egyben azt is jelenti, hogy a hazánkban legálisan ténykedő külföldiek egyes csoportjai kezdettől fogva a statisztika látókörén kívül maradtak. Hazánk uniós csatlakozása után tovább bővült e kör: Nagy-Britannia, Írország és Svédország kezdettől fogva, Spanyolország, Portugália, Görögország és Finnország tavaly májustól, Olaszország pedig múlt év novemberétől kötöttségek nélkül beengedi munkaerőpiacára a magyar munkavállalókat, ekképpen – viszonossági alapon – az ezen országokból érkezők számára Magyarország sem ír elő engedélyezési kötelezettséget. Következésképpen ezen országok fokozatosan kiesnek a statisztikáinkból.