A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munkáltató állapítja meg. Ha a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, a munkaidő szervezése egyértelműen a munkáltató feladata, de maga állapítja meg - többek között a munkarendet – akkor is, ha a kollektív szerződés e kérdésben nem rendelkezik. A munkarend a legáltalánosabb fogalom, amely valamennyi, a munkaidő felhasználásával, beosztásával kapcsolatos szabályozást magában foglalja, így például az adott munkáltatónál a napi munkaidő kezdetének, befejezésének meghatározását, a munkaidő beosztását, a munkaidőkeretben történő foglalkoztatást, a pihenőidő kiadását.
A megszakítás nélküli munkarend feltételei
A munkaidő szervezésének, így a munkarend megállapításának is törvényi feltételei és korlátai vannak. Így megszakítás nélküli munkarend kizárólag akkor állapítható meg, ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel, és
– a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan (pl. tömegközlekedés, távhőszolgáltatás), vagy
– a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható (pl. vaskohó).
A feltételek konjunktívak, azoknak együttesen kell érvényesülniük a megszakítás nélküli munkarend megállapításának előfeltételeként. Így például, ha a munkáltató naponta néhány órára áll le, de nem alapvető közszükségletet lát el (pl. autóalkatrészeket gyártanak), nincs mód a több műszakos mellett a megszakítás nélküli munkarend alkalmazására. Szükséges tehát, hogy a munkáltató folytonosan működjön (naponta csak a meghatározott rövid időre, illetve évente csak a szokásos karbantartási időre szüneteljen a munkavégzés), és az általa ellátott tevékenység társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás legyen (pl. egészségügyi, gáz-, telefon-, áram-, műsorszolgáltatás stb.), vagy a működtetés más munkarend alkalmazásával ne legyen megoldható (pl. atomerőmű).
Megszakítás nélküli munkarend alkalmazásakor az év valamennyi napja munkanap lehet, ami a munkáltató működéséből, vagy az adott munkakör jellegéből következhet. A munkáltató működéséből következően akkor lehet a megszakítás nélküli munkarendet elrendelni, ha maga a technológiai folyamat más gazdaságos munkavégzést nem tesz lehetővé, vagy a munkáltató társadalmi szükségletet elégít ki. Mindkét esetben elfogadható, ha a munkáltató működése naponként legfeljebb hat órát szünetel, illetőleg amennyiben évenként a technológia indokolta tartamban történik a leállás [Mt. 118. § (2) bekezdés].
Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg akkor is, ha a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja (pl. állatidomár).
A kollektív szerződés szerepe
A megszakítás nélküli munkarend esetén – az általános szabályoktól eltérően – kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg [Mt. 118/A § (3) bekezdés]. Az egészségügyben, számos esetben megszakítás nélküli munkarendben dolgozó számára kollektív szerződés hiányában is a munkáltató hathavi munkaidőkeretet állapíthat meg [Mt. 118. § (1) bekezdés, 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés].
Pihenőidő
A pihenőidőre vonatkozó általános szabály szerint a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani. Ettől eltérően kollektív szerződés – az Mt. általános felhatalmazása alapján – legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében (Mt. 123. §). A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható [Mt. 124. § (6) bekezdés]. Ekkor a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, azaz nem lehet a munkaidőkeret lejártát követően kiadni az összevonás folytán ki nem adott pihenőnapokat. Megjegyezzük, hogy az órákban számítva kiadott heti pihenőidő összevontan nem adható ki. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező. Ez utóbbi szabály alól a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.
Vasárnap és munkaszüneti nap
A vasárnapi és a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés – többek között – csak a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében rendelhető el [Mt. 124/ A § (1) bekezdés és 125. § (1) bekezdés]. Ekkor havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap (pihenőidő) kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a – többek között szintén – a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet [Mt. 124/A § (3) bekezdés].
Díjazás
Az Mt. a munka díjazására vonatkozó szabályai között is speciális szabályt tartalmaz a megszakítás nélküli munkarend esetére. A munkavállaló fokozott igénybevétele miatt több műszakos munkarend esetén a munkavállaló délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlékra jogosult. Több műszakos munkarendben a tizennégy és a huszonkét óra között teljesített munkavégzés során délutáni műszakpótlék jár, melynek mértéke tizenöt százalék. Az éjszakai műszakpótlék a személyi alapbér harminc százaléka. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további öt, az éjszakai műszak után további tíz százalék műszakpótlék illeti meg (Mt. 146. §). E szabályok szerint meghatározott pótlékok mértékétől és a pótlékra vonatkozó jogosultság tekintetében a munkáltató eltérhet a munkavállaló javára.
Ellenőrzés
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény alapján a munkaügyi felügyelő ellenőrzési jogköre kiterjed a munkáltató tájékoztatási kötelezettségének teljesítésére is. Az európai uniós jogharmonizáció keretében kerültek – 2001. július 1-jei hatállyal – az Mt.-be a munkáltató tájékoztatási kötelezettségére irányadó szabályok. A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg áll fenn az említett kötelezettség. A tájékoztatást harminc napon belül írásban is közölni kell, a közlés megtörténtét a felügyelő kontrollálhatja. A tájékoztatás az alkalmazott munkarendre, így a megszakítás nélküli munkarendre is.
