A munka világát érintő törvények módosítására régóta várnak a szociális partnerek. A legtöbb előterjesztés az előző kormányciklusban született, de elfogadásukra már nem jutott idő. A múlt év végi "hajrában" végre napirendre kerültek, s 2007. január 1-jén hatályba léptek.
Szervezeti váltás
A közigazgatás regionális átszervezésére tett kormányzati erőfeszítések – kétharmados törvényről lévén szó – elbuktak a parlamentben, így egyedi törvénymódosításokkal kívánja a kormány átalakítani az eddigi megyei szervezeteket. Ez érvényes a foglalkoztatási-munkaügyi szerveződésekre is, amelyek ugyancsak regionális szintre kerültek.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (röviden: foglalkoztatási törvény) 2006. december 11-én elfogadott módosítása kimondja: "az állami foglalkoztatási szervek illetékességi területén a foglalkoztatási és a munkaerő-piaci képzési, valamint a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációját elősegítő támogatásokkal kapcsolatos érdekegyeztetés ellátására a munkaadók, a munkavállalók, valamint az önkormányzatok képviseletét ellátó tagokból álló testületként helyi munkaügyi tanács alakul". (Ennek előzményeként a kormány 2006. december 6-án döntött arról, hogy a szociális és munkaügyi miniszter 2007. január 1-jéig előkészíti az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaügyi központjainak regionális szintű megszervezését.)
Döntés a támogatásokról
A "helyi" megjelölés tehát ez esetben régiót jelent, a tanácsban – afféle kis érdekegyeztető fórumban – helyet kapnak a régiót alkotó megyei közgyűlések, megyei városok képviselői, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) képviselettel rendelkező munkaadói, illetve munkavállalói szervezetek delegáltjai is.
A testület tagjait az állami foglalkoztatási szerv vezetője nevezi ki a munkaügyi tanács megbízatásának lejártáig (négy évig) tartó időszakra, illetve ő hív(hat)ja vissza őket. Az önkormányzati oldal tagjait a megyei (fővárosi) közgyűlés(ek), valamint a megyei jogú város(ok) képviselő-testülete választja, illetve hívja vissza. (Öt régióban a megyeszékhelyen kívül is van megyei jogú város.) Az önkormányzati "csapat" tehát régiónként 6-7 képviselőből állhat, míg a szociális partnerek esetében – jelenleg – 6 főt delegálhat a munkavállalói, 9-et pedig a munkaadói oldal.
Az Országos Érdekegyeztetési Tanács soros elnöke legutóbb a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) volt, ezért elsőként Horváth Gábor főtitkárt kérdeztük a felkészülésről és a teendőkről. A döntés megszületett, már csak a "hogyan" a kérdés – mondta. És persze az idő, mert az igencsak kevés: január végéig címenként (munkahelymegőrzés, mobilitás stb.) dönteni kellene a regionális munkaerő-piaci támogatásokról; a forrásokat tervezni kellene. Kérdés, hogy az új szervezet képes lesz-e ilyen rövid idő alatt a megfelelő háttéranyagokat elkészíteni, hiszen itt uniós és hazai tízmilliárdok sorsáról kell dönteni – adott hangot kételyeinek Horváth Gábor.
A szociális partnereknek a források elosztásába nincs túl nagy beleszólásuk, csak véleményezési joguk lesz. Ami a delegálást illeti: erre minden, az OÉT-ben részt vevő munkaadói és munkavállalói érdekképviseletnek joga van, de nem mindegyiknek alakult még ki a regionális szervezete.
A delegáltakat a szervezetek autentikus fóruma küldi a testületbe, de ehhez át kell alakítani a grémiumokat, összehívni a döntéshozókat s megfelelő mandátumot adni a küldötteknek. A MOSZ már kiadott egy alapszabálymintát, amely a megyei szervezetek önállóságát nem csorbítja. Célja, hogy létrehozzanak egy regionális fórumot, amely delegátust küldhet a munkaügyi tanácsba, joga van őt beszámoltatni, egyben kapcsolatot teremt a regionális fejlesztési tanáccsal.
A szaktárca számít a tanácsok véleményére
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SzMM) szakállamtitkára, Herczog László elmondta: a decentralizált alappal kapcsolatban a szociális partnereknek véleményezési joguk van, a közpénz elköltéséért ugyanis – az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint – csak a foglalkoztatáspolitikát felügyelő kormányzat vállalhat felelősséget.
A munkaügyi tanácsok véleményét azonban a szakminisztérium igyekszik figyelembe venni. A regionális munkaügyi tanácsok kialakításával az a cél, hogy megszüntessenek sok – eddigi – párhuzamosságot, s bíznak benne, hogy sikeres együttműködés alakulhat ki a regionális, sőt, a kistérségi fejlesztési tanácsokkal is.
Közös érdekek
A Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (KÉSZ) mind a négy tagszervezetének vezetője jelezte: nélkülük nem működhetnek a regionális munkaügyi tanácsok. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) főtitkára, Zs. Szőke Zoltán szerint eddig minden megyében jelen volt egy-egy képviselőjük – most régiónként lesz egy-egy.
Minthogy eddig megyei rendszerben működtek, ez gondot is okozhat, annál is inkább, mivel az ÁFEOSZ régiós működése (országosan öt) eddig más felépítésű volt. A KÉSZ mindazonáltal igyekszik közös elképzelést kialakítani az uniós és a hazai munkahelyteremtő és -megőrző források régiós szintű elosztásában, és igyekeznek együttműködni a regionális fejlesztési tanácsokkal is a források célszerű elosztása érdekében. A főtitkár úgy véli: az országos szintű egyeztetés továbbra sem nélkülözhető, hiszen léteznek közös munkaadói érdekek, s ezek nem függnek a vállalkozás nagyságától.
A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetségének (KISOSZ) ügyvezető elnöke, Antalffy Gábor a regionális átképző központok és a regionális fejlesztési tanácsok átalakulásának fontosságára, az ezekkel való kapcsolatok kiépítésére helyezné a fő hangsúlyt.
Elnökségi ajánlás
Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke, Szűcs György emlékeztetett rá, hogy az IPOSZ 2002-től kezdve kiépítette a maga regionális fejlesztő tanácsait. Tanácskozási joggal részt vesznek az e célra létrehozott testületekben, emellett a KÉSZ mind a négy tagja aktívan bekapcsolódott és bekacsolódik a kistérségi tanácsok munkájába.
A következő hétéves program megvalósításának szintén fontos feltétele, hogy továbbra is ott legyenek - tette hozzá. A munkaügyi tanácsok regionális átszervezésével kapcsolatban elmondta: eddig megyénként egy-egy taggal képviseltették magukat, most regionálisan egy-eggyel, ezért alaposan meg kell fontolni, ki hol a legerősebb, vagyis melyik szervezetük hol képviseltesse magát. Erről regionális szinten döntenek, de országos (elnökségi) ajánlás alapján.
Az IPOSZ eddig is képviseltette magát mind a megyei munkaügyi, mind a kistérségi és a regionális fejlesztési tanácsokban. Az általuk képviselt mikro- és kisvállalkozások számára az a legfontosabb, hogy olyan pályázatokat írjanak ki, amelyek alkalmasak az általuk döntőnek tartott hármas cél megvalósítására: a gazdaságfejlesztésre, a képzés/szakképzés javítására és a foglalkoztatás bővítésére. A munkát a kistérségekben kezdték el, innen indultak a megyék és a régiók felé, s szeretnének minél sikeresebben részt venni a regionális operatív programokban.
Építkezés – alulról
A Magyar Iparszövetség (OKISZ) ügyvezető társelnöke, Vadász György szerint a szövetség kezdettől fogva támogatja a közigazgatási reformot, ezen belül a regionális szerveződést, mivel ez – a helyi érdekekkel olykor szembefordulva – szükségessé teszi az együttműködést.
A KÉSZ álláspontja szerint a szektor helyzetének javítása kiemelt feladat, s az újonnan megalakuló munkaügyi tanácsok működése nem képzelhető el a részvételük nélkül. Fontos az alulról történő építkezés, hogy ne maradjon ki senki. Az, hogy csak véleményezési joguk van, nem jelenti azt, hogy nem lehetnek kezdeményezők, a lényeg az, hogy a vállalkozók álláspontja kapjon megfelelő figyelmet.
Az OKISZ-nak több mint ezer tagszervezete van, így a kkv-szektor meghatározó érdek-képviseleti szervezetének (és munkaadójának) tekinthető. Ezt a jövőben a fejlesztési tanácsok munkájában is szeretnék érvényre juttatni, s ennek érdekében 2006 végére létrehozták mind a hét régióban a regionális iparszövetséget, amely megfelelő partnere lehet a fejlesztési tanácsoknak. Ekképpen – remények szerint - eredményesen lehet pályázni a térségi fejlesztési programokra.
Érdemes bekapcsolódni
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, Dávid Ferenc szintén hangsúlyozta, hogy a VOSZ támogatja a regionalitást, s hozzáértő szakértőivel jelen lesz minden régióban.
Fontosnak tartják, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki az önkormányzatokkal, elsősorban azért, hogy a képzés/szakképzés/továbbképzés összhangba kerüljön az adott térség tervezett beruházásaival. A kompetenciákat illetően az együttdöntési jognak jobban örültek volna, de a kapott lehetőségeket így is érdemes kihasználni konzultációkra, szakmai vitákra. Az uniós források felhasználására is elsősorban képzési-szakképzési oldalról tekintenek: a VOSZ-nak van saját oktatási-szakképzési szekciója, és együttműködnek a kereskedelmi és iparkamarával.
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) szakértője, Recska Endre elmondta: a munkaügyi tanácsokba történő delegálásról a helyi szervezetek döntenek majd, a javaslattételt felhívásban és főtitkári értekezleteken is segítik.
Regionális munkaügyi központok
A kormány döntése szerint a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ (RMK) székhelye Szombathely, a közép-dunántúlié Székesfehérvár, a dél-dunántúlié Pécs, a dél-alföldié Békéscsaba, az észak-alföldié Nyíregyháza, az észak-magyarországié Miskolc, a közép-magyarországi székhelye pedig Budapest.
