A szaktárca javaslata szerint Magyarország fokozatosan, a valós munkaerőigényekhez igazodva nyitja meg munkaerőpiacát a román és a bolgár munkavállalók előtt Románia és Bulgária uniós csatlakozását követően, várhatóan 2007. január 1-jétől.
Mérlegelési szempontok
A két új uniós országot érintő munkaerő-piaci szabályozásra tett javaslat már elkészült a munkaügyi tárca szakmai műhelyeiben, az előterjesztést eljuttatták a szociális partnereknek. Eszerint legalább az első két évben élni kívánunk az átmeneti korlátozás lehetőségével, ez azonban csak az egyéni munkavállalókra vonatkozik majd, a szolgáltatásnyújtást nem érinti. Az előterjesztés szerint ott, ahol a gazdaságban többletmunkaerőre van szükség, ott könnyítenék a bejutást a magyar munkaerőpiacra. A fokozatos nyitás területeinek meghatározásakor elsősorban a munkaerő-piaci prognózist és a külföldieknek korábban kiadott munkavállalási engedélyek alakulását tartják szem előtt.
A részletes szabályozás kidolgozásakor a szakértők mérlegelik a többi uniós tagállam formálódó döntéseit is. A csatlakozási szerződés ugyanis lehetővé teszi, hogy a régi tagállamok, az úgynevezett EU25-ök – közöttük Magyarország is - meghatározott ideig és adott feltételek mellett korlátozzák az egyéni munkavállalók szabad mozgását, a klasszikus munkavállalást.
Ugyanakkor Ausztriának és Németországnak lehetőségük van arra, hogy meghatározott szektorokban, meghatározott ideig korlátozzák a szolgáltatásnyújtás keretében is a munkavállalást. Románia és Bulgária csatlakozási szerződése a szolgáltatásnyújtás területén átmeneti időszak alkalmazását csak az ott felsorolt területeken – például építőipar, ipari takarítás, házi ápolás –, és kizárólag Ausztria, illetve Németország esetében teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy csak e két állam kérhet továbbra is munkavállalási engedélyt a szolgáltatásnyújtás keretében történő munkaerőmozgás esetében, Magyarország viszont az itt dolgozó román és bolgár munkavállalókkal szemben nem teheti ezt meg.
Migrációs potenciál
Magyarország, hasonlóan a többi régi tagállamhoz - Ausztria és Németország kivételével – tehát csak a klasszikus, egyéni munkavállalást korlátozhatja az átmeneti időszakban. Vagyis a kiküldetés, kölcsönzés, kirendelés esetében ez nem lehetséges, holott ez várhatóan jelentős munkaerőmozgást jelent.
Az átmeneti időszak első két évére vonatkozóan elegendő, ha a csatlakozás napjáig születik meg a döntés. Erre három lehetőség áll fenn: megnyitjuk, nem nyitjuk meg, illetve csak részben nyitjuk meg munkaerőpiacunkat. Mivel az új tagállamok közötti megkülönböztetés ellentétes az Unió alapelveivel, politikailag nem vállalható, hogy Romániát és Bulgáriát differenciáltan kezeljük, annak ellenére sem, hogy statisztikai adatokkal igazolhatóan a Magyarországon munkát vállaló románok és bolgárok száma között jelentős az eltérés, egyebek mellett a két ország migrációs potenciáljában, irányultságában.
A velünk csatlakozók közül Szlovákia már döntött, eszerint megnyitja kapuit a román és bolgár munkavállalók előtt a két ország uniós csatlakozása után. A szlovák miniszterelnök egy nyilatkozatában a döntés hátteréről úgy fogalmazott: "Nem lenne helyes és igazságos, ha elzárnánk a munkaerőpiacot a legutóbb csatlakozók elől, miközben mi magunk is bíráljuk, hogy az Unió 15 régi tagja közül a legtöbben ugyanezt teszik átmenetileg velünk". Észtország ugyancsak jelezte, hogy kész a teljes nyitásra.
Az Európai Unió 15 régi tagállamának május 1-jéig kellett értesítenie Brüsszelt, hogy fenntartják-e a két éve integrálódott országokból érkező munkavállalókkal szembeni korlátozásokat. A bejelentésekből kiderült, hogy a következő három évben Ausztria és Németország korlátozza legszigorúbban a közép-európai tagállamokból érkező munkavállalók foglalkoztatását.
"Nyitásellenes" hangulat
Spanyolország, Portugália, Görögország, Finnország és Izland májustól megnyitotta munkaerőpiacát. Október végén kiderült, a brit és az ír kormány is korlátozásokat jelentett be a két ország munkavállalóival szemben. Ez azt jelenti, hogy London és Dublin nem alkalmazza a majdani két új EU-tagállam esetében a nyitott kapuk politikáját, amelyet az előző, 2004-es bővítési körben az akkor belépő országok, köztük Magyarország munkavállalói számára mindkét kormány meghirdetett, lehetővé téve az akkor belépett nyolc kelet-európai tagország állampolgárainak a szabad munkavállalást Nagy-Britanniában és Írországban. Olaszország májusban még úgy nyilatkozott, hogy meghosszabbítja a korlátozást, de csak két évre, júliusban azonban jelezte, hogy mégis megszüntette az új uniós tagországokra – közöttük Magyarországra - vonatkozó munkaerő-piaci korlátozásokat.
Hollandia is korlátozással kíván élni. (A vélemények szinte naponta változnak.) Arra lehet számítani, hogy Dánia a következő három évben teljesen "felnyitja a sorompót". Egy parlamenti döntés értelmében az engedélyrendszerét fenntartja, de a kvótákat eközben felszámolja, és munkaerőpiacát fokozatosan rugalmasabbá és nyitottabbá teszi.
Franciaország, Belgium és Luxemburg egyes szakmában már beengedi a kelet-európai munkavállalókat. Belgium mások mellett az építészmérnökök, a könyvelők, a számítástechnikusok, a villamos- és gépszerelők, valamint a hollandtanárok és -tolmácsok munkavállalását könnyíti. Luxemburgban három szektorban, a mezőgazdaságban, a szőlőművelésben és a vendéglátóiparban munkaerő-piaci vizsgálat nélkül szerezhető meg a munkavállalási engedély. Franciaországban, hét ágazatban összesen 61 foglalkozásnál ugyancsak a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kaphatják meg az új tagállamok állampolgárai az engedélyt. Hollandiában viszont a kormány a jövő év elejétől enyhítené a korlátozásokat, de a parlament ellenkezése miatt egyelőre hivatalosan annak fenntartását jelezte, illetve azt, hogy az év végéig felülvizsgálja a rendszert.
Mindazonáltal az EU-tagállamok többségében jelenleg "nyitásellenes" közhangulat érzékelhető, különösen a szakszervezetek körében – állítják szakértők. Ezt a hangulatot az Európai Bizottság egyik legutóbbi értékelése sem befolyásolja, amely szerint a határok megnyitása valamennyi uniós tagállam polgárai előtt segít az adott ország munkaerőhiányának enyhítésében, és hozzájárul a jobb gazdasági teljesítményhez.
Nincs egyetértés a védintézkedésekről
A Romániával és Bulgáriával szemben tervezett védintézkedésekről a koalíción belül sincs egyetértés. Legalábbis erre lehet következtetni Eörsi Mátyás szabad demokrata politikus nyilatkozatából, amely szerint a kormány populista politikát folytat, amikor korlátozni kívánja az Unióba a jövő évtől belépő két ország polgárainak magyarországi munkavállalását. Eörsi szerint, ha Magyarország ugyanazt teszi a mostani belépőkkel, mint amit mi tapasztaltunk, az összes eddigi érvelésünket romba döntjük. Ugyanakkor tény, hogy az olcsó, de szakképzett munkaerő "beengedése" a hazai munkaerőpiacra jót tesz a gazdaságnak akkor is, ha ez esetleg negatívan érinti az itthoni munkavállalókat.
Németországban például kimutatták, hogy azokon a területeken, ahol olcsóbb munkaerőt tudtak alkalmazni, annyival javult a termelékenység, hogy újabb álláshelyeket tudtak létrehozni. Filló Pál szocialista politikus viszont egyetért a szaktárcánál formálódó szakmai anyaggal, amely szerint ugyanazokat a védelmi eszközöket kell bevetni Romániával és Bulgáriával szemben, mint amelyekkel Magyarország uniós csatlakozásakor a régi tagállamok éltek, így védve meg a magyar munkavállalókat a jelentős számú, beáramló munkaerőtől. Filló szerint az átmeneti korlátozás indokolt, ugyanakkor csak pár év telik el addig, amíg a szabad munkaerő-áramlás kiteljesedik.
Mindazonáltal a határon túl, Erdélyben is fölösleges riadalomkeltésnek tartják a tervezett védintézkedést. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke úgy véli: teljes mértékben indokolatlan attól félni, hogy Magyarországot elárasztják majd a Romániából jövő munkavállalók. Az eddigi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a legtöbbjük a nyugat-európai országokba ment, s a 16 éves tapasztalat is azt jelzi, hogy egyensúly alakult ki a kereslet és a kínálat között. Szilágyi szerint Magyarországnak nagyon jól jöttek azok az erdélyi vagy felvidéki magyar munkavállalók – például az orvosok, ápolók, építőmunkások –, akik a hiányszakmákat célozták meg.
Kutatói javaslatok
Szakértői prognózisok szerint a csatlakozást követően jelentős migrációs hullámra lehet számítani Romániából és Bulgáriából, hiszen ez a tendencia már eddig is érzékelhető volt.
Az eddigi információk szerint a leginkább a munkaerőpiacát a 2004-es bővítési hullám után azonnal megnyitó Nagy-Britannia tart a két új tagállam migránsaitól. A brit kormány ugyanis annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartósan letelepülő érkezik Kelet-Európából, a legutóbbi hivatalos adatok szerint azonban az eddig nyilvántartásba vett munkavállalók száma eléri a 600 ezret. Igaz, zömük lengyel. A román munkaügyi tárca egyik vezető tisztviselője ugyanakkor éppen egy brit lapnak mondta el a közelmúltban, hogy a 21,7 milliós ország lakosságából jelenleg kétmillióan dolgoznak az EU valamely tagállamában. "Néhány tízezren még elmehetnek, de az nem igazán lehetséges, hogy az emberek továbbra is ugyanilyen számban menjenek külföldre dolgozni" – fogalmazott a jövőt prognosztizálva.
Egy neves londoni társadalmi-gazdasági kutatóintézet nemrégiben közzétett előrejelzése viszont azt jósolta, hogy Románia és Bulgária 2007-re kitűzött belépése után, egy év alatt 41 ezer román és 15 ezer bolgár érkezik a brit munkapiacra. Mindezek alapján a kutatóintézet azt javasolta a brit kormánynak, hogy a bolgár és a román állampolgárokra is terjessze ki a szabad munkavállalás jogát a két ország csatlakozása után, mert a nettó beáramlás Romániából és Bulgáriából várhatóan csekély lesz, ugyanakkor ez is pozitív hatást gyakorol majd a brit munkapiacra.
Anyagi boldogulás
A statisztikák szerint Bulgáriából 1989 és 2006 között 750 ezren vándoroltak ki, a teljes népesség csaknem tizede. Az európai OECD-országokba érkező migránsok első számú kibocsátója viszont Románia volt 2004-ben, 196 ezer fővel. Ugyanezen a listán Bulgária 2000-ben és négy évvel később is a negyedik helyen állt 81 ezer, illetve 88 ezer bevándorlóval.
Egy felmérés szerint mind a bolgár, mind a román munkavállalók jellemzően hosszú távú letelepedésben gondolkodnak, meghatározó körükben az állampolgárságot kérők aránya. Legfontosabb motivációjuk az anyagi boldogulás, a magasabb jövedelem, s ennek reményében a magasabb életszínvonal.
Az Eurobarométer felmérése szerint a román és a bolgár migránsok 54,1 százaléka esetében a pénzügyi okok játsszák a főszerepet, 16,1 százalékuk családi-magánjellegű okok miatt keres más országban megélhetést, 14,4 százalékuk elégedetlen otthoni környezetével, s a munkavállalási cél csupán 11,4 százalékukat motiválja. A jobb megélhetés keresése különösen erőteljesen érvényesül, hiszen például Romániában tavaly az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson számítva egyharmada volt az EU25-ök átlagának. A csatlakozás előtt álló országok közül Bulgáriában a legalacsonyabbak a bérek, havonta átlagosan 150 euró. Ezzel is magyarázható, hogy a kommunizmus bukása, 1989 óta folyamatosan csökken az ország lakossága. A 2005-ös népszámlálási adatok szerint az 1992-ben följegyzett 8,5 millióról 7,7 millióra apadt, ezzel – a népesség szempontjából – a világ egyik leggyorsabban fogyatkozó államává vált.
Az Eurobarométer előrejelzése is azt erősíti, hogy a román és a bolgár migrációs potenciál jelentősen meghaladja Lengyelországét (amely a tíz új tagállam közül közismerten a legnagyobb). Ausztriában például 43 500 román állampolgárral számolnak reálisan a Románia csatlakozását követő tíz évben, amennyiben nyugati szomszédunk teljesen megnyitja munkaerőpiacát.
Az Egyesült Királyság 45 ezer bevándorlóval számol a két országból. S bár a román munkavállalók számára Olaszország, Spanyolország és Németország után csak a negyedik célállomás Magyarország, az itteni munkaügyi kormányzat kétmillió román dolgozó érdeklődésével kalkulál.
Fokozatos kapunyitás
Az előterjesztés készítői a munkaerő-piaci szabályozásra vonatkozó szakmai javaslatuk kidolgozásakor elsősorban a foglalkoztatáspolitika prioritásaiból, a gazdaság várható munkaerőigényéből és a külföldiek itteni foglalkoztatásának tapasztalataiból indultak ki. Mindezek mérlegelésével az átmeneti időszak első két évére vonatkozóan azt javasolják, hogy Magyarország fokozatosan, a valós munkaerőigényhez, illetve -hiányhoz igazodva nyissa meg kapuit a román és a bolgár munkavállalók előtt, vagyis legalább az első két évben éljen az átmeneti korlátozás lehetőségével.
Ez azonban csak részleges legyen: ahol a gazdaság nem tart igényt többletmunkaerőre, maradjon fenn a jelenlegi munkavállalási engedélyezési rendszer. A csatlakozási szerződés egyébként rögzíti, hogy ha a két év lejárta előtt a tagállam nem jelzi, hogy a román és a bolgár állampolgárokkal szemben továbbra is fenn akarja tartani a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat, a harmadik évtől automatikussá válik a közösségi jog.
Ugyanakkor az ötödik év végét követően a hetedik év végéig a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor lehet fenntartani, ha igazolható, hogy az új tagállamokból érkezők korlátozásmentes beáramlása súlyos munkaerő-piaci zavarokat okozna.
Mérséklődő elvándorlás
A Gallup közvélemény-kutató – a bolgár munkaügyi tárca által megrendelt – felmérése szerint a bolgárok nem fogják elárasztani az uniós munkaerőpiacot, amikor hazájuk az EU tagjává válik. A kutatók 15 és 61 év közötti bolgárokat kérdeztek, s a válaszokból az derült ki, hogy a lakosság 11 százaléka szeretne kivándorolni, ami csökkenő tendenciát mutat a 2001-ben mért 15 százalékhoz képest.
Több EU-tagállam, különösen a munkaerőpiacát az új tagok előtt nem korlátozó Nagy-Britannia tart attól, hogy a bolgár és a román munkavállalók nagy száma tovább fogja növelni a 2004-ben csatlakozott kelet-európai tagállamokból érkező munkavállalói beáramlást. A Gallup elemzése szerint azok közül, akik az EU-ban szeretnének élni, 40 százalék szeretné elhagyni Bulgáriát a következő két-három évben, s többségük Németországba vagy Spanyolországba menne. Az Egyesült Királyság – amely 2004 óta a hivatalos adatok szerint 425 ezer új kelet-európai munkavállalót foglalkoztat – csak a hatodik helyen áll a bolgárok 13 legkedveltebb célországának listáján.
Honi munkaerő-kereslet
A magyar kormány a döntéshozatal szakmai megalapozásához helyzetértékelést készíttetett a külföldiek magyarországi munkavállalásáról, s figyelembe veszi a hazai munkaerő-kereslet alakulására vonatkozó adatokat is.
Eszerint a munkaügyi szervezetnél rögzített állásbejelentések száma 2006 első hét hónapjában mintegy 10 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz képest. A munkaerő-kínálat azonban ezt a keresletet változatlanul jelentősen meghaladja. A nyilvántartások szerint száz álláskeresőnek országosan mindössze hat álláslehetőséget tudnak felajánlani. A munkaerőigények 30 százaléka a nem anyagi szolgáltatások területén működő cégektől érkezik, az ipar részesedése 24 százaléka, a mezőgazdaságé pedig 10 százalék alatti.
Figyelemre méltó, hogy a munkaerőigények csaknem felét – 45 százalékát – külföldi munkavállalók foglalkoztatásának céljából jelentik be a cégek. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) munkatársai azonban azt tapasztalják, hogy ezek jelentős része nem valós munkaerőigény; az érdekelt cégek permanensen fenntartják a külföldi munkavállalókra vonatkozó keresletüket annak érdekében, hogy szükség esetén várakozási idő nélkül megkapják a foglalkoztatni kívánt dolgozók a munkavállalási engedélyt.
Az elmúlt években havonta átlagosan 20 ezer olyan munkaerőigény szerepelt a nyilvántartásban, amely külföldi foglalkoztatására irányult. E szempontból erős területi koncentráció látható: a fővárosban és Pest megyében a bejelentett munkaerőigények háromnegyede külföldiekre vonatkozik. Ezenkívül a gazdaságilag fejlettebb, jelentősebb tőkekoncentrációt felmutató dunántúli régiókban, valamint a Dél-Alföldön jelentős a külföldiek foglalkoztatása, elsősorban a mezőgazdaságban.
Az egyenlőtlen területi eloszlás mellett ágazati koncentráció is jellemzi a munkaerőpiac e szegmensét. A fővárosban és agglomerációs körzetében elsősorban az építőiparban dolgoznak nagyobb számban külföldiek, az észak-dunántúli területeken az ipar és építőipar a meghatározó, míg az Alföldön ugyancsak a mezőgazdaság a legnagyobb létszámfelvevő.
Az elmúlt évek bejelentései szerint a legtöbb álláshelyet egyszerű betanított és segédmunkákra hirdették meg. E posztokra elsősorban konyhai kisegítőket, takarítókat, csomagolókat, anyagmozgatókat, napszámost, mezőőrt, mosodai alkalmazottakat, árufeltöltőket keresnek. A szakképzett munkaerőt leginkább tehergépkocsi-vezető, szakács, varrónő, ápolónő, kőműves, ács-állványozó, masszőr, lakatos munkakörökben alkalmazzák. A román állampolgárságú dolgozóknak kiadott engedélyek 70 százaléka segéd- és betanított munkákra vonatkozik, kiemelten a kereskedelmi és vendéglátó-, a vas- és fém-, a könnyű-, az építő-, valamint a feldolgozóipari gépkezelői, illetve az egészségügyi foglalkozásokban.
Munkaerőhiány az Unióban
Az Unió statisztikai hivatala szerint 2050-re 52 millióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság száma az EU-ban. A legnagyobb munkaerőhiánnyal emiatt a németek, a lettek, az olaszok és a magyarok számolhatnak majd.
A legfrissebb demográfiai összesítések szerint Ausztriában csak a bevándorlásnak köszönhetően növekszik a lélekszám, aminek következtében néhány területen már munkaerőhiány mutatkozik. Bár a jelenleg 8,23 milliós lakosságú nyugati szomszédunknál a születések és a halálozások közötti különbség stagnál, azonban hosszabb távon a természetes szaporulat csökkenését mutatja. A növekmény mindenekelőtt abból ered, hogy évente többen települnek be az alpesi országba, mint amennyien kivándorolnak onnan. Becslések szerint egymillió osztrák állampolgárnak nem Ausztria a szülőhazája. S ha az utóbbi évek tendenciája a következő évtizedekben is folytatódik, 2050-re 8,99 millió lesz az ország lakossága. A lélekszám növekedésével párhuzamosan az idősebbek aránya nő, a munkaképes korúaké pedig folyamatosan csökken. Jelenleg az osztrákok 16 százaléka 15 évesnél fiatalabb, 62 százalékuk a 15. és az 59. életév közötti korban van, 22 százalékuk pedig 60 évnél idősebb. Az országban ugyan 300 ezer körülire teszik az állástalanok számát, bizonyos területeken azonban már jelen van a munkaerőhiány. Várhatóan ezért januártól kénytelenek lesznek feloldani a munkaerő-piaci zárlatot az otthoni betegellátás és -ápolás terén, ami azt mutatja, hogy a demográfiai problémák máris hatást gyakorolnak a munkaerő-piaci helyzetre.
Betöltetlen álláshelyek
A tartós munkaerőhiány nem tipikusan magyar jelenség; egész Európát érintő egyre súlyosabb probléma. Egy európai uniós felmérés szerint a cégek mintegy 40-50 százaléka szembesül ma Európában azzal, hogy bizonyos állásokat nem tud betölteni.
Svájcban a cégek 40 százaléka küszködik olyan munkaerőigénnyel, amit hosszabb ideje nem tud kielégíteni. A hazai statisztika sem mutat rózsás képet, hiszen az egyik felmérés mintájába bekerült cégek tavaly 6546 tartósan betöltetlen álláshelyet jeleztek, 25 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ez azt jelzi, hogy a vállalkozások egyre nehezebben találnak igényeiknek megfelelő számú és felkészült munkavállalót. A nemzetgazdaság egészében mintegy 30-35 ezresre tehető a tartós munkaerőhiány. A fővárosban és az agglomerációban működő vállalkozások negyede jelezte, hogy hosszabb ideje betöltetlen álláshelye van. Figyelemre méltó, hogy miközben a közép-magyarországi régióban a legalacsonyabb a munkanélküliek aránya, a hiányzó dolgozókat sok esetben külföldiekkel pótolják. Szakértők szerint e folyamatok a kereslet-kínálat növekvő egyensúlytalanságára figyelmeztetnek.
Egy összesítésből az is kitűnik, hogy a mikro- és kisvállalkozásokat érinti legkevésbé a relatíve szűkös munkaerő-kínálat. Nemzetgazdasági szinten a nagyvállalatok között mintegy kétszer annyi cég jelezte, hogy van tartósan betöltetlen munkahelye, mint a legkisebb cégkategóriába tartozó vállalkozásoknál. Szinte minden régióban a nagyvállalati szektort érinti leginkább a munkaerőhiány. A fővárosban és Pest megyében viszont olyan mértékű globális hiány alakult ki, amely létszámtól függetlenül egyformán érint minden céget.
A nemzetgazdasági ágak között három olyan terület van – a feldolgozóipar, az építőipar és az egészségügy –, ahol a vállalkozások több mint egyötöde jelzett állandósuló munkaerőhiányt. A textil-, ruházat, bőr- és cipőgyártás területén minden bizonnyal az alacsony bérekkel párosuló nehéz munkakörülmények is meghatározó szerepet játszanak a korlátozott munkavállalói érdeklődésben. Ugyanakkor a gép- és műszergyártásban elsősorban azért nem sikerül hosszabb ideig betölteni egy-egy meghirdetett állást, mert nincs megfelelő szakképzettségű jelentkező.
Hiányzó mesteremberek
A GKI előrejelzése mindazonáltal arra figyelmeztet: komoly esélye van annak, hogy a Magyarországra betelepült-települő működő tőke részben vagy egészben külhoni munkaerőt fog foglalkoztatni. Ennek veszélye különösen akkor nagy, ha a külföldi cégek nem találnak a hazai piacon elegendő és kellően képzett dolgozót. Szélsőséges esetben ez a tőkebeáramlást is korlátozhatja.
Ez nemcsak nálunk gond, Lengyelországban mások mellett az építőiparban, illetve a szállításban hiánycikk a "szaki", miközben Európában éppen itt a legmagasabb, 16 százalékos a munkanélküliségi ráta. A jól képzett szakemberek ugyanis a jobb megélhetés reményében inkább külföldre mennek. A munkaügyi hivatalokban 57 ezer állás vár betöltésre, elsősorban az építőiparban, illetve a – válságos évek után éledező - hajógyártásban. Az építőipari cégek legalább 40 százaléka állítja, hogy szakemberhiány miatt nem tud megrendeléseket teljesíteni.
Miközben a román munkavállalók jelentős része már ma is külföldön dolgozik, a Romániába érkező befektetők alig találnak szakképzett munkást. Szakértők szerint a munkaerőhiánynak jó hatása van az otthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. S bár a hazai fizetések még messze nem érik el a nyugati szintet, a jól képzett szakemberek esetében megközelítik a havi 2500 eurót, amit például brit cégek ajánlanak román mérnököknek, hogy kuvaiti és szaúd-arábiai vállalkozásaikhoz elszegődjenek. A tapasztalatok szerint a romániaiak jól felkészültnek számítnak, sokkal többet hajlandók túlórázni, mint a többi európai nemzet munkavállalói.
Feketemunka, álvállalkozások
A csaknem két és fél évvel ezelőtti csatlakozásunk nem rengette meg az uniós munkaerőpiacot. Szakértők szerint elmaradtak azok a drámai változások, amelyektől annak idején sokan tartottak. Az újonnan csatlakozó államokból kiáramlók nem lepték el a nyugat-európai országok álláshelyeit. Egy brüsszeli tanulmány ugyanakkor rámutatott, hogy a közép- és kelet-európaiak szabad munkavállalása elé gördített akadályok a feketemunka növekedésével, illetve az álvállalkozások megjelenésével jártak az érintett országokban.
A magyarok sem vándoroltak ki tömegesen külföldre. Ennek egyik oka, hogy az országon belül is nagyon kicsi a mobilitás földrajzilag és a szektorok között is. A csatlakozás óta körülbelül 50 ezer magyar vállalt munkát az Európai Unióban, ahol még mindig csaknem egymillió állás üres. A külföldön dolgozók táborában benne vannak a két-három hónapot kint töltő szezonmunkások, illetve azok is, akik egy évre vagy hosszabb időre utaztak el. Az Egyesült Királyságban 2004 óta például csaknem 13 ezer magyar munkavállalót regisztráltak. A legkedveltebb célországok a magyarok előtt Ausztria és Németország, valamint Anglia és Írország, ahol kezdettől nem korlátozták a munkavállalást.
A legfontosabb változás a csatlakozás óta hazánkban a munkaerő ki- és beáramlásának felerősödése volt, ez azonban sehol sem okozott problémát. A régebbi tagországokból viszonylag kevesen, egy-kétezren jönnek évente hozzánk munkát vállalni – alig többen, mint 2004 előtt. Összességében tavaly 53 324 munkavállalási engedélyt adtak ki Magyarországon külföldieknek, döntően román és ukrán állampolgároknak.
A csatlakozás óta jelentősen megnőtt viszont a szlovákiai munkaerő beáramlása. Több mint háromszor annyi szlovákiai ingázó dolgozik főként a komáromi és az esztergomi üzemekben, mint korábban. A szlovák állampolgárokat a földrajzi közelség mellett a nyelvtudás is segíti a könnyű elhelyezkedésben, hiszen legtöbbjük beszél magyarul. Alig néhány százra tehető a lengyel munkavállaló hazánkban, a velünk csatlakozó többi ország állampolgárai közül viszont alig dolgoznak magyar munkahelyeken.
