A kormány által meghirdetett 100 lépés programjából tizennégy intézkedéstervezet szolgálja konkrétan aszakképzés átalakítását. A május végén bejelentett program szerint – mások mellett – bevezetik a munkavállalói képzési kártyát, kiemelten támogatják ahiányszakmák oktatását, s mintegy felére csökkentik az Országos KépzésiJegyzékben (OKJ) szereplő szakmák számát.
Összhangban a gazdasággal
A munkavállalói képzési kártya tartalmazza majd a képzés során megszerzett tudást. Bevezetése az európai szakmai útlevél, azaz az Europass rendszeréhez kapcsolódva történik meg az elkövetkező időkben – mondta Magyar Bálint oktatási miniszter a tervezett lépések bejelentésekor.
A 100 lépés programja keretében 2006-ig átalakítják az Országos Képzési Jegyzéket, ennek során a szakmák számát 800-ról 400-ra csökkentik. A munkaerőpiac által igényelt mesterségek oktatására kiegészítő normatívát garantálnak a Munkaerő-piaci Alap képzésialap-részéből. Ugyancsak tervezik, hogy 2006-tól minden szakiskolában előkészítő képzést indítanak azon fiatalok számára, akik nem tudtak hozzájutni az alapfokú iskolai végzettséghez. Ennek megszerzését követően a normál szakiskolában teljes értékű szakképzettséghez juthatnak a diákok. Az Útravaló ösztöndíjprogram keretében – a kormány ígérete szerint – kétezer fiatal kap kiemelt támogatást magas színvonalú szakmai tudás megszerzéséhez. Ugyancsak része a 14 pontnak 22 térségi integrált szakképző központ létrehozása, részben uniós, részben munkaerő-piaci forrásból. A központokban a munkaadók, a munkavállalók és a kamarák, valamint az iskolafenntartók képviselőiből tanácsadó testületeket állítanak fel, amelyeknek érdemi befolyásuk lesz a képzési profilra.
A tanulószerződéssel rendelkező fiatalok számát a jelenlegi 22 ezerről 25-26 ezerre kívánja növelni a kormányzat. Amájus végi kormányszóvivői tájékoztatón bejelentették azt is, hogy az ötvenéves koruk felett munkahelyüket elvesztőknek a jövőben támogatást nyújtanak az új szakképesítés megszerzéséhez.
A bejelentett lépések elsődleges célja, hogy a képzést "közelebb vigye" a gazdasághoz, úgy a szakmák összetételét, mint a gyakorlati oktatást tekintve. Cél tehát, hogy az intézményrendszer több szakmunkást bocsásson "útra" a piacképes szakmákban, és az is, hogy a szakmunkástanulók ne csak az utolsó iskolai évben ismerkedjenek meg majdani munkaeszközeikkel.
Kevés a szakmunkás
A szakmunkások száma az elmúlt tizenöt évben drasztikusan csökkent. Míg 1990-ben a szakiskolákban 225 ezren tanultak, 2002-ben már csak 131 ezren. A statisztikák tanúsága szerint gyakorlati oktatásban 1990-ben 209 ezren vettek részt, 2002-ben pedig már csak 71 ezren. Az "iparba készülő" tanulók száma 1990-ben 145 ezer volt, 2002-ben ennek csak töredéke, 34 ezer.
A szakképzésben részt vevők számának mérséklődése már most erőteljesen érezteti hatását a munkaerőpiacon, s ez egyes prognózisok szerint a jövőben komolyabb problémákhoz vezethet. Éppen ezért – bár sok kritika megfogalmazódott a bejelentett lépésekkel kapcsolatban – abban egyetértés alakult ki, hogy a szakképzés átalakítása nem tűrhetett tovább halasztást.
A szakképző iskolák igazgatóinak X. országos fórumán, május végén Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy tartósan szakmunkáshiánnyal kell számolni, hiszen már jelenleg is 30-35 ezren hiányoznak a munkaerőpiacról. A szaktárca adatai szerint a cégek 15 százaléka több mint egy évig nem talál számára megfelelő szakembert.
A munkaügyi miniszter szerint a mai magyar gazdaság nem olyan iskolai végzettséget kíván, mint amilyet a jelenlegi iskolarendszer kibocsát. Ugyanakkor az is tény, hogy az oktatási intézményeket a pénzügyi szabályozók nem teszik érdekeltté abban, hogy a gazdaság kihívásainak megfelelő képzéseket szervezzenek, ráadásul a munkaerőpiac területi értelemben is igen merev. Az állami költségvetés mindemellett összesen 50 milliárd forintot fordít képzésre, felnőttképzésre, amelyben 390 ezren vesznek részt.
A szakképzés átalakítása érdekében meghirdetett lépések végrehajtásának ütemezéséről szóló nyilatkozatok szerint várhatóan szeptemberig a kabinet elé kerülnek azok a jogszabály-módosítások, amelyek a hiányszakmák oktatásának támogatásához szükségesek.
Végrehajtási menetrend
Az Országos Képzési Jegyzék átalakításához, új szerkezetű kiadásához módosítják a szakképzési törvényt és a kapcsolódó rendeletet. Ez első lépésben ez év szeptemberéig történik meg. A Térségi Integrált Szakképző Központok létrehozása és finanszírozása érdekében szintén ez év szeptemberéig módosul a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény. A tanulószerződés rendszerének kiterjesztése a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény pontosításával történik meg, amit szeptemberben tárgyal a kormány.
A szakképzési vizsgarendszer minőségének javítását a vizsgáztatásról szóló rendelet módosítása és a szakképzési törvény vonatkozó részének pontosítása teszi majd lehetővé, amelyet november végéig kell benyújtani a kormánynak. Aszakképzést előkészítő évfolyamok pedagógiai rendszeréről szóló jogszabályt a tervek szerint 2006 áprilisáig adják ki.
Az Útravaló ösztöndíjprogram következő évi folytatásához – a kormánydöntés értelmében – a költségvetési törvényben kell megteremteni a fedezetet 2006. január 1-jétől. A szakképző iskolák teljesítménymérési rendszerhez kapcsolódó támogatásához a közoktatási és szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt és a közoktatás minőségbiztosításáról, minőségfejlesztéséről szóló rendeletet kell majd módosítani 2005 szeptemberéig, s a jövő évi büdzsében kell megtervezni a támogatást. Emellett a szakiskolák 9-10. évfolyamán az alapkészségek megerősítése, a szakmai tárgyak magasabb óraszámú alapozása érdekében új kerettanterveket kell kiadni, ezért módosítani fogják a közoktatási törvényt, illetve a nemzeti alaptantervről szóló kormányrendeletet és a kerettantervekről szóló OM rendeletet. A módosítást 2006 februárjáig kell a kormánynak benyújtania.
A magyarországi szakmai képzés szerkezetét az Országos Képzési Jegyzék írja le. Ez tartalmazza azt a nyolcszáz állam által elismert szakképesítést, amelyet az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés keretében lehet elsajátítani. Az OKJ és az egyes szakmák jellemzőit meghatározó egyéb dokumentumok – például a szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) – tekintetében azonban több megoldandó probléma mutatkozik.
Az OKJ korszerűsítése
Ezek közül az egyik – joggal gyakran szóvá tett – probléma, hogy a szakmák követelményrendszere nehezen képes követni a munkaerőpiac igényeit. Ugyanakkor a szakemberek a másik legsúlyosabb gondként említik a képzési kapacitást.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának a Nemzeti Szakképzési Intézetben zajló szakmaszerkezet-fejlesztési munkát bemutató háttéranyaga szerint a munkaerőpiacon közel hárommillió olyan munkavállaló van jelen, akik munkakörük betöltéséhez valamilyen OKJ-s szakképesítést igényelnek vagy igényelnének. Az aktív korúak közül mintegy 900 ezren semmilyen szakképzettséggel sem rendelkeznek. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy az emberek aktív pályafutásuk során ne szerezzenek újabb és újabb szakképesítéseket.
A harmadik gond az, hogy a képzés mai szerkezete nem teszi egyértelművé a már megszerzett szakképesítések esetében a vizsgabeszámítást. Ha valakinek már van valamilyen képzettsége, és ezt követően újabbat akar szerezni, akkor az esetek többségében ugyanazon a vizsgaprocedúrán kell keresztülmennie, mint annak, akinek semmilyen előképzettsége sincs. Az előzetesen megszerzett szakmai ismeretek tanulmányi beszámítása sem egyértelmű; nem tervezhető sem a munkáltató, sem a munkavállaló számára.
A háttéranyag végezetül az átláthatóság hiányát emeli ki, azt, hogy az OKJ nem kellően strukturált, túlzottan sok szakképesítést tartalmaz, az ezekhez tartozó kompetenciák nem egyértelműek, így nem teszik lehetővé a megfelelő tájékozódást sem a munkavállaló, sem a munkáltató számára. A mai rendszer tehát nem alkalmas az egész életen átívelő tanulás tervezésére.
Átjárás a szakmák között
E feszültségeket a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) egyik – 3.2.1. – intézkedése hivatott feloldani. Ezek szerint a jövő év végére kialakítják a kompetencia alapú, modulárisan felépített szakmastruktúrát. A cél az, hogy olyan, a munkaerő-piaci igényeket rugalmasan követő szakképzési rendszer jöjjön létre, amely felkészíti a fiatalokat az egész életen átívelő tanulásra és a munkaerőpiacon való eredményes részvételre, az alkalmazkodóképesség javítására. A tervek szerint az átalakított szakmaszerkezet világos, átlátható képet fog adni minden érdekelt számára, megteremtve az alapszakmák, a szakképesítések és részszakképesítések átjárható rendszerét. Ez a hátrányos helyzetűek, a csökkent munkaképességűek, a fogyatékkal élők, illetve a közoktatás rendszeréből kieső fiatalok számára is lehetőséget teremt részszakképesítések, illetve modulok elsajátítására, hogy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra.
Fontos szempont az is, hogy az állampolgár – állása elvesztése esetén – a már teljesített szakképzési modulok, illetve a korábban megszerzett tudás beszámításával rövid képzési idő alatt – a munkaerőpiac által elfogadott – szakképesítéshez juthasson. Az új OKJ és a hozzá tartozó egyéb szakképzési dokumentumok választ adhatnak a magyarországi szakmai képzés alapvető kérdéseire.
A feladat végrehajtásában kiemelt szerep hárul a Nemzeti Szakképzési Intézetre. A Szakmai Tanácsadó Testületbe meghívást kaptak a szakképesítésekért felelős minisztériumok, a munkaadók és a munkavállalók, a kamarák, valamint az iskolafenntartók és más szakmai szervezetek képviselői.
A szakértők segítségével lezajlott azoknak a foglalkozásoknak az elemzése, amelyekhez, illetve a hozzájuk tartozó munkakörök betöltéséhez nem szükséges felsőfokú iskolai végzettség. A Tanácsadó Testülettel történt folyamatos egyeztetéseket követően 480 ilyen foglalkozáselemzési csoportot alakítottak ki. Az elemzések május végén befejeződtek; a vizsgált foglalkozások listáját és a programmal összefüggő egyéb információkat a www.nszi.hu/nft honlapon hozták nyilvánosságra.
A program megvalósítása során a következő jelentős mérföldkő 2005. október vége, amikor az NSZI-nek javaslatot kell tennie az új OKJ-ra. Ezzel egy időben megtörténik a modulok, a szak- és részszakképesítések rendszerének kialakítása, az iskolai rendszerben oktatható szakmák kiválasztása is. Ezt követően 2006. február végéig ki kell dolgozni az előzetes tudás mérésére, értékelésére és beszámítására alkalmas módszereket. Ezután 2006. július végére kell elkészülnie az új szakmai és vizsgakövetelményeknek, valamint az iskolai rendszerben oktatható szakképesítésekre érvényes tanterveknek.
A Nemzeti Fejlesztési Terv (HEFOP 3.2.1.) intézkedésének megvalósítása eredményeként 2006 szeptemberében a HEFOP 4.1. és 3.2.2. intézkedések keretében létrejövő Térségi Integrált Szakképző Központokban az első szakképző évfolyamokon már megkezdődhet az új szerkezetű szakképzés.
Szakképzési struktúra
Magyarországon szakképzésen – az Európai Unió gyakorlatának megfelelően – a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés, illetve valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához elengedhetetlen szakképesítés megszerzése, továbbá a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítása értendő. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) megfogalmazása szerint ide kell sorolni a hátrányos helyzetűek és a megváltozott munkaképességűek rehabilitáló képzését, valamint az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzéseket is.
A közoktatáson belül az iskolai rendszerű szakképzést a közoktatási és a szakképzési törvény, valamint ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Aszakképzést közvetlenül befolyásoló törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX., a szakképzésről szóló LXXVI., a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI., a szakképzési hozzájárulásról szóló és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, valamint ezek végrehajtási rendeletei. Idesorolandók azonban azon jogszabályok is – mint például az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény –, amelyek szintén kitérnek a szakképzésre.
E terület központi irányítását Magyarországon az oktatási miniszter látja el. Atárca vezetője rendeletben kiadja az Országos Képzési Jegyzéket, meghatározza a vizsgáztatás általános szabályait, eljárási rendjét, a külföldön szerzett szakképesítés honosításának feltételeit, továbbá a szakképzési tevékenység folytatásának feltételeit. Az EU gyakorlatának megfelelően Magyarországon is működik az Országos Szakképzési Tanács, amely döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő feladatokat lát el. Az OSZT munkájában részt vesznek a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók, valamint a szakképzésért felelős minisztériumok képviselői. Jelenleg 12 tárca érdekelt a szakmák ellenőrzésében, a szakoktatás felügyeletében.
Rögzített követelmények
A szakképzés Magyarországon alapvetően szakközépiskolákban, szakmunkásképző intézményekben, valamint szak- és speciális szakiskolákban, illetve munkaerő-fejlesztő és -képző központokban zajlik. Az intézmények igazolványt adnak a szakképesítésről, amelyet állami, szakmai vizsgát követően lehet megkapni.
A kialakított rendszer szerint a 9-10. évfolyamon általános műveltséget megalapozó oktatás és nevelés folyik. Az Oktatási Minisztérium törekvése, hogy ez a két év voltaképpen nyújtsa meg a pályaválasztás idejét, segítse a tanulókat abban, hogy döntésüket megérleljék, ahelyett, hogy korán elhagynák az iskolát és lemorzsolódnának. A rendszer rugalmas abban az értelemben, hogy a két iskolaforma – a szakiskola és a szakközépiskola – keretében adott a lehetőség szakmai alapozó, illetve szakmacsoportos oktatásra. Ezáltal a diákok megismerhetik az egyes mesterségeket, ami megkönnyíti számukra a későbbi pályaválasztást.
Az iskolai rendszerű szakképzés az OKJ-ban meghatározott szakképesítések alapján rögzített szakmai és vizsgakövetelmények teljesítésével, elméleti és szakmai oktatás keretében történik. Atanulók foglalkoztatása a gyakorlati munkára való felkészítést szolgálja, és szigorú jogszabályok szabályozzák.
Az iskolarendszerű oktatásból évente mintegy 140 ezren lépnek ki a munkaerőpiacra. Az utóbbi évek tendenciája, hogy a szakiskolai tanulók száma csökken, miközben a szakközépiskolában tanulóké nő – állapítja meg az OM tanulmánya. Ez a tendencia várhatóan folytatódni fog, egyidejűleg bővül azok száma, akik érettségi után szereznek szakmát, illetve diplomával rendelkeznek.
Lemorzsolódó diákok
A szakiskolákba jellemzően a gyengébb tanulási képességekkel rendelkező diákok mennek, ami azt is eredményezi, hogy a felemelt szintű, az általános műveltség átadását megcélzó képzést a tanulók jó része nem tudja teljesíteni. Ez sajnálatosan lemorzsolódással jár. Ebben az intézménytípusban a legnehezebb elérni a 16 éves korig tartó tankötelezettség betartását.
A szakiskolai képzés másik problémája, hogy a képzés nem kellően "gazdaságközeli": 2003-2004-ben a szakmunkástanulók 48,6 százaléka az iskolai tanműhelyben szerezte a gyakorlati ismereteket, 21,4 százaléka iskolán kívüli tanműhelyben, s mindössze 5,6 százaléka üzemi munkahelyen, valamint 24,5 százaléka kis- és magánvállalkozásnál.
A szakiskolákban és szakközépiskolákban egy 2002. évi adat szerint a sikeresen végzettek 53 százaléka az ipar valamely ágazatában szerzett oklevelet, 22 százalékuk a szolgáltatás területén, 13,8 százalékuk a vendéglátásban és kereskedelemben, 10,2 százalékuk a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban, 0,7 százalékuk pedig a szállítás és a hírközlés területén.
A szakközépiskoláknál az jelent problémát, hogy az intézményforma funkciója nem kellően tisztázott, mivel itt döntően közismereti képzés, érettségire történő felkészítés folyik. A tanulmányokat lezáró érettségi vizsga után differenciált időtartamú szakképzés zajlik, 1-3 éves időtartamban. Ezek a diákok azzal szembesülnek az oktatás végén, hogy ismereteik nem elegendőek a továbbtanuláshoz, ugyanakkor szakmailag sem kellően képzettek.
Felsőfokú szakképzés
A felsőfokú szakképzés célja a munkaerőpiac kvalifikált dolgozók iránti igényének kielégítése. Eredetileg az is szempont volt, hogy a szakképzésben való részvétel ne legyen zsákutca azok számára, akikben van igény a tanulásra. A jelenlegi szabályozás szerint a felsőfokú szakképzés a felsőoktatás része.
Az iskolai rendszerű szakképzésben érvényesülő tendenciák közül ki kell emelni, hogy csökken az iskolás korosztály létszáma, s ez a későbbiekben feszültségeket fog okozni a munkaerőpiacon. A szakiskolai képzés kontraszelekciót eredményez, hiszen miközben a gazdaság igényeihez képest alacsony az itt tanulók létszáma és a lemorzsolódás magas, ugyanakkor az intézményekből kikerülők tudásszintje alacsony. Sajátos módon egyidejűleg túl sok szakképzett és túl sok túlképzett van jelen a munkaerőpiacon.
A képzési színvonalat károsan befolyásolja, hogy a képzések szétaprózottak, nincs meg közöttük a kellő koordináció, valamint a harmónia a gazdaság igényeivel. Ez annak a folyamatnak az eredménye, hogy miközben a tanulói létszám a szakiskolákban csökkent, a képzési helyszínek inkább bővültek, hiszen az intézmények érdekei ezt kívánták. Jelenleg országszerte 627 helyszínen folyik szakiskolai képzés. Az iskola- és intézményhálózat széles, ám mégis rugalmatlan. Az iskolai rendszerű szakképzésben jelenleg több mint ezer szakközép-, szakiskola és speciális iskola vesz részt, és egyes felsőoktatási intézményekben is folyik a mesterségek oktatása. A fenntartási feladatokon jellemzően az önkormányzatok és más szervezetek, közöttük költségvetési szervek, egyházak, alapítványok osztoznak.
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés sajátossága, hogy – jellemzően – a nevelésre nem terjed ki, fő célja a szaktudás átadása. A felnőttképzés tartalmát tekintve a statisztikai adatok szerint 90-95 százalékban nyelvoktatás és szakképzés. Iskolarendszeren kívüli oktatást szervezhetnek állami képzőszervezetek – ideértve a munkaerő-fejlesztő és -képző központokat is –, valamint nonprofit szervezetek, erre szakosodott gazdasági társaságok. Házon belüli kurzusokat pedig maguk a munkaadók is tarthatnak. Egy 2003-as adat szerint a felnőttképzésben részt vevők száma elérte a 600-700 ezret.
Fogyatékosságok a rendszerben
A szakképzés az utóbbi tizenöt évben a magyar oktatáspolitika mostohagyermeke volt – ezt nemrégiben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is elismerte. Aszakképzésben érintett érdek-képviseleti szervezetek évek óta hangoztatják, hogy elszakadtak egymástól a képzőintézmények és a munkaerőpiac által megfogalmazott követelmények, és eljött az idő, amikor nem lehet halogatni tovább, hogy a kettőt közelítsék egymáshoz.
A mai szakmastruktúra már nemcsak a magyar gazdaság igényeinek és hagyományainak nem felel meg, hanem problémát okoz az is, hogy a képzések tartalma és ideje nem hasonlítható össze azzal, amit az EU tagországaiban alkalmaznak, s ezzel nem teszik lehetővé a nemzetközi felhasználhatóságot, nem válthatók át. Az, hogy a gazdaság igényei nem jutnak kellőképpen hangsúlyhoz a szakiskolai képzésben, nagyon jól megmutatkozik abban, hogy a gazdaság nem vesz részt kellően a gyakorlati képzésben, noha ebben – normális esetben – érdekelt lenne. A gyakorlati képzés közel fele az iskolai tanműhelyekben folyik. Ez a jelenség az elmúlt 10-15 évben alakult így, és negatívan befolyásolja a képzés tartalmi, sőt technológiai színvonalát is.
De önmagában sem koherens a szakképzési rendszer, mivel nem kapcsolódik megfelelően a foglalkoztatási rendszerhez, s ezzel szintén nem könnyíti meg az igényekhez való alkalmazkodást. Ezen a problémán az segíthet, ha az OKJ-t jobban összehangolják a megszerezhető szakképesítésekkel. Súlyos probléma továbbá, hogy ma még nem garantált, miszerint a szakmai bizonyítvány azonos szakképesítés esetén azonos tudást takar. Szükség van tehát a vizsgarendszer teljes felülvizsgálatára és átalakítására is.
Kamarai közreműködés
Az OKJ átdolgozása során a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tavaly január 27-én kötött együttműködési megállapodást az oktatási tárcával – 16 szakmára kiterjedően – a szakmai és vizsgakövetelmények korszerűsítésére, a gyakorlati szintvizsga rendszerének kidolgozására. Ekképpen a kamara – a magyar szakképzés történetében először – lehetőséget kapott arra, hogy a gazdaság igényeivel összhangban kidolgozza a 16 szakmával kapcsolatos szakmai és vizsgakövetelményeket.
Az MKIK tájékoztatása szerint ez a 16 szakma az iskolarendszerű szakképzésben jelenleg a szakiskolai tanulók közel 40 százalékát reprezentálja: 25 ezer főt érint. Az oktatási miniszter által átadott közjogi feladat megvalósításához a forrásokat az Országos Szakképzési Tanács pályázat útján bocsátotta rendelkezésre.
Az érintett szakmák a következők voltak: ács-állványozó, asztalos, bőrdíszműves, cipőfelsőrész-, férfiruha- és nőiruha-készítő, cukrász, épületburkoló, fodrász, kárpitos, kozmetikus, kőműves, pincér, szakács, szobafestő és mázoló, illetve villanyszerelő.
A kamara e szakmákban elkészítette a gazdaság igényeihez igazodó képzési követelményrendszert, amelyet a szaktárca 2006. szeptember 1-jétől vezet be a magyar szakképzésben.
Parragh László, az MKIK elnöke szerint az új követelményrendszer kialakításához a kamara 1259 céget kérdezett meg közvetlenül az elvárásaikról, az elképzeléseikről. Válaszaikat feldolgozták, s többségüket beillesztették a követelményekbe. Ezek révén 434 újszerű elem épült be az új vizsgarendszerbe. 14 szakma esetében a képzés az eddigi két évről háromra emelkedik.
Intézményi széttagoltság
A hazai szakképzés neuralgikus pontjainak tartja számos érdek-képviseleti szervezet, köztük az MKIK, az intézményi szétaprózottságot és a finanszírozási problémákat.
Az MKIK középtávú (2005-2013) szakképzési stratégiájában megfogalmazott álláspont szerint e gondokat csak a szakképző intézmények regionális szintű működtetésével, finanszírozásával lehet hatékonyan orvosolni, mert a szétaprózott önkormányzati tulajdonú és fenntartású iskolák működtetése sokba kerül, s nincs mód a racionalizálásukra. (Erre megoldást jelenthet a térségi integrált szakképző központok létrehozása, amely a kormány meghirdetett lépései között szerepel).
Az irányítási rendszer hatékonysága szempontjából a kamara nem tartja szerencsésnek, hogy az iskolarendszerű és az ezen kívüli képzés-szakképzés két minisztérium hatáskörébe tartozik, jelesül a szakképzés központi irányítása, koordinálása az oktatási tárca feladata, míg a felnőttképzéssel kapcsolatos feladatokat a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium látja el. A kamara szerint "komoly, az eddigi gyakorlatban kikristályosodott szakmai érvek szólnak az egyszintű irányítási rendszer korábban jól bevált gyakorlata mellett" (mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt a szakképzés a munkaügyi tárca alá tartozott).
Gyakorlati oktatás
Az MKIK adatai szerint a szakiskolai tanulók több mint fele iskolai tanműhelyi oktatásban részesül; a szakközépiskolai és technikus jellegű szakképesítéseknél ez az arány 80-90 százalék körüli, vagyis a gyakorlati oktatás elsődleges helyszíne továbbra is az iskola.
A kamara álláspontja szerint ez a helyzet nem a gazdaság gyakorlati képzéstől való távolmaradása miatt alakult ki, hanem azért, mert a tanintézmények a normatív finanszírozás kényszere miatt gyakran benntartják a tanulókat az iskolai tanműhelyekben.
Ugyanakkor az is tény, hogy a cégek nem tudnak igazi produktív feladatot adni heti egy gyakorlati napra a diákoknak, ezért hasznosabbak lennének a "tömbösített" gyakorlatok – több napig tartó folyamatos gyakorlás formájában.
A kamara a munkaerő-piaci orientáltság irányába tett jó lépésként értékeli a tanulószerződés intézményrendszerének kiszélesítését. A vállalkozásokhoz kihelyezett tanulók szerződéssel való foglalkoztatása ugyanis bevezeti a fiatalokat a munka világába. E rendszer révén jelenleg 21 ezer, döntően hátrányos társadalmi helyzetben lévő tanulót sikerült "beemelni" a foglalkoztatási és társadalombiztosítási rendszerbe.
Nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint a tanulószerződés intézményrendszere a leghatékonyabb eszköze annak, hogy a munkaerőpiac utánpótlási igényei közvetítődjenek. A tanulószerződéses rendszer általánossá válását különösen a hiányszakmák képviselői támogatják, és hajlandók az együttműködésre.
Az MKIK szakértői szerint ugyanakkor a cégek gyakorlati képzési hajlandóságát negatívan befolyásolja, hogy a tanulószerződés egyoldalú jogokat biztosít a diákok számára a szerződések felbontásakor. A vállalkozások ezért kezdeményezik a próbaidő intézményének beemelését a szakképzési törvénybe, illetve jogegyenlőséget a szerződések felbontásakor.
Szakképzési hozzájárulás
A szakképzési hozzájárulás célja – más adónemekkel ellentétben – a gazdálkodó szervezetek ösztönzése a szakképzésben való tevőleges vagy anyagi részvételre. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 2004. január 1-jei hatállyal változtatásokat vezetett be a hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségekben, az elszámolási lehetőségekben.
Kötelezően előírta, hogy a hozzájárulás 20 százalékát adóként fizessék be a gyakorlati képzést nem folytató gazdálkodó szervezetek, és csak a fennmaradó 80 százalék erejéig enged felhasználást közvetlen iskolatámogatásra és saját dolgozó képzésére.
A gyakorlati oktatást folytató cégek költségelszámolási lehetőségei szakképzési hozzájárulási kötelezettségük terhére nőttek (emelkedett a tanulók díjazási lehetősége, elszámolható a szintvizsga költségeinek egy része és az anyagköltség egy része normatív alapon stb.). A törvény ugyanakkor – a gyakorlati képzést végzők esetében is – a gyakorlati képzés költségeinek elszámolása után fennmaradó részre adókötelezettséget ír elő, és csak az adózott maradványból támogathatnak szakképző intézményeket.
A szakképzési hozzájárulás elszámolása során a gazdálkodó szervezetek körében kiemelt kérdés a saját dolgozók képzése. Nehezen eldönthető, hogy ennek az elszámolási mértékét célszerű-e tovább növelni. Kamarai tapasztalatok szerint nem ritka, hogy a saját dolgozók oktatását a gazdálkodók a tanulók gyakorlati képzésének rovására preferálják, mivel a szakképzési hozzájárulás egyharmadának felhasználása után fennmaradó rész erejéig költenek csak a tanulók gyakorlati képzésére.
Bürokratikus elszámolás
A tanulószerződés kiterjesztését a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (Szt.) írja elő, ám önmagában ezt nem képes szavatolni. Az MKIK szerint tényleges megoldást a cégek érdekeltségének további megerősítése, a tanulószerződések vonzóvá tétele jelenthet.
A szakképzési hozzájárulás jelenlegi elszámolási rendszere bürokratikus és bonyolult a kamara szerint. Az egyszerűsítés egyik módja lehet a költségcsoportok normatív elszámolási lehetőségének kiteljesítése (csoportlétszám egzakt meghatározása, műhelyrezsi, tanulók juttatásának norma szerinti elszámolhatósága stb.). Szakértők úgy vélik, az egyszerűsítés legjobb módja a 2004. január 1-jétől bevezetett átalányelszámolási lehetőség továbbfejlesztése lehetne. Ez jelenleg csak a gyakorlati képzést folytató, alkalmazottal nem rendelkező egyéni vállalkozásokat érintheti.
A tanulói juttatáson felüli költségek elszámolására biztosított norma nagyon alacsony, legfeljebb az oktatók két-három havi alapbérére elegendő. Az átalánydíjas elszámolás kiterjesztését segítené, ha a jelenlegi szorzót (amely tanulónként évente a mindenkori minimálbér összegével egyenlő) 4-5-szörösére emelnék fel.
Fejlesztési támogatások
A kamara rendezetlennek tartja a szakképzési hozzájárulásból közvetlenül nyújtott fejlesztési támogatások rendszerét, amely jelenlegi formájában aránytalan és igazságtalan forráselosztáshoz vezet a szakképző intézmények között. Évek óta ismert jelenség, hogy az évente 100 milliókat "begyűjtő" iskolákkal szemben számos nagy létszámú szakképző intézmény csak minimális támogatásban részesül. Nehezen ellenőrizhető elszámolási problémát jelent, hogy a támogatást célirányosan az alapképzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére lehet felhasználni.
A Szakképzési Alap decentralizált keretének felosztása a jelenlegi regionális formában nem hagyja kellően érvényesülni a gazdaság szempontjait. A Szakképzési Alap forrásaira benyújtott pályázatokra kiosztott támogatások közel 60 százalékát oktatási intézmények, körülbelül egyharmadát a gazdálkodó szervezetek és 9 százalékát felsőoktatási intézmények kapták meg az elmúlt három évben a kamara adatai szerint.
Ez azonban nem valamilyen diszkrimináció eredménye, hiszen a gazdálkodó szervezetek pályázatainak sikeressége a három év országos átlagában 55 százalék (régiók szintjén 48-65 százalék), az oktatási intézményeké pedig 50 százalék (régiók szintjén 41-57 százalék). Vagyis kevés gazdálkodó szervezet kevés és kis összegű pályázatot adott be.
Örvendetes tendenciaként értékeli ugyanakkor a kamara, hogy a 2002. évi 26 százalékról fokozatosan növekedett a gazdálkodó szervezetek részesedése a pályázatokból, 2004-re elérte a 38 százalékot.
Uniós célok
Az Európai Unió oktatáspolitikájának kiindulópontja, hogy a képzésbe történő befektetés alapvetően meghatározza a jövő foglalkoztatási helyzetét, illetve az uniós gazdasági térség versenyképességét. Az Európai Tanács 2000. évi, lisszaboni ülésén tűzte ki célul, hogy 2010-re az EU a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő térségévé váljon, aminek elérésében meghatározó szerep jut a minőségi oktatásnak, szakképzésnek.
A tagországok szakoktatásért, szakképzésért felelős vezetői 2001-ben fogadták el az úgynevezett bruges-i kezdeményezést, amely megfogalmazza a szakoktatás és szakképzés minőségi fejlesztését – mint fő feladatot –, s ezt a tagországok közötti szorosabb együttműködés révén képzeli el. A cél 2010-re a versenyképes tudást nyújtó szakképzési rendszer kialakítása, amelyben a szakoktatás és szakképzés státusa, elismertsége magas, s a rendszerben részt vevők transzferálható, egész Európában érvényes és alkalmazható tudással rendelkeznek. A transzparencia és a szakképesítéssel kapcsolatos kérdések megoldására létrehozták a referencia-központok hálózatát, amelynek feladatát idehaza a Nemzeti Szakképzési Intézet látja el.
Az Európai Unió Bizottsága 2001 novemberében fogadta el közleményét, amelyben az élethosszig tartó tanulás politikáját fogalmazta meg. E dokumentum a tudásba való befektetés növelését, valamint az alapvető képességek megszerzésének támogatását, az innovatív, rugalmas tanulási formák elterjesztését helyezi középpontba. A Bizottság e dokumentumban már szükségesnek ítéli az oktatási, képzési rendszerek átalakítását is, elsősorban annak érdekében, hogy felszámolják a különböző tanulási rendszerek közötti korlátokat.
A szakképzéshez kapcsolódó szakmai javaslatok kidolgozása 2003-ban indult el azzal, hogy EU-szintű bizottságok alakultak a következő témákban: szakképesítések és kompetenciák átláthatósága; kredittranszfer a képzésben; minőségbiztosítás; egész életen át nyújtott pályaorientáció.
Felgyorsított reformok
Az Európai Tanács 2004 februárjában fogadta el az "Oktatás és képzés 2010" időközi jelentést, amely a felgyorsított reformok mellett foglal állást. Ezzel kapcsolatban világosan megfogalmazódott: a reformokat a tudás alapú társadalom kulcsfontosságú területeire kell koncentrálni, növelni szükséges a társadalomba fektetett közpénzeket, és ahol helyénvaló, bővíteni kell a magántőke bevonását. Továbbá koherens nemzeti stratégiákat kell kidolgozni az élethosszig tartó tanulás elősegítésére, megteremtve az oktatási intézmények partnerségét és a nyitott tanulási környezetet. Nemzeti kereteken alapuló európai keretrendszerre van szükség, hogy a bizonyítványok Unió-szerte elismertethetők legyenek.
2004-ben az Európai Unió oktatási, ifjúsági és kulturális miniszterei elfogadták az állásfoglalást az egész életen át nyújtott pályaorientációról, amelynek feltétele, hogy megfelelő szolgáltatási háttér álljon a lakosság rendelkezésre. Olyan aktív szolgáltatásokra van szükség, amelyek képesek kezelni minden állampolgár tanulási igényeit, kiemelten a veszélyeztetett csoportba tartozókét is.
Közös álláspont alakult ki a végzettségek elismerésével kapcsolatos egységes keretrendszer létrehozásáról is. Ez az Europass határozattervezet, amelynek lényege, hogy a diákok mobilitásának segítésére személyes portfóliót alkalmaznak, amely tájékoztatást ad a végzettségekről és kompetenciákról. A koppenhágai deklaráció alapján felmerült a szakképzési minőségbiztosítási keretrendszer kialakításának szükségessége is, amelynek célja, hogy támogassa a tagállamok regionális minőségbiztosítási rendszereinek kialakítását, illetve fejlesztését.
A szakképzés összehangolásának sarkalatos pontja a kreditrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a nemzeti képzésben részt vevők tudásának, szakismeretének, kompetenciájának összehasonlíthatóságát, konvertálhatóságát, és ezt kreditpontokban kifejezhetővé teszi. Ehhez elengedhetetlen a képzési helyek, intézmények együttműködése és egymás iránti kölcsönös bizalma. A modell hosszú távon akkor lesz alkalmazható, ha figyelembe veszi az egész életen átívelő tanulás során szerzett ismereteket, a formális és nem formális úton szerzett tudást is.
Építőipari gondokAz Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság Szakképzési Munkacsoportja által nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmány szerint az általánosnál is aggasztóbb a helyzet az építőipari "szakmunkáskínálat" terén. Az elemzés készítői úgy vélik: ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor a Nemzeti Fejlesztési Terv II. tervezési ciklusának végére mintegy 200 ezer építőipari és 20 ezer faipari szakember munkája hiányozhat majd a gazdaság fejlődésének és versenyképességének fenntartásához. Megjegyzik, hogy az Európai Unió országaiban jelenleg az építőipar a legnagyobb foglalkoztató; az EU teljes befektetéseinek több mint a fele építőipari beruházás. Ez azt eredményezi, hogy minden egyes új munkahely az építőiparban két új munkahelyet teremt más ágazatokban, a faipar pedig szorosan együttműködő társa az építőiparnak. A magyarországi építőipar előtt álló kihívások – mint az ország infrastrukturális elmaradottságának csökkentése, az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalt környezetvédelmi beruházások kivitelezése és a lakásállomány állapotának javítása – az építőipari és a faipari szakma fokozott igénybevételét kényszerítik ki – figyelmeztetnek a tanulmány készítői. Ugyanakkor hozzáteszik, hogy az építőipar elmúlt évtizedének teljesítménymutatói alapján számított 9,3 százalékos fejlődési trend fenntartásához, illetve erősödéséhez az európai uniós támogatási források megfelelő pénzügyi fedezetet jelentenek. A tanulmány szerint az ágazati foglalkoztatás alakulása jelentősen elmarad az építőipari teljesítmény növekedése mögött, amiben szerepet játszik az is, hogy az építőipari szakképzés teljesítménye sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem kielégítő. Mindazonáltal a gazdaság fejlődése érdekében meg kell teremteni az építő- és faipar szakemberigényének fedezetét. A tanulmány szerint ennek eszköze lehet – mások mellett –, ha több építőipari szakmunkást képeznek, s javítják az oktatás színvonalát. |
Finanszírozási rendszerA szakképzés finanszírozására alapvetően három fő államháztartási forrás áll rendelkezésre: a központi költségvetés által az iskoláknak normatív módon juttatott pénzeszközök, továbbá az önkormányzati támogatások, valamint a Munkaerő-piaci Alap képzésialap-része. Ezek a források kiegészülnek egyéb központosított és fejezeti kezelésű előirányzatokkal, címzett és céltámogatásokkal. A szakképzés finanszírozásában meghatározó szerepe van a gazdasági szférának, tekintettel arra, hogy szakképzési hozzájárulást kell fizetniük a cégeknek. Pontosabban választási lehetőségük van a hozzájárulás fizetésére kötelezetteknek: adhatnak fejlesztési forrásokat az oktatási intézményeknek, finanszírozhatják saját munkavállalóik szakképzését, vállalhatják tanulók gyakorlati képzését, vagy pedig befizetnek a képzési alaprészbe. Az elmúlt évekre jellemző tendencia a finanszírozásban, hogy a költségvetési támogatás folyamatosan zsugorodik, miközben az MPA képzésialap-része bevételei nőnek. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés irányítása 2003 óta a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. A felnőttképzés finanszírozásának több pillére van: az állami normatív támogatás mellett szerephez jut a képzési célú adókedvezmény rendszere, továbbá lehetőség van a foglalkoztatottak képzésének támogatására a szakképzési hozzájárulás terhére. A negyedik elem az MPA képzésialap-részének támogatása. Az alap az idén 278,7 milliárd forintos bevételi és kiadási tervében a hagyományos munkaerő-piaci programokra, így különféle képzési, foglalkoztatási támogatásokra 50 milliárd forintot irányozhat elő, a szakképzési célú kifizetések kerete 21,8 milliárd forint. Az alap egyik jelentős forrása a munkaadók szakképzési hozzájárulása, amelyből az idén 23,6 milliárd forint bevételt terveznek. Ismeretes, hogy a szakképzési hozzájárulás jelenleg 1,5 százalék. |
