Béralku a cégeknél

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 15.) vegye figyelembe!

A keresetemelés alapja a gazdasági teljesítmény

Megjelent A Munkaadó Lapja 85. számában (2005. március 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Jóllehet az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) tavaly is időben, már november első felében sikerült megállapodni a versenyszféra számára 2005-re ajánlott bruttó átlagkereset-emelés 6 százalékos és a minimálbér 57 ezer forintos mértékéről, azonban a munkahelyek többségénél még az idén februárban sem zárultak le a helyi bértárgyalások. A munkavállalói érdekképviseletek szerint ezen nincs mit csodálkozni, hiszen mára általános gyakorlattá vált, hogy akár fél évig is elhúzódik a béralku. A munkaadók úgy vélik: az OÉT bérajánlása afféle igazodási pont lehet ugyan a cégek számára, de végső soron gazdálkodásuk helyzete határozza meg, hogy milyen mértékben emelhetik a kereseteket.

Az egyes ágazatok és vállalatok sajátosságaitól függ, hogy mikor kezdenek tárgyalni a bérekről és melyik hónaptól esedékes az emelés - mondja Hódi Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Sok vállalatnál előfordul, hogy a bértárgyalásokkal megvárják a pénzügyi év vagy az első hat hónap mérlegét, esetleg az üzleti terv elkészültét.

Fordult a kocka?

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) tapasztalatai szerint egyelőre meglehetősen vegyes a kép: egyes cégeknél már decemberben megkötötték a bérmegállapodást, vannak viszont ágazatok, például a mezőgazdaság, ahol még el sem kezdődtek az egyeztetések - mondja Szabó Julianna, az MSZOSZ bérpolitikai szakértője. Az első értékelhető országos összesítést tagszervezetei körében legkorábban március-áprilisra tudja majd elkészíteni a szakszervezeti konföderáció.

Az érdekvédelmi vezetők - eddigi tapasztalataik alapján - egyelőre eltérően vélekednek az idei bértárgyalások lehetséges végeredményéről. Hódi Zoltán szerint az idén is számítani lehet arra, hogy az országos ajánlásban szereplő bruttó 6 százaléknál 1,5-2 százalékkal magasabb keresetemelés érvényesül majd a nemzetgazdaság összességében, ahogy 2004 kivételével eddig mindig tapasztalni lehetett. A szakszervezeti vezető szerint főként a jó pozícióban lévő, valamint erős szakszervezettel rendelkező ágazatoknál és cégeknél haladja majd meg jelentősen az idén is a helyi bérmegállapodás az országos ajánlást, ezzel felfelé húzva a nemzetgazdasági átlagot.

Paszternák György, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján arra következtet, hogy az idén is folytatódik a tavalyi trendforduló, amikor az OÉT által ajánlott bruttó 7-8 százalékos átlagkereset-emelés helyett - a cégek visszafogott bérpolitikája és a vártnál magasabb infláció miatt - csupán 6,1 százalékkal növekedtek a bruttó keresetek. Míg korábban a makroszintű bérajánlást bázisnak tekintették a munkaadók és a szakszervezetek, az idén jóval inkább maximumként kezelik azt, s felfelé csak ritkán térnek el tőle, lefelé annál inkább - mondja Paszternák György. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségénél (ÉDOSZ) is úgy tapasztalják, hogy az OÉT országos bérajánlása az idén korlátozza a helyi tárgyalásokat, mivel a munkáltatók felső határnak tekintik a bruttó 6 százalékot. Paszternák szerint a képhez azonban az is hozzátartozik, hogy korábban a magasabb infláció miatt is szükség volt az országos bérajánlást meghaladó mértékű megállapodásokra.

Az OÉT-ajánlás igazodási pont

Szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az OÉT bérajánlására -esetleges korlátozó szerepe ellenére - nagy szükség van a munkavállalók érdekében. Ezt jól mutatja, hogy 1995-ben, amikor a rendszerváltás óta egyetlen alkalommal nem sikerült az OÉT-ben megállapodást kötni - s 1996-ban nem volt makroszintű bérajánlás -, óriási mértékben csökkentek a reálkeresetek. Ugyanakkor az is tény: az ágazati párbeszédbizottságok egyelőre nem alkalmasak arra, hogy átvegyék az országos bértárgyalások szerepét.

Az OÉT kereseti ajánlása afféle igazodási pontot jelent ugyan a munkaadók számára, de végső soron a cég gazdálkodásának helyzete és az üzletmenetet befolyásoló egyéb tényezők határozzák meg a keresetek "sorsát" - világítja meg a munkaadói oldal álláspontját Zékány József, a Budapesti Vegyi Művek munkaerő-gazdálkodási vezetője.

A vegyiparban például arra is tekintettel kell lenniük a cégeknek, hogy a munkakörülmények nem feltétlenül rózsásak, ezért a munkaerő toborzására és megtartására is nagyobb gondot kell fordítani. A Budapesti Vegyi Műveknél mindezeket a szempontokat figyelembe véve bruttó 7 százalékos béremelésre számíthatnak a dolgozók a tavalyi 6 százalék után. A keresetemelést azonban csak július elsejétől engedi meg a cég helyzete, ahol jelenleg bruttó 150 és 250 ezer forint között mozog az átlagkereset.

Az élelmiszeriparban körülbelül a munkahelyek 30-40 százalékánál zárultak le a bértárgyalások, amelyek eredményeként bruttó 3-6 százalékos béremelésről állapodtak meg a munkaadók és a szakszervezetek. Holott az ágazat teljesítményének növekedése ennél nagyobb emelést is indokolna - állítják az ÉDOSZ-nál.

A szakszervezet szerint az élelmiszeriparban különösen a multinacionális cégekkel nehéz tárgyalni a javadalmazásról, de az is igaz, hogy náluk eleve magasabbak a keresetek az átlagosnál. Az egyeztetések a természetbeni juttatásokra is kiterjednek, s a szakszervezeti tapasztalatok szerint azok a cégek, amelyeknél eddig is voltak béren kívüli juttatások, jellemzően továbbra is karbantartják azokat. Az úgynevezett cafeteria-rendszer keretében választható juttatásokat általában az infláció mértékével emelik a munkaadók, vagyis reálértékük nem csökken, de nem is emelkedik.

A vegyiparon belül más-más a helyzet az egyes területeken, attól függően, hogy éppen hogyan prosperál az adott ágazat - mondja Paszternák György. Ajól jövedelmező gyógyszeriparban már nagyrészt megkötötték a béralkukat, s általában bruttó 6 + 1 százalékos átlagkereset-emelésben állapodtak meg, amelyben a plusz egy százalékot zömmel a fizikai dolgozók fizetésének felzárkóztatására szánják. A klasszikus vegyiparban, valamint a gumi- és a papíriparban még zajlanak a tárgyalások, az alumíniumgyártás területén pedig még sztrájkfeszültség is kialakult. A Tiszai Vegyi Kombinátról ugyanakkor már tudni lehet, hogy szintén 6+1 százalékban emeli a béreket, s hasonlóan 7 százalék körvonalazódik a Michelinnél is. A papíriparban és a műanyag-feldolgozás területén viszont kifejezetten recessziós idők járnak, úgyhogy az itt dolgozók nem sok jóra számíthatnak - hangsúlyozza Paszternák György. Mindezek alapján tehát általában széles skálán, nulla és hét százalék között mozogtak a megkötött bérmegállapodások.

Az acélgyártásban, a vaskohászatban, valamint a gép- és járműiparban viszont lényegesen kedvezőbb egyezségeket sikerült eddig tető alá hoznia a Vasas Szakszervezeti Szövetségnek: e szektorban 5 és 10 százalék közötti alapbéremelésről szólnak az egyezségek; átlagosnak az 5-6 százalék mondható, ami a pótlékokkal együtt összesen 7-8 százalékos emelést jelent - mondja Hódi Zoltán. Asaját ágazatukat meghatározó Audinál például 9 százalékkal nőnek az idén a keresetek, a Dunaferrnél pedig 7 százalékban állapodtak meg a felek.

A tavalyihoz hasonlóan február közepéig a Vasas területén összesen 15-16 vállalatnál született már meg a béregyezség, amely a munkavállalói összlétszámnak nagyjából 10 százalékát, 15-20 ezer embert érint. A vasasok igyekeznek mindenhol tárgyalni a szociális juttatásokról is. Hódi Zoltán szerint e téren vegyes tendenciákat lehet tapasztalni: általában a munkaadók az infláció mértékével növelik a béren kívüli juttatások összegét, ugyanakkor nem minden munkáltató hajlandó elmenni az étkezési hozzájárulás négyezer forintos felső határáig.

Árverseny húzza le a béreket

A kereskedelemben tapasztalható óriási verseny nem kedvez a bértárgyalásoknak, hiszen lefelé húzza a kereseteket - mondja Säling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnöke. Acégek az árversenyre összpontosítanak, s a keresetek növelése háttérbe szorul. Ráadásul a kereskedőcégek a bőrükön érezhetik azt is, hogy a tavaly egy százalékkal csökkent reálkereset érzékelhetően visszafogta a fogyasztást. Így nem csoda, hogy a kereskedelemben egyelőre a munkahelyek 20-30 százalékánál sikerült befejezni a bértárgyalásokat, amelyek során eddig általában bruttó 2, 4, 6 százalékos keresetemelésről állapodtak meg a munkaadók és a szakszervezetek. Ritkán az is előfordult, hogy 10 százalékos bérfejlesztésről sikerült egyezséget kötni.

Pedig a kereskedelemben ágazati bérajánlást is elfogadtak a munkaadók és a munkavállalóik képviselői, amelyben az OÉT irányelvének megfelelő bruttó hatszázalékos keresetemelést javasoltak a szektor szereplőinek. Az ágazati megállapodás azonban arra is felhívja a munkaadók figyelmét, hogy az alacsony keresetű fizikai dolgozók bérét az átlagnál nagyobb mértékben kell emelni. Az egyezség kitér arra is, hogy a minimálbért mindenhol ki kell fizetni, valamint arra is, hogy a korábbi minimálbér-emelések által okozott bértorlódásokat mérsékelni kell. Az ágazati párbeszédbizottság azt is ajánlja, hogy a legkisebb bér környékén keresők fizetését ne csak az 57 ezer forintos idei minimálbér szintjére emeljék a cégek, hanem "valóságos" emelést hajtsanak végre. Ezen ajánlások érvényesülésének ellenőrzése és az esetleg szükséges korrigálások érdekében - az országos bérmegállapodáshoz hasonlóan - az ágazati párbeszédbizottság is elhatározta, hogy az év második felében újraértékeli a helyzetet.

A KASZ a szociális juttatások mértékének emeléséről is igyekszik megállapodást kötni a munkaadókkal. Eddig a cégeknek kevesebb mint a felénél sikerült elérniük az érdekvédőknek, hogy a munkáltatók az étkezési hozzájárulás maximumát adják dolgozóiknak, a többiek vagy ennél kevesebbel, vagy semmivel sem járulnak hozzá alkalmazottaik étkezéséhez.

A KASZ-nál a bértárgyalások technikájával kapcsolatban azt is megjegyzik, hogy a multinacionális cégek vezetői általában nincsenek felhatalmazva a megállapodásra, hanem előbb az anyavállalat központjával kell egyeztetniük, ami szintén lelassítja a tárgyalásokat.

A nemzetgazdaság harmadik legjobban fizetett ágazatában, az energiaszektorban sztrájkfeszültségbe torkolltak a bértárgyalások. Az ágazati reprezentatív szakszervezetek a reálkeresetek négyszázalékos növekedését szeretnék kiharcolni. Ennek érdekében 6,5 százalékos bruttó átlagkereset-fejlesztést tartanak indokoltnak, ami az idei évre elfogadott üzleti terv időarányos teljesítése esetén további két százalékkal egészülne ki. Az ágazat egészében 66 ezer forintos minimálbért tartanak indokoltnak - kilencezerrel többet a kötelező 57 ezernél -, ezen belül a szakmunkás-, illetve a középiskolai végzettséget igénylő munkakörökben 92 400, a diplomások esetében pedig 132 ezer forintos legkisebb bérről kötnének megállapodást.

Az érdekvédők a szociális és a jóléti juttatások reálértékét három százalékkal növelnék. Ezzel szemben a munkáltatói szövetség az ajánlatában - február közepéig - éves szinten 6,5 százalékos átlagkereset-növelésig volt hajlandó elmenni. A háromelemű minimálbér összegéről pedig 58 300, 68 400, illetve 114 ezer forintban egyezne meg. A munkaadók a szociális juttatások reálértékének szinten tartását ígérik.

A megmerevedő álláspontok miatt a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZSZ) aláírásgyűjtésbe kezdett a szektor munkavállalói körében. A dolgozóktól arra a kérdésre is választ várnak, hogy egy erősebb érdekérvényesítési akció során felsorakozna-e a tagság a szakszervezet mögé. Aválasz többnyire "igen" lehetett, mivel Gál Rezső, a VDSZSZ elnöke február 17-én bejelentette, hogy ha egy héten belül nem lesz megállapodás az ágazat mintegy húszezer dolgozójának idei béremeléséről, a szakszervezet - a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével, valamint a LIGA Szakszervezetekkel közösen - sztrájkfelhívást tesz közzé, és tüntetést szervez az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. budapesti székháza, illetve a német és a francia nagykövetség elé, majd a társaságok külföldi tulajdonosainak müncheni, esseni és párizsi székhelyén is.

Az idén mindenesetre nagy szükség volna az ígért 3-4 százalékos reálbér-növekedésre, mivel tavaly - nyolc év után először - csökkent a hazai keresetek vásárlóereje: a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a reálbérek egy százalékkal estek vissza 2004-ben.

Az infláció utoljára 1996-ban volt magasabb a keresetek átlagos emelkedésénél, akkor 5 százalékkal romlott egy év alatt a fizetések vásárlóereje. Azóta viszont az emelkedés töretlen volt. A lakosság számára a legjobb évben, 2002-ben átlagosan 14 százalékkal nőttek a reálkeresetek, de még 2003-ban is közel tíz százalékkal múlta felül a bérek vásárlóereje az egy évvel korábbi szintet.

Tavaly azonban a visszafogottabb béremelések és a vártnál magasabb infláció miatt sokat romlott a helyzet. Amúlt évben a 6,8 százalékos infláció mellett a bruttó átlagbér 6,1 százalékkal, a nettó pedig csupán 5,7 százalékkal emelkedett. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 2004-ben 145 700 forint volt: ezen belül a versenyszférában tevékenykedők átlagosan 139 ezret, a költségvetési szektor alkalmazottai pedig 162 ezer forintot kerestek. (A különbség egyrészt a 2001-2002-es központi bérpolitikai intézkedések - például az átlag ötvenszázalékos közalkalmazotti keresetemelés - áthúzódó statisztikai hatásából adódik. Másrészt a költségvetési intézményeknél jóval nagyobb arányban dolgoznak magasabb jövedelmű szellemi foglalkozású alkalmazottak, akiknek ugyanakkor a keresete többnyire elmarad a hasonló munkakört betöltő, a versenyszférában foglalkoztatott alkalmazottakétól.)

A legmagasabb átlagkeresetet változatlanul a pénzügyi szektor kínálja: itt tavaly átlagosan 324 ezer forintot kerestek a munkavállalók. A legalacsonyabb átlagkeresetű ágazat sem változott tavaly: a textil-, bőr- és cipőiparban az átlagbérek alig haladták meg a nemzetgazdasági átlag felét. De nem fizet sokkal jobban a mezőgazdaság, a kereskedelem és a vendéglátás sem.

Mit ajánl az OÉT?

Tavaly november 12-én az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) abban egyeztek meg a felek, hogy 6 százalékos bruttó keresetemelést javasolnak az ágazati és vállalati bérmegállapodásokhoz. A kötelező minimálbér összegét pedig a tavalyi 53 ezer forintról 57 ezerre emelték a szociális partnerek.

A szakszervezetek kérésének megfelelően sikerült megegyezni abban is, hogy szeptember 15-ig értékelik, hogy miként teljesül a versenyszférában a keresetemelési ajánlás. Ha az ország gazdasági teljesítménye, az infláció és más mutatók miatt nem valósulhat meg az ajánlott keresetemelés, az OÉT-ben tárgyalásokat folytatnak a megoldás érdekében.

Az egyezségbe belevették azt is, hogy az OÉT javasolja az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek a minimálbérre vonatkozó előírások betartásának kiemelt ellenőrzését. Szakszervezeti igény volt, hogy a megállapodás utaljon a bruttó béremeléssel elérhető reálpozícióra: eszerint idén a reálbérek 3-4 százalékos javulása várható.

A megállapodás felsorolja a tárgyalások alapjául szolgáló 2005-ös országos gazdasági mutatókat, így a GDP 4 százalékos javulását, a foglalkoztatás 0,5-1 százalékos bővülését, a termelékenység 3-3,5 százalékos növekedését, a fogyasztóiár-színvonal éves átlagban 4,5 százalékos emelkedését, illetve azt, hogy a személyijövedelemadó-változás 2 százalékponttal javítja a nettó, illetve a reálpozíciót.

A megállapodás része a kormányzati oldal által vállalt, az adó- és járulékszabályokban érvényesített tehercsökkentések felsorolása. Ezek szerint a melegétkeztetésnél az adómentesen nyújtható hozzájárulás összege 6 ezer forintról 8 ezerre, hidegétkeztetésnél 3,5 ezer forintról 4 ezerre nőtt. Az átalányadó értékhatára általában 4 millióról 8 millióra, kereskedőknél 22 millióról 40 millió forintra emelkedett.

 

Szociális partnerek együttműködése

A foglalkoztatás bővítése, a szakképzés fejlesztése és a szociális párbeszéd erősítése - e fő célkitűzések állnak az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) által a Liga Szakszervezetekkel és a Munkástanácsok Országos Szövetségével nemrégiben megkötött együttműködési megállapodások homlokterében. A mikro- és kisvállalkozásokat tömörítő munkáltatói, illetve a két munkavállalói szervezet arra törekszik, hogy tagjaik érdekeit a szociális párbeszéd európai gyakorlatának megfelelően képviseljék és érvényesítsék.

Az IPOSZ és a két munkavállalói érdekképviselet mindenekelőtt abban érdekeltek, hogy a szociális párbeszéd hazai rendszere az Európai Unió gyakorlatához idomuljon. E tekintetben jelentős lépés volt az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) létrejötte, ám hogy e testületek miként állják majd meg a helyüket, azt a jelenlegi "gyakornoki" időszak alapozza meg. Nem véletlen tehát, hogy a szerződő felek kinyilvánították, miszerint együttműködnek az ápb-kben, különös tekintettel a megkötendő egyezségekre. Ez utóbbiaknak azt kell szolgálniuk, hogy az egyes szakmákban tevékenykedő munkavállalók és munkaadók ne egymás ellenében, hanem egymást támogatva érjenek el eredményeket. A kulcsszó a versenyképesség, amelynek javítása mind a vállalkozások, mind a dolgozók tekintetében elsőrendű feladat.

Ami az utóbbit illeti, az IPOSZ és a munkavállalói érdekképviseletek kitüntetett szerepet tulajdonítanak a szakképzés fejlesztésének. Ezért közösen dolgoznak az Országos Szakképzési Tanácsban, az Országos Érdekegyeztető Tanács szakképzési bizottságában, valamint a Felnőttképzési Tanácsban, aktív szerepet vállalva a szakiskolai program végrehajtásában, illetve az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) modernizálásában.

Az együttműködésnek természetesen más fórumait is ki akarják használni a felek. Véleményük szerint a szerződést akkor lehet tartalommal megtölteni, ha "térségi dimenzióba" helyezik a munkát. Azaz - például - közösen dolgoznak a regionális képzési bizottságokban, s aktívan részt vesznek a Területi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozásában. Ugyanakkor a foglalkoztatás bővítéséért és az állástalanság mérsékléséért közös álláspontot alakítanak ki a Munkaerő-piaci Alap irányító testületében, illetve a Megyei Munkaügyi Tanácsokban is.

Az IPOSZ és a szakszervezetek ugyancsak kiemelten kezelik a területfejlesztési és a kisközösségi programok megtervezésében és végrehajtásában, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv projektjeiben való közös részvételt. Ez utóbbira kitüntetett figyelmet fordítanak; szeretnék elérni, hogy minél többen igényeljenek és nyerjenek el uniós pénzforrásokat. A pályázati aktivitásnak azonban számos feltétele van - jó és megvalósítható programok, helyi összefogás, az anyagi erők koncentrálása -, s minderre fel kell készíteni a potenciális pályázókat.

Az együttműködési megállapodásokban az is szerepel, hogy a partnerek - a rendelkezésükre álló információs csatornákon keresztül - kölcsönösen ajánlják szolgáltatásaikat a tagjaiknak. Mivel az "átjárás" még korántsem általános, ezért ennek ösztönzése mindenképpen jó. Annál is inkább, mert a különböző szervezetek kínálatában számos olyan szolgáltatás szerepelhet, amely a külsős érdeklődőknek is hasznos lehet

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.