Rendkívüli munkavégzés ellenértéke – köztisztviselőknek és munkavállalóknak
Kérdés
Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. november 3-án (300. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6036
[…] bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít. A fentiekből következően tehát, ha egy általános munkaidő-beosztás szerint foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapi rendkívüli munkavégzést rendel el a munkáltató, és a munkavállaló az Mt. 140. §-ának (1) bekezdése szerint rendes munkaidőben vasárnapra nem osztható be, ebben az esetben – általános szabály szerint – a munkavállaló részére alapbére kétszázötven százaléka jár, ha nem kap másik pihenőnapot. Szombatra eső pihenőnapi rendkívüli munkavégzés esetén pedig – általános szabály szerint – alapbére kétszáz százaléka jár, ha nem kap másik pihenőnapot a munkavállaló. Ha a szombati rendkívüli munka ellenértékeként másik pihenőnapot kap, a rendkívüli munkaidő bérpótléka ötven százalék, tehát az alapbére százötven százalékára válik jogosulttá.Az Mt. bérpótlékra épülő rendszerétől teljesen eltérő szabályokat tartalmaz a Kttv. A Kttv. 98. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a heti pihenőnapon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár. A rendkívüli munkavégzés ellentételezésére a közszférában tehát nem a bérpótlék szolgál, hanem minden esetben szabadidőt kell kiadni (a túlmunkavégzést „le lehet csúsztatni”). A rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő köztisztviselő számára pedig legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő-átalány állapítható meg [Kttv. 98. § (4) bek.]. A szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követően legkésőbb harminc napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege [Kttv. 98. § (7) bekezdés]. Itt fontos tisztáznunk, hogy a Kttv. 98. §-ának (7) bekezdése a „szabadidő” megváltásáról, nem pedig a „szabadidő-átalány” megváltásáról rendelkezik. A szabadidőt ugyanis meg kell váltani, ha azt nem tudja a munkáltató kiadni a törvény szerinti határidőn belül. A huszonöt munkanap szabadidő-átalány kiadására nem ír elő harmincnapos határidőt a Kttv., de a szabadidő-átalány – rendeltetéséből következően, általános szabály szerint – szabadidőben adandó ki a tárgyév során.Az Mt. 43. §-ának (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a Második Részben foglaltaktól, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni. Az Mt. vonatkozó szabályai alapján [Mt. 43. § (1) és (2) bek., Mt. 165. §] a pihenőnapi rendkívüli munkaidő teljesítéséért járó ellenértékről szóló szabályoktól a munkaszerződés a munkavállaló javára eltérhet. Az érintett jogszabályhelyek közül egyetlen rendelkezéstől nem lehet eltérni, ez pedig a következő: A bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg [Mt. 139. § (1) bek.]. A kérdés szerinti esetben tehát kizárólag a munkaszerződésben lehetséges a munkavállaló javára eltérő szabályok megállapítása, az Mt.-től eltérő szabályokat a munkáltató egyoldalúan, például a közszolgálati szabályzat alapján nem állapíthat meg. Egyértelműen a munkavállaló javára való eltérés lenne, ha például a rendkívüli munkaidőért járó bérpótlék összegét emelnék fel a felek a munkaszerződésben. Azonban egy olyan tartalmú megállapodás, amely az Mt. szerinti komplex bérpótlék- és szabadidőrendszert egy „legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő-átalány” rendszerre váltana fel, már vitatható, hogy a munkavállaló javára való eltérést jelentene. Figyelemmel arra, hogy az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük az állásfoglalást e-mailen*
