A Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv (NFA) a kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedéseit foglalja össze az európai foglalkoztatási stratégiában meghatározott célok szerint. A dokumentum kidolgozása tagállami kötelezettség, azaz a foglalkoztatáspolitika uniós szintű koordinációs folyamatában ez évtől, vagyis a csatlakozástól Magyarországnak is részt kell vennie. A kormánynak minden évben október 1-jéig kell letennie az akciótervet az Európa Tanács és az Európai Bizottság asztalára.
Versenyképesség és bérpolitika
A 2004. évi akcióterv – amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), majd a kormány is jóváhagyott, s amely alapvetően az uniós politikákhoz kapcsolódik, és készítése, végrehajtása, illetve nyomon követése uniós kötelezettségünk – a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozó stratégiát és az egyes területekhez kapcsolódó konkrét kormányzati intézkedéseket foglalja össze. Célja a foglalkoztatás bővítése, a munka minőségének javítása, a társadalmi kirekesztés visszaszorítása.
Az európai foglalkoztatási stratégiának megfelelően a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának legfontosabb kérdése a teljes foglalkoztatás, a munka minőségének javítása és a produktivitás növelése, valamint a társadalmi összetartás erősítése és a befogadás elősegítése. Ennek megfelelően a nemzeti akcióterv is a foglalkoztatás bővítését tekinti a hazai stratégia legfontosabb céljának. Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén – ahol a szociális partnerek elfogadták a dokumentumot – Garzó Lilla, a munkaügyi tárca helyettes államtitkára úgy fogalmazott: a foglalkoztatás bővítése prioritást élvez a kormányprogramban, de nem reális a szakszervezetek azon elvárása, hogy 2006-ig megvalósuljon a teljes foglalkoztatás.
A kormány álláspontja ugyanakkor egyértelmű: a munka minőségének és termelékenységének javítását, valamint a foglalkoztatás bővítését együttesen és kiegyensúlyozottan kell megvalósítani. Magyarország versenyképességének, növekedési lehetőségeinek fenntartásához, a foglalkoztatási szint emeléséhez kiegyensúlyozott, a gazdasági teljesítmény növekedéséhez igazodó bérpolitikára van szükség – fogalmaz a dokumentum, amely szerint a versenyképesség javításában és a munkaerő-piaci kereslet élénkítésében fontos szerepe lehet a munkát terhelő adók és járulékok csökkentésének, a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett.
A prioritás indokolt, hiszen a foglalkoztatási szintet tekintve jelentős az elmaradásunk az európai célhoz képest, amely 2005-ig 67 százalékos, 2010-ig pedig 70 százalékos foglalkoztatási arány elérését határozta meg.
Kiszámítható környezet
A magyar elképzelések ennél egyelőre szerényebbek: 2006-ra ugyanis 59 százalékot, 2010-re pedig 63 százalékot terveznek. A nők esetében a cél két év múlva az 53, 2010-re az 57 százalék, a férfiak esetében pedig a 64, illetve a 69 százalék. Mindennek feltétele, hogy évente átlagosan 0,8 százalékkal növekedjen a foglalkoztatás. Ehhez azonban a munkaerő-keresletet és -kínálatot befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van.
A munkaerőpiac keresleti oldalán a foglalkoztatás bővítése új munkahelyek létrehozását jelentheti. Tekintettel a mikrovállalkozások nagy számára – a több mint 800 ezer cég fele ilyen –, az új vállalkozások megalapítása, az önfoglalkoztatók kiemelt támogatása helyett elsősorban a meglévő vállalkozások fejlődését kell elősegíteni. A munkahelyteremtést e tekintetben a munkaerő költségének fokozatos mérséklése, a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatási potenciáljának megerősítése és egy olyan kiszámítható pénzügyi és jogi környezet kialakítása segítheti elő, amely növeli a kisebb foglalkoztatók biztonságát. A kínálati oldalon – a munkanélküliek mellett – az inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérését szükséges támogatni.
A dokumentum azonban hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási törekvéseket a gazdaságpolitikai döntések alapozzák meg, figyelemmel a várható folyamatokra, illetve a tervezett intézkedések munkaerő-piaci következményeire.
Összehangolt iskolarendszer
Az akciótervben foglalt stratégia hatékony és eredményes végrehajtásának feltétele, hogy az oktatás és képzés rendszere rugalmasan alkalmazkodjon a munkaerőpiac folyamatosan változó követelményeihez. Ehhez szakirányú és összehangolt iskolarendszerre, kiegyensúlyozott képzési piacra van szükség. Jóllehet, miközben a gazdaság jókora szakmunkáshiánnyal küszködik, jellemző a diplomás túlképzés, az iskolarendszerből kikerülő szakképzetlenek aránya pedig eléri a 35-40 százalékot. Szakértők ezt azért is aggályosnak tartják, mert a tudásigényt – a tapasztalatok szerint – a felnőttképzési rendszer nem tudja kielégíteni.
Az akcióterv ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a szociálpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket is összehangoltan kell kialakítani és végrehajtani, a munkavállalás ösztönzését és a társadalmi kohézió erősítését egyaránt szem előtt tartva.
Magyarországon az egyik legnagyobb munkaügyi gond, hogy viszonylag alacsony a foglalkoztatottak aránya az össznépességen belül, különösen a kevésbé képzettek, a nők és az idősebb munkavállalók körében. Ez egyebek mellett azzal magyarázható, hogy alacsony a földrajzi és szakmai mobilitás. Ugyanakkor a munkanélküliség szintje jóval alacsonyabb az európai uniós átlagnál, ami azzal magyarázható, hogy a munkaképes korú népességet tekintve magas az inaktívak aránya.
Az Európa Tanács ezért a magyar munkaerő-piaci helyzet alapján foglalkoztatáspolitikai és gazdaságpolitikai ajánlásokat fogalmazott meg a magyar kormány számára. A foglalkoztatás bővítése és a munkaerőpiac strukturális problémáinak kezelése érdekében azt ajánlotta, hogy csökkenteni kell a munkabért terhelő járulékokat. Ezek magas szintje ugyanis jócskán korlátozza a foglalkoztatás bővítésének lehetőségét, és hozzájárul a bejelentés nélküli munkavégzéshez.
Túlzott terhek
A munkáltatók által fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulás (eho) összege azonban mégsem a kormány ígérete szerinti fokozatos mértékben csökken. Jövőre ugyan újabb 1200 forinttal kevesebb lesz – várhatóan havi 2250 forintra csökken –, de nem januártól, hanem csak novembertől, így kétségessé válik, hogy 2006-tól sikerül-e teljesen megszüntetni ezt a bérköltségeket terhelő fizetési kötelezettséget.
Az élőmunka terheit tekintve egyébként – egy OECD-vizsgálat szerint – Magyarország az uniós tagállamok "élmezőnyébe" tartozik: e kötelezettségek 2004-ben 41,5 százalékot tettek ki. A hivatkozott jelentésből az is kiderült, hogy a legmagasabb adókulcsot a térség más országaiban többnyire háromszor-ötször akkora jövedelemnél kezdi alkalmazni az állam, mint nálunk.
A szakszervezetek kifogásolják, hogy az akcióterv nem fogalmaz meg konkrét feladatot a tekintetben, miként lehetne az inaktívakat tömegesen bevonni a foglalkoztatásba, azokat, akik bár munkaképes korúak, nincsenek jelen a munkaerőpiacon. Horváth Lajos, az OÉT munkavállalói oldalának soros elnöke például olyan színvonalú munkanélküli-ellátás bevezetését javasolta, amely visszasegíti az érintetteket a munka világába, hogy ne jussanak egzisztenciális nyomorba.
Várhatóan nem sikerül maradéktalanul teljesítenünk az Európa Tanácsnak a bejelentés nélküli munkavégzés visszaszorítására vonatkozó ajánlását sem, hiszen több olyan ágazatban, ahol jellemzően néhány fős vállalkozások működnek, gyakori a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás. Ilyen például az építőipar, ahol a mikrovállalkozásokat többnyire csak kampányszerűen ellenőrzi az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF). Az ellenőrzések megszigorítására azonban egyelőre kevés az esély, a közszféra újabb karcsúsítása miatt ugyanis vélhetően továbbra sem növekszik a felügyelők létszáma.
Atipikus munkavégzés
A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem egyik első lépését már megtette a munkaügyi kormányzat: ez év május elsejétől létrehozta az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázist (EMMA), igaz, ez egyelőre csak a Munka Törvénykönyve (Mt.) hatálya alá tartozó munkaviszonyokat tartja nyilván. Azt, hogy a munkáltató bejelentette-e alkalmazottját, a munkaügyi felügyelők hatósági kód alkalmazásával ellenőrizhetik akár a helyszíni vizsgálat során is, megkönnyítve a foglalkoztatás jogszerűségének vizsgálatát. A kormány már elrendelte a nyilvántartás kiterjesztésének vizsgálatát az egyéb jogviszonyokra is, amivel megalapozható a munkaerő-piaci folyamatok jobb megismerése.
A tapasztalatok szerint az agrárágazatban is mindinkább visszaszorul a hagyományos foglalkoztatás, egyre gyakoribb a rugalmas (atipikus) forma, illetve a nem egészen törvényes munkavégzés. A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy a hagyományos foglalkoztatással ma már feleannyian dolgoznak a mezőgazdaságban, mint tíz évvel ezelőtt.
Szakértők statisztikailag kimutatható foglalkoztatásbővítést sürgetnek, szerintük ugyanis a foglalkoztatási ráta kitűzött szintjének eléréshez az évi 0,8-1 százalékos növekedés nem elegendő. Az új munkahelyek létrehozása mellett ugyanis számolni kell a meglévők egy részének megszűnésével is. Álláspontjuk szerint a források felhasználásánál pedig elsősorban a vidéki álláshelyek megőrzését kell ösztönözni.
Regionális feszültségek
Ma a munkanélküliség és a szegénység a vidéki társadalom egyik legsúlyosabb problémája. A kilencvenes évek gazdasági átalakulása ugyanis térségenként rendkívül differenciáltan történt, ennek eredménye pedig az lett, hogy a régiók között jelentős munkaerő-piaci különbségek alakultak ki. A legfejlettebb régiókban (ilyen a Közép-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl) 2003-ban 62 százalék körüli volt a foglalkoztatottság, öt százaléknál alacsonyabb a munkanélküliségi szint, sőt egyes térségekben a szakképzett munkaerő hiánya is tapasztalható. A fejletlenebb keleti és déli területeken viszont a foglalkoztatás szintje tavaly alig haladta meg az 50 százalékot, és a munkanélküliségi ráta is átlagosan nyolc százaléknál magasabb volt. Az ország leghátrányosabb helyzetű térségében, Észak-Magyarországon különösen drámai a helyzet: 2003-ban a munkanélküliségi ráta majdnem elérte a 10 százalékot.
A munkaerőpiac regionális különbségeit elsősorban a gazdaság, a beruházások munkaerő-keresletével magyarázzák. A befektetők többsége inkább a sűrűn lakott, városias térségeket kedveli, ahol megfelelő számú és képzettségű álláskereső fogadja a betelepülő, illetve a foglalkoztatást bővítő vállalatokat. Az akcióterv ezért további erőfeszítéseket tart fontosnak a regionális különbségek csökkentését segítő szakképzésre a hátrányos helyzetű térségekben.
A nagyon szegény magyar lakosság megközelítőleg kétharmada a vidéki településeken él. A községekben élők 20-30 százalékának esélye sincs a felzárkózásra – állítják munkaügyi szakemberek. Az állástalanok pedig – különösen a falvakban – rákényszerültek a különböző jövedelempótló ellátások igénybevételére, mivel más lehetőségük nemigen akadt.
Mobilitási korlátok
Az Európa Tanács mindezek miatt olyan intézkedéseket javasol, amelyek a regionális mobilitás korlátjait szüntetnék meg. Ez indokolt is, hiszen az inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérését is nagymértékben befolyásolja, hogy az új munkahelyek hol jönnek létre. Az aktív korúak nagy része ugyanis a tapasztalatok szerint nemcsak azért nem tud elhelyezkedni, mert nincs megfelelő szakképzettsége, hanem azért sem, mert egy esetlegesen más településen lévő munkahelyre a közlekedés költségei miatt nem tud eljutni. A munkaadók zöme pedig nem vállalja át az utazással járó pluszterheket.
Gátolja a munkaerő mobilitását a lakáshelyzet is: az ország különböző részein eltérőek az ingatlanárak, például egy ózdi lakás áráért képtelenség a Dunántúl bármely városában új otthont vásárolni. Az pedig keveseknek kifizetődő, hogy méregdrága albérletet tartsanak fenn csak azért, hogy munkahelyük közelében lehessenek.
A szakszervezetek konkrét javaslatot juttattak el az akcióterv kidolgozóihoz a munkaerő mobilitásának ösztönzésére. E szerint a kormánynak együtt kellene kezelni a lakáspolitikai és munkaerő-piaci kérdéseket, s a tervezett, államilag támogatott lakásbérlés lehetőségét elsősorban a földrajzi értelemben távoli munkahely miatt elköltöző munkanélküliek vagy munkájukat potenciálisan elveszítők számára kellene lehetővé tenni. Azt az érdekvédők is elismerik ugyanakkor, hogy Magyarország esetében nem szabad túlbecsülni a munkaerő földrajzi mobilitásában rejlő lehetőségeket.
Felhasználható források
Az akciótervben foglalt intézkedések finanszírozásához a Munkaerő-piaci Alap (MPA), a strukturális alapok, illetve a Kohéziós Alap támogatása mellett az egyes minisztériumok saját forrásai is hozzájárulnak. A strukturális alapok támogatásainak igénybevételére Magyarország 2004. január 1-jétől jogosult. Felhasználásáról, prioritásairól a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) rendelkezik. Az NFT keretében 1995 millió euró uniós támogatás használható fel, amihez 700 millió euró nemzeti forrás kapcsolódik.
A kormány 2004-2006-ra öt operatív programot dolgozott ki, amelyek kulcsszerepet töltenek be az akciótervben foglalt intézkedések megvalósításának támogatásában. Közülük a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programra (Hefop) összesen 750 millió euró jut, ebből mintegy 562 millió euró közösségi támogatás, amelyet a hazai – elsősorban állami – források további 187 millió euróval egészítenek ki. Mindezeken kívül az Európai Szociális Alap által támogatott EQUAL program is hozzájárul az akcióterv megvalósításához a munkaerő-piaci diszkrimináció és esélyegyenlőtlenségek felszámolását szolgáló új módszerek segítésével. A program keretében kidolgozandó innovatív módszerek és eljárások formálhatják, bővíthetik a hazai foglalkoztatáspolitika eszköztárát. A magyar EQUAL program költségvetése a két évre 40 millió euró.
A Kohéziós Alapból 2004 és 2006 között 1123 millió euró támogatásra számíthatunk. Az alap finanszírozásával megvalósuló környezetvédelmi beruházások új foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek, a közlekedésiinfrastruktúra-fejlesztések pedig kedveznek a munkahelyteremtő beruházásoknak, hozzájárulhatnak a munkába járás közlekedési lehetőségeinek javításához.
emzetközi kitekintés
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett kutatások azt mutatják, hogy a dán munkaerőpiac tekinthető a legrugalmasabbnak, miközben a munkavállalók biztonsága és biztonságérzete is a legerősebb. Ez döntően annak köszönhető, hogy a piaci igényeknek megfelelő termelést biztosító foglalkoztatás rugalmassága nagy – relatíve egyszerű és nem költséges az elbocsátás, rövid a felmondási idő. Az elbocsátottak – nem utolsósorban a magas szintű szociális ellátásnak is köszönhetően – nem érzik magukat kiszolgáltatottnak. Dánia egyébként a 2003-as nemzeti foglalkoztatási akciótervében a munkaerő-piaci rugalmasság és a munkahely biztonsága közötti egyensúlyra teszi a hangsúlyt.
A svéd akciótervek egyénre szabottak: a legideálisabb munkaerő-piaci eszközt határozzák meg. Ugyanakkor a munkaerő-közvetítést az interneten elérhető szolgáltatások könnyítik, rövidítik le és teszik hatékonyabbá. A svéd gyakorlat is mutatja, hogy a foglalkoztatás rugalmassága megnyilvánulhat abban is, hogy a munkavállalót a piaci konjunktúra változásakor, illetve termék- vagy termelési szerkezetváltás esetén nem bocsátják el az adott vállalattól, hanem felkészítik az újfajta munkavégzésre. Ilyen esetekben a vállalkozó külső segítséget kaphat egyrészt a piaci keresletnek megfelelő szerkezetváltásra, másrészt a dolgozók képzéséhez, hogy meg tudjanak felelni az esetleges az új feladatoknak. Ez a módszer szakértők szerint valójában megelőző jellegű.
Az ír munkanélküliség visszaszorítása nem utolsósorban az utóbbi évtizedben alkalmazott ösztönzőknek köszönhető, amelyek az új munkahelyek létrehozására irányultak. A vállalati politika a hazai és a külföldi cégeket egyaránt arra késztette, hogy a magas hozzáadott értékű tevékenységekbe, a tudásalapú gazdaságba fektessenek be. A 2003-2005-ös ír fejlesztési stratégia prioritásai is elsősorban a tudomány, innováció területén várják a befektetéseket.
Foglalkoztatottság és munkanélküliség régiónként
Régiók Foglalkoztatás Munkanélküliség
Közép-Magyarország 61,7 4,1
Közép-Dunántúl 62,3 4,6
Nyugat-Dunántúl 61,9 4,6
Dél-Dunántúl 53,4 7,9
Észak-Magyarország 51,2 9,7
Észak-Alföld 51,6 6,8
Dél-Alföld 53,2 6,6
Országos átlag 57,0 5,9
Munkaerő-piaci kilátások
Az akcióterv azzal számol, hogy a foglalkoztatottak száma 2006-ban 4050-4060 ezer, 2010-ben 4300-4320 ezer körül alakul. A munkanélküliek aránya 2006-ig a mai szinten (5,9 százalék) marad, majd a foglalkoztatás gyorsabb bővülése miatt a ráta néhány tized százalékponttal csökken.
Az aktivitási ráta (2006-ra 62 százalékos, 2010-re 66-67 százalékos) növekedése a foglalkoztatási rátához hasonló ütemű lesz: évente 0,8 százalékos. A nők foglalkoztatottsága várhatóan gyorsabban bővülhet, mint a férfiaké, így a női foglalkoztatási ráta 2010-re eléri az 57 százalékot, a férfiaké a 69 százalékot. Az idősebb (55-64 éves) korosztályok foglalkoztatási rátája a jelenlegi 29 százalékról 2006-ra 33 százalékra, 2010-re pedig 37 százalékra emelkedhet.
