A miniszterelnök-jelölt első, mintegy "bemutatkozó látogatását" az OÉT ülésén tartalmilag is, hangulatilag is megalapozta a koalíciós pártok két nappal korábbi megállapodása a kétkulcsos személyijövedelemadó-tábláról, illetve a tőkejövedelmek adójának az emeléséről.
E két számszerűen is tudható változtatási elképzelésen kívül csak nagyon kevés konkrétum állt a szociális partnerek rendelkezésére. A Pénzügyminisztérium adótörvény-változtatási javaslatát ugyan már augusztusban megkapták, abból azonban többnyire még hiányoztak a számszerű mértékek. A költségvetésről az OÉT-ülést megelőzően írásos anyagot nem kaptak. Mindezek miatt az OÉT ülésén – a pénzügyminiszter részvételével – lefolytatott konzultáció leginkább "tapogatózó" jellegű volt: az oldalak ismertették legfontosabb elvárásaikat az általuk képviselt jövedelemtulajdonosok – az állam, a munkavállalók és a munkaadók – helyzetének jövő évi alakulásával szemben, figyelve a másik két oldal reagálását. A konzultáció egyértelmű eredménye, hogy a felek megismerhették egymás induló álláspontját, azokat a kereteket, amelyek között a további érdekegyeztető tárgyalásokon a – remélhetőleg kölcsönös – engedmények alapján elfogadható kompromisszumos megoldások születhetnek.
Szólamok és tettek
A munkaadói érdekképviseletek legfontosabb elvárásait maga a Pénzügyminisztérium fogalmazta meg abban az előterjesztésben, amelyet a kormány számára készített az adó- és járulékrendszer tervezett változtatásairól. E szerint az adó- és járulékrendszer 2005. évi módosításának hozzá kell járulnia a gazdaság versenyképességének, teljesítőképességének javításához, a foglalkoztatottság bővítéséhez, a megtakarítások és befektetések ösztönzéséhez, valamint az ország tőkevonzó és tőkemegtartó képességének az erősítéséhez. Egyetértve ezekkel a célokkal, a munkaadók alapvető kifogása volt, hogy a kodifikált törvényjavaslatban szereplő változtatások nem igazán szolgálják e célok elérését.
Nincs érdemi előrelépés a vállalkozások versenyképességét, a hazai és a nemzetközi tőke befektetési hajlandóságát befolyásoló egyik legfontosabb területen, az élőmunka közterheinek a csökkentésében. Történik ez annak ellenére, hogy az adóváltozásokról szóló előterjesztés maga is elismeri, hogy "A foglalkoztatók által fizetett járulékok mértéke nemzetközi összehasonlításban is magasnak tekinthető, így a versenyképesség fokozása érdekében szükséges az élőmunkaterhek csökkentése".
Különösen sérelmezték a munkaadói szervezetek, hogy az OÉT-ben tavaly őszszel született megállapodást felrúgva, a kormányjavaslat szerint 2005-ben csak novembertől csökkenne 1200 forinttal a fix összegű egészségügyi hozzájárulás.
A tb-járulékok általános mérséklésével szemben a tervezet a foglalkoztatás ösztönzése érdekében "szelektív" járulékcsökkentési javaslatot tartalmaz pályakezdők, gyesről, gyedről visszatérő kismamák, 50 éven felüli, korábban tartósan munkanélküliek alkalmazása esetén. A munkáltatók szerint ez jól hangzó javaslat, de előreláthatóan hatástalan lesz a foglalkoztatásra. Azt javasolták a kormánynak, hogy a szelektív kedvezmények helyett – akár csak egy százalékponttal – általánosan csökkentse a jelenleg 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Emellett hosszabb távra is pozitív üzenet lenne a befektetők számára, ha a kormány kötelezettséget vállalna a tb-járulék százalékos kulcsának általános, előre ütemezett fokozatos csökkentésére, amit a munkaadók már korábban is javasoltak. Ennek – a munkaadói érdekképviseletek szerint – még akkor is kedvező hatása lenne, ha 2005-ben tényleges járulékmérséklést, az államháztartási hiány csökkentésének kényszerűsége miatt, nem lehetne megvalósítani.
Vitatott pontok
Számos tisztázatlan pontja volt a törvénytervezetben szereplő változtatásnak, miszerint 2005-től társadalombiztosítási szolgáltatássá válnak a munkanélküli-ellátások, és ennek megfelelően azonos alapokra kerülnének a tb-járulékok és a munkaadói, illetve munkavállalói járulék. A módosítás deklarált célja, hogy egyrészt csökkenjen a vállalkozásoknak a járulékfizetésekkel kapcsolatos adminisztrációs terhe, másrészt hogy végre megoldódjon a munkanélkülivé váló egyéni vállalkozók munkanélküli-ellátásának mindeddig rendezetlen ügye. A változtatás azonban a működő vállalkozásoknál tovább növeli a bérek közterheit, mivel jelenleg a tb-járulékok alapja szélesebb, mint a munkaadói járulékalapé. Ilyen áron a munkaadók "köszönik szépen, de nem kérték" az adminisztráció csökkentését. A munkaadók – féltve a Munkaerő-piaci Alap (MPA) önállóságát, bevételeit – tiltakoztak a "rendszerbeli" változtatás ellen is. Az egyéni vállalkozók munkanélküli-ellátását a járulékalapok változatlanul hagyása mellett és a jelenlegi rendszerben, a Munkaerő-piaci Alap keretei között javasolták megoldani. A kormány – az MPA-n belül egy elkülönített alaprész képzésével – részben elfogadta javaslatukat, a járulékalapok egységesítésére vonatkozó módosítást azonban fenntartotta.
A munkaerőpiacra kedvezőtlenül ható változtatási javaslatként értékelték a munkáltatók a lakásmobilitást, és ezzel a munkaerőmozgást megdrágító, ezzel tovább nehezítő – csak a költségvetés bevételnövelésének szempontjaival indokolható – változtatásokat. A lakástulajdon-szerzési illeték alapja jelenleg a vásárolt és eladott lakás értékkülönbözete. 2005-től az illeték alapja az eladott lakás értékének levonása után sem lehet kevesebb, mint a vásárolt lakás értékének 50 százaléka.
Hiányolták a munkaadói érdekképviseletek a vállalkozások versenyképességét érdemben javítani képes egyéb intézkedéseket is: a normál áfakulcs előre ütemezett fokozatos csökkentését; az áfakulcsok alá történő besorolások felülvizsgálatát. Egyetértettek az iparűzési adó 50 százalékának levonhatóságával, de hangsúlyozták, hogy ez sem változtat ennek az adónemnek a diszfunkcionális jellegén, ezért mielőbbi megszüntetését szorgalmazzák. Szükségesnek tartották volna több, 2004-től bevezetett intézkedés felülvizsgálatát, figyelembe véve a hatásukról szerzett tapasztalatokat.
Nem tartalmazza a javaslat az államháztartáson keresztül juttatott – állami, illetve uniós – támogatások után levonható áfa arányosítását előíró, a gyakorlatban komoly problémákat okozó szabály korrekcióját. Az eddigi tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy ennek a szabálynak az alkalmazása lehetetlen helyzetbe hozza a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalkozásokat. Év közben számos kivételt kellett tenni, az állami támogatás 1-1,5 évvel a pályázat befogadása és esetleg a beruházás megvalósítása után történik, ami visszamenőleges korrekciókat igényel, a védett szervezeteket a költségvetési tartalékból kellett külön kompenzálni.
Nem történt meg a – nagyrészt 2004-ben bevezetett és a munkáltatók által élesen bírált – új adónemek (környezetterhelési díj, termékdíj, energiaadó, innovációs járulék) felülvizsgálata sem.
Évek óta kifogásolják a munkaadói érdekképviseletek az áfa levonhatóságának korlátozását a vállalkozások működését szolgáló kiadásoknál (például a kiküldetési díj esetében), és kérik annak egyértelmű tisztázását, hogy mely tételek tekinthetők a vállalkozás működési költségének.
Hatástanulmány nélkül
Az adótörvények módosításakor minden jövedelemtulajdonos, így a vállalkozások számára is a legfontosabb kérdés, hogyan alakulnak közterhei. Ennek megítélhetősége ebben az évben a szokásosnál is nehezebb. Az előterjesztés nem tartalmazza a javasolt változtatások prognosztizálható számszerűsített hatásait, így szinte lehetetlen megítélni a vállalkozói szféra, és különösen azon belül az egyes vállalkozói csoportok közterheinek a módosítások együttes hatásaként bekövetkező alakulását.
Néhány fontosabb, a vállalkozásokat pozitívan érintő változtatás:
2005-től a helyi iparűzési adó 25 százaléka helyett 50 százaléka lesz levonható az adóalapból (változatlanul legfeljebb az adózás előtti nyereség összegéig).
Az 50 százalékos értékcsökkenési leírás lehetősége kiterjed a 2005-től beszerzett, előállított eszközökre (jelenleg 50 százalékos értékcsökkenési leírás érvényesíthető a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, előállított, új, a 33 százalékos és 14,5 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközök, valamint a szellemi termékek, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke esetében).
A K+F tevékenység ösztönzése érdekében a felsőoktatási intézmény, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetének (kutatóhelyének) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és üzemeltetett K+F tevékenységet szolgáló beruházás esetén a fejlesztési adókedvezmény engedélyezéséhez előírt beruházási értékhatár a jelenlegi 1 milliárd forintról 100 millió forintra csökken.
A kis- és középvállalkozások és a foglalkoztatás ösztönzésére csökkennek a munkahelyteremtő beruházáshoz kapcsolódó fejlesztési adókedvezmény igénybevételéhez előírt létszámnövelési kritériumok. Kisvállalkozásoknál 30 fő (hátrányos régióban 15 fő), középvállalkozások esetében 150 fő (hátrányos régióban 75 fő) lesz 2005-től a létszámnövelési követelmény.
A legfeljebb 5 főt foglalkoztató adózó (a mikrovállalkozások egy része) minden újonnan alkalmazott személy után csökkentheti adózás előtti eredményét az adóév első napján érvényes minimálbérrel 12 hónapon át.
Költségnövelő tételek
A vállalkozásokat negatívan érintő változások között feltehetően a legnagyobb költségnövelő tételek a forrásadós jövedelmek adókulcsának 20 százalékról 25 százalékra történő emelése, illetve az OÉT ülését követően bejelentett, a pénzügyi intézmények nyereségadójának 16 százalékról 24 százalékra történő emelése.
Mindkét változás közvetlenül vagy közvetve a lakosságot is negatívan érinti. Alapvető elvi probléma ezekkel a változtatásokkal, hogy súlyosan sértik a munkaadók (és a lakosság által is) évről évre hiányolt kiszámíthatóságot, gazdálkodási biztonságot. Csak tájékoztató jellegű adatként említjük, hogy 2003-ban a forrásadós jövedelmek 637 milliárd forintot tettek ki. (Ebből az ingatlanátruházásból származó jövedelmek 322 milliárd forintot, az osztalékok 173 milliárd forintot, az árfolyamnyereség 44 milliárd forintot jelentettek.) Ezekkel az adatokkal számolva az adómérték emelése 32 milliárd forint többletbevételt eredményezne a költségvetésnek. Hasonló nagyságú többletbevételt hozna a költségvetésnek a pénzintézetek társaságiadó-kulcsának megemelése.
További néhány költségnövelő tétel a 2005-re javasolt változtatások között:
Számos, a vállalkozásokat érintő költségnél "valorizálás" címén jelentős emeléseket tartalmaz a tervezet. Emelkednek az illetékek (a kft.-k cégbejegyzése például 20 százalékkal kerülne többe), drasztikusan emelkednek az építmény- és a kommunális adó kiszabható mértékei (900 Ft/m2-ről 1200 Ft/m2-re, illetve 2000 Ft/főről 10 000 Ft/főre), emelkedik a drágább cégautók adója.
A "valorizálás" címén végrehajtott emelések mellett ugyanakkor szó sincs "valorizálásról" a napidíj vagy a gépkocsi-költségtérítés esetében. (A munkáltatók indokoltnak tartják és javasolják a gépkocsi-költségtérítésnél a 3 Ft/km megemelését 20 Ft/km-re, a napidíj öszszegének emelését 110 forintról 1100 forintra, a külföldi kiküldetési díjét 10-ről 20 dollárra.)
Tiltakoztak a munkáltatók az ellen, hogy a módosítás kizárná az adómentesen adható kis értékű ajándékok köréből az "üzleti célú" ajándékokat. Ez jelentősen megdrágítja a promóciós tevékenységet, mivel e szerint a jövőben minden egyes logóval ellátott 100 forintos toll, a még alacsonyabb értékű reklámszatyor és más hasonló termékek már az első forinttól adóznának 44 százalék szja-val és 11 százalék tb-járulékkal.
Aránytalan mértékben emelkednek a különböző bírságok. Az adatszolgáltatással kapcsolatban kiszabható mulasztási bírság felső határára az új szabályozás szerint például 100 fő személyijövedelemadó-alapjának és a levont adóelőlegnek akár egy nap késedelemmel történő jelentése 20 millió forint bírsággal lenne sújtható.
A személyi jövedelemadó
Jelentősége miatt külön említjük a személyi jövedelemadóban végrehajtani tervezett jelentős változtatást és annak fogadtatását a munkaadói érdekképviseletek részéről. A PM számításai szerint a kétkulcsos adótábla bevezetése átlagosan 2 százalékkal javítja a munkavállalók reálbér-pozícióját. A munkáltatók számára általában kedvező minden olyan intézkedés, amely csökkenti a bérek közterheit, zárja a bruttó és nettó bér közötti "ollót", és ezzel lehetővé teszi, hogy kisebb nominálbér-emeléssel lehessen azonos mértékű reálbéremelést elérni. Az öröm azonban nem felhőtlen. A magasabb jövedelmű munkavállalók adóterhelése – az adókedvezmények igénybevételének korlátozása, illetve megszüntetése miatt – nem, vagy legalábbis nem ebben a mértékben csökken, ami korrekciót igénylő torzulásokat okozhat az egyes cégeken belüli bérarányokban. Emellett a szakszervezetek már az OÉT ülésén közölték, hogy nem elégszenek meg az adóteher csökkentésével elért reálbér-növekedési mértékkel. Olyan nagyságú nominálbér-emelést tartanak szükségesnek, ami – figyelembe véve a 4,5 százalékra prognosztizált jövő évi inflációt – a gazdaság teljesítményével, azaz a GDP 2005. évi növekedésével arányos (4 százalékos) reálbér-emelkedést jelent.
A munkaadói oldal nem ért egyet a keresetek GDP-arányos növelésével. Egyfelől, mert a GDP nem egyértelmű mutatója a gazdaság teljesítménynövekedésének, attól a belföldön felhasználható javak bővülésének az üteme 1-2 százalékponttal is kisebb lehet. Másrészt, a gazdaság előtt álló feladat a beruházások arányának a növelése és a külföldi adósságállomány csökkentése is. Mindezt figyelembe véve a munkáltatók a reálkeresetek körülbelül 2 százalékos növekedését tartják gazdaságilag megalapozhatónak.
Az első, még csak "tapogatózó" jellegű tárgyalásokból ítélve az átlagbér-növelési ajánlásoknál is keményebb viták várhatóak a minimálbér jövő évi összegéről. A kormány az OÉT ülésén kinyilvánította, hogy nem kíván beleszólni ebbe a vitába, a munkaadók és a munkavállalók megállapodását – bármi is legyen az – elfogadja, és biztosítja a megállapodás szerinti minimálbér adómentességét. A munkaadók és a munkavállalók álláspontjáról már ezen az első tárgyalási napon is kiderült, hogy alapvetően különböző szempontokból közelítik meg a minimálbér nagyságának, alakításának kérdését. A szakszervezetek – hivatkozva a bérfelzárkóztatásra, a létminimumra – a munkavállalók szükségleteiből indulnak ki, a munkaadók – hivatkozva a nem csökkenő élőmunkaköltségekre – a legrosszabb helyzetben lévő gazdálkodó szervezetek lehetőségeit tartják szem előtt. A minimálbérnek a többi bérre és a bérarányokra gyakorolt hatását ugyan figyelembe veszi mindkét fél, de ebből éppen ellentétes következtetésre jutnak. A szakszervezetek a legrosszabb helyzetű, legalacsonyabb bérű dolgozók bérét az átlagnál jobban, míg a munkaadók legfeljebb azzal azonos ütemben tartják indokoltnak emelni. A szakszervezetek várják az emelkedő minimálbér felfelé toló hatását a többi bérre, a munkaadók pedig éppen ennek kényszerűségétől, vagy – mivel erre számos cégnél nincs lehetőség – a bérarányok torzulásától tartanak.
Az érdekegyeztető tárgyalások mind az adókról, mind a bérekről még hetekig folytatódnak. A jövő évi költségvetés megismerése pedig tovább színezi és feltehetően tovább bonyolítja a vitákat. Egyelőre mindhárom fél bízik abban, hogy a végén megszületik a megállapodás.
