Törvény a kisvállalkozókról

Az 1999. évi törvénnyel kapcsolatban utólag elmondható: hiányosságaival együtt is eredményként értékelhető, hogy annak idején olyan jogszabály született, amely kifejezetten a kis- és középvállalkozások köréről, fejlesztésük elősegítéséről, s az ezzel összefüggő kormányzati teendőkről rendelkezett. Olyan kerettörvényről van szó, amely hivatkozási alapul szolgál a további intézkedésekhez, a más jogszabályokban megjelenő különböző kedvezményekhez, valamint a kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó kormányszintű – vagy legalábbis tárcaszintű – teendők meghatározásához.

Célzott kedvezmények

Az e törvény alapján elért eredmények azonban nem maguktól, hanem a kkv-körhöz tartozó vállalkozások, azok országos érdek-képviseleti szövetségei kitartó kezdeményezései, küzdelmei révén születtek meg. Ebben a folyamatban a GKM az országos szövetségek társaként működött közre. Nem rajta múlt, hogy a fejlődés szerényebb, mint amit a vállalkozások elvártak volna.

Ezzel együtt előrelépésként könyvelhetjük el, hogy a kis- és középvállalkozások adóalap-csökkentő beruházási kedvezményt érvényesíthetnek a társasági adóban, valamint a mikro- és kisvállalkozások – 2004-től a közepesek is – adókedvezménnyel élhetnek a beruházási hitelek kamata után. Ugyanezen kedvezmények megjelennek az egyéni vállalkozók tekintetében az szja-ban is. Külön fontos kiemelni az egyszerűsített vállalkozói adót, az evát, illetve a Széchenyi kártyát.

Fontos lépésnek tartjuk, hogy a Széchenyi terv, a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program már célzottan írt ki e kör számára pályázatokat. A Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai között pedig – különösen a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programban – külön intézkedéseket fogalmaztak meg a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatban. Mindezek a pályázati kiírásokban is megjelentek.

Tőkehiánnyal küszködnek

A munkáltatók érdekképviseleteinek álláspontja szerint a kis- és középvállalkozásokról szóló törvényt nem lehet önmagában értékelni, hiszen azt kell vizsgálni, hogy ennek alapján milyen további intézkedésekre, kedvezményekre kerülhet sor. Ehhez viszont át kell tekinteni azon problémákat, amelyek leginkább sújtják e gazdálkodói kört. Ezek a munkáltatók véleménye szerint a következők:

– alacsony tőkeellátottság, a hitelhez jutás nehézségei;

– korszerűtlen technikai háttér;

– a vállalkozási, vállalatszervezési kultúrában mutatkozó hiányosságok;

– széttagolt, elkülönült vállalati struktúra, illetve a kelleténél gyengébb összefogás, integrálódás;

– az informatika alkalmazásának, elterjedtségének alacsony színvonala;

– a külső tanácsadási szolgáltatások iránti bizalmatlanság;

– túlzott és növekvő bürokrácia, az adminisztratív követelmények miatt jelentkező terhek;

– a hiányzó szakmai utánpótlás, a szakképzés rájuk háruló nagyobb terhe;

– az uniós szabályoknak való megfelelés problémái, költségkihatásai.

Külön kiemelendő az egyéni vállalkozások helyzete. E körben a szabályozottság, a jogszabályi háttér szorul korszerűsítésre. Tudvalévő, hogy esetükben – az alacsony létszám miatt – a jelentkező problémák felnagyítódnak. Mindebből következik, hogy amikor a kkv-törvényről beszélünk, azt várjuk, hogy a jogszabály segítsen a felvázolt nehézségek leküzdésében, s ehhez kellő alapot, keretet teremtsen.

Uniós követelmények

A jogszabály kapcsán feltétlen szólni kell az uniós követelmények e gazdálkodói kört érintő hatásáról. Természetesnek tartjuk, hogy a működés feltételeiként olyan direktívákat fogalmaznak meg, amelyek garantálják a korszerű technológiai folyamatokat, hogy a kkv-k megfeleljenek a fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és más követelményeknek.

Ugyanakkor azonban túlzónak találjuk a magyar hatóságok által a különféle jogszabályokban megfogalmazott kritériumokat. Ezek ugyanis nem differenciálnak kellőképpen a vállalkozások mérete szerint, s az előírások számos esetben nem teljesíthetők a kis és közepes cégek által. Az Európai Unió jelenlegi tagországaiban ilyen szigorú szabályokat nem érvényesítenek a gyakorlatban, ezért e hazai követelmények kifejezetten diszkriminálják a hazai kis- és középvállalkozásokat.

Ugyancsak problémát jelent az adminisztrációs terhek növekedése, a bürokrácia terjedése. Ez nem csupán az európai uniós követelményekkel függ össze, hanem gyakorta a hivatalok túlbuzgóságával, mondhatni a szabályok "kreatív" alkalmazásával is.

Véleményünk szerint a hatóságoknak a szolgálat, a segítség is a feladatuk, s ebből adódóan – a szankcionálás és büntetés helyett – a megelőzést kellene elsődleges szempontnak tekinteniük. Ez az adóhatóságra és a többi szakhatóságra egyaránt vonatkozik.

A kis- és középvállalkozások jelentősége a gazdaságban számszerűen bemutatható súlyuknál nagyobb. Hiszen társadalmi beágyazottságuk, a foglalkoztatásban vállalt szerepük, a vidéki településeken való jelenlétük, az e vállalkozások lététől függő családok életkörülményei mind-mind olyan tényezők, amelyek nehezen fejezhetők ki számokban. Azonban a gazdaság és a társadalom szempontjából kiemelkedően fontosak.

Megmarad a keretjelleg

Az újrafogalmazott kkv-törvény szerkezete és tartalma jórészt megegyezik a jelenleg hatályoséval; a változások célja – mások mellett – az Európai Unió előírásaihoz való illeszkedés.

A kerettörvényi jelleg továbbra is megmarad, pontosították azonban mindazon gazdaságpolitikai célokat és programokat, amelyek kormányzati támogatásban részesülnek, illetve rögzítették a támogatás formáit is. Örvendetes, hogy e programok és célok között már azok a témakörök is szerepelnek, amelyeket az előzőekben problémaként jeleztünk.

Lényeges változás a kis- és középvállalkozások méretét meghatározó kritériumokban van. Az, hogy egy vállalkozás mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősül-e, az árbevétel vagy a mérlegfőösszeg nagyságától függ. (A foglalkoztatottak száma stabil tényezőnek mondható.)

Indokoltnak látszik, hogy a kis- és középvállalkozások méretét meghatározó értékhatárok az elmúlt évek folyamatai, áremelkedése miatt megemelkedjenek. Ugyanakkor az uniós szabályokhoz való alkalmazkodás radikális "ugrást" eredményezett, ami különösen a középvállalkozásoknál szembetűnő. Ez azzal is jár, hogy korábban nagyvállalkozásként működő cégek a közepesek körébe kerültek. Ezek száma a kalkulációk szerint megközelíti az ezret.

Emiatt a kisebb vállalkozások között bizonyos aggodalom tapasztalható. Ennek oka, hogy a korábban nagyvállalkozásként tevékenykedő cégek, bekerülve a kkv-körbe – jobb felkészültségük, tőkeerejük miatt –, hatékonyabban tudnak pályázni a különböző támogatásokért. E véleményt realitásként kell kezelni, miközben figyelemmel kell lenni arra, hogy a kkv-kör egyes csoportjai egyforma esélyt kapjanak.

Garanciális szabályok

A munkáltatói érdekképviseletek úgy látják: mindenképpen szükséges, hogy a kkv-törvényben is szerepeljen, miszerint a mikro-, kis- és középvállalkozáson bármely jogszabályban a kkv-törvényben megfogalmazott kört kell érteni. Miképpen azt is nyomatékosítani kell, hogy más törvények a kis- és középvállalkozások számára adó- és járulékkedvezmények igénybevételének lehetőségét adhatják meg.

Természetesen az is jó lenne, ha a kkv-törvényben fogalmaznák meg mindazon szabályokat, amelyek e kör részére adó-, járulék- és más kedvezményeket adnak. Tekintettel arra, hogy ezek külön jogszabályban jelennek meg, valamint sajnos évenként változnak, ezért a minimális garanciális szabály beiktatása nem nélkülözhető.

Nagyon fontos a Vállalkozásfejlesztési Tanács működésének, összetételének és hatáskörének pontos szabályozása is, hiszen ez az a testület, ahol országos szinten lehetőség nyílik a kkv-k működésének értékelésére, problémáik áttekintésére, a megoldási javaslatok kidolgozására. Az a vélemény alakult ki, mely szerint a Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség (KÉSZ) négy tagszervezete mellett célszerű, ha képviseletet kapnak a középvállalkozások országos érdek-képviseleti szövetségei is, tekintettel arra, hogy az értékhatárok megemelésével bővült az a vállalkozói kör, amely a középkategóriába tartozik.

Bonyolult megfogalmazás

Nyilvánvaló: a Vállalkozásfejlesztési Tanácsnak nagyobb rangot adna, ha abban hivatalosan az országos érdek-képviseleti szövetségek elnökei vennének részt (természetesen alkalmanként meghatalmazott képviselőik helyettesíthetnék őket). Miként fontos lenne felruházni e testületet jogszabályok, törvények alkotásának kezdeményezésével is. Ezt tételesen kellene feltüntetni a törvényben, ez ugyanis garanciát teremtene ahhoz, hogy a problémák megoldását, a fejlesztéshez szükséges intézkedéseket hathatósan kezdeményezhessék.

Noha a jogszabályalkotók megfontolása érthető a társult és a kapcsolt vállalkozások definiálását illetően – ezek együttesen már nagyobb méretet alkothatnak –, azonban egy-egy vállalkozás önmagában ítélendő meg, illetve a törvényjavaslat szövegében szereplő megfogalmazás és számítási módszer bonyolult, a vállalkozások összeszámítása nehézkes, alig érthető, és nem eléggé differenciált.

A "de minimis" fogalmat – és ennek érvényesítését a kkv-körben – e törvényben is célszerű lenne megfogalmazni. Ez azért lenne fontos, mert a kis- és középvállalkozások támogatásánál ez nagy jelentősséggel bír. Ugyanakkor célszerű, ha e vállalkozások lehetőleg egy törvényben látják a rájuk vonatkozó összes lényeges szabályt.

A munkáltatói szervezetek szerint fontos lenne továbbá, ha az országos gazdasági érdekképviseletek nagyobb szerephez juthatnának a Vállalkozásfejlesztési Tanácsban. Mivel e szövetségek nem csupán érdeket képviselnek, közvetítenek, hanem segítenek felkészíteni is a hozzájuk tartozó kis- és középvállalkozásokat, ezért helyzetük bemutatásával, problémáik feltárásával olyan javaslatokat tudnak tenni a kormányzatnak, amelyek elősegíthetik a kkv-k fejlesztését, s végeredményben az egész gazdaság működésére is előnyösen hatnak.

Összességében úgy látjuk, hogy – az általunk javasolt kiegészítésekkel – az újrafogalmazott kkv-törvény megfelelő kiindulási alapot és keretet jelenthet a kis- és középvállalkozások fejlesztését elősegítő intézkedéseknek. Lényeges azonban, hogy e kört, annak problémáit és a megoldási javaslatokat komplexen kell kezelni, s fejlesztésük érdekében összehangolt intézkedéseket kell tenni.